Somogyi Néplap, 1972. április (28. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-30 / 101. szám
Munkás és színház S zeretem ezt a vitát a lap hasábjain, azért is, mert egyelőre lezár- hatatlan. Nincsenek látványos tollfenekedések, inkább érlelt vélemények közreadása folyik, segítőkész szándékkal. Sok tapasztalat összegezhető ugyan, de éppen nem a summázásra van szükség. Nem a kerekség, hanem a nyitottság, a tettre serkentés erényével kell büszkélkedniük a hozzászólóknak. A jó javaslatok lehetőség szerinti valóra váltásának reményében. A körzetesítés élő gondjai mellett holnaputántól, a találkozó kezdetétől nagyon sok szó esik a közönségről, mint a közművelődés alanyáról. Sokan úgy mondják, a közönség általában lelkiismereti kérdése a művészeteknek. A témánál maradva, úgy vélem ki kell mondani: létkérdése a színházaknak, de nemcsak a színházaknak, hanem mindazoknak, akik tisztük szerint kapcsolatban állnak a színházakkal, akik velük éreznek. A kérdést tehát semmiképp sem szabad akképpen föltenni, mint ezzel Kaposváron találkozni lehet néha, hogy körzeti színházunk — úgymond — Budapestnek játszik-e vagy Kaposvárnak; értve ezalatt, hogy a szakmának, a rádiónak, a televíziónak udvarol, vagy a városnak A színház számára a közönség a fontos. Elsősorban a szűkebb pátriáé, tágab- ban — ha a tévé által mód nyílik rá — az egész országé! Egy-egy televíziós felvétel a mi sikerünk is, ha úgy érezzük, hogy a mi színházunk produkciója! Ez nem valamifajta beszűkült civistudat, hanem közönségtudat. De nem érezzük még így, a többes szám még nem használható. És valami úton-módon azért kellene tenni, hogy o színház nézőiből közönség legyen. Az esetlegességből valóság. Szakmai körökben már ismert, hogy a Nemzetközi Színházi Intézet londoni kongresszusán arról akartak kerekasztalvitát rendezni, hogy barát vagy el- lenség-e a közönség. A Színház című folyóirat tudósítása szerint az egyik hozzászólás így hangzott: »Ho jó színházat csinálunk, barát, ha rosszat, ellenség-*. Nekünk közönséget kell teremtenünk ahhoz, hogy a színháznak barátai vagy ellenségei legyenek! A közömbösségtől légüres tér helyébe kapcsolatokat! Maradva szűkebb portánkon, elsősorban arról szeretnék szólni, hogy kikből lehet közönséget teremteni Kaposváron Barátot elsősorban. Hadd mondjak el egy nem éppen hízelgő mondást a két világháború közötti évekből. »Kaposvár, polgárain túl, a katonák és a kétes egzisztenciájú hölgyek városa.« Ahogy nemrégiben forgattam az akkori So- mogyvármegyét, kitetszett, azért sokan jártak színházba is. Hogy milyen volt ez a közönség? Könnyen kihámozható képe a kor irodalmából és máris sorjáznak a jelzők, intelligens és sznob, úri nyárspolgári és így tovább. De éles kontraszt villan: bizonyára mindenki ismeri Móricz új közönségről szóló lelkes írását. Hol van ez az új közönség? Ma ott tartunk, hogy potenciálisan, mint lehetőség létezik még, néha beszélünk róla, néha hiszünk benne, csak az a baj, keveset teszünk azért, hogy közönséggé legyen. I gen, Kaposvár munkásairól van szó. Ezrekről van szó. És arról, hogy a kaposvári színház nézőterén — tudomásom szerint — nyolcszáz hely van. Óriási lehetőség? Olyannyira, hogy fel sem mérjük néha. A teljesség igénye nélkül hadd említsek meg néhány esetet. A Pamutfonó-ipari Vállalat, a VBKM Kaposvári Gyára, a Cukorgyár dolgozóival és a Nagybajomból ingázó munkásokkal beszélgettem a kaposvári színházról. íme néhány vélemény. »A falunkból csak a doktorék jártak színházba valamikor. Elhatároztam, én is elmegyek egyszer. Az operettet meg a vidám darabokat szeretem, a komolyabbak fárasztanak.-" Én csalódtam a színházban, nem értem a darabokat. Ilyenkor az ember először szomorú agy kicsit... Hát igen, nem vagyok eléggé iskolázott hozzá... Biztos azért süket a fülem hozzá.-" És így sorjáznak a vélemények szép egymásutánban és visszacseng a »nem értem", a »nem értettem" közös nevezője. A törtszámítás szerint ezt a közös nevezőt kellene valahogy átfordítani az értem, a megérteném és a tetszett síkjára. Hogy érdemes-e? Föl kellene mérniük egyszer a színházi szakembereknek az illetékes népművelőkkel együtt ezt a lehetőséget. Van rá példa. A Színház idei évfolyamának novemberi számában olvasható Szentirmai László írása, amelyben Munkások a Szegedi Nemzeti Színházban címmel közreadja az 1969—70-es évadban végzett kérdőíves vizsgálat eredményeit. Lehet, hogy nem az ilyen vizsgálat az egyedül üdvözítő, de kell keresni az »üdvözülés« útjait. Mert vitatkozom Rideg Gábor ral, aki alapvető közönségül egy alkalmazotti réteget jelöl meg. Ez a réteg korunkban átmeneti, és egy része a munkásságból termelődik ki, így tudati szintje, érdeklődése is. L átni kellene tehát a munkások igény- és tudatszintjét. Honnan kell elindulni, és hova kell eljutni! Ez nem valamifajta leszállást követel okvetlenül a műsorpolitikától, a színháztól, de részben azt követeli, hogy a társulat minden művészének alkalmazkodnia kell ehhez a lehetőséghez, és tehetségét ilyen cél szolgálatába állítani. Egyetértek nagyjából Leskó László írásának jelzőjével, melyben jól orientálónak tartja a Csiky Gergely Színház mostani előadásait. Ebben a viszonyításban — alapvetően a közönség oldaláról — bizonyos megszorítással adom azért egyetértésemet. Ügy, hogy lehetne még ennél ts orientá- lóbb, még ennél is közönség- központúbb. Esetleg azáltal is, hogy differenciálnának a közönség bizonyos rétegei között. Stúdióelőadások által is. Elég országhatárainkon túlra pillantani, és egyszer s mindenkorra belátni, hogy a stúdiónak, a szűk, de igényesebb kö- zönségrétegnek szóló produkcióknak milyen nagy a jelentőségük De úgy, hogy ne vegye el az energiát a főfeladattól, attól, hogy a színházba néha eljárókból állandó közönséget kovácsoljanak. És közben ott a másik tennivaló: az ifjú nemzedék nevelése! Színházba szoktatása! Ma, amikor már oktatunk filmesztétikát, a megfelelő színházesztétika, drámatörténet, drámaelmélet oktatásával adósok vagyunk! Egyáltalán, magyartanításunk a leírt irodalom, még inkább az irodalomtörténet irányába orientálódik és oda is orientál, s aránytalanul kevéssé az élő irodalomra. Ennek a gondnak a kifejtése természetesen pedagógiai téma. A népművelők segítségadásán, az iskola felkészítésén kívül más utak is kínálkoznak. Talán még azáltal is, hogy a színház időnként kilép falai közül. Igaz, rokonszenves az a konzervatív felfogás, hogy a színész maradjon a színpadon, de azért, hogy ott maradhasson — bármily paradoxonnak tetszik is — néha el kell mennie a világot jelentő deszkától, egy kicsit közelebb a munkásokhoz. ért nem jó az, hogy abbamaradt az ÉDOSZ Művelődési Otthonban megkezdett »Szeretlek színházasomat. Igaz, kezdetben volt hiba is, mégsem azt látom megoldásnak, hogy felszámolják az egészet! Nem jó az, hogy a színház tehetséges fiataljai és idősebb művészei nem tartanak előadóesteket. Nem jó, hogy nincsenek stúdióelőadások, nem jó, hogy a költészet napján revüműsor volt a színházban. Nem jó az, hogy a közönségtalálkozókat csupán a TIT-ben szervezik »értelmiségi méretekben«, és nem gondolnak egy üzemi művelődési klubra is. Hiszem, hogy Móricz új közönségét megteremteni nem lehetetlen. Tröszt Tibor M' Nyakéktől a bronzkompozícióig Tíz ötvösművész kiállítása a Rippl-Rónai Múzeumban Hónapokig zárva volt a látogatók előtt a kaposvári Rippl-Rónai Múzeum, de belül nem állt meg az élet. Az intézmény munkatársai és a szakiparosok újat alkottak. Szemléletében új múzeumot, ahol a tudományos munka is a • lehetőségek szerinti legkorszerűbb módon folyhat, a kiállítások feltételein pedig úgy igyekeztek változtatni, hogy a látogatók érdeklődését színvonalasan kielégítsék. Mondhatjuk, mert így igaz: a belső megújhodás a nézőért, a közönségért történt elsősorban. A tíz ötvösművész kiállításának megnyitóján — ma délután négy órakor — erről már meg is győződhet a kaposvári múzeumbarát közönség. Az eddigiektől eltérő a kiállítási terület is. A hosszú folyosó — ahol most a tíz alkotó fényképét és életrajzának rövid ismertetését látjuk — is tulajdonképpen a kiállításhoz tartozik, ahol a közönség mintegy »előzetest« kap abból az élményből, mely a belső termekben vár rá A tíz ötvösművész munkáiból két termet rendeztek be, nagyon változatosan, ízlésesen, a tárgyak »lelkére« hallgatva. Az ötvösség szinte minden területe helyet kapott itt a Rippl-Rónai Múzeumban. Mint címünkben is utaltunk rá a nyakéktől a legújabb igényt kifejező bronzkompozíciókig. A kis bronztárgyak közül figyelemre méltóak Dömötör László karkötői és függői, melyek szépségük mellett praktikusak is. Azonos témánál maradva Kovács Károly nyakékeire az utóbbit nem mondhatjuk eL önálló, dekoratív tárgyak azok, falat díszítők és nem embert. (Elsősorban a méretüknél fogva.) Az ötvös ékszerek helyére a különböző kompozíciók kerültek, a kiállítás is ezt mutatja. Ennek alapját az újabb építészet teremtette meg. Az Orvostovábbképző Intézet kollégiuma mint megrendelő jelentősen kivette részét az ötvösség támogatósában: Máté János, Kertész Géza, Kótai József alkotásai jelzik az új lehetőség teremtette, változó vi- lágú ötvösséget. De a mai lakások igényei felől is megközelíthető ez a kiállítás. Székely Ildikó neve bizonyára az elsők között ragad meg szép talpas tükre láttán a kiállítás nőlátogatóiban. Kótai József maszkjai, Pap Zoltán bronzfigurái, Máté János falitálai, Szabó Gyula gyertya tartói a lakáskultúra díszei lehetnek. De nemcsak a tárgyak, a rendezés is fölkelti a szép otthont szeretők érdeklődését, hiszen azon igyekeztek a kiállítás bemutatói, hogy a szép ötvöstárgyakat szép környezetben tegyék használhatóságuk szerint láthatóvá Két, a hagyományostól eltérő ötvösmunkára kell még fölhívnom a figyelmet, Tóth- falusi Lászlóé ezek. A Pegazus és a Kentaur a nagyobb lakásbelső térkőm pozícióiként egyszerűségükben is dekoratívak. Horányi Barna Információs szolgálat Művelődő brigádok Lovász Mária SOKAT DOLGOZNAK itt a munkások, teljesítve a tervet, de többször túlteljesítve is. Hogy jut-e idejük szórakozásra, olvasásra, moziba, színházba járásra, művelődésre az elektroncsőgyáriaknak? Nehéz kérdés volt sokáig, különösen azért, mert sok közöttük a családanya Nehéz dolog ösz- szefogni, összetartani a dolgozókat a közös művelődésre. Mégis azt mondják: amióta a gyárban függetlenített népművelő dolgozik, úgy látszik ezek a gondok sorra megoldódnak. — Február elseje óta dolgozom a vállalatnál. Amikor ide kerültem, még nem ismertem a gyárat Első volt hogy magamnak statisztikákat felméréseket készítettem. A KISZ végrehajtó bizottságának ülésén már kész kulturális programot nyújtottam be. Sokrétű terv, úgy érzem, a megvalósítása lehetséges — mondja a népművelő. Az üzemben létrehozta a kulturális frrfrrrmA- edós — Témakörök és érdeklődési kör szerint csoportosítottam. Mindenki kapott egy jelentkezési ívet, amelyre felírta, melyik művészeti ág, vagy egyáltalán mi érdekli. Figyelemmel kísérem a városban rendezendő eseményeket, esteket, klubnapokat, s mindegyik brigádot értesítem erről. A József Attila szocialista brigád hosszú idő óta dolgozik együtt Három tagja: Lovász Mária brigádvezető, Szabó Istvánná és Szekeres Julianna is hallgatta a népművelővel folytatott beszélgetést — Jó ez a kulturális információs szolgálat? A brigádvezető: — Mindenképpen értékesnek tartam. Csak egy baj van, ha túlórázunk, kevés idő marad szórakozásra, művelődésre. —- Utoljára milyen rendezvényen, esten voltak, amiről az információs szolgálat tájékoztatta önöket? — Színházban voltunk. A szocialista brigádok naplójukban rögzítik észrevételei ■ két, megjegyzéseiket Azt is, hogy tetszett-e az, amin részt vettek, vagy nem. Azt is, hogy miért tetszett vagy miért nem. — Néha moziba i* eljutunk. Másnap megbeszéljük a filmet. A megyei könyvtár tag-—1- «. WViwveket szeretem. Most a Monte Christo grófját olvasom. Tetszik ... — Nemsokára készen lesz a klubház, szép nagy épületben szórakozhatunk majd. Délután kettőtől fél ötig szabad foglalkozás a program, utána előadásokat szervezünk. A szocialista brigádok részére külön szervezünk programot. Kulturális jellegű foglalkozások lesznek ezek, fórumot biztosítunk arra, hogy kéréseiket gondjaikat, elgondolásaikat elmondhassák — mondja a népművelő. A Várnai Zseni szocialista brigád két tagját a műhely egyik sarkába hívtuk, »cigarettaszünetben« beszélgettünk. A nyolcfős brigád minden tagja irodalomszerető, a népművelő szerint a legjobban velük lehet dolgozni. Brigádnaplójuk arról árulkodik, hogy csaknem az összes információs szolgálat által hirdetett előadáson. rendezvényen, előadóesten részt vetlek. — A fotózás érdekel a legjobban. de a zenét is szeretem — mondja Horváth Eszter brigád- vezető. — Gyakran járunk színházba, ötünknek van bérlete. — Hogyvaaa- n*V meséié- fTorráth gedve az információs lat tevékenységével? — Kiválónak tartom. Tudomást szerzünk minden, a városban zajló eseményről. A munka után még fáradtak is vagyunk, de szívesen megnézünk egy jó filmet vagy színdarabot, előadóestet Ha véletlenül elmegyünk egy plakát mellett amelyik érdekes műsorával felhívja a figyelmet, az információs szolgálattól minden pontosan megtudunk. ÖRÜLÜNK a jó kezdeményezésnek. A népművelő vezetésével a gyárban olyan szervezetet hoztak létre, mellyel a szocialista brigádokat nemcsak segítik, hanem ösztönzik is arra, hogy művelődjenek. Röhrig Gábor Tegnap adták át Űj orvosi ügyeleti központ Kaposváron Isimét gazdagodott a város, i sége miatt tf#t el őrömmel Igaz, az új létesítmény nem bennünket Szinte a város gaz- elsősorhan külseje, hanem ren- dagodásának szimbóluma az, ! deltetése, korszerű fölszerelt- | hogy az egykori zsúfolt szűk“ _______________________________ »leis OTI« közelében építették I föl az új orvosi ügyeleti központot az Ezredév utcában. Rostás Károly, a városi tanács tanácselnöke adta át a létesítményt Az egészségügyi dolgozók nevében dr. Varjú Irén, a városi tanács vb egészségügyi osztályvezetője vette át és mondott köszönetett az építőknek — a városi tanács költségvetési üzemének — és a tervezőknek, a Somogy megyei Tanácsi Tervezőiroda dolgozóinak. Az ünnepségen megjelentek párt- és tanácsi vezetők s az egészségügyi intézmények vezetői is. Az ügyeleti központ építéséhez 1970-ben kezdtek hozzá, a létesítmény másfél millió forintba került Itt kapott helyet az új anyavédelmi központ is. A terhes anyák teljes vizsgálatát ellátják itt, s ezzel nagyban mentesítették a megyei rendelőintézetet. A nővédelmi tanácsadással együtt itt működik majd a városi abortuszbizottság. A nagyobb üzemekben ugyan megmarad a terhesgondozás, de a szükséges vizsgálatokat itt végzik el, kezdve a laboratóriumtól a belgyógyászatig. Az új létesítményben lesz majd a 6. sz. gyermekorvosi és a 12. sz. körzeti orvosi rendelő. Mintegy háromezer kaposvári lakos ellátását biztosítja az utóbbi. Éjszakánként három orvos látja el az ügyeletet Általános orvosi, gyermekorvosi és fogorvosi ügyelet lesz a jövő hét elejétől az Ezredév utcában. Az orvosak, asszisztensek és a gépkocsivezetők számára pihenőszobákat is létesítettek. Éjszaka két kocsi áll az orvosok rendelkezésére, az épület földszintjén garázst is építettek. A rendelők berendezésére, fölszerelésére csaknem félmillió forintot költöttek. Somogyi Néplap
