Somogyi Néplap, 1972. május (28. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-25 / 121. szám
Építőtábor — tizenötödször Somogyiak Bácsban, Hevesben — Négyezer lány a balatoni táborokban A nyáron tizenötödik alkalommal kúszik fel a zászló- rúdra az építőtáborok megnyitását jelző zászló. Jubilál a KISZ, jubilál az építábori mozgalom. Nehéz lenne összeszámolni, hányán vettek részt a »hőskortól« kezdve a tizenötödik nyárig. Az első nagy férfimunkát, a Hanság lecsapolá- sát nagyon sok, nem kevésbé hasznos női munka követte. Erről talán az állami gazdaságok vezetői tudnák a legtöbbet mondani, ök vannak birtokában olyan adatoknak, amelyekből kiderül, hány tonna barackot, almát, szőlőt szedtek le a diákok, hány kilométer hosszúságot tenne ki, ha összeadnánk a felkötözött szőlőlugas hosszát. Tizenöt év óta nagyon sok diák kóstolt bele — sokan életükben először — a fizikai munkába. Nagy segítséget jelentett a népgazdaságnak, elsősorban a mezőgazdaságnak a fiatalok nyári munkája. De nagy élmény is volt a tábor azoknak a diákoknak, akik részt vettek benne. Bizonyítja, hogy sokan harmadszor, negyedszer is jelentkeztek nyári munkára. Tizenöt év alatt megváltoztak a táborozás föltételei, körülményei. A »hőskorszak« viharvert sátrait modern, nyaralókra emlékeztető házak váltották fel. Nem is beszélve büszkeségünkről, a lengyeltóti táborról, mely olyan reprezentatív, hogy mindennek nézné az ember, csak építőtábornak nem. Gyakran maguk a táborozok mondták, hogy már nem is érzik magukat igazi építőtáborban, annyira »urba- nizálódtak«. Persze a tábor romantikája azért megmarad. A somogyi táborok az idén az ország több megyéjének fiataljait fogadják. A mieink pedig Bács és Heves megyében dolgoznak. A középiskolás lányok a Helvéciái Állami Gazdaság jakabszállási és helvé- ciai üzemegységében táboroznak. Itt szednek gyümölcsöt, kötöznek szőlőt. A két táborban hatszáz somogyi középiskolás dolgozik kéthetes turnusokban. A fiúk Egerfarmoson az Eger patak szabályozásából veszik ki részüket. A somogyi táborokba több mint négyezer lányt várnak június közepétől augusztus végéig. A táborozók Heves, Szolnok, Tolna, Komárom, Vas, Nógrád megyéből és Budapestről érkeznek. Így aztán senkit nem érhet az a vád, hogy a somogyiak kisajátítják a Balaton-parti táborokat. A somogyi- táborozók azokban nemcsak a megyétől távol dolgoznak, hanem szőkébb hazájuk, városuk építésén is. A nagyatádiak a tavalyihoz hasonlóan városépítő tábort szerveznek. Az atádi középiskolásokon kívül a barcsiak, a csurgóiak is segítenek a lakás- és óvodaépítésben. Június tizennyolcadikén megnyitják a somogyi táborokat. Minden évben ünnepélyes külsőségek között adják át az építőtábort az első turnusnak: az idén még nagyobb jelentőségű a megnyitó. Jubilál a táborozás. A középiskolákban már készülnek rá. Legtöbb helyen többen jelentkeztek, mint amennyire számítottak. Az évforduló alkalmából találkozót szervez a KISZ olyan régi táborozókkal, akik tíz, tizenöt éve fogták a lapátnyelet, vagy szedték a gyümölcsöt ugyanott, ahova most új táborlakók utaznak. S. M. HATVANI DÁNIEL - -----~ E lőre megfontolt szándékkal 31. — Akkor nyugodtan csinálhatjuk tovább. Űjból képeket mutatok. Ami gondolatot ébreszt benned, mondd eL Mindegyikről csak két-három mondatot — Este van, oszlopszerűség és egy férfi. És az oszlopszerűség mellett valami... — Voltál már este úgy, hogy nem ismertél fel valamit? — Igen, a bátyámmal, amikor kimentünk az erdőbe. Újabb kép. — Temető lehet. Sír mellett áll egy ember. — Hogy kerül oda? — Biztosan meghalt valami hozzátartozója. Mintha meg volna bilincselve... Üjabb kép. — Férfi, de le van takarva az arca. A nő pedig ágyon fekszik. — Mi történhetett? — A férfi mintha sírna. — De miért? — A nő biztosan beteg. A karja is mintha lecsüngene ... — Láttál te már olyan embert, akinek élettelenül lógott le a karja? Mély csend. A fiú csak sokára szólalt meg, tompa, töredezett hangon: Somogyi Néplap — Amikor... a bűncselekményt elkövettük... ült az ülésen... — Melyik karja lógott le? — Amelyik felőlem volt... A jobb karja. Üjabb kép — Fekszik a nő és odatartja a kezét. — De miért? — Meg akarja ijeszteni. — Jó vagy rossz szándékból? — Rossz szándékból. — Ti is csak ilyeszteni akartátok azt a bácsit? őszintén... — Nem akartuk mi megölni. Mindig, amikor dr. Főzőné rákérdez, a fiú arca furcsa, taszító mimikába rándul. Szeme könnybelábad, sűrűn pislog, szemhéja rángatózik. Üjabb kép. — Valamin vitatkozott a nő és a férfi. A nő most elfordul és sír. Üjabb kép. — A férfi börtönben van és sír. Elkeseredésében. — De miért? — Megbánta, amit csinált. — De ha ott többen vannak és megvigasztalják, akkor mit mond? — Az nem nyugtatja meg. — Ha kiszabadul, mire kell .gondolnia? — Hogy nem törődik vele senki. — Édesanyáddal mikor találkoztál} — Most jönnek majd be. Édesapámmal. — Kit szerettél a legjobban? — Mindkettőjüket. — Jó, Zoli, ez az értelmes fiú válasza. De engem az érdekel, ami benned legbelül van... — Talán édesanyámat Már csak ez van hátra: — Amikor nem beszéltél, nem vallottál, hallottad-e, hogy szólnak hozzád? Csökönyös, hosszú hallgatás következik. A pszichológusnő az elfogást követő pár hetes időszakra utalt, amikor Horváth Zoltán nem »tudott« megszólalni. Sokkhatás érte... Ügy látszik, a faggatás sem használ. Végre a fiú, rövid sóhaj kíséretében kiböki: — Nem tudom, mikor volt az. A vádlottak padján Hónapokig tartó vizsgálat, előkészítés során derült csak fény az ügy minden apró részletére. A lefoglalt tárgyak között kezdettől fogva ott a bicska — különösebben senki nem figyel rá, a fiúk is hallgatnak róla. De az ügyész, dr. Babay Imre érdeklődését felkelti, s a zsebkés vagylagos alkalmazásának terve egyhamar fennakad a keresztkérdések hálóján. »Végső esetben ezt használtam volna« — vallotta be Róbert. A tárgyaláskor a bíróság inkább arról győződhetett meg, hogy a »végső eset« nem annyira az önvédelmi megfontolásokból fakadt, hanem inkább abból, hogy a vértócsás taxiba a lány és édesanyjának beültetése — ha az egyáltalán sikerült volna — elkerülhetetA BNV szovjet pavilonjában A szovjet kiállítás egyik sztárja a Budapesten most először bemutatkozó Zsiguli Combi. MESSZIRE CSILLOGNAK az arany betűk: CCCP — a Szovjetunió jellegzetes pavilonján. S aki belép, különös élmény tanúja lehet, hiszen mindjárt szembetalálja magát a Lunahod—1 pontos másával. A fehér holdjáró körben forog az emelvényen — mi meg ámulva eszmélünk, mire képes az ember! Szemben a bejárattal óriási Lenin-kép. És képek, fényképek a szovjet állam fél évszázados történetéből. Fotók emlékeztetnek népeink barátságára, kapcsolatára. t Középütt film pereg. Taskent új épületei közt járunk. Majd Buhara jellegzetes kupolás, keleti mintájú palotái tűnnek fel. Aztán Leningrád, Moszkva, Szibéria. Emberek, tájak, építés. Zene szól, gyerekek játszanak, gépek zakatolnak. A film a szovjet emberről szól. A szovjet köztársaságok életéről. A BNV-n most tizennyolcadszor részt vevő Szovjetunió sok kulturális, lakberendezési és használati cikkel képviselteti magát. Á háziasszonyok ugyancsak találnak kedvükre valót a sokféle automata mosógép, porszívó, szép formájú vasaló, varrógép közül. Hűtőgépek, villanyfűtésű szamovárok, elektromos kályhák, odább borostyán csodák, szépen cizellált fém ékszerek, népművészeti dobozok sorakoznak. Szépek a szőrmebun dák, színesek, változatosak a textíliák. Sok nézője akad a Raguda nevű színes tv-ké- szüléknek, a rádióknak, filmfelvevőknek, fényképezőgépeknek. Szabadtéren mezőgazdasági gépek, traktorok, gabonakombájnok, útépítő gépek. Sokan csodálják a szép formájú Moszkvicsokat, Zsigulikat. A szovjet pavilon szemléltetően illusztrálja az egyre növekvő magyar—szovjet áruforgalmat. Bemutatják a Szovjetuniótól vásárolt, vagy a kétoldalú együttműködési megállapodások eredményeként gyártott termékeket: mezőgazdasági gépeket, személy- gépkocsikat, számjel- és programirányítású szerszámgépeket, elektronikus számítógépeket. IDÉZIK a pavilonban a magyar—szovjet gazdasági kapcsolatok negyedszázados évfordulóját, -országaink együttműködését. Hiszen kapcsolataink egyre bővülnek, Magyarország legnagyobb kereskedelmi partnere a Szovjetunió, árucsereforgalmunk 33— 35 százalékát bonyolítjuk le szovjet partnerekkel. K. M. Ügyeletes riporterünk jelenti Lakók — egymásról Kaposvár, 48-as ifjúság útja 13. Mire a negyedik emeletre föltalpalok, feleletet kapok egy évek óta sokunkat foglalkoztató kérdésre. Hova lett a virágos Kaposvár? Az új lakótelepen valósággal virágzó erkélyeket látunk, ennél is többet helyenként a lépcsőházakban. Ahová egy lakó — bejelentése nyomán indultam, emeletről emeletre nő a zöld, légiéiül már szinte egy növényház fogadott a szobányi folyosón. Megvallom, zsúfoltnak találtam, nem tetszett. Itt kopogtattam be Völgyi Dezsőhöz, a’ki panasszal fordult hozzánk, mert nem bírja már elviselni a ház különös, ingerlő zaját. Alvó város. Így nevezik az irodalomban az új, többnyire a város szélére épült lakótelepeket. A 48-as ifjúság útja 13. nem ilyen ház, de hogy milyen, azt mondja el a panaszos. — 1970. január 3-án költöztem ebbe a házba. Ősz óta azonban nem alszom itt rendszeresen, mert néha elviselhetetlen a zaj, ilyenkor édesanyámhoz megyek esténként pihenni. Hosszú listát tudnék felsorolni, mi minden megy itt kora hajnaltól késő estig. Szerkesztett is egy levelet a panaszos, ebből hadd idézzek a felnőttek »játékos kedvéről« néhány sornyi beszámolót: »Ha a fölöttünk lakóval akarunk játszani, mindig lessük, mikor jön—megy, mikor lép lakása valamelyik helyiségébe, aztán megtúráztathatjuk a vízcsapot, egész nap, percenként. Aztán csinálhatjuk azt is, hogy egy lécdarabbal jól odasózunk valamelyik ajtófélfára, partvisnyéllel csapkodhatjuk a fölöttünk lakó erkélyét is éjfélkor«. A humoros hangú levél mö- | gött azonban sok szomorú, bosszús, átvirrasztott éjszaka van. Hogy milyenek is vagyunk lakók, hogyan viszonyulunk egymáshoz. Becsöngettem egy másik lakásba is. Valóban ilyen zajos ez a ház? Biczó Imréné az I. emeleten lakik. — Nagyon kell tudni alkalmazkodni egy ilyen nagy házban. Van, aki belátja ezt, van aki nem. Van jó szomszéd, és van, aki régimódin él... Ezzel azt hiszem az igazságot is megközelítettük. A témát nem találtuk egyedinek, hanem nagyon is aktuális foglalkozni a lakók életével, azzal, hogyan becsüljük meg egymást, munka után hagyjuk-e szomszédainkat pihenni. H. B. A határozatlanságát okolja t lenné tett volna némely kel-i lemetlen magyarázkodást. I Négyszemközti beszélgetés al-t kaiméval az ügyész azt is meg- } kérdezte Róberttól: — Es aj vér látványától nem riadt i volna vissza? — A válasz így! hangzott: — Ügyész úr, haj pénzről van szó, én nem vá-t lógatok az eszközökben. Február 21-én kezdődik} meg a nyolc napon át tartó j tárgyalás a megyei bíróság dí-{ szes, cirádás nagytermében. Aj széksorok már félórával a tár-j gyalás kezdete előtt megtel-} nek. Az idős, nyugdíjas rá-j érők között helyet foglal — j a tárgyalás majd minden nap-j ján — az iparitanuló-iskola} egy-egy osztálya is. Osztály-} főnöki órának ez mindeneset-} re hatásos. Bevezetik a bilinccsel ősz- j szekapcsolt két ifjút. Jó ne-j gyedórán át — a bíróság be-j vonulásáig — leszegett fejjel} állnak. A tv-híradó stábja fel-j vételhez készülődik. Es itt} vannak a szülők, ünneplésen,} meghervadt arccal. És itt van} Berta János gyászruhás édes-» anyja is. A tárgyalás ötödik-1 hatodik napjától kezdve —} lelkiállapotának vigasztalan-1 ságát kifejezésre juttatandó j — Kiss Ferencné is gyászru-t hában jelenik meg. Először Róbertét hallgatják* ki. Életrajzi adatok, családig körülmények. Harmadik osz-l tályos koráig bizonyítványa je-j les volt. Onnan kezdve elég-} séges vagy közepes. Az esés j nem fokozatos, hanem átme-j net nélküli. Később ezt a tényt! védője, dr. Kalmár Éva érve-j lésében ügyesen használja fel,} a tanulmányi eredmények zu-j hanása ugyanis egybeesik azj anya második házasságkötésé-} veL (Folytatjuk.) A legrosszabb megoldást választotta Azt mondja, először akkor rontotta el az életét, amikor kiment, másodszor meg akkor, amikor visszajött. Odakint ő csalódott, itthon pedig benne csalódtak. Ez a magyarázata. Tizenhat éves volt 1956-ban, S hallgatott a társára, egy pesti fiúra — együtt nekivágtak a határnak. Csak egy napot töltöttek Bécsben, továbbvitték őket Belgiumba. Beiratkozott a nyelvkurzusra, s egy év múlva tisztességesen megértette magát franciául. Három évet húzott le egy apró brüsszeli üzemben, aztán összecsomagolt. — Nem volt sok holmim, csak pár ruhám. Nem ment nekem Belgiumban. Beszélték, a franciák barátságosabbak, meg jobban is fizetnek, hát megcéloztam a határt. Soha nem jártam később Belgiumban, nem is kívánkozom oda. Nem volt könnyű az a három Toulonban éhekre megtelepedett. Ott tanult szakmát is, gipszelő lett. Nyaranta néha elutazott. 1967-től Párizsban dolgozott. Egy távoli városkában lakott, vonattal járt a gyárba. — Évekig dolgoztam Párizsban, mégsem ismertem a várost. A gyár nagyon kívül esik, a műszak végére fáradt lettem, nemigen volt kedvem metrózni. S barátom sem akadt, akivel szívein agyonütöttem volna az időt. A szülők régóta hívták, s ő 1969 szeptemberében határozott: hazaköltözik. Eleinte minden rendben ment, ám nagyon rövid ideig. Különösen az édesapjával támadtak nézeteltérései — ahogy mondja, minden cselekedetébe belekötött. Otthagyta a szülői házat, az egyik testvéréhez költözött. Többször változtatott munkahelyet, de sehol sem talált megfelelőt. Tavaly ősszel úgy érezte, összecsapnak feje fölött a hullámok, s a lehető legrosszabb »megoldást« választotta: egy alkalmi társsal szövetkezve átszökött Jugoszláviába. Zágrábban letartóztatták, és visszaadták a magyar hatóságoknak. A bíróság - hat hónapra ítélte. Az idén márciusban kellett volna megkezdenie a börtönbüntetést, s ezt mindenképpen el akarta kerülni; még egyszer megpróbálkozott. Ugyanazt az utat választotta, mint tavaly — s a sorsa is ugyanaz lett. — Az utóbbi tettem a tavalyival függ össze, jakkor mindent elrontottam. Hogy mi lesz vele szabadulása után, még nem tudni. Szeretne visszamenni a legutóbbi munkahelyére, reménykedik, talán visszaveszik. Talán igen, talán nem. Valószínűleg a munkahelyén érzi majd igazán: eljátszotta a bizalmat. Határozatlanságát, gyengeségét okolja, de fogad- kozik. Majd meglátjuk. A harminchárom éves Bojtár Sándort a Kaposvári Járásbíróság Szilvási Zoltánná dr. tanácsa a második tiltott határátlépés miatt másfél évi szigorított börtönre ítélte, és három évre eltiltotta a közügyektől. p. n.
