Somogyi Néplap, 1972. április (28. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-14 / 87. szám

Felhívás a tiszta, virágos Kaposvárért Tegnap Kaposváron esett az eső, először csupán szemer­kélt, majd alapos »mosásba« kezdett. Nem volt por délután­ra, amikor a tanácsházán ve­zetőségi ülését tartotta a Vö­röskereszt városi szervezete. Az eső »jó példát mutatott« a tisztasági mozgalommal foglal­kozó ülés előtt, a feladatok azonban nem háríthatók az időjárásra. — Égető probléma Kaposvár köztisztasági helyzete — ezek­kel a szavakkal kezdte előadá­sát dr. Harkay László, a vá­ros közegészségügyi felügyelő­je. Az »illusztrációkkal« na­ponta találkozunk valameny- nyien, a kukák körüli szemét­dombokkal, a szemétgyűjtő autók elvonulása után ott ma­radt hulladékokkal, az építke­zések sarát is hazáig tapos­suk. A Széchenyi téri önkiszol­A Kaposvári Városi Tanács, az egészségügyi állandó bizott­ság, a Vöröskereszt városi ve­zetősége, a Hazafias Népfront várost bizottsága, a KISZ ka­posvári bizottsága a »Virágos Kaposvár« cím megtartása ér­dekében 1972-ben egész éven át tartó tisztasági mozgalmat hirdet és szervez a város terü­letén. A mozgalom kiterjed lakóterületre, középületekre, üzemekre, intézményekre, va- | lamlnt közterületekre. A tisz­tasági mozgalomnak szerves i része a virágosítás, parkosítás. Célunk —- hangzik a felhívás —, hogy a lakosság széles körű bevonásával a lakóterületeken, munkahelyeken olyan köz­egészségügyileg és esztétikai­lag megfelelő környezetet ala­kítsunk ki, mely a ma élő és dolgozó ember igényességét és ízlését fejezi ki. Ennek meg­valósítására nagyarányú tár­sadalmi összefogásra van szük­ség. Április-májusban a társadal­mi szervezetek aktívái fölke­resik a lakókat, és értékelik a »Tiszta udvar, rendes ház« mozgalmat. Nyújtsanak segít­séget az értékelő bizottságok­nak azzal, hogy rendbe teszik házuk táját — fejeződik be a felhívás. Ehhez egy mondatot: a köz- tisztasági szabályoknak ez­után nagyobb mértékben szük­séges érvényt szerezni. Mint ismeretes, 1971-ben Kaposvá­ron egy esetben bírságoltak Ilyen szabálysértésért... H. B. Nem cím, hanem munka A folyosón beszélgető fiatal asz- szonyok, lá­nyok éppen ci­garettaszüne­tet tartanak. A vélemények megoszlanak. Van, akinek tetszett az első előadás, van azonban, aki fölöslegesnek érzi a gazdasá­gi ismeretek tantárgyat. Ügy gondolja, nem veszi mujd hasznát. Az »időseb­bek«, a gyakor­lott titkárnők viszont szük­ségesnek érzik mindazt, ami eddig a Tudo­mányos Isme­retterjesztő Társulat tit­kárnői tanfo­lyamán el­hangzott. Harsány! Jőzsefné. Kánya János, a TIT vezető­je szintén a tanfolyam fontos­ságáról tájékoztatott. — Másodszor szerveztünk ilyen tanfolyamot. Az évekkel ezelőtti nem volt sikeres. Most több tantárgy beiktatásával komoly feladat és ismeret el­sajátítása elé állítottuk azokat, akik erre tényleg alkalmasak. — Milyen tantárgyak szere­pelnek? — Gazdasági, jogi ismere­tek, magyar nyelv és stílus, pszichológia (általános mun­ka- és magatartás-pszicholó­gia), ügyvitel, levelezés, kül­földi utazásokkal kapcsolatos jogszabályok és törvények, művészettörténeti áttekintés. Értsenek több mindenhez, és tudjanak is hozzászólni. — Bizonyítványt kapnak a tanfolyam végeztével? — Természetesen. Az első félév után írásbeli beszámolók lesznek, és az egészet majd szóbeli beszámoló zárja. Remé­lem jól beválik a tanfolyam. Kiváló előadókat hívtunk, és gátó boltban jártam tegnap ebéd után, az ülés előtt. Ma­gam is láttam, milyen piszt kosak a vásárlókosarak. Ezt a kifogást az ülés részvevői is elmondták, de már általáno­sítva. Tudjuk jól, most már kevés csak beszélni Kaposvár köz- tisztasági helyzetéről. Cseleke­detekre van szükség. Erre szó­lítja föl a lakosságot az a fel­hívás, amelyet részleteiben közlünk, miután elfogadta a város egészségügyi állandó bi­zottsága is. Döntő után Versközeiben A IV. országos József Attila- s;a valóverseny döntőjében két kaposvári versenyzőt ts üdvö­zölhettünk. Fábián Éva és Kiss László, a Fonómunkás Kisszín- pad tagjai, már régóta elkö­telezettjei a versnek, Fábián Éva: — Nagyon örülök, hogy részt vehettem a versenyen. Véletlenül kerültem a vers­mondók közé, az egyik ver­senyző nem jött el. József At­tila a legkedvesebb költőm. Ne értsen félre, nem azért, mert éppen most zajlottak le a versenyek, egyébként is na­gyon szeretem minden versét. Öt érzem magamhoz a legkö- zelebbinek. Alkalmazkodom verseihez. Minden mondata, minden kifejezése izgalmas számomra. — Hogyan jelentkezik a föl­fedezés öröme verseinek olva­sása, tanulása közben? — Egy-egy vers tanulásánál először keletkezésének körül­ményeit veszem figyelembe és minden versben az újat kere­sem. A verset nem elég meg­érteni, felfogni, hanem érezni kell, azonosulni vele. A hozzá- olvasásnak, a szakirodalom-, nak nagy szerepe van. Kiss László: — Tíz éve foglalkozom vers­mondással, színjátszással. — Mikor került Kaposvár­ra? — öt éve. Nincs kedvenc költőm. Szeretem a verseket, a jó verseket, s úgy gondolom, éppen ezért nem lehet egy köl­tő a legkedvesebb. —• Miért választotta József Attilát a döntőn? — Mert szeretem a verselt. Amit a versenyen mondtam, válogatás, összeállítás volt. Jó volt látni a bíráló bizottság tagjait, amikor a prózai rész­hez, József Attila Babitshoz írt leveléhez értem: felkapták a fejüket. —- Ki az a költő, akit a leg­közelebb érez magához? — Illyés. — Milyen tapasztalatokat s -.ű.’t le a szavalóversenyből ? — Erős volt a mezőny. Sze­rintem a versválasztóssal való­ban gondok vanna. Befejeztem a versmondást, többet nem veszek részt szavalóversenyen A mozgalomtól persze nem vá­lók meg, hisz belőle nőttem népművelővé. MEGJEGYZÉS Klubosdi Csúnya szó ez, hogy klubosdi. Mintha valamilyen játék lenne nebulók számára, nem pedig felnőtt emberek tartal­mas együttléte. Egy pillanat, álljunk meg. itt. Valóban tar­talmas? Az alábbiakat ne vegyék magukra a kiváló címet elért klubok. A klubosdi másutt dívik. Ott, ahol divatból létrehozták a klubot, aztán tiszavirág életű működés után megszűnt, megszűnőiéiben van vagy vegetál. Mi az oka, vagy pontosabban ki az oka ennek a vege­tálásnak? Nehéz kérdés, mert aki átfogó képet akar alkot­ni magának klubéletünkről, bizony gyakran ördögi módon összekuszálódott köröket talál. Próbáljunk rendet teremteni a gazdák és a klubok összevisszaságában. Mert ugye van egy »általános«, többnyire ifjúsági klub, 'van KISZ-klub, van a művészeti csoportnak klubja, van a szakmaközi bi­zottságnak, van a tűzoltóknak, az asszonyoknak, a lányok­nak, van magányosok klubja, öregek klubja. Akinek az a tiszte, hogy számon tartsa valamennyit, biztosan tudna még egy-két változatot hozzáadni. Egy bizonyos, sok a forma és sok a gazda: községi ta­nács, KISZ, népfront, tűzoltótestület stb. Igaz, különböző embereknek keli megfelelő csoportos együttlótet biztosítani, de hát mégsem lehet kimondani: ahány ember, annyi klub. A kaposvári járásban fölmérték, hogy a klubvezetők tudják-e, mi a klub célja. A válaszok vegyesek és eltérőek voltak, s ez a tény önmagában is felkiáltójel. Akadt, aki »közművelődési egyesülésnek« titulálta. Szükséges, tehát, hogy a továbbképzési formákon és rendszereken túl la út­mutatást adjanak közre a klubok számára. És ebben nem szabad hiúnak lenni. Tudomásunk sze­rint Zala megyében napvilágot látott egy jó tapaszt ló­kat közreadó kiadvány. Megérkezett Somogyba, de r lk intézményünkben lepi a por. Nem terjesztik. Miért? kiirt zalai? Minden tapasztalat közreadása fontos! A klubosdi lát­szólag ártatlan dolog. De veszélyes, mert sokat költünk rá. Veszélyes, mert a klubmozgalom rovására történik. Nem a klubok számát kell mindenáron gomba módra szaporítani, hanem a meglevőkben kell megfelelő klubéletet teremteni, előkészítve a talajt a további fejlesztéshez. Az átfedésedet, az áldatlan helyiségvitákat kell megszüntetni. Mert félő, hogy létrejön az elfoglalt emberek klubja is. Szó szerint hallottam ilyen tervről az egyik községben. Ügy látszik, ennek á klubnak nem lesz programja, és a tagjainak meg­jelenniük sem kell. Klubfoglalkozások sem lesznek. Lehet, hogy van már ilyen klub? Ök már gyakorlottak, jogo­san cáfolják azt a téves állás­pontot, melyet sokan vallanak, hogy a titkárnők munkaköré­be csak a kávéfőzés, reprezen­táció, a bájos mosoly tartozik, Kétségtelen szükség van »háziasságra«. A vendégeket, ügyfeleket, üzleti partnereket megfelelő módon kell fogadni. Ez azonban csak egy alapfel­tétel, ami az első napokban, a próba alatt kiderül. Kérdés aztán, hogy mit várnak a fő­nökök a tiktárnőtől. Ez min­denütt a vállalattól függ. Ha a főnök sokat van távol, valakinek helyettesíteni kell. S ezt a legtöbb vezető beosz­tású ember elvárja. Bontson postát, rendezzen panaszos ügyeket. Ezért tanítják ezen. a tanfolyamon a levelezést (nem végzett ugyanis mindenki közgazdasági szakközépisko­lát). Tudja informálni az ér­deklődőket. Legyen tájékozott a vállalat ügyeiben. Ezt a tanfolyamot negyven- hatan kezdték el. Valameny- nyiüket a vállalat javasolta, így a költségeket is állja. A régi titkárnők, akiknek már a kisujjukban van a munkájuk, részben saját kívánságukra jöttek. Ilyen régi titkárnővel be­szélgettem jó néhány előadás után. Harsányi Jőzsefné, a So­mogy megyei Iparcikk-kiske­reskedelmi Vállalatnál dolgo­zik 1963 óta. 1956-ban a Bala- tonboglári Állami Gazdaság­i4 kitaszított — Mert nézze — kezdte a Nagy Színész, szinte minden átmenet nélkül, miután üd­vözöltük egymást —, egy szót se szólnék, ha valaha is ki­fogás merült volna fel embe­ri vagy művészi magatartá­som ellen. Visszautasttotam-e csak egyszer is valamilyen vidéki meghívást, lemond- tam-e csak egyetlen alka­lommal is ingyenes fellépést? Ez önmagában még nem vol­na érdem, de én nem köte­lességből tettem, amit tettem a kultúráért, hanem büszkén és boldogan, abban a hitben és tudatban, hogy szerény te­hetségemmel segíthetek. Vagy állíthatná bárki, hogy a nagy szerepekre pályáztam? Hiszen a kisgyerek is tudja, hogy bálványozott színész létemre a legkurtább szerepet is szí­vesen emeltem föl magamhoz. És vajon csak a drámai sze­repkörben éreztem volna jól magam? Hát nem ugyanolyan átéléssel alakítottam a zenés bohózatok, megcsalt férjét vagy nem álltam örömest rendelkezésere a kabarénak is, amikor szüksége volt rám? Mert a művészi arisztokratiz­must, a gőgöt és hiúságot én nem ismerem... És nem vet­tem ki részemet lángoló hit­tel és ifjonti lelkesedéssel a magyar film megújhodásából, nem vállaltam-e fizikai erő­mön felüli odaadasaol • für mezessel járó fáradalmakat, izzó nyárban és dermesztő téli fagyokban? De nem is le­hetne másként. Én színésznek születem, én a színpadnak élek, az életet csak játszom... — És most mégis kitaszí­tottak — folytatta elkesere­detten — az emberi és mű­veszi sorsközössegból, ki taszí­tottak úgy, ahogyan művész­embert még talán sohasem ... mindig borzadva gondoltam az emberi bűnök egyik legal- jasabbjára, az apagyilkosság­ra, és most egy apagyilkosnáJ utolsóbbnak érzem magam. Ha magát nem ismerném rjy régóta, higgye el, hogy elke­rültem volna, aminthogy el­kerülök most mindenkit, mert nem is merek már az embe­rek szemébe nézni. Hisz úgy nézhetnek rám, mint egy ve­szett ebre: becsületből elég­telent kaptam ... Egy pillana­tig se higgye, hogy üdözési mánia ez nálam! Teljesen tisztán és józanul látom a dolgokat, de tudom, hogy töb­bé nincs szükség rám, ezt akarták a tudomásomra hoz­ni, ilyen leplezetlen könyör­telenséggel, ennyire brutális módon. Csakis ezt akarhatják, igen, ne is szóljon közbe! Az « céljuk, hogy férfikoram teljében, amikor a legéret­tebbnek érzem a művészete­met, elbújdossam, kivándo­rolják innen, látja, ez a leg­valószínűbb, ezt a sorsot szán­ták nekem az üldözőim; hisz ismerik a jellememet, tenat tudják, hogy más kiút nincs számomra. Pusztulnom kell, mégpedig minél előbb, hogy ne röhögjenek rajtam mil­liók. Igen, ez az egyetlen megoldás számomra, ha nem akarok a kárörvendők szeme láttára lassan elmerülni a gyalázatok gyalázatában, bi­tang csavargó módjára elke­rülni minden tisztességes em­ber tekintetét, s a társada­lom számkivetettjei, a legzül- löttebbek módjára önérzette- lenül elsüllyedni a mocsár­ban ... — De hát tulajdonképpen mi történt? — kérdeztem megdöbbenve, amikor a Nagy Színész lélegzésnyi szünetet tartott. A művész rám meredt: — Hogy mi történt? Ember, hát maga csukott szemmel jár a világban?! Nem tudja, hogy az új darab plakátján ugyan­olyan nagyságú betűkkel szedték az é n nevemet, mint a többi szereplőét?! ban kezdte gépíróként. Természete­sen először ezt kellett megtanulnia, s ezt csak az is­kolában nem lehet elsajátí­tani. Mint mondja, most is a gyorsírás az egyik leg­fontosabb és leggyakoribb feladata. Ér­tekezleteken állandóan ő ír. Versenyeken vett már részt, s első, második helyezést ért el. A tanfo­lyamnak olyan szükségét érez­te, hogy ő kér­te a vállalat támogatását Viselkedésé­ből, tárgyila­gosságából, kedvességéből kitűnik, mi Iyen »helyet­tese« ő főnökének. Hosszú gyakorlata van a munkában. Levelezéseket folytat, panaszo­kat továbbít — vagyis önálló. S azt hiszem, ilyenné szeretné­nek válni a többiek is. A fia­talok, akiket még képeznek. Major Ferencné a Kaposvári Villamossági Gyárban dolgo­zik. Gépírónő, öt is javasol­ták, alkalmasnak találták. Ko­moly, határozott. S ha elvégzi a tanfolyamot, teljesül a vá­gya, titkárnő lehet. Major Ferencné. az anyag érdekes. Annyian je­lentkeztek, hogy nem is sike­rült mindenkit fölvenni. Te­hát nem lesznek üresek a széksorok, ha a későbbiekben is indulunk. — Mi a felvétel föltétele? — Minimum az érettségi. Mindebből tehát nagyon világosan kitűnik, hogy tit­kárnőnek lenni nem könnyű. Ismeretet, tudást igényel. Nem cím, hanem munka. F. B. Víz, levegő, élelmiszerek Balatoni közegészségügyi napok A Somogy megyei Tanács V. B. egészségügyi osztálya és a közegészségügyi-járványügyi állomás május 4—5—6-án Sió­fokon rendezi meg a XV. jubi­leumi balatoni közegészségügyi napokat. A tanácskozás prog­ramfüzete sok olyan témát ígér, melyre a közvélemény is odafigyel majd. Mindenekelőtt az üdültetés szerepére, különös tekintettel a Balatonra. Az első napi program össze­foglaló címe a vízzel kapcso­latos egészségügyi tudnivalók lehetne. Másnap a mezőgazda­ság, illetve a növényvédelem kerül napirendre, valamint az ipar, a munkaegészségügy. 5-én szó lesz még a közleke­dés-egészségügyről is, a levegő szennyeződéséről és az Ifjúsági táborok kondicionáló hatásá­ról, a téli üdültetésről. Egy másik fontos téma: az élelmi­szerek higiéniája. Az Egészségügyi Szervezők Tudományos Egyesülete dél­nyugat-dunántúli tagozatának 5-i tanácskozásának program­jából: a társadalom-egészség­tani kutatások helyzete, a Ba- laton-parti járóbetegellátás helyzete és fejlesztésének táv­lati problémái, a kézi gyógy­szertárak szerepe a Balaton­part egészségügyi ellátásában. A Bányász üdülő dísztermé­ben 6-án folytatódnak a köz­egészségügyi előadások, közü­lük egy érdekéé esett hívja fel magára a figyelmet: a Kisüsti pálinka vizsgálatai, különös tekintettel a réztartalomra. Az országos KÖJÁL-ok mel­lett ezen a tanácskozáson is részt vesznek a szabadkaiak; két előadást tartanak. Tárgyalások a számítástechnikai oktatás feiiesztésáröl Tegnap elutazott hazánkból az a delegáció, amely Erling Dessaunak, az ENSZ fejleszté­si program igazgatóhelyettesé­nek vezetésével a Központi Statisztikai Hivatalban és más intézményekben azzal kapcso­latban tárgyalt, hogy az ENSZ szakmai segítségével és hozzá­járulásával nemzetközi oktató- központtá fejlesztik a magyar számítástechnikai oktatóköz­pontot. Az ENSZ fejlesztési prog­ramja mintegy kétmillió dol­lárt bocsát Magyarország ren­delkezésére, hogy meggyorsít­hassák a számítástechnikai képzést, később pedig más or­szágok számítástechnikai szakembereinek képzését is megszervezhessék Magyaror­szágon. Somogyi Néplap

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom