Somogyi Néplap, 1972. április (28. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-26 / 97. szám

A4 Inden áprilisba* a part-, Propagandista aktíva Kaposváron $ KISZ-, a szakszervezeti pro- ——““““““““—~~—~“ pagandistakat köszöntik, akik a megye mintegy ötvenezer la­kosát tanítják, nevelik. A megyei pártbizottság tegnap délelőtt rendezte meg a pro­pagandisták idei aktíváját a pártszékház földszinti nagyter­mében. Az elnökségben helyet foglalt dr. Bán Károly, az MSZMP KB agitációs és pro­paganda osztályának alosztály- vezetője, Kocsis László, a me­gyei párt-vb tagja, a megyei pártbizottság propaganda és művelődési osztályának veze­tője, Stier Sándor, a megyei KISZ-bizottség első titkára, dr. Nagy Lajos, az oktatási igaz­gatóság igazgatója, Pusztai Ferenc, az SZMT titkára. — Hagyomány, hogy Lenin születése évfordulójának táján összehívjuk a párt-, a KISZ-, a szakszervezeti propagandistá­kat a megye egész területéről. A legjobb, a legeredménye­sebb munkát végzőknek pedig a nagy forradalmár, a nagy tanítómester arcképével díszí­tett plakettet adunk át. Ezen­kívül szót váltunk a tömeg­propaganda időszerű tenniva­lóiról is — mondta Kocsis László. A megnyitó után dr. Bán Károly tartott előadást a meg­hívott propagandistáknak. Mindaz, amit elmondott, sok tényanyagot, érvet adott a hátralevő előadásokhoz, a sze­mináriumi viták összefoglaló­Lenin arcképével díszített plakett a jé munkáért sához, megfelelő és jól hasz­nosítható eszmei muníciót az ősszel kezdődő új oktatási év munkájához. Az előadó először a nemzet­közi, majd a legfontosabb gaz­dasági kérdésekre irányította a propagandisták figyelmét. Arra kérte őket, hogy használ­ják fel munkájukban ezt, s elsősorban arról beszéljenek a foglalkozásokon, ami az embe­reket érdekli. Nagyon fontos, hogy formálják azoknak a szemléletét, akiket tanítanak. A párt politikáját megértve Megalapozott gazdasági döntésekért A JÓL SZERVEZETT üze­mekben, vállalatoknál a dönté­si csomópontok kellő elosztá­sa nagymértékben, meghatá­rozza a termelékenység szín­vonalát. E cél gyakorlati meg­valósítására az első lépéseket még a hatvanas évek elején megtették. Az akkor mindösz- sze harmincfős apparátusból nőtt ki a Szervezési és Ügyvi­telgépesítési Intézet. Tevé­kenysége sokrétű, és a jövőben valószínűleg tovább bővül. A vállalatok egyre többször ke­resik meg az intézet közép­dunántúli részlegét, amelynek — többek közöt — Somogy megye is hatáskörébe tartozik. — Elsősorban szervezési te­vékenységet végzünk —mond­ja Marton József, az intézet részlegvezetője. — Ezen belül külön feladat az információs rendszerek kialakítása, a dön­tési csomópontok meghatáro­zása Ha egy vállalat például azzal a kéréssel keres meg bennünket, hogy alakítsuk át szervezetét, a modem és széles körben még nem ismert szer­vezési elvek alapján a vállalat egész tevékenységét felölelő in­formációs rendszert alakítunk ki. Ennék gyakorlati hasznára csak egy példa: egy nagyvál­lalat, amelynek sok telephelye van egymástól távol, kellő szervezettség hiányában nem mozgatta a keresletnek megfe­lelően a raktáron lévő készle­teit. Az áru elfekvési ideje né­ha három év volt. Az informá­ciós rendszer megszervezése után ez az idő csökkent, ami Megyeszerte vetik a kukori­közvetlenül is anyagi haszon­hoz juttatta a vállalatot. — A jól megalapozott dön­tések csak helyes gazdasági számításokon alapulhatnak, az intézet feladatai közé tartozik azoknak a módszerek­nek az alkalmazása, átadása, amelyekkel ezeket a számítá­sokat magasabb színvonalon lehet elvégezni. — Nem mindegy, hogyan számolunk. Itt kapnak nagy szerepet az intézet által java­solt módszerek — mondja Marton József. — Olyan szer­vezeteket akarunk kialakítani, amelyek biztosítják a számítá­sokhoz szükséges adatokat. Ha megbízás alapján megszervez­zük egy vállalat anyagkönyve­lésének gépesítését, ezen ke­resztül olyan adatok birtokába juthatnak, amelyeket manuális munkával csak nagyon nehe­zen lehet megszerezni. Hogy az ilyen adatokra mekkora szükség van a helyes döntések meghozatalához, azt nem is kell bizonyítani. A MODERN üzemszervezési elvek alkalmazása szükségsze­rű. Az ilyen módszerrel bizto­sított termelékenységnöveke­déssel elért nyereség psszegé- ben meghaladja az átszerve­zéshez szükséges ráfordítást. Az intézet által végzett munka nagy hasznot jelent a népgaz­daságnak, közvetlenül pedig segítséget a vállalatoknak. M. A. gazdagodjanak a velük egy asztalhoz ülők, amikor alapo­san megvitatnak egy-egy té­mát. Az előadás befejező ré­szében hasznos tanácsot kap­tak a részvevők további tevé­kenységükhöz. Dr. Bán Károly ugyanis a propagandamunka tartalmát elemezve rámuta­tott: nem jó az, ha kipipálják egy-egy szeminárium után, hogy ezt vagy azt a kérdést jó vagy kevésbé jó érvekkel megmagyarázták. Ne lepődje­nek meg, ha más-más szem­szögből ismét visszatérnek ké­sőbb, inkább az alapkérdése­ket — mint például a szocia­lizmus értelmezése, az osztály, osztályharc, osztályszövetség, a munkásosztály, érdekviszo­nyok, a kispolgáriság megha­tározása stb. — magyarázzák jobban és rendszeresebben. Dr. Bán Károly a Központi Bizottság agitációs és propa­ganda osztályának nevében sok sikert kívánt a megye propagandistáinak. Kocsis László a megyei párt-vb kö­szönetét tolmácsolta, majd át­adta a kiemelkedő munkát végzőknek a Lenin-plakette- ket. 100 000 forint nőm várt felár A babtermelés országos érdek cát a termelőszövetkezetekben, állami gazdaságokban és ház­táji területeken. A nagyüze­mek vegyszereznek, itt tehát nem lehet köztesként babot termelni. Arra azonban veji mód, hogy a termelőszövetke­zetek, állami gazdaságok fő­növényként termeljenek babot. Volt erre példa a múlt évben is. A különösen jó babárak ösztönözték erre a nagyüze­meket. A háztáji kukoricaterületek nagy részén alkalmazzák a ka­pás megművelést, főleg azok a termelők, akik köztesként ba­bot vetnek ide. Ha az időjárás egy kicsit is kedvez, akkor a kukoricába köztesként vetett bab 2—3 ezer forint értéket is ad egy holdról. Sokan használják ki a lehe­tőségeket a megyében. Gölle, Igái, Nagyberki és Tab kör­nyéke, a Balaton mente, Ka­rúd, Somogy jád és Marcali környéke különösen kedvező adottságokkal rendelkezik. 1971-ben, főleg a háztáji te­rületekről, 165 vagon babot vettek meg az áfész-ek, s ez 40 vagonnal volt több, mint az előző évi. A növekvő termelés Mielőtt fölberreg a motor A másnapi munkára való előkészületet, beszélte meg Ta­más László, a kutasi Béke Tsz helyi üzemegységének veze­tője a brigádvezetőkkel. Ke­zében bukósisak, hogy motor­ra ülve kint a határban ellen­őrizze a munkákat, vagy meg­felelő szaktanácsot adjon az ott dolgozóknak. Szorgos teen­dői végzése közben mondta el az alábbiakat,: — Nagyon jól jött az eső, minden cseppje aranyat ér. Most;, hogy elállt, teljes erővel végezzük a soron levő növény­ápolási és növényvédelmi munkákat. 380 holdon befejez­tük a gabonafélék vegyszeres gyomirtását, hasonlóképpen 350 holdon a kukoricavetés előtti vegyszerezést is. — Éveken át nagyon szép eredményeket értek el a cu­korborsó-termelésben. Most milyenek a kilátások? — Az idén 52 holdon vetet­tünk a Nagyatádi Konzerv­gyárral kötött termelési szer­ződésünk alapján. A borsó nagyon szépen fejlődik, vegy­szeres gyomirtása ezután a fejlődés fokától függően tör­ténik. A tsz tulajdonában levő két borsóaratógépet kijavítot­tuk, hasonlóképpen a kon­zervgyár tulajdonában levő borsócséplőgépet is. — Mikorra várható a borsó érése ? — Ha az időjárás kedvező lesz, május utolsó napjaiban vagy június elején már csépel­jük és szállítjuk. Minden tö­rekvésünk, hogy elsőrendű, ki­fogástalan árut adjunk a kon­zervgyárnak. — Egyéb konzervipari növé­nyek? — Kifogástalanok a meleg- ágyi palántáink. Tíz holdon befejeztük a korai káposzta­palánta szabadföldi kiülteté­sét. Az eredés nagyon jó lett. Most már igazi jó meleg kel­lene, hogy megkezdhessük a tíz hold cecei paprika és öt hold paradicsom kiültetését. — A közelmúltban végzett más munkák? — Jól sikerült a negyven hold vöröshere felülvetése, na­gyon szép. Hasonlóképpen a tíz hold lucerna telepítés is. A húsz hold cukorrépát korsze­rűen, szemenként vetettük. Reméljük, nem kell egyelni, legföljebb kisebb ritkítást vé­gezni. — Milyen a műtrágyaéllá- tás? — Pillanatnyilag nem kielé­gítő. Negyedéves bontásra és szállításra még január elején megrendeltük. Egyaránt hiány van nitrogén-, káli- és foszfor­tartalmú műtrágyából. Ennek hiánya gátolja a kukorica ve­tését, mivel nem tudjuk előtte a magágyba bedolgozni. — Növényvédő vegyszer? — Ebből mindennel megfe­lelőképpen el vagyunk látva. — A tagság hangulata? — Jó, bizakodó. Bíznak, hogy szorgalmas munkájuk­nak meg is lesz a gyümölcse — fejezte be a tájékoztatást Tamás László üzemegységve­zető. Aztán fölberregett a motor- kerékpár, hogy kivigye a ha­tárba, ahol most a,szervező és irányító munkára is nagy szükség van. K. i a kedvező árnak és a viszony­lag jó időjárásnak köszönhető. A babra az jidén is nagy szük­ség van. A tavalyinak többszö­rösére van piac, és szinte kor­látlanok az exportlehetőségek. A megyében a balatonmáriai fogyasztási szövetkezetnek van magtisztító telepe, és a tabiak is üzemszerűen foglalkoznak a babfeldolgozással, exportra és a belföldi piacokra való elő­készítésével. Most a vetés, a szerződéskö­tések idején érdemes fölidézni néhány figyelemre méltó múlt évi tapasztalatot. A tabi áfész 50 vagon babot vett meg 1971-ben, ennek felét n körze­tükben vásárolták. A 15 köz­ség babtermelői 3 millió forin­tot kaptak. A legtöbb babot Tengődön, Zalán, Torvajon, és Somogyegresen adták el. Jó volt a bab minősége, sikerült a feldolgozás is, amit igazait, hogy a bab 90 százalékát ex­portra küldték. Ez lehetővé tet­te, hogy a tavaly megkötött szerződésekre utólag 100 00 fo­rint exportfelárat fizetett a szövetkezet a termelőknek. Tavaly a tabi termelőszövet­kezet is termelt babot, fő­növényként. Száz mázsán fe­lüli lett a termés. Megérte — ez volt a termelőszövetkezet véleménye. Most a tabiak olyan kötelezettséget vállaltak, hogy nagyobb meny iség ter­melése esetén ingyenesen csép­lőgépet adnak a termelőknek. A múlt évinél nagyobb meny- nyiség megtermelésére számí­tanak Tabon, s ennek 60 szá­zalékát szeretnék szerződésben biztosítani. A vetést április végén, má­jus elején el kell végezni, A lehetőségek adottak arra, hogy a háztáji babtermeléssel szép jövedelemhez juttassa a ter­melőket, és a főnövényként termelt bab pedig a termelő­szövetkezetet. O, Z. Levelek között S zokatlan látogatásra hívom most Önöket. RemÄWa Bem veszik tolakodásnak — hisz oly sokat találkozunk gon­dolatban —, ha kérem: töltsék velem ezt a délutánt Talán nem tudom elég szemléletesen leírni a környezetet; élményemet, érzéseimet is nehezen. De nem is ez a fontos. Mégis megkísérlem, mert hogy is lehetnének másképp a ven­dégeim. Itthon vagyok. Nagy íróasztalom mögött ülök, a fél szo­ba falán körülvesznek kincseim, a könyvek. Odakint süt a nap, arra fordulnak az ablak előtti fikusz óriás levelei. Ve­lem szemben egy nagy falfelületen Beethoven fába metszett arcmása, az ő hegedűversenyének első tételét hallgatom ép­pen. A zenét mindig közel érzem a gondolathoz. Egy élénk- piros kis írógépen keresem, a betűket, s körülöttem — még a földön is — levelek. Az Önök levelei. Szerdai találkozásaink tanúi. Géppel, kusza betűkkel, ceruzával vagy golyóstollal ír­va, felkiáltójelekkel és. kérdő mondatokkal; bizalomról, egyet akarásról árukodva. Nem először olvasom őket. Csak most a visszapillantás igényével. Jól érzem magam Egyetértés és vitakészség buzog leve­leikből, igazolás és kétely; személyes ügyek és kívánságok, de leginkább közös dolgaink szeretete, féltése. És tenni akarás. Sokszor névvel néha anélkül is, ha »kényesebb« területeken szánt a toll. De mindig őszintén, kertelés nélkül. Szeretem ezeket a leveleket. Gondot is okoznak, nem mondom. Kutatom a sorok mö­götti embert és indítékait, szeretnék közelebbről is megismer­kedni vele. De lám, erre is lesz alkalmam. Hadd idézzek mindjárt az egyik levélből: »Ha egyszer akadna amolyan üres, és már semmire sem használható ideje, örömmel látnám az én kis sáros falumban egy kis beszélgetésre.« így hív egy vis- nyei olvasó, s most csak annyit válaszolhatok; ott leszek! De a meghívásnál is többet mond nekem a közelség, melyet ki- érzék szavaiból. Nem vagyok elfogult: tudom, a .bizalom vol­taképpen nem nekem szól. Ezért olyan értékes a számomra, ezért buzdít, ha éppen buzdítani kell. Figyeljék csak e sorokat, eredetije alig olvasható: »Öröm­mel vettem tudomásul, hogy Önök is tisztán látják, azt, ami engem nyugtalanít. Azt, hogy a szocializmus építésének ne­hézségeit kihasználva, egy bizonyos társadalmi réteg harácso- lással nehezíti életünket. Kérem, ne hagyják annyiban...« Tangl Mihály így ír, és sok százezren gondolkodnak hason­lóan. Somogyudvarhelyről például ezt olvasom Mester Ká­roly tói: »Arra kérem, levelemet az Ön megvizsgálása után te­gyék közzé a Somogyi Néplapban. Bizonyosra veszem, hogy az írás rögtön nem hozza meg a várt eredményt (ezt én is iga­zolhatom!), de higgye el, sok gondot okoz nekünk az embe­rek hallgatása, közügyektől való elzárkózása«. Tíz ilyen hasáb is megtelhetne az idézetekkel. Nem is tu­dom, hogyan válogassak a számomra legkedvesebbekből. De talán nem is idézni kellene, csak elmondani; olyan ez a kö­zelség, mint egy óriási nagygyűlésen, ahol őszinte a szó, ahol mindenki tud és akar valamit hozzátenni a szónokéhoz, si­kereinkhez. Van, aki tettekkel, tapasztalatokkal, mások gon­dolataikkal, javaslataikkal, de valamennyien közös céljainkért. Van, aki hangosabban, van, aki kesergőbben a hibák fölött, akad, aki szenvedéllyel, más »falra hányt borsóval« jellemez­ve közös szándékunkat. De mindannyian töprengve, akarat­tal. Hogyan csinálhatnánk ezt vagy azt jobban, mivel gyor­síthatnánk a — sikerekhez mérve elenyészően kevés, de mégis zavaró — hibák kiiktatásával közös dolgainkat. Szeretem ezeket a leveleket. S zeretem, mert bizalom árad belőlük. Szeretem, mert igazak, segítő szándékúak, és megerősítik az embert, ha fárad vagy elbizonytalanodik. Szeretem, mert ar­ról győz meg, hogy egy úton járunk... Készíthetnék leltárt arról, hogy mennyi okos, értelmes gondolat rejtőzik e levelekben, de találkozhattak vagy talál­koznak majd velük. Inkább azt kérdezném, hogy lehetne-e még szélesíteni a kört? Tudnánk-e még — a párt céljainak megfelelően — az eddiginél is jobban együtt gondolkodni a nyilvánosság előtt is, és együtt cselekedni? Eszembe jut az egyik olvasó, aki elméletet gyártott »név­telensége« igazolására: »Nem írom alá soraimat, mert mint név nélküli olvasó a közvéleményt közvetítem«. Miért ta­pasztalni még most is oly gyakran ezt a félelmet? Tudom, van még gyökere. Irta valaki Fenyvesről, hogy az aláírt panaszos levél elment a minisztériumba, onnan vissza a megyébe, a járásba, a gazdaságba. »Ott aztán behívták és »megdicsérték■«* a panaszosokat. Azóta hova lettek a bátor aláírók?« Igaza lehet, nem kételkedem. De higgyék el: lehetetlen va­lamiért küzdeni a »-nagyvilágba«, s nem következetesen va­lami ellen, ami zavarja közéletünket. Bátrabbnak kell len­nünk. Igen! De nem névtelenül! Határozottabbnak a hibák kijavításában? Igen! De nevünkkel is felelősséget vállalva. Egy »jóakaróm« azt írta nekem: »Igaz ám mindaz, amit mondtam, szerkesztő elvtárs, de meg ne írja, mert magának is jobb a békesség.« S én mégsem tudok megbékélni az effajta »békességgel«. Ugye, értik, hogy miért? De másik oldala is van a dolognak. Hogyan vállalhatnék felelősséget azért, amit Önök tapasz­taltak? Hiszek soraiknak, nincs okom kételkedni. De mon­dandójának hiteléért is színre kell lépnie mindenkinek a jó és a rossz bizonyítására. Ez is foglalkoztat ezen a délutánon. Mert szeretem ezeket a leveleket. Egyik levélírónk hivatkozik Kádár Jánosra is, és azt mondja: «... a közvélemény szemében puritánsága, közvet­len embersége alapján népszerű, az ő tekintélye ad számunk­ra erkölcsi fedezetet...« De vajon a többiek nem a párt és vezetőinek álláspontját 'képviselik, amikor a munkások érde­kében emelnek szót? Nem a szocializmus ügyén fáradoznak, amikor a mi társadalmunk érdekeit sértőkkel szemben lép­nek föl: amikor helyi visszásságokat, embertelen bánásmó­dot, közönyt, harácsolást és önzést emlegetnek, nevén nevez­ve a gyereket? Miért kell titkolniuk nevük elhallgatásával is, hogy ők mind — külön-kiülön és együtt — segíteni alcarnak, s, ahogy éppen Kádár János mondta: a gyalogosok oldaláról szemlélve az életet? H add fejezzem be egy idézettel a gondolatsort. A levél Budapestről érkezett, Somogyból elszármazott, de azóta is rendszeres olvasónk írta: »Az ember legmagasztosabb célja és öröme, hogy tenni akar a jobbért, a szebbért, a nyuga­lomért, a békéért. Aki nem teszi föl a kérdést soha, hogy »miért?, az az ember érdektelen, közönyös. Az elmegy a síró gyermek, a magárahagyott öreg mellett; nem látja meg a gyári munkás olajos, a parasztember kérges kezét. Néz csak, és nem lát: képtelen fölfedezni a szépülő hazát. Tenni érte: tegyen más! Ö csak magát látja, elefántcsonttornyú ott­honát, s keresi: hol húzhatna sápot a mi társadalmunkból. Ó, rengeteg ilyen ember van még! Össze kell fognunk, hogy egyre kevesebb legyen...« Beethoven mélyen ülő szemét, markáns, energikus arcúit látom fába faragva, s még mindig a hegedűverseny pereg az orsón. És odakint gyönyörűen süt a nap. Köszönöm, hogy velem voltak. Jávori Béla

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom