Somogyi Néplap, 1972. április (28. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-15 / 88. szám
60 éve történt A Titanic tragédiája Nyolcszor a képernyőn Wajda Nagy tragédia volt és világbotrány. Évekig foglalkoztak vele a leghíresebb napilapok. Felderítették másfél ezer ember pusztulásának hátterét, kiteregették az üzleti számítás aljasságait, s megörökítették az egyéni drámák egész sorát. Akkoriban Anglia és Németország hajóstársaságai dühödten versenyeztek: melyik tud több utast nagyobb gyorsasággal, maximális kényelemmel átszállítani Európából Amerikába és vissza? Ezért hát a White Star Line brit cég megépíttette a Titanic nevű luxusgőzösét, mely a maga korában technikai csoda volt és a nagysága olyan, mintha megvalósult volna Verne Gyula fantasztikus regénye, Az úszó város. Amikor a Titanic útra kelt Angliából, a mólón szólt a zene, röpködtek a szerpentinek és hullott a virágeső. Aztán négy napon át büszkén és gyorsan úszott az óceánon a csodás hajó 2206 utassal a fedélzetén. 1912. április 14-én este még bál volt a hajón. Finom mámorban táncoltak az első osztály gazdag és hírneves utasai, mágnások, pénzfejedelmek, az életet habzsoló világpolgárok. Ámde egy váratlan heves szélvihar déli irányba sodorta a gőzöst. Smith kapitánynak, a tapasztalt, öreg tengeri rókának tudnia kellett, hogy az 1912-es enyhe tél következtében hatalmas jéghegyek kerültek olyan délibb tájakra, ahol igen ritkán jelentek meg, de számolni kellett velük. A kapitány azonban félretett minden óvatosságot, és a hirtelen támadt köd ellenére »teljes gőzt« parancsolt, mert a White Star elnöke, Ismay — rekordot akart. Smith másodtisztje aggódott ugyan, félt az alattomos jéghegyektől, amelyeket küönösen a nem látható, víz alatti részük tett veszélyessé. Senki sem hallgatott rá. A Titanic rohant a végzete felé. Teljes gőzzel. Már lezajlott a bál, kiürültek a pezsgés palackok, pihenőre tértek a zenészek, az elit publikum pedig visszavonult káprázatos luxussal berendezett lakosztályaiba. Éjfél jóval elmúlt, amikor rettenetes lökés, az acéllemezek döbbenetes ropogása, a berendezés elképesztő recsegése riasztotta fel az alvókat. A Titanic a ködben egy óriási jéghegynek ütközött. Minden képzeletet felülmúló pánik tört ki, nők, gyermekek, férfiak igyekeztek a fedélzetre jutni. Sokan félig meztelenül, futás közben kapkodva magukra a ruhájukat, vagy takaróba burkolódzva. A fedélzet közelében lévő luxuskabinok utasai előnyben voltak, mert a második és a harmadik osztály tömegét a matrózok egy darabig visszaszorították. De a pánik ereje hamarosan felborított minden rendet. Smith kapitány szócsövön igyekezett megnyugtatni a kétségbeesett embereket: »Nincs baj. Sok hajó fogta az S. O. S. jelet, s közeledik! Fel a mentőövet! Mindenki megmenekül!« Csakhogy a hajó orra gyorsan levált, a légkamrák képtelenek voltak a víz felszínén tartani a hajót. Kialudt a villany. Iszonyatos harc kezdődött az életért. A férfiak vadálattá vedlettek, s legázolták a gyerekeket, nőket, öregeket. Butts őrnagy egy tucat férfit lőtt le, a tisztek mind használták a revolverüket, de végül őket is leterítették. Ismay elnök elsőként mentette meg a bőrét egy félig telt mentőcsónakban, miközben más csónakok a túlzsúfoltságtól feborultak. Smith kapitány a szájába lőtt. Akik a vízbe ugrottak, a jeges árban gyorsan elmerültek. A Titanic rádiósa az utolsó pillanatig adta a vészjeleket. A hajó elmerült Elsőnek a Carphathia ért a helyszínre. Ennek magyar legénysége 645 személyt halászott ki a tengerből, és dr. Lengyel Árpád hajóorvos azonnal hozzálátott a rászorulók kezeléséhez. A később érkező Mauretánia és még három hajó már csak összesen 58 hajótöröttet menthetett meg. A Titanic 2206 utasából 1503 a tengerbe veszett. Szívet tépő jelenetek zajlottak le New York kikötőjében, amikor a Carpathia fedélzetéről partra tették az idegileg összeroppant, kimerült, átfázott, belázasodott és magatehetetlen nőket és gyermekeket. Aztán kiderült, hogy az előkelő utasok 63 %-a megmenekült. De már a másodosztályúak közül csupán 43 %, a harmadosztályúak közül pedig mindössze 25 % élte túl a tragédiát, A Világsajtó Ismay fejét követelte, a túlélő előkelő férfiakat kizárták klubjaikból, a White Star Line-t egy darabig bojkottálták. Hivatalosan is megállapították, hogy a katasztrófa elmaradt volna a hajóstársaságok versenye nélkül, s ha Ismay elnök nem hajszolja üzleti érdekből a reÖSSZEHANGOLT MUNKÁVAL Történeti, munkásmozgalmi kutatások Tegnap a megyei levéltárban szakemberek tanácskoztak a következő időszak történeti, munkásmozgalom-történeti kiadványairól. kordot... F. M. Géppel oktatnak Székesfehérváron A pedagógiai munkában sokoldalúan felhasználható oktatógépet konstruált a székesfehérvári Ságvári Endre Ipari Technikum és Szakközépiskola két tanára. A speciális berendezés összeállítása és a helység berendezése csaknem 2400 munkaórát vett igénybe. Az elektronikus oktatógép 80 csatornán tart kapcsolatot a tanulókkal, s kompútere a feleletek tárolására is alkalmas, megkönnyítve így az osztályozó tanár munkáját. A közelmúlt évfordulói meghatározták a történeti témájú somogyi kiadványok sorát. Több — országosan is nagy visszhanggal kísért — értékes mű látott napvilágot megyénkben. A kutatásokban ezután nagy súlyt helyeznek a somogyi munkásmozgalom, megyénk felszabadulás utáni történetének tudományos féltárására. A megye munkásmozgalmának kiemelkedő harcosairól biográfia és bibliográfia jelenik meg, Az életrajzgyűjteményt több szerző készíti. Nagy horderejű műnek ígérkezik a felszabadulás utáni szocialista építőmunka dokumentumait tartalmazó somogyi kiadvány. Bizonyára megkönnyíti majd a kutatók munkáját, ha napvilágot lát a közeljövőben egy módszertani útmutató, mely a forrásokat, a dokumentumokat őrző intézetek kutatási rendjét, a tématerületeket is megjelöli. Elhangzott ugyanis a tanácskozáson, hogy a kutatásokban túlságosan elburjánzott az ötletszerűség. Sok szakkörvezető pedagógus indokolatlanul küldi diákjait olyan témák felkutatására, amelyek feldolgozása erejüket meghaladja még. A módszertani kiadvány felhívja majd a figyelmet a kutatásra érdemes területekre, és megkönnyíti a tájékozódást. Egyre növekszik Somogybán a disszertációt készítő, doktoráló pedagógusok száma. Tudományos munkájuk elismeréseképpen növekszik a pedagógusok any?'i'l ét erkölcsi megbecsülése. További előrelépést eredményez majd, ha a megyei tanács és az Eötvös Lo- ránd Tudományegyetem között létrejön a tervezett együttműködési szerződés. A cél az, hogy növekedjen a kutató, tudományos munkával ♦ foglalkozó, igényes történe-1 lemtanárok száma. Részükre j kiváló kutatási terület többek ; között a megye termelőszövet- i kezetei történetének feldolgo- X zása. Izgalmas feladat lehet; az ipari üzemek, ipari szövet- ♦ kezetek, fogyasztási szövetke- 1 zetek történetének feldolgozd- ; sa is. A közeljövőben részlete- ♦ sen közzéteszik a feladatokat, j és a továbbképzési kabinettel } együttesen megszervezik azok | végrehajtását. ♦ Kanyar József, Mérey Klá- ♦ ra, Kávássi Sándor és And- ♦ rássy Antal tollából napvilá- í got lát majd A munkás- és } parasztmozgalmak története ; Somogybán első kötete. To- | vábbi, nem kifejezetten mun- i kásmozgalmi témájú művekről } is szó esett a tanácskozáson. | A megyei könyvtárban ké- S szül a somogyi sajtó repertó- | riuma, és a somogyi helytör-; téneti bibliográfia is. Ugyan- ♦ ott készítik a Rippl-Rórvai | biográfiát és bibliográfiát. { Intenzív helytörténeti kutatá- ♦ sok folynak Marcaliban is. A | Rippl-Rónai Múzeum közle-1 ményeiben a tervek szerint * szintén legújabbkori történeti kutatások közreadásával talál- ; kozhatunk. összefoglaló mű készül A Munkásotthon története Somogybán 1903—1948 között címmel. Két megjelenésre váró, de még gondozásra szoruló nagyközségi monográfiáról is hallottunk. Ezek sajtó alá rendezése szép feladatot jelenthet az érdeklődő szakembereknek. Elmondták a tanácskozáson,:: hogy a kiadványok megjelen- ; tetősében példamutató lelke-; sedéssel vállalnak részt a somogyi üzemek, tsz-szövetsé-: gek EKövetkeMtek ül 30. rész Nem csókoltam erős száját. Nem éreztem fogammal az erős fogát. Kezét nem csúsztatta a ruhámba, hogy megsimogassa a mellemet. Nem karoltuk át egymást meztelen karokkal. Lábunkat, combunkat egész hosszában nem értettük össze. Nem vettem szájából számba klarinétja fúvó- káját. Nem táncoltam neki kecses adagiót. Se fürge alleg- rót. Nem mutathattam be neki se forgásokat, se pózokat. És nem láthatta karjátékomat, pedig abban vagyok a legjobb. Megszeghetném anyuci tilalmát, de nem szegem meg. Mért nem szegi meg Dávid? Vagy talán neki is szigorúan megtiltotta anyuci, hogy találkozzék velem? Vagy az ő anyukája tiltotta volna meg? Mért nem jön ide Dávid? Mért nem fütyüli el az ablakom alatt a málnadalt? Vagy inkább: mért nem fújja el az erdőszélről klarinéton? Mi lehet vele? Talán beteg? Este megkértem anyucit: engedjen el holnap reggel Dávidhoz. — Nem engedlek el — mondta anyuci. — Mért vagy ilyen szigorú, anyuci? — kérdeztem. — Azért nem engedlek el, mert mindenfélét pletykáltak rólatok — mondta. — Mit, anyuci? És ki pletykált? — kérdeztem. — Azt mondták, hogy csóko- lóztatok. Igaz ez? Lehajtottam a fejem. Tagadhatnék, de ez gonoszság lenne. Anyuci olyan jó. ö nem büntet meg engem. Csak megmondja, amit hallott. Ezt nem tudom tagadni. De az sem lenne kellemes, ha így válaszolnék: igen. anyuci, csókolóz- tunk. Lehet, hogy Lilian néni látott. Károy bácsi nem tud fölmászni a hegytetőre, amilyen vén. De Lilian néni megtehette. Nem, nem. Még csak az kéne, hogy Lilian néninél kíváncsiskodjamKati? Erre nem is gondoltam. Lehet, hogy a bátyja költötte a rossz híremet. Bosszúból. És most emiatt szenvedek. Most emiatt vagyok eltiltva DávidtóL Ezt azért megkérdezem Katitól. — Mit pletykál rólam a drágalátos bátyád? — kérdeztem tőle. — Nem tudom, mit akarsz. Két hete nem láttam Pistát — felelte. — Azt pletykálta rólam, hogy Dáviddal csókolózom — mondtam. — És nem csókol ózol? — kérdezte Kati. Rám nézett. Szemében irigység volt, látVéget ért a televízió nyolchetes éjszakai filmsorozata, amelyben filmről filmre Andz- rej Wajda rendezői portréja lett élesebb előttünk. A filmművészet hű közönsége örült az alkalomnak, hogy a mozivászon után a képernyőn is viszontláthatta korábbi feledhetetlen filmélményeit. Mert a Wajda-filmek megmaradnak bennünk, talán ott »dolgoznak« hétköznapjaink gondolatvilágában is, ha eléggé fogékonyak vagyunk a művészi képre, gondolatra, ha egy nemzet sorsának figyelemmel adózunk, mely az egyetemes emberi szabadságért próbál harcolni hagyományaival az új úton is. Wajda kibontakozott rendezői munkásságának lényege az, amire a mondat második felében utaltam. Honnan is indult Wajda? Tizenhárom és fél éves múlt 1939-ben, amikor egyik percről a másikra nincstelen munkásgyerekké lett a hivatásos lengyel katonatiszt fia. Templomfestőnek tanult. 1942-ben részt vett a lengyel ellenállásban. A templomfestéshez tért vissza 1945- ben, majd beiratkozott a krakkói képzőművészeti főiskolára, onnan Lodz, a filmfőiskola szólította el. 1952-ben diplomázott. Wajda egészen a legutóbbi filmjeiig ennek a fiatal embernek a szemével nézte a világot, de legalábbis ott bujkált gyermekénje a felnőtt, érett emberben. A Minden eladó talán az egyetlen, melyben a negyvenegynéhány éves Wajda a vele indult nemzedék lelkiismeretét boncolja, magát sem kímélve. Arra a kérdésre, hogy miért szeretik Magyarországon is Wajdát, már feleletet adtunk az imént: ráéreznek a nézők a rokonszenves, fiatal Wajda humánumittas tisztaságára, mely olyan, mint a Csatorna, melyet 1957-ben készített az 1944. augusztus 1-i varsói felkelésről. Alagútsötét és mégis tiszta. Nyolc hét alatt nyolc Wajda- film pergett le előttünk. A mi nemzedékünkkel kezdődött a sor, mely értékei ellenére is széthullóbbnak tűnik, mint azelőtt. Az olasz neorealizmys hatása érződik rajta, s ez a stílus, úgy látszik, eredményei ellenére sem elég életképes. A megyei könyvtárban beszélgettem néhány fiatallal a filmsorozat után. Valameny- nyien ki tudtak emelni egy— Tudd meg, hogy nem — mondtam. — Hát ha nem, akkor mi bajod van? — kérdezte. Akkor hirtelen eszembe jutott, hogy ez a bajom. Hogy el vagyok tiltva Dávidtól. Hogy harmadik napja nem láttam az én Dávidomat. Hogy a szegény Klót egyedül van, és szenved. Ráborultam Kati vállára, és sírni kezdtem. — Mit sírsz? — kérdezte Kati. — Ügy sírsz, mint egy taknyos gyerek. Nem is értem, mit eszik rajtad Pista. Belenyúlt a kötényébe. Kivett egy zsebkendőt, és a kezembe nyomta. Hogy töröljem meg a szememet Levél érkezett anyutól. Nem tud jönni, írta, mert sokat fáj a feje. Itt még többet fájna, írja, mert itt nagyon párás a levegő. Nem is érti, miért épp hegyvidéken kellett apámnak nyaralót vennie. Ahelyett, hogy víz mellett vett volna. Már nagyjából jól megy a két koncert, írta. Apa egy szim- pozionra utazott... Mi az a szimpozion? Ezt majd megkérdezem anyutól, ha válaszolok. Most nagyon egyedül van, írta anyu. És megkérdezte: nem szándékozom-e hamarabb hazamenni? Szeretné hallani is, mit haladtam. Mielőtt jelentkezem átiratkozásra a zenei iskolába. Ha úgy döntenék, hogy megyek, bármikor mehetek. Csak jól csukjak be mindent. Nemcsak kulcsra, lakatra is. És a fatáblákat zárjam be. És a villanyórát csapjam le. És különösen vigyázzak az erkélyajtóra: azt jól zárjam be. Mind a két szárnyat. Ott lebet a Jegköaoyebfilmjei egy filmet. Ügy érzem, minden kiemelés sebet szakít Wajda filmjein, mivelhogy olyan egységes életműről van szó, amelyik nagyjából azonos értékű alkotásokból tevődik össze a személyes vallomás kötőanyagával. Ezért volt fontos bemutatni Wajda első filmjét is. A mi nemzedékünket. A Mester, Alekszander Ford művészete, nyilván nagy hatással volt Wajdára, az ő valóság feltáró szeme messze elkíséri a lengyel film, a mai filmművészet egyik legjelentősebb alkotóját, aki mindig a valóság lényegével igyekszik azonosulni. A Csatorna azért is fontos, mert rajta keresztül jut el a legmagasabb elismerésig a szocialista filmművészet 1957-ben, Cannes-ban, ahol a fődíjat kapta meg. A Hamu és gyémánt — a sorozat harmadik filmje volt a tv-ben — ma is megrázó mű. Nemes Károly az európai népi demokráciák filmművészetének fejlődését bemutató Valóság és illúzió című könyvében pontosan fogalmazza meg a film kapcsán Wajda szemléletét. »Wajda történelmi analízise így a belső konfliktusok vizsgálatává vált, és fordítva: a belső konfliktusokat mindig történelmi koordinátákban, összefüggésekben vette szemügyre« — írja. Az Ártatlan varázslók a 60-as évek fiataljait mutatja be, és innen érezzük valójában, hogy mai korunk is milyen bonyolult valósággal áll a saját nemzedéke mellett a jövőt is féltő Wajda elé. A film fiatal hősének nem német megszállókkal, hanem önmagával kell megküzdenie, hogy felismerje: az élet szépsége, teljessége ronggyá szakítható szét hamis eszközökkel. A Légió a napóleoni háború idején játszódó filmje a nemzeti romanticizmussal számol le oly módon, hogy azonosul a tradíciókkal Wajda és így ítélkezik. Talán ez a film volt az egyetlen, mely a képernyőn nehezen volt élvezhető. A negyvenhat éves Wajda példaként állhat a mai szocialista filmművészet előtt. (Hatása a magyar filmre is kimutatható.) Olyan egyéniség, aki nem tér ki az idő, a szocializmus megválaszolatlan kérdései elől, vállalja azokat, és lelkiismerete szerint feletetet is ad egyénnek és közösségnek! Horányi Barna ben megközelíteni a lakást. A fenyőfákon bárki fel tud mászni. Letettem anyu levelét. Bárki? Klót fel tud mászni, mert Klót ügyes. Nála ügyesebb lánnyal életemben még nem találkoztam. De azt írni, hogy bárki? Végignyúltam a díványon, és Klotra gondoltam. Haragudnom kellene rá, mert harmadik napja nem jön. De Klotra nem lehet haragudni. Csak fáj, hogy nem látom. És én nem mehetek hozzá. Harmadik napja várom őt. Nappal és éjjel. Mindig várom. Egyszer csak mégis jön. Erről nem lehet beszélni. Nézni szeretném őt, mindig csak nézni. És hozzáérni, a puszta bőréhez. Az olyan sima és olyan forró. Nem tudok semmit, ami olyan sima és olyan forró lenne, mint az. Olyan kedves lány! Tudnia kell, hogy miért sírtam. És meg kell értenie. Mégis úgy tesz, mint aki haragszik. Én nem haragszom rá. Akkor ő mért haragszik rám? Harmadik napja nem jön. Hát nem akar többé látni? Neki aztán igazán nem nagy dolog meglepnie engem, ö aztán valóban nem bárki. Neki semmi felkúszni a fenyőfán. Egy ugrás, nagy jeté, ahogy 6 mondja, egy kis kúszás, hipp-hopp — és mér az erkélyen van. Halkan kopog az erkélyajtón, és már be is lép a szobámba. (Folytatjuk.) Somogyi Néplap I 5 l
