Somogyi Néplap, 1972. május (28. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-10 / 108. szám
Divatos napszemüvegek Közös a cél: a gyermek nevelése Együtt a pedagógusokkal Az idén mintegy 100 ezer napszemüveget gyárt az esztergomi Látszerészeti Eszközök Gyára, s nyolc új típus már kapható is az ország OFOTÉRT-üzleteiben. Az új napszemüvegek közül az idén nagyon divatos a marásokkal díszített fémkeretű, szögletes forma. Aligha akad értelmes ember, aki tagadná a szülők és a nevelők pedagógiai együttműködésének szükségességét. És mégis: a valóságban csekély a tényleges pedagógiai összhang a szülői ház és az iskola között. Mert a helyes kapcsolatokat megtaláló, egészen szűk szülői rétegein kívül az egyik szárnyon ott van oz iskolával szemben közömbösek sajnálatosan széles tábora, a másikon pedig azok, akik unos-untalan a pedagógusok nyakán lógnak, hogy sürgölődésük-forgolódá- suk révén minél jobb színben tüntessék fel saját gyerekük«*;. Tulájdonképpen egyazon tőről falcad mind a passzívak, mind pedig az önző túlbuzgók magatartása, mégpedig a pedagógusok szerepének félreértéséből. Ami a visszahúzódókat illeti: régebben, amikor gyerekük beléoett az Iskola első osztályába, még ők is több érdeklődést mutattak a tanítás és a nevelés iránt. Aztán jöttek a gyerek első sikertelenségei, és elkedvetlenedtek. Az elején még talán megkeresték a tanítót, beszéltek vele, de miután p«m tapasztaljak ugrásszerű fejlődést gyereküknél, mind ritkább vendásek lettek az iskolában. Sőt, nem kevesen neheztelni kezdtek a VIRÁGSAROK A növények nyári kihelyezése Szobanövényeink a fényszegény, hosszú tél után — az emberhez hasonlóan — kívánják a napfényt, sőt egyesek a szabad levegőt is. Jó szándéktól vezérelve sokan növényeiket olyan korán szabadba állítják, amikor még éjszakai fagyokkal is lehet számolni, vagy amikor a nappalok és az éjszakák hőmérséklete között nagy a különbség. A kár nagy lesz, ha a növények edzés, azaz a külső hőmérséklethez való szoktatás nélkül kerülnek a szabadba, ahol aztán részben vagy teljesen elfagyhatnak. A növények szabadba helyezése előtt figyeljük az időjárásjelentést, a távprognózist, mérlegeljük növényeink edzettségét. Védett, fagytól és széltől mentes helyre, déli fekvésű ablakok párkányára, az épületbe bemélyedő, nagyobb védettséget nyújtó erkélyekre a Clivia, az aszparágusz, a Sanseveria már áprilisban is kitehető, kedvezőtlenebb fekvésben azonban csak májusban. Végleges kihelyezés előtt néhány napon át a déli melegebb órákban tegyük ki a szabadba növényeinket, hogy a külső levegő hőmérsékletéhez, illetve a fényhez hozzászokjanak. A kényesebb növényeket lakásban is edzhetjük a déli órákban, az ablakot rájuk nyitva. A nagyobb növények törzsét vagy a koronáját megfelelő karóhoz kötözzük 8-as vagy kertészkötéssel,: hogy a szél ne tegyen kárt bennük. Cserepes növényeinket süllyesszük a szabad földbe, cserepestül! A cserepet olyan mélyen állítsuk a talajba, hogy pereme a talajszint fölé kerüljön. Szabad földbe ültetni a cserepes növényeket nem tanácsos, mert a ki- és vissza- ültetést megsínylik. A rosszul begyökeresedett virágok pedig HATVANI DÁNIEL Előre meifontolt szándékkal 18. Felelevenednek benne a tatami-szőnyeggel kapcsolatos összes emlékek. Aztán a feladatra koncentrál: a sofőrt, ha zakóban lesz, a »-mandula- műtéttel-« kell ártalmatlanná tenni. Mert a zakó erre ép- úgy alkalmas, mint a kimonó. A karatét sem kell végleg elejteni, attól függ, mennyi hely lesz a pontosan kimért ütéshez. Ö ül a sofőr mögé, Zoli meg mellé. Zoli gyomorszájon vágja, rugdossa, de a legfontosabb az lesz, hogy lefogja a kezét. Hogy ne tudjon ellenkezni. Különben attól függ minden, milyen fizikumú a sofőr. Az lesz a jel, ha fizetésre kerül a sor, Zoli hátranéz. Közelednek Kecskeméthez. Megint elábrándoznak, hogy mi lesz majd akkor, ha átérnek a határon. — A pénzt beváltjuk — mondja Zoli. — De Robi felemeli az ujját — Előbb megharmadoljuk. Egy részt kapok én, egyet az öcsém, a többi a tiétek. A másik ráibó- lint, hogy ez így jó lesz. A Bányai Júlia Gimnázium előtt szállnak le. A főtéren kevesebb a járókelő, mint máskor. Háromnegyed kilenc van. Sötét is most ez a tájék, a taxiállomás környéke, áramszolgáltatási zavar lehet, a nagy csemegeboltban is gyertyával világítanak. A taxisoknak »gyenge napjuk« volt, kevés volt az utas, egy- egy kocsi félóráig is benn áll. És semmi jel nem mutat arra, hogy ezután élénkebb lesz a forgalom. Sofőrök állnak a telefonoszT lop környékén és beszélgetnek. Berta János a padra könyököl. Fél hat körül állt szolgálatba, de eddig még csak csip-csup filléres kis helyi fuvarjai voltak. Igaz, hogy közben otthon is volt, hét óra után hazaszaladt a vacsoráért. öt-hat kocsi áll a sorban. Van közöttük két Zsiguli. A többi Warszawa. Az elölálló is az. Oldalt, külön a sortól, szintén egy Zsiguli. Ez utóbbihoz szalad a két fiatalember. A vékonyabb és magasabb átmeneti, az alacsonyabb és zömökebb téli kabátban van. Nyitnák a kocsi ajtaját, de az zárva van. — Az a garázsba megy, emi- de szánjanak — szól oda az egyik sofőr. A két ifjú egy pillanatra megdermed. Csak a következő kérdés: — Hová mennének? — oldja fel bennük a riadalmat. Zoli válaszol: — Ágasegyházára. De a Robi agya egy nehezen bírják a telet. Az igaz, hogy a kiültetett példányok szebben fejlődnek, dús gyökeret eresztenek, ősszel azonban csak nagypbb cserépbe ültethetjük vissza. Cserepes vagy átültetett növényeket a begyökeresedés előtt szabadba kihelyezni, kisüllyeszteni nem lehet, mert a növény fejlett gyökérzet nélkül a nagyobb vízforgalmat lebonyolítani nem tudja. A növények nyári kihelyezése során gyakran a lomb megperzselődik, ezért még a pálmákat is csak megfelelő edzés után vigyük a szabadba, annak ellenére, hogy tűző napon érzik igazán jól magukat. Az igényük szerint napra, félárnyéikba és teljes árnyékba állított növényeink nyáron át szépen növekednek, virítanak, ha az öntözésről és a tápanyag-utánpótlásról sem feledkezünk meg. váltással előbbre jár. — Menynyi az idő? — kérdi. Megmondják. — Akkor még van időnk, elmegyünk egy helyre. A Nagykőrösi utca felé veszik lépteiket. A Wesselényi utcán át kimennek a Rákóczi útra, annak is a túlsó, a Hírős felőli oldalára és a lánygimnázium előtti parkban választják ki azt a padot, ahonnan a legjobb rálátás nyílik a taxiállomásra. Most már Zoli is a Zsigulihoz ragaszkodik. De Róberínek — 60 fillér csörög a zsebében — a megszerzendő pénzen jár az esze. Megint rákezdi, mennyire izgatja, hogy nem beszélhetett azokkal a nőkkel. Erre Zoli a zsebébe nyúl és előveszi a plexigombot és Robi felé nyújtja. — Minek ez? — Felmutatod és arról tudják meg. Ez a jel __ A ztán erről — és most nyújtsd a karod egy pillanatra. Robi a bal kezét nyújtja. Zoli egy arasznyira felhúzza a kabát és alatta a garbó ujját, s trónjával két párhuzamost rajzol, középen merőlegesen egy vonalat, és az elfektetett H-betű mindegyik részébe egy-egy kört Nahát, ez szenzációs! — lelkendezik Robi, majd szeme »a tér túlsó sarka felé villan: — Nézd, Zsiguli áll előL Gyerünk! Fábián Pál, Berta János és Nagy József a padnál beszélgetnek. Sorrendben ők állnak elől. A többiek — négyen vagy öten lehetnek még — volánjaik mögött bóbiskolnak. Felberreg a telefon, Fábián vepedagógusokra, mert azt hitték, minden csupán rajtuk múlik. S ezen a ponton találkoznak azokkal, akik a nevelési együttműködést szívesen cserélnék fel a »jó kapcsolatokkal«. Azokkal, akik szintén mindenhatónak tekintik a nevelőt, olyannak, akitől kizárólagosan függ, hogy milyen eredményt ér el a gyerek. A valóságban a pedagógus személye — ha még oly fontos is — csupán egyetlen tényező a nevelésben. Nem szabad minden eredménytelenséget tőle számonkérni, s nem kell a másik végleten minden sikert tőle várni. Korrekt, ám minden körül menyek között kitartó, szilárd kapcsolatokra van szükség. És annak ismeretére, hogy mit kérhetünk tőlük, s mit nem. A pedagógus a gyereket egy bizonyos helyzetben, a tanulás, nevelődés folyamatában látja, mégpedig egy gyerekközösség tagjaként. Ebből következően két dologban tud igazán segíteni. Egyrészt annak megvitatásában, hogy a tanulócsoport vagy az iskola diákjaihoz viszonyítva hol tart tudásban, emberré fejlődéséiben a mi gyerekünk; másrészt abban, hogy mit kell még tenni a tanulás, nevelés eredményesebbé tétele érdekében. Ha ezeket az információkat helyesen értékelik a szülők, sokat tehetnek gyerekük előmeneteléért. Azt azonban soha nem várhatják a nevelőtől — mert irreális követelmény —, hogy egymaga megváltoztassa a gyerekeket. Sőt arra sem vállalkozhat, hogy pontos nevelési recepteket adjon. Legföljebb ötleteket! S ez érthető is, hiszen életének csak kisebbik részét tölti a gyerek az iskolában, ebben a családi otthontól oly lényegesen eltérő környezetben. A nevelő legföljebb azt látja, hogy az iskolában milyen a gyerek. Ebből azonban még nem tud meg mindent róla, ez még nem teszi számára lehetővé, hogy — akár a legjobb, legkorszerűbb pedagógiai felkészültséggel is — tévedhetetlen tanácsokat adjon. Mindez persze nem jelenti, hogy egyáltalán nem tud segíteni a gyerekek fejlesztésében. Igenis tud, de csak akkor, ha d* szülők őszintén tájékoztatják a gyerekkel kapcsolatos tapasztalataikról. Ekkor, a gyerek teljesebb ismeretében megvan a lehetősége, hogy rátaláljanak a helyes nevelési eljárásokra. De ez is csak lehetőség! Mert egyáltalán nem biztos, hogy az összes szükséges információ birtokában is, azonnal rátapintanak, mit kell tenniük. A pedagógiai tudomány nem nagyon hangoztatja (mert a laikusok előtt rontaná a hitelét), de az az igazság, hogy a nevelés a zsákutcák, a sikertelenségek, s egyben az állandó újrakezdések halmaza. Tagadhatatlan, hogy vannak törvényszerűségek a nevelésben — ezek a pedagógiai tudomány alapjai —, de az is igaz, hogy sok kínlódás, próbálkozás előz meg minden helyes nevelési eljárást. S ezekhez kell türelem és sok-sok kitartás. Nagyon rosszul teszik tehát azok a szülők, akik megvonják a bizalmukat az iskolától, a nevelőktől, ha a gyerek valamilyen hibáján nem tudnak gyorsan változtatni. És rossz úton járnak azok is, akik a nevelés vesződségét a kapcsolatok rosszul értelmezett építgetésével szeretnék megspórolni, mert — mind ebben az esetben, mind pedig az előbbiben — a gyerekekkel való törődésről mondanak le. Tóth László OTTHON CSALÁD Női ruha alumíniumból SZTRAPACS KA HOZZÁVALÓK: 60 dkg hámozott krumpli, 1 egész tojás, 10 dtkg füstölt szalonna, 8 dikg zsír, 30 dikg liszt, 20—25 dkg juhtúró. A krumplit lereszeljük, és liszttel, tojással, kevés zsírral és sóval galuska keménységű tésztát készítünk. Forró, sós vízbe evőkanállal galuskákat szaggatunk belőle. Közben serpenyőiben kevés zsírral kiolvasztjuk a kockákra vágott füstölt szalonnát, és a töpör"j szí fel: — Jó, kérem, indu-| lók. Értettem, nagyállomás. ♦ Ebben a pillanatban, mígj helyére akasztja a kagylót, két} fiatalember mint a villámlást robban elő a nagy fenyőbokor irányából. Egyenest a Zsigulihoz. — Hová fiúk? — kérdi Fábián. Megint Zoli válaszol: — Ágasegyházára. — Sajnos, ez már foglalt. — Talán a kő-! vetkezővel — és Berta War- } szawájára mutat. Magában} pedig: »Az ördögbe is, Bertá-| nak most szerencséje van. Hat nagyon akarnám, elorozhat-t nám előle ezt az utat. De hát} ne toljunk ki egymással.« Robi a szeme sarkából észreveszi: Zoli meg akar lépni. Könyökével meglöki és a szája sarkából odaszól: Ezzel kell mennünk! Gyanús lesz! — S ezzel átsomfordál a túloldalra. — Ágasra, fiúk? — kérdi a jól megtermett, pirospozsgás} arcú, negyven évesnél alig idősebb sofőr. A fiúk hűm-1 mögnek. — A nagytemplom-} nál kétoldalt buszok. — Le-f késték a buszt, ugye? — Le. f a szentségit! — így Robi, sl határozottan örül a kérdésnek.! Szemét a sofőr tarkóján legel-} teti. A sofőr zakóban van. Zoli egyetlen szót sem szól. A máriavárosi sorompó előtt fejét oldalvást a kormánymű felé fordítja. A sofőr lassít, billent a sebességváltón. Az átjárón túl gyorsít — újabb billentés. Ezt figyeli a fiú. (Folytatjuk.) tyűjéit kiszedjük. A főtt galuskát leszűrjük, lecsurgatjuk és forró zsírba téve juh túróval összekeverjük. Tálra halmozzuk, tetejét megszórjuk a tö- pörtyűvel. Aki szereti, finomra vágott kaprot is adhat hozzá. Bronz színű, áttetsző alumíniumból készült női ruha Pac- co ííabbane párizsi divattervező 1972. évi tavaszi—nyári kollekciójából. Nehezen alszik el a gyermek LACI ESTÉNKÉNT külön harcot folytat szüleivel a lefekvés miatt. A kisfiú általában nehezen alszik el. Ahányszor csak lefekszik aludni, mindig ellenkezik, felül, feláll. S ha anyukája újra lefekteti, megint csak feláll. Ezt a játékot folytatják mindaddig, amíg az anyuka el nem^ veszíti türelmét, és szigorúan rá nem kiabál Lacira, hogy mar pedig most aludnia kell. Reggel persze úgy kell kipiszkálni az ágyból, mert még a reggelit is elaludná. Természetesen ez nemcsak Lacival van így. Más szülők is gyakran panaszkodnak, hogy sok gondjuk-bajuk van a gyermek lefektetésével. Mi az oka annak, hogy nehezen alszik el és nehezen ébred a gyermek? Az egészséges, kiegyensúlyo. zott gyermek nyugodtan merül álomba, nyugodtan ébred. A nyugodt alvásnak — persze — feltételei is vannak. Mégpedig az, hogy a gyermek körül nyugalom, csend és sötétség legyen. Sokan erre nincsenek tekintettel, sőt azt tartják: a gyermeknek meg kell szoknia, hogy rádiózene, televízióműsnr mellett aludjon. Pedig nem kell megszoknia! A túl fáradt gyermek elalszik ugyan égő villany mellett is, lármában is, álma azonban nem lesz nyugodt, s nem is pihentető. A nehezen elalvó gyermek szokását, baját nem szüntetjük meg azzal, hogy szigorúan ráparancsolunk. Attól csak nyugtalanabb lesz, nem nyu- godtabb. Azzal sem érünk el eredményt, ha minduntalan visszafektetjük a felülő vagy felálló gyermeket. így még inkább elhúzódik az alvás ideje. Erőszakos eszközökkel csak azt érjük el, hogy a kicsi minden elalvását sírás előzi meg. Ha csend és nyugalom van a gyermek körül, hamarosan el- álmosodik és elalszik. A nehezen elalvó gyermek napirendjét is vizsgáljuk meg, hátha abban van a hiba. 1. Előfordul, hogy túlbecsüljük a gyermek alvási szükségletét, és nappal túl sokat alszik. 2. Lehet, az is, hogy ébrenlétkor nincs alkalma elég tevékenységre, és azért nem elég álmos. 3. Az Is lehet, hogy túl keveset van friss levegőn. 4. A bölcsődés (napközis) gyermekeknél általában az a baj, hogy keveset vannak együtt szüleikkel, és este ezért nem akarnak aludni menni. Ilyen esetben helyes, ha azt a kis időt, amit együtt tölt a család, a gyermekre szánják. Játszanak vele, fürdessék, etessék nyugodtan, s végezzük a házi munkát akkor, ha a gyermek már alszik. NEM SZABAD belenyugodni, hogy minden elalvást hesz- szan tartó sírás előzzön meg, mert ez károsan hat a gyermek lelki és testi fejlődésére is.
