Somogyi Néplap, 1972. április (28. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-02 / 79. szám

A kocsi az életet jelenti Hallottam már áradozni Al­fa Rómeóról, Mércédéiről, Ilyen szépen azonban még senki sem beszélt KOCSl-ról, Talán visszaadja annak a han­gulatát, mit jelent ez a mo­torral fölszerelt háromkerekű alkotmány a huszonnyolc éves Farkas Jánosnak, hogy csupa nagy betűvel írtam, Nemcsak a mozgást, a parkba, sőt a Ba­laton partjára és más váro­sokba való eljutást teszi lehe­tővé, hanem egyben egy lát­hatatlan szól is, amely legény­kora óta összeköti egy válla lattal, egy brigáddal. A ciikk éppen tíz évvel ez­előtt, szintén húsvétkor jelent meg. A Béke brigád minden este bent maradt a Finom­mechanikai Vállalat műhelyei­ben, s a főmérnök tervei alap­ján új kocsit készítettek egy fiatal fiúnak, akit nem is is­mertek. Az édesanya ment be a vállalathoz, s kérte, szerel­jék fel a Berva-motort a to­lókocsira, mert a fiának igen nagy szüksége lenne a kis motoros közlekedési eszközre. Azok, akik akkor olyan lelke­sen dolgoztak az Ismeretlen fiúért — Gyulai József, Megy- gyes Ferenc, Völgyesi László, Vörös Zoltán, Szabó Gyula — szétszóródtak, már nem tagjai a Béke brigádnak. Jancsi azonban azóta is kedves gyer­meke a vállalatnak, s a Béke brigád ugyanolyan szívesen, kézségesen áll a rendelkezésé­re. Vakolatlan kis ház a Ker­tész utca 61-ben. Itt laknak Farkasék. Csutak, a vizsla-fo­xi keverék, Jancsi hű őrzője ugyancsak megugatja a várat­lan vendégeket. Jancsi még nem kelt föl, az ágy szélén ül, oldalt televízió, a kredencen könyvek, a hok- kedli tele újsággal. — A bizományiban vettük a tévét, hadd nézze esténként — mondja az édesanya, aki jegy­szedő a moziba. A kocsi-a terelődik a szó, — A vállalat fenntartotta a védnökséget - -ól Farkas né­ni meghat«'* — Én * • nem áll­tam n hib Ha n*ncs bennük szí «r tíz év alatt ellaposodoti v .na ez a párt­fogás. Amikor bemegvek. ter­mészetesnek veszik, nem kell kérni, könyörögni, me-*csinál- ják, ami elromlott. Mint a testvérek, olyan á viszony kö­zöttünk. Belenőttem a bri­gádba. — S ez a kocsi már tíz éves? — Ó, ez nem az első. Azt hat évig hajtottam, aztán ter­veztem egy újat, s azt 'szin­tén megcsinálták a Mechani­kában. Ez már Simpson—7-es motorral megy. Megbízható, üzembiztos. Amikor készült, nem lehetett hozzá való fo­gaskereket kapni. Nosza, ki­marattak egyet a műhelyben. Csak annyit mondtak, meg­lesz. ha a Patkó megcsinálja a többit. Jancsi végigsimogatja te­kintetével a kocsiját. — Nekem ez az életet jelen­ti... Nem foglal nagy helyet, moziba, sportrendezvényre, cirkuszba is bemehetek vele. Nézze, meghatottság nélkül nem tudok erről beszélni. Gépkocsik adás-vétele, bizományi értékesítése. Magánosok, közületiek és állami vállalatok napi áron vásárolhatnak és értékesíthetnek személygépkocsit. Leadási kötelezettségének eleget tesz, ha gépkocsiját leadja a Baranya megyei Autó- és Motorjavító Szövetkezetnél, Pécs, Diós! u. 49. Telefon: 52-34. (398735) Csak elcsépelt jelzőket lehet­ne mondani... Amikor befordul a Mecha­nika Május 1. utcai telepének kapuján, a portás már messzi­ről kiabál: »No, mi o baj, Jancsi!« S ugyanezzel fogadja Patkó Sándor, a Béke brigád vezetője, aki nyolc éve javít­ja a fiú kocsiját. Korbács Ist­ván öt éve dolgozik a válla­latnál, azóta segít a társának. A brigódvezető harminckét éves, tizenhét éve dolgozik a vállalatnál. Az eredeti szak­mája géplakatos, a nyáron vé­gezte el a gépipari techniku­mot. A társa harmincéves, szintén géplakatos. Nagyon nehéz őket szóra bírni, ami­kor arról érdeklődök, ml fűti őket, hogy este, szabadság alatt is mindig készségesen segítenek, amikor a nyakuk­ban van az amúgy is túlter­helt tmk gondja. — Emberbaráti kötelesség... — töri meg a csendet a bri­gádvezető. — Ami tőlünk telik, igyek­szünk megtenni — egészíti ki Korbács István. A két bárét — mert ez a kapcsolat régen nem pártfo- golás csupán — megnézi a motort, minden rendben van-e. — Remélem, hogy még húsz évig hajtod, aztán csinálunk egy újat. Rendben? — viccel a fiúval a brigádvezető, ami­kor kellemes ünnepeket kí­vánva egymásnak, elbúcsúz­nak. A kis Simpson kigördül az öreg telepről. Az udvaron ott áll a két olajos ruhás munkás, s integet. Lajos Géza Rügyfakadás előtt Nemesdéden Jól kezelt, gondosan ápolt gyümölcsfák mindenütt. Leg- Tagyobb részük túl a metszé­sen, permetezésen. Az egyik házból egy teherautó almát szállított el. Amint hallottam, van még néhány vagonnal a háztáji gazdaságok tulajdoná­ban. Nemesdéden nem sietik sl az értékesítést. Első utam a felvásárlóhoz, Kun Jánoshoz vezetett. Meg­tudtam, hogy tavaly itt a fo­gyasztási szövetkezet 34 vagon gyümölcsöt vett meg. A gaz­dák közül sokan maguk is foglalkoznak eladással. A leg­nagyobb gyümölcstermelők a községben — a felvásárló sze­rint — Molnár József, Végh Péter és Varaséi Sándor. Az utóbbi terjesztette el a falu­ban az »alex-ander“ körtét harminc évvel ezelőtt. Kun János azt Is elmondta, hogy divatba Jött a községben az uborkatermelés. Tavaly már 180 termelő foglalkozott ezzel. A felvásárló most azon fára­dozik, hogy a tavalyi tízva- gonnyi uborkafelvá3árlást megduplázza. — Tavaly más­fél millió forintot fizettem ki gyümölcsért, uborkáért — mondta. A fák korszerű kezeléséhez nagy mennyiségű permetező- szerre és a magasabb termés­átlaghoz műtrágyára is szük­ség van. — Megköveteli tőlem a község, hogy mindig legyen raktáron a szükséges permete­zőszerekből, műtrágyából. Ta­valy ősszel például 2,5 vagon különböző fajta műtrágyát adtam el. Az idén is elvittek már 30 mázsa gyümölcsfaola­jat, Novendát, kénport — hal­lottam Tóth Sándor boltveze­tőtől. Nagy a forgalom, nagy az érdeklődés. Az AGROKER jó ellátást biztosít. A boltból Vida István udva­rára tértem be. Az üstben sár­ga kénlé fortyogott. Megállás nélkül kevergették. Segítségre Is szüksége volt Vida István­nak, mert 6 maga a kerti trak­tort szerelgette. Amint mond­ta, holnap elkezdi ő is — még rügyfakadás előtt — a perme­tezést. A nyolcvan alma- és körte­fa szépen sorakozott a kert­ben. A metszés, tisztítás már befejeződött. Tizenöt újabb fa a kert végén most fordul ter­mőre. — Tavaly 36 mázsa gyü­mölccsel fizettek a fáim. Ha azt akarom, hogy az idén se hagyjanak cserben, akkor hasznosítani kell azokat az is­mereteket, melyeket a szakkö­rön hallottunk. Rendszeresen hallgattunk előadásokat a gyümölcstermelésről. Még Ka­posvárról is kijöttek hozzánk a jó módszereket átadni. Azután a felvásárló és Da- rusi István — aki az áfész fel- vásárlási ügyintézője — társa­ságában az első útba eső ubor­katermelőhöz tértünk be. Mol­nár Imréné éppen akkor jött fel a kertből. — Huszonöt mázsa uborkám termett tavaly 200 négyszög­ölön. Az idén 54 négyszögöllel emelem a területet. Azért, hogy ne legyek nagyon kötve az időjáráshoz, kutat ástunk a kertben, - motoros szivattyút vettünk csőhálózattal, így az­tán öntözni fogunk. Ezt a módszert többen bevezették mór a faluban. Ügy hallom, bevált. A szorgalmas nemesdédi gyümölcs- és uborkatermelők megérdemlik, hogy fáradsá­guknak eredménye legyen. D. Z. „Kelt levelem Bruxelles-ben* VÁGY Ali A TÁVOLBÓL Egy messziről érkezett le­velet kézbesített nemrégen a posta Solymosi Gézának, a Krénusz János iskola tanárá­nak. Egykori tanítványa írta. »...Drága Tanárbácsi! Azt már bizonyára tetszik tudni, hogy Ittmaradtunk. Én nem tehetek róla, a szüleim akar­ták. Nehéz megszokni az itte­ni gondolkodásmódot és a val­lást. Nagyon szeretem az Isko­lámat... tanáraimat, sohasem felejtek el senkit. Az osztály­ban ... három év alatt jól ösz- szeforrtunk... Brüsszelben franciául beszélnek, már tu­dunk néhány szót az öcsém­mel... Nem tudom, itt hogy fogok tanulni, az első évem ugyanis elveszik. Szeretnék orvos lenni, remélem sike­rül...“-a '.1" * , u *. > ' >A >,,V sában, a szüléikről alkotott vé­leményükben mit jelent majd, ha azt érzik: hontalanok, akik elhagyták hazájukat! »Van egy magyar barátnőim, 5 sokat segít. Lakásunk van, jól élünk.“ Ez van még a levélben. De egyetlen barátnő, lakás, a jól élés vajon Jelent-e annyit, hogy ezért érdemes rokonokat, bará­tokat, az otthoni lakást, isko­lát, jólétet elhagyni? Szép, kerek betűkkel írt le­vél, egy értelmes kislány gon­dolatait tartalmazza. Tanáré­val együtt többször elolvastuk a sorokat Éreztem: a tizen­éves kislány, aki itt nevelke­dett, itt lett az úttörőszövetrie tagja, tanulta, Jól értette tör­ténelmünket látta fejlődő **■­Kf* V-XáPöX (..AtoStSjy • -'yy *** -v. K ■ ■ ' i,~'- ■ 'V;> ÉÉ Mmk Ka ■,:MA ‘.J fijL :VvW J*:; , 'y ' '<>■ fóíúfQy#?* * W,, A'« *+X V JU/./' *AAtís fi' KfipA, ij-K-í, í„ -i-V "isiit’ í ■ , 1 ,, - .. f. , . A ■ S'd.A, > í-i m j. Részletek a levélből, egy ti­zenéves kislány őszinte sorai. — Egyik legtehetségesebb tanítványom volt Szülei jól kerestek, rendezett anyagi kö­rülmények között éltek. Meg­döbbentem, amikor hallottam, hogy kinn maradtak, nem tér­nek vissza hazánkba. Vajon mi lesz a gyerekekkel... Magának tette föl a kérdést Solymosi Géza, de tőlem is kérdezte, s ezt szeretném én is megkérdezni a két gyermek szüleitől. Jól Ismert, megbe­csült emberek voltak itthon, s nem tudom mit válaszolnának arra: miért választották a haza megtagadását, az otthoni, ba­ráti környezet elhagyását? Gondoltak-e arra, hogy a két serdülő gyermek érzelmi, ér­telmi képességének alakulá­szágunkat, nem ért egyet szü­leivel »Én nem tehetek róla, a ali­léim akarták!“ A szülőket távoliétű When el­ítéli ugyan a Magyar Népköz- társaság bírósága, de sokkal súlyosabb az az ítélet, melyet az alig tizennégy esztendős kislány írt szüleiről! »Nem tudom mikor tudok hazamenni, szeretnék minél előbb.,, Zárom soraimat üd­vözlöm a kedves családját, ta­náraimat, az osztálytársaimat,' csókolgatom a lányokat A mi­előbbi viszontlátás reményé­ben, sok szeretettel.« Nevét nem írjuk ide, hiszen őt — mint levele Is bizonyítja — nem szabad elítélnünk. Hi­szen hazavágyódik. S nagyon kívánjuk, hogy ez a vágya mi­nél előbb teljesüljön. Szalai László •• •• ÜDÜLJÖN ROMÁNIÁBAN, a Fekete-tenger legszebb üdülőhelyén — A SIOTOURRAL! Június 1-től szeptember 28-ig. Részvételi díj repülővel 8 nap 3000 Ft 10 nap 3500 Ft 13 nap 4200 Ft Autósoknak 8 nap 1670 Ft 13 nap 3200 Ft Jelentkezés a SIOTOUR utazási Irodáiban: Barcs, Balaton boglár. Balatoniéi!*, Fonyód, Kaposvár, Siófok. nirm Nemes György: Dávid es Klotild 21. rész — Dehogynem — mondtam. Az én hangom nevetős volt — Megfordulhatok? — kér­dezte. — Tessék, tessék! Hiszen föl vagyok öltözve — mondtam. Dávid meglepődött, mikor meglátott. A vlrágkoszorúk legalább úgy eltakartak, mint a zöldpőttyös fürdőruhám. Most még a fejemen is volt valami. A melltartós fürdő­ruhához meg sose hordok fej- kendőt — Odamehetek? — kérdez­te. — Gyere, gyere! A melltar­tómat úgyis meg kell igazí­tani. És én nem érek oda a hátamhoz — mondtam. Dávid odajött mellém. Le­guggolt ő is a fűbe. A hátamon megfonta a virágffizért, hogy ne essen le. Aztán az állát há­tulról a vállamra tette. — Szép vagy Klót, — sut­togta a fülembe. — Igazán? — kérdeztem. — Szebb, mint gondoltam. — öleld át a nyakamat! És tarts szorosan! És szorosan átölelt. Így vártuk meg, míg meg­szárad a ruhám. Otthon vendéget találtam. Először alig ismertem fel. Az erkélyen ült anyuval, világos, virágmintás nyári ruhában, meztelen lábán magas sarkú, fehér szandálban. Lillan néni volt. Kicsit vastag a lába, vas­tagabb, mint anyunak. Lehet, hogy azért jár mindig csizmá­ban? , De egy biztos, alig ismertem meg. — Márta, szívem, a fiad napról napra nyúlánkabb — mondta anyunak. Odamentem, hogy bemutat­kozzam illedelmesen. Akkor ismertem meg, hogy Lilian né­ni. Egy kicsit elszégyelltem magam. De mit tegyek, ha a nők igy meg tudnak változni, mikor más ruhában vannak. Klót is egészen más volt a virágkoszorúban. Be akartam somfordálni a szobába. De anyu észrevette hónom alatt a klarinétot. — Kellene már egyet közö­sen gyakorolnunk — mondta. — Legalább megtudnám, mit haladtál. Először meglepődtem: mért akar anyu velem gyakorolni? Mért, és mért éppen most? De anyu jókedvűnek látszott, gondtalannak. Lilian néninek akarta megmutatni, hogyan muzsikál a zongoraművésznő és kamasz fia? Vagy éppen hogy el akarta riasztani Lilian nénit, mert terhére van? — Nem akarok zavarni — szóltam vissza a szobából. — Nem zavarsz. Lilian már épp menni készült — válaszol­ta anyu. — Akkor gyorsan megmos­dom — mondtam. Tulajdonképpen mindig örü­lök, ha anyuval muzsikálha­tok. Nem ért ugyan a klarinét­hoz, de a zenéhez nagyon. A zeneiség szempontjából pedig a zongora ugyanaz, mint a kla­rinét. Sőt, szerintem a táncoló emberi test is. A ritmus is ugyanaz. Még a frazírozás is. Csak örülhetek, ha anyu haj­landó most velem átvenni a Webert. Anyu azt mondta, hogy Li­lian néni épp menni készült. De mikor megmosdva, ingben megjelentem a zongoránál, Li­lian néni bent ült a szobában. Ügy látszik, esze ágában se volt hazamenni. Inkább na­gyon is belevette magát a ka- rosszékbe. Keresztbe tette a lá­bát, s az így még sokkal vasta­gabb volt, mint az anyué. — Én is meghallgatom, mit tud a fiatalember — mondta. — Ha már olyan kedves vagy, drága Márta, hogy meghívsz a koncertre. Furcsái,kodva néztem rá, de nem szóltam egy szót se. Én Klotra gondoltam. Egy pilla­natra az ő karcsú lábát láttam. Hosszú combjait. És a csípőjét láttam. És égnek tárt karjait, szétfeszített ujjaival. (Folytatjuk-)

Next

/
Oldalképek
Tartalom