Somogyi Néplap, 1972. április (28. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-30 / 101. szám
VALLOMÁS A FÁKRÓL Munka közben. Szeretőn a öt, mert él, s mert meg akarom hosszabbítani az Metél A fa művészeti reneszánszát éli A néprajz, a pásztorművészet nyújtotta tormakincset és motívum világot, a hagyományos megmunkálási módokat akarom ötvözni olyan kulturált mondanivalóval, hogy az a ma emberének .szóljon. Azt szeretném, ha modemnek éreznék munkáimat és nem kuriózumként vinnék a lakásukba. Omamentális munkáimmal mai belső építészeti igényeket is szeretnék kielégíteni hogy a fa megjelenése által tábláim hangulatossá, ízessé, emberivé tegyék a környezetet __« » —« nem múlanak, csak most kezdődnek cl.« (Kosztolányi: Ezek a fák) Keskeny kis szobáeska a művelődési ház emeletén. A padlón bokáig forgács. A gya lupádon nagy fatábla beszorítva, a művész kezében véső és fakalapács. A falakon, a földön, a deszkák és fatömbök között kész munkái. Ornamen- tális táblák, Dachau emléke, J ózsef Attila, Hemingway-portré, versillusztráció fába örökítve. A művek alkotójukról, 6 a fáról beszél. előbukkanása új ötleteket ad. Sokszor hónapokon, éveken át dédelgetek egy elképzelést, azután hirtelen megfStema valahol azt a nyersanyagot amelyik ötletemhez kínálja önmagát Máskor meghőkkenek: hozzákezdtem valamihez, s amikor a fa kitárulkozik előttem, valami egészen más, az eredetitől eltérő gondolatra inspirál Mert él a fa, nem erőltethetem rá elképzeléseimet Kapcsolatom azonban másképp alakul »vele«, ha valami geometrikus, omamentális dologra készülök. Az bármilyen fából megoldható ... A pásztorművészet apró, részletező játékossága hatott rám leginkább, a felület megmunkálásának finomsága, mivessége. Ügy érzem, ha hozzátehetek valamit gondolatban, ötletben, ízekben, kifejező erőben, akkor szép és értelmes dolog lehet belőle. Füstölést, égetést is alkalmazok, kontrasztot lehet teremteni vele nemcsak belső erőkkei hanem külső játékokkal is. A fehér fát különösen jól színezhetem, s még az évezredek óta ismert, legősibb módszert, a trágyalébe színezést is alkalmazom. A pásztorok is így csinálták ... Tizennyolc éves voltam, «Tükör megkíséreltem megfejteni a fa titkát. Hosszú évek kellettek hozzá. Először — szinte önigazolásként — portrékat faragtam, azután technikailag meghökkentő, látványos dolgokra törekedtem. Később a finomság, az áttörtség varázsa ragadott el, de ezen is túl kellett lépnem, hogy sürí tettebb, összefogót- tabb munkákat mondhassak magaménak. A fa kínálja önmagát. Nemcsak lehetőséget ad azáltal, hogy megmunkálható, hanem olyan tulajdonságok kapcsolódnak nyersanyag mivoltához, amilyenekkel egyetlen más anyag sem büszkélkedhet Itt van például a legklasszikusabb faragófa, a tölgy. Robusztus, kemény és rideg majdnem hogy durva dolgok megjelenítését követeli. A körtefa egészen más: finom, játékos, áttört faragásokra született. A diót artisz- tikus anyagnak tartóm, ünnepélyes és komoly; a hars tömött rostú, puha fa, szinte bármit faraghatok belőle. A kőris az elegáns, de kemény fák közé tartozik, s a tiszafa — úgy érzem — a fák királya. Bámulatosan gazdag erezete van, csont keménysége. Vöröses mély tónusa, ha beérik, csodálatos látvány. S ha ezeket az adottságait kiaknázhatja az ember, rájön, hogy olyan lehetőségeket nyújt ez az anyag, amilyenekre egyetlen társa sem képes... A fák mélyére hatolni, feltárni belső tulajdonságait azonban csak manuális megmunkálással lehet. Amikor dolgozom, amikor gyalulok és feltárul a fa erezete, amikor a véső alatt kiszakad egy-egy forgács, akikor jönnek elő igaza szépségei. A csomók, a hibák, a forradások, a fa fflré- szelés által nyert metszésfe- lületei, mérete, alakja, színe és tónus játéka — ezt sem a kő, sem a fém nem tudja produkálni... Megnyugtató a műhely, szeretek dolgozni a fával. Észre sem veszem, hogy fizikai munkát végzek. Jó dolog az élő fából élő alkotást létrehozni Ha faragható az anyag, tisztelettel közeledem hozzá, nincs jogom elrontani. Inkább hozzá akarok tenni valamit, és kibontani a benne rejlő lehetőséget. Ha kezembe kerül egy szebb darab, sokszor évekig félreteszem, kerülgetem. Annyira szép, hogy vigyáznom kell rá. Érlelem a fát és magamban a gondolatot Mert valami méltót akarok létrehozni belőle. Máskor — munka közben — a fa szerkezeti adottsága^ alakítják elképzeléseimet A tulajdonsága, a színe, erezetének gazdagsága. A fa gyakran soha nem látott dolgokat tár föl •tótiem, s a rejtett szépségek »... A fa éL Él akkor is, amikor zöld levelek borítják, és él, ha kivágták, ha elszakították a földtől. Gyökerét veszítve éli második életét Gyerekkoromban sokat jártam arborétumokban. Ha megláttam egy évszázados Gog és Magőg. fenyőfát, csodáltam hosszú peroekig, -ö- volt az élmény nekem. És jártam a múzeumokat A fafaragásokkal volt legtöbbször találkozásom. Közel álltak hozzám, mert a régi pásztorélet levegőjét éreztem körülöttük. Feltámadt bennem a kíváncsiság Miért ne próbálkozhatnék én is? Meg tudnám-e munkálni a fát, közel férkőzhetnék-e hozzá? Az emberek általában szeretik a természetet, a hegyeket, a növényeket, az állatvilágot. Ragaszkodnak hozzá. Azt hiszem az emberiséghez legtermészetesebben kötődő anyag mégis a fa. Lakást, élelmet, nyersanyagot, ruhát adott Ezt a kötődést akarva- akaratlanul el kell ismernie mindenkinek. De közel férkőzni hozzá csak az tud, aki megdolgozza a fát, aki átalakítja, s hozzáadhat valami szépségéhez méltót Megpróbáltam. Juhász Gyula: A MUNKA Én őt dicsérem csak, az Hét anyját. Kitől jövendő győzelmünk ered; A munkát dalolom, ki a szabadság Útjára visz gyász és romok felett A gyárkémény harsogja diadalmát S a zengő sínen kattogó vonat A béke 6, a haladás, igazság, Mely leigázza a villámokat Nagy városokban, végtelen mezőkön A dala zeng és zúgni fog örökkön, Míg minden bálvány porba omol itt Én őt dicsérem csak, az élet anyját. Kinek nővére Szépség és Szabadság S kinek világa most hajnalodik. Juhász Ferenc: Kinek karja van Te ekével, te kalapáccsal, tollal, a rózsa, amely a kórházak udvarán terem, igen, a rózsa illatával. te ekével, te kalapáccsal, tóttal, a gőzfűrész ferde fémfogával, a vas az erejével, a felhő azzal, hogy esőt ad a földnek, a föld azzal, hogy kenyeret terem, mindegy, hogy hogyan, ki ekével, ki kalapáccsal, tollái. a rózsa, amely a kórházak udvarán terem, igen, a rózsa illatával kinek karja van, a két kezével kinek karja nincs, a mosolyával mindegy, hogy hogyan, kinek fényes a lelke, szép szavával, akire hallgatnák a vizek, az dalával, szelídítse meg c vizeket az erős gyúrja meg a fémeket, adjon lelket a lelkes anyagnak, mindegy, hogy hogyan, ki ekével ki kalapáccsal, tollal a rózsa illatával, mindegy, hogy hogyan, csak építse, építse, építse ezt a hazát! Május a zenében A május, földrészünk, Európa éghajlati viszonyai között, a tavasz, a virágzás időszaka. A növényzet kihajt, a fák kibontják lombkoronájukat madarak népesítik be az erdős — mezőket A téli bezártság után az emberek is közösen részt akarnak venni a természetnek ebben az általános megújulásában. E szívderítő hónap beköszöntőt az európai népek ősidők óta dallal, tánccal, sportszerű vetélkedéssel ünnepük meg Sokfajta népszokás kapcsolódik ehhez az időszakhoz: májusikirály- és királynő választás, lóversenyek, zöldág-hordás, a májusfa-ál- lítás. Az európai műzene hajnalán, amikor a XII. és XIII. század fordulóján Dél-Fran- daországban és Észak-Spa- nyolországban feltűnnek a trubadúrok, az első olyan »dallam ki tál álak«, akiknek a nevét is tudja már az utókor — ezek első dalaikat a tavasz ébredéséről írják. Ilyen Moniot D’Arras májusi dala, vagy Rambaut de Vaqueiras műve a »Kalenda Maya«, magyarul május elseje A kora- beü Németországban szintén virágzott a lovagi dalkölié- szet, művelőit ott minnesán- gereknek hívták. És ezután, egészen napjainkig a világi zene egyik szép témája marad a terráé- szet megújulása, a tavasz, a május. A többszólamúság kezdetén elterjedtek a tavasz dicséretét zengő frottolák és madrigálok, Schumann tavasz-szimfóniája, Schubert, Mendelssohn, Brahms és WoZ/ májusi dalai. Wagner A waJ- kür és Saint-Saens Sámson és Délila című operáinak tavasz- áriái és az ősi kultuszokat felelevenítő Sztravinszkij- balett mind azt bizonyítják, hegy a téma végigkíséri az európai zenetörténet utolsó öt évszázadát Amikor 1889-ben a n. Iit- temacionálé párizsi alakuló kongresszusán elhatározták, hogy a nemzetközi munkásság minden évben megünnep- li a május elsejét, a tavasz- ünnep poütikai tartalmat kar- pott. 1890-ben már sok országban, többek között az Osztrák-magyar Monarchiában is kivonultak a munkások. hogy politikai jogokat, egyesülési és gyülekezési szabadságot, választójogot és nyolcórás munkaidőt követeljenek. A tüntetés után kint maradtak a szabadban, hogy együtt töltsék el az ünnepnapot {Ez azonban már ismét egy régi hagyomány folytatása: a május évszázadok óta a közös kirándulások, ünnepi Lakomák, »majálisok« időszaka. E kirándulások alkalmával hozták itae a tavaszt májusfa, zöldág vagy virágok alakjában.) A politikai tüntetéseken természetesen énekeltek is. Először, amikor nem voltak még munkásdalok, tömegdalok, ismert melódiákra írtak új szövegeket. 1892-ben Hódmezővásárhelyen például a következő verset énekelték a »Kossuth Lajos azt üzente« dallamára,: Indulj munkás tüntetésre, Május hónap elsejére; Nemzetközi munkásünnep, Munden munkás üli azt meg. Éljen a munkásszövetség, Éljen a munkás! A Pesti Hírlap ért írja az 1893-as budapesti május elsejéről: »A hangulat a népligetben igen kedélyes volt. A húszezer ember úgy megfért egymás mellett, mintha testvérek lettek volna. A liget három sarkán három czigány- zenékar játszotta a szebbnél- szebb nótákat, a domináló dal persze a Marseillaise volt Négy óra tájban a munkások fiatalabbja tánezra perdült A térség közepén van egy desz- kakörönd, ott járták a tán- ezoló párok, egészen az est beálltáig...« A szocialista eszmék rohamos terjedésével azután egyre több munkás-tömegdal született volt már mit énekelni a munka ünnepén! A politikai tartalmú május elseje/ témája később megjelent a műzenében is. Sosztakovics 1931- ben keletkezett III. szimfóniájának például »Május 1« az alcíme, ezzel határozta meg a zeneszerző művének programját A május elseje élő ünnep, korunkban is, új és új zenék ihlető je Ornamentika L 8mssá AttAa Somogyi Néplap
