Somogyi Néplap, 1972. május (28. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-24 / 120. szám

Tegnap fogyott el az utolßö VASÁRI MOZAIK Sorsjegyláz... két hétig Megfigyeltem, az emberek először csak nézték. Volt, aki leplezetlen kíváncsisággal fu- rakodott előre a kör közepé­re, mások lekicsinylő mosoly- lyal, íélvállról éppen csak odapislogtak, jelezve: már mennek is tovább — aztán ott­ragadtak. Ottragadtak az em­bergyűrű peremén azok is, akik már eljátszották az el- játszanivalójukat. Lesték, na­gyobb szerencsével járnak-e a többiek? Az emberkupac — Kapos­vár szívében, egy fa tövében, szemben a városi tanáccsal — már messziről vonzotta a gyanútlan, szenzációt sejtő járókelőket, bár azonnal ki­derült, nem karambol tör­tént, és semmi botrány, csu­pán azonnal fizető sorsjegye­ket lehet vásárolni. — Inkább fröccsöt innék rajta — védekezett a kudarc ellen jó előre egy pocakos bácsi, szégyenkezve, amiért nem tudja megállni, és négy forintját ilyen nyilvánvaló módon elfecsérli. Szégyenke­zése azonban diadalra váltott, mihelyt elolvasta az írást: »Húsz forintot nyert.-« Csak egy pillanatig tétovázott, ne vegyen-e nyereségén újabb jegyeket, de aztán józansága nem sietett a bontogatással. Előbb gondosan megtörülget- te aranykeretes szemüvegét. A szerencse azonban, úgy látszik, nem szereti, ha haj- kurásszák. Lengyeltótiban is csak másnap reggel jelentke­zett a 10 000 forinttal annál a férfiúnál, aki előző este több száz forintos befektetéssel akarta nyakon csípni. — Érdekes dolog ez — mondja az OTP Somogy me­gyei Igazgatóságának helyet­tes vezetője. — Tavaly au­gusztusban sokkal kevesebbet rendeltünk, de azt is alig tudtuk értékesíteni. Most meg a 360 000 darab napok alatt elfogyott, újabb 30 000-et kel­lett hozatnunk. Május 11-én kezdtük az árusítást, úgy ter­veztük, június elején fejez­hetjük be, ehelyett tegnap adtuk ki bizományosainknak az utolsó darabot. Mi a titka? Ezt próbálom megfejteni, miközben a leg­nagyobb forgalmat lebonyolí­tó árus munkáját figyelem. Percenként törülgeti izzadó arcát, mert a szoros ember- gyűrűben alig kap levegőt, de nem bánja. Neki ez így jó. Néha ugyan elmormolja gé­piesen, hogy Lengyeltótiban két tízezer forintos nyeremény Színes szőttes — szeretettel provokálni a szerencsét. Kö­rülményesen bontogatja a gyerek kezecskéjéből kivett borítékot, és nem akar hinni a szemének. Vagy otthon fe­lejtette a szemüvegét? Egy is­koláslány segít neki: — Nem nyert — olvassa sajnálkozva. A nagymama hitetlenül néz körül. Hát ilyen is lehetsé­ges? Csalódottan ejti le a pa- pírszeletkét, aztán megvető ajkbiggyesztéssel fogja kézen unokáját és elballag. Akit meglegyint a szeren­csejáték szele, nem menekül­het. Eleinte gyanakodnak, az­tán felragyog az arcokon az izgalom ... hátha én.; Miért ne? És ha nem sikerül min­denkinek tízezer vagy ezer fo­rintot kapnia négy forintért, még a nyolcforintos nyereség is elég »fájdalomdíjul«. — Végül is a pénzemnél maradtam — vonta meg vál­lát a szemüveges fiatalember, aki három »kört« játszott vé­gig a befektetett 12 forintjá­val. A legbiztosabb »nyerők« a bizományosok. Minden eladott sorsjegy 20 fillért hoz a kony­hára. Es a húsz fillérekből naponta pár száz forint tevő­dik össze. Rezes Zsuzsa felülkerekedett hazardírozó kedvén. Zsebre vágta a hú­szast és lelépett. Ezt csak na­gyon kevesen tudták megcsi­nálni. Legtöbben tovább koc­káztatták a nyereséget. Egy szemüveges fiúnak például mindhárom cédulája nyolc fo­rintot hozott, ö nem pénzt, hanem sorsjegyeket kért. Pil­lanatok alatt a figyelem kö­zéppontjába került. Izgatott fejek sűrűsödtek körülötte. A srác — talán azért, I hogy a feszültséget fokozza, vagy hogy kiélvezze a dicsőséget — volt, de valójában semmi szüksége a reklámra. — Van magának annyi pén­ze, hogy kifizesse ebben a pillanatban, ha most tízezre­sem lesz? — évődik egy fia­talasszony. Miután felvilágo­sítják, hogy annyi pénzért az OTP-be kell menni, »egye fene, elmegyek érte« felkiál­tással hosszan kotorász a je- jegy között. Próbálja megál­lapítani, melyik az igazi. Egy nagymama a három év körüli unokájával akarja ki­— Hogy töltötted a hét vé­gét? — Meglátogattam a BéeN- ZseVét. — Micsodát? — Tanulj rövidül: a Buda­pesti Nemzetközi Zsúfolt Vá­sárt. Nem idézem tovább a pár­beszédet, de ezúttal ez a BNV valóban BNZsV. Nemcsak azért, mert reggel tíztől este hétig hatalmas embertömeg hullámzik, hömpölyög, anda- log, tolong véget nem érően a vásáron. Az embernek dél­utánra már olyan érzése van, hogy ez a szűnni nem akaró menetelés már nem is valami tudatos cselekedet, hanem az emberfolyó csak halad, halad, aztán ha adódik egy ajtó, ha kell, ha nem, betolong rajta, hogy ott belül kellően kimél­tatlankodj a magát. Mert, hogy az embertömeg rajta kívül eső részétől nemigen lát semmit. Szóval nemcsak azért BNZsV ez a BNV, hanem a ki­állított termékek is hasonlóak az emberekhez. Láttam olyan Helyet, ahol gép gép hátán volt szinte áttekinthetetlen sűrű­ségben. Igen, ez a nagy nemzetközi világtalálkozó kinőtte a Vá­rosliget kereteit... Ilyen körülmények között hajlamos az ember arra, hogy csak a nagy dolgokat vegye észre. A nagy gépeket, a szem­beötlő óriásokat, a monstru­mokat. De nem. Itt a kínai pa­vilonnal szemben egy kicsi, alig nyolcvan centi magas kis gép körül örökké embergyűrű áll. A kaposvári Mezőgazdasá­gi Gépgyártó és Szolgáltató Vállalat háztáji fejőgépe. Az istvándi szövetkezet el­nöke fölfedez a tömegben, hoz­zám fordul, mennyibe került ez a tehetséges, okos, keresett masina. A választ a vállalat képviselői adják meg: hatezer körül. A következő kérdés ter­mészetesen az, hogy lehet-e kapni — és a biztató felelet: hatszázat gyártanak az idén belőle. A háttér itt egy hatalmas tabló, jelezve: az országban a MEZŐGÉP Tröszt huszonhá­rom vállalata működik. A ka­Meleg nyarunk lesz — o naptevékenység szerint Ma már külföldön is isme­rik a szakkörök Németh Tiva­dar meteorológus nevét, aki megállapította az összefüggé­seket a nap élet jelenségei és a földi időjárás alakulása között. Az új feltevés természetesen nem arra tud választ adni, aogy adott helyen adott má­sodpercben hány fok lesz és mill e csapadék, de arra igen, hogy a naptevékenység, ponto­sabban a nap korpuszkuláris és ibolyántúli sugárzása mi­lyen hatást gyakorol a föld- mágnességre és a légtömegek mozgására, amitől függ az, idő­járás alakulása, természetesen .'.egy méretekben. nap »életében« a tudo- ..my már számos törvénysze­rűséget ismert föl. Így azt is, ' ogy a naptevékenység jelle­ge körülbelül 22 évenként is­métlődik. Németh Tivadar ré­szint magyar, részint külföldi feljegyzések alapján több év­századra visszamenőleg össze­vetette a naptevékenység és a földi időjárás alakulását, és meggyőző párhuzamosságokat talált. Legutóbb például az idei március, április és május időjárása nagy vonalaiban kí­sértetiesen hasonló volt a pon­tosan 22 évvel ezelőttihez. Ugyanezen az alapon termé­szetesen meg lehet ítélni az időjárás jövőbeli alakulását is. Eszerint az idén jó meleg nyár­ra készülhetünk fel. Részlete­sebben: most kisebb lehűlés következik, utána a 30 fokot is megközelítő hőség lesz, amely eltart a hónap végéig. Ezután újabb lehűlést kövyetöen ismét fólmelegedés jön, I és ez már kitart a nyár végéig, csak jú­lius közepén lesz körülbelül egy hétig tartó lehűlés. De et­től eltekintve már csak egy- üétnapos felüdülésekre számít­hatunk az egyébként szívósan kitartó hőség közben, melyet a csapadék is csak nagyritkán és csupán kis mértékben fog enyhíteni. „Honi hajlék46 SZERGEJ JESZENYIN mű­veiből összeállított pódiumjá­tékot mutatott be tegnapelőtt az Ifjúsági és Űttörőház klub­jában a kaposvári Fonómun­kás Kisszínpad »Honi hajlék« címmel. Üjszerű volt a meg­oldás : csaknem százhúszan szorongtak a pódiumnak be­állított dobogó körül. Azok, akik közelebbről is ismerik Jeszenyin költészetét — úgy érzem —, szinte megkövetelik az ilyenfajta, formalitásoktól mentes bemutatást. Még ke­vesebben ismerik a tragikus sorsú költő életútját, életmű­vét, hisz Magyarországra csak az ötvenes évek végére jutott el költészete, s kevesen vállal­koztak fordítására. Így a mű­sor útmutatót, alapot szolgál­tatott költészetének jobb meg­ismeréséhez. A megértéshez azonban elengedhetetlen élet­útjának, korszakainak a be­mutatása. A bevezetőben még­is felszínes, hiányos ismerte­tőt hallottunk életének állo­másairól. Igaz, a színjátszó együtte­seknek meghatározottak a le­hetőségei, szinte minden lé­pést jól meg kell fontolniuk, úgy alakítaniuk, hogy a leg­jobbat, a legsokrétűbbet ad­ják. Vitathatatlan, hogy itt is ez volt az elgondolás, de a megvalósítás mégis csorbái szenvedett ezzel. Pompás csokrot kaptunk a falu és a haza ihlette költe­ményekből. A természetben élő ember életének újjongás- sal és áhítattal megfigyelt pil­lanatait ábrázoló versek bok­rétájából. Kiválóan példázták az előadott művek, hogy a költő nem úgy ábrázolta a fa­lut, ahogy látta, hanem el­vont, képies gondolkodásának eredetisége, modernsége adott különös, koráig nem tapasz­talt hangulatot és ízt költe­ményeinek. De hiányzott a válogatásból a népköltészet­ből örökölt közvetlenség, a fiatalon kiforrott elegancia és tisztaság érzékeltetése, a szerelmi líra. Ügy éreztük, Jeszenyin pesz- szimista, magába fordult, el­rugaszkodott és elidegenedett dekadenciája költészetének egyedüli meghatározója. Pe­dig nem! Volt olyan néhány év is, amikor kiegyensúlyo­zottan, élettől, vidámságtól duzzadó verseket írt és jelen­tetett meg! S ha költészetéről átfogó képet szeretnénk adni, akkor feltétlenül figyelembe kell vennünk ilyen ihletésű műveit is. Képkultúrája meg­hökkentő, ez költészetének egyik kimeríthetetlen kútja. Legszebben ez jutott kifeje­zésre a válogatáskor. KÜLÖN KELL BESZÉLNI a versmondásról. Egybefor­rott, kis közösség kimunkált produkcióját láthattuk. Az előadás során megrázó erejű­nek éreztük a verseket, mint­ha Jeszenyin nekünk küldte volna gondolatait vers formá­jában. Az előadók egyik eré­nyének tulajdonítható ez. Si­került hangulatot teremteniük, élményt nyújtaniuk. Jól szol­gálta ezt a szerencsésen vá­lasztott aláfestő zene is. Meg- kapóan szépek voltak Tóth Anna versmondásai, de túl­zottnak tűnt Tallós Emil mo­dorossága. Rőhrfg Gábor Érdeklődők a fejőgép körfii. posváriak ezúttal kilenc ter­mékkel rukkoltak ki. A fejő­gép sikere mellett hadd említ­sek meg egy másik, kedves si­kerepizódot. Ez egy nagy gép­hez fűződik, a svéd Cranab daruval ellátott, hosszú, rönk­szállító pótkocsihoz. Hely hiá­nyában ez a rendkívül ügyes »kezű, ujjú« óriás daru a rönkrakodást nem tudja be­mutatni. De ügyességét bizo­nyítva tanúja voltam, mikor egy tíz centi magas kis kö­vecskét. marokra fogott, és odább tett. Megjegyezte mel­lettem valaki: ezzel sakkozni is lehetne. »Az biztos« — mondták többen. A csuda tud­ja — én nem vállalnám ... »Háromnegyed év, kétmillió tubus, tőle meghátrál az ősel­lenség mumus! Nem lesz rán­cos, nem lesz öreg arca, keze, ha használja, minek a Fabu- lon a neve.« Előre bocsátom, hogy ezekre a rímsorokra nem kért föl senki, nem fizet érte senki, csupán stílusos akartam lenni. Ugyanis a cölöpökre épített »ékszerdoboznak« Fa- bulon-pavilon a neve. Való igaz, hogy a Fabulon jött és győzött. Ebbe a pavi­lonba ugyancsak nehéz bejut­ni. De téved, aki azt gondolja, . .«ÄÄKV*. eszünk. Igen. Eszünk, rágunk, majszolunk. Meg kellett áll- nom, mert járószerkezetem fi- gyelmeztett, hogy teljesítőké­pessége véges. Az embereket néztem. Ki szembe vándorolt, ki ellentétes irányban. Eskü­szöm nem túlzók, de minden második embernek volt vala­mi a kezében meg a szájában. Ki jégkrémet, ki zsemlét fo- gyasztgatott, ki pedig mű­anyag pohárkából műszalma- száron szopogatott valamit. És jöttek és mentek, és ettek és ettek... A vendéglátóhelye­ken nem lehetett asztalt, a bü­féknél álló helyet kapni, még a kedves kis müncheni, Spa­ten feliratot viselő kocsmánál is sorba kellett állni. Pedig húsz forintba került egy korsó Spatengold sör. De ki törődik ezzel? Még jó, hogy lehet kap­ni... Találtam két »embert«, aki eljött a vásárba — de nem ér­dekli őt a vásár. A főbejárat­tal szembeni kavicsos térsé­gen az előző napi esőből két r - . Akiket nem érdekel a vásár. »női szakasz« a kiállításnak ez a része. Nem véletlen a Kőbá­nyai Gyógyszerárugyár jelsza­va: »Kozmetika mindenkinek«. Megfelelő tanácsot kap itt mindenki a helyes test- és arcápolás módozataira. Előt­tem egy kendős, középkorú nénike: — És mondja, angyalom, az én napszítta arcomon is lehet még segíteni? — Lehet bizony! Szüntelenül folyik a szakta­nácsadás, a bemutató... Fölfedeztem valamit. El kell mondanom. Kérem, mi ma­gyarok mindannyian örökké m : : : v tenyérnyi tócsa maradt emlék­be. Ott guggoltak, pancsikáz- tak, mi több, egy valahonnan szerzett faággal nemlétező ha­lacskákra pecáztak. Nem tö­rődött velük senki — ők sem törődtek senkivel, önfeledten játszottak. De lehet, hogy holnap büsz­kén dicsekednek az oviban: — Mi is láttuk ám a BéeN- Vét! Hát én nem tudom. Én min­denesetre láttam őket... Vörös Márta Somogyi Néplap

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom