Somogyi Néplap, 1972. június (28. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-02 / 128. szám

Az anyagellátás akadozik, de—

Énül évre ni a termelési érték a baléi TŰVÍL-nál

A készülő mernyeszentmiklósi sertéstelep.

A hatéi TÖVi&fc-t P965 áprilisában tizenkét termelőszövetkezet alapította. 1967-ben még kilenc tsz csatlakozott a társuláshoz. Jelenleg — az egyesülések után — tizenhat szövetkezet számít társulási tagnak. Nádor falvi József igazgatóval a befejezés előtt álló munkákról, az előrehaladást segítő és akadályozó tényezőkről beszélgetünk.

— Milyen tavalyról áthúzódó munkáik varrnak#

— Az őrei és a mernye- szentmiklósi tehenészeti telep befejezése vár ránk. Három társasház építése Kaposváron* és a Kaposmérői Általános Iskola. Munkát ad a nagybajomi' útépítés és istállóátalakítás is. Ez 4 millió forint értékű tevékenység. Patalomban nyolcmillió forintos munkát végzünk. A kaposvári tejüzemnél emeletráépítés folyik.

— A TÖVAL-oknak elsősorban kz alapitó tsz-eket kell kiszolgálniuk. Hogyan alakult ezen a téren a helyzet?

— A tsz-beruházások stagnálnak. Most még nincs pénzügyi lehetőségük új építkezésekbe fogni. Ez gondot ad nekünk is. 1973-as tevékenységünk még nincs lekötve. Pedig távlatokban kellene terveznünk. Azt reméljük, hogy

a szarvasmarha-program majd változásokat hoz.

— Az idei munka termelési értékéből mennyi jut a tsz- cknek?

— Kapacitásunk 76 százaléka lekötött. Tervünk a hatvan- millió forintos termelési érték elérése. Ebből húszmillió forint értékű munkát a szövetkezeteknek végzünk. Tavaly elértük a hatvannyolcmilliót. Vállalkozunk kisebb jelentőségű beruházások, magánlakások kivitelezésére is. Taszá- ron például az iskola központi fűtését szerelik dolgozóink.

— Milyen a TÖVÁL munkaerőhelyzet?

— Ötszázötven embert foglalkoztatunk. Ipari tanuló ebből harminckettő. Minden munkára — így a vasbetonszerelésre, tetőfedésre, gázvezetékszerelésre — is van megfelelő szakgárdánk. Harminchármán dolgoznak műszaki irányítóként. Az alapítás utáni évben mai létszámunknak az ötödé dolgozott itt. Az alapító termelőszövetkezetek egyenként 20—25 000 forinttal járultak hozzá a TÖVÁL megalakításához. Ehhez jött a fölvett kölcsön. Így összesen 1 035 000 forinttal »indult“ a vállalkozás. Az első év végén 6, 1966- ban már 24, 1967-ben 33,

1968-ban 44, 1969-ben 47,

1970-ben 59 és tavaly 68 millió forint értéket termeltünk. Ä létszámfelfutást nem úgy értük el, hogy más építőipari vállalatoktól »szipkáztuk el“ az embereket. Minimális számmal kifejezhető munkaerő vándorolt onnan hozzánk. A termelőszövetkezetekben dolgozó szakemberek jöttek ide, a környékbeli ügyes kezű emberek. 1970-ben pedig a járási költségvetési üzemet is hozzánk csatolták, az ott dolgozó hetven munkaerővel együtt.

— A termelési érték növekedésében nemcsak a létszám- növekedés, hanem az eszközellátottság javulása is közrejátszhatott.

— Tizennégymillió forint értékű állóeszközvagyonunk van. Hétmilliós forgóalapunkat a nyereségből raktuk össze. A vállalkozás pénzügyi helyzete mindig stabil volt. 1967-től alapító tsz-einknek évente 20— 25 000 forintot fizetünk a nyereségből. Kivétel ez alól a múlt év, amikor a szövetkezetek nyereségrészüket egy Pan- ter-daru vásárlására nálunk hagyták. Ez több mint egymillió forintba került. Emelőgépek, állványrendszerek kellenének. S a kört tágítani kell! Ez pedig követeli, hogy profilunk egy részét időnként változtassuk. Most szétszórt az

A vadvédelem és a vadkárelhárítás

közös feladat

MINDENEKELŐTT, nincs elírás a címben, mert valóban arról van szó, hogy az egyik oldalon védeni kell a hasznos vadállományt, a másik oldalon pedig gondoskodni kell a vadkárok mérsékléséről, s a kettőt zgyütt, szerves egészként kell cezelni. Erről folyt megyei ta- lácskozás a közelmúltban a somogyi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság szentbalázsi er- iészetében, vadkárbecslő szak- irtok részvételével. Mezőgaz- lasági mérnökök és vadgazdasági képviselők beszéltek árúi, miképpen lehetne egységes becslési szemléletet kialakítani, ezenkívül több, különösen napjainkban időszerű problémára kerestek megöl- fást.

A megye vadallomanya — óként a nagyvadak száma — íz utóbbi időben jelentősen gyarapodott. A mezőgazdaság meghatározó tényező, éppen ízért a termés védelme a mezőgazdasági üzemek (ingatlan- .ulajdonosok) és a vadászati egységek (vadtartók) közötti szoros együttműködést igényli. Vünt azt Giczi Frigyes megyei ,’adászati felügyelő elmondta, íven te mintegy 6 millió forintot tesz ki a vadkár Somogybán, s ez az összeg egyre ímelkedik. Figyelemre méltó mérséklődés következne be néldául akkor, ha a mezőgaz- iasági üzemek kivétel nélkül sekintettel lennének a 30/1970. számú MÉM rendelet 28. szakaszára, amely kimondja: »Az ngatlan használója a rendes

gazdálkodás körében köteles a veszélyeztetett termelvények őrzésére, a fenyegető vadkár mértékével arányban álló leghatásosabb intézkedések megtételére.« Világos beszéd ez, félreérthetetlenül megjelöli a feladatokat. S jóllehet a vadtartó mindenképpen megfizeti a kárt, neki is gondoskodnia kell vadriasztásról, a vadkárt megelőző vadászatokról (ez utóbbira, ha indokolt, még tilalmi időben is kaphatnak engedélyt), hiszen ezzel csökkentheti a kárveszélyt, következésképp az esetleges kar ősz- szeget.

SZÓ VOLT EZEN a megbeszélésen arról is, hogy a mezőgazdaságban egyre fokozódó gépesítés és kemizálás olykor meglehetősen nagy kárt okoz a vadállományban — ha nincs meg az összhang a két fél között. Özek, nyulak pusztulhatnak el nagy számban a megértés híján. Példaként szolgálhatna az andocsiak közelmúltban bemutatott módszere: a riasztóval fölszerelt gépekkel kevesebb karrt tesznek a vadakban a munkák során. Ugyanezen a százholdas lucernatáblán korábban — riasztó- lanc nélkül — a gépek 50—60 kis nyulat, csaknem ennyi fácánt és más apróvadat pusztítottak el. Jó volna, ha az andocsiak példáját máshol is követnek, és a fácánok mesterséges fölneveléséből is több részt vállalnának a mezőgazdasági üzemek, mint eddig,

A kukorica gépi betakarítása után visszamaradd, majd leszántott csövek szinte csalogatják a vaddisznókat a területre, s ezen a határrészen később nem ritka az 50—60 százalékos vadkár. Milyen tennivaló következik ebbőt? Főként olyan növényeket — pillangósokat, fűféléket stb. — vessenek az üzemek az ilyen helyeken, amelyek kevésbé számítanak csemegének például a vaddisznó számára. Az ilyen növényzetből inkább kilátszik — és elűzhető — a vad, mint a kukoricából. A kecske-káposzta közmondás jutott az eszembe, amikor arról hallottam, hogy a vadtartók úgynevezett vadföldekkel gondoskodjanak az állomány ellátásáról. így ugyanis megmarad a tsz vagy állami gazdaság kultúrnövénye, és a vadak mégis jóllakhatnak.

A SOMOGYI Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság felajánlotta, hogy az ilyen veszélyeztetett területeket bérbe veszi az üzemektől, s itt olyan növényeket termeszt, amelyeket nem kíván meg különösebben a vad, vagy ha mégis, hát ezt eszi, s nem a mezőgazdasági üzem terményeit. Ez sem mentesít azonban a mar említett kötelezettség alól: a gazdaságok az eddiginél jobban szervezzék meg vetéseik védelmét, mert saját területükön ezzel vehetik elejét leginkább a tetemes vadkárnak.

h. r.

esőrik. Az lenne gazdaságos, ha kevesebb helyen dolgoznánk. Tehátc nagy beruházásokon.

— Volt-e kaúarutöcsúszásrtk?

— Számottevő nem. Egyhónapos késés előfordult. Helyzetünk sajnos nem azonos mondjuk egy építőipari vállalatéval. Míg nekik van központi ellátóhelyük, addig mi anyagért az ország különböző részeibe szaladgálunk. A szakipari anyagot Budapestről szállítjuk. Volt úgy, hogy He- lyőcsabáig kellett mennünk cementért. Február 15-én rendeltünk háromszáz tonna 5-ös cementet a Mezőgazdasági Ellátó Vállalatnál. Nem jött. Az AG®OTRÖSZT-től azt a választ kaptuk, hogy ebben a negyedévben nem is tudnak biztosiatok Ahol a téglát vesz- szük, csak vasárnap szolgálnak ki bennünket. Ez természetesen többe kerül nekünk, mint más körülmények között. De szerencsére anyaghiány miatt sem késtünk még egy hónapnál többet.

— Most hot hátráltatja anyaghiány a munkát?

— Mernyeszentmiklóson. Nincs földkábel, a technológia pedig áram nélkül nem üzemel.

— Mire büszkék?

— A sikeresen végzett munkáinkra. Az állategészségügyi irodaházra. A húskombinátnál, a cukorgyárnál emelt épületeinkre.

— Mi a jövő útja ebben a

szakmában?

— Az igazgató tanács nemrégiben határozatot hozott. E- szerint az a cél, hogy szövetkezeti vállalat legyünk, és kapacitásunkat szélesebb körben köthessük le. Magasabb szinten a közeljövőben születik meg erről a döntés. Ez dolgozóinkra is nagyobb felelősséget ló majd. El kell sajátítanunk a »finomabb« munka fogásait, fortélyait is.

L. L.

MAI KOMMENTÁRUNK

Közösen a határban

Üzemben egyszerűbb. A termelési tanácskozásokon mindenki tájékozódik, értesül a gazdálkodásról. Tudja, hogy a »nagy egészben« mi a szerepe az ő személyes munkájának, miért és hogyan kell feladatát végeznie, hogy megfeleljen a követelményeknek. A mezőgazdaságban, a termelőszövetkezetben más a helyzet. A rendszerint több falu ' lakosságából kialakult közösséget nem lehet termelési tanácskozásra összehívni, nem lehet egy időben, egy rendezvényen tájékoztatni a szövetkezet dolgairól. Óhatatlanul szükség van arra, hogy a tájékoztatás részekre bontva, egy emberláncolaton keresztül eljusson mindenkihez. És ez az emberláncolat hivatott arra, hogy az észrevételeket, a javaslatokat visszafelé is szállítsa.

Ügy vélem, nem mondtam újat ezzel, de oka van, hogy miért beszéltem róla. Ugyanis mindez az esetek többségében csak jó elképzelés, kívánság. A három tényezőből rendszerint egy hiányzik: mert vannak átfogó ismeretekkel rendelkező vezetők, van a tájékoztatást és a vélemény meghallgatását mindinkább igénylő tagság, csakhogy igen hézagos az az erri- berlánc, amelyik ezt a kétirányú feladatot elvégezné.

Kik lehetnének ezek az információáramlás közepén elhelyezkedő, kulcsfontosságú emberek? Természetesen a vezetőség tagjai, a szövetkezet kommunistái, a kisebb termelési egységek irányítói. Egyszóval azok, akik közvetlen kapcsolatban vannak a kétkezi munkát végzőkkel, velük együtt élnek, dolgoznak, de rendszeresen találkoznak a gazdaság felső szintű vezetőivel is. Legjobban ők tudnak megfelelni ennek a fontos követelménynek. Csak biztatni, bátorítani, ösztönözni kell erre a tevékenységre, és keresni a módot arra, hogy »olajozottan működjön,« a gépezet.

Biztatni, bátorítani, keresni. Nagy energiát kíván ez? Nem hinném? Nemegyszer csak egy jó ötlet kell hozzá. Példaként hadd említsem a hetesi egyesült szövetkezet gyakorlatát. Ebben a nagyüzemben korábban sem álltak rosszul az információ- áramlással. De a »nincs az a munka, melyet ne lehetne jobban elvégezni« elv alapján tovább finomították gyakorlatukat. Minden évben egyszer a szövetkezet valamennyi kommunistája és a vezetőség egy teljes napot szán üzemlátogatásra. Ezen a napon a gazdaság minden kis részterületén számba veszik, aztán a határjárás, az üzem- látogatás után tanácskozáson megvitatják a tapasztalatokat és azt is, amire nagyobb figyelmet kell fordítani. Ezek az emberek azután szűkebb környezetükben továbbadják, ami a »nagy egész«-hez tartozik. Csak egy jó ötlet kellett? Minden bizonnyal! Nem nagy dolog az egész, de mégis annyira jelentős, fontos és korunkban szinte nélkülözhetetlen.

Üzemben egyszerűbb, a mezőgazdaságban bonyolultabb — de megoldható. Csak törődés, akarat kell hozzá. Mert a tájékozottságra minden beosztásban igény és szükség van.

V. M.

BNV-siker után

Az uborkabetakarítái gépesítéséről

A nagyüzemi zöldségtermesztés fejlesztésével foglalkozó kormányhatározat ismert. A jelentős program valóra váltásában a Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyárra is fontos feladat vár, ő biztosítja a zöldségfélék manipulálásához a gépeket.

A gyümölcs-zöldségfélék manipulálásában, »osztályozásában« már évtizedes tapasztalatokkal rendelkeznek az MMG-ben, mind a fejlesztés, mind pedig a gyártás terén. Az első gépsorok főként a gyümölcsfélék feldolgozását célozták. Ezek a konstrukciók 5—6 tonna óránkénti teljesítménnyel dolgoztak. Ezzel egyidejűleg felmerült a zöldségeknél alkalmas manipuláló- gépek kialakításának az igénye.

A gépsorcfc tervezésénél

fontos szempont volt az 1—2 —3 torma óránkénti teljesítmény, a kis helyszükséglet, a kevés kiszolgáló, a variálhatóság, a mozgathatóság, valamint a sokoldalú felhasználás, így született meg a VARI- MAN elnevezésű manipuláló »osztályozó« gépsor, melynek gépegységei különbözőképpen összeállítva többféle termény (alma, őszibarack, paradicsom, szilva, uborka, paprika stb.) /feldolgozására alkalmas.

A VAJH-MAN elsősorban a "290—399 holdas gyümölcs- és zöldségtermesztő területtel rendelkező gazdasagok terményfeldolgozó gépsora. Előnyösen használhatják olyan nagyobb területtel rendelkező gazdaságok is, amelyek ugyan sokféle, de fajtánként kisebb mennyiségű gyümölcsöt, illetve zöldségféléket termesztenek. A variálhatóság lehetővé teszi mind az egyszerűbb, mind az igényesebb feldolgozást, természetesen a gépegysegek számának a növelésével. Az egész gépsor »Märk- lin« rendszer alapján készül, és így a legváltozatosabb technológiás variációk lehetségesek.

A Vtf vontatott uborkabetakarító gépet a Budapesti Mezőgazdasági Gépgyár készíti. Ez a gép földszedi a szántóföldön termesztett uborkát. A

A Balatonujhelyi Állami Gazdaságban is látható VART- MAN—U6 uborkamanipuláló gépsor. A közelmúltban BNV- díjjal tüntették ki.

kihordószalagról asi etevato- -ron keresztül a gép mellett haladó szállítóeszközre vagy a gépen elhelyezett ládákba ke- ri*L a termés.

Az uborka gépi betakarításának természetesen megvannak a maga agrotechnikai feltételei. Nagy terméshozamú, azonos időben érő, kis lombozató, vékony kocsányú uborkafajtára, holdanként legalább *a 1"00 ezres főszámra, sima, gyommentes talajfelszínre van szükség.

A terütetegységről betakarítható termés mennyisége a fenti agrotechnikai feltételek megteremtésével és a BMG VU típusjelű betakarító gépek alkalmazásával többszöröse a hagyományos termesztéstechnológiával és kézi szedéssel elérhető termelési értéknek.

A VARI -MAN—U 6 uborkamanipuláló gépsor — melyet a Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyár Kaposvári Gyáregysége készít — részben azonos a gyümölcs- és zöldségmanipuláló gépsorokkal. Műveletsora: ládaürítés, előválogatás, szennyleválasztás, vastagság és hosszúság szerinti osztályozás, végezetül a ládázás. Az uborka hosszúság szerinti osztályozását a VIB- ROSZT típusú gép végzi, hat- "Me csoportra.

Az uborkagép,sor iránt külföldön is nagy az érdeklődés. A közelmúltban megtartott Budapesti Nemzetközi Vásáron a vásár rendezősége BNV-díj- jal tüntette ki a VARI-MAN —U6 uborkamanipuláló gépsort. Ez évben az AGROMAS közreműködésével Bulgáriába és a Szovjetunióba szállít a vállalat 1—1 gépet tartós üzemi megfigyelésre. A többi KGST-ország részéről is nagy az érdeklődés, hiszen a gépsort az MGI »megfelelőnek« minősítette.

A VARI-MAN prog«»

mon belül a zöldségtermesztés más területén is folynak fejlesztő munkák. Az idén a Konzervipari Tröszttel együttműködve kialakítják és üzembe helyezik a fűszerpaprika manipuláló gépsort is. Ugyancsak az idén térvezik a vállalatnál a paradicsommanipuláló gépsor kifejlesztését. A gépsor teljesítményét 2—3

tonna/óra körülire tervezik. Végül, hogy teljes legyen a zöldségmanipuláló program, megkezdődtek a gyökérzöldség feldolgozását és piaci árukikészítését szolgáló gépsorok kísérleti munkái is.

Dr. László László tudományos kutató

pmogyi Néplap