Somogyi Néplap, 1972. április (28. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-25 / 96. szám
Meglepetés nélküli forduló a megyei bajnokságban Általában mind az esélyes csapatok nyertek, ezért a héten a bajnoki táblázaton is alig történt változás. Balatonboglár—K. V. Lobogó 1:0 (1:0) Balatoniboglár, 250 néző. V.: Bognár. Az első félidőben bebiztosíthatta volna győzelmét a hazai csapat. Szünet után a szél támogatásával a vendégek elszántan küzdöttek a kiegyenlítésért. G.: Muszti. Jóik: Vörös, Brezovszki, Szilágyi, Sós, ill. Mikola, Somogyi, Simon. Kollár József Nagyatád—K. Vasutas 4:0 (1:0) Nagyatád, 700 néző. V.: SchádL Jó iramú, sportszerű mérkőzésen a vendégek egy félidőn át álllták a hazai csapat rohamait. Szünet után erőfölénybe került a Kinizsi, és biztosan nyert. G.: Bazsó (2), Balogh, Bicsáki (11-esből). Jók: Oláh, Balogh, Bazsó, Bicsáki, ÜL Törzsök, Horváth. Harsányt Zoltán Karád—Marcali VM 1:1 (1:0) Karád, 200 néző. V.: Bozsik. Nagy iramú mérkőzés, a vendégek egy vitatható jogossá- gú 11-essel egyenlítettek három perccel a befejezés előtt G.: Ondrusek, ill. Dunkler (11- esből). Jók: Le tényé, Keresztes, Kudomrák, iÚ. Kővári, Szántó. (Mészer János) Csurgó—Ordacsehi 3:0 (2:0) Csurgó, 200 néző. V.: Ignáczy. Minden tekintetben jobb volt a hazai csapat, s győzelme akár nagyobb arányú is lehetett volna. G.: Szabó (2), Polgár. Jók: Kovács, Szmolek, Mód, ill. Kónya, Kiss, Hajcsár. Halmai Emil Szőnyi SE—Somogyi SE 3:0 (2:0) Taszár, 200 néző. V.: Horváth L. A hazai csapat irányította végig a játékot, a vendégek lelkes játékkal sem tudták kétségessé tenni a taszári csapat győzelmét. G.: Fredrich (11-esből), Erdős, Hajdú, Jók: Huszics, Barabás, Kollár, ill. Silling, Koncz. Vadas Tibor Lengyeltóti—Toponár 1:0 (1:0) Toponár, 100 néző. V.: Kovács Gy. Megérdemelten nyert a minden részében jobb vendégcsapat a szétesőben játszó hazaiak ellen. G.: Sándor. Csima János Babócsa—Fonyód 3:1 (2:0) Babócsa, 300 néző. V.: Vajda. Küzdelmes mérkőzés, a két támad ósor közti különbség döntött a hazaiak javára. G.: Radics (2), Takács, ill. Bognár. Jók: Radics, Takács, Luczek, ill. Bognár, Bogdán, Nagy. Kovács Tibor M. Latinca SE—Somogytarnóca 3:0 (2:0) Marcali, 300 néző. V.: Bakonyi. Végig a Latinca irányított, a vendégek csak védekeztek. Az eredmény igazságos. G.: Farkas, Bajkai, Bíró. Jók: Farkas, Nebehaj, Bíró, ill. Bencsik I. Bencsik II., Bátori. Kisborsó Imre A megyei bajnokság állása: 1. Nagyatád 21 17 3 1 65:19 37 2. M. Latinca 20 14 4 2 54:13 32 3. Taszár 21 11 5 5 33:18 27 4. Babócsa 21 12 2 7 45:29 26 5. Marcali VM 21 11 4 6 32:21 26 6. S.-fcamóoa 21 9 4 8 31:31 24 7. Csurgó (—1) 21 9 5 7 33:29 22 8. Lengyeltóti 21 9 4 8 25:31 22 9. Karád 21 8 5 8 34:35 21 10. B.-boglár 21 9 3 9 27:35 21 11. Fonyód 20 7 4 9 31:35 18 12. K. Vasutas 21 6 4 11 38:30 16 13. K. V. Lobogó 21 5 4 12 30:37 14 14. Somogyi SE 21 6 2 13 29:54 14 15. Toponár 21 3 6 12 20:41 12 16. Ordacsehi 21 — 3 18 9:68 2 ASZTALITENISZ NB I Egy ponttal kapott ki a K. Vasas mindkét csapata Hazai pályán lépett asztalhoz a K. Vasas női asztalitenisz-csapata vasárnap, idegenben küzdött a bajnoki pontokért a Vasas férfiegyüttese. A két mérkőzésen egyaránt egy- egy pontos vereséget szenvedtek a kaposváriak, s a drámai események is ismétlődtek. Szegeden végig vezetett a K. Vasas. A hazaiak 12-nél érték be a kaposváriakat. A döntő játszmát Balázs vívta Nagy Z. ellen. Az első szettben a A fiatalok remekeltek az olimpiai válogató lövészversenyen kaposvári fiú 21:12-re nyert. A másodikban már 20:14-re vezetett és vesztett! A harmadik játszmában az indiszponált kaposvári versenyzőt lelépte a tapasztalt szegedi játékos. Ezzel nyert a Szegedi Ruha. Kaposváron új otthonában, a Krénusz iskolában kezdődött vasárnap délelőtt a vidék' női rangadó. Ahogy peregtek a számok, úgy vált biztossá, hogy az Eger egységesebb és jobb csapat. Á hajrában viszont megcsillant a Vasas győzelmének lehetősége. Horváth- né azonban végül is csak két mérkőzést nyert. No meg a döntő játszmában az addig két veretlen versenyző, Egervári- né és Harkányi dr. csatájából jobb leütéseivel az egri versenyző nyert. Ez egyúttal a vendégcsapat győzelmét is jelentette. Férfiak: Szeged—K. Vasas 13:12 Gy.: Kalmár 5, Nagy Z. 3, Nagy T. 2, Rózsa 2, Nagy L., ill. Szálinger 4, Péter 3, Ivusza 3, Balázs 2. Nők: Egri Vörös Meteor—K. Vasas 13:12 Gy.: Egerváriné 5, Patrik I. 4, Molnárné 2, Patrik II., Gre- gorné, ill. Harkányi dr. 4, Dobos 3, Horváthné 2, Boldizsár 2, Szereczné. Munkáskultúra Az üzemi művelődésről O zándékosan nem közmű- velödést írtam a címben, s több okból. Egyrészt azért, mert közoktatásunknak még ma is fontos területet jelent ez ijzemi továbbképzések, kihelyezett tagozatok, tanfolyamok rendszere. Másrészt az üzemi közművelődés szőkébb annál a területnél is, amit úgy foglalhatnánk össze: több mint harmincezer somogyi ipari munkás »közművelődése«. Harmincezer — nagy szám. Mindazoknak, akiknek elhivatottságuk tenni a közoktatásban és a közművelődésben is értük, érezniük kell a felelősség súlyát. A művelési, oktatási, népművelési formák mögül tekintve látni kell ennek a folyamatosan növekvő munkásságnak a szerepét, jelentőségét a megyében. Minél kevesebb eredményt érünk el a mostani harmincezer művelésében, annál nehezebb lesz a dolgunk a holnapi negyvenezerrel és a holnaputáni még többel. Miért olyan fontos a ma sok tennivalója? Elsősorban azért, mert a somogyi munkásságnak alig vannak régebbi hagyományai, múltból eredő gyökerei. Munkásaink nagy része a mai Somogybán gyökerezik. Egy hatalmas, mondhatni, ugrásszerű változásban, melyet a szocializmus mint társadalmi alapot, gazdálkodást, művelődést, életet változtató folyamat teremtett meg Somogybán. Amit tehát úgy nevezünk, munkáskultúra, munkástudat, munkásöntudat, ma teremtődik meg Somogybán. S ennek a folyamatnak közvetlen alakító tényezője munkásságunk szakmai, politikai, művészeti művelése, nevelése. Ezek a kategóriák természetesen ott találhatók a különböző munkatervekben, de a valóságban még nem eléggé. Gyakoriak még az olyan vélemények, hogy dolgozóink bizonyos rétegei még közömbösek, nem érdeklődnek eléggé a kultúra iránt, s nem fogékonyak ennek különböző hatásaira. Elnézést a túlzott egyszerűsítésért, de ebben a kultúra is ludas ... Mit tudnak az arra illetékesek erről a harmincezer dolgozóról? Előttük áll teljes valóságában tudásszintjük, igényrendszerük? A számítógépek korában a kérdés feltétele korántsem jogtalan. Emlékszem — jó másfél éve lehetett —, a Latinca Művelődési Központ egyik munkatársa bejelentette, hogy szociológiai felmérés indul a munkások körében. Mindenki lelkesedett, mindenki mellé állt — szóban. Tiszavirág életű lett, elmaradt, nyugodtan mondhatom, senki sem törődik vele. Persze lehet, hogy a kezdeményezés nem volt eléggé megalapozott: túlságosan öncélú volt, túlságosan »szociológiai«, s nem a mindennapi gyakorlati feladatok érdekében született. Nem lehet gyakorlatibban? Ha valamiért lelkesedünk és készek vagyunk tenni, az elsősorban egy ilyen tükörkép megteremtése! Nem azért, hogy nagy horderejű tanulmányokhoz adjunk kiindulási alapot, hanem elsősorban azért, hogy lássuk, tudjuk, mi a dolgunk. Hol áll a harmincezer ember, s hova kell eljuttatni, igényeink, társadalmi szükségletünk, a művelődéspolitika alapelvei szerint. Kiszűrve az ötletszerűséget, búcsút mondva a bizonytalan formai próbálgatá- sokna. Búcsút mondva végre annak az állapotnak, hogy itt is van valami, és ott is van valami ... Búcsút mondva a rész- erdemények alapján megnyug- vó lelkiismeretnek. A napokban kézhez kaptam a művelődési módszertani központ egyik illetékes előadójának egy úgynevezett üzemi közművelődési térképét. Házi használatra készült, mondta a fiatalember, és szerényen hozzátette: nem tudományos. Valóban nem tudományos, de mégis örültem neki, mert használhatónak tartom. Egyetlen olyan dokumentum, melynek alapján 1972- ben áttekinthető, hogy a somogyi üzemekben hol van könyvtár, milyen előadásokat tartanak, hol vannak műkedvelők ... Tévedés ne essék, ez korántsem pótolja a szükségletet, de már jelent valamit. Elsősorban tartalmi oldalról. Ennek alapján felmérhető, hogy mit kell felmérni. Első lépés. Csak tovább kellene vinni, csak meg kellene találni e célra egymást. Hogy miért? Válasszunk ki a harmincezerből egy embert Egyetlen egyet. Közművelődésünknek az egész emberre kell hatnia. Attól a perctől, amikor reggel bekapcsolja a rádiót, a szakmai továbbképzésig, egészen odáig, hogy este milyen filmet néz meg a moziban. S ha így nézzük, akkor könnyen rájöhetünk: az üzemi közművelődésnek hol, mi a feladata. A népművelési célok keresztezése gyakran rossz igénykielégítéshez, hibás kezdeményezésekhez vezet, melyek mellé nem áll oda sem a gazdasági vezetés, sem a munkás. S könnyen megfogalmazódik egy illetékes ruhagyári szakszervezeti vezető ajkán (jegyzőkönyvből idézem): »az emberek egyébként is közömbösek«, Ez az, amit nem szabad elfogadni. Működik Somogybán egy úgynevezett üzemi szakbizottság. Nem túlzás azt mondani, hogy a lehetőségekhez képest nagyon hasznos a tevékenysége. Már csak azért is, mert tagjai üzemről üzemre járnak, felmérnek és tanácsot osztanak. Munkájuk dokumentumait átolvasva mégis azt kell mondani: a hézagot nem pótolhatják. Ez a néhány népművelő legföljebb a lehetőségek keretein belül regisztrál. Kitetszik az általuk megállapítottakból, hogy az üzemi politikai, szakmai képzés viszonylag jó úton halad. A meglevő formákat kellene még rugalmasabbá tenni, igazítani a mai igényekhez. Kitetszik, hogy a sok jó példa mellett több gazdasági vezető közömbös a közművelődéssel, az üzemi kultúrával szemben. (A Kaposvári Ruhagyárban alakult ki legélesebben ez a vélemény.) A közművelődés jelentős területei mutatnak néha parlagi állapotokat; isme- retterjeszés, művészeti nevelés. Azon persze kár siránkozni, hogy miért nem nézik meg az irodalmi színpadot. Ez attól is függ, mit adnak és kinek... És a szórakozást nem a munkahelyen, hanem az arra alkalmas művelődési házban kell biztosítani. Az előbbire költött pénzt érdemesebb lenne az utóbbiak, a művelődési házak javára fordítani. Szép példázat az ÉDOSZ Művelődési Otthon léte. Több üzem tart fenn egy művelődési házat. Követhető lenne. A z ügy tehát nem néhány népművelőé, hanem minden népművelőé. Szép feladat harmincezer emberért tenni. Csak éppen a feladatok részletei nem tisztázottak még. S ezt nem a gyárcsarnokokban, hanem ott kell megoldani, ahol a munkások művelésének feladatrendszere kialakul. Az igazgatói irodában, a népművelési intéményekben, a szakszervezeti bizottságban, a pártszervezetnél, a KISZ- ben. A somogyi munkásság tudatszintjének és érdeklődésének felmérése elengedhetetlenül szükséges, hogy a munkásművelődés megvalósuljon, munkáskultúrává váljon. Tröszt Tibor TÉKOZLÓ koncsípték, tudod-e? Magának meg a főmérnöknek szerezte az anyagot, nem a gyárnak.« Aznap délután a tüskök erősebbek voltak nálam. Az olimpiai válogató lövészverseny egyik legsikeresebb szereplője volt Péter László, az MHSZ Somogy megyei Lövészklubjának fiatal versenyzője. Szombaton — bár csak második volt — az olimpiai bajnok Hammeri Lászlót előzte meg. Vasárnapi kategóriagyőzelmével csak megerősítette, hogy kitűnő formában van. Vasárnap fokozódó érdeklődés mellett folytatódott Kaposváron az olimpiai válogató lövészverseny, melyen a fiatalok folytatták sikeres szereplésüket. Az első napon az újpesti Farkas és a kaposvári Péter utasította maga mögé az olampiai bajnok dr. Hammeri Lászlót. Vasárnap Péter folytatta remek sorozatát. A 3x40- es összetett kisöbű sportpuskában a kaposvári fiú (jobb utolsó sorozatával) maga mögé utasította a mezőnyt. Meglepetés született a sportpisztoly 60 kategóriában is, ahol a világbajnok Marosvári Kornél kénytelen volt megelégedni a 2. hellyel. A papírforma az olimpiai számokban csak a gyorstüzelő pisztolyosoknál érvényesült. Itt Kun Szilárd nyerte a versenyt. A válogató verseny olimpiai számaiban az alábbi eredmények születtek. Kisöbű sportpuska, 3x40 ösz- szetett: 1. Péter László (MHSZ Somogy) 1149, 2. Nagy Sándor (KLK) 1149, 3. Abonyi (Bp. Honvéd) 1145. Péter jobb utolsó sorozatával (ekkor 97-et lőtt, Nagy Sándor 96-ot) nyerte meg a versenyt. Harák (Somogy) 1100, Novoszel (Somogy) 1098 kört lőtt. Sportpiszoly 60, felnőtt: 1. Füstös Ferenc (Bp. Zalka) 556, 2. Marosvári Kornél (Bp. Honvéd) 555, 3. Major Ferenc (MHSZ Somogy) 553, 4. Zsohár László (MHSZ Somogy) 522. Németh (Somogy) 513 körrel a 7. lett. Sportpisztoly 60, ifjúsági: 1. Cselle László (Ű. Dózsa) 532, 2. Pataki Attila (KLK) 531, 3. ifj. Takács Károly (Bp. Honvéd) 529. Gyorstüzelő pisztoly, 60 lövés, felnőtt: 1. Kun Szilárd (Ű. Dózsa) 588, 2. Monajlovics Imre (Bp. Honvéd) 584, 3. Zsák Béla (Bp. Honvéd) 581. Gyorstüzelő pisztoly, 30 lövés, ifjúsági: 1. Szalai István (Zalka) 290, 2. Beregi Attila (Pécsi Dózsa) 282, 3. Cselle László (Ü. Dózsa) 282. A kaposvári versenyzők eredményei ebben a kategóriában: Németh 267, Varga 236, Kovács 226. A válogató verseny kiegészítő számaiban is helyenként i jó eredmények születtek. A részletekre még visszatérünk. 1 Hát visszajött a kölyök. Mást küldött maga előtt; tudakolná meg — jöhet-e. Ez rá vallott, Kidre. Még akkor sem tudtam rá haragudni, amikor kínosan ügyelve, hogy tapintatos legyen, közölte: elhagy. Elhagyott a fiam. Nem nevetséges ez így? Mintha valami fehércseléd mondaná. Szóval: olajra lépett a kölyök. Benne hagyta a brigádot a hogyhívjákban. A legmelegebb meló közepén. Tiz- mázsás vastuskókat kellett feldarabolnunk. Nem ollóval nyírtunk beléjük, gondolhatják! Breicz, a főnök szívta is a fogát, amikor mondtam, hogy a fiam elmegy. Franc a fiadba, öreg silapos! Ezt mondta. De láttam: fúr benne a féreg. Fogfájós képet vágtak a többiek is. Kis Zo- tyi, Barna Franci meg a kókuszfejű Molnár is. De ez volt az ábra: Kid angolosan távozott. Hát — mit lehetett volna tenni? Álltam volna le vele ipi-apacsot csattogtatni a fenekére, mint kis srác korában? Hogy: »Marha vagy, édes fiam! Most, amikor a brigád körmére égett a munka! Hát hívhatjuk ezentúl magunkat sunyítás nélkül igazi közösségnek, ha még a legrégibb ember fiát sem tudtuk úgy nevelni, hogy az ne lépjen le az első melegebb helyzetben Sürgős meló volt, Breicz nemcsak bennünket hajtott, hanem magát is. Ronda vas- luskó ő is, nem ártott volna, ha olykor belőle is csippentünk egyet-egyet. De akkor igaza volt, amikor azt mondta: >i-Franc a fiadba, öreg silapos!« Ráhagytam, és gyászba öltöztettem az dbrá- zatom. Pedig már akkor mentőöveket keresgéltem, hogy Kidnek kapaszkodót találjak. Numero egy: a fiam a képességei szerint is más helyet érdemel, mint ezt a kócerájt. Numero kettő... Tovább nem jutottam, minek szépítsem! Ahogy tarajos gőtéből sosem lesz pávakirálynő, úgy nem lesz cserbenhagyásból erény sohasem! A gyerek megmagyarázta az ábrát. Tapintattal, ahogy már mondtam. »Nézd, Apó! Most adódik az a lehetőség, ami általában egyszer szokott adódni ebben a büdös, de dolce vitában! Megérted, ugye? Megnősülök, a főmérnök lányát veszem el. Régi, kutyabórös família.« A »kutyabőrös« a mi külön magyarunkban azt jelenti: értelmiségi. Nem tellett bele két hét: Kidet a főmérnök apóstárs anyagbeszerzőnek tette meg a vállalatánál. Ez pedig igazi úri meló«, ebben régen megegyeztünk a kölyökkel. Hát ment is a bolt szépen. Ha meglátogattak, a ttomon mindig láttam valami újat: olasz pulcsit, gyűrhetetlen inget, alpakka nadrágot. A kis menyem pedig mindig ruhapremiert tartott, mint valami színház az új darabbal. Két falásnyi uborkás szendvics között kérdezte meg egyszer tőlem a kókuszfejű Molnár Satyó: »Kocsijuk még nincs?« Mintha a lábamra lépett volna egy százhúszmázsás lépegető exkavátor. Hát lett kocsi is. Félrevontam a kölyköt: »Te Kid! Minden oké az erkölcsi bizonyítvány körül?« Vigyorgott. »Oké, öreg szivar. Ne füstölj ennyire. Megy az ipar, ennyi az egész.« Megnyugodtam. Az apóstárs is olyanokat mondogatott, hogy: »Ügyes gyerek ez a fiú, öreg! Mintha jókedvében gyalulgalta volna!« Ősszel újra bele kellett nyúlnunk a csokoládémasszába. Ott sorakoztak a tüskök egymás hegyén-hátán, szinte hívogatva bennünket: »Gyertek, döntsük el, ki az erősebb!« Breicz morgott, hogy: »A jóapját, muszáj nekiállni, ha a szocialista címet újra meg akarjuk szerezni!« S közben olyan mozdulatot tett az ujjaival, mintha pénzt számolna. Ebédidőben épphogy csak szusszantunk egyet. De ez elég volt arra, hogy Barna Franci azt mondja: »Te örag! A fiadat tegnap nyaA következő tél pocsékabb volt, mint a sokévi átlag. Jellegtelen volt a tavasz, színtelen a nyár is. Ősszel jött haza a fiam. Mást küldött maga előtt; tudakolná meg — jöhet-e. Üzentem: csak jöjjön. Hát — jött. Persze, semmi: »Vétkeztem, Atyám, ellened és a te házad népe ellen.« így van ez, ugye? No, hát semmi ilyen! Semmi köntösszaggatás, óbé- gatás, hegyi duma. Értettük egymást, ahogy egymásra néztünk. Ott állt előttem »megfürödve«, feleségtől elhagyottan. »Nem az értelmiségi család volt a baj!« Csak ennyit mondott »Én se ma léptem le a falvédőről. Nem is azért hibáztatlak, mert a főmérnök lányát vetted el. Hanem, mert annak a főmérnöknek a lányát vetted el!« Ezt meg én mondtam, s evvel az ügyet le is zártuk. Másnap reggel beállítottunk a fiúval a telepre. Senki sem kérdezett semmit. Délig nem is esett szó. Kid hajtott, mint a meszes. Délben aztán Breicz azt mondta neki: »Helyed van köztünk újra, gyerek!« Leskó László
