Somogyi Néplap, 1972. május (28. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-18 / 115. szám

Birkanyírás — birkatürelem Nyolc-tíz különböző korú férfi, mindegyikük hóna alatt pokróc, spárgával átkötve. Szemmel láthatóan »-lakni" jöttek. Egy szalmazsákokkal »berendezett«, fehérre meszelt kamrában mutat nekik helyet az istvándi Üj Élet Tsz egyik dolgozója, A »szalmazsák-fog­lalás« után előkerülnek a szer­számok, és fél óra múlva, dél­után háromkor már dolgozik a brigád. Nagy sereg bámészko­dó veszi körül őket. A birka­nyírás eseménynek számít. Különösen a két juhász sürgö­lődik felvillanyozva. Az egyik­nek még a felesége is kisétált ide a tanyára, ünneplő ruhá­ban, táskarádióval. Honnan jöttek a birkanyí- rók? — Én csibráki vagyok — mondja a »bandagazda« —, a többiek Békés megyeiek. Áp­rilis 14-én kezdtük a nyírást, és körülbelül június végén, jú­lius elején fejezzük be. Falu­ról falura járunk a három me­gyében, Somogybán, Tolnában. Baranyában, — Ezek szerint több mint két hónapot töltenek távol az asszonytól? — Az asszonyok is velünk vannak, csak néhány napra váltunk külön, ök most Tol­nában dolgoznak, amíg mi So­mogybán, de május 17-én Pak­son találkozunk, aztán már együtt megyünk tovább. Ti­zennyolcán vagyunk összesen. — A birkanyírás idénymun­ka. Két hónapig tart. — Mindegyikünknek van állandó munkahelye is. Én például a Volánnál dolgozom — kapcsolódik a beszélgetésbe egy borostás állú legényke. Éppen ráérnek egy kicsit. Felváltva tekergetik a víz­ben ázó köszörűkövet, az olló­kat azonban csak a »banda­gazda« szorítja a kőhöz, mű­értő szemmel vizsgálgatja: ja­vul t-e az élük? — Kifizetődik ez a kéthóna­pos vándorút? — Egy birkáért 8 forintot kapunk, és 40 000 darabra szól a szerződésünk — tájékoztat egy őszülő hajú, harminc év körüli fiatalember. — Vagyis körülbelül 17— 18 000 forint fejenként a két hónap alatt. — Meg ingyen koszt és szál­lás — kottyan közbe a legény­ke. — Kell a pénz, most építet­tünk házat. Egyébként zenész : vagyok. Bőgős és dobos — ma- : gyarázza az őszülő hajú. — Hogyan verődik össze egy j ilyen birkanyíró brigád? — ö a szervező — int fejé­vel az ollókat élesítő, csibráki »bandagazda« felé. — Március­ban értesített bennünket. Név szerint ismerjük egymást az egész országban, bár a leg­több birkanyíró Békésből jön ki. Ugatás és bégetés szakítja félbe a beszélgetést. A pulik szorgalmasan terelgetik befe­lé a birkákat az istállóba. Most világosodik meg előttem, hon­nan ered a »birkatürelem«. A nyírók ügyes mozdulattal fü­lüknél, nyakuknál fogva felül­tetik, lábuk közé szorítják a jámboran viselkedő jószágo­kat, és az orruktól kezdve fej­tik le róluk a gyapjút. Nem lehet valami kellemes helyzet, a birkák mégsem rúgkapálnak. Tehetetlen tárgyként, mocca­nás nélkül tűrik, hogy oldalra vagy hanyatt fordítsák őket, ahogy a munka menete meg­kívánja. Talán melegük volt már a bundákban, és mpst örülnek, hogy megszabadulnak tőle? R. Zs . HATVANI DÁNIEL A biztonsági autó A közúti balesetek száma vi­lágszerte nő. A balesetek okait feltáró kutatások sok tényezőt jelölnek meg, amelyek között előkelő helyen állnak magá­nak az autónak a hiányossá­gai. Az autóra visszavezethe­tő baleseti okok azonban nem feltétlenül műszaki hibák. A valóság az, hogy a mai autók biztonsági berendezései las­san már nem felelnek meg az egyre gyorsabb és zsúfoltabb forgalomnak. De elérhető-e egyáltalán a tökéletesen biz­tonságos autó? Különleges tulajdonságok Képzeljünk el egy autót, amely a következő tulajdon­ságokkal rendelkezik. 110 ki­lométeres sebességgel haladva hirtelen, oldalról 80 km órán­kénti sebességű széllökés éri, és legfeljebb másfél métert tér ki oldalirányban. Veszé­lyes forgalmi helyzetbe ke­rülve a vezető hirtelen el­rántja a kormányt, s a jármű tökéletesen engedelmeskedik. Akkor sem borul fel, ha 80 kilométeres sebességgel ha­lad, és a kormánykerék el­fordítási sebessége percen­ként 500 foknak felel meg. Kanyarok bejárása után a ka­nyar kijáratában a vezető el­engedi a kormányt, s az autó »önmagától« visszakormányo- zódik, s folytatja útját az egyenes útszakaszon. Vi­szonylag kis sugarú (30 méte­res) körpályán vagy kanyar­ban körülbelül 50 kilométeres sebességgel lehet kanyarodni vele, anélkül, hogy megcsúsz­na vagy bármi más módon elveszítené stabilitását. Kép­zeletbeli autónk természetesen modern kocsi, kétkörös fék- berendezéssel, s az egyik fék­kör hibája esetében is az el­érhető legnagyobb lassulás 45 százalékával fékezhető. Ezek a tulajdonságok mind az ún. elsődleges biztonság fogalomkörébe tartoznak. Az elsődleges biztonság ugyanis azokat a tényezőket jelenti, amelyekkel a balesetek eleve Citromízű banán, avagy lépesméz az üvegben Előre megfontolt szándékkal — Hát persze, hogy benne vagyunk! A kezdeményezés elsőrangú, úgysem tudtuk vol­na mit csinálni a szombat esténkkel. A Kapos bárja nem jó, ott akkor kell a húsz forint beugrót fizetni, ha nincs műsor! Körülbelül ezzel a beveze­tővel kezdődött egy összejö­vetel. Az egyetlen problémát az jelentette, hogy hol sze­rezzenek az alkalomhoz illő italt, tekintve, hogy hölgyek is voltak a társaságban. Vé­gül is egyhangú szavazással és már előre csillogó szemek­kel mindkét nem képviselői a magyar ipar reprezentánsa, a cseresznyepálinka mellett döntöttek. Irány tehát a »mindent a vásárlókért« jel­szóval dolgozó kereskedelem helyi szimbóluma, a szombat este is 20 óra 30 percig nyit­va tartó 310. számú élelmi­szerbolt. A polcokon sorako­zó rengeteg palack, a társa­ság beszerzésre kiküldött kép­viselőit némi habozásra kény­szerítette, de a várható re­torzióktól tartva szilárdan nyúltak a cseresznyepálinka felé. Ö jaj, bár ne tették volna! Hallgattak volna inkább a le­nyűgöző erejű falragaszra: a sok ital méreg! Mert minden józan megfontolás ellenére bíztak a cseresznyepálinka utolérhetetlen zamatéban, nyelveket megoldó pikanté- hit o «ni Somogyi Népláp másfélszáz forintot, és egyre gyorsabban igyekeztek a tett színhelyére, ahol sikeres be­szerző kőrútjukat ovácóival fogadta a mulatni vágyók né­pes serege. Egyre izgalmasabbá vált az este! Rövid egy óra múlva üresen csengett az első pa­lack. A dicséretek nem ma­radtak el, a fogalmazási ne­hézségekben szenvedők Csak egyszerű nyelvcsettintések- kel jelezték: hiába na, a cse­resznyepálinkának nincsen párja, legföljebb egy második palack! Legott ki is bontot­ták a köveikező fél litert, és akkor, mint derült égből a villámcsapás, bekövetkezett a vég: likőr folyt az üvegből! Lett sírás-rivás és fogaknak csikorgatása! Mit tettél Buda­pesti Likőripari Vállalat Fe­rencvárosi Likőrgyára! Mert édes volt a pálinka, mint ama triple sec nevezetű gyo­morrontó! Csak egy valaki találta fel magát korunk csa­pása után. Javasolta, hogy nézzék meg a harmadik pa­lackot. Xjgy tettek. Ebből sem pálinka csurgóit, hanem egyenesen lépes méz! Min­denki összetört, és álltak csak a gondolatok, mert ilyen még nem volt. Mint a citromízű banán! Valaki még fölvetet­te, hogy kár volt a másfél száz forintért, de mit jelen­tett az az összetört lelkekkel szemben. Vigye kánya a pénzt, csak írják rá az üveg­re: cseresznyepálinkaként csomagolt méhészeti termék! J 25. A sebességet sem meri nagyon növelni, hiszen azt mondta a : krapek, hogy autószerelő... : Isten tudja, mióta vezethet már kocsit, az ilyen rögtön megérzi, hogy nincs rutin, anélkül, hogy figyelné. Lehet, hogy máris rájött. Megpróbál a vezetésre koncentrálni, de mielőtt az ing átnedvesedne a hátán, feltűnik a helységnév- tábla: Mezőszilas. A központ­ban élelmiszerbolt, kivilágított portál, ide húzódik le. »Jó, hogy bekapcsoltam a taxiórát, most zavarban len­nék.« Emlékszik, hogy a so­rompónál 536-ot mutatott. Most meg 571. Amikor az em­ber kérdi, hogy mivel tarto­zik, máris rávágja: — Har­♦ mincöt, uram. — Az ember a ♦ tenyerébe nyom egy ötvenest, ♦ s távozóban még ennyit mond: : — A többi a magáé. I Amikor elhagyják a falut, i Robi jobb hüvelykjével hátra j bök és ezt mondja: — Most ? már idegesít. Figyelj, és ha | erdőt látsz, szólj. — Hat kilo- | méter után Zoli ezt mondja: | — Lassíts, jobbra erdő. Nézd ! csak, ott van egy út is... — f De ezt mᣠRobi is észreveszi > és az erdei úton simán befor- E dúl. Fák a reflektorban: fe­nyők, távolabb néhány akác. . Nem egészen egy kilométer [ után az út kétfelé ágazik. To- ! látással fordul. Húsz-harminc í métert jön visszafelé, jobb fe- £ lói alacsony, ritkás fenyves, a í fák között térdig érő aljnö- E vényzet. Kicsit lehúzódik az E útról, alacsony törzsű fiatal E akác mellett áll meg, alig tíz E centire. Óvatosan visszább to- l lat, nehogy a fa megkarcolja i a kocsit, mert azért is iga- £ zoltathatják. Aztán így szól: ► — Na, itt kitesszük. Mennek hátra a csomagtar­tóhoz, felnyitják, a test moz­dulatlan. Robi fogja elől, ő az erősebb. Cipekednek. Robi jobbra-balra nézeget, a vállán keresztül hátrafelé is. Senki a közelben. Belegázolnak a bo­zótba, csapást vágnak. Nyolc­tíz méter után egy alacsony, nyesetlen fenyő alá helyezik a testet. A zakó és az ing a i/on- szolástól felhúzódott a hasán, a nadrágja lecsúszott. Fejjel a fatörzs irányába teszik. Majdnem teljesen betakarja egy alsónövésű, legyezőszerű ág. Feltartott jobb keze lát­szik csak, kissé begörbült uj­jakkal. Mintha integetne. Szótlanul mennek a kocsi­hoz, elől Horváth Zoltán, mö­götte Király Róbert. Az ifjab- bik, csak úgy menetközben, le­csapja a csomagfedelet. De mire Robi odaérj felpattan. »Ha lassan nyílna, még meg­ijesztene« — gondolja, ö is le­csapja, de rögtön visszavágó­dik. Mi Van ezzel? Nézi, pró­bálgatja, s rájön, hogy a zár­lemez elgörbült. Hajlítgatja, letörik. Dühösen eldobja az apró fémdarabot. Zolinál van egy darab zsineg, azzal kö­tözi le. Visszamennek a kövesútra. Robi úgy érzi, mintha köny- nyebben futna velük a kocsi. Vagy csak nekik könnyebb? Amíg ezen meditál, útelága­záshoz érnek. Könnyedén a balra ágazó útra hajt. Pár ki­lométer után kiderül, hogy a másikon kell haladni. Megfor­dul. Már Enyingen vannak, amikor hátulról kis fémes zö­rej hallatszik. Robi a vissza­pillantóból észreveszi, hogy felvágódott a csomagtér fede­le. Megáll, hátramegy. A mad­zag nem lesz jó. Pillanatig töpreng: mivel kösse le. Az­tán előrántja a bicskáját, !•­elkerülhetők: az autónak ki­fogástalan a fékje, a kormá­nya, az iránytartása, a ka­nyarstabilitása, a vezető ké­nyelmesen ül benne, s figyel­mét nem vonja el semmi. Ütközések és utastér A legjobb autóval is történ­het azonban baleset. Ha egyik-másik autónak, fának vagy egyéb szilárd tárgynak ütközik, a bennülők'' testi ép­sége érdekében kialakított szerkezeti megoldások, az ún. másodlagos biztonság tárgy­körébe tartoznak. Vegyük sor­ra képzeletbeli autónk né­hány ilyen tulajdonságát is. Nem sérülnek meg benne az utasok, ha 80 kilométeres sebességnél frontálisan és me­rőlegesen falnak vagy fának ütközik, vagy ha 50 kilométe­res sebességgel ferdén (45 fokban) ütközik. De akkor sem következik be sérülés, ha 50 kilométeres sebességgel egy másik autó oldalába rohan. Sértetlenül kerülnek ki belő­le az utasok akkor is, ha mintegy 110 kilométeres se­bességgel kétszeres szaltó után áll meg. Mindennek az a magyarázata, hogy az ütkö­zések és borulások után az utastér nem deformálódik, s az ajtók szerszám nélkül is lcinyithatók maradnak. Az elsődleges és másodlagos biztonság fogalomkörébe tar­tozó tulajdonságokkal felru­házott képzeletbeli autónk napjainkban már nemcsak a képzelet birodalmának or­szágúti án közlekedik, hanem — kisebb-nagyobb kompro­misszumokkal — a valóság­ban is létezik. Igaz, ilyen au­tók egyelőre nem kaphatók a kereskedelemben, de a na­gyobb autógyárak kísérleti osztályán már jó néhány ké­szült belőlük. Még sok-sok millió kilomé­tert tesznek meg azonban ad­dig az olcsóbb, nagy sorozat­ban gyártott, kevésbé bizton­ságos autók, amíg a jelenlegi kísérleti modellek összes jel­lemzőjével rendelkező autók az egyszerű vásárlók részére is hozzáférhetők lesznek. Csakhogy közlekedni addig is kell, s végeredményben sem­miféle balesetnek sem lehet az a magyarázata, hogy a je­lenlegi autóink biztonsági be­rendezései nem érik el a kí­sérleti modellek szintjét. Nem fedné a valóságot az sem, ha azt állítanánk, hogy a jelen­legi sorozatgyártású autók szerkesztői egy helyben to­pognak, s nem törekszenek a biztonsági berendezések ál­landó fejlesztésére és tökéle­tesítésére. A legjobb példa erre a többkörös fékrendsze­rek alkalmazása, amelyek ma már a viszonylag olcsó szé­riaautókon (például a Zsigu­liban is) megtalálhatók. Remélhetően hamarosan megjelenik a sorozatban gyár­tott autókon is a Daimler— Benz és a Teldix-gyárak együttműködésével kikísérle­tezett blokkolásgátló (ABS) berendezés. Ismeretes, hogy ha fékezéskor a kerekek blok­kolnak, nemcsak a lassulás (fékhatás) csökken, hanem az egész autó is elveszti stabili­tását, s gyakorlatilag irányít­hatatlanná válik. Régebben az ún. fékerőhatárolókat alkal­maztak (olcsóbb kocsikon ma is ez van), amelyeket a meg­csúszásra hajlamosabb hátsó kerekek fékkörébe építenek be a fékerő korlátozására. A berendezés nagyon hasznos, de csak bizonyos útviszonyok esetében hatásos, s végered­ményben nem akadályozza meg adott esetben a kerék blokkolását. Az új ABS rend­szer elektronikusan érzékeli az egyes kerekek szöglassulá­sát, s ennek megfelelően ve­zérli a keréken létrehozandó fékerőt. A fékerő mindig ak­kora marad az egyes kereke­ken, hogy az autó — nagy lassulások elérésekor is — iránytartó é? kormányozható marad. Nem díszítőelem! A vezető és az utasok biz­tonságát hivatott növelni a jármű ütközésekor a bizton- sági öv, amely — sajnos — ♦ sok autóban csak díszítőelem, vág egy darabot a szerelőiám- ? PfÜ a bekapcsolásáról meg­na zsinór iából ♦ feledkeznek. Pedig elsősorban pa zsinorjaDoi. ? kisebb sebességeknél «50—60 Újból, megnézik a térképét,* , w , ”, s megállapítják: a 8-as főút-1 km. óran^ fbesseg alatt) vonalat kell elérni s azon! csakl?em tökéletes biztonsagot végig... De nem egészen: a? nyuJh szentgotthárdi határátlépő tá-J Az ütközésből keletkezhető jékán elég sűrűn vannak a* súlyos sérüléseket kívánják települések. Robi szerint erre-? megelőzni, illetve csökkenteni felé veszélyes lesz. Szombat-? a szerelvényfal gondos párná- helyre kell menni, s onnan? zásával is, az éles sarkok, ki- tovább, nyugati irányba. ? álló kilincsek, fogantyúk kerü- A Balaton csücskénél lép-J lésével az utastérben, s ennek ten-nyomon útelágazások. Egy? érdekében fejlesztették ki az nagy vegyi üzem főbejáratánál? összecsúszó biztonsági kor­veszik észre: megint nem jó az? mányoszlopot is. Mindez azon- iróny. A kapun — forduláskor* ben kevés, ha ütközéskor az pillantják meg — hatalmas | egész utastér nagymértékben halálfej vigyorog rájuk. Vég-? deformálódik vagy ha az uta- re elérik a 8-ast. Áthajtanak? sok olyan lassulásnak vannak az éjszakai Veszprémen, s a? kitéve, amelyet az emberi város túlsó szélénél haladva* szervezet nem bír elviselni, látják: velük egy irányban sé-? Ennek felismerése vezette a tál egy magányos nő. Robi? konstruktőröket arra, hogy ~ lassít mellette, kiszól, hogy] merre megy. A nő azt mond-] ja: — Veszprémbe. — De hi—1 szén az mögöttünk van! — Aj buszmegállóhoz megyek. gépkocsi elejét és hátulját a; ún. gyűrődő zóna elvénei megfelelően alakítsák ki. A gyűrődő zóna feladata, hog} ha a gépkocsi ütközik, akkoi Zoli nem nagyon érti, hogy E 3 zóna az ütközés egész idő­miért akarta felvenni a nőt. ? alatt annyi energia: Elég volt már az utasokból.. I fmesfzen fel, hogy az utastéi De fáradt, szólni sincs ereje. ? !ass«lafa. az emberi szervezel Már arról is lemondott hogy ^ elviselhető hatarertekné: kiszálljon és egyedül, gyalog? kl~Sebb }fgyen'. Ezek 3 »gyűrő- meneküljön. Érzi, hogy foko-? ?,° z°aak" mar nem 3 íöví zatosan Robi hatalmába ke-? alomfkfPaiV efyre gyakrabbar rült. Pedig ő, Horváth Zoltán * meÍÚalalhatok a mai széria­kezdeményezte és gondolta ki* autokon ls- az egészet. Az is idegesíti,* Kétségtelen, hogy autók — hogy Robi szünet nélkül füty-j s általában a járművek — työnget, ritmusra, s közben? biztonságos kialakítása egyik ütögeti a kormányt. És 100- ? alapvető feltétele a közlekedés zal, 110-zel megy állandóan, a ? biztonságának. De ez még kanyarokban is. Most is 100-♦ nem minden. Egy »megrög- zal megy neki eev éipc kp-t J & ” nyárnak. Jaj, dől a kocsi!? zötb“ gyalog°st megkérdeztek Zoli behunyja a szemet: most? mi a véleménye a biztonság vége lesz mindennek... De« autóról. így válaszolt: Nekerr amikor érzi, hogy túljutottak,? teljesen mindegy, hogy egy kinyitja. Fülében még ott a! u- « - . gumi sivító, radírozó hangja b“ton5a** va® nem bizton­Kis idő múlva megszólal: _J sagi autó üt el. Szkeptikus R obi, nejiajts annyira. — Del válasz, de van benne igazság. fölényes: — Bízd? A biztonsági autó megvalósu- rám, most mar én vagvok aj w » . , sofőr. 8yOK ? lásanak korszaka előtt is vila­„, ,, . , , , _ ? gosan kell látni, hogy á leg­Kamnál fordulnak Szom-í , . , , ,, bathely irányába. Mire a vá-| biztonságosabb autó sem er rost megpillantják, pirkadni? sokat »biztonságos« gépkocsi­kezd. Hat óra felé jár az idő.? vezető nélkül! (Folytatjuk.) (A Delta májusa számába!)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom