Somogyi Néplap, 1972. május (28. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-20 / 117. szám
SZIBÉRIAI JELKÉPEK Virágok az Irtis partján Táuilli rideg> hideg világot I Of Oil jelképezett valamikor számunkra ez a szó: Szibéria. A cári Oroszországról szóló régi olvasmányokra, emlékekre gondolva, visszaemlékezve bizony nem is alaptalanul. De aztán gondolatvilágunkban — különösen az elmúlt negyedszázad folyamán — egyre közelebb került. S most itt az idei esztendő, amelyet tömören a magyar— szovjet barátság szibériai évének is nevezhetünk. A lapok híradásaiból közismert ugyanis, hogy a MagyarSzovjet Baráti Társaság elnökségének határozata érteiméin május 22-én szibériai hetek kezdődnek, s az i<dón kiemelkedő szerepet kap hazánkban Szibéria népszerűsítése, a szibériai ember, a szibériai táj megismertetése azzal együtt, hogy a Szovjetunió gazdasági, tudományos, kulturális életében mit jelent e sajátos országrész, amelynek egy-egy megyéje is nagyobb hazánknál. Nemrég egy ilyen nagy szibériai megyében jártam, az omszkiban, amelynek területe másfélszerese Magyarországnak, székhelye pedig az Ura- lon túli rész második legnagyobb települése, a 900 ezer lakosú Omszk városa, az Ir- tis és az Om folyó torkolatánál. S az a fajta régi romantikus elképzelés, amelyik legtöbbünkben él e tájról, már nyomban itt eloszlik az emberben. Mert ha netán Moszkvából nem háromórás repülő- úttal érkezem oda, hanem csak úgy odacsöppenek, akkor — ne tessék félreérteni a mondatomat — aligha találom el, hogy valahol Ázsiában, Szibériában vagyok. Kulturált, forgalmas, rendezett, s mondhatom (ha ennek a szónak egyáltalán érdemes minősítő tartalmat tulajdonítani) euró- paias, korszerű nagyváros. Igaz, hogy ez a nagyiparral rendelkező Omszk városra és viszonylag kiterjedt környékére vonatkozik, a közeli falvak életére, amelyekben fejlett mezőgazdaságot művel az ember. Az óriási terület távolabbi részein azonban valóság a tajga is, meg a mérhetetlen kiterjedésű mocsár, ma is vannak vidékek, amelyek csak több napos autó-, helikoptersítúrával közelíthetők meg. E nyugat-szihériai területnek ilyesféle romantikája is megvan hát, de jellemzőként valami egészen mást kell keresnünk. Azt a természetességet például, amellyel a szibériai ember »-túlteszi« magát az éghajlat zordságán. Nemcsak azzal, hogy kedvesen tréfálkozik rajta. Amikor kérdezik tőle, milyen is itt egy esztendő, bölcs derűvel azt feleli: »-Kilenc hónap tél, aztán meg csak' nyár, nyár, nyár ...« A tréfa mögött intelem rejlik, hogy ezt el kell, el lehet viselni. Azt a mintegy 80 fokos hőingadozást is, mely a mínusz 45 fokos tél meg a 30—35 fokos nyári rekkenő meleg között mutatkozik. S nemcsak elviselni kell, hanem normális, zavartalan, kellemes életet biztosítani. S biztosítják is! Látogatásaim során (amikor egyébként a márciusi, enyhébb, mínusz 25 fokos idő járta) valahol megkérdezték tőlem, hogy mi a legnagyobb élményem Szibériában. Hirtelen zavarba jöttem, de most már biztosan tudom, hogy éppen az a határozott törekvés, ahogyan szinte elegáns fölénnyel kerülnek e kedvezőtlen éghajlati viszonyok fölé. S eközben valami sajátos, határozott magabiztosság alakul ki bennük. Büszkék rá, hogy szilbir- jákok, büszkék rá, hogy uraivá lettek e tájnak, e földnek. A természet rideg-hidegségével is szembe lehet szállni. E szembeszállás társadalmi méretű jelképe számomra — bármily furcsának tűnik is — a virág, a paradicsom, a hagyma, az uborka, az alma. Talán érthetőbb, ha hozzáteszem, hogy a szibériai virág, a szibériai paradicsom, hagyma, uborka... Flh'C7fÍr a városi pártbiLlUofUI zottságon hallottunk róla, hogy az omszkiak virágszeretők. Ám a természet itt nem gondoskodott sem fáról, sem virágról. Száz kilométerekre sivár sztyeppék húzódnak, legföljebb nyírfaligetek, semmi más. Nem terem itt meg a fa és a virág. A hősök parkjában, ahol a szovjethatalomért elesett magyar internacionalisták emlékművét is fölkerestük, mégis friss virágot találtunk. S mindig vannak friss virágok. Március 8-án, a nemzetközi nőnapon a férfiak üde virágokat, szegfűt, tavaszi orgonát vittek az asszonyoknak. Omszki virágokat, amelyekből áprilisban már gyönyörű kiállítást, virágversenyt is rendeznek minden esztendőben. L. Z. (Folytatjuk.) Ma este a televízióban: Gyász Nőalakok Németh László regényeiben A magyar irodalomban nincs olyan író, aki ilyen mélységekig ismerte és ábrázolta volna a Nőt. Már az első számottevő írásából is — mellyel a Nyugat pályázatát nyerte — kitűnik ez. A Horváthné meghal című elbeszélése a Gyász őse, első megfogalmazása. Németh László írói oeuvre- jében négy regényt szokás emlegetni, (ha műveinek sorából a nőkről írtakat emeljük Tanulás „látható“ hangokkal !j '» d s- f; ^ A tv kulisszái mögött KI MIT TUD? Sok száz fiatal küzd lámpalázzal és mutatja meg a forró hangulatú stúdiókban, hogy: Ki mit tud? Pauló Lajos immár ötödször rendezője ennek a népszerű műsornak. Tulajdonképpen, akárcsak a versenyzőknek, neki is meg kell mutatnia, hogy: ő mit tud. — Miután ez ízig-vérig televíziós műfaj, valóban azt hiszem, hogy a pillanatnyi diszpozíció a rendező eredményeibe is beleszólhat. Minden a helyszínen alakul ki, mi úgy mondjuk: élő adás. Csupa amatőr szereplő. Bár zárójelben hozzáteszem, hogy közülük sokan elérik a »profi« színvonalat. De mégis tudásukat, művészi elhivatottságukat, különleges produkcióikat először mutatják be szinte az egész ország színe előtt. Miért szereti annyira ezt a műfajt? — Talán nem is a műfajt, mint inkább a fiatalokat és az újra meg újra felbukkanó, kiemelkedő tehetségeket szeretem. Azt hiszem, ez az egyik biztosítéka armak, hogy egy alkotó megőrizze fiatalságát. Emellett azonban különös izgalmat jelent az az idő, melyet az adókocsiban töltök el. Az ember beül a monitorok elé, s abban a pillanatban megszűnik a külvilág, csak az izgatott fiatal arcokat látom, s a produkcióra koncentrálok. — ötödszörre újított-e valamit a műsoron? — Most, hogy kettős jubileumot is ülünk — tíz éve kezdtük, s az ötödik vetélkedősorozat —, azt mondhatom, hogy nem elsősorban az új formai megoldásokra törekedtünk. Sokkal inkább az vdlt a célom, hogy ami az öt Ki mit tud?-ban jó volt, azt átmentsem és egyesítsem a mostani vetélkedősorozatra. — Milyen a mezőny? — Az átlag az előző négy Ki mit tud? színvonalánál magasabb. Árpi azt bizonyítja, hogy hihetetlenül nagy tehet- ségtartalékkal rendelkezik a fiatalság. Sok ezer produkció közül került ki az a 126 személy, amelyik közül mind a zsűri, mind a közönség választhat. — Mikar lesz a következő adás? — Május 24-én, szerdán 20 órakor jelentkezik a Ki mit tud? budapesti elődöntője. Ügy érzem, hogy az eddigi versenyek közül ez ígérkezik a legizgalmasabbnak. Olyan párok kerültek össze, hogy a szinte azonos színvonalú produkciók megítélésekor bizony főhet majd a zsűri feje. Most mutatkozik be az első bűvész, s hogy inas-e vagy már mester, azt majd a nézők is elbírálhatják. A Beton és a Volvo együttes bizonyára óriási beat- párbajt vív majd. Az adás egyik érdekessége lesz, hogy az előző Ki mit tud ?-ok egyik jeles táncdalénekesnőjének a húga is »porondra lép«. A nevét nem árulom el, hogy ne rontsam a meglepetést — fejezte be Pauló Lajos, a Televízió Ifjúsági Osztályának rendezője. R. I. A süketnéma óvodások a jól »látható« hangokkal kezdik a tanulást, majd a »Ragyogás« következik: Eszeeszeszesizesz, szisziszisz. Ezekből például az eszik szó áll össze. Ilyenkor év végén már »egyeztetnek« a gyerekek, a képeken látható tárgyaik nevét ejtik szépen, hangosan, bár néha még szükség van az óvó néni segítségére. Az óvodában tanult szavakból az előkészítő osztályban már egyszerű mondatokat alkotnak, de biztos, ami biztos, kezük kifejező mozdulatával Is kísérik mondanivalójukat. A beidegzett »jelentést« nem könnyű elhagyná. IHATVANI DÁNIEL Előre megfontol! szándékkal 27. A faluban újra Szombathely felé fordulnak. Robi egyszerre beszédessé válik, már csak azért is, hogy társát szóra bírja. Arról beszél, ha sikerül a kocsit is átvinni, Bécsben taxifuvart vállalnak, s lesz' rögtön egy kis pénz. Meg politikai menedékjogot is kérnek. A sebességmutató a 90-en im- bolyog, jobb kezének mutatóujja van csak a kormányon, így vezet. Azt akarja mondani, hogy eljöttek idáig és még semmi baj a kocsival. Ekkor egy kettős, bár nem túl éles kanyar következik. Csak azt veszi észre, hogy a kocsi hirtelen lehúz jobbra, mire észbekap, a jobboldali kerekek az árokba futnak, fékez, húzná vissza, de az eleje így is elkapja a vízáteresztő betongyűrű végét, egy kiálló faág végighúzza a karosszéria oldalát, a csattanásban hersegő zaj keveredik, húzná vissza az útra, a volánon nagyot ránt, a kocsi végre kiugrik az árokból, de nyomban át is lendül a túloldalra és ott, az innensőnél jóval mélyebb árok falánál csattanva megáll. Robi első észlelése az, hogy a motor nem jár. Mielőtt még kiszállna, indítani próbál, nem megy. Fel a motorháztetőt, a hűtőből folyik a víz, a ventillátor tengelye elgörbült. Kiszáll Zoli is, arcára ráfagy a rémület. — Hagyd a fenébe, Robi, fussunk innen. Nézd csuk. már jönnek is. — Robi a szántóföldek felé fordul, s látja, hogy három vagy négy ember szalad feléjük. Kirántja a kabátját a kocsiból, a többi nem fontos. Szaladnak a hegy irányába. Elérik a patakot, amit már láttak a kocsiból is, két oldalt fák, ezek fedezete alatt futnak. Jobbra egy majorhoz vezet az út, eléggé nyílt terepen, de erre fordulnak rá, mert pár száz méterre előttük a patakon két lovas határőr léptet át. A két szombathelyi vadász, Egressy Tibor és Csizmazia Jenő hazafelé tart. Azért kanyarodtak csak errefelé, mert valami lövést hallottak az erdőből. Biztosan orvvadász. Már be is fordulnának az erdő felé vezető útra, amikor az árokban észreveszik a Warsza- wát. Karambol történt — de hol a vezető? Kiterített térkép az ülésen. A kormány véres. Egressy, a kocsi gazdája, ezt mondja: — Ez több mint gyanús. Töltsd be a fegyvered ki. Elsőnek a televízió mai műsorában látható Gyász jelenik meg 1935-ben a Franklin Társulatnál. 1947-feen lát napvilágot a Révai ' Kiadónál az Iszony, 1956-ban az Égető Eszter című regényét veheti kezébe az olvasó, az Irgalom pedig 1965-ben örvendezteti meg először a Németh László műveit kedvelők nagy táborát. ? A négy mű hősnőit találóan emlegetik a Mediciek síremlékének figuráihoz hasonlítva a nap, illetve az éjszaka egyes szakairól. ' A Gyász Kurátor Zsófija ebben a korántsem önkényes hasonlatban a legsötétebb estének felel meg. Honnan ez a biztonság, amellyel Németh László a női lélek legrejtettebb zugaiban is tájékozódni tud? Nők között nőtt fel. A szilasbalihási és az onnan elszármazó huszonnégy unokatestvér döntő többsége nő. A korán megismert leendő feleség is sok motívumot szolgáltatott egy-egy nőhősének megformálásához. Négy élő lányáról 1935-ben kezdett tanulmánysorozatba, mely Lányaim címmel látott napvilágot Mindez azonban nem lenne elegendő, ha ehhez nem párosulna az a legnagyobbaknak megadatott erény, amellyel Németh László rendelkezik: az ábrázolás plasztikussága, tömörsége, kifejező ereje, mely nemcsak szépírói és esz- széista stílusát jellemzi, hanem minden megnyilatkozását. Ahogy K. Szoboszlay Ágnes írja A szemléiétesség eszközei Németh László nyelvében című művében: »Nyelvébe a kifejező eszközök olyan természetesen illeszkednek be, hogy — mint a levegőt az ember maga körül — észre sem vesszük.« Simon István pedig így vall az írót hetvenedik születésnapján köszöntő írásában az esszéista Németh- ről: »-..a magyar esszé félig- meddig az ő munkásságával modernizálódott igazában, az egyéniség fókuszán átengedett sugarak nyomán élesen világító kritikát pedig az ő írásai alapján tanultuk meg igazán becsülni.« A .polihisztor jelző manapság — a tudományok specializálódásának korában — meglehetősen kétes értékű. Mégis — Németh László esetében — a legnemesebb értelemben használhatjuk. Nyelvtehetség. Maradandót alkotott az orvostudomány szakirodaimáiban, írt tankönyveket, reformálni igyekezett az oktatást, foglalkozott jelentős társadalmi kérdésekkel. Bizonyossága annak, hogy minden felsorolt témakörben nagy jelentőségű gondolatokkal gazés menjünk utánuk. Messzire nem juthattak. Az előbb még láttuk a kocsit, ahogy Búcsúból kikanyarodtak. Ezt megelőzően azonban egy fiatalember, amint hazafelé tartott a szántóföldről biciklijével, már szemügyre vette a kocsit, neki is gyanús volt a dolog, a közelben teheneket őrző asszony látta is, hogy két suhanc szalad a patak partján — nem sokat tétovázott, gyorsan hazakarikázott, beült a Skodájába és Szombathelyre ment, hogy szóljon a rendőrségen. Erről a két vadász nem tud. Kocsijukkal a Szünőse-major útjára fordulnak. Előttük két ifjú üget. Az alacsonyabb kezében télikabát. Ha csak sétálnának, fel sem tűnnének. De Csiamazia önkéntelenül is hátrafordul, amikor mellettük elhaladnak. — Ni csak, az alacsonyabbnak vérzik az orra. Álljunk meg. Egressy' is kézbe veszi a puskáját, amikor kiszáll. 462-es távcsöves golyósfegyver. — Ti vagytok a karambolos kocsival? — A fiúk megtorpannak. Róbertét ezúttal elhagyja találékonysága. Az ütéstől felrepedt orrát tapogatja. És már hangzik is az újabb kérdés: — Honnan jöttök? — Robi válaszol: — Messziről. — Talán pontosabban határoznád meg. — Kecskemétről. — Megpróbálkozik egy utolsó lehetőséggel: — Ide megyünk a majorba, hogy telefonáljunk kocsimentőért. — Társával a vadász egy pillantást vált; — Inkább majd mi dagította az eddigi ismerete két: az általa írt és szerkesztett 'folyóirat, a Tanú minden száma (1932—1937). A széoíróról szólva pedig nem feledkezhetünk meg jelentős drámaírói munkásságáról. A Gyász tehát első jelentős »nőregénye« volt. S szögezzük le mindjárt: a »nörepéni/« definíció csak félig fedi a valóságot. Németh László ugyanis minden művében korának társadalmi kérdéseiről is vall. A Gyász 1935-ös dátuma tehát már előre jelez valamit. Kurátor Zsófi sorsában nemcsak egy özveggyé lett asszony tragédiáját festi meg. A korabeli falu kurátorzsófíjainak állít emlékművet. A férjükvesztett, gyerekükvesztett, s a falu erkölcsi mércéjének évezredes változatlansága miatt páratlanságra, embertelen méretű egyedüllétre ítélt fiatalasszonyainak. Kurátor Zsófi figuráját egyébként a televíziónézők felismerhették a nemrégiben Debrecenből közvetített Er- zsébet-nap című dráma Zsófijában is. A »tetten érhető« csodának lehetünk tanúi a Gyász olvastakor; hogyan hasznosítja az író a valóságból asszimilált helyzeteket, alakokat e művében is. A Gyász Kurátor Zsófiját nem ok nélkül szokták gyászának mélységében Elektrához hasonlítani a kritikusok. Szinte mitológiai lénnyé hatalmasodva gyűlöl, sért meg mindenkit ebben a kényszerűségből vállalt fekete magányban. Seíbei újra és újra felfakadnak. A nagy sorstragédiák szele csapja meg az olvasót. S nincs megtisztulás, feloldódás, csak egyne sivárabb jövő. Séták a temetőbe. Aztán már nem is séták, csak valami konok következetességgel megharcolt utak a temetőig, hóban, sárban, az eHemetettekig. A legkilátástalanabb sorsú női főhőse Németh Lászlónak Kurátor Zsófi. Kárász Nelli az Iszonyban legalább megpróbálja megtalálni önmagának nyugalmát. Égető Eszter passzivitásában is nyugalmat áraszt. Menedéket jelent a menekülőnek. Az Irgalom Kertész Ágnese pedig »napsugaras lélekkel« tesz is. Kurátor Zsófival találkozunk tehát ma este a televízióban a Huszonötödik Színház társulatának előadásában. Kurátor Zsófival, akiben a »felejtés lassú hegesztő munkája« nem lehetett tökéletes, mert belsejében mindig »kész a kráter«, a mások által öm- lésre késztetett. Leskó László telefonálunk, ha megengeditek. — Na, üljetek le az árokpartra- — Betölti előttük a fegyvert. — Társához így szól: — Szólj a rendőrségnek, Jenő. Majd én vigyázok rájuk. A másik elmegy a major felé. Robi megkérdezi, előve- heti-e a zsebkendőjét. — Vegyed — mondja a vadász és ráfogja a fegyvert. De semmi gyanús mozdulat. Elég jól célzok. És mondjátok, mit kerestetek errefelé? — Eljöttünk ide a Balatonhoz. Két rendőrségi kocsi fordul be a major útjára. A kézrekeriilés után November 6-án reggel .Kiss Béláéknál együtt ül a család a konyhaasztalnál. A házigazda éppen kenyeret szel, amikor ezt mondja az asztalhoz ülő asszonynak és lányának: — Halljátok-e, ez az éjszakai dolog nekem egyre gyanú- sabb ... Ha igaz volna, amit az a fiatalember mondott, már ide kellett volna érnie a táviratnak. Vagy átszaladt volna valaki motorral. Aranka álmélkodva figypl. — Milyen éjszakai dolog? Miről beszéltek? — Édesanyja megkérdi: — Mi az, te nem ébredtél fel? — Nem én ... Egész éjszaka aludtam. De mondjátok már végre, mi történt! (Folytatjuk.)
