Somogyi Néplap, 1972. április (28. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-18 / 90. szám
A megyei pártbizottság megtárgyalta AZ ALAP, AMELYRŐL INDULUNK Az üzem- és munkaszervezés korszerűsítése — a párt Központi Bizottságának 1971. december 1-i határozata alapján — Somogybán is megkezdődött. A helyzetfeltáró munka során 32 ipari, kereskedelmi vállalatnál és nyolc mező- gazdasági üzemben végeztek vizsgálatot. Legutóbbi ülésén ennek alapján tárgyalta az üzem- és munkaszervezés korszerűsítése érdekében teendő intézkedéseket a megyei párt- bizottság. Csak részterületeken A pártbizottság megállapította: a gazdasági reform kedvező feltételeket teremtett az üzem- és munkaszervezés javításához. A fejlődés jelentős, de nem kielégítő, mert az intézkedések nem fogják át a vállalatok egészét, hanem csak az egyes részterületeket. Főleg a munkatermelékenységgel és a vezetés néhány kérdésével foglalkoztak. Az ügyvitelgépesítés, a termelésszervezés, az irányítás módszereinek továbbfejlesztése stb. nem kapott kellő súlyt. A másik fogyatékosság, hogy az új módszerek alkalmazása, a »szervezés magasabb szinten«, nem kapott szerepet. A megyei pártbizottság megállapította: a gyors ütemű fejlődést csak úgy lehet biztosítani, ha jobban érvényesülnek a tudományos vezetési elvek. Ezt megköveteli az a tény is, hogy az elmúlt öt évben jelentősen megszaporodott a megyében a nagy- vállalatok száma: több új gyár épült a harmadik ötéves terv időszakában, egy sor üzemben rekonstrukciót hajtottak végre. A műhelyekben megjelentek az automata, félautomata gépek. Helyenként — mint például a finommechanikai vállalatnál, a textilművekben, a ruhagyárban és az elektroncsőgyárban — korszerű termelésszervezési módszerekkel is lehet találkozni. A mező- gazdaságban két év alatt 25 százalékkal nőtt az állóeszközök értéke: a fontosabb gépek állománya még ennél is gyorsabban. Megjelentek a megyében a szakosított telepek. Az építőiparban — két év alatt —- ötven százalékkal nőtt az állóeszközök értéke: új termelési eljárások terjedtek el. A lakóházak építését a poligon- nal gyorsabbá, szervezettebbé lehet tenni. *n!enüíY íeileszlés az általános A vállalatok többsége azonban még nem ismerte föl az új követelményeket: bizonyítja ezt, hogy nagy még a törekvés az extenzív fejlesztésre. Bogó László, a megyei pártbizottság titkára az írásos előterjesztéshez fűzött szóbeli kiegészítőjében hangsúlyozta: e fejlesztési lehetőségek köre jelentősen szűkült. Egy-egy részterületen — mint például a barcsi járás, a fonyódi járás belső része és Marcali környéke, s a beáramlás következtében Kaposvár is — van erre lehetőség. Mint fejlesztési módszer azonban általánosan nem alkalmazható. Ha viszont az üzem- és munkaszervezéssel kapcsolatos feladatokat, megoldjuk, ismét jelentősen gyorsulhat a fejlődés. Ezért is fontos eszköz a negyedik ötéves terv teljesítésében a vállalatok szervezési színvonalának növelése. A felmérések szerint a megyében a kielégítően szervezett ipari vállalatok száma 20—30, a tsz-ek aránya pedig 15—20 százalékra tehető. A vállalatoknál még mindig erős a törekvés új üzemek építésére, de az állóeszköz-fejlesztés nem eléggé tervszerű. Mielőtt a beruházásokhoz, rekonstrukciókhoz kezdenének, nem végeznek gazdaságossági számításokat. Gyakran nem teljés gépsorokat, hanem egyedi — különböző típusú és paraméterű — gépeket vásárolnak. Fogyatékosság az is, hogy o rekonstrukciós tervhez nem kapcsolódik szervezésfejlesztési koncepció: az új beruházás megvalósulása után régi módon szervezik meg a terme, lés folyamatát. Az alacsony színvonalú munkaerő-gazdálkodás és a nem megfelelő szemlélet miatt nincsenek kihasználva a korszerűbb terme, lőeszközök. A termelési kooperáció szélesedik ugyan, de ezt nem kíséri megfelelő szakosodás. A somogyi vállalatok a harmadik ötéves tervben háromszor annyi új termék gyártását kezdték meg, mint ameny- nyit beszüntettek, ugyanakkor rövidült az új termékek bevezetésének ideje. (A Bútoripari Vállalat például korábban öt év alatt jelentkezett a piacon egy új gyártmányával. Ez két évre csökkent.) a gepefc és a munkaerő sok még az állásidő, több vállalat nem tervezte meg a gyártási utakat. Az építőiparban 1968—70 között csökkent a gépek kihasználása, s a mező- gazdaságban sem emelkedett. A létszám- és bérgazdálkodás javítását, a munkatermelékenység alakulását a vállalatok és irányító szerveik az elmúlt években figyelemmel kísérték. A megyei pártbizottság több határozatában is foglalkozott e feladatokkal és e tevékenység módszereivel. Ennek következtében emelkedett az élőmunka hatékonysága, javult a munkaerő-gazdálkodás színvonala. A termelésnövekedés 60—75 százaléka a múlt évben a termelékenység növekedéséből adódott. Az üzemekben azonban még mindig jelentős a túlórák száma, ugyanakkor egyes időszakokban nem- tudják biztosítani a meglevő létszám foglalkoztatását. A vállalatok szervezettsége is eltérő a megyében. Jobb ott, ahol a technika fejlettsége kényszerítőén szabja meg ezt — mint például a textilművekben, a ruhagyárban, a konzervgyárban —, s rosszabb, ahol a gépesítettség színvonala nem követeli meg. A megyében általában alacsony a gépi munkahelyek 'aránya, s nem megfelelő a kéziszerszám-ellátottság. A rakodás és anyag- mozgatás is többnyire kézzel történik. Néhány vállalatnál — mint például a FŰSZERT, a konzervgyár — jó kezdeményezéseket lehet találni. Több vállalat pedig most dolgozza ki rakodásgépesítési tervét. Megyénk sajátossága az is, hogy nagy az idényjellegű foglalkoztatottak aránya, s emiatt rossz a munkaerő-kihasználás. Több termelőszövetkezet melléküzemági tevékenységgel próbál ezen segíteni. A Bala- ton-parton pedig — kooperációval — mintegy 800 idénymunkás téli foglalkoztatását oldották meg. A munkafegyelem és a munkaintenzitás javítására az eddiginél nagyobb erőfeszítéseket kell tenni. Számítógépek Kaposvárra rámutat egy fogyatékosságra is: alacsony fokú az alkalmazottak munkájának a szervezettsége. Az oka pedig: a munkamegosztás fejletlensége, a segéd- és kisegítő erő, a technikai berendezések hiánya. Kiegészítőjében Bogó László mondta el, hogy tárgyaltak a Központi Statisztikai Hivatallal egy középszintű gépesítést jelentő számítógéppark Kaposvárra telepítéséről. Ha ez sikerülne, lehetőség nyílna arra, hogy a negyedik ötéves terv értékelését már a gépek végezzék, s a következő tervidőszakra való felkészülés során is több variációs javaslatot lehetne kidolgozni. A munkaerő-gazdálkodás fontos eleme a bérgazdálkodás: a tapasztalatok szerint a bért ösztönzőbben használják fel a vállalatok. Hiba viszont, hogy a munkanormák sok helyen lazák, s a teljesítménybérezésben dolgozók aránya nem éri el a kívánt szintet. A tapasztalatok szerint a ve zetés hatékonyságát több tényező rontja: a középtávú és éves tervek nem elemei a vezetésnek; nem, vagy nem mindig mérik a tervek teljesítését, nem vizsgálják az azoktól való eltérés okait. Sok a párhuza mos információ is, s a vezetők nem feldolgozott adatokat kapnak. A döntés nem mindig ott születik, ahová befut az információ. Az ügyvitelgépesí tés elmaradása azzal is jár, hogy későn áll rendelkezésre a döntéshez szükséges infor máció. Kevés az önálló elszámolási egység, s az önköltséggel kapcsolatos adatok sem eléggé megbízhatóak. Az üzemszervezésnek nincs kiala kult apparátusa, kialakult szervezete. Mindez már jelzi is a legsürgősebb tennivalókat. K. I. (Folytatjuk.) MAI KOMMENTÁRUNK Mindennapi leikiismerettel kihasználása A két műszakban dolgozók száma az utóbbi három évben nőtt, de a tartalékok még mindig nagyok. A karbantartás és a felújítás elhanyagolása miatt A munkaerő-gazdálkodás egyik érdekes jelensége, hogy gyorsabban nőtt az alkalmazotti létszám a munkáslétszámnál. Ez bizonyos fokig érthető, hiszen a tudomány eredményeinek bevezetése az alkalmazotti létszám gyorsabb növekedését igényli. A hasonló adottságú vállalatoknál azonban nemegyszer indokolatlanul nagy a különbség. S ez A serleg Ádándon maradt Vigyázni as emberre, az emberiségre — a tudomány lelkiismereti kötelessége. Manapság nagyon sokat hallunk különböző tudományágak etikájáról, s ezek sokszor bonyolult ágazatai erre az egyszerű alaptételre redukálhatok: Vigyázni az emberre. Éppen ezért »életfontosságú« a társadalom meg a tudomány számára a megszerzett ismeretek mielőbbi, széles körben való terjesztése, átadása. Tegnap csupán négy olyan esemény zajlott le országosan — Budapesten, Tatabányán, Szekszárdon és Miskolcon —, melynek célja felmérni és megvitatni, hogy a tudományos ismeretek miképp terjednek szét széles körben, miképp hasznosíthatók eredményesen. »Az emberiség éppen a technika gyors fejlődése nyomán igen nagymértékben rombolja, ozenyezi környezetét« — mondta Gábor Dénes, a hazánkban tartózkodó No- bel-díjas tudós, a holográfia megteremtője. Egyben megjelölte a kiutat is: »A tudósok legfőbb feladata szerintem ezeknek a veszélyeknek a tanulmányozása és a követendő ésszerű magatartás kidolgozása.« Igen; távlataink, jövőnk felett őrködik a tudomány, a tudományos lelkiismeret, de vajon a kidolgozott »ésszerű magatartás« megvalósul-e? Korunk oly sokszor emlegetett ártalmai — a levegő szennyezettsége, a mindennapos idegromboló zaj ellen használjuk-e az ezeket kiküszöbölő magatartásformákat? Végül is milyen magatartásforma kell ehhez? A mindennapos lelkiismeret dolga. Odafigyelés dolga. Hányszor megírt témák ezek! Mégis mennyi a kontraszt. Délelőtt Kaposváron, a Dimitrov utca és a Damjanich utca sarkán álló új lakóház egyik erkélyén komótosan porolják a szőnyeget, mit sem törődve az aluljárókkal. Az utca tiszta levegőjével. Pedig az udvar is alkalmas lenne erre, csak éppen le kellene menni. Nemcsak az autókat szidhatjuk a szmog miatt. A nemtörődömség, a közöny teremtette kontraszt ez. Vasútállomás. Közli a hangszóró, hogy mindenki vigyázzon, a vasutasok távol tartják az embereket a vágányoktól, és mégis fülhasogató, csaknem másfél perces füttyel vágtázik az emberek közt a dombóvári személy. Ha nem láttam volna, nem hinném: sokan eltorzult arccal, fülre szorított kézzel álltak ott, fentröl pedig a fűtő mosolygós arca: lámcsak ezt tudja a négyhuszonnégyes! Szólt érte valaki? Nem hiszem. Kényszeredetten tudomásul vesszük, hogy valaki jó tréfát űzött az idegeinkkel. A mindennapi lelkiismeretlenség dolga ez. Tegnap szemészkongresz- szus kezdődött Budapesten. Több mint ezer orvos ült össze szemünk világa érdekében. Valóban óvjuk szemünket? Megint régi téma következik. Hányszor megírtuk már, hogy hegesztők, építők, rakodók semmibe veszik a balesetvédelmi előírásokat. Semmibe veszik az üzemek középvezetői is. Akik közvetlenül felelnek az emberekért. A megyei rendelőintézetben, a kórház szemészetén mondják, hogy mindennapos eseteik közé tartoznak a munkahelyekről beérkező sérült szaruhártyás dolgozók. Akik nem használták a védőszemüveget. Figyelmeztették írásban a vállalatokat is. Mégis érkeznek szemsérült dolgozók a finommechanikai vállalattól, az elektroncsőgyárból, a mezőgépgyártól. Pedig csak egyszerűen értő, megértő magatartásforma kell! A tudósok feltalálták a hegesztést, feltalálták azt a módot is, hogy ártalmát kiszűrjék. A tudományos lelkiismeretnek sok ezer példája van. Csak a mindennapi lelkiismeretnek kellene követnie. T. T. üstházak és nyílászárók Készülnek a nyílászáró szerkezetek a lakatosüzemben. Havonta 350—400 ezer forint értékűt gyártanak saját építkezéseikhez és idegen megrendelésre. Tizenhárom iskola vetélkedője Jó kezdeményezés, hasznos tapasztalatok Jövőre újra Somogybán találkoznak ti A Tabi Vegyesipari Ktsz negyedévenként 1000—1200 darab üstházat készít a Vas— Műszaki Nagykereskedelmi Vállalatnak. NAGYSZERŰEN sikerült kétnapos találkozó zajlott le zombaton és vasárnap az Ádándi Mezőgazdasági Szakmunkásképző Intézetben. A Dunántúl tizenhárom szakmunkásképző Intézetének tanulói szívesen tettek eleget az ádándi MHSZ és az intézet meghívásának, hogy vetélkedőn mérjék össze a honvédelmi ismeretekben eddig szerzett tudásukat. Teke Miklós igazgató — egyúttal a községi MHSZ titkára — üdvözlő szavai után kedves műsorral köszöntötték az intézet tanulói a vendégeket, majd nyomban megkezdődött a vetélkedő. Először írásban adtaik számot tudásukról, s a harminc kérdés megválaszolása nem jelentett könnyű feladatot. Aztán a csapatok egy-egy iskolát három versenyző képviselt — a kísérő tanárokkal a lőpályára vonultak. Jogos büszkeséggel vezették ide a vendégeket az ádándiak, hiszen ezt a lőpályát a tanulók a múlt évben társadalmi munkában építették fel, ennek értéke meghaladja a harmincezer forintot. Az egyéni lövészetben az első helyet Sipos László ádándi tanuló szerezte meg, második lett Gergye Károly szombathelyi, harmadik pedig Simon Tibor csermajori tanuló. Este filmvetítés szerepelt a programban, majd az iskola KISZ-klubjában szórakoztak a fiatalok. Jó lehetőséget biztosított arra ez a találkozó, hogy az iskolák tanulói, tanárai megismerjék egymást, tapasztalatokat cseréljenek, barátságokat kössenek. Vasárnap reggel az összetett honvédelmi versennyel folytatódott a vetélkedő. S noha a zuhogó eső, a felázott talaj nehezítette a verseny lebonyolítását, ez sem csökkentette a fiatalok lelkesedését, s igen szép eredmények születtek. Az összetett honvédelmi versenyben az elsőséget az ádándi iskola csapata szerezte meg, második lett a csermajori, harmadik pedig a vépi szakmunkásképző intézet csapata. Az ádándiak a győztes csapat számára vándorserleget alapítottak azzal, hogy annak feladata less jövőa» wütet: megrendezni ezt a vetélkedőt. Mivel a rendezőknél maradt a serleg, jövőre ismét Somogybán találkoznak a szakmunkásképző intézetek fiataljai. A többi csapat versenyzői jutalomban részesültek, oklevelet kaptak. A versenyek befejezése után közösen tekintették meg az új iskolában rendezett honvédelmi, fegyver-, valamint nép- művészeti kiállítást. Balogh István, a községi MHSZ lövészklubjának titkára különleges fegyvereket gyűjtött ösz- sze — mesterlövész-pisztolyt, díszfegyvereket —, Szűcs László tanár kard- és népművészeti gyűjteményt mutatott be. Az egész kiállítás igen nagy sikert aratott. — ÖRÜLÜNK ennek a kezdeményezésnek. A kétnapos találkozó azt bizonyította, hogy iskoláinkban eredményes hazafias-honvédelmi nevelés folyik. Remélhetőleg jövőre is hasonló sikerrel zárul majd a találkozó s- ez- hagyománnyá válik a dunántúli iskolák között — mondta Nemes Ferenc, a MÉM keszthelyi területi felügyelőségének vezetője, a zsűri elnöke. te f» Csövek a Barátság 2mhöz A Dunai Vasmű csőgyártó üzemének dolgozói elkészítették a Barátság 2. vezeték építéséhez megrendelt csöveket. Nyolc milliméter vastagságú acéllemezből 130 kilométer hosszúságú szakaszhoz gyártottak 610 milliméter átmérőjű csöveket. A következőkben az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt számára készítenek 11 milliméter falvastagságú csövet. A csőgyártó üzemben mind a három hajlító és hegesztő gép ütemesen dolgozik. A gépeken legutóbb már 1016 milliméteres, tehát az egy métert is meghaladó átmérőjű csöve is készítettek — 12,7 milliméter vastag lemezből. Erre a nagy átmérőjű csőre a Péti Nitrogén Műveknek volt szüksége. Somogyi Néplap I
