Somogyi Néplap, 1972. május (28. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-09 / 107. szám

A tenni akarás példája Fordított arány Néhány hónappal ezelőtt, la­punk február 22-i számában írtunk a bedegkéri szövetkei- zet szomorú útjáról. Szomorú 'történet — ezekkel a szavak­kal kezdődött az a cikk —, és találó a megállapítás, mert a múltban a sikereiről emlege­tett szövetkezetét az utóbbi öt évben háromszor szanálták. Mélységeket, kátyúkát, bukta­tókat járt meg ez a nagyüzem, míg a múlt év közepén levál­tották vezetőiket és új irányí­tókat választottak a szövetke­zet élére. Azon a februári zár­számadáson egy nehéz időszak végére tettek pontot a bedeg- kérieik, s az egész (közgyűlés azt tanúsította, hogy — okul­va a hibákból — ez a közös­ség szeretné visszaszerezni ré­gebbi jó hírét. Angyal János tsz-tag akkor mondott szavait idézzük: »-December 7-én múlt öt éve, hogy az előző elnököt, főkönyvelőt, főagronómust megválasztottuk. Én akkor is bíztam, de csalódtam. Most is megadom a bizalmat a veze­tőknek, de nem szeretnék még egyszer csalatkozni. Ügy látom, Bedegkér most előbbre lép­het.« És így vélekedett ezen a közgyűlésen Bogó László, a megyei pártbizottság titkára is, aki azt mondta: — Az első lépéseket már megtették azzal, hogy új veze­tőséget választottak. Segíteni, bátorítani és ellenőrizni kell őket, így lehet elkerülni a ko­rábban oly gyakori mulasztá­sokat, lazaságokat... Idéztük ezeket a februári eseményeket, mert szorosan kapcsolódnak ahhoz, hogy a minap fölkereste szerkesztősé­günket Györki József élnök és Városi Sándor főkönyvelő. Be­szélgettünk a múltról, beszél­gettünk a jelenről, a tervek­ről. S nem sok olyan talál­kozásra emlékszem, ahol ilyen határozottan kifejezésre jutott: azok a februárban elhangzott szavak nemcsak szavak vol­tak, ezek a vezetők nagyon őszintén, valóban mindent meg akarnak tenni azért, hogy ki­mozdítsák a gazdálkodás ká­tyúba jutott szekerét. Tenni azokért az emberekért, akik odaállították őket, akik újra bíznak és tőlük várják, hogy együtt munkálkodásuk ered­ményeként jobbra fordul sor­suk. A szándék önmagában is szép,'de csak akkor igazi, ha a célravezető elgondolásokkal párosul. A két vezető azt mondta el a beszélgetés során, hogy a közelmúltban befeje­ződött náluk a szanálási eljá­rás és megnyugtató módon el­rendeződnek problémáik. Barátaim, ugye Ti is emlé­keztek ... ? Ott gyülekeztünk 1945. má­jus 9-én este a Széchenyi- kastély parkjában. A lányo­kon és a fiúkon egyforma, vörös, ejtöernyöselyemből- ké­szült blúz, ing volt, melyet még az első szabad május 1-re csináltattunk. Szurokból, káé­ból botra' erősített kezdetle­ges fáklya volt valamennyi­ünk kezében, azok lángjánál vonultunk a Duna partjára ... A hosszú felsőgödi főut­cán fényárban úsztak az ab­lakok. Ünnepeltek az embe­rek, ünnepeltünk mindnyá­jan. A bombáktól szétzúzott házak, a Budapest—Vác kö­zötti út mellett szétlőtt né­met harckocsik mind távoli rémképeknek tűntek, mar, pedig alig néhány hónapja csak, hogy elhallgattak a fegyverek. A Duna gátján végig ló­vá szárkok, géppuskafészkek, egy-egy kiégett páncélos, te­hergépkocsi. s kissf távolabb néháwj katonasír. A sebtében összetákolt kereszteken ro­hamsisakok jelezték, hogy különböző nemzetek katonái nyugszanak a sírhant alatt. Üresen ásítozó villák, kasté­lyok mellett haladt el mene­tünk, s boldogan léptünk ar­ra a területre, amely egy év­— De az anyagi támogatás önmagában kevés — mondták —, nekünk magunknak is keil tennünk valamit, hogy jól ka­matoztassuk ezt a segítséget. Várják is tőlünk az emberek — és jogosan várják. Tenni valamit. De mit? Mi lenne a legkedvezőbb ? A ve­zetés gyakorlatában ez a leg­nehezebb, a legfelelősségtelje- sebb: a döntés. A bedegkéri irányítók a kérdésre készen voltak a válasszal. Pedig láto­gatásunk előtt csupán néhány nappal látott napvilágot a szarvasmarha-tenyésztéssel kapcsolatos kormányintézke­dés, mely az üszőborjak fel­nevelésének, értékesítésének különböző módjait szabályoz­za, mégis, már ezzel az új in­tézkedéssel összefüggésben is­mertették elgondolásaikat. — Szövetkezetünkben jelen­leg 150 férőhely áll üresen — mondták —, ezeket igen rövid idő alatt alkalmassá tudnánk tenni arra, hogy száz borjút fogadjunk és majdan vemhes üszőként értékesítsük. Egész állományunk, a háztáji is ne- gativizált, így az állategész­ségügyi feltételek nemcsak a nagyüzemben, hanem a kör­nyezetben is megvannak. Ez igen sokat jelentene nekünk, nagyot lendítene ezen a sok nehézséget megért közösségen. Már érdeklődtünk, de végleges választ még nem kaptunk. Olyan jó lenne, ha az illetékes irányítók egyetértenének ez­zel az elgondolással, és támo­gatnának bennünket abban, hogy valósággá váljék, ez a — bátran mondom — igen alapo­san megvitatott, átgondolt tervünk. Az imént úgy mondtam, nem sok ilyen, a tenni akarás­tól szenvedélyesen fűtött be­szélgetést hallottam. Most ki­egészítem azzal is, nem sok olyan példa akadt, hogy egy frissen megjelent rendelke­zésre ilyen gyorsan ■ reagált volna nagyüzem. És ilyen mó­don. Ez önmagában bizonyí­ték, hogy a bedegkéri vezetők­nél nemcsak társalgási for­mula az, hogy szeretnének méltók lenni a bizalomra. Összegezés helyett: amikor idáig jutottam az írásban, fel­hívtam a bedegkéri vezetőiket. Városi Sándor főkönyvelő ar­ról tájékoztatott, hogy eddig meg nem kaptak választ ké­résükre, elgcmdolásukra se­honnan. (!) Vajon miért? Bogó László akkor februárban úgy mond­ta, az új vezetőket segíteni, bátorítani kell. Most szükség van a segít­ségre, a bátorításra. vei előtte még tiltott volt számunkra. Emlékeztek, ugye... ? Ott ment magasra emelt fáklyával Kovács bácsi is Jóska fiával, aztán Gyúr a Lajos bácsi két gyermekével, Jenövei és Ferivel, Kecskés Ica, a Borsodi testvérek, a három Kreigli fiú és még na­gyon sokan. Messzire szállt az éjszaká­ban vidám énekünk. A Bun- kócska, a Partizán-induló, s más, nemrégen tanult forra­dalmi dalok, amelyeknek hangjainál már május 1-én is meneteltünk. — A mai napon elhallgat­tak a fegyverek... A szov­jet hadsereg diadalmas hábo­rúban otthonában zúzta szét a német fasiszta hadsereget, Berlin elesett... Sokat szenved­tünk mindnyájan. Nélkülöz­tünk, éheztünk a múltban, mert nem volt munkánk, s éheztünk még jobban a hábo­rú évei alatt... Ennek most vége, új, szabad, békés élet vár ránk ... Idős Pánti Béla, akiről mi korábban csak annyit tud­tunk, hogy a vasútnál laka­tos, s hogy öt, a családját, meg barátait nagyon sokat zaklatják a csendőrök, be­szélt igy hozzánk egy kiégeti, harckocsi tetejéről. Azt csak Y erőfény. Asszonyok dol­goznak csapatban. A beszélgetés kedélyes hangulatban folyik. Ismerem a tsz-t, mindig szívesen fogad­nak. Beszélgetünk sok min­denről. És akkor egy mondat. Az egyik középkorú asszony ki­jelenti: »Tavaly megkerestük átlagban a száz forintot na­ponta.« Erre »elszabadul a pokol«. Megjegyzések röpködnek: »Már aki, Piroskám ... Nem mindenki kereste meg a szá­zast ... Én nem kaptam any- rayit... Nem fizet olyan jól ez a tsz.« A megjegyzéseket három asszony teszi A »megtáma­dott« irul-pirul és — hallgat. Nem szólnak a többiek sem. A hangulat, ha fpkokban lehetne kifejezni, azt mondhatnánk: a nullára zuhant. A három asz- szony pedig egyre epésebb lesz, újabb és újabb dühkitö­résekbe hajszolja magát. A többiek dolgoznak tovább, és nem szólnak semmit. Csak ké­sőbb, a brigádvezetőtől tudom meg, kik voltaik a hangadók. A munkába legritkábban jövők, a munkát leggyengébben vég­zők. Nem ez az első eset, hogy ilyen emberekkel találkozom. Nem először történik meg az sem, hogy odamegyek valaki­hez — aki a megyeszerte elis­mert tsz tagja —, s kérdezem. Az ötödik—hatodik kérdés után egyszercsak »előkerül« valamilyen vád a tsz Vezető­ségére vagy az agronómusra. Nem ez a baj. A megalapozott panaszoknak kollégáimmal együtt örömmel járunk utána. Az a baj, hogy az ilyen fajta panaszok, vádaskodások leg­többször megalapozatlanok. Kiderül, hogy az illető saját vezetőségével vagy agronómu- sával sem közölte kifogását. A kifogás vagy panasz sem áll­ja meg helyét. Az az érzésem, hogy ők is tudják: nincs iga­zuk, ezért is nem mentek az irodába, hogy tisztázzák a dol­got. De »kapóra jött« az újság­író és úgy gondolják rögtön más színezete lesz a dolognak, ha az újságíró jár utána. A tévedésükből igazság válik. Nemrégiben ugyancsak a legkiválóbb termelőszövetke­zetek egyikében jártam. Be­szélgetést kezdeményeztem ar­ról, hogyan gyúródott a mos­Tegnap délután a Latinca Művelődési Központban a szo­cialista brigád vezetők klubjá­ban szocialista brigádvezetők­kel találkoztak a Somogyi Néplap vezető munkatársai. a község felszabadítása után tudtuk meg, hogy kommunis­ta, és sokat szenvedett elv­társaival együtt... Végig a folyó partján örömtüzek villogtak. Vác, Sződliget és a többi Duna menti leözség lakói adtak ta­lálkozót akkor éjszaka. Du­nakeszi, Űjpest irányában, s még távolabb a víz fölött tű­zijátékok fénye világította be az éjszakát. Budapestről hal­lottuk az ágyúk díszsortüzét, köszöntötték a háború befe­jezését, a győzelem, a béke napját. Barátaim, ugye ’Fi is em­lékeztek ...? Dalunkat messzire vitte a folyó, s mi is hallottuk, ho­gyan énekelnek, ünnepelnek a feljebb lakók. Éneküket el­hozta hozzánk a víz, daloló örömfolyóvá változott a Du­na.... Régen kialudtak a fáklyák, amikor hazaindultunk. Csak a szc-mek csillogása jelezte mámorító, boldog örömün­ket, bizakodásunkat, a békés, nyugodt életbe vetett hitün­ket. / Huszonhét esztendővel ez­előtt történt,, felejthetetlen nap volt 1945. május 9-e..,! Ssadtri Laersdo t tanira a fiain arculata, a ter­melőszövetkezet megalakulásá­tól a mai napokig milyen vál­tozásokon ment át. Az elnök azonban keserűséggel kezdte. Van néhány ember, akinek nem használ a szép szó. Pon­tatlan a munkában. De ha közgyűlésre kerül sor, ő ágál legjobban a saját érdekei mel­lett a közösével szemben. Kis munka és nagy hangos­kodás. Ez a fordított arány. A tsz-elnök érthetően keserű Volt, és csak »lehiggadása« után vette sorra eredményei­ket. Így most én sem az ered­ményekről számolok be. Ezekről a »fordított ará­nyos« beállítású emberekről van szó. Meg azokról, akik — ha az előbbiek »kinyitják a szájukat« és vélt sérelnveiiket hangoztatják — hallgatnak. Sokszor egy-egy közgyűlés hangulata romlik meg amiatt, hogy azok, akik »elmennének a munka temetésére«, ágálná kezdenek. A napi munkában szorgalmas többség sajnos csak ritkán cáfol rájuk. Talán mert nagy részük nem rendel­kezik olyan »jó beszélőkével«, mint a kezüket korántsem ilyen szaporán jártatok. Így volt ez annál a bizonyos asz- szonycsapatnál is, melyre már hivatkoztam. Azok, akik tették a dolgukat, nem cáfolták meg a nyilvánvaló helytelenséget. Lehet, hogy féltek a három asszony nyelvétől. Talán vol­tak már rossz tapasztalataik az ehhez hasonló ügyekben. Mégis úgy érzem: kötelessé­gük lett volna megvédeni szö­vetkezetüket, mely nagyon szép jövedelemhez juttatja őjcet, s tudom — háztáji gond­jaikban is- segít. M unka közhen, ha ott vannak a »fordított arányos« beállításúak, beszélgetni kell velük. A meg­győzés ereje előbb-utöbb hat majd rájuk. Nincsenek sokan. Szövetkezetenként kettő-há­rom talán. Így a meggyőző munka biztosan célhoz vezet majd. Ha következetesek a többiek. Ha nem hagyják ma­gukat befolyásolni a hangos- kodók által. A jó közhangulat kialakítása nemcsak a szövet­kezeti vezétőség feladata. Itt az ideje, hogy sarkukra állja­nak a munkában kitartóak. Jávori Béla főszerkesztő adott rövid tájékoztatást a lap mun­kájáról, a példányszám alaku­lásáról, majd közvetlen beszél­getésekre került sor. Sok érdekes kérdést tettek fel a jelenlevők, mindenre kí­váncsiak voltak: hogyan ké­szülnek a hírek, a bírósági ri­portok, a tarka sorok, kik és hogyan írják a tv-jegyzeteket. Érdeklődtek arról is, hogy egy-egy bíráló írásra milyen intézkedések történnek, a helyreigazításokat mi idézi elő. Elmondták a szocialista brigádok vezetői, hogy érdek­lődéssel olvassák lapunkat, jó­nak tartják a külpolitikai ese­ményekről szóló tájékoztatá­sokat, szeretik az emberi sor­sokról szóló riportokat, a tár­cákat, a novellákat. Ugyanak­kor javasolták azt is, hogy a Lap többet foglalkozzon a szo­cialista brigádok életével, p vállalások teljesítésével, a bri­gádok erköcsi, anyagi értéke­lésével, mert előfordul egyes üzemekben, hogy elmarad mind a kettő. Hasznos, közvetlen hangú beszélgetés volt a tegnap dél­utáni, amiből sokat tanultak lapunk jelenlevő munkatársai, de bizonyára ennek találták a szocialista brigádok vezetői is. Hiszen a beszélgetés arra is felhívta a figyelmüket, hogy többet kell foglalkozniuk mű­velődésükkel, önképzésükkel, kerülni a formális vállaláso­kat. S a beszélgetés haszna még, hogy megállapodás történt: a jövőben újra találkoznak, a lap munkatársai egy-egy üzemről riportot készítenek, s azokat megjelenés előtt meg­vitatják a szocialista brigádok vezetőivel. Vörös Márta Vitte a folyó az öröm dalát. Találkozás szocialista brigádvezetökkel November 7~én költözött új helyére a Sió Ipari Szövet­kezet motor- és meonreklám-szerelő részlege. Mint azt Zsolnai Árpád részlegvezető elmondta, a motorszerelő rész­legben tíz típusú motor garanciális javítását végzik, emel­lett vállalják á régi motorok műszaki vizsgára való felké­szítését is. Ugyanitt dolgoznak a neonrdklám-szerelők is. A szövet­kezet látja el az egész Dunántúlt különféle típusú fény­reklámokkal Jelenleg a vendéglátóipar 'számára készíte­nek különféle 'berendezéseket, melyek már a szezonban üze­melni fognak. Reklámok és motorok GázJáng felett hajlítják az üvegcsöveket. A kiszivattyúzott levegő helyébe argon- és neoagázt enged­nek. A kész üvegcsöveket a bádogból kialakított betűkre erősí­tik. Fiatal szakemberek végzik a motorok garanciális javítását. Gyertyás Laszid képriportja.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom