Somogyi Néplap, 1972. május (28. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-28 / 124. szám

ÖNKÉNTES RABSÁG Lucernából liszt aU».. ............. S zólábiuoudás&á vált, hogy hajdan a parasztember látástól vakulásig dolgozott. Szólásmondássá? Talán nem is annyira. Inkább egy hosszú időszakot, korszakot jellemző ténnyé. A mai falusi öregek­kel a régmúlt időkről beszél­getve megannyiszor előjön ez a mondat: »Hja kérem, abban az időben más volt! A kelő nap már rég kinn találta az embert a földön, és javában hunyorogtak már a csillagok, mikor a munkát befejezve vacsora mellé lehetett ülni. És addig bizpny nem volt megállás !« Látástól vakulásig. Valamikor régen fogant ez a jellemzés. Ma már a pa­rasztemberek csak akkor hasz­nálják, ha emlékeket idéznek, a múltat kutatják. A fiatalab­bak meg talán el sem hiszik. Tanúja voltam egyszer a két korosztály »összecsapásának«. — Lettél volna csak az én koromban fiatal! Majd megta­nultad volna a regulát! Még csak az kellett volna, hogy nyolc órakor ballagjunk a mezőre, mint az irodába! Jó lett volna! Addigra én már kétszer elfáradtam. — Mindig ezzel jön. Hogy akkor így, meg akkor úgy ... Az ember már megunja. Ak­kor úgy volt — ha úgy volt — és kész. Mit tehetek én ar­ról? Most másképp van. Még­is elkészül minden. Sőt! Igen, a földből élők sorsa nagyot változott. Jött a gép, jött a vegyszer, jött a sok új, és a paraszti életben fokoza­tosan a múlté lett a látástól vakulásig való munka. — A mi fajtánk sohasem dicsekszik. Inkább panaszko­dik, inkább a mindig többről beszél, mert mindig többet akar. A jót tudomásul veszi, inkább arról szól, ami még hiba. De azt az egyet nagyon őszintén meg kell mondám, hogy a mai paraszti munkát nem lehet összehasonlítani a régivel. Be kell látni, hogy sokkal kevesebb fáradsággal, sokkal kevesebb munkával többre megyünk ... Nem vitatkozik ezen ma már senki. Természetes is, hogy így van — és jó, hogy így van. Jó dolog azt hallani, hogy némelyik helyen szabad szombatot vezetnek be a szö­vetkezetek, hogy az állami gazdaságokban a nyolcórás munkaidő megvalósításán, megszervezésén munkálkod­nak, illetve ilyen rendszerben dolgoznak. Jó dolog ez, de... Egy idő óta újra és újra az motoszkál a fejemben, hogy nincs minden rendjén ezzel a »látástól vakulásig munkával«. Mert jól emlékszem, egyszer az egyik állami gazdaságunk­ban részese voltam a veze­tőknek egy afféle kötetlen eszmecseréjén, ahol nagy gonddal, nagy felelősséggel arról beszélgettek, hogyan is szervezzék meg azt a bizonyos nyolcórás munkaidőt Késő es­tébe nyúlt ez a beszélgetés. Nem azért, mert megkéstek vele, hanem azért, mert nap­közben egyszerűen nem futot­ta rá az időből. És tudtam azt is, bármilyen soká tanácskoz­nak, másnap reggel legkésőbb hatkor ki-ki a munkahelyén lesz. Tömören fogalmazva az fo­rog a fejemben, hogy bár pa­rasztságunknál nagyot válto­zott a helyzet, a vezetőknél nagyon sok esetben még élő valóság a »látástól vakulásig« fogalma. Hadd idézzek egy mondatot a termelőszövetkezetek máso­dik kongresszusán elhangzot­takból. Baksai Antal, a baksai szövetkezet elnöke mondta: «= Kétszáz bejelentés Hogyan osztották a lakásokat? — De nekünk egy fillérünk sincs — panaszkodik az ügy­fél a városi tanács lakásügye­ket intéző hivatalában. — Honnan teremtsünk elő most 15 400 forintot? A főelőadó türelmesen ma- gyarázgatja a lehetőségeket. Amikor a selyemblúzos, közép­korú nő elmegy, megtudom, heten laknak egy másfél szo­bás lakásban, mely ráadásul egészségtelen is. Igényük tehát jogos, de mi­vel kiskorú vagy felsőfokú oktatási intézményben tanuló gyerek nincs a családban, és négyen keresnek — összjöve­delmük 9050 forint —, így a törvény értelmében szociálpo­litikai kedvezményt nem kap­hatnak. Valahonnan elő kell keríteniük a 15 400 forintot, hogy beköltözhessenek a há­romszobás, összkomfortos la­kásba, ami megfelelne nekik. Kifogásolták ugyan, hogy nem új, de mindenkinek nem jut az. A vevőkijelölési és lakáski­utalási ideiglenes névjegyzé­ket az igazgatási osztály a la­kásügyi társadalmi bizottsággal együtt állította össze, miután az ügyintézők végigjárták az 1561 igénylőt, és helyszíni ta­nulmányt készítettek. — Kikből áll a társadalmi bizottság ? — Húsz tagja van, de hogy kik, azt nem árulom el — mondja félig tréfásan, félig komolyan Gelencsér Zoltán lakásügyi főelőadó. — Az igénylők ugyanis megkörnyé­keznék a bizottsági tagokat. Még így is sokan zaklatják őket, mert valahogy azért ki- szivárgott, ki az elnök, ki a titkár. A társadalmi bizottság­nak különben is csak javaslat- tevő, véleményező szerepe van. A jóváhagyás a végrehaj­tó bizottság dolga. — Az ideiglenes névjegyzék tervezetét harminc napra ki­függesztették. Érkeztek ezzel kapcsolatban észrevételek? — De még mennyi! Várjon csak ... kétszázhárom. Száz­hetvenötén azt kifogásolták, hogy lemaradtak a névjegyzék­ről, huszonnyolcán pedig a jegyzéken szereplők ellen tet­tek bejelentést. Ezeket termé­szetesen kivizsgáltuk. — És előfordult változás en­nek nyomán? — Igen. Olyan dolgok ke­rültek napvilágra, amikre a be­jelentések nélkül aligha jö­vünk rá. Például: az egyik minőségi cserére kijelölt igény­lőről megírták, hogy Zsigulija van. Kerestük az adólistán, a rendőrségen a forgalmi enge­délyek között, de nem talál­tuk. Behívtuk az illetőt, hogy tisztázzuk a dolgot Kiderült, az autó a 70 éves édesapja nevén fut, akinek nincs is jo­gosítványa. Világos ügye? Másik hasonló eset, hogy az igénylőnek telke, hétvégi há­za van a Balatonon, ezt azon­ban »elfelejtette« ráírni az igénylőlapra. Ezeket természe­tesen töröltük. Persze, kevés az ilyen kirívó eset, de még eny- nyi se lehet így, hogy társadal- masítottuk az elosztást Sőt, közvetlenül a beköltözés előtt újból megvizsgáljuk, nem vett-e az illető időközben gép­kocsit vagy nyaralót. Tavaly például így maradt ki valaki a végleges névjegyzékből. Taná­csi lakást kért, mondván, há­rom gyereke van, neki nem telik szövetkezetire. Amikor megkapta a kiutalást, vett egy autót. Az idén nyugodtan és őrömmel mondhatom, azok kaptak lakast, akik legjobban rászorultak, k Ü&. Azt hiszem, nagy feladatunk többek között az is, hogy meg­teremtsük a kulturált vezetés feltételeit. Meg kell szüntetni, hogy hajnaltól későig csak az üzem, csak a gazdaság! Össze­függ ez valahol a fiatal szak­emberekkel kapcsolatos gon­dokkal. Igénye van — kell, hogy legyen — a vezetőnek a kulturált, harmonikus eleire.-« Amikor erről beszélünk, ak­kor sok mindent figyelembe kell venni. Elsősorban azt a bizonyos hivatásszeretetet, azt a soha nem lankadó belső tü­zet, amely különböző mérték­ben, de benne van csaknem mindenkiben, akire egy nagy közösség sorsának irányítását bízták Tudom jól, hogy ennek a hajtóerőnek nem lehet meg­álljt parancsolni. IsmereK olyan főállattenyésztőt, akit vasárnap délelőtt nem talál­tam a családja körében, mert »tegnap délután óta nem né­zett körül, nem volt már mara­dása kiment«. Es ismerek olyan egykori szövetkezeti elnököt, aki már régóta egy nagy vál­lalat élén áll, és hiába kezdő­dik nyolckor a munkaidő, nap mint nap hat óra után már ott ül az íróasztala mögött. Én nem az ilyen belső moz­gató rugókról beszélek, és azt hiszem, a baksai elnök sem erről szólt. Hanem arról, ami­kor már rég nem a belső in­díték, hanem a tömérdek munka, a toronyként magasló feladatok kényszerítik a veze­tőt arra, hogy hajnalban kezd­je, és a késő este vesse haza! Mert ez már nem önkéntes, hanem kényszerű rabság. Gépekkel, vegyszerekkel és különböző korszerű eljárások­kal egyszerűsítettük, könnyí­tettük a paraszti munkát. De ha őszinte önvizsgálatot tar­tunk, nincs ez így minden esetben a vezetőknél. Náluk még — némelyiküknél — igenis kísért a látástól vaku­lásig fogalma. És ez nincs jól! A mezőgazdaság inten­zív fejlesztéséről, a belső tar­talékok feltárásáról, az üzemi szervezetek korszerűsítéséről beszélünk. Azt hiszem, a jó munkaszervezéshez hozzá tar­tozik a kulturált vezetés felté­teleinek megteremtése is. Nem árt ezen gondolkodni, és tenni is érte valamit Vörös Márta Rendsodrózás. Az ég kék kupolája. Zöld mező. Boglyák sárgái. A tö­mören nőtt búza szép termést ígér. A mellette álló táblán várjuk a gépet, hogy a köze­lünkbe érjen. Csetten a fény­. A »késztermék«. képezőgép. S a filmen már álló helyzetbe merevedve áll a piros traktor. Talán nem is látsza­nak majd a vezetőfülkében ülő Cséplő Jenő és a gépkezelői ülésen tevékenykedő Borsányi Béla, az attalai Vörös Csillag Termelőszövetkezet dolgozói. Ottjártunk reggelén kezdtek neki a lucerna rendsodrózásá­nak. — Most engedte az idő. Mert addig mindennap dói körül trópusi zápor öntötte »nyakon« a határt errefelé is. De ha néhány napig kitart szárazon, akkor már nem lesz gond evvel az ötvenhat hol­das táblával. Akkorra a lucer­nát ez a hüllőfejre emlékeztető kürtő a pótkocsira hányja. Pe­dig hát kezes jószág ez, erre esküszik Borsányi gépkezelő. A kezében tartott kötéllel irá­nyítja. Így kap a mesékben is gyeplőt a sárkány mind a hét fejére. Itt a széles határban nincs munkájuknak csodálójá raj­tunk kívül. Vagy mégis? Fe­kete varjak turkálnak a nyu­galmat árasztó mezőben. Újra indul a gép. Csipkeké- rekek akaszkodnak egymásba. Gépi villa veszi fogai közé a lucernát. Bóna Lajos és Hor­váth József traktorosok köve­tik Cséplő Jenő traktorát. Te­lik a pótkocsi. A szállítógépek után indul­tunk. A nyomok Nagyberkibe vezettek. A lucernaliszt-készitő üzembe. Hatalmas forgó hen­gert etettek itt a kellemesen • fanyar illatú növénnyel. Formaságok helyett igazi KISZ-élel KÉT ÉVE LESZ, hogy egy kísérletet vezettek be a Mun­kácsy Gimnáziumban. Nem pedagógiai kísérletről van szó, bár fontossága — az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, — felér annak jelentőségé­vel. A KISZ szervezeti életét próbálták megreformálni — sikerre*. Mi az, amin változtatna akartak? Az eddigi gyakorlat a kö­zépiskolai KlSZ-szervezetek- ben az »egy osztály, egy alap­szervezet«-rendszer. Vagyis akik egy osztályba jár­nak, egy KISZ-alapszerve­zetbe tartoznak. Megválaszt­ják a KISZ-titkárt (legtöbb­ször a legjobb tanulót!, kü­lönböző felelősöket szintén az »élmezőnyből«, és megkezdő­dik az úgynevezett KISZ- élet. Osztálykeretben, osztály- főnöki felügyelettel, a hato­dik órában tartott taggyűlé­sekkel A KISZ-szervezetben ki-ki a tanulmányi eredmé­nyének, és az ennek követ­keztében kialakult »osztály­helyzetének« megfelelően te­vékenykedik. Szándékosan használom ezt a szót, a KISZ- szervezetek is szívesen al­kalmazzák, pedig mögötte na­gyon ritkán van valódi tevé­kenység. Az osztály KE3Z-szervezet az esetek többségében függ­vénye az osztályközösségnek. Ha az jó, tagjai szívesen van­nak együtt a tanórák után is, akkor a KISZ-szervezetre Is rámondják, hogy jé közösség. Mert végül is ugyanazok a tagjai, mint az osztálynak. Ha az osztály társadalmi munkát végez, közösen megy mozi­ba vagy kirándul, a KISZ- programba is be lehet írni. Azt hiszem, ez a példa is bi­zonyítja az osztály KlSZ-szer- vezetek formalitását. De so­rolni lehetne a példákat ar­ról hogy melyik tanulónak mit jelent a KISZ, ad-e prog­ramot? A válasz egyértelmű nem. A diákok maguk is for­maságnak érzik, valami szük­séges rossznak. Különösebb jelentőséget nem is tulajdoní­tanak neki. Ezen a formalitáson próbál­tak változtatni a Munkácsy Gimnáziumban. Megszüntet­ték az osztály KISZ-szerveze* teket, és úgynevezett vertiká­lis rendszerrel alakították ki az alapszervezeteket. Azonos érdeklődésű tanulók kerültek egy alapszervezetbe — önként jelentkezés alapján — nem­csak egy évfolyamból, hanem mind a négyből. Egy alap­szervezetben dolgozhat tehát elsős és negyedikes — csak legyen hasonló érdeklődési körük, találjanak közös prog­ramot. A két év tapasztalatai azt bizonyítják — találtak. Azok a tanulók, akik az osz­tály beskatulyázása miatt nem nagyon szólaltak fél a KlSZ-gyülésen, az új rend­szerben »fölengedtek«, ötle­teik, javaslataik vannak. Az sem zavaró, hogy alsó- és felsőévesek vannak együtt. A negyedikesek nem élnék visz­sza azzal, hogy ők a rangidő­sek. A Munkácsy Gimnázium kísérleti KISZ-munkájának része az érdeklődési körök összehozása is., Tanárok és diákok az irányítói ezeknek a köröknek, melyeket a KISZ- szervezetekhez hasonlón az érdeklődésre, az öntevékeny­ségre építettek. Komoly zenei, egészségügyi kör, országjáró stúdió, Bábel tornya (orosz, német, francia) nyelvkor és diákklub alakult. Nem egészen két év telt el a KISZ-kísérlet bevezetése óta Az eredmény azonban már megmutatkozott A cél az volt, hogy az új rendszer nö­velje a KISZ'-alapszervezetek önállóságát, a tanulók érdek­lődésére, ötleteire támaszkod­jon. Minél jobban érvénye­süljön a diákönkormányzat kerüljék a formalizmust. A két év alatt természetesen nem sikerült mindent megva­lósítani. Ahogy minden kísér­letnél, ennél is becsúsztak előre nem látható hibák. A szándék és az eddig elért eredmények azonban azt bi­zonyítják, hogy ez a forma és ez a tartalom lesz eredmé­nyes. BIZONYÍTJÁK EZT azok a gimnazisták, akik kollégis­ták vagy bejárók. Ök a kollé­gium vagy a lakóhelyük KISZ-szervezetét is választ­hatták Volna — nagyrészük azonban a gimnáziumot vá­lasztotta. §. M. Bertalan Sándor üzemveze­tővel beszélgettünk. — Az attalai, a batéi, a göl- lei és a nagyberki tsz-é ez az üzem. Tavaly hetvenkét vagon lucernaliszt került ki innen. Ez ötvenszázalékos kihasználtsá­got jelent. 230 000 forint volt a tiszta haszon. Naponta átlag­ban 110 mázsa lucernaliszt készül. Május másodikén kez­dődött a munka. Fontos alap­anyag a mi lisztünk. Fehérjé­ben gazdag, abraktakarmá­nyokba keverve nagyon táplá­ló az állatoknak. Bertalan Sándor a gép mű­ködését is elmagyarázta. Olaj- tüzelésű kazán adja a megfe­lelő hőt. A ventillátor beszip­pantja a szecskát és a levegőt. A növény »menet közben« már meg is szárad. A zöld Cik­lonból a darálóba zuhan, innen pedig huszonöt kilogrammon­ként folyik a zsákokba. — Mikor van baj? — Ha a mezőről vasdarab is bekerül a gépbe. Ez izzásig hé­vül, s könnyen gyulladást okoz­hat a tárolt lucernalisztben. Ottjártunkkor izmos, izzadt fiatalemberek »etették« a be­rendezést. A Kaposvári Me­zőgazdasági Főiskola másod­éves növendékei ismerkedtek Becse Lajos docens vezetésé­vel az üzemmel, s az ottani munkával. Együtt tanultuk, hogyan lesz a lucernából liszt. L. L.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom