Somogyi Néplap, 1972. június (28. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-17 / 141. szám

Forrásban” Forradalmiság A hogy a lányom lassan abba a korba kerül, amelyben én voltam a negyvenes évek végén, egyre többször eszembe jutnak ma­gas pátoszú, elsöprő lelkesedé­st! kamaszéveim, amelyek nemcsak a magam, hanem egyszersmind a magyar társa­dalom serdülésének türelmet­len dinamizmusát is jelentet­ték. Ahogy a történelmet ta­nulva érdeklődik, felidéződik bennem e csupa lobogás, csu­pa harc időszak megannyi em­léke. — Irigylem magukat ezért a néhány évért — mond­ta nemrég egy érittségire ké­szülő fiú, kitűnő tanuló, mel­lesleg egy kommunista család gyermeke. És azt is kifejtette, miért: mert igaza forradalmá­rok lehettünk, tüntetésekkel, szavalókórusokkal, mozgalmi indulókkal, valami különös, semmihez sem hasonlítható mámorral Aztán még azt is hozzátette: ma minden olyan szervezett, nincs szerepe sem a tömegek, sem az egyén kez­deményezésének, mozgalmá­nak, mozgósító erejének. Persze, hogy naív társada­lomszemléletet tükröz a meg­jegyzés, amelyre mégis érde­mes odafigyelni, mert nem el­szigetelt, egyedi véleményt hordoz. Valóban nincs ma le­hetőség a szocializmust építő országokban forradalmi maga­tartásra? Csak a kapitalista államokban, amelyekben na­ponta tüntetéseken vehetnek részt? Mi a szocializmust kí­vánjuk felépíteni, erősíteni a jelenlegi rendszer pozitív vo­násait, új elemekkel fejleszte­ni társadalmunkat. Vajon a folyamat nélkülözheti a forra- dalmiságot? A válaszhoz mindenekelőtt utalni kell arra, hogy a szo­cialista forradalomnak két sza­kasza van: _ egy viszonylag gyors, a régit szétzúzó — ame­lyet feszült, izgatott légkör jel­lemez —, és egy higgadtabb, az új rendszert felépítő sza­kasz. A harc tehát, amely ná­lunk a tőkés társadalom szét­zúzásával kezdődött a felsza­badulás utáni években, ma is folytatódik — de kétségkívül megváltozott ,az új feltételek­hez igazodó módszerekkel és eszközökkel. Ez a folyamat azonban napjainkban lényegé­ben ugyanolyan forradalmár lelki alkatot, erkölcsi maga­tartást követel, mint forradal­munk hőskorában. Még akkor is így van ez, ha hangsúlyoz­zuk: a konkrét körülmények, a választ váró kérdések jel­lege és a választási lehetősé­gek köre alaposan megválto­zott. A forradalmiság elvi alapja tehát változatlan, de megnyilvánulási formája a történelmi folyamat érzékelé­se, illetve megértése alapján fejlődik. A fiataloknak a konkrét helyzetek, konfliktu­sok elemzésén lehet megmu­tatni, hogy milyen magatar­tástípusok felelnek meg a forradalmiság követelményé­nek. A rról sem szabad megfe­ledkeznünk, hogy a for­radalmi helyzet a bá­torság erőpróbája is, ezért ösztönösen is keresik a fiata­lok. De kérdezem: vajon csak akkor volt szükség erre az ősi erényre, amikor a fizikai erővel párosulva nélkülözhe­tetlen volt a közösség fenn­maradásához? Ma, a forrada- dalom »szervezett«, építő idő­szakában nincs szükség áz egyén bátorságára? Ami nem­csak öncélú merészség, hanem tudatosan is fejlesztett er­kölcsi vonás, erővel, ügyes­séggel és akarattal párosulva? Nincs szükség magával raga­dó, mozgósító erőre? De még mennyire, hogy van! Gondol­junk csak arra, mekkora bá­torság kell a társadalmilag hasznos, de népszerűtlen fel­adatok, vagy a döntéseket kí­sérő kockázatok vállalásához, a hibák feltárásához, bírálá­sához, a helytelen közhangu­lattal való szembeforduláshoz! Igen, egyebek között e maga­tartásformák valóban a mi szervezett forradaimiságunk időszakára jellemzők, amikor a mozgalomhoz való hűség, a fegyelem és az önállóság, az elkötelezettség és a kritikai szemlélet, a beilleszkedés és az aktivitás sajátos ellent­mondásokban jelentkeznek. Kétségkívül a forradalmiság felismerése a konkrét helyze­tekben nem mindig egyszerű dolog. Mégis a teret és ideá­lokat kereső fiataloknak meg Erőltetettség nélkül A CSOPORTOKAT valami­lyen szempontból együvé tar­tozó emberek alkotják. Kapos­váron a Pamutfonó-ipari Vál­lalat dolgozóit több dolog fűzi össze. Együvé tartoznak mun­kájuk, gondjaik révén, de sok a közös örömük is. Tóth Ferencné, a gyár óvo­dájának vezetője, aki egyben az MSZBT-tagcsoport ügyve­zető elnöke is, azt mondja: — Nálunk rendkívül élénk a pártélet. Talán ezek magya­rázzák, miért éppen a pamut­fonóban alakult meg egy év­vel ezelőtt Somogy legelső MSZBT-tagcsoportja. A gyár előcsarnokában egy falitáblán képek. Színesek és fekete-fehérek. Képek szovjet emberekről, szovjet tájakról. — Állandóan cserélgetjük a képsarok anyagát. Legköze­lebb azokat a fényképeket tesszük ki, amelyeket két fo­nónőnk csinált. Most voltak kint a Szovjetunióban egy bé­kevonattal. Ütibeszámolót is tartottak. Néhány dolgozónk gyereke Moszkvában tanul. Most, ha hazajönnek a nyárra, őket is megkérjük, meséljenek az ottani emberekről, élmé­nyeikről — mondja Tóth Fe­rencné. — Nem vesz el sokat a sza­bad időből egy ilyen MSZBT- rendezvény? — Mivel három műszakban dolgoznak az emberek, politi­kai oktatásra, párttaggyűlésre, brigádmegbeszélésre, KISZ- összejövetelre csak a délelőtti műszak hetében kerülhet sor. Olyankor szinte mindennapra jut valami. Annak nem lenne semmi értelme, hogy még MSZBT-ügyben is külön ülé­sezzünk. Többnyire összekap­csoljuk valami más megbeszé­léssel. Az a törekvés» hogy minden erőltetettség vagy túl­sóit igenybevetel nélkül kelt­sük föl az emberek Szovjet­unió iránti érdeklődését. — Kép- és propaganda­anyagokkal az országos tanács látja el a tagcsoportokat. Kül­denek mást is? — Például filmeket, ame­lyeknek vetítését örömmel fo­gadják leányszállásunk lakói. A legmaradandóbb élménye­ket persze a személyes kap­csolatok jelentik. Gyerekna­pon szovjet kisgyerekeket lát­tunk vendégül a gyár óvodá­jában, de szovjet vendégek­kel együtt ünnepeltük a nőna­pot és a munkásőrség fennál­lásának 15. évfordulóját. Re­mekül sikerültek ezek az ösz- szejövetelek. Egy szovjet ala­kulat tagjai kultúrműsorral jöttek, hoztak zenekart, éne­keltek, táncoltak. — Es hogyan beszélgettek? — Faként tolmács segítségé­vel. Most, augusztusban pró­bálunk szervezni itt a gyárban egy orosz nyelvtanfolyamot. Legalább a gyerekeiknek is se­gíthetnek a mamák az orosz tanulásában. A Pamutfonó-ipari Vállalat MSZBT-tagcsoportja munka­terv szerint, de minden me­revség nélkül működik. Bár a gyár 1700 dolgozója tagja a csoportnak, nyilvánvaló, nem mind az 1700 vesz részt min­denegyes rendezvényen. Het­venen neveztek be a »Kell a jó könyv« olvasómozgalomba. A nyár folyamán kirándulnak egy másik tagcsoporthoz, az ősszel pedig a szocialista bri­gádok vetélkednek majd. hogy »Ki tud többet a Szov­jetunióról?« NINCSENEK külön szabá­lyai a magyar—szovjet barát­ság ápolásának, viszont van egy lényeges követelmény, me­lyet a Pamutfonó-ipari Válla­lat tagcsoportja megvalósított: élő, emberi kapcsolat. Wmtm Írassa — ma kell mutatnunk hétközi,ap- jaink nem látványos, de vál­tozatlanul nemes pátoszát, for­radalmi magatartásuk értel­mét, célját és lehetőségeit. A mai fiatalság egy része — ép­pen a helyes felismerés hiá­nya miatt — szégyenlős szo­cialista. Könnyen kerül — ál­radikalizmusból, kivagyiságból — a mostanában divatos, nyu­gatról beszivárgó cinikus vagy pesszimista áramlatok befo­lyása alá, s szemérmesen tit­kolja a szocializmus eszméi­hez való vonzódását, a gya­korlati eredmények elismeré­sét. Sajnos, propagandamun­kánk, de iskolai oktatásunk hiányossága is, hogy a néptö­megek — és így az ifjúság je­lentős része is — túl szűkén értelmezi a szocialista forra­dalom feladatait, és eredmé­nyeit. Legjobb esetben is csak azt látják be, annak hasznos­ságát ismerik el, hogy anyagi jólétet akarunk, s összehason­lításokat tesznek a legfejlet­tebb tőkés országokkal. Ami­ből aztán egyesek azt a kö­vetkeztetést vonják le, hogy »hol vagyunk mi még tőlük«, mások meg az anyagi ösztön­zés elvét értelmezik úgy: a szocialista építés fő feladata és kötelessége, hogy őket ma­gukat lássa el minden földi jó­val, mások vagy az általános fejlődés rovására is. Nehezen tudjuk megláttatni, hogy a szűkén, szegényesen értelme­zett életszínvonal-emelésnél sokkal nagyobb a tét: az egész életnek, minden emberi kapcsolatnak, a személyiség kibontakozásának, az emberek boldogságlehetőségének gyö­keres átalakítása a cél. M eg kell változtatni né- zőkénket ahhoz, hogy ne csak a mindennapok felörlő, közönyt árasztó ta­posómalmaként értékeljük a jelent, ne csak az elijesztő hi­bákat és bajokat vegyük ész­re, hanem helyesen lássuk an­nak a folyamatnak a célját és értelmét, amelyben tovább­ra is forradalmárokra, nem pedig kispolgárokra van szük­ség. Pa ál László Király István elnök. Együtt találtuk a somogy- sámsoni Marót-völgye Terme­lőszövetkezet néhány vezető­jét. Éppen a csákányi üzem­egység problémáit beszélték meg, nem minden szenvedély nélkül. Közös munkákról, ház­tájiról és sok egyébről folyt a vita. * »A vezetőség mái- összerá­zódott« — így mondja Király István, elnök. Mert az év ele­jén kezdett közös munkába Somogysámson, Csákány és Somogyzsitfa. Akkor azt ír­tam: »Ez az év nem a csoda­tételé:«. De alighanem rácá­folnak majd. Hogyan is kezdődött? Mi­lyenek voltak az első napok, hetek, hónapok? »Volt egy kis bérfélelem«. Nem azonos erősségű szövet­kezetek egyesültek. A sámso­niaknak és a zsitfaiaknak volt biztonsági tartalékuk, a csá­kányiak az előző évek beruhá­zásaiba fektették ezt. Már az első hetekben el kellett osz­latni a bizalmatlanság fekete felhőjét. A béralapot átlago­san nyolc-tíz százalékkal nö­velte az új vezetőség. Nem a gyengébbhez léptek vissza, hanem éppen azt az üzem­egységet zárkóztatták fel a másik kettőhöz. Az alkalma­zottakkal pedig — aki erre igényt tartott — szerződést kötöttek állandó munkabérre. Nem is született nehezen a bizalom. Ismerték egymást, közeli falvak ezek. A leltáro­zást és a zárszámadási előké­születeket már közös bizottság végezte. Tisztában voltak egy­más »erejével«, de »gyengéi­vel« is. Ahogy mondják: »Nem érte őket meglepetés. A fá­tyol alatt sem volt csúnya egyik menyasszony sem.« Nyolcszáz embert számlálnak tagjaik sorában. Négyszáz- nyolcvanhatan dolgoznak még, közöttük van százhatvannégy nyugdíjas járadékos. Szükség van az ő munkájukra is. 7200 hold az összterületük, ebből 4200 a szántó. A tervezett ter­melési érték nem kevesebb, mint 52 000 000 forint. »Nagy fába vágták a fejszéjüket« — mondhatná bárki. De rendel­keznek a kellő erővel. Míg egyenként nem mindig tudtak a munkákkal időre megbirkóz­ni, addig az első közös év ele­jén az ütemezésnek megfelelő tempóban sikerült mindent végezniük. De nem lenne igaz a kép, ha nem írnánk arról is: nem ment minden simán. Jogos és jogtalan reklamálások a ház­táji kimérésekor. Az ígért ta­karmányt a csákányi üzem­egységben a háztáji nem kapta — nem kaphatta meg —, mert a közös állománynak is szük­sége volt rá. És volt eleinte egy kis húzódozás, ha át kel- kett menni dolgozni a másik falu környékére. Pedig erre elég ritkán kerül sor. Most »kiküldetési díjat« is kapnak. Úgy beszélnek erről a pénzről, mint a »meleg ételt pótló« energiáról. A kukorica vegyszerezése befejeződött. Közös brigád munkája ez. A pillangósok ki­lencven százaléka kazalban »vár« arra, hogy állati táplá­lék legyen belőle. A fűfélék 1000 holdjából 750 lekaszálva már. A melléküzemben. A JÖVŐNEK SZÁNT ALAPOK A szakosított állattenyésztő telepekről A korszerűen szakosított ál­lattenyésztő és hizlaló telepek impozáns látványt nyújtanak. Persze, ezek a létesítmények nem a szemnek készülnek, ha­nem a termelésnek, és egy-egy befejezett beruházásról már alig olvasható le, mennyi erő­feszítésbe — olykor bosszú­ságba — került amíg elké­szült. S most azt mondjuk, jó, hogy vannak ezek a telepek, hiszen ezek — és a most épü­goknak, az előbbit összesen 2046, az utóbbit 11 664 férő­hellyel. További tíz tehené­szeti, egy hízómarha- és nyolc sertéstelep építése jelenleg is folyik. A telepeken a műszaki megvalósulás értéke ez év április 1-én 474 millió forint volt Ezek az építkezések tefiát közelednek a befejezéshez,. jól­lehet az elmúlt időszakban helyenként problémákkal ta­Az érintett közös gazdasá­gok fejlesztési alapját a tele­pekkel kapcsolatos költségek kötik le még további három­négy évre, ami azt jelenti, hogy egyéb beruházásra alig­ha futja. Jó volna, ha a föl­vett hiteleket legalább 1980-ig arányosan törleszthetnék. Mintegy 8—10 millió forint kell ahhoz, hogy saját erőből szerezzenek be állatokat a telepre, és takarmányt is biz­lők — nélkül szinte el sem képzelhető, hogy a megyének az állattenyésztésre vonatkozó távlati terve megvalósuljon. A megyei élelmiszer-gazda­sági fejlesztési operatív bizott­ság többször tanácskozott a szakbizottságok beszámolói alapján a felépült és épülő termelőszövetkezeti szakosított állattenyésztő és hizlaló tele­pek helyzetéről. Ezeknek az értékeléseknek a következmé­nye volt, hogy külön-külön megbeszéléseket hívtak össze az illetékesek a szarvasmarha-, illetőleg a sertéstelepek hely­zetének megvitatására. Az érintett termelőszövetkezetek elnökei, főkönyvelői, főagronó- musai, valamint a telepveze­tők és a területileg illetékes állatorvosok vettek részt azo­kon az összejöveteleken, ame­lyeken Tóth Károly, a megyei tanács mezőgazdasági és élel­mezésügyi osztályvezető-he­lyettese vezette a vitát. Ö ösz- szegezte a tapasztalatokat, amelyekről bennünket is tá­jékoztatott. Útban a félmilliárd felé Megyénk távlati fejlesztési tervében száz szakosított te­lepnek a fölépítése szerepel. Ebből hatvan a tehenészeti, negyven pedig a sertéstelep Az utóbbi években megkez­dett munkák eredményeként 1971 végéig hat tehenészeti és öt sertéstelepet adtak át üze- meia»e «8 építők a gaadasá­lálták magukat szemben az építtető tsz-ek. Az osztályve­zető-helyettes ezekről a ta­pasztalatokról, a jövőre nézve fontos tanulságokról elmondta: — A szakosított telepek épí­tésénél megmutatkozott a gya­korlat hiánya a lebonyolító és a kivitelező vállalatoknál: új­szerű volt a feladat, többnyire korábban ismeretlen problé­mákat kellett megoldani. Mi következett ebből? Menet köz­ben sok módosításra volt szük­ség. Néhány telep technoló­giájáról kiderült, hogy hasz­nálhatatlan. Ilyesmi fordult elő például Háromfan, Kom- lósdon és Attalán. A három­fai kombinátnak már régen el kellett volna készülnie, de még ma is sok a huzavona a teljes befejezése körül. Pénzügyi zavar — Az említett tervezési hiányosságokon túl az anyag­árak emelkedése következté­ben nagymértékben nőttek a beruházási költségek — sum­mázta az osztályvezető-helyet­tes. — A múlt évi felmérés adatai szerint ez az emelke­dés meghaladta a 107 millió forintot. Mindez kihatott a te­lepet építő tsz-ek pénzügyi helyzetére, hiszen a többletet minden szövetkezetnek zöm­mel a saját fejlesztési alap­jából kellett fedeznie. Ez he­lyenként egyensúlyi zavart okozott, s ahol vezetési prob­lémák is akadtak, bekövetke­zett a mérleghiány. tosítsanak hozzá. Itt forgóesz­közhitel enyhítene a gondo­kon. Rend néfkül nem megy— A tehenészeti és sertéstele­pet építő, illetőleg üzemeltető gazdaságok vezetőivel folyta­tott megbeszélés tulajdonkép­pen azt célozta, hogy együtt összegezzék az eddigi tapasz­talatokat, felhívják egymás fi­gyelmét fontost termelési tud­nivalókra, és érezzék munká­jukban a megyei vezetés se­gítő szándékát. Ennek a segít­ségnek természetesen csak ak­kor van létjogosultsága és eredménye, ha az üzemek be­tartják a termelési rendet. Jó, ha már előre tapaszta­latokat gyűjtenek és így elke­rülhetik a hibák megismétlését. A munkarend, a termelési és állategészségügyi rend ép­pen úgy nem hiányozhat, mint ahogyan az ilyen szakosított telep nem nélkülözheti a meg­felelő számú és jól képzett szakmunkást, a korszerű bére­zést. Jó példát, követendő módszert itt, Somogybán is találni, akár a kisgyalániak szarvasmarha- vagy a hetesiek* sertéstelepét nézik meg. Nem­csak azért van erre szükség, mert általában érdemes jól megnézni a helyet, ahova a pénzt befektetik, hanem azért is, mert ezek a telepek a gaz­daság jövőjét alapozzák meg. Heraesz Eerenc Az aratást »központosítot­ták.« Három E—512-es és öt SZK—4-es kombájn van túl a gépszemlei vizsgáztatáson. Tíz vontató, illetve gépkpesi is rendelkezésükre áll. Ezerhat- száz holdról kell majd betaka­rítani a kalászosokat, ez az előzetes tervek szerint 25—26 napot vesz majd igénybe. Tá­rolásra alkalmas helyeik is vannak. A szerződéseket idő­ben megkötötték a Somogy megyei Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalattal. Biza­kodva várják tehát a »munka dandárját«. Újra van melléküzem So- mogyzsitfán. A közös gazdaság a régi asztalosműhelyt újíttat- ta fel. Fríz készül a kitermelt fából, mely a parkettszakmá­ban hasznosítható. Újabb se­gédüzemek létesítését nem vették tervbe. Területük a mezőgazdasági termelésre al­kalmas, a munkaerőt ott kö­tik le. Az egyesülés nagy eredmé­nye, hogy előreléptek az állat- tenyésztésben is. Az év végé­re fejeződik be a szakosítás. Két tehenészeti telepük van: Csákányban és Sámsonban. A növendékmarhákat viszont Somogyzsitfán helyezték el. A birkahodályt kötetlen tartású hízóistállóvá alakították át. Tervbe vették egy hatszáz fé­rőhelyes szakosított telep meg­valósítását is. Jelenleg ezer­négyszáz szarvasmarhát tarta­nak. Kétezerre szeretnék a lét-, számot »felfuttatni.« Tervekben és erőben tehát nincs hiány. »Forrásban« van­nak. L. b Somogyi Néplapí 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom