Somogyi Néplap, 1972. május (28. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-14 / 112. szám
Itáliai élmények után Kiváltságos nézőtérről Mátyás és Beatrix Goszthony Mária műtermében Ügy érezhettem magam, mint egy kiváltságos személy a Latinca Sándor Megyei Művelődési Központ színháztermében csütörtökön este, amikor is hét magyar kisfil- met pergettek le. Három propagandaanyag van a kezemben, az egyik a művelődési központ május havi programja, ebben a 2. oldalon olvashatunk az »-Ismeretterjesztő filmestek« címszó alatt a 11-i műsorról, melyben »bemutatjuk a Balázs Béla Filmstúdió és a nemzetközi filmfesztiválok néhány díjnyertes magyar kis- filmjét« — ezt találtam. Aztán, szintén a postás hozta: »Filmestek a Latinca Sándor Megyei Művelődési Központban, 10 éves a Balázs Béla Filmstúdió (kisfilm-összeállí- tás)«. A harmadikat a helyszínen kaptam kézhez, nagyon jó volt, mert az Élet és Irodalom 1971. szeptember 19-i riporttozik Karádi Katalin. — Kilenc éve tanulok zenét, kedvenc hangszerem a hegedű — mondja. — Négy kaposvári zenekarban játszom, erre a pályára készülők... A szólamok külön kis csoportokat alkotnak. A hetven kórustag kezébe veszi a kottát, az öregebbek még megtörlik a szemüvegüket, mély lélegzet- vétel, s szárnyakra kap a dal, megszűnik az idő. Móri Lajos és felesége ott van minden próbán. Alapítói voltak a kórusnak huszonkét évvel ezelőtt — A bőripari ktsz-nél dolgoztam, s társadalmi munkában kultúrfelelős voltam. Az énekkart a feleségemmel együtt alakítottuk, ö a fehérnemű ktsz-nél kezdte a szervezést. Meghallgattuk a bőripari ktsz összes dolgozóját, végül tizenegyen maradtak. Fodrászok, asztalosok csatlakoztak hozzánk, így aztán megalakult a kórus. — Mire emlékszik a legszívesebben? — Nehéz válogatni. 1952-ben az OKISZ hirdetett egy versenyt. Kaposvár után Pécsen szerepeltünk a területi döntőn, ahol elsők lettünk. Budapest, az országos döntő színhelye volt a következő állomás. A Magyar Népköztársaság Művészeti Alapjának irodalmi szakosztálya a szigligeti alkotóházban szombaton ünnepséget rendezett. Az idén először ítélték oda — és a jövőben évente kiadják — az elsőkötetes szerzők legjobb költői és prózai alkotásaiért, a művészeti alap irodalmi szakosztályának díját. Az 1971-ben megjelent 17 elsőkötetes szerző munkái közül Kiss Anna költőnek »Fabábu« című verses kötetéért és Marosi Gyula írónak »A hétszázadik napon« című elbeszéléskötetéért adták át az irodalmi díjakat. Az idei könyvhét igen gazdag választékában jelentős héjából több mindent felfrissíthettem magamban a Balázs Béla Filmstúdióról. Kiváltságos helyzetben éreztem magam, mondtam az imént, ezt kívánom most megerősíteni. A nagy nézőtéren a vetítés elején nem egészen harmincán, félidő után feleannyian maradtunk. A világ legdrágább mozija — könyveltem el magamban, majd azt, hogy a legolcsóbb is egyben, mert a nézőnek egy fillérébe sem kerül. (Ezzel korántsem arra kívánok buzdítani, hogy a kulturális rendezvényeket tisztán gazdasági megfontolásból szervezzük, ám van ilyen is, mint gazdasági hasznosság, ami figyelmen kívül aligha hagyható.) A filmest szervezési kérdéseivel nem kívánok foglalkozni, csak annyit erről: nem valószínű, hogy Kaposváron harminc embert érdekelt ez a téasztalosműhelyben, fejünk felett lógtak a fűrészek, s a mi szövetkezetünkben, mindenhol. Tizenegy helyen! Azt is elhatároztuk, hogy ha nincs jobb, akkor kimegyünk a Kos- suth-térre, kiteszünk egy táblát és ráírjuk: Csendet kérünk! Próba van! — Mit jelent önöknek a kórus? — Szeretünk énekelni, szeretjük a szépet. Élmény minden fellépés, széppé varázsolja az életünket. A munkából nemegyszer köpenybe rohantunk a próbára, hogy el ne késsünk. Régen volt, ma már nyugdíjasok vagyunk mind a ketten... A kórust már több mint tíz éve Zákányi Zsolt tanár vezeti. — Milyen műveket tanulnak most, és hol szerepelnek legközelebb? — Lully-től a Táncdalt, Bárdos Lajostól, Schumanntól egy-egy dalt tanulunk és a Kodály szavai című Karai Jó- zsef-művet gyakoroljuk. Készülünk a balaton boglár! találkozóra. A kórusvezető gyakran megállítja a próbát. Javít, magyaráz, vitatkozik, zongorán kíséri a kórust, ismételtet. Fáradhatatlanul ... lye foglalnak el az induló irodalmi sorozatok. Újra kapható lesz a »Jó estét, nyár, jó estét, szerelem!«, s kiadják Szabó Magda »Okút« és Sánta Ferenc »Húsz óra« című regényét. Űj sorozat indításával tiszteleg az Európa Kiadó is a könyvhétnek: a »Lyra mundi« öt világrész legnagyobb lírikusainak költészetét közvetíti a magyar olvasóknak. Bőséges, mégis mértéktartó válogatásban a legragyogóbb életműveket ölelik fel a sorozat kötetei, amelyek közül a Burns-, a Goethe- és a Jeszenyin-válo- gatás nyitja a kiadás sorát. A szép formájú könyvek ritka csemegéi a könyvtaratoknak. ma. Azt elhiszem, hogy esetleg ezer röplapot is lestencileztek. Ám nem a feltételezett Közönség marasztalható el, hanem az az összekötő kapocs hiányzik, amelyik állandó kontaktust jelent a művelődéspolitika gyakorlati munkásai és a művelődni kívánó, egyszerű munkás között. Így, aki a nézőtéren ül, az óhatatlanul kiváltságosnak érezheti magát. Pedig éppen ezeket a kiváltságokat kívántuk megszüntetni. Társadalmilag meg is szűnt ez a fogalom, de új formában születendőben van — például így. Pedig a filmest gondolata jó volt. Egy kicsit meg is hökkentett először a program: megemlékezünk Kaposváron a 10 éves Balázs Béla Filmstúdióról? ... A bemutatott hét kisfilmből igazán jellegzetes Balázs Béla filmstúdióbeli alkotás volta Képek és emberek, a Hajnal után sötétség, a Cigányok és az ■ Oda-vissza. Ezek nagyrészt a hatvanas évek elején születtek, egyidősek a filmstúdióval. Akkoriban nagy társadalmi fontosságot tulajdonítottak a filmművészetnek, a stúdió is ebben a jó szellemben született. Azóta az itt kezdett alkotók egy részéből neves nagyfilmes lett: Gaál, Sára, Szabó. A hatvanas évek elején valami olyan fontosat fedeztek fel ők a társadalomban, ami új volt tJj — igen. Az Oda-visz- sza kisfilm például az ingázással foglalkozik, s ebben magában még nincs semmi új, de abban igen, hogy az ipartelepítés meggondoltabb rendszerére ösztönözze a társadalmat Talán ez az alkotás majd idővel a szocialista építés egyik méltó reprezentánsa is lesz ebben a művészetben. Gaál és Sára ugyanis nemcsak az embertelen vonatozást, munkásszállásokat látta meg, hanem — erős optikai torzítással kifejezve — az építést is, az új lakótelepek születését. Jó érzés volt fölfedezni ezekben a filmekben, hogy tíz évvel ezelőtt készültek. Az azóta változott világ, az újabb is már mögöttünk van. Ha ezt nemcsak az a harminc ember érzi át, hanem jóval többen, a filmest elérte volna igazi célját, a társadalmi tudatformálást, a művészi szépre való nevelést. HATEZER-HÉTSZÁZHETVENNYOLC forint ötven fillér. Ha az emberi segítség- adást, összefogást csak pénzzel mérnénk, erről az öszeg- ről kellene írnom. Ennyit gyűjtött össze a Pamutfonóipari Vállalat ötvenegy szocialista brigádja — nem egészen egy hét alatt. Akiknek küldték, egy fiatalember, akit soha nem láttak, és minden valószínűség szerint nem is fognak látni. Sályi László Miskolcon lakik — és hat éve béna. Mi van a hatezer forint mögött? Miért gyűjtöttek az ismeretlen fiatalembernek? És mi ez a gyűjtés? Adakozás, jótékonykodás? Vagy valami más? Ezekre a kérdésekre kerestem a választ. Sályi Lászlóról a munkaügyi osztály X. pártkongresszus brigádja olvasott először. A Magyar Ifjúság írt a fiatalember tragédiájáról. Tornász volt — a DVTK versenyzője. Az egyik edzésen a nyújtón gyakorolt Szabadtéri edzés volt — a szer alatt nem gumiszőnyeg, hanem szalmával bélelt gödör. Az edző filmezte a fiút, aki igyekezett mindent beleadni a gyakorlatba. Aztán a lába beakadt, és fejjel lezuhant. Gerincficam, gerincvelősérülés, örökre mozgásképtelen lett Hat éve fekszik ágyhoz kötve, mozdulatlanul. Hat éve húzódik pere a klubbal, amelytől idős szülei kártérítést kértek. Nem mintha a pénzzel meg lehetne váltani a tragédiát, de ők már öregek, te fiAkár egy megelevenedett csendélet, ahogy kinyílik az egykori bárdudvamoki kúria ajtaja. Három idős hölgy, csészék, gazdag faragású bútorok, barátságos kutyus, nehéz ezüstök, színes olasz folyóiratok társaságában. Ez a csendélet mégis csalóka. Mert ha csak ennyit írnék róla, fullasztó múlandóság nyomasztó hangulatát éreznénk ki belőle. A csendélet látszólagos, komoly munka folyik itt; nevezzük nevén: műalkotás. A három idős hölgy közül kettő segít a nagynevű rokonnak, Goszthony Mária keramikusművésznek. — Nemrég jöttünk haza Olaszországból. Velence, Assisi. Csupa élmény... Aki ismert Goszthony Mária művészetét, az tudja, hogy milyen erős, eltéphetet- len élményi szálakkal kötődik Ital iához, a középkor egyetemes hatású nagy korszakához, a reneszánszhoz. Sőt a korábbi világ, az antik művészet is igézetben tartja. — Az etruszk múzeumiban csodálatos görög amforákat láttam. Goszthony Mária csodáló ja és alkotója a művészetnek. Kézen fogja az antik és a középkori világ, vezeti finom ecsetjét és a patikaedények felületén megjelenik a pokol- járó Dante Alighieri — Giotto freskója után — olaszos arcélű portréja. uk mellé ápolónőt is kellett fogadni.. A hat év óta húzódó per utolsó mozzanata: a Miskolci Járásbíróság a DVTK-t az elmaradt járadék, biztosítási és gondozási díj fizetésére kötelezte. (Hat évig egy fillért sem adtak.) Ám az ítélet még mindig nem jogerős ... A fiatalemberről szombaton olvasott a brigád, s még akkor elhatározták, hogy segítenek. Kaiserné az újsággal kezében járta végig a brigádokat. Szombaton a délelőttösöket, hétfőn a másik két műszakot Nem kellett senkit meggyőzni arról, hogy segíteni kell. — Hétfőn sokan fogadtak azzal, hogy »tudjuk, olvastuk« — amikor el akartam mondani, hogy miért is mentem — mondta a fiatalasszony. — Az »olvastuk« után mindig a »persze, hogy segítünk« következett Csaknem hétszáz ember adott Ismeretlenül az Ismeretlennek, mert tudta, megérezte, hogy adnia kell. — Olyanok tették le elsőnek a pénzt, akikről tudtuk, azt is meggondolják máskor, hogy két forintot kiadjanak valamire — mesélik a kezdeményezők. És hétfőtől péntekig több mint hatezer forint gyűlt ösz- sze. Csak azért nem több, mert befejezték a gyűjtést, hogy minél hamarabb postára adhassák a pénzt. Gyűjtés? Adomány? Több annál Bizonyítja a levél, melyet a fiatalembernek küldtek. Forog a korong. »Mivel nem tudjuk pontosan, hogy mire van szüksége, ne vegye sértésnek, hogy pénzt küldünk. Kérjük, fogadja olyan szeretettel, ahogy azt az ötvenegy szocialista brigád dolgozói küldik önnek.« Pénteken adták postára. És hétfőn expresszlevél érkezett Miskolcról. A feladó Sályi Bertalan, László édesapja. ».. • Mivel a fiam bénasága miatt írni nem tud, én, az apa írom helyette ezeket a sorokat. Nehéz szavakkal kifejezni, amit az ember érez, de más mód erre nincs. Ha összehasonlítjuk az önök szívből jövő segítőkészségét azzal, amit az egyesület tett — amelynek színeiben fiam versenyzett, nem találunk a hála kifejezésére szavakat, öt évvel ezelőtt — amikor a legszükségesebb segítségre lett volna szükségünk, ez a virágzó egyesület ügyvédemnek a következőket írta: Elnökségünk részéről őszinte együttérzésünk a sérült és családja felé. (!) — Semmi több, ez volt minden! ... E CSELEKEDETÜKKEL hálánk mellett soha el nem múló emlékeket véstek szívünkbe. Példaképe ez az együttérzésnek és szeretetnek.« Azt hiszem, az idős ember köszönetéhez nem kell kommentárt fűzni. Ahonnan segítséget várt, onnét nem kapott. De ismeretlen somogyi emberek mozdultak meg fiáért — emberségből. Staan Márta Másutt lustán szétnyíló toscanai topolyák. De tekintsünk ki a műteremből. A mai ember vonzódik a múlt művészetéhez, formájában díszítésében egyaránt szereti lakásában látni: átmenteni közvetlen környezetébe mindezt. A Képzőművészeti Alap, az Amphora vállalat megrendeléseit alig győzi kielégíteni a bárdudvamoki műteremben. A legnépszerűbb darabok: a Mátyást és Beatrixot ábrázoló tányérok. Igazi reneszánsz ihletésben, erőteljes, gazdag szín- világú vonások, és körben felirat: »Mathias rex Hungáriáé, Bohemiae et Dalmatiae.« »Mátyás, Magyarország, Bohemia és Dlamácia királya...« Egy másik tányér a puritán magyar középkort idézi Árpád-házi Margit fájdalmas, gótikus megnyúltan-szenvedő tiszta vonásaival. Az olasz élmények most kerülnek igazán feldolgozásra Nagy szeretettel mutatta be a művész híres segítőtársát, Kulutasz Mihály mohácsi mesterembert, a korong biztos kezű avatott magiszterét. , De hadd vallják a műteremlátogatás egyik legszebb élményéről — a természeti hatásokat mutató csészéken, kávéskészleteken, tárt tenyerű élénk napraforgón, a zölden csillogó, tüskés hátú halon kívül — egy faliképről. Különösen eredeti, életteli átélésben reneszánsz élményt fogalmazott meg ezen Goszthony Mária: Szent Györgyöt. Megelevenedő mítosz és világi erő ötvözete; a fehér háttérből kiemelkedő lovas és a legyőzött sárkány zöldje. Élményt ad és asszociációt teremt, Prágába repít a Szent György -szobor árnyékába. Régi képeket is mutatott, portrékat, a napfényben fürdő, szétterülő Rómát, ahogy a műteremlakás ablakából látta egykor. Búcsúztam. Még egy pillantás a tégelyekre, a kis csészékre, amelyek pereme élénkzöld levelet ölel, és a becsukódó ajtó mögött, a kúria burjánzó zöldjére, szobraira tekintő ablak mögött újra összeáll a csendélet, csendjében is tevékeny, alkotó gazdagságával. Tröszt Tibor A Vikár Béla Kórus próbáján „Szívemből szálljon e dal...“ ... — hallatszott a tanítóképzőbeli próbateremben. Az ének kitör a zárt ajtók mögül, s betölti hatalmával a folyosót A Vikár Béla Kórus próbájára látogattunk éL Pedagógusok, fiatalok, tanulók, fizikai dolgozók együtt, mint egy nagy család. A köteléket nemcsak a hosszú évek óta tartó barátság, hanem az ének őszinte szeretete fonja össze. A legfiatalabbak közé tarRossz idő volt, esett az eső, nem sikerültek jól a próbák. Hogy állunk így majd a közönség elé? — kérdeztük magunktól A zsűriben volt egy operaénekes, a nevére már nem emlékszem, ő mondta Nyakas Sándornak, hogy vigyen el bennünket egy kis kocsmába, s igyunk egy-egy deci langyos bort, az majd segít. Igaz, én kettővel ittam, de sikerült! Megnyertük! — Hol próbáltak? — Ahol csak lehetett. Az Rőhrig Gábor Irodalmi díj elsőkötetes szerzőknek Horányi Barna wmwwmmm Mátyás és Beatrix Emberségből példát
