Somogyi Néplap, 1972. május (28. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-14 / 112. szám
MA! KOMMENTÁRUNK Kevés a mérnök 1970-ben megváltozott Ráüiany oiyan fővárosi iskolának a funkciója, amelyben eddig azok a Somogy megyeiek tanulhattak, akik építőipari felsőfokú szaktechnikusi képzésben akartak részt venni. Sízek az intézmények jelenleg már mint szakközépiskolák működnek. Eddig betöltött szerepüket a Dunántúlon a pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskola építészkarának magasépítő tagozata vette át A vágzős hallgatók a főiskola sikeres befejezése után üzemmérnöki oklevelet szereznek. Somogy megye területileg a pécsi főiskolához tartozik. Az építőipari szakma elméletének magasabb szintű elsajátítását célul tűzöknek itt van lehetőségűk tudásukat fejleszteni. Eme az elméleti képzésre nagy szükség van. A megyében kevés a mérnök végzettségű szakember, ugyanakkor sok olyan terület van, ahol erre szükség lenne. így például a Somogy megyei Állami Építőipari Vállalatnál mindössze tizenkét mérnök dolgozik, de kevés van belőlük a TÖVÁllóknál is. Építőipari technikumot végzettek dolgoznak mérnöki státusban, 5—10 éves gyakorlattal A magasabb elméleti képzettség elsajátítása érdekében a megoldás: a jelenlegi technikusokból üzemmérnököket képezni. Ezzel természetesen a végzettek (ha jelenleg mérnöki beosztásban dolgoznak) munkakör^ nem változik, de elméleti képzettségük jóval magasabbá válik. A Művelődésügyi Minisztérium gondozásában megjelent «■Tájékoztató a magyar felsőfokú intézetekről« című kiadvány ezt írja: «A felvételi vizsgán megfeleltek számától függően esti vagy levelező tagozatú képzés a magasépítési és mélyépítési szakon nyílik«. Ezért, indította meg a szervezést ér. Győrky Zoltán; az Építésügyi Tájékoztatási Központ kaposvári információs irodájának vezetője. A feladatot úgy kell megoldani, hogy a megyeben jelentkező mérnökhiány megszűnjön, azaz kellő számú jelentkező legyen a felvételi vizsgára. Ugyanakkor minél egyszerűbben megoldható legyen az oktatás, például oly módon, hogy ne kelljen a hallgatóknak Pécsre utazniuk, hanem az előadásokat a főiskola tanárai Kaposváron tartsák. Az első feltétel a keűő számú jelentkező volt. A szétküldött kérdőívekre kilenc költségvetési üzem, hét TÖVÁL, és építőiparral foglalkozó tizein három szövetkezet küldte el válaszát: a megyében összesen 128 technikus kíván továbbtanulni az üzemmérnöki képesítés megszerzése végett. Hogy aü építőipari cégek ilyen nagy számban hozzájárulásukat adták az alkalmazásukban állók továbbtanulásához, ez azt bizonyítja: nagy szükségük van magasabb végzettségű szakemberekre. Az alkalmazó építőipari vállalatok, szövetkezetek a jelentkezőknek biztosítják a továbbtanuláshoz szükséges munkajogi kedvezményeket, amelyeket a törvény előír. A főiskolára jelentkezettek közül sokan igényelték az elő készítő tanfolyam megszervezését. Sikerült tanárokat és előadótermet biztosítani. A tanfolyam május 3-án kezdődött és június 23-án fejeződik be. A hallgatókat a felvételi tárgyakból, matematikából és fizikából készítik fel. Természetesen felmerül a gondolat: van-e alapja a kezdeményezésnek, hoz-e olyan eredményt, mely az anyagi áldozatokat indokolttá teszi? Csak egy adat: a Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat ebben az évben 550 millió forintos termelési értékkel dolgozik. Űj koncepciókat vezetnek be, állandóan figyelemmel kísérik az építőipar területén jelentkező modem eljárásokat. Ezért egyre több magas szinten képzett szakemberre van szükség. Amint fiz a jelentkezők magas számából kiderül, ez a helyzet más építőipari egységeknél is. A jelentkezési kérdőíveket a megye egész területéről küldték vissza az ÉTK-hoz, következésképpen az oktatás megoldásának megyei üggyé keli válnia. Sajnos a Pollack Mihály Műszaki Főiskola tanulmányi osztálya még nem készült fel ama, hogy Kaposváron egy ilyen, úgynevezett kihelyezett tagozat kezdje meg működését, amelyik csak annyiból kihelyezett, hogy az előadásokat helyben, a megye központjában tartanák meg a főiskola tanárai Ezzel megoldódna a terem probléma is, ami esetleg gondot okozna a főiskolának. Anyagi megterhelést nem jelentene, ezt megtérítik. A kétségtelenül jelentkező adminisztrációs többletmunkát el lehet várni 128 szakember magasabb fokú képzettsége és egész Somogy megye építőipara szakember-utánpótlásának érdekében. Mészáros Attila Válasz a Tv-fórumhoz érkezett kérdésekre Az alábbi kérdéseket több helyről és többen is eljuttatták a fórumhoz. Kérdés: Mi a pártszervezetek szerepe a vállalati ár- és bérpolitika alakításában? Juhász János, az MSZMP Központi Bizottsága gazdaságpolitikai osztályának munkatársa így válaszolt: — A pártszervezetek megkülönböztetett helyet foglalnak el a vállalati ár- és bérpolitika formálásában, s tegyük hozzá: ellenőrzésében. Alapvetőnek kell tartanunk a következőket: érvényesítsék a meghirdetett jövedelempolitikai elveket, azaz a bér szoros kapcsolatban álljon a végzett munkával. Továbbá: a béremelések fedezetét a vállalati tevékenység hatékonyságának javulása teremtse elő, s ne különböző állami támogatás. Döntő a pártszervezetek szerepe abban is, hogy senki ne juthasson olyan jövedelemhez, amelyik mögött nincs tényleges teljesítmény. Ugyanakkor lássák azt is a kommunista közösségek, hogy a megfelelő béi'politika kialakításához és folytatásához kellő üzem- és munkaszervezési színvonal is szükséges, mert a helyes elvek a gyakorlatban csakis így ölt- hetnek testet — Ami a vállalati árpolitikát illeti — folytatódik a válasz — itt elsősorban annak fontosságát hangsúlyozzák a pártszervezetek, hogy a termelő egyben fogyasztó is, azaz a megalapozatlan áremelés számára nemcsak előny, hanem hátrány is. Az Országos Anyag- és Árhivatal világosan meghatározta, hogy mi tekinthető tisztességtelen haszonnak, ennek alapján a pártszervezetek teliét mérlegelhetik, mi a társadalmilag elfogadható nyereség, s mi lépi túl azt. Fontos teendőjük a kommunista kollektíváknak, hogy elősegítsék az árakat meghatározó költségek rendszeres elemzését, e költségek csökkenté-' sét, a gazdaságtalan termelés visszaszorítását, s mindezekkel annak érvényesítését, hogy az ár a vállalati munkát is ösztönözze, de a társadalmi érdekekkel is összhangban legyen. Kérdés: Tervezik-e a felső- oktatási intézményekben adott szociális juttatások, illetve ösztöndíjak reformját? a takarmányszárító üzem ........................................—--_ L ászló Ottó, a Művelődésügyi Minisztérium felsőoktatás-politikai főosztályának osztályvezetője felelt a kérdésre: — Többféle módosítás terve érlelődik, pénzügyi lehetőségeink sokoldalú mérlegelésével egyidejűleg. Tény, hogy a korábban már módosított ösztöndíjrendszer az előzőnél jobban ösztönöz ma tanulásra, s támogatja a kisebb keresetű családok gyermekeit. De finomításra szorul. Szükséges, hogy jobban igazodjék a bér- és árviszonyok módosulásához. Az utóbbi három év tapasztalatairól már elkészült az elemzés. Fontosabb tennivalóink és terveink: elsősorban is javítani kell a kisebb jövedelmű családokból származó hallgatók szociális helyzetén. Tehát a jelenlegi első és második jövedelemkategóriába tartozóknál indokolt fölemelni a pénztámogatást. Szó van arról is, hogy az albérletben lakó főiskolások, egyetemisták helyzetét fokozott mérvű támogatással könnyebbé tegyük. Megítélésünk szerint időszerű az is, hogy a házaspár hallgatók helyzetén is könnyítsünk anyagiakkal. Nyilván érdeklődésre tarthat számot, hogy tervezzük a szociális ellátottság mai fogyatékosságainak eltüntetését, az intézmények közötti indokolatlan különbségek megszüntetését ebben a vonatkozásban. Előkészületi stádiumban van már az élelmezési nyersanyagnormák fölemelése. Az elképzelések egyeztetése az illetékes tárcákkal együtt most történik meg, s a népgazdaság teherbíró képességéhez igazodva tervezzük ezeknek a változtatásoknak minél előbbi életbe léptetéséi , (Folytatjuk.) A törődés alaptörvénye Amikor vége volt a műsornak, úgy éreztem erről írni kell. Jó lett volna tudni, hogy kik és hányán hallgatták végig ezt a köznapi egyszerűségében is olyan kitűnő dokumentumjátékot. Jó lenne megkérdezni, mi a véleményük, mit éreznek, mi jut eszükbe, mire gondolnak. A Petőfi adó pénteki műsoráról mindössze ennyi volt a rádióújságban: Vihar Ilona, Búzás Andor és Vass Ottó dokumentumműsora. Tömör, egyszerű jelzés, mint amilyen tömör és egyszerű maga a feldolgozott történet. Arról volt szó, hogy süldő- lánnyá cseperedett, felnőtt egy árva kislány — és felnőtt egy szövetkezet. Ez így önmagában talán nem is mond semmi különöset. Más valami teszi «többé« ezt a történetet. A kislányt a szövetkezet nevelte. Hároméves volt, mikor egy közgyűlésen megszületett a határozat: gondoskodnak róla, ruházzák, élelmet, pénzt adnak neki. A szövetkezet gyermeke lett Vihar Ilona. Az ma is, amikor már keres, amikor már nem a róla gondoskodó közösség adta pénzt, hanem a két keze munkájával szerzett fizetését osztja be öreg nagymamája. Az út eddig igen hosszú volt. A megrázó, gondolkod- tatásra késztető dokumentumműsor legnagyobb erénye, hogy Vihar IVona életének hátterében ott volt parasztságunk egész legújabbkori történelme. A kétségbeesések, a viszályok, a harag és a kibékülés, az elnökcsere, a reménytelenség, az újraikezdés, a bizakodás. Sorsok, emberek kapcsolatok, együvé tartozás, szétválás és ismét egymásra találás — egy közösség mai, ezerszínű élete. És az egészet átszőtte, beborította, még a haragvások mélyén is meghúzódott egy igaz, nagyszerű gondolat: ma, amikor az együttes munka, a közös cél át meg átszövi az élet minden területét, as egymással való törődés olyan alaptörvénnyé válik, mint maga a munka. Nekem erről beszélt ez a helyszínt és a szereplőket tekintve egyedi, de valójában annyira általános, annyira sok közösséget jellemző dokumentumműsor. Mert somogyi emberek, arcok, falvak jutottak közben eszembe. »Drága kis öregek« — ahogy mondta egyszer az egyik elnökünk —, elhagyottak, magányosak kerültek elém. Panaszok, kérések csengtek a fülembe, és meghatott köszö- netek. És egy kérdés: vajon meglettünk már mindent? Vajon a törődés válóban alaptörvénnyé vált?! V. M. Két évvel a határozat után Jól dolgoztak a termelőszövetkezeti nőbizottságok — Ma már sokkal jobbak az asszonyok élet- és munkakörülményei falun, mint akár csak tíz évvel ezelőtt is voltak. Én mondhatom, hiszen tíz évvel ezelőtt is a tsz-ben dolgoztam — hangzott el egy vélemény a tsz-nőbizottságok elnökeiiiek tanácskozásán a Fonyódi Járási Pártbizottság nagytermében. Az összejövetelt az Észak-Somogyi Termelőszövetkezetek Területi Szövetsége rendezte pénteken. a totírjfashrf Dráva menti Egyetértés Ts* poionyi fisemegyaégében. Az ifcersaárító feétmüliő forintba kerül. A munkálatokat * te* saját épít»- és szerelőhstgadja végzi A szarito június. óft-aa készül eL Fele áron facsemete, ingyenes vetőmag Anyagilag is segítik a háztáji termelést Jártam a Koppány-völgyét, Kisbárapátitól Törökkoppány- ig. Megnéztem néhány háztáji gazdaságot is. Feltűnt, hogy sok házikertben találkoztam őszi ültetésű pándimeggy- facsemetével. Érdeklődésemre mindenütt azt a választ kaptáim, hogy egy-egy csemete mindössze 10 forintba kerüli A magyarázat: a fogyasztási szövetkezet jelentős összeggel hozzájárult egy-egy facsemete árához. Ahogy Tolnai Jenő önök a Koppány-völgye áfész bony- nyai irodájában elmondta, ez a szövetkezet egyike a legkisebbeknek a megyében. Kilenc község és puszta tartozik hozzájuk, a léLekszám csökkeni a közlekedés nehézkes, boltjaik kicsinyek. A szövetkezetnek 1200 tagja van. Az isigaz, hogy akik itt letelepedtek, szeretnek dolgozni, és a közös mellett sok gondot fordítanak a háztáji fejlesztésére is. — Milyen feltételek mellett adtak meggyfacsemetét a termelőknek? — Körzetünkben sok meggyfa van, de ez csak cigánymeggy. Igaz, ebből is megvettünk tavaly 5 vagonnyit. A tagság, a háztáji gazdaságok azonban minőségi meggyet akarnak. Ennek érdekében jól sikerült akciót szerveztünk az ősszel 1000 önporzós pándi- meggyfa-csemetét hozattunk az Érdi Kertészeti Kutató Intézettől. Körülbelül 200 gazda vett tőlünk ilyen csemetét. Nekünk 20 forintba került egy- egy fa a szállítással együtt, mégis csak 10 forintért adtuk tagjainknak, 10 OGO fonatot a meggyfa értékének felét szövetkeztünk vállalta. Érthető örömmel fogadták ezt a kedvezményt a tagok, a háztáji termelők. Számítunk arra, hogy egy-két év múlva, amikor a most elültetett facsemeték termőre fordulnak, a háztáji gazdaságok nálunk értékesítik a pándimeggyel amelynek ára 7—10 forint között váltakozott a múltban, és ezek az árak várhatók ebben az évben, illetve a következő években. — Indítottak-e valamilyen más akciót is a háztáji termelés növelésére? — Igen. Mi a zöldségfélék közül az uborkatermelésre fordítottunk nagyobb súlyt. 1971- ben 5000 forint értékű vetőmagot osztottunk szét ingyen azok között a háztáji gazdaságok között, amelyek a termelésre vállalkoztak. A rossz időjárás ellenére Iá vagon ubrokát vettünk tőlük a szerződések alapján. Ezt a konzervgyáraknak és a MÉK-nek adtuk tovább. A tavalyi eredmények hatására az idén megnövekedett a szerződéses uborkatermelők száma körzetünkben. Egyes háztáji gazdaságok ma már 50—200 négyszögölön termelnek uborkái és ehhez a magot több mint 6000 forint értékben szövetkezetünk ismét ingyen adta. Azzal számolunk, hogy a tavalyinál jóval nagyobb mennyiséget vehetünk meg. Őszintén mondhatom, hogy a tagságnak és szövetkezetünknek egyaránt érdeke a háztáji fejlesztése. Jelentős összeghez jutnak a termelők, mi pedig többet tudunk felvásárolni _ D. Z. A mezőgazdaságban dolgozó nők helyzetének javításában rengeteg tennivaló van még. Erre utalt Fehér Lajosné, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa nőbizottságának elnöke is előadásában. — Nem árt időnként átnézni a szomszéd kertjébe, mert az mindig zöldebbnek látszik. A mezőgazdaságban dolgozó nőknek sem árt az iparban dolgozók munkakörülményeivel összehasonlítani a magukét. Természetesen ebben 'a mezőgazdaság még hosszú idegig alulmarad annak ellenére, hogy a gépesítés sok nehéz munkától kíméli meg az emberi A szociális körülmények javítása mellett gond a nők téli foglalkoztatása, a nem mindenütt egységes bérezésük, és — ami nemcsak mezőgazdaságra jellemző, de itt a legszembetűnőbb — nagyon kevés a női vezető. Jellemző adat például: a tsz-könyvelők hetven százaléka nő, de a főkönyvelők többsége férfi. Arról nem is szólva, hogy milyen kevés női agrármérnök van, A beszámolót követő vitában több hozzászóló foglalkozott azzal a változással, amit két éve az MSZMP Központi Bizottsága nőpolitikái határozatának megjelenése és a nőbizottságok megalakulása óta történt. A nőbizottság elnöke legtöbb helyen «partner« a tsz vezetőségében, és valóban képviseli az asszonyok érdekeit. A vezetőségnek gondja van arra, hogy a távolabbi munkahelyekre járműve] szállítsa a dolgozókat Több helyen van már napközi — egyelőre idényjelleggel —, hogy a gyermekes anyák nyugodtan dolgozhassanak. A nőbizottságok vezetői — elsősorban a nagyobb tsz-ek- ben — sikeres kezdeményezésekről számolhattak be. So- mogybabodon szakmunkásképző tanfolyamot szerveztek, Tapsonyban szocialista munkaversenyt kezdeményeztek, a fonyódi Balaton Tsz-ben nők klubját, nyelvtanfolyamot hoztak létre. Szinte minden hozzászóló beszélt a közös kirándulásokról a nőnapi ünnepségekről, melyek — a szociális és munkakörülmények javítása mellett — ugyancsak a nők, a termelőszövetkezetben dolgozó asszonyok megbecsüléséhez tartoznak. S. M,
