Somogyi Néplap, 1972. május (28. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-07 / 106. szám
1 HÁRMAN A BŐRDÍSZMŰBŐL — Tavalyi tervünket 6.1 százalékkal, másfél millió forinttal teljesítettük túl. Ennek köszönhetjük az elismerést — az élüzem címet, amelyre nagyon büszkék vagyunk. Hiszen csak néhány esztendős múlttal rendelkezünk, mégis anyavállalatunk vidéki telepei közül a legjobbnak bizonyultunk. Ez az eredmény közös munkánk gyümölcse, megfogadtuk, hogy a május 1-én kapott elismerésnek ebben az esztendőben is megfelelünk. Farkas János technikus, telepvezető-helyettes és Rozsek József, a pártszervezet titkára beszéltek így munkájukról, terveikről, amikor a napokban Bojtorr Ferenccel, a járási pártbizottság titkárával a Rákospalotai Bőr- és Műanyagfeldolgozó Vállalat marcali telepére látogattunk. Az alakulástól kezdve itt vagyok Budapestről, a Minőségi Cipőgyárból került Marcaliba Hegedűs Gynláné, amikor ezt a telepet létrehozták. Ma már szalagvezető, JuKzomhárom ember munkájáért felelős. — Hogyan emlékezik vissza az eltelt évekre? Véghelyi Istvánná. Amikor azt látták, hogy Marcali egyre fejlődik, iparosodik, több lesz a munkalehetőség, átköltöztök — Először nem volt könnyű ismeretlen emberekkel, új környezetben dolgozni, de aztán megszoktam. Társaimmal együtt magamat is arra neveltem, hogy minél előbb megszeressem és magaménak erezzem ezt a telepet, s úgy érzem, ezt sikerült megvalósítani, égeretek óitt dolgozni, és nagyon sok asszonytól hallom ezt a véleményt Szereti a telepet, s az eredményes munkáért igen nagy felelősséget érez. Ezért is lett kommunista, hogy még többet tehessen az előrehaladásért. Hegedűs Gyuiáné egyike volt azoknak, akik az élüzem cím átadása alkalmából rendezett ünnepségen — elsők között a telepen — kiváló jelvényt vehetett át Bedolgozóként kezdtem Néhány évvel ezelőtt még Böhönyén lakott családjával — Bedolgozóként kezdtem a munkámat, aztán annyira megszerettem, hogy jelentkeztem állandó dolgozónak a bőrdíszműbe. Valamennyien nagyon örültünk annak, hogy vállalatunk Mváló, telepünk pedig élüzem címet kapott. Ez arra kötelez mindnyájunkat, hogy az eddiginél is jobb minőségű munkát végezzünk. Véghélyi Istvánná szalagvezető kommunista is. S, hogy jól végzi munkáját, azt bizonyítja: az élüzem-ünnepségen ő is megkapta eddigi munkája elismeréséül a kiváló jelvényt Jó szakembereket nevelni A bőrdíszműtelepet KISZ- üzemként emlegetik a nagyközség és a járás vezetői. Kétszázötven dolgozójuk közül nagyon sok a fiatal, néhányan psak orvosi engedéllyel vállalhattak munkát. Betanításuk, szakemberekké képzésük nagy felelősséget j el ént, s ez Kere- pesi-Kovács Endrénére vár. — Igen, ezt tudtam akkor is, amikor Budapesten dolgozső tanulók — húszán — tavaly szabadultak, jelenleg tizennyolcán vannak. Nemrégen részt vettünk egy országos versenyen, s nagyon jó volt látná, mennyire igyekeztek, hogy ne valljanak szégyent. Hárman — Erharth Ágnes, Nagy Katalin, Vigmond Erzsébet — eredményes szereplésükért három hónappal korábban lettek szakmunkások. Kerepesi-Kovács Endréné is itt a bőrdíszműben lett kommunista. Ezért érzi — noha Budapestről jött — éppen any- nyina magáénak az üzemet, mint akik Marcaliban születtek. A beszélgetés közben mán- hánman arról vallottak, hogy az élüzem cím még johb minőségű munkát követel tőlük. Erre igen nagy szükség lesz. Évente 170—180 000 darab aktatáskát, női divattáskát készítenek. Eddig a hazai kereskedelmen kívül csak a Szovjetunióba szállítottak. Az idén 10 000 divattáskát nyugati megrendelésre készítenek. S ha a vásárló elégedett lesz munkájukkal, akkor jövőre újabb nyugati piaci lehetőség nyílik meg a marcali bőrdíszmű számára. Szalai László A sajnálat nem segít Nyolcvankilenc évesen kanálnyi ételért harcolva A sajnálat tett nélkül egyenlő a nullával. Segítség- adás nélkül nincs hitele. Akikkel Andocson beszéltem, mindenki sajnálja a nyolcvankilenc éves özvegy Horváth Jánosnét. Az idős asz- szony napi meleg étele sincs megnyugtatóan biztosítva. Szavak, szavak, szavak. Nyájasak, vigasztalók, de nem megnyugtatók. Hiányzik a felkaroló tett. Mik«r bekopogtatok özvegy Horváth Jánosnéhoz, senki sem felel. De a második ajtón benyitva látom, az idős asz- szony az ágyán fekszik. Megpihent. Úgy volt, hogy csak egy negyedórára dől le, s lám: másfél óra lett belőle. Hiába, az erőt Mszívta a nyolcvankilenc nehéz év. — Egyedül vagyok. A télen Pesten voltam az unokáknál. Mind ott él. De tavasz- szal csak visszahúzott a szívem! Hiszen itt éltem én mindig Andocson. Itt is akarok majd örök pihenőre térJúnius 30-án nyílik Országos közlekedési kiállítás Pécsen tam és felajánlották, Jöjjek Marcaliba, legyek tanuló-oktató. Sokat kell foglalkozni velük, magyarázni a szakma titkait, de nagyon megéri. Az ember látja, hogy mennyire szeretik szakmájukat, s ragaszkodnak a telephez. Az elA Budapesti Lakásépítő Vállalat (Bp. X., Pongrác út 21.) fölvesz az 1972—73-as tanévre Vili. általánost végzett fiukat — kollégiumi elhelyezéssel — kőműves, ács-állványozó, fapadlózó, műanyagburkoló, épületasztalos, vasszerkezeti lakatos, villanyszerelő, központifűtésszerelő, szobafestő-mázoló, vasbeton- szerelő, épületburkoló, épületüvegező, vízszigetelő, és műköves szakmákba szakmunkástanulóknak. Teljes ellátást, ösztöndíjat, munkaruhát biztosítunk. Jelentkezni lehet a fenti címen írásban, vagy személyesen 1972. augusztus 31-ig. (12098) Pécs 1969-ben lépett be a vásárrendező magyar városok sorába. A Dunántúl legnagyobb ipari seregszemléje, a magyar—jugoszláv határmenti árucsere-kereskedelem legfontosabb fóruma azóta nyaranta sok hazai és jugoszláv kiállítót, nagy tömegeket vonzott. Ismeretes, hogy a kormány Gazdasági Bizottsága közben határozatot hozott a vidéki vásárokról. Eszerint Szeged, Pécs és Győr 1972 után nem évenként, hanem csak kétévenként rendezhet ipari vásárt és kiállítást. Tekintettel arra, hogy az első Szegedi Ipari Vásárt éppen száz évvel ezelőtt rendezték, nyilvánvaló volt, hogy az idén Szeged nyitja a sort, s Pécs csak jövőre rendezheti meg újra ipari vásárát. Mi legyen akkor az idén? Pécs nem akarta, hogy megszakadjon a hagyomány, szegényebb legyen egy rangos nyári rendezvénnyel a város. Ezért a helyi párt- és állami szervek kezdeményezésére, a, Közlekedés és Postaügyi Minisztérium támogatását megnyerve Pécs megyei város tanácsának végrehajtó bizottsága elhatározta, hogy a város az idén otthont ad az országos közlekedési kiállításnak. A nagyszabású és az országban egyedülálló kiállítást június 30-a és július 10-e között rendezik meg a pécsi, Köztársaság téri iskolákban, tehát a pécsi ipari vásárok helyén. A kiállítás célja a közúti közlekedési eszközöktől a vízi és légi járművekig, tehát a közlekedés valamennyi ágazatát átfogva bemutatni a magyar közlekedés múltját, jelenét, s felvázolni jövőjét. Az országos közlekedési kiállításhoz számos kiegészítő rendezvény kapcsolódik. Az ifjúság körében végzett közlekedési propaganda jegyében rajzpályázatot hirdetnek, KRESZ-vetélkedőket rendeznek, s bemutatják az úttörőrendőrök munkáját. Pályázhatnak majd és bemutathatják munkáikat, a közlekedési eszközök makettjeit, modelljeit készítő hobbysok is. A kereskedelem a közlekedési játékokból vásárt rendez a helyszínen. A MÁV a Mállítás ideje alatt 33 százalékos vasúti kedvezményt biztosít a Pécsre utazó látogatóknak ni. De jó is lenne, ha már ott tartanék ... Mint egy siratóének, önmagának sorsát siratja. A három szép gyerekét, akiket elragadott a halál Magamagát, akinek csak úgy jut meleg étel, hogy testvére felesége könyörületből hoz át egy-egy tányérral. De idős asszony már a testvér felesége is, a hetvenkettediket tapossa, nem támaszkodhat rá Horváth Jánosné teljesen. Egy kicsit szégyenkezve, hogy ilyen gyengének látom, sír. Tavaly kérelmet adott be a SiófoM Járási Tanácsnak, hogy a községi óvodától térítés ellenében meleg ételt kaphasson. De ott közölték, hogy az ügy a községi tanács hatáskörébe tartozik. Akkor az egyik unoka férje megkereste Tapaszti Érnő tanácselnököt Idézek a feleségnek szerkesztőségünkbe küldött leveléből: »Tapaszti elvtárstól azt a konkrét ígéretet kapta, hogy rajta nem fog múlani, ha az iskola igazgatója hozzájárul, s akkor nagyanyám megkaphatja az ebédet Férjem az iskola igazgatóját is megkereste, tőle ugyancsak pozitív választ kapott, azzal a megjegyzéssel: ha a tanácselnök is beleegyezik.« A kedvező döntés helyett azonban rövid elutasítás érkezett miniszteri rendeletre hivatkozva. Tapaszti Ernő tanácselnök ezt mondja: — Megtárgyaltam az ügyet az iskolaigazgatóval. A jogszabály, sajnos nem ad lehetőséget magánszemélyek étkeztetésére. Még a tanácsi dolgozóknak is csak korlátozottan Egy bejárónk étkezik ott mindössze Ez egycsoportos óvoda A keret sem bírná el mások étkeztetését Beszéltem már a titkár elvtárssal is erről a kérdésről Megoldást nem találtunk. Nem fogok szabálytalanságot elkövetni senM miatt! Ha túllépés lesz, azért nekem kell felelni. A KÖJÁL-határozat egyébként is kimondja: nem megfelelő az az óvoda, át kell alakítani, Sok gondunk van vele. Nagy Ferencné vezető óvónő tényeket sorol: — Harminckét felvett gyerekünk van. Jövőre indul egy másik csoport is. Rajtuk kívül pedagógusok, egészség- ügyi dolgozók, egy tanácsi dolgozó és az iskolai napközisek étkeznek itt. Kilencven gyerek és felnőtt Hoppár Sándor iskolaigazgató: — Tessék, itt a 168/1971. (M. k. 23.) MM. számú utasítás. Ez köti kezünket. Jogkört kaptunk, de rögtön korlátokkal együtt. Az utasítás sajnos Mmondja, hogy: »Csak oktotásügyi és közművelődési dolgozók számára« biztosítható étkeztetés. Rajtuk kívül tanácsi dolgozók kaphatnak enni indokolt esetben. Az egészségügyiek közül is azok, akik az oktatási intézménnyel kapcsolatban állnak. Orvceok például már nem. 1975 végére felépül a kisvendéglő, ott már lehet kapni majd meleg ételt is. — S addig? — Ellenőriznek bennünket is. Äz óvónőnél szántén ott a miniszteri utasítás, ő sem csinálhat szabálytalanságot Emberileg megértem Horváth Jánosné problémáját, de nem tehetek érte semmit. — Milyen pozíciókat tőit még be az Iskolaigazgatóságon kívül? — Sokat. Tanácstag, vb-tag vagyok, csúcsvezetőségi tag. Ki győzné számolni! — Ezeken a fórumokon esett-e már szó az öregek helyzetéről? — Egy tsz-kőzgyűlésen. Akkor hagyták abba a szövetkezetben a főzéstj Horváth Jánosné útja — úgy tűnik — jó szándékkal van kikövezve. S hogy mégis keserűségében kell osztoznom öröm helyett, annak az az oka, hogy nem látom megnyugtatónak hátralévő napjait. Megértem ragaszkodását ehhez a községhez. Értem az utasítás szövegét is. Azt is tudom, hogy vannak olyan iskolák, tanácsok, ahol mégis segítettek a Horváth- nékon. És ez nem jelenti azt, hogy az az utasítás nem helyes. De az emberség diktálta segítést sem ítélheti el senki! Horváth Jánosné nem ingyen kérné az ebédet. Szinte hallom az ellenvetést: »De ha özvegy Horváthné. akkor más idős emberek is...« Igen. Mindenhol akad néhány idős, eltartásra — anyagi helyzet, lakásviszonyok miatt — nem kötelezhető hozzátartozójú ember. A humánum, mely társadalmunknak egyik velejárója kell legyen Andocson is — ezt követem! Nem szavakat, sajnálkozást. De igenis: tanácsüléseken, társadalmi szervekben döntést! Jó döntést. Megfontoltat. Leskó László HATVANI DÁNIEL Előre megfontolt szándékkal 16. A Barcsi Dráva Vegyesipari Szövetkezet a barcsi járás területén épületek Hülső, belső tatarozását (lakatos, villanyszerelő, üveges, asztalos és tetőfedő), javítási munkák végzését vállalja a lakosság és a közületék részére. Igények bejelentése a szövetkezet központi Irodájában, Dózsa György n. 14. (7263) A higanygőzlámpákkal kivilágított falusi központban aféle csúcsforgalom van ilyenkor, rengeteg biciklis meg motoros jön az állomás felől, autók húzódnak le a macskaköves parkolóhelyre, pillanatonként nyílik az önkiszolgáló csemegebolt ajtaja Horváth Zoltán azonban mindebből nem sokat észlel, távolinak és lehányni valóan kisszerűnek tűnik az egész, agyába hasit az immár el nem halasztható akció gondolata, ehhez Király Zoltán jó társ lenne, dohát nincs sehol. Keserűt nyel, gyomra idegesen megrándul, s ahogy bandukol Robi mellett a csapzott, elárvult park felé, valami felpislákol a belsejében majd zsigereit is elönti a heves izgalom, s érzi, hogy meg kell szólalnia:.. — Te Robi — kezdi, s óvatosan körülnéz, nincs-e valaki a közelben, de a park üres, csak a szél kapkodja a faleveleket az eldobált koszos papírokat. — Ml van? — kérdi amaz türelmetlenül. — Volna egy kis munka, még ma este ... Én, az öcséddel már mindent megbeszéltem. Nem tudom, neked elmondhatom-e. — A titokzatosság a másikban felkelti az érdeklődést. Még kiderül, hogy jó ötlete is van a srácnak, gor- dolja. De jobb mindjárt rákérdezni a lényegre. — Ne hülyéskedj már, mit vagy betojva? Persze, hogy nem árullak be... Főleg, ha egy kis pénz is van a dologban. — Zoli csak erre vár. Oldódik benne a feszültség, tagjait különös bizsergés járja át. — Ezer, vagy ötvenezer forint. De lehet, hogy hetvenezer — Robi elmélázik: a pénzzel sok mindent lehet kezdeni. Eszébe jut a Nagy Bélával való tervezgetés, a szilveszterezés a pécsi turistaházban. Egyúttal az is átvillan az elméjén, hogy nem egészen törvényes melóról lehet szó. — Mit kéne csinál- ri? — kérdi. — Hogy mit? Kimennénk németbe, vagyis hát az NSZK-ba — Eltűnődik. Ez valami embercsempészés lesz. Sürgeti Zolit: — Mondjad! Mondjad! Érdekel a téma. — És az ágasi fiú mondja: taxival, mert azt nem ellenőrzik. És hogy honnan lenne a pénz? Ott, a tanyán, Kiss Béláéknál. Mert jó szőlője van az öregnek, három, vagy inkább négy hold. Zoli néha számítgatta már: ennyi bor terem, ennyiért veszik át, tehát legalább százezer forint készpénznek kell Arankáéknál lenni, de ennél csak több lehet, van ott 150 ezer is. Most már ömlik belőle a szó, évek óta rosszul élnek egymással, mármint Béla bácsi és az asszony, a korkülönbség is nagy, és ő megbeszélte velük, hogy szó nélkül ott hagynák, s hoznák magukkal a pénzt is. Most, ötödikén estére van a dolog megbeszélve, várják őket, nem lehet elhalasztani. — Robi jobb öklével csapkodja bal tenyerét. Ezt mondja: — Idefigyelj, öregem, ha ezt így kiterveltétek, legalább egy héttel előbb szólhattatok volna nekem is. Akkor én minden részletében Mdolgoztam volna a dolgot. Hogy mást ne mondjak, azokkal a nőkkel én is szerettem volna beszélni. Van nálad fénykép a lányról? — A fiú szó nélkül előkotorja a fényképet, amit a nyáron, még a debreceni út előtt kért Arankától. — Aha ... Helyes lány. — De már az jár Robi eszéber. hogy németbe Ausztrián át kell menni. Felrémlik benn* egy kémregény históriát-. Ezt mondja: — Te bolonc’! Ott kémet csinálnak belőlünk! — Na és ... Nem baj. csak jól megfizessék. Robinak imponál a fiú. Az ötlet zseniálisnak látszik. De- hát, ha nagyvonalakban is, a végére kell járni. — Hogyan képzeltétek átmenni a haláron? — Sorompó van, áttörjük. — Vakmerő és logikátlan. Felcsavarodunk, vagy szitává lőnek bennünket. Elhagyott helyen kell átmenni, lakott helytől távol. Számolnunk kell azzal, hogy műszaki zár van. Aknamező meg minden. De ezt észre lehet venni, mielőtt miág odaérnénk. Kiszállunk, lekötjük a gázpedált, hogy erő legyen a motorban. Ráadom a sebességet, én is M- ugromx (FolytatjtikJ
