Somogyi Néplap, 1972. május (28. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-10 / 108. szám

Divatos napszemüvegek Közös a cél: a gyermek nevelése Együtt a pedagógusokkal Az idén mintegy 100 ezer napszemüveget gyárt az esztergo­mi Látszerészeti Eszközök Gyára, s nyolc új típus már kap­ható is az ország OFOTÉRT-üzleteiben. Az új napszemüve­gek közül az idén nagyon divatos a marásokkal díszített fémkeretű, szögletes forma. Aligha akad értelmes em­ber, aki tagadná a szülők és a nevelők pedagógiai együttmű­ködésének szükségességét. És mégis: a valóságban csekély a tényleges pedagógiai összhang a szülői ház és az iskola kö­zött. Mert a helyes kapcsola­tokat megtaláló, egészen szűk szülői rétegein kívül az egyik szárnyon ott van oz iskolával szemben közömbösek sajnála­tosan széles tábora, a másikon pedig azok, akik unos-untalan a pedagógusok nyakán lógnak, hogy sürgölődésük-forgolódá- suk révén minél jobb színben tüntessék fel saját gyerekük«*;. Tulájdonképpen egyazon tő­ről falcad mind a passzívak, mind pedig az önző túlbuzgók magatartása, mégpedig a peda­gógusok szerepének félreérté­séből. Ami a visszahúzódókat illeti: régebben, amikor gye­rekük beléoett az Iskola el­ső osztályába, még ők is több érdeklődést mutattak a taní­tás és a nevelés iránt. Aztán jöttek a gyerek első sikerte­lenségei, és elkedvetlenedtek. Az elején még talán megkeres­ték a tanítót, beszéltek vele, de miután p«m tapasztaljak ugrásszerű fejlődést gyerekük­nél, mind ritkább vendásek lettek az iskolában. Sőt, nem kevesen neheztelni kezdtek a VIRÁGSAROK A növények nyári kihelyezése Szobanövényeink a fénysze­gény, hosszú tél után — az emberhez hasonlóan — kíván­ják a napfényt, sőt egyesek a szabad levegőt is. Jó szándék­tól vezérelve sokan növényei­ket olyan korán szabadba ál­lítják, amikor még éjszakai fagyokkal is lehet számolni, vagy amikor a nappalok és az éjszakák hőmérséklete között nagy a különbség. A kár nagy lesz, ha a növények edzés, azaz a külső hőmérséklethez való szoktatás nélkül kerülnek a szabadba, ahol aztán részben vagy teljesen elfagyhatnak. A növények szabadba he­lyezése előtt figyeljük az idő­járásjelentést, a távprognózist, mérlegeljük növényeink ed­zettségét. Védett, fagytól és széltől mentes helyre, déli fek­vésű ablakok párkányára, az épületbe bemélyedő, nagyobb védettséget nyújtó erkélyekre a Clivia, az aszparágusz, a Sanseveria már áprilisban is kitehető, kedvezőtlenebb fek­vésben azonban csak május­ban. Végleges kihelyezés előtt néhány napon át a déli mele­gebb órákban tegyük ki a sza­badba növényeinket, hogy a külső levegő hőmérsékletéhez, illetve a fényhez hozzászokja­nak. A kényesebb növényeket la­kásban is edzhetjük a déli órákban, az ablakot rájuk nyitva. A nagyobb növények törzsét vagy a koronáját meg­felelő karóhoz kötözzük 8-as vagy kertészkötéssel,: hogy a szél ne tegyen kárt bennük. Cserepes növényeinket sül­lyesszük a szabad földbe, cse­repestül! A cserepet olyan mé­lyen állítsuk a talajba, hogy pereme a talajszint fölé ke­rüljön. Szabad földbe ültetni a cserepes növényeket nem ta­nácsos, mert a ki- és vissza- ültetést megsínylik. A rosszul begyökeresedett virágok pedig HATVANI DÁNIEL Előre meifontolt szándékkal 18. Felelevenednek benne a ta­tami-szőnyeggel kapcsolatos összes emlékek. Aztán a fel­adatra koncentrál: a sofőrt, ha zakóban lesz, a »-mandula- műtéttel-« kell ártalmatlanná tenni. Mert a zakó erre ép- úgy alkalmas, mint a kimonó. A karatét sem kell végleg el­ejteni, attól függ, mennyi hely lesz a pontosan kimért ütéshez. Ö ül a sofőr mögé, Zoli meg mellé. Zoli gyomor­szájon vágja, rugdossa, de a legfontosabb az lesz, hogy le­fogja a kezét. Hogy ne tudjon ellenkezni. Különben attól függ minden, milyen fizikumú a sofőr. Az lesz a jel, ha fi­zetésre kerül a sor, Zoli hát­ranéz. Közelednek Kecskeméthez. Megint elábrándoznak, hogy mi lesz majd akkor, ha átér­nek a határon. — A pénzt be­váltjuk — mondja Zoli. — De Robi felemeli az ujját — Előbb megharmadoljuk. Egy részt kapok én, egyet az öcsém, a többi a tiétek. A másik ráibó- lint, hogy ez így jó lesz. A Bányai Júlia Gimnázium előtt szállnak le. A főtéren kevesebb a járó­kelő, mint máskor. Háromne­gyed kilenc van. Sötét is most ez a tájék, a taxiállomás kör­nyéke, áramszolgáltatási zavar lehet, a nagy csemegeboltban is gyertyával világítanak. A taxisoknak »gyenge napjuk« volt, kevés volt az utas, egy- egy kocsi félóráig is benn áll. És semmi jel nem mutat arra, hogy ezután élénkebb lesz a forgalom. Sofőrök állnak a telefonoszT lop környékén és beszélgetnek. Berta János a padra könyököl. Fél hat körül állt szolgálatba, de eddig még csak csip-csup filléres kis helyi fuvarjai vol­tak. Igaz, hogy közben otthon is volt, hét óra után haza­szaladt a vacsoráért. öt-hat kocsi áll a sorban. Van közöttük két Zsiguli. A többi Warszawa. Az elölálló is az. Oldalt, külön a sortól, szin­tén egy Zsiguli. Ez utóbbihoz szalad a két fiatalember. A vékonyabb és magasabb átmeneti, az alacso­nyabb és zömökebb téli kabát­ban van. Nyitnák a kocsi ajta­ját, de az zárva van. — Az a garázsba megy, emi- de szánjanak — szól oda az egyik sofőr. A két ifjú egy pillanatra megdermed. Csak a következő kérdés: — Hová mennének? — oldja fel bennük a riadal­mat. Zoli válaszol: — Ágas­egyházára. De a Robi agya egy nehezen bírják a telet. Az igaz, hogy a kiültetett példá­nyok szebben fejlődnek, dús gyökeret eresztenek, ősszel azonban csak nagypbb cserép­be ültethetjük vissza. Cserepes vagy átültetett növényeket a begyökeresedés előtt szabadba kihelyezni, kisüllyeszteni nem lehet, mert a növény fejlett gyökérzet nélkül a nagyobb vízforgalmat lebonyolítani nem tudja. A növények nyári kihelye­zése során gyakran a lomb megperzselődik, ezért még a pálmákat is csak megfelelő edzés után vigyük a szabad­ba, annak ellenére, hogy tűző napon érzik igazán jól magu­kat. Az igényük szerint napra, félárnyéikba és teljes árnyék­ba állított növényeink nyáron át szépen növekednek, viríta­nak, ha az öntözésről és a tápanyag-utánpótlásról sem feledkezünk meg. váltással előbbre jár. — Meny­nyi az idő? — kérdi. Meg­mondják. — Akkor még van időnk, elmegyünk egy helyre. A Nagykőrösi utca felé ve­szik lépteiket. A Wesselényi utcán át kimennek a Rákóczi útra, annak is a túlsó, a Hírős felőli oldalára és a lánygim­názium előtti parkban választ­ják ki azt a padot, ahonnan a legjobb rálátás nyílik a ta­xiállomásra. Most már Zoli is a Zsigulihoz ragaszkodik. De Róberínek — 60 fillér csörög a zsebében — a megszerzendő pénzen jár az esze. Megint rá­kezdi, mennyire izgatja, hogy nem beszélhetett azokkal a nőkkel. Erre Zoli a zsebébe nyúl és előveszi a plexigom­bot és Robi felé nyújtja. — Minek ez? — Felmutatod és arról tudják meg. Ez a jel __ A ztán erről — és most nyújtsd a karod egy pillanatra. Robi a bal kezét nyújtja. Zoli egy arasznyira felhúzza a kabát és alatta a garbó ujját, s trón­jával két párhuzamost rajzol, középen merőlegesen egy vo­nalat, és az elfektetett H-betű mindegyik részébe egy-egy kört Nahát, ez szenzációs! — lelkendezik Robi, majd szeme »a tér túlsó sarka felé villan: — Nézd, Zsiguli áll előL Gye­rünk! Fábián Pál, Berta János és Nagy József a padnál beszél­getnek. Sorrendben ők állnak elől. A többiek — négyen vagy öten lehetnek még — volán­jaik mögött bóbiskolnak. Fel­berreg a telefon, Fábián ve­pedagógusokra, mert azt hit­ték, minden csupán rajtuk múlik. S ezen a ponton találkoznak azokkal, akik a nevelési együttműködést szívesen cse­rélnék fel a »jó kapcsolatok­kal«. Azokkal, akik szintén mindenhatónak tekintik a ne­velőt, olyannak, akitől kizáró­lagosan függ, hogy milyen eredményt ér el a gyerek. A valóságban a pedagógus személye — ha még oly fon­tos is — csupán egyetlen té­nyező a nevelésben. Nem sza­bad minden eredménytelensé­get tőle számonkérni, s nem kell a másik végleten minden sikert tőle várni. Korrekt, ám minden körül menyek között kitartó, szilárd kapcsolatokra van szükség. És annak isme­retére, hogy mit kérhetünk tő­lük, s mit nem. A pedagógus a gyereket egy bizonyos helyzetben, a tanulás, nevelődés folyamatában látja, mégpedig egy gyerekközösség tagjaként. Ebből következően két dologban tud igazán segí­teni. Egyrészt annak megvita­tásában, hogy a tanulócsoport vagy az iskola diákjaihoz vi­szonyítva hol tart tudásban, emberré fejlődéséiben a mi gye­rekünk; másrészt abban, hogy mit kell még tenni a tanulás, nevelés eredményesebbé té­tele érdekében. Ha ezeket az információkat helyesen érté­kelik a szülők, sokat tehetnek gyerekük előmeneteléért. Azt azonban soha nem vár­hatják a nevelőtől — mert ir­reális követelmény —, hogy egymaga megváltoztassa a gye­rekeket. Sőt arra sem vállal­kozhat, hogy pontos nevelési recepteket adjon. Legföljebb ötleteket! S ez érthető is, hi­szen életének csak kisebbik ré­szét tölti a gyerek az iskolá­ban, ebben a családi otthon­tól oly lényegesen eltérő kör­nyezetben. A nevelő legföljebb azt látja, hogy az iskolában milyen a gyerek. Ebből azon­ban még nem tud meg min­dent róla, ez még nem teszi számára lehetővé, hogy — akár a legjobb, legkorszerűbb pe­dagógiai felkészültséggel is — tévedhetetlen tanácsokat ad­jon. Mindez persze nem jelenti, hogy egyáltalán nem tud se­gíteni a gyerekek fejlesztésé­ben. Igenis tud, de csak akkor, ha d* szülők őszintén tájékoz­tatják a gyerekkel kapcsolatos tapasztalataikról. Ekkor, a gyerek teljesebb ismeretében megvan a lehetősége, hogy rá­találjanak a helyes nevelési el­járásokra. De ez is csak lehe­tőség! Mert egyáltalán nem biztos, hogy az összes szüksé­ges információ birtokában is, azonnal rátapintanak, mit kell tenniük. A pedagógiai tudomány nem nagyon hangoztatja (mert a laikusok előtt rontaná a hite­lét), de az az igazság, hogy a nevelés a zsákutcák, a siker­telenségek, s egyben az állan­dó újrakezdések halmaza. Ta­gadhatatlan, hogy vannak tör­vényszerűségek a nevelésben — ezek a pedagógiai tudomány alapjai —, de az is igaz, hogy sok kínlódás, próbálkozás előz meg minden helyes nevelési eljárást. S ezekhez kell türe­lem és sok-sok kitartás. Nagyon rosszul teszik te­hát azok a szülők, akik meg­vonják a bizalmukat az isko­lától, a nevelőktől, ha a gye­rek valamilyen hibáján nem tudnak gyorsan változtatni. És rossz úton járnak azok is, akik a nevelés vesződségét a kap­csolatok rosszul értelmezett építgetésével szeretnék meg­spórolni, mert — mind ebben az esetben, mind pedig az előbbiben — a gyerekekkel való törődésről mondanak le. Tóth László OTTHON CSALÁD Női ruha alumíniumból SZTRAPACS KA HOZZÁVALÓK: 60 dkg há­mozott krumpli, 1 egész tojás, 10 dtkg füstölt szalonna, 8 dikg zsír, 30 dikg liszt, 20—25 dkg juhtúró. A krumplit lereszeljük, és liszttel, tojással, kevés zsírral és sóval galuska keménységű tésztát készítünk. Forró, sós vízbe evőkanállal galuskákat szaggatunk belőle. Közben ser­penyőiben kevés zsírral kiol­vasztjuk a kockákra vágott füstölt szalonnát, és a töpör­"j szí fel: — Jó, kérem, indu-| lók. Értettem, nagyállomás. ♦ Ebben a pillanatban, mígj helyére akasztja a kagylót, két} fiatalember mint a villámlást robban elő a nagy fenyőbokor irányából. Egyenest a Zsiguli­hoz. — Hová fiúk? — kérdi Fábián. Megint Zoli válaszol: — Ágasegyházára. — Sajnos, ez már foglalt. — Talán a kő-! vetkezővel — és Berta War- } szawájára mutat. Magában} pedig: »Az ördögbe is, Bertá-| nak most szerencséje van. Hat nagyon akarnám, elorozhat-t nám előle ezt az utat. De hát} ne toljunk ki egymással.« Robi a szeme sarkából ész­reveszi: Zoli meg akar lépni. Könyökével meglöki és a szá­ja sarkából odaszól: Ezzel kell mennünk! Gyanús lesz! — S ezzel átsomfordál a túloldalra. — Ágasra, fiúk? — kérdi a jól megtermett, pirospozsgás} arcú, negyven évesnél alig idősebb sofőr. A fiúk hűm-1 mögnek. — A nagytemplom-} nál kétoldalt buszok. — Le-f késték a buszt, ugye? — Le. f a szentségit! — így Robi, sl határozottan örül a kérdésnek.! Szemét a sofőr tarkóján legel-} teti. A sofőr zakóban van. Zoli egyetlen szót sem szól. A máriavárosi sorompó előtt fejét oldalvást a kormánymű felé fordítja. A sofőr lassít, billent a sebességváltón. Az átjárón túl gyorsít — újabb billentés. Ezt figyeli a fiú. (Folytatjuk.) tyűjéit kiszedjük. A főtt galus­kát leszűrjük, lecsurgatjuk és forró zsírba téve juh túróval összekeverjük. Tálra halmoz­zuk, tetejét megszórjuk a tö- pörtyűvel. Aki szereti, finom­ra vágott kaprot is adhat hoz­zá. Bronz színű, áttetsző alumí­niumból készült női ruha Pac- co ííabbane párizsi divatterve­ző 1972. évi tavaszi—nyári kollekciójából. Nehezen alszik el a gyermek LACI ESTÉNKÉNT külön harcot folytat szüleivel a le­fekvés miatt. A kisfiú általá­ban nehezen alszik el. Ahány­szor csak lefekszik aludni, mindig ellenkezik, felül, fel­áll. S ha anyukája újra lefek­teti, megint csak feláll. Ezt a játékot folytatják mindaddig, amíg az anyuka el nem^ veszí­ti türelmét, és szigorúan rá nem kiabál Lacira, hogy mar pedig most aludnia kell. Reggel persze úgy kell ki­piszkálni az ágyból, mert még a reggelit is elaludná. Termé­szetesen ez nemcsak Lacival van így. Más szülők is gyak­ran panaszkodnak, hogy sok gondjuk-bajuk van a gyermek lefektetésével. Mi az oka annak, hogy ne­hezen alszik el és nehezen éb­red a gyermek? Az egészséges, kiegyensúlyo. zott gyermek nyugodtan merül álomba, nyugodtan ébred. A nyugodt alvásnak — persze — feltételei is vannak. Mégpedig az, hogy a gyermek körül nyu­galom, csend és sötétség le­gyen. Sokan erre nincsenek te­kintettel, sőt azt tartják: a gyermeknek meg kell szoknia, hogy rádiózene, televízióműsnr mellett aludjon. Pedig nem kell megszoknia! A túl fáradt gyermek elal­szik ugyan égő villany mellett is, lármában is, álma azonban nem lesz nyugodt, s nem is pi­hentető. A nehezen elalvó gyermek szokását, baját nem szüntetjük meg azzal, hogy szigorúan rá­parancsolunk. Attól csak nyugtalanabb lesz, nem nyu- godtabb. Azzal sem érünk el eredményt, ha minduntalan visszafektetjük a felülő vagy felálló gyermeket. így még in­kább elhúzódik az alvás ide­je. Erőszakos eszközökkel csak azt érjük el, hogy a kicsi min­den elalvását sírás előzi meg. Ha csend és nyugalom van a gyermek körül, hamarosan el- álmosodik és elalszik. A nehe­zen elalvó gyermek napirend­jét is vizsgáljuk meg, hátha abban van a hiba. 1. Előfordul, hogy túlbecsül­jük a gyermek alvási szükség­letét, és nappal túl sokat al­szik. 2. Lehet, az is, hogy ébren­létkor nincs alkalma elég te­vékenységre, és azért nem elég álmos. 3. Az Is lehet, hogy túl ke­veset van friss levegőn. 4. A bölcsődés (napközis) gyermekeknél általában az a baj, hogy keveset vannak együtt szüleikkel, és este ezért nem akarnak aludni menni. Ilyen esetben helyes, ha azt a kis időt, amit együtt tölt a csa­lád, a gyermekre szánják. Ját­szanak vele, fürdessék, etes­sék nyugodtan, s végezzük a házi munkát akkor, ha a gyer­mek már alszik. NEM SZABAD belenyugod­ni, hogy minden elalvást hesz- szan tartó sírás előzzön meg, mert ez károsan hat a gyer­mek lelki és testi fejlődésére is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom