Somogyi Néplap, 1972. május (28. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-26 / 122. szám
ft A brigádmozgalom fóruma Szocialista brigádok a tsz-ekben írta: Moharos József, a TOT elnökhelyettese Ü nnepi harsonaszó aligha lesz a tanácskozáson; nem a külsőségeiről emlegetik majd se a megnyitót, se a vitát. Azok, akik ma összeülnek, hogy a szocialista brigádmozgalom országos feladatairól tárgyaljanak: bár a szocialista versenymozgalom új formáinak keresése közepette jutottak el egy milliós tömeg- mozgalom országos fórumáig, elsősorban és mindig a tartalmat, a lényeget keresték. És nincs szebb — statisztikailag nem is érzékeltethető — összesítés, mint az a tudat, hogy nagyon sokan, tízezerszámra meg is találták ezt a lényeget, vagy a legjobb úton keresik. Ez a mozgalom, köztudott módon — vagy talán nem is annyira köztudott módon? — kinyomozhatatlan »startot« vett annak idején. Ma sem állapítható meg, pontosan hol kezdeményeződött — mint ahogy nem volt felső szerv, vezető testület, amelyik valahol is napirendre tűzte volna elindítását. Ahhoz, hogy munkások versenymozgalma ilyen módon induljon és azután sebesen elterjedjen, nem is elég semmiféle instrukció önmagában, ehhez meg kell érnie a helyzetnek és adottnak kell lenniük a körülményeknek és a feladatoknak. Nehéz esztendők, sőt, éles összeütközések után a munkásosztály legjobbjai adták ki — nem a jelszót, hanem a közösséghez szóló javaslatokat: álljunk a talpunkra, és a szocialista építéshez a magunk legjobb képességeit adjuk. A legtöbbet és a legjobbat adni akarók — a hozzáértő, dolgozó nép okos gyülekezetének nevezte József Attila, »tudatos jövőbe látva« ezt a munkássereget — indultak el így, és most mérik fél negyedik alkalommal eredményeiket, megvitatják a tennivalókat. Eredmények és tennivalók... Micsoda ezerszeresen megunt szókapcsolási Nincs szövetség, szervezet, mozgalom, közösség, tanács, üzem, amelyik ne ezzel a címmel ülhetne össze meghatározott időközökben. De a szocialista brigádok eredményei is, tennivalói is összetettebbek az átlagosaknál — a maguk elé tűzött célok miatt. Eredményeikbe, túlzás nélkül mondhatjuk, az elmúlt évtized ipari-mezőgazdasági fellendülésének legjobb része rejtőzik: elég a néhány nappal ezelőtti minisztertanácsi témára utalni, amely szerint 1972 első negyedévében az ipari termelés — nem jelentéktelen — emelkedése teljes egészében, az építőipari tevékenység emelkedése csaknem kétharmad részében a munka termelékenységének javulásából származott. Anélkül, hogy a jelentés kimondaná: ebben a tényben sok-sok ezer brigád és sok tízezer brigádtag »szocialista módon dolgozni« felfogása is benne van — ha ugyan nem az oroszlánrész illeti meg az üzemszervezők, irányítók javuló tevékenysége mellett. Dolgoznak és tanulnak. I smerek olyan bútorgyári brigádot, amelynek szinte minden tagja vagy emelt szintű szakmunkásképzőn vagy technikumon tanul. Olajipari gépgyárat, ahol a szocialista brigádtagok — több száz ember — 70 százalékos többsége vesz részt a magasabb politikai, szakmai képzettséget adó oktatásban. Ezek a számok persze, mint mindenféle szám, szürkék: nem érezni mögöttük hány, döcögő autóbuszon átolvasott vizsgatétel és leckeanyag halmozódik fel, hány, a gyerekek pihenése miatt a konyhaasztal mellett eltöltött és áttanult este — amíg mások fröccsöz- nek vagy ultiznak, vagy moziban ülnek, vagy a képernyő előtt. Persze, ez nem jelenti azt, hogy a brigádtag nem iszik fröccsöt és nem ismeri a makk ászt. A brigádmozgalom nem aszkétatanfolyam. Szocialista módon élni — nem jelenthet életöröm nélküli életet! Sőt: több derűt és a közösség mosolyával és biztatásával erősített életet kell jelentenie. Tízezreknél ezt jelenti már, tanúi nemcsak a brigádnaplók — amelyekben estleg kissé szebbé lehet varázsolni a valóságot —, hanem a brigádtagok maguk. Derűsebben: a szocialista közgondolkodás képviselőinek magabiztosságával élnek, hűségesen gyárukhoz, üzemükhöz, műhelyükhöz, száz- meg százezer ember, aki természetesen ugyanakkor gyengeségekkel küszködik. Nem mindig érti egyetemi fokon a társadalom új jelenségeit, nem ritka problémáinkat, a szocialista eszme mélységei és a kispolgárt játszó felszín locsogása közötti ellentmondásokat. Mert a szocialista brigádtag is jár piacra, és ő is találkozik indokolatlan és erkölcstelen jövedelmekkel és emberi magatartással. Ezeket a jelenségeket azonban nem a »kibic« magatartásával — hanem az ország valódi gazdájának indulatával és felelősségével fogadja, mert végső soron minden gond és visszásság sorsa is a termelőmunkában dől el, minden jelenség meghatározója hosszú távon a munkás- osztály érdeke és vezető szerepe. E nnek a szerepnek az érértékelése és taglalása nem a brigádvezetői tanácskozás feladata. De ez a fórum szocialista fórum, munkásfórum lévén: ennek a szerepnek magasra emelése, erősítése és a munkásetika, az osztály erkölcsi felfogásának megmutatása, érvényre juttatása a feladata. Bizonyos, hogy eredményesen teljesíti. Köszöntjük a tanácskozást: a százezreket, akiket a százak képviselnek. A jövőt, amelyet a százezrek képviselnek. B. F. A mezőgazdaság szocialista átszervezését követő években a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben is sok helyen megalakultak a szocialista címért küzdő brigádok. Ebben az időben elsősorban a szervezetileg már megerősödött, viszonylag kedvező gazdálkodási feltételekkel és tapasztalatokkal rendelkező termelőszövetkezetek tagjai vállalkoztak arra, hogy magukévá teszik a szocialista brigádok elé kitűzött célokat. A tsz szóéi aí ista brigádok megalakulását serkentette, hogy az ipari üzemekben egyre eredményesebb tevékenységet fejtettek ki az ott működő kis szocialista munkaközösségek, tapasztalataik értékes segítséget jelentettek a mozgalom szervezéséhez a mezőgazdasági nagyüzemekben. 1963-ban 342 brigád versenyzett a termelőszövetkezetekben, közülük 172 nyerte el a »szocialista brigád« címet. Ez volt tehát a kezdet. Az indulást jellemző szerény számokból az is látható, hogy a termelőszövetkezetekben már kezdettől fogva igényesen bírálták el a brigádok egész évi tevékenységét, nem volt köny- nyű elnyerni a megtisztelő címet. A termelőszövetkezeti szocialista brigádmozgalom az elmúlt csaknem tíz év alatt jelentős mennyiségi és minőségi fejlődésen ment keresztül. 1966-ban 1500, 1969-ben 3500, 1971-ben 4800 szocialista brigád 75 000 tagja volt versenyben a mezőgazdasági termelő- szövetkezetekben. A versenyző brigádok mintegy 80 százaléka nyerte el évente a szocialista címet. A tsz szocialista brigádmozgalom napjainkban tömegmozgalommá vált. A szocialista brigádmozgalomban rejlő hatalmas termelésszervező és tudatformáló erőt felismerve, a párt irány- mutatásai alapján a termelő- szövetkezetek vezetőségei egyre inkább érdemben és folyamatosan támogatják a szocialista brigádok tevékenységét, ugyanakkor építenek is azok öntevékenységére, példamutató lelkesedésére. A vezetőségek és a munkájukat segítő szövetkezeti versenybizottságok szerződésekben rögzítik a brigádok vállalásait, rendszeresen mérik azok teljesítését. Arra törekednek, hogy a vállalások teljesítéséhez megteremtsék a Valahová tartozni kell Egy küldött önmagáról, a brigádról és az országos tanácskozásról ÖK AZOK, akiket mindenki ismer, és őket mégsem ismeri senki. Naponta sok-sok emberrel találkoznak, futólag, néhány mindig ugyanúgy ismétlődő szó, néhány közömbös mondat erejéig. Ez a futó kapcsolat nem több egy percnél, az ablak mögött ülőknek sokszor jellegtelen arcok erdejének tűnik a sor. Ok azok, akik az állomáson a jegypénztárnál ülnek. Menetjegyeket adnak a szomszédos Taszárra — talán tízperces az út —, de az ország legtávolabbi részeibe is. Milliónyi adat, kilométer, forint, perc és osztály kavarog a fejükben, amelyeket a szakm- megfelelő ismerete és a gyakorlat segít rendben tartani. Tizenöten dolgoznak itt és az árupénztárban. Tizenöten egy brigádban. A brigádvezető — szemeiben örökös otthont talált a mosoly — fiatal asszony, Szép Lajosné. Izgatott, mozdulatai, szavai várakozással vannak tele. Készül. A szocialista brigádvezetők országos tanácskozásán harmadmagával képviseli a MÁV Pécsi Igazgatóságnak somogyi csoportját. — Mit vár a tanácskozástól? — Készt vettem már a februári ágazati tanácskozáson is, amikor mi, »hasonszőrűek« mondtuk el véleményünket a vasút dolgairól. Több hasznos ötletet, kezdeményezést jegyeztem föl, s ezek egyikét- másikát meg is valósítottuk. Mozgalmat indítottunk a tisztább környezet megteremtéséért. Az országos tanácskozás, gondolom még többet, még hasznosabb gondolatokat fog ébreszteni bennünk, hiszen a brigádmozgalom egészének képviselői ülnek majd együtt — Tulajdonképpen mit jelent munkájukban az, hogy brigádban dolgoznak? — Érdekes brigád a miénk. Aligha hasonlítható a többi, gyári termelésben dolgozókéhoz. A brigádnak csak egy része dolgozik együtt; a vonatindulásnak megfelelően, napszakonként mindig más és más jön be jegyet adni. Van úgy, hogy egyszerre négyen is, de előfordul, főként éjszaka, hogy csak egy ember van az egész pénztárban. De akik együtt vannak, egyszerre dolgoznak, azoknak sincs különösebb kapcsolatuk egymással, ülnek a pénztárablakban, s figyelmük a jegyet kérők és a terniolok között oszlik meg. — Térni... micsoda? — Terniol. Az a roppant egyszerű kis szerkezet, amelyekben magas oszlopokba vannak rakva a menetjegyek. Könnyen és gyorsan hozzáférhető, s eltévesztem se nagyon lehet. Brigád, amelynek tagjai csak ritkán látják egymást. Brigád, amelynek tagjai mégis együvé tartoznak. — Miért? Miben tudják egymást segíteni tagjai? — buggyant ki belőlem önkéntelenül is a kérdés. — Azelőtt csak jöttünk, dolgoztunk, s a munkaidő végén vette az ember a kabatját. Hárman a brigádtagok közül. Nem tartoztunk sehova. Pedig valahova tartozni kell! Ez volt mindenkinek a véleménye. S ahogy megalakult a brigád — az idén már zöldkoszorús jelvényt és zászlót is kaptunk —, sok minden megváltozott. Hogy ne mondjak mást, időnként éjszakázást kell vállalni. Ez a rend a vasúton, mindenkire vonatkozik. Van úgy, hogy este héttől másnap fél kilencig végigdolgozzuk az egész éjszakát. Ideges meg fáradt is lesz az ember reggelre. Ha nem tudnám, hogy brigádgyfl- lésen vagy egyeb, alkalmi kis beszélgetéseink során be fogok * majd számolni arról, hogy mi is történt, milyen általánosítható tapasztalataim voltak, mire kellett különösen ügyelni, talán kevésbé gondolna az ember rá, szürkébb lenne a munkája, tehát fárasztóbb. KÖZÖS MUNKA, közös gondok. A brigádmozgalom, úgy látszik, képes összefogni és mozgósítani azokat a rejtett energiákat is, amelyek a sajátos munkakörülmények miatt annyira nehezen kibonthatók, mint a kaposvári vasútállomás Hdmán Kató brigádja esetében. _ feltételeket, biztosítsák a teljesítményekkel arányos erkölcsi és anyagi elismerést. Az 1967-ben megalakult termelőszövetkezeti területi szövetségek tevékenységétől ma már elválaszthatatlan a szocialista brigádmozgalom fejlesztésére irányuló munka. A területi szövetségek kezdeményezései elősegítik a korszerű versenyformák és módszerek elterjesztését, a szocialista brigádtagok emberi kapcsolatainak bővülését. A termelőszövetkezeti szocialista brigádmozgalom dinamikus fejlődése és gyarapodó eredményei mellett néhány probléma is megfigyelhető. A legszembetűnőbb talán az, hogy több mint ezer termelő- szövetkezetben fellelhetők ugyan a munkaverseny-moz- galom különböző formái, szocialista brigádok azonban nem alakultak. Nem mindenütt megoldott a brigádtagok tanulási, művelődési vállalásainak teljesítéséhez szükséges feltételek biztosítása. Sok esetben e vállalások nem felelnek meg a korszerű szakmai, politikai és általános műveltséggel szemben támasztott követelményeknek, egy-egy adott szövetkezet sajátos helyzeté.- nek. A termelőszövetkezetek n. kongresszusának küldöttei a szövetkezetek előtt álló megnövekedett társadalmi-népgazdasági és üzemi feladatok megoldásában mindenekelőtt a belső erőforrások felkutatására és felhasználására irányították a figyelmet. A belső erőforrások egyik fontos, ma még kellően föl nem használt területe a szocialista brigádmozgalom. A szocialista brigádvezetők IV. országos tanácskozásán 50 küldött képviseli a mezőgazdasági termelőszövetkezeteket. A tanácskozás munkája, a termelőszövetkezeti küldöttek tevékenysége elé nagy várakozással tekint nemcsak a tsz szocialista brigádok tagsága, hanem egész termelőszövetkezeti parasztságunk. Indokolt tehát lehetővé tenni, hogy a tanácskozás munkájáról, a küldöttek tapasztalatairól és tevékenységéről minél sokoldalúbban tájékozódjanak a szocialista brigádok, a termelőszövetkezetek tagjai és vezetői. Nem hoztak szégyent Tyereskova nevére • ......... * .. A z egész világ a legnagyobb szenzációnak tartotta Tyereskova űrutazását, a bélés külföldi lapok első oldalon, hatalmas képekkel, szalagcímekkel íjudósították olvasóikat a nagy eseményről. A textilművekben ekkor két dolgozó elhatározta, hogy szocialista címért küzdő brigádot alakít, s azt a világűrben keringő Tyereskováról nevezi el. Az ötlet egy törzsgárdához tartozó fonónőtől és egyik tanítványától származott: Kádár József nétől és Gizitől, azaz Huszárnétól. Az elhatározás idején már két brigád tevékenykedett az előfonóban, a minőségi és az ifjúsági. Amikor megtudták, hogy az asszonyok is összefogtak, elhúzták a szájukat, s csak annyit mondtak: — Ö, ti asszonyok, úgysem tudjátok azt vállalni, amit mi... Az eltelt évek bizonyítják, hogy nem volt igazuk a kétkedőknek. A hatvanháromban alakult brigád egy évvel később már elnyerte a szocialista címet, tavaly pedig megkapták az aranyplakettet, amely összesen húsz brigádnak van meg a gyárban. Az alapító tagok közül sokan elmentek, a »törzs« azonban megmaradt, s ma is hű brigádtag Horváth Jánosné, Balogh Anna, Pánger Ferencné, Fráncsics Györgyné, Csatár Lászlóné. Kádárné pedig ötödik éve áll a Tyereskova brigád élén. — Mióta dolgozik a textilművekben? — Júliusban lesz két évtizede, hogy ide szegődtem. Előtte Homokszentgyörgy- Marietta-pusztán éltem a férjemmel. Ügy határoztunk, hogy Kaposváron keressük a boldogulásunkat. Ő is meg én is húsz éve dolgozunk egy vállalatnál, s a hajdani falusiakból tősgyökeres munkások lettünk. A textilipart hárman képviselik, a brigádvezetők országos tanácskozásán. Somogy- ból Kádárné vesz részt rajta. Nagyon büszkén mutatta a vászonkötésű brigádnaplót. Ahogy lapoztam, feltárult előttem a szocialista brigád minden szép törekvése. Százalékok, iskolában szerzett vizsgaeredmények, politikai eseményeken való részvétel, múzeum-, színház-, könyvtárlátogatás és még mi minden található a képekkel illusztrált krónikában. Ez a szerény és csendes asszony azért viszi haza, hogy ráérő idejében beszámoljon a legújabb eseményekről, megkeresse az oldalakat díszítő képeket, rajzokat. Amikor a gyár szakszervezeti bizottságán a brigádról érdeklődtem, különösen figyelmembe ajánlották, milyen nagy a tanulási kedv ezekben Kádár Józsefné. az asszonyokban. Elvégezték az általános iskolát, aztán megszerezték a szakmunkásképesítést is. A brigádban előfonók és úgynevezett nyújtósok dolgoznak együtt. Noha az utóbbiak nem kapják meg a szakmunkásoknak járó plusz öt százalékot, mégis a könyvek fölé hajoltak, mert úgy fogták fel a tanulást, hogy ezzel továbbfejlődjenek szakmai szempontbóL — Különben sem akartak elmaradni a többiektől — jegyzi meg a brigádvezető. Érre a közösségre mindig számíthatnak a gyárban. Sok mindent sorolhatnék róluk, azonban kettőt emelnék ki. Amikor megkérik őket, akkor éjszakai műszakot is vállalnak. A nyújtósok pedig négy helyett hat gépet hajtanak, s ezzel pótolják a hiányzó munkáskezeket. Erre persze csak a leggy akorlottab- bak vállalkozhatnak, mint Fráncsics Györgyné, Kordakov Anna, Csatár Lászlóné. Kádárné nagyon szereti a fiatalokat, s szívesen ellátja őket hasznos tanácsokkal. A többiek is követik a példáját, s olyan légkört teremtenek, hogy az előfonóhoz, a gyárhoz kössék a jól dolgozó lányokat. — Persze az úgyse marad itt, aki nem szereti ezt a szakmát. Én valahogy egyből meglátom, kiből lesz jó fonó- nő. — S mit mondana el, ha szót kapna? — Elsősorban azt, hogy a fiatalok sokkal jobban megtanulnák a szakmát egy-egy fonónő mellett... Amikor búcsúztunk, megkérdeztem, mit tart a brigád legszebb eredményének. Kis gondolkodás után válaszolt: — Mi még nem hoztunk szégyent Tyereskova nevére. Lajos Géza 3
