Somogyi Néplap, 1972. április (28. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-02 / 79. szám
A kocsi az életet jelenti Hallottam már áradozni Alfa Rómeóról, Mércédéiről, Ilyen szépen azonban még senki sem beszélt KOCSl-ról, Talán visszaadja annak a hangulatát, mit jelent ez a motorral fölszerelt háromkerekű alkotmány a huszonnyolc éves Farkas Jánosnak, hogy csupa nagy betűvel írtam, Nemcsak a mozgást, a parkba, sőt a Balaton partjára és más városokba való eljutást teszi lehetővé, hanem egyben egy láthatatlan szól is, amely legénykora óta összeköti egy válla lattal, egy brigáddal. A ciikk éppen tíz évvel ezelőtt, szintén húsvétkor jelent meg. A Béke brigád minden este bent maradt a Finommechanikai Vállalat műhelyeiben, s a főmérnök tervei alapján új kocsit készítettek egy fiatal fiúnak, akit nem is ismertek. Az édesanya ment be a vállalathoz, s kérte, szereljék fel a Berva-motort a tolókocsira, mert a fiának igen nagy szüksége lenne a kis motoros közlekedési eszközre. Azok, akik akkor olyan lelkesen dolgoztak az Ismeretlen fiúért — Gyulai József, Megy- gyes Ferenc, Völgyesi László, Vörös Zoltán, Szabó Gyula — szétszóródtak, már nem tagjai a Béke brigádnak. Jancsi azonban azóta is kedves gyermeke a vállalatnak, s a Béke brigád ugyanolyan szívesen, kézségesen áll a rendelkezésére. Vakolatlan kis ház a Kertész utca 61-ben. Itt laknak Farkasék. Csutak, a vizsla-foxi keverék, Jancsi hű őrzője ugyancsak megugatja a váratlan vendégeket. Jancsi még nem kelt föl, az ágy szélén ül, oldalt televízió, a kredencen könyvek, a hok- kedli tele újsággal. — A bizományiban vettük a tévét, hadd nézze esténként — mondja az édesanya, aki jegyszedő a moziba. A kocsi-a terelődik a szó, — A vállalat fenntartotta a védnökséget - -ól Farkas néni meghat«'* — Én * • nem álltam n hib Ha n*ncs bennük szí «r tíz év alatt ellaposodoti v .na ez a pártfogás. Amikor bemegvek. természetesnek veszik, nem kell kérni, könyörögni, me-*csinál- ják, ami elromlott. Mint a testvérek, olyan á viszony közöttünk. Belenőttem a brigádba. — S ez a kocsi már tíz éves? — Ó, ez nem az első. Azt hat évig hajtottam, aztán terveztem egy újat, s azt 'szintén megcsinálták a Mechanikában. Ez már Simpson—7-es motorral megy. Megbízható, üzembiztos. Amikor készült, nem lehetett hozzá való fogaskereket kapni. Nosza, kimarattak egyet a műhelyben. Csak annyit mondtak, meglesz. ha a Patkó megcsinálja a többit. Jancsi végigsimogatja tekintetével a kocsiját. — Nekem ez az életet jelenti... Nem foglal nagy helyet, moziba, sportrendezvényre, cirkuszba is bemehetek vele. Nézze, meghatottság nélkül nem tudok erről beszélni. Gépkocsik adás-vétele, bizományi értékesítése. Magánosok, közületiek és állami vállalatok napi áron vásárolhatnak és értékesíthetnek személygépkocsit. Leadási kötelezettségének eleget tesz, ha gépkocsiját leadja a Baranya megyei Autó- és Motorjavító Szövetkezetnél, Pécs, Diós! u. 49. Telefon: 52-34. (398735) Csak elcsépelt jelzőket lehetne mondani... Amikor befordul a Mechanika Május 1. utcai telepének kapuján, a portás már messziről kiabál: »No, mi o baj, Jancsi!« S ugyanezzel fogadja Patkó Sándor, a Béke brigád vezetője, aki nyolc éve javítja a fiú kocsiját. Korbács István öt éve dolgozik a vállalatnál, azóta segít a társának. A brigódvezető harminckét éves, tizenhét éve dolgozik a vállalatnál. Az eredeti szakmája géplakatos, a nyáron végezte el a gépipari technikumot. A társa harmincéves, szintén géplakatos. Nagyon nehéz őket szóra bírni, amikor arról érdeklődök, ml fűti őket, hogy este, szabadság alatt is mindig készségesen segítenek, amikor a nyakukban van az amúgy is túlterhelt tmk gondja. — Emberbaráti kötelesség... — töri meg a csendet a brigádvezető. — Ami tőlünk telik, igyekszünk megtenni — egészíti ki Korbács István. A két bárét — mert ez a kapcsolat régen nem pártfo- golás csupán — megnézi a motort, minden rendben van-e. — Remélem, hogy még húsz évig hajtod, aztán csinálunk egy újat. Rendben? — viccel a fiúval a brigádvezető, amikor kellemes ünnepeket kívánva egymásnak, elbúcsúznak. A kis Simpson kigördül az öreg telepről. Az udvaron ott áll a két olajos ruhás munkás, s integet. Lajos Géza Rügyfakadás előtt Nemesdéden Jól kezelt, gondosan ápolt gyümölcsfák mindenütt. Leg- Tagyobb részük túl a metszésen, permetezésen. Az egyik házból egy teherautó almát szállított el. Amint hallottam, van még néhány vagonnal a háztáji gazdaságok tulajdonában. Nemesdéden nem sietik sl az értékesítést. Első utam a felvásárlóhoz, Kun Jánoshoz vezetett. Megtudtam, hogy tavaly itt a fogyasztási szövetkezet 34 vagon gyümölcsöt vett meg. A gazdák közül sokan maguk is foglalkoznak eladással. A legnagyobb gyümölcstermelők a községben — a felvásárló szerint — Molnár József, Végh Péter és Varaséi Sándor. Az utóbbi terjesztette el a faluban az »alex-ander“ körtét harminc évvel ezelőtt. Kun János azt Is elmondta, hogy divatba Jött a községben az uborkatermelés. Tavaly már 180 termelő foglalkozott ezzel. A felvásárló most azon fáradozik, hogy a tavalyi tízva- gonnyi uborkafelvá3árlást megduplázza. — Tavaly másfél millió forintot fizettem ki gyümölcsért, uborkáért — mondta. A fák korszerű kezeléséhez nagy mennyiségű permetező- szerre és a magasabb termésátlaghoz műtrágyára is szükség van. — Megköveteli tőlem a község, hogy mindig legyen raktáron a szükséges permetezőszerekből, műtrágyából. Tavaly ősszel például 2,5 vagon különböző fajta műtrágyát adtam el. Az idén is elvittek már 30 mázsa gyümölcsfaolajat, Novendát, kénport — hallottam Tóth Sándor boltvezetőtől. Nagy a forgalom, nagy az érdeklődés. Az AGROKER jó ellátást biztosít. A boltból Vida István udvarára tértem be. Az üstben sárga kénlé fortyogott. Megállás nélkül kevergették. Segítségre Is szüksége volt Vida Istvánnak, mert 6 maga a kerti traktort szerelgette. Amint mondta, holnap elkezdi ő is — még rügyfakadás előtt — a permetezést. A nyolcvan alma- és körtefa szépen sorakozott a kertben. A metszés, tisztítás már befejeződött. Tizenöt újabb fa a kert végén most fordul termőre. — Tavaly 36 mázsa gyümölccsel fizettek a fáim. Ha azt akarom, hogy az idén se hagyjanak cserben, akkor hasznosítani kell azokat az ismereteket, melyeket a szakkörön hallottunk. Rendszeresen hallgattunk előadásokat a gyümölcstermelésről. Még Kaposvárról is kijöttek hozzánk a jó módszereket átadni. Azután a felvásárló és Da- rusi István — aki az áfész fel- vásárlási ügyintézője — társaságában az első útba eső uborkatermelőhöz tértünk be. Molnár Imréné éppen akkor jött fel a kertből. — Huszonöt mázsa uborkám termett tavaly 200 négyszögölön. Az idén 54 négyszögöllel emelem a területet. Azért, hogy ne legyek nagyon kötve az időjáráshoz, kutat ástunk a kertben, - motoros szivattyút vettünk csőhálózattal, így aztán öntözni fogunk. Ezt a módszert többen bevezették mór a faluban. Ügy hallom, bevált. A szorgalmas nemesdédi gyümölcs- és uborkatermelők megérdemlik, hogy fáradságuknak eredménye legyen. D. Z. „Kelt levelem Bruxelles-ben* VÁGY Ali A TÁVOLBÓL Egy messziről érkezett levelet kézbesített nemrégen a posta Solymosi Gézának, a Krénusz János iskola tanárának. Egykori tanítványa írta. »...Drága Tanárbácsi! Azt már bizonyára tetszik tudni, hogy Ittmaradtunk. Én nem tehetek róla, a szüleim akarták. Nehéz megszokni az itteni gondolkodásmódot és a vallást. Nagyon szeretem az Iskolámat... tanáraimat, sohasem felejtek el senkit. Az osztályban ... három év alatt jól ösz- szeforrtunk... Brüsszelben franciául beszélnek, már tudunk néhány szót az öcsémmel... Nem tudom, itt hogy fogok tanulni, az első évem ugyanis elveszik. Szeretnék orvos lenni, remélem sikerül...“-a '.1" * , u *. > ' >A >,,V sában, a szüléikről alkotott véleményükben mit jelent majd, ha azt érzik: hontalanok, akik elhagyták hazájukat! »Van egy magyar barátnőim, 5 sokat segít. Lakásunk van, jól élünk.“ Ez van még a levélben. De egyetlen barátnő, lakás, a jól élés vajon Jelent-e annyit, hogy ezért érdemes rokonokat, barátokat, az otthoni lakást, iskolát, jólétet elhagyni? Szép, kerek betűkkel írt levél, egy értelmes kislány gondolatait tartalmazza. Tanáréval együtt többször elolvastuk a sorokat Éreztem: a tizenéves kislány, aki itt nevelkedett, itt lett az úttörőszövetrie tagja, tanulta, Jól értette történelmünket látta fejlődő **■Kf* V-XáPöX (..AtoStSjy • -'yy *** -v. K ■ ■ ' i,~'- ■ 'V;> ÉÉ Mmk Ka ■,:MA ‘.J fijL :VvW J*:; , 'y ' '<>■ fóíúfQy#?* * W,, A'« *+X V JU/./' *AAtís fi' KfipA, ij-K-í, í„ -i-V "isiit’ í ■ , 1 ,, - .. f. , . A ■ S'd.A, > í-i m j. Részletek a levélből, egy tizenéves kislány őszinte sorai. — Egyik legtehetségesebb tanítványom volt Szülei jól kerestek, rendezett anyagi körülmények között éltek. Megdöbbentem, amikor hallottam, hogy kinn maradtak, nem térnek vissza hazánkba. Vajon mi lesz a gyerekekkel... Magának tette föl a kérdést Solymosi Géza, de tőlem is kérdezte, s ezt szeretném én is megkérdezni a két gyermek szüleitől. Jól Ismert, megbecsült emberek voltak itthon, s nem tudom mit válaszolnának arra: miért választották a haza megtagadását, az otthoni, baráti környezet elhagyását? Gondoltak-e arra, hogy a két serdülő gyermek érzelmi, értelmi képességének alakulászágunkat, nem ért egyet szüleivel »Én nem tehetek róla, a aliléim akarták!“ A szülőket távoliétű When elítéli ugyan a Magyar Népköz- társaság bírósága, de sokkal súlyosabb az az ítélet, melyet az alig tizennégy esztendős kislány írt szüleiről! »Nem tudom mikor tudok hazamenni, szeretnék minél előbb.,, Zárom soraimat üdvözlöm a kedves családját, tanáraimat, az osztálytársaimat,' csókolgatom a lányokat A mielőbbi viszontlátás reményében, sok szeretettel.« Nevét nem írjuk ide, hiszen őt — mint levele Is bizonyítja — nem szabad elítélnünk. Hiszen hazavágyódik. S nagyon kívánjuk, hogy ez a vágya minél előbb teljesüljön. Szalai László •• •• ÜDÜLJÖN ROMÁNIÁBAN, a Fekete-tenger legszebb üdülőhelyén — A SIOTOURRAL! Június 1-től szeptember 28-ig. Részvételi díj repülővel 8 nap 3000 Ft 10 nap 3500 Ft 13 nap 4200 Ft Autósoknak 8 nap 1670 Ft 13 nap 3200 Ft Jelentkezés a SIOTOUR utazási Irodáiban: Barcs, Balaton boglár. Balatoniéi!*, Fonyód, Kaposvár, Siófok. nirm Nemes György: Dávid es Klotild 21. rész — Dehogynem — mondtam. Az én hangom nevetős volt — Megfordulhatok? — kérdezte. — Tessék, tessék! Hiszen föl vagyok öltözve — mondtam. Dávid meglepődött, mikor meglátott. A vlrágkoszorúk legalább úgy eltakartak, mint a zöldpőttyös fürdőruhám. Most még a fejemen is volt valami. A melltartós fürdőruhához meg sose hordok fej- kendőt — Odamehetek? — kérdezte. — Gyere, gyere! A melltartómat úgyis meg kell igazítani. És én nem érek oda a hátamhoz — mondtam. Dávid odajött mellém. Leguggolt ő is a fűbe. A hátamon megfonta a virágffizért, hogy ne essen le. Aztán az állát hátulról a vállamra tette. — Szép vagy Klót, — suttogta a fülembe. — Igazán? — kérdeztem. — Szebb, mint gondoltam. — öleld át a nyakamat! És tarts szorosan! És szorosan átölelt. Így vártuk meg, míg megszárad a ruhám. Otthon vendéget találtam. Először alig ismertem fel. Az erkélyen ült anyuval, világos, virágmintás nyári ruhában, meztelen lábán magas sarkú, fehér szandálban. Lillan néni volt. Kicsit vastag a lába, vastagabb, mint anyunak. Lehet, hogy azért jár mindig csizmában? , De egy biztos, alig ismertem meg. — Márta, szívem, a fiad napról napra nyúlánkabb — mondta anyunak. Odamentem, hogy bemutatkozzam illedelmesen. Akkor ismertem meg, hogy Lilian néni. Egy kicsit elszégyelltem magam. De mit tegyek, ha a nők igy meg tudnak változni, mikor más ruhában vannak. Klót is egészen más volt a virágkoszorúban. Be akartam somfordálni a szobába. De anyu észrevette hónom alatt a klarinétot. — Kellene már egyet közösen gyakorolnunk — mondta. — Legalább megtudnám, mit haladtál. Először meglepődtem: mért akar anyu velem gyakorolni? Mért, és mért éppen most? De anyu jókedvűnek látszott, gondtalannak. Lilian néninek akarta megmutatni, hogyan muzsikál a zongoraművésznő és kamasz fia? Vagy éppen hogy el akarta riasztani Lilian nénit, mert terhére van? — Nem akarok zavarni — szóltam vissza a szobából. — Nem zavarsz. Lilian már épp menni készült — válaszolta anyu. — Akkor gyorsan megmosdom — mondtam. Tulajdonképpen mindig örülök, ha anyuval muzsikálhatok. Nem ért ugyan a klarinéthoz, de a zenéhez nagyon. A zeneiség szempontjából pedig a zongora ugyanaz, mint a klarinét. Sőt, szerintem a táncoló emberi test is. A ritmus is ugyanaz. Még a frazírozás is. Csak örülhetek, ha anyu hajlandó most velem átvenni a Webert. Anyu azt mondta, hogy Lilian néni épp menni készült. De mikor megmosdva, ingben megjelentem a zongoránál, Lilian néni bent ült a szobában. Ügy látszik, esze ágában se volt hazamenni. Inkább nagyon is belevette magát a ka- rosszékbe. Keresztbe tette a lábát, s az így még sokkal vastagabb volt, mint az anyué. — Én is meghallgatom, mit tud a fiatalember — mondta. — Ha már olyan kedves vagy, drága Márta, hogy meghívsz a koncertre. Furcsái,kodva néztem rá, de nem szóltam egy szót se. Én Klotra gondoltam. Egy pillanatra az ő karcsú lábát láttam. Hosszú combjait. És a csípőjét láttam. És égnek tárt karjait, szétfeszített ujjaival. (Folytatjuk-)
