Somogyi Néplap, 1972. április (28. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-21 / 93. szám

MAI KOMMEHTÁRUNK A képviselők elfogadták az új egészségügyi törvényt Híd a jövőbe (folytatás a 2. oldalról) hogy a felszabadulás előtti időben a betegségi biztosítás csak a lakosság egyharmadára terjedt ki. Somogy megyében ez az arány alig haladta meg a hat százalékot, sőt választó­kerületemben, a tabi dombvi­déken még ennél is alacso­nyabb volt. A múlt emlékei keserű tragédiákról szólnak; ha felidézzük az orvos, vagy a gyógyszer hiányában bekö­vetkezett mérhetetlen szenve­déseket, József Attila szavai­val fogalmazva »az ezernyi fajta népbetegséget, a szapora csecsemőhalált, az árvaságot, a korai öregséget.« Az elmúlt évtizedek fejlődése mindezt elfeledtette velünk, s csak a korabéli feljegyzések, a sta­tisztikai következtetések és a ma még élő szemtanúk, vagy szenvedő alanyok elbeszélései idézik fel ezeket Napjainkban nem jelenti egy betegség orvosi, vagy kór­házi kezelése, vagy egy műtét végrehajtása a család gazda­sági helyzetének romlását. És, ami a legfontosabb, az egész­ségügyi ellátásunk egyéni költségtényezői nem vezetnek az orvosi kezelés mellőzésére, a betegség elhanyagolására. A törvényjavaslat mély humani­tása, az emberért, az ember­ről való messzemenő gondos­kodása biztosítja és a jövőre vonatkozóan még tovább fej­leszti az egészségügyi ellátást. Ennek beszédes bizonyítéka, hogy a törvényjavaslat 25. szakasza a gyógyító-megelőző ellátás térítésmentes igénybe­vételét állampolgári joggá nyilvánítja. Igaz, ez most még egyes szolgáltatásoknál nem lép hatályba, de mutatja szá­munkra a továbbfejlődést, a szélesebb lehetőségeket. Tudjuk tehát értékelni azt a fejlődést, amelyet a beteg­ségi biztosítás szinte teljes kö­rűvé tétele, valamint a jelen­tős orvosi, szakorvosi létszám növelése, a kórházak és az egyéb egészségügyi intézmé­nyek fejlesztése jelent a so­mogyi ember, és főként a so­mogyi falvak lakói számára. Tisztelt országgyűlés! Egészségügyi szolgáltatá­sunk gyógyító-megelőző tevé­kenységének legfontosabb fel­adata napjainkban az állam­polgárok széleskörű és egyen­lő ellátásának biztosítása. En­nek megvalósítása különösen fontos a városoktól, egészség- ügyi központoktól és intéz­ményektől távoleső területe­ken, szétszórt településű vidé­keken. Alapja e munkának, a körzeti orvosi ellátás, és szo­ros velejárója, kiegészítője a közlekedési viszonyok és a gyógyszerellátás fejlesztése. Az elmúlt évek jelentős fejlő­dése ellenére e téren számos gond és probléma okoz nehéz­geket. Ösztönzés a körzeti orvosi helyek betöltésére .cg előfordul megyénk­ben, hogy egy-egy körorvosi állás hosszú ideig betöltetlen, és úgy tudom, számos megyé­ben hasonló, sőt még súlyo­sabb a helyzet. Ezért javas- hogy a törvényjavaslat kV vetően megfe- j •. szülessenek v. l-i és a pá.yázati rendszert illetően a falusi körzeti orvosi helyek betölté­sének ösztönzésére. Ugyanak­kor inuokoltnak tartom, hogy a többközséges orvosi körze­tek re. '■- gondosko­< ' * ‘bv tpL ............ . , í, . ... : t ársiio-;_.jéií fcíS cl xiXiv Vöt/» Í.0— g ek gyakoribb látogatását, és ami még fontosabb, indokolt esetben a sürgős ojjvosi ellá­tás biztosítását. A gyógyító-megelőző ellá­tásnak szoros velejárója a gyógyszerellátás. Somogy me­gyére az jellemző, hogy a fa­lusi körzeti orvosokhoz több község tartozik. Így 102 falus: körorvos 244 község egészség- ügyi ellátását végzi, de ugyan­akkor gyógyszertár csak 53 he­lyen működik. Ennek követ­keztében 142 község lakossá­gának utaznia kell az orvos­hoz, és azon túlmenően, — mivel 49 orvosi székhelyen nincs gyógyszertár, — újra to­vább kell utaznia gyógysze­rért. Ha a körzeti orvos által kezelt úgynevezett kézi gyógy­szertár nem ad lehetőséget a gyógyszerigény kielégítésére, újra tovább kell utaznia gyógyszerért. Néha a gyógy­szertár távolsága húsz-har­minc kilométer. Nyilvánvaló, hogy a nagy távolság miatt egyes esetekben, mint Török- koppányban és Andocson csak gyógyszertár építése hozhat megoldást, de másutt a kézi gyógyszertárak módszerének és rendszerének továbbfejlesz­tése nemcsak átmeneti, hanem tartós színvonaljavulást ered­ményezhet. Ez közelebb vihet bennün­ket a törvényjavaslat 24. sza­kasza (4) bekezdésében foglal­tak megvalósításához: hogy a lakosság a települési viszo­nyoktól lehetőleg függetlenül, kellő időben hozzájusson a számára szükséges gyógyító, megelőző ellátáshoz. Javaslom, ezért az elmondottak megvizs­gálását és az egészségügyi tör­vény végrehajtása ügyében kiadandó rendelkezések során a megfelelő szabályozást. A gyermek védelmét szolgálja Tisztelt országgyűlés! Az állampolgári jogok biz­tosítása során igen jelentős a törvényjavaslat 47. és 49. sza­kaszában megfogalmazott egyéni szabadság és döntési fe­lelősség kimondása. Eszerint életveszély kivételével csak a beteg, vagy kiskorú esetében a szülő hozzájárulásával lehet műtétet végezni, vagy vizsgá­lati anyagot és vért venni. Ez a szabályozás egyes esetekben talán nehezíti vagy késlelteti az orvos gyógyító munkáját, de általánosságban csak javít­hatja az orvos és a beteg közti kapcsolatot, és nagymér­tékben csökkenti a bizalmat­lanságot okozó körülményeket. Ugyanakkor a gyermek védel­mét szolgálja ak a rendelkezés, amely a szülő, illetve a gon­dozó felelősségét kiemeli a gyermek gyógykezeltetése ese­tére, és ennek elmulasztásánál gyermekvédelmi intézkedések alkalmazhatók a hanyag vagy makacs szülő magatartásával szemben. így megnyugtató az egyéni döntés törvényi szabályozása, és ugyanakkor megoldható az életveszély elhárítása, vagy a gyermekvédelem biztosítása is. A tanácsok szerepe Az egészségügyi törvényter­vezet által megfogalmazott te­vékenység mintegy hetven szá­zaléka a tanácsok működési területére és hatáskörébe tar­tozik. Ez az arány még na­gyobb olyan megyéknél, ahol nincs közvetlen minisztériumi irányítás alatt álló klinika, vagy más egészségügyi intéz­mény. A lakosság egészség­ügyének, gyógyító, megelőző munkájának szervezése, irá­nyítása, hatósági ellátása, te­hát többségében a tanácsi szakigazgatás rendszerére épül. Ezért jelentősnek tar­tom a jogi, igazgatási és igaz­ságügyi bizottság által kezde­ményezett és elfogadásra be­terjesztett módosító indít­ványt, amely kiemeli a taná­csok szerepét. Ugyanígy fon­tosnak tartom a törvényjavas­lat 3. szakaszának 3. bekezdé­sében foglaltak körültekintő végrehajtását, miszerint a ta­, :s műk„ - LeriUeién biz­tosítja az egészségügyi fel­adatok ellátását, egészségügyi szerveket hoz létre, illetőleg tart fenn, és azokat irányítja. A módosított alkotmány és a tanácsokról szóló 1971. évi el­ső törvény szellemében ez a feladat széles körű tevékeny­séget, nagy felelősséget jelent, és megköveteli, hogy a taná­csok megfelelő szakigazgatási szervekkel és azok irányításá­hoz jól képzett, széles látókö­rű egészségügyi szakemberek­kel rendelkezzenek. Ez annál is inkább lényeges, mivel a tanácsok a törvényes előíráso­kon túlmenően helyi erőforrá­saikból, valamint a lakosság széles körű társadalmi mun­kájával számos új egészség- ügyi létesítményt hoztak lét­re az eddigiekben is. Ennek további szervezése a jövőben is indokolt. Jelenlegi körülmé­nyeink között, amikor például megyénk hat járásából öt eset­ben az egészségügyi szakigaz­gatási szerv vezetője másodál­lásban látja el feladatát, mert a bérezési feltételek más egészségügyi területre viszik el az orvosokat, a megfelelő ve­zetés és szervezés megnyug­tatóan nem biztosítható. Ezért azt javaslom, hogy az egész­ségügyi Minisztérium, az igaz­gatási vezetés utánpótlására, részben bérügyi téren, részben az egyetemi képzés, illetve to­vábbképzés útján tegyen in­tézkedéseket. Tisztelt országgyűlési Meggyőződésem, hogy az egészségügyről szóló törvény sokrétűen fogja szolgálni né­pünk életének fejlődését. Vég­rehajtásával, alkalmazásával sok olyan körülmény, hatás érint bennünket, családunkat, amelyek eredménye nem je­lentkezik a hóvégi bérelszá­molásnál, vagy az évvégi ré­szesedésnél a borítékban, de benne van és mind nagyobb mértékben benne lesz a ké­sőbbiekben mindannyiunk, egész népünk életében. Tisztelt országgyűlés! A törvényjavaslatot, a be­terjesztett módosításokkal el­fogadom és a tisztelt ország­gyűlésnek elfogadásra javas­lom. Varga Káröly felszólalása után még hét képviselő mond­ta el véleményét a törvényja­vaslatról. Többen nem jelentkeztek felszólalásra, ezért Apró Antal a vitát lezárta. A képviselők észrevételeire dr. Szabó Zol­tán egészségügyi miniszter vá­laszolt. A miniszteri választ köve­tően szavazásra került sor: Apró Antal javaslatára az or­szággyűlés elsőként a jogi, igazgatási és igazságügyi, va­lamint szociális és egészség- ügyi bizottság módosító javas­latainak sorsáról döntött — azokat egyhangúlag elfogadta. Ezután a képviselők egyhangú szavazattal — általánosságban és részleteiben is — törvény­erőre emelték az egészségügy­ről szóló tervezetet. Az ülésszak Apró Antalnak, az országgyűlés elnökének zárszavával ért véget. Mit jelent az alkotmány az ország, a nép életében? Ezt legszebben a párt első titká­ra fogalmazta meg az ország- gyűlés tavaszi ülésszakának első napján a zsúfolásig meg­telt teremben, amelyre most nemcsak az állampolgárok fi­gyeltek, hanem a külföld is nagy érdeklődéssel tekintett. Az alkotmány a törvények törvénye, az állam fundamen­tuma, a társadalo'm jogi fel­építményének alapja. S ez a kiindulópont teszi mindenki előtt világossá, miért ösztön­zött arra az MSZMP X. kong­resszusa, hogy módosítsa az országgyűlés a kis híján ne­gyedszázada megalkotott al­kotmányt, figyelembe véve a politikai, gazasági és kultu­rális életünkben bekövetke­zett gyökeres változásokat, a társadalom osztályviszo- nyainak megváltozását, a szocialista építőmunka elért eredményeit. Ugyanezeken a hasábokon méltattuk három héttel ez­előtt annak a jelentőségét, hogy a módosított alkotmány tervezetének teljes szövegét a párt javaslatára nyilvános­ságra hozták még az ország- gyűlés összehívása előtt. Le­hetővé téve ezzel, hogy min­den magyar állampolgár ala­posan áttanulmányozhassa a módosításokat, megismer­kedhessen az egységes szö­veggel. Ez a maga nemében páratlan gyakorlat arra a nagy társadalmi érdeklődés­re alapozott, mely az alkot­mánymódosítást kísérte. Történelmi jelentősége van annak — ahogy elhangzott az ülésen —, hogy a szocia­lizmus teljes fölépítése most a Magyar Népköztársaság alaptörvényében is biztosí­tott, nagy társadalmi célunk lesz, s az alaptörvény minden állampolgár kötelességévé te­szi, hogy a szocializmus tel­jes felépítéséért legjobb tu­dása, ereje és képessége sze­rint munkálkodjon. S ezért mindenkit megbecsülés és el­ismerés illet. Pontosan tük­rözték ezt Kádár János sza­vai, amikor a párt nevében kifejezte, hogy mindenki tisz­teletét megérdemlik, akik az elmúlt negyedszázad alatt részt vettek a szocializmus harcaiban és építésében, mert híven teljesítették a magyar nép, a haza iránti kötelessé­güket. Az egyik képviselő hozzá­szólásában nagy kincsnek ne­vezte a módosított alkot­mányt. E kincs tiszta fényére vigyázni mindnyájunk köte­lessége ezután. S ahogy a párt első titkára javasolta, annak szellemében kell ne­künk is a megyében a mi al­kotmányunk betűig és elveit maradéktalanul betartani és betartatni. Mint ahogy a nagy folyót a patakok sora táplálja gazdag és tiszta vi­zével, úgy gyarapíthatja min­den megye tettekkel, jó mun­kával a nép alkotmányba fog­lalt vívmányait. S ebből ki­véve a részünket, az alkot­mány szelleméhez hűen, megtisztelő kötelessége min­den állampolgárnak Somogy­bán is. Mindig csengjenek vissza bennünk azok a szavak, hogy ez az alkotmány híd, mely a megpróbáltatásokkal ter­hes, több mint ezeresztendős múltból a jelenen át a szebb, boldogabb jövő felé vezet. L. G. ( „Kristályosodás n Azt mondják Kerekiben: »Most már kikristályosodott, hogy mit is csinálunk.« S ez nem azt jelenti, hogy a tsz-ek gépjavító és szolgáltató vállal­kozásánál eddig rendszertelen munka folyt volna. Erről szó sincs. De valóban ebben az évben »kristályosodott ki«, mit is érdemes folytatni tevékeny­ségeik közül S valahogy — ez a látogatás arról győzött meg — az embe­rek is most kezdenek »kikris­tályosodni« Kerekiben. Mintha céltudatosabbak lennének be­szédükben, cselekedeteikben. Egyszerűbbek — mellékmon­datok kacsaitól mentesek — ezek a beszédbe öntött mon­datok. Tudják, mit akarnak. S ami még fontosabb: tesznek is azért, amit akarnak. Sok a fiatal, s ez már ma­gában is biztatás egy vállalko­zás jövőjét tekintve, amely maga sem régi. Komoly tervei­ket bizonyítja, hogy az idén 7 300 000 forint értékű munka elvégzését tűzték ki célul. Ki- lencszázezer forint nyereséggel számolnak. Az igazgató-fő­könyvelő, Zóka Sándor szobá­jában vitrin őrzi az itt készült munkadarabokat: különböző fajtájú, nagyságú ráspolyokat, reszelőket. Négymillió forint értékű igényt kell kielégíte­niük ezekből. A reszelőkre, ráspolyokra azt mondják: »termékünk«. S ebiben — ahogy ejtik — benne van, hogy büszkék gyártmányukra. A te­vékenységi formák között ezenkívül »csak« javítások szerepelnek. Sokan vannak közöttük, akik eddig még nem dolgoztak ipa­ri jellegű munkában. Az első szárnypróbálgatások ezek. És tegyük hozzá azonnal: biztató szárnypróbálgatások, ahogy az igazgató-főkönyvelő is mondja. — A reszelők és a ráspolyok technológiáját a nagykanizsai finommechanikától vettük át — így beszélnek a dolgo­zók az új profilról. — Szakem­berek is jöttek onnan, hogy betanítsanak bennünket. Lassan lejár a nagykanizsai­ak ideje Kerekiben. Május el­sejéig lakják még a rendelke­zésükre bocsátott épületet. Né­gyen visszamennek Zala me­gyei városukba. Az ötödik ma­rad. Tóth Béla, a fiatal mű­vezető itt látja biztosítottnak jövőjét. < — 1957 óta dolgozom ebben a szakmában. Hetenként egy­szer járok haza a családom­hoz, aztán majd talán ideköl­töztetem őket is. ígéretet kap­tam a támogatásra. Volt, aki már megkérdezte tőlem: Lányok munkában. miért ragaszkodom ennyire ezekhez a reszelőkhöz? Talán, mert olyan sokoldalú munkát igényel az, amíg egy formát­lan vasdarabból munkaeszköz válik. Nekem egy reszelő, amelyben — ha most már köz­vetve is — benne van a mun­kám, szinte műtárgy. Gyönyör­ködni tudok benne. Most egy kicsit meg is könyebbültem. A tapasztalatok nagyobb részét már átadtuk a kezdőknek. Az emberanyag jó. S ahhoz ké­pest, hogy csak január elsejé­től csinálják, jól haladnak, máris vannak eredményeink. Az a legjobb, hogy látom: ked­vük van hozzá. Ehhez járul, hogy a számításukat már most is, de rövid időn belül még in­kább megtalálják majd. Ha to­vább ügyesedik a kéz. Már azt is hallottam, hogy az itt dol­gozók elhíresztelik: jó munka­hely ez. Természetesen, mint minden fiatal vállalkozásnál, még itt is akad tennivaló. Sok minden félkész még, s a gépek zaja is túl erős. De ezek részletkér­dések, s a megoldás küszöbén állnak. Végigkísértük a vas útját. A kovácsműhely volt a »böl­cső«. A vasat »lespiccelik«, azaz a hegyét kovácsolják. Az­tán »nyelezik«. Itt kapja meg alakját a reszelő. Az Ajax-ka­lapács döngöli. »Steknijei« könnyedén birkóznak meg a kemény anyaggal. A köszörűgép malacvisításra emlékeztető hanggal »harap« a munkadarab szélébe. Szálát Ferenc a térdével nyomja a hatalmas kőhöz a leendő rás­polyt. A huszonnyolc mázsás gépekből három van a terem­ben. Két »nyerges« és egy »térdköszörű«. Nem zajtalan a kézivágók tevékenysége sem. Borbély László egy cseh gyártmányú félautomatán dolgozik. Bandi János pedig automatika nél­küli vágón végzi munkáját. Ö is az újak közül való. — Február 21-én léptem be a társuláshoz. Földváron la­kom, kerékpárral járok mun­kába. Híre jött, hogy ráspoly­üzem alakul, ez csábított. A KPM-nél dolgoztam, s én nem szeretem a csavargó életet. Eb­ben nagyobb fantáziát láttam. Eltelt három hónap, s nem bántam meg a választásomat. Most már kezdem a fortélyait is érteni. Ezen sok áll. Normá­ban fogunk majd dolgozni, nagy szükség lesz minden fo­gásra. A múlt hónapban ezer­nyolcszáz forintot kaptam. Bí­zom benne, hogy a két és fél ezer is meglesz. Bíznak az eredményesség­ben a többiek is. És tesznek is az eredményességért. A négy lány is, aki néha férfiakat »megszégyenítően« jó teljesít­ménnyel rukkol ki. Idősebbek, fiatalok egyaránt. A »kikristá­lyosodás« idejét élik. Leskó László Somogyi Nép/opl 3 Összpontosítani kell a figyelmet a vágógépeknél.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom