Somogyi Néplap, 1972. április (28. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-11 / 84. szám

Tovább tart a Nagyatád és a Latinca versenyfutása Balatonboglár súlyos veresége hazai pályán Izgalmakban bővelkedő, ér­dekes forduló volt a megyei labda rúgó-^bajnokság I. osztá­lyában. A bajnokesélyesek — ez alkalommal hazai pályán játszva — biztosan szerezték meg a két pontot, így tovább tart a Nagyatádi Kinizsi és a Marcali Latinca versenyfutá­sa. A forduló legváratlanabb eredménye Balatonbogláron született, ahol a kiesőjelölt Nagyatádi Somogy B. SE vá­ratlanul lelépte a kényelmes- kedő — s talán kissé el is bi- zakodott — balatonboglári csapatot Nem várt eredmény született Taponáron is, ahol az esélyesebb Marcali V. Me­teor végül is kénytelen volt döntetlennel beérni. NAGYATÁD—FONYÓD 3* (1:« Nagyatád, 600 néző. V.: Tóth Gy. A hazai csapat he­lyenként szemre is tetszetősen játszott A fonyódiak olykor túl kemény játékkal próbál­ták ellensúlyozni a listavezető nagyobb tudását Sikertelenül. G.: Markovira (2), Bazsó. Jók: Markovira, Nezdei, Fehér, ill. Bogdán, Nagy, Bendekovics. Harsányt Zoltán TASZÁR—ORDACSEHI 3.-t (1*> Taszár, 100 néző. V.: Krei- iw. Az első félidőben viharos szél támogatta az Ordacsehit, mégis a hazaiak rúgtak gólt Szünet után a kemény játé­kot erőltető vendégcsapattal szentben is növelni tudta elő­nyét a Taszári Szőnyi SE. G.: m in... nb in... (Folytatás a 4. oldalról.) Puha 14 méterről kiegyenlí­tett 1:1. 24. perc: Kátai kiugrott a védők gyűrűjéből és 10 méter­ről védhetetlen gólt lőtt. 2:1. Végig jó iramú, színvonalas mérkőzés volt. A hazai csapat ez alkalommal nemcsak lelke­sen, hanem jól is játszott. En­nek köszönheti igen értékes győzelmét. A Kapoly csapatá­nak nem volt gyenge pontja, Csáki a mezőny fölé nőtt. A vendégeknél Benke, Horváth, Ábrahám és Lipóth játéka emelkedett ki. További eredmények az Északnyugati csoportban: Bá­bolna—Fertőd 4:3, Győrszent- iván—MOTIM TE 1:2, Petőhá- za—Vértes SC 2:0, Sárisáp— Rákóczi SE 1:1, MOFÉM Hu­bertus—Komáromi O. 2:3. Ta­tai AC—Győri Elektromos 0:0. Kollár (2), Károlyi. Jók: Hu­skies, Fredrich, Kollár, ül. Kónya, Kiss, Varga. Vadas Tibor BABÓCSA—K. V. LOBOGÓ 3:2 (3:2) Babócsa, 200 néző. V.: Sós. A hazai csapat nem tudta kellőképp kihasználni helyze­teit. A vendégek kapuját há­rom ízben a kapufa mentette meg. G.: Takács, Horváth, Bencs (öngól), ül. Somogyi, Bencs. Jók: Takács, Vukk- man I., ill. Zimonyi, Radaksz. Kovács Tibor KAR AD—CSURGÓ 2:2 (2:1) Karád, 200 néző. V.: Tóth L. A vendégcsapat szerzett vezetést, aztán fordult a koc­ka. Szünet után a fölénybe került Csurgó végül is kihar­colta a megérdemelt döntet­lent. G.: Qndrusek, Lepenye, ül. Szabó, Mód I. A hazai csa­patban senki sem játszott át­lagon felül, a vendégeknél Mód I. és Szabó jeleskedett. Mészer János TOPONÁR—MARCALI VM 0:0 Toponár, 100 néző. V.: Sohádl. Jó védelmek, gyenge csatársorok mérkőzését hozta a találkozó. A döntetlen meg is felelt a látottaknak. Jók: Dunkler, Szántó, Molnár, ül. Tormási, Koncz, Farkas. Csima János K. VASUTAS—SOMOGY­TARNÓCA 1:1 (0:0) Kaposvár, 100 néző. V.: Hardi. A házai csapat kihagy­ta legbiztosabb helyzeteit is, ezért kellett megelégednie döntetlennel. G.: Kéiki, ül. Hétfőn délelőtt Kecskémé- j ten lépett pályára a Táncsics SE NB I-es kosárlabdacsapata a helyi Petőfi ellenében. A mérkőzés esélyese a kecske­méti csapat volt, mégis hajszál híján a kaposvári együttes győzött. A hajrában azonban odalett a második bajnoki pont. Kecskeméti Petőfi— Táncsics SE 74:73 (40:40) Kecskemét, 300 néző. Vezet­te: Szalosi, dr. Nádai. A kiegyenlített első félidő­ben is inkább a kaposvári csa­pat játszott fölényben. A má­sodik játékrészben a Táncsics ragadta magához a kezdemé­nyezést, s már 10 ponttal is vezetett. Egy pont volt a kecs­Pintér. Jók: Kéki, Hajdó, Ka­szás! ill. Bátori, Farkas, Ben- csik I. Végvári Dénes M. LATINCA—LENGYEL­TÓTI 4:0 (2:0) Marcali, 400 néző. V.: Du- csai. A lelkes vendégcsapat erejéből csak harminc percig futotta. Szünet után nyo­masztóvá vált a hazai fö­lény, és könnyen nyert a La­tinca SE. G.: Bíró (3, egyet 11-esből), Farkas. Jók: Nyi- kos, Varga, Farkas, ül. Schmi- da, Kesztyűs. Kisborsó Imre SOMOGYI B. SE—BALA- TONBOGLÄR 4:0 (1:0) Balatonboglár, 300 néző. V.: Bóna. A széltől támogatott vendégek egy szerencsés gól­lal vezetést szereztek, ugyan­akkor a bogiáriak egy 11-est elhibáztak. Szünet után a B. MEDOSZ-nak semmi sem si­került, a nagyatádi csapatnak minden. Ráadásul az atádi kapus a legnehezebb labdákat is kifogta. G.: Bakó (3), Máté. Jók: Nebort, a mezőny leg­jobbja, Bakó, Máté, Tóth. A bogiári együttesben nem akadt kiemelkedő teljesítmény. Kollár József A megyei labdarúgó-bajnokság állása: 1. Nagyatád 19 15 3 1 60:19 33 2. M. Latinca 19 13 4 2 51:13 30 3. Babócsa 19 11 2 6 42:24 24 4. Taszár 19 9 5 5 29:18 23 5. Marcali VM 19 10 3 6 2i8:20 23 6. S.-tamóca 19 9 4 6 31:27 22 7. Karád 19 8 4 7 31:31 20 8. B.-boglár 19 8 3 8 26:33 1!) 9. Csurgó (—1) 19 8 5 6 30:28 20 10. Fonyód 19 7 4 8 30:32 18 11» L.-tóti 19 7 4 8 20:31 10 12. K. Vasutas 19 5 4 10 35:34 14 13. K. V. Lobogó 19 4 4 11 26:35 12 14. Toponár 19 3 6 10 19:36 12 15. Somogyi SE 19 5 2 12 26 :49 12 16. Ordacsehi 19 — 3 16 9:62 2 kemétiek hátránya, amikor 23 mp-cel a befejezés előtt két büntetőt dobhatott a hazai csapat. Mindkettőt értékesítet te. Ezt követően a kaposváriak már nem tudtak pontot sze­rezni. Ld.: Kovács 22, Szabó 12, Fazekas 12, illetve Kraj- nik 17, Pakoth 16. A kosárlabda N BI állása: 1. Bp. Honvéd 13 12 1 1176:910 25 2. Csepel 12 11 1 934:915 23 3. Baja 13 9 4 1001:898 22 4. Sopron 13 9 4 1126:988 22 5. MAFC 13 8 5 909:855 21 6. BSE 13 7 6 904:881 20 7. Ganz-MÁVAG 12 8 4 805:797 20 8. Kecskemét 13 6 7 819:882 19 9. Vasas Izzó 13 4 9 797:874 17 10. Videoton 13 4 9 866:928 17 11. Oroszlány 13 4 9 954:1112 17 12. K. Táncsics 13 4 9 830:1023 17 13. Csőszerelő 13 3 10 859:998 18 14. Szeged 13 1 12 937:1112 14 Egy ponttal kapott ki a Táncsics SE ........ . ' F ő a feledékeny ség l Sárika, a titkárnő belépett az igazgatói szobába, ahol a főnök a tervosztályvezetővel beszélgetett. — Ne tessék haragudni — mondta könnyeit törölgetve —, elfelejtettem elküldeni Putnoki kartársnak az áthe­lyezési levelet. — Nem baj, Sárika — nyugtatta meg az igazgató a titkárnőjét. — Sőt, annyira nem baj, hogy rendkívüli prémiumra számíthat. — Ne haragudj, ha meg­kérdem — csodálkozott a ter- ves, amikor Sárika kiment —, miért adsz prémiumot a titkárnődnek, amikor min­dent elfelejt? — Jegyezd meg, hogy ő a vállalat gyöngyszeme. — Na, ne mondd! Es miért, ha szabad kérdeznem? — Nézd, eddig a feledé- kenysége a véletlen folytán mindig hasznot jelentett. Itt van például a Putnoki esete. Rosszul dolgozott, vidéki üze­münkbe akartam helyezni. Mint hallottad, Sárika elfe­lejtette neki az erre vonatko­zó rendelkezésemet elkülde­ni ... — Mi ebben a haszon? — Egy órával ezelőtt tele­fonáltak felülről, hogy a vi­déki állásra kijelöltek vala­kit. Képzeld, milyen kínos lett volna azt mondani, hogy a hely már be van töltve! — Ez rendben van, de te mindig panaszkodtál, hogy sohasem tudja, kit kell be­engedni, kinek kell téged le- takadnia, és hogy betegesen igazmondó... — Ez igaz. De, tudod, mi­lyen nagy szolgálatokat tett, amikor elfelejtette a tervje­lentésedet elküldeni a főhi­vatalba? Ha elküldi, észre­veszik a hibát, amit mi csak később fedeztünk fel. — Elnézést kérek — jött be pityeregve a titkárnő —, de elfelejtettem valamit. — Már megint?... Most mit felejtett el? — Megvenni az ötven lottó- szelvényt ... És már lekés­tünk az e hetiről. — De hiszen ez a maga ál­landó feladatai közé tartozik! Nem is kell megkérdeznie a számokat, mindig ugyanazok­kal játszom ... Telefonáljon azonnal, talán már megvan­nak a kihúzott számok! — Nevetnék, ha ötösöd vol­na — mondta gúnyosan a terves. Sári hozta a számokat. — Mindössze két kettesem lett volna — mondta az igaz­gató megkönnyebbülve. — Körülbelül százharminc fo­rintot takarítottam meg ezen a héten. Sárika pedig büszkén elvo­nult. Palásti László Nagymama Tizenhét esztendeje vise­li a kaposvári színház Csiky Gergely nevét, s ez idő alatt bizony kevés Csiky Gergely- darabot látott a közönség. Igaz, országosan is kevésszer keriilnek színre darabjai épp­úgy, mint a közvetlen elődöké — Szigligeti Edéé —, vagy ré­szint a dramaturgiájához kap­csolódó utódoké — Bródy Sán­doré például. A múlt század utolsó negyede, a válségteli dualizmus a drámák tucatját hozta, s ezek fölött különösen Csiky Gergely neve fénylik. Az alkotókra — akiknek ér­demei irodalomtörténetileg vi­tathatatlanok (Csiky Gergely is meghatározó szerepű a ma­gyar dráma történetében) — érdemes odafigyelnie bemuta­tó szándékkal is a mai ma­gyar színjátszásnak. Az »-odafigyeléshez-« az al­kalmat a jubileumi év adta Kaposváron. Hogy eredetiben milyen volt a Nagymama, jórészt vissza­adta a kaposvári előadás. A színpad világának rutinos is­meretében írta Csiky Gergely ezt a drámáját — s nagyon he­lyesen a műsorfüzetben is közreadják —, mindjárt szí­nészekre szabva. A mindig jól beváló véletlenek játéka a cselekmény egy része, amely merőben nem operetthistória, hiszen itt a szerelmeseknek alig kell küzdeniük egymásért, legföljebb kifejezésre juttatni amit éreznek. Ott van a kö­zéppontban egy jóságos irá­nyító, a nagymama. A nagy­mama, akiben a felvilágosult, talán nem érdemtelen így mondani: a múlt század fel­fogásában modern asszonyát rajzolta meg Csiky Gergely. Tudomásul veszi, hogy a szár­mazási korlátokat könnyen le­döntik az érzések. Van ebben a játékban — a bonyolódó cselekményen, a jó jellemrajzokon kívül — lehe­letnyi társadalomkrltika is, és a kornak, a nézők Ízlésének nem ellentmondó szenttmenta- lizmus. A bemutatás igényének ér­téke mellett messze elmaradt a bemutatóé. A Csiky-szín- művet úgynevezett zenés víg­játékként írták ki a színlap- ra, műfajilag azonban meg­foghatatlan volt. A mai ösz- szetett dramaturgiájú dráma­világban önmagában ez nem bűn, itt azonban korántsem beszélhetünk az újítás eré­nyeiről. A porlefújás; a zené- sítés, a versszövegek, a kore­ografálás nem pezsdítették fel kellőképpen az egyszerű szín­padi játékot, hanem elnyújtot- tá, szétesővé, vontatottá tet­ték. Hajdú Júlia zenéje kevés­sé vezette el a mához az ere­deti dráma hangulatát, dal­lamvilága visszaerőlködött ugyan jó pár évtizedet. Sram- li volt sok helyütt, különösebb lendület és játékosság nélkül, másutt szirupos operetteket idézett vissza. Egyedül a »palotás dalban« adta vissza a zenei karakter a drámai jeüemet, s ahol vár­tuk még — a katonás Örké­nyi bárónál; G. Dénes György ötlettelen versszövegével együtt nem élt a zenei jellem­zés lehetőségével. Laczkó Mi­hály rendező a vers és a zene »vasmarkában« megtette a tőle telhetőt, a kellemesen régi dialógusokat néhol vérbő ka­rakterekre, jól pergő színpadi helyzetekre alkalmazta. Jólle­het a jellemkarikírozó színpa­di ötletből elkelt volna több is. Hetényi János koreográfust is kötötte a muzsika, amelyből színésznek, rendezőnek, tánc­rendezőnek egyaránt nehéz volt kiszakítani magát. Nagy Sándor díszletei puszta ope- rettrekvizitumok maradtak. Szekulecz Judit jelmezei is né­hol látszottak csupán ötletes­nek. El kellett volna szakadni jobban a zenés vígjáték ja­vára — az operettől. Pedig az elszakadási igény, a játék igé­nye, a prózában megrajzolt jellemkarakter visszaadása ott munkált némely szereplő­ben. Közülük elsősorban azok jutottak hozzánk közel, akik az operettelőadás sablonján túl — szerepüknél fogva — le­hetőséget kaptak a teljesebb játékra: Farkas Anny jósá­gos, cinkos Nagymamája, Csorba István mord katona­nemese, Varga Tibor hóbortos dandyje, Réti Erika kedves, fitos Mártája. Bő komédia íz­zel élénkítették a játékot a »szerelmes kettősök«. Mészá­ros Joli—Komlós István, Far­kas Rózsa—Papp István. Ta­kács Gyula és Imre Gabriella játéka elsősorban operettben érvényesül, számukra kevés lehetőséget adott ez a vegyes darab. Két tehetséges fiatal színészt említsünk meg. Hor­váth Zsuzsát esetlen bakfi­sáért és ifjú Mucsi Sándort. aki sikerrel mutatkozott be, csupán el kell választania pin­cérét Kabos Gyula »hálás em­lékezetétől«. Tröszt Tibor Kikapcsolódik, megújul az ember. Tapasztalataink szerint a községi műkedvelő művé­szeti mozgalom elsősorban a vetélkedőkre, a művészeti szemlékre összpontosítja ere­jét. Pedig a szemle nem cél, hanem lehetőség a bemutat­kozásra, s ezért örülünk minden olyan produkciónak, mellyel a csoportok: szín­játszók, néptáncosok, éneke­sek elsősorban közvetlen környezetüket ajándékozzak meg. Ilyen rendezvény ven­dégei voltunk vasárnap dél­után és este Attalában. A KAPOS MENTI község önmaga szépségét mutatta be, értékeit gyűjtötte össze értő módon és ízlésesen. A honis­mereti kör kiállítását már pénteken megnyitották. Vala­mennyi közművelődési meg­mozdulás részeseként ott lát­tuk a község vezetőit is. Tóth János tanácselnök egyben a honismereti szakkör vezetője Is. — A nőbizottsággal közösen — jórészt ugyanazon tagokkal — kezdtük el a honismereti munkát néhány esztendeje. A falukrónika tulajdonképpen addigra elkészült már, mi meg fogtuk a magnót, a jegy­zetfüzetet, s mondákat, nép­dalokat, földrajzi neveket gyűjtöttünk. Mikor a Kapos menti napok keretében nép­művészeti kiállítást rendeztek itt nálunk, akkor ötlött eszünk­be, hogy ilyen kincseink ne­künk is vannak. S most össze­hoztuk ezt a kiállítást. Megint segített a nőbizottság ... A tanácselnök a népviselet­be öltözött attalai menyecskék, lányok körében, akik a honis­mereti szakkör tagjai is, be­mutatta a község »folklór tár­latát«. Neccek, ünneplő női viseletek, pazar hímzésű térí­tők, nehéz selyem huzatok, tö­Népművészeti kiállítás — színes műsor Attalai vasárnap mör bársonyok, tetszetős férfi­kötények, bő gatya, »inneplős kapca« sorakoztak a klubte­remben. Fejkendős nénik tet­ték föl az ókulát, és vizsgálták közelről a viseletét, melyet egykor maguk is hordtak. Az asztalok előtt rokkák, agyagkorsók, idézték fel a Ka­pos mente egykori népi életét, nyári munkák, kaszálások, aratások hangulatát. Minden megmozdulásban részt vesznek a vezetők is — írtam előbb. Gondos József tsz-elnökön amolyan egészsé­ges lámpaláz látszott, nem cso­da, hiszen nem sokkal a szín­padra lépés előtt beszélget­tünk. — Vegyes kórusunk van, s a nő tagokból külön asszonykó­rus. Néhány éves múlt van egyet, ez az igény vezette a művelődési házba a község­belieket; nézőket, szereplőket Este hét körül valóságos kör­forgás kezdődött a klubterem­ben meg a nagyteremben. Ko­moly, sötét ruhás férfiak jöt-; tek át a ház előtti téren, a kora estében szinte világított a fehér ing, kezükben citera. A villanykörték fényében gyön­gyök csillogtak, pruszlikok, bő szoknyák ezer színe hullám­zott — a szereplők. Fehér bal­lonok, elegáns kiskosztümök a legújabb divat szerint — a né­zők. A község egész estét betöltő színes műsort adott önmagá­nak. Színjáték, szólóének, nép­tánc, népdalkórus, vegyes kó­rus váltakozott. Eleven erejé­vel vonult fel a műkedvelő A vegyes kórus. mögöttünk, de az idei szemlén már aranyat kaptunk. Olyan dolog együtt énekelni, mint egy nagy családban együtt lenni esténként. Közel áll az ember leikéhez. Gyermekeim és unokáim is tagjai a cso­portnak. — A napi gondok, a tsz ezer dolga mellett hogyan jut idő erre? — Muszáj, hogy jusson! Mi­kor egyik vezetőnk beteg volt és a bajok kellős közepén vol­tunk, akkor is eljártam a pró­bákra. írja meg, hogy vala­mennyi elnöktársamnak aján­lom: ha pihenni akar, énekel­jen, persze, ha olyan énekes­kedvű. Kikapcsolódik, meg­újul az ember. Kiénekli még a fáradtságot is. Kiénekelni a fáradtságot, munka közben ünnepelni művészeti mozgalom egy köz­ség világában. Két, Dombóvár­ról kijáró pedagógus és a So­mogy együttes egyik tagja állt mindezek mögött »szakmai« irányítóként. LEGSZEBB meglepetés a két szólamban is éneklő ve­gyes kórus volt. A népdalok megszabta egyszerű előadás­móddal, de mégis nagyon kul­turáltan, élményt adva énekel­tek. A tsz-elnök is nagy sikert aratott. Most nem mint elnök, hanem egy régi somogyi boj­tárnóta előadójaként. Az általános iskolások szín­játékai, versmondásai, jelene­tei élénkítették a műsort. T. T. 01303053013101

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom