Somogyi Néplap, 1972. április (28. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-28 / 99. szám

MAI KOMMENTÁLUNK Szélesebbre tárni az ablakot Gondolatok a tsz-ek munkahelyi demokráciájáról Keserű derű A z év eleji termelőszövet­kezeti közgyűlések vagy részközgyűlések — zár- számadó és tervjóváhagyó ösz- szejövetelekre gondolok — megannyi hasznos tapasztala­tot, megszívlelendő javaslatot adtak a közös gazdaságok ve­zetőinek. A gazdák véleményt mondtak ezeken a rendezvé­nyeken, elismertek vagy bírál­tak, aszerint, hogy erre az adoítt szövetkezetben milyen okokat szolgáltatott a múlt évi gazdálkodás, a munkaszervez- zés, az idei tervezés. A legtöbb somogyi termelő- szövetkezetben túlsúlyban vol­tak az olyan értelmű felszóla­lások a zárszámadó közgyűlé­seken, amelyek — joggal el­mondható — közügyet szol­gálták. Voltak viszont olyan összejövetelek is, amelyeken senki sem kért szót, vagy csak hosszas nógatásra mondott va­laki valamit, és gyakran téltek el hosszú percek egyéni prob­lémák, vélt vagy jogos sérel­mek boncolgatásával. Pedig nem sokkal előbb külön, úgy­nevezett lerendező közgyűlése­ket tartottak, éppen abból a célból, hogy tisztázzák az ügye­ket. közgyűlésen hiányolták a tsz- demokrácia következetes al­kalmazását, s a tagság külön­bözőképpen reagált egyes gaz­dálkodási problémákra. Az egyik tsz-ben például a nagy veszteség miatt egyhangúlag megvonták a bizalmat a veze­tőktől, a másikban ugyanezek az okok megvoltak, ám a mes­terségesen felhajtott részese­dési szint miatt újra bizalmat szavaztak a vezetőknek. M iért mondtam el mind­ezt? Legfőképpen azért, mert a szövetkezeti de­mokrácia elvi tisztasága a gya­korlati megvalósulásban is egyértelműséget követel — s ebben még sok tennivaló van hátra. A munkahelyi demok­rácia szélesítése a termelőszö­vetkezetek vonatkozásában sa­játos körülmények között fo­lyik és sajátságos akadáljok legyűrésére késztet. Erről győ­zött meg az a beszélgetés is,' amely erről a témáról folyt a minap a csurgói Zrínyi Tsz el­nökével, Balogh Lajossal. Ez a tsz is, megyénk sok más közös gazdaságához hasonlóan, biztosítja a demokratikus lég­kört. A tagok elmondják vé­leményüket a részközgyűlése­nemcsak a csurgói Zrínyi Tsz gondjáról van szó — a problé­mák feszegetésénél olykor elő­előkerülnek az önös érdekek, s ezek megoldását tartják min­dennél előbbre valónak. Mi lehet egy tsz-ben a leg­főbb cél? A közös erősítése, fejlesztése, hogy ezáltal a tag­ság jövedelme is nőjön, s ez a növekedés lehetőleg tartós le­gyen. Vajon összeegyeztethe­tő-e ezzel, hogy például a ház­táji kiegészítése során néhány négyszögölnyi terület adja a tagoknak a legtöbb gondot, ugyanakkor több mint száz hold közös területen a rosz- szul elvégzett vegyszerezés folytán súlyos kár keletkezik? Vagy egy másik példa: a tag­ság munka- és kereseti lehe­tőséget sürget, az újonnan épülő szakosított telephez vi­szont a tsz nem képeztethet ki annyi gondozót, amennyire ott szükség volna (pedig itt már igazán korszerűek a körülmé­nyek a munkavégzéshez), mert kevés a jelentkező. Aztán itt van a készülő állattenyésztő és hizlaló telep. Sokba kerül, igaz. De helyénvaló-e az a megjegy­zés, hogy: no. itt aztán megint mennek a milliók. Es aki ezt vedelme, nem szükséges-e ezt megértenie minden egyes szö­vetkezeti gazdának, és támo­gatni a megvalósulást? Meglehetősen régen, az ötve­nes évek végén azt mondta nekem egy újonnan alakult termelőszövetkezet párttitká­ra: »Akkor örülök majd iga­zán, ha ősszel, a dülőúton, a mezőről hazafelé jövet a ko­csis megáll és felszedi a sa­roglyábái kipotyogott kukori­cacsöveket, odadobja a többi­hez és nem hagyja veszen­dőbe menni a közösét.« Nos, ez azóta sok helyütt bekövet­kezett. Mégis, amikor Balogh Lajos szavait hallottam, eszembe jutott egy ugyancsak ide kívánkozó, de még régebbi példa: az egyéni gazdálkodó paraszt, ki tudja mióta, előbb építette meg — és szilárdabb anyagból — a gazdasági épü­leteit, mint a lakóházát. Az istállót hosszú távra építette, időálló anyagból, mert innen kapta a pénzt, a jószág jelen­tette egyik legfőbb jövedelem- forrását ... A csurgói Zrínyi Tsz elnöke azt mondta, hogy a pártszer­vezet, a kommunisták meggyő­ző, felvilágosító munkája so­kat segít abban, hogy a szö­vetkezeti gazdák előbbre lás­sanak, és megértsék az össze­függést a közös gazdaság álta­lános eredményei és az ő sa­ját jövedelmük között. Bizo­nyos, hogy ez a munka nem lesz eredménytelen. , A mikor munkahelyi, eb­ben az esetben szövet­kezeti, demokráciáról beszélünk — éppen a példák tanúsítják —, nem árt az iménti gondokkal számolni még 1972-ben is. Balogh La­jos elnök szavaiból is kitűnt, Abban a jelentésben olvas­tam, melyet a megyei tanács két osztálya készített és ter­jesztett a megyei tanács vég­rehajtó bizottsága elé a hónap elején, hogy — megállapítások szerint — némelyik termelő- szövetkezetben a zárszámadó ken; a vezetőségben tovább­jut a gazdák javaslata a mun­kák eredményesebbé tételére; a különböző testületekben, bi­zottságokban ott vannak a tag­ság választotta emberek. De a tagság körében egy-egy idő­szakban — és itt azt hiszem, — és így —- mondja, céltalan kiadásra gondol. Tény, hogy milliókba kerül a létesítmény, de ha szükség van rá, ha énei­kül nem fejlődhet a gazdaság úgy, ahogyan kellene, és csak így és ennek segítségével emelkedhet majd a tagság jö­Gyorsult a somogyi építőipari vállalatok salát beruházása Az építők szakszerveze­tének Somogy megyei bizott­sága tegnapi ülésén azt vizs­gálta, hogyan valósítják meg a megye építőipari vállalatai a termelés bővítését célzó beru­házásaikat. Az alacsony mű­szaki színvonal, a korszerűt­len eszközök lehetetlenné tet­ték volna jelentős beruházá­sok nélkül, hogy a negyedik ötéves terv építési igényeit ki­elégítse az állami és a tanácsi építőipari vállalat. A kapaci­tás növelését csak magas szin­tű műszaki fejlesztéssel lehet elérni. Az Állami Építőipari Vállalat 119,7, a Tanácsi Ma­gas- és Mélyépítő Vállalat pe­dig 45 millió forintot költ fej­lesztésre. E jelentős összegeket a minisztérium, a megyei ta­nács támogatása és bankhitel teszi ki. Ebből kell elvégezni a panelüzem korszerűsítését, bővítését, az új központi telep- hely, létrehozását, a szak- és szerelőipar kisgépesítését, az ipari segédüzemhálózat kiépí­tését, az egyes munkafázisok komplex gépesítését, s a szo­ciális ellátás javítását. E beruházások gazdasági eredménye — a számítások szerint — azt is lehetővé te­szi, hogy emeljék a dolgozók személyi jövedelmét. A tanácskozáson azt vizsgál­ta a szakszervezet, hogyan áll­nak ezek a beruházások, mi­ként gazdálkodnak a vállala­tok a fejlesztésre biztosított pénzzel? Megállapították: az; Állami Építőipari Vállalat megteremtette a lakásépítés korszerűsítésének feltételeit azzal, hogy kaposvári poligon- üzemében megkezdte az üzem­szerű termelést. A Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalat jelenleg évente száz lakás gyártására alkalmas üzemét jövőre évi 150 lakás elkészíté­sére teszi alkalmassá. A fej­lesztéssel egy időben az üzem technológiáját is korszerűsítik. Ezeket a beruházásokat a vállalatoknak már a múlt év­ben meg kellett kezdeniük. A jóváhagyási eljárás és a pénz­ügyi fedezet biztosítása azon­ban meglehetősen elhúzódott: emiatt nagyrészt csak a má­sodik félévben végeztek kor- - erősítéseket. Ez a körülmény kedvezőtlenül hatott a múlt évre tervezett beruházások el­készítésére. Az Állami Építő­ipari Vállalat központi telep­helyén a szanálás tíz hónapot késett. Az építőipari gépeknek '-sak 72.2 százalékát f udta meg­vásárolni. Mindent együttvéve a múlt évi beruházási tervét csak 56,5 százalékra teljesítette a vállalat. E lemaradás ellené­re bíznak abban, hogy jövőre befejeződik a kapacitás bőví­tését célzó munka. A Tanácsi Magas- és Mély­építő Vállalat viszont már a múlt évben megrenlelte a gé­pek nagy részét. A szakszervezet megyei bi­zottsága megállapította azt is, hogy az idei beruházás teljesí­tése megfelelő ütemben folyik. Az építéssel kapcsolatos terve­ket a vállalatok maguk készí­tik. Az Állami Építőipari Vál­lalat az idén már elkészítette például a tranzit raktárát, a lakatos-, az asztalos- és a tmk-műhelyt. Ezt a munkát az is segítette, hogy a vállalatok a határidők tartása érdekében komplex intézkedési tervet készítettek, és saját beruházásaikat ki­emelten kezelték ebben. E beruházások ütemszerű megvalósításában a vállalatok szakszervezeti bizottságai is sokat segítettek és segítenek. A Tanácsi Magas- és Mélyépí­tő Vállalatnál például a mű­szaki igazgatóhelyettes számolt be az év elején arról, hogyan áll ez a munka, s az szb — jelentőségének megfelelően — úgy döntött, hogy a szocialista brigádokat is mozgósítja a ha­táridők betartása érdekében, segít az üzem- és munkaszer­vezésben meglevő hiányossá­gok megszüntetésében, segíti — ahol szükséges — a több műszakos, folyamatos üzem bevezetését. A megyei bizottság ta­pasztalata, hogy a szakszerve­zeti bizottságok megfelelően foglalkoznak e beruházásokkal, közreműködnek a munkát las­sító vagy akadályozó okok megszüntetésében. de általános tapasztalat alap­ján is elmondható: szükség van arra, hogy a termelőszö­vetkezeti tagok — a szövetke­zetek gazdái — szélesebbre tárják érdeklődésük ablakait; hogy a demokrácia érvényesí­tésén belül a közös ügyükért az eddiginél többször emelje­nek szót, és ha egyéni érde­keiket követik, akkor is a nagy családot, a szövetkezeti közös­séget lássák, egyezhessék össze az előbbivel az utóbbit. Mert nem lehet az, hogy ha valami jó a közösnek, az rossz az egyénnek. Abból kiindulva ki­zárt ez az eset, hogy az egyén a közösségnek a tagja. És jo­gai mellett kötelezettségei is vannak H. F. Eredményes érdekvédelem, hasznos ajánlások Küldöttgyűlés a dél-somogyi tsz-szövetségnél A BARCSI és a nagyatádi járás termelőszövetkezeteinek több mint hatvan küldötte és számos vendég — köztük Ko­vács Béla, a megyei pártbi­zottság gazdaságpolitikai osz­tályvezetője és Varga Ernő, a TOT munkatársa — vett részt azon a rendezvényen kedden Nagyatádon, amelyen Berki József szövetségi elnök mon­dott megnyitót, és Siszler Ist­ván, a Dél-somogyi Termelő- szövetkezetek Területi Szövet­ségének titkára számolt be a szervezet elmúlt négyévi mun­kájáról. A szövetségi titkár emlékez­tetett az alakulás időszakára, amikor hatvanöt tsz küldöttei döntöttek a megalakulás mel­lett, alapszabályt fogadtak el, megválasztották vezetőiket. Eseményekben, előrevivő vál­tozásokban gazdag időszak telt el azóta. A termelőszövetkeze­tek jobb együttműködésének, a vállalati gazdálkodásnak, a jogi és gazdasági érdekvéde­lemnek a megvalósítása, ille­tőleg segítése oly módon, hogy ez összhangban legyen a nép­gazdaság érdekeivel — alap­vető célja volt a szövetség­nek. Az elnökség, a munka­társak, a bizottságok ennek rendelték alá munkájukat; eszerint alakították ki üléseik napirendjét, szerveztek pasztalateseréket, készítettek ajánlásokat, végeztek vizsgá­lódásokat, alakítottak ki jó kapcsolatokat a tsz-ekkel par tneri viszonyban áUó szer­vekkel. Törekvésük eredményes volt, ezt állapította meg hoz­zászólásában több küldött, ugyanakkor további, a mai kö­vetelményeknek megfelelő se­gítséget is kértek: még tartal­masabb tapasztalatcserék szer­vezését, még több segítséget a beszerzéshez és az értékesítés­hez, a vezetők és különösen a számviteli szakemberek to­vábbképzésének a megoldását igényelték többek között. Az útkeresésen belül a hasznos módszerek megismertetése és elterjesztése az eddiginél is szükségesebb, s ebben ugyan­csak megvan a tennivalója a szövetségnek. A feladatok nagy része már szerepel a szövetség idei mun­katervében, amelyet — csak­úgy, mint a beszámolót — jó­váhagyott a küldöttgyűlés. Mi­vel foglalkozik az idén kiemel­ten a szövetség? Egyebek mel­lett értékeli a szarvasmarha­tenyésztés jelenlegi helyzetét, és meghatározza a fejlesztés irányát; megvizsgálja a tartási es takarmányozási technológi­ák fejlesztésének lehetőségeit. 1 >-U gyancsak megvizsgálja a szö­vetség a tsz-ékben dolgoz nők munka- és életkorúim« nyelt. A főbb termelési ági zatokon belül elemzi a kői szerű szakosított sertéstelepe működését, a növénytermes: tés szerkezetváltozását. Elk< szült a különböző bizottságé munkaterve is, melynek alaj ján ebben az évben tevéken? kednek — a tagszövetkezető hasznára. A keddi kükföttgyűlése» az alapszabály módosításán, illet­ve kiegészítésén túl megvá­lasztották az új tisztségviselő­ket is. Titkos szavazással a küldöttek tizenegy tagú elnök­séget választottak. A szövet­ség elnöke ismét Berki József, a homokszentgyörgyi Zöldme­ző Tsz elnöke, helyettese Frank Gyula, a mikei Rákóczi Tsz elnöke, titkára pedig Sisz­ler István lett. MEGVÁLASZTOTTÁK a nőbizottságot, valamint az el­lenőrző, a társadalmi és ön­kormányzati, a közgazdasági és a termelésfejlesztési bi­zottságot, illetőleg ezek elnö­keit: Alsecz Jánosnét (Szabás), Puskás Nándort (Somogyszob), Gombaszögi Jenőt (Bolhó), Illyés Józsefet (Inke) és Nárai Lajtost (Rinyaújlak). A küldött­gyűlés Berki József szövetségi elmäc zar&zavávsil ért vé®at. Lehet mosolyogni, derülni valamin, ami i kedves, vidám, szép és őszinte. De van ennek ellenpólusa is! Az ember sa­játja, hogy képes humorpa­pírba csomagolni olyat, ami nagyon bosszantja, amit na­gyon fájlal. Humorpapírba csomagolja, továbbadja — és mi derülünk. Csakhogy ez a derű nem olyan igazi! A negyedik felszólaló volt a termelőszövetkezetek 11. kongresszusán Fazekas Bá­lint tompái elnök, és — meg­számoltam — ö volt a har­madik, aki szóvá tette, hogy szövetkezeteinkben az admi­nisztrációs munka, a nyilván­tartások, az adatszolgáltatási tevékenység hovatovább tel­jesíthetetlen feladattá tornyo­sul. Nem indulatosan, nem haraggal, de a gond súlyától fűtötten, emelt hangon és pergő gyorsasággal cáfolha­tatlan tényeket sorolt: »1967- ben a tervezésnél 51 táblát, 1972-ben 100 táblát kellett ki­tölteni, a 12 550 rovat helyett 20 500 rovat szerepelt. A zár- számadási adattömben ez idő alatt 6990-nel, a statisztikai adattömben 5002-vel nőtt a rovatok száma. Összességé­ben: 20 247-tel nőtt a négy év alatt az adatszolgáltatás mennyisége.« Ez volt az a pillanat, amikor a kongresz- szusi teremben, a háromnapos tanácskozás során először, felcsattant a taps, a küldöt­tek egymáshoz hajolva ne­vetve szót váltottak és bólo­gattak. Pedig hát egyáltalán nem olyan nevetségesek azok a lé­legzetvétel nélkül felsorolt számok! Ez a derű — kese­rű derű. A növekvő számok mögött igen sok elveszett (eb­rabolt?!) idő van! Beszéltem vezetőkkel, akik elmondták, nem is jó belegondolni abba, mennyi gyümölcsözően hasz­nosítható idő pocsékolódik el a »körmöléssel«, hogy soka­sodik az »íróasztalmunka■«, s mennyivel többet jelentene az üzemnek, ha az adott szakvezető a rovatok kitölté­se helyett a gazdálkodás kor­szerűsítésével, jobbá tételével töltené ki‘az idejét! Adatokra, kimutatásokra, összegezésekre, elemzésekre szükség van. Sőt, minél fej­lettebb egy gazdálkodó egy­ség, annál inkább nélkülöz­hetetlenné válik a hallgatag számok vizsgálata, az össze­függések feltárása és haszno­sítása. Ezen ma már nem vitatkozik senki. (Azon sok­kal inkább, hogy szövetkeze­teinkben miként lehetne gyor­sabban élő gyakorlattá tenni a szakszerű közgazdasági elemzést. (Az összefüggések feltárásához, a következteté­sek megállapításához táblák­ra, rovatokra, adatokra van szükség. A baj ott van, hogy mindig több lesz a szám, és mindig kevesebb az idő ah­hoz, hogy ezekből a számok­ból következtetéseket lehes­sen levonni, a tapasztalatok alapján célszerűbb módszere­ket, eljárásokat kidolgozni. Fazekas Bálint vette ma­gának a fáradságot, és szám szerint kigyűjtötte, milyen fé­lelmetes méretekben nő az adminisztráció. Valószínű azért, hogy a megdöbbentő adatsor végén ott álljon a fi­gyelmeztető, intő felkiáltójel: jó lesz megállni! V. M. Uj termékek futószalagon Nemrég kezdték meg néhány új termék gyártását a VBKM Kaposvári Villamossági Gyatrában. A vezérlöműhely dolgozói már az új csarnokban szerelik a Csepel Autó, va­lamint a Nagykanizsai Fénycsőgyár részére a K—10-es nagyfeszültségű vezérlőberendezést. Ebből a készülékből egyelőre nyolcszázezer forint értékben gyártanak. Szerelik a K—10-cst A háromfázisú transzformátorokat állítják össze az ÉPGEP Vállalatnak. Naponta harminc készülék kerül le a futósza­lagról. Fotó: Gyertya:. Lastíé

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom