Somogyi Néplap, 1972. április (28. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-16 / 89. szám

„Minden emberben benne van a költészet“ „Ideviláglik már az új óhaza”! Találkozás Baranyi Ferenccel A költészet napja or­szágosan a költészet hetévé, talán a hónapjává terebélye­sedett, mint rügyből a lomb Jelentős események hívják föl a figyelmet a mai magyar lírá­ra, annak élő képviselőire. Ügy gondolom, sokan sze­retnének egyszer Baranyi Fe­renccel találkozni. A Somogj megyei Állami Építőipari Vál­lalat Szántó Imre úti munkás­szállásán sok fiatalnak, főleg lányoknak, sikerült is a talál­kozás. A rendezvényt a szak- szervezeti könyvtár szervezte meg, példásan. Stencilen ki­nyomtatták Baranyi nyolc, már megjelent költeményét, és a lapokat az író—olvasó ta­lálkozó részvevői haza is vi­hették. Baranyi amennyire »öklös« költő a verseiben, annyira sze­rényen közvetlen a beszélge­tésben. • Csaknem kiselőadást tartott Daniéról, József Attiláról a költészet lényegének föltárása végett, kikerülve, hogy magá­ra terelje a hallgatóság fi­gyelmét ... ' Baranyi közéleti költő. So­kaknak ez kevesebbet jelent »a-« Költőnél. Akik értik, azok­nak példát a »Mit tehet a köl­tő« Juhász Ferenc-i kérdésre. — Igaza van József Attilá­nak — mondja —, emberi jel­lemeket alakít a költészet, akiit ezáltal másképp végzik dolgukat a világban. József Attila így mondta: a költő alkot, és ezzel nem tesz kevesebbet, mint alakítja a világot Ezután Franz Werfelt idéz­te, a Verdi-életrajzot. — Minden igazi költészet az ember jobbik énjét buzdítja. Minden emberben benne van a költészet — foglalta össze a költészet és az ember kapcso­latát. Az egyik szocialista brigád naplójába ezeket a sorokat je­gyezte bele Baranyi Ferenc: »Ha »ifjú szívek ben« él a köl­tészet, nem kell félteni jöven­dő sorsát.«. ■ A közéleti költészetre visz- »zatérve mondta: — A közéleti ás a »csillogó« költészet min­den nemzetnél jelen van, de nem egyforma arányban. Ná­lunk a történelem úgy alakult a mai napig, hogy a közéleti költészetnek, vagy ahogy Ve­res Péter mondta, a »sorsköl­tészetnek« kellett túlsúlyban lennie. — És akkor kezdődik el egy költészet — gondolok magam- ! ra, — amikor az embernek a sorsává válik — mondta. A találkozó végén megkér­dezték a részvevők, hogy miért olyan kevés kötetet írt. Türelmet kért Baranyi, I és bejelentette, hogy az ősszel Változó szelek címmel új ver­seinek kötetét olvashatják Magyarországon, a Szovjet­unióban pedig egy válogatott kötete jelenik meg. H. B. A mesék második könyve Somlyó György nem fiatal költő. De gondolatvilága, ér­zésed, játékos könnyedsége, szenvedélye, vallomásai ma­radandóan fiatallá teszik. Fia­talon megtanulta — Szabó L5» rinc hatása nyomán — a »sza­batos beszédet«. Feloldódott egyéniségében a szürrealista formabontás és építés anyaga. Az ötvenes években írt nép­névelő versei fogékonnyá tet­ték a közösség ügyed iránt. A szonettek fegyelme megtanítot­ta a tömör szavak súlyára. Ne­véhez a költészetére jellemző adatok, benyomások, értékek, bírálatok sokasága társul. Üj kötettel jelentkezett, a napokban érkezett a könyves­boltokba A mesék második könyvbe. A legbeszédesebb kri­tika talán az, hogy köteteit pillanatok alatt szétkapkodták. Somlyó annak idején a Szél­rózsa címet adta válogatott versfordításai gyűjteményé­nek. Szerencsés cím volt, a kötetben megnyilatkozó költői­fordítói érdeklődés és a benne található anyag sokféleségének jelzése. Most tudjuk, hogy a választásban nem a »véletlen­re« hagyatkozott. A mesék má­sodik könyve cím több, mint a költői képzelet szabad csa- pongásának szülötte. Ezt írja kötetének bevezető­jében: »Amilyen leküzdhetet­len erő hajt időről időre le­rombolnom addigi önmagamat — ugyanolyan erő tart fogva egy ideig a megtalált új ele­meknél, amelyekből magam újra felépíthetem. Nyolcadik éve sorjázó verseim címéből ily módon nem tudom elhagy­ni a mese szót...« Hitvallás is ez egyben. Érdemes közelebb­ről megvizsgálni a mese szó jelentését versei alapján úgy, ahogy Somlyó költészetének alapkövét képezi. Nem vélet­len, hogy verseinek, köteteinek címében, vissza-visszatérő for­dulattal, újra és más-más for­mában jut kifejezésre a »me­se«. Felhasználásának sokrétű­ségét bizonyítja jelentésének számtalan variációja. Vas István írja: »... azért nehéz róla beszélni, mert olyan könnyű róla beszélni«. Ez nem kis igazság! Joggal állítható Somlyó költészetéről ez, mert költői képébe nemigen fér be­le újabb, vagy eddig észre nem vett motívum. De ő nem érzi teljesnek mégsem! Ezért keres új utakat, új forrásokat ezért próbál él­ni az eddig észre sem vett lehetőségek­kel. Ez jellem­zi új kötetét is. Ízelítőt ka­punk az útke­resésből, az el­ért és észrevett forrásokból, verseinek tisz­ta, őszinte ra­gyogásában. » ... Miért kell az egy­másba szövődő szövegeknek meséknek len­niük — holott írójuk és olva­sójuk egyaránt tudja, hogy nem azok? S ha már azok álruhában je­lennek meg, miért kell a me’se ellen »mesélniük«? Ügy hiszem, épp ez önellentmondó kérdések megválaszolhatatlanságában rejlik írlaga az egyetlen lehet­séges vagy — legalábbis szá­momra egyetlen lehetségesnek látszó válasz...« — írja elő­szavában. De mi ez a válasz? Elzárkózás a jelen elől, a valóság elől? A menekülés ösztönös vagy kényszerű kép­zete? Lehetetlen feltevés ez. Somlyó költészetében nyomuk sincs az erőszakolt kényszer­képzeteknek! A valóság tala­ján áll, a kimeríthetetlen, be­láthatatlan valóság-út kilomé­terköveit követi. Meséi a való­ság lényegéhez vezetnek ben-, nünket. » ... Ö Ég, ó Föld! Mire volt jó az én elszántságom, az én vitézségem!...« — kiált fel a Mese a többszázról című ver­sében. Valóban jó-e ez a faj­ta útkeresés, ez az irány? Jó volt-e? Igen. Beigazolódott az a szilárd kiállás, elhatározás, mellyel Somlyó bizonyítani akart Eleven közvetítőképes­sége, markáns kifejezési mo­dora szinte minden versében megnyilvánul. Nála a formák legkülsőbb rétege sem rutinos eszköz, hanem önálló Hete van minőén motívumnak. Jóllehet már nem érezhető úgy a meg­találás öröme, a diadal újdon­sága, mint néhány évvel ez­előtt. Gyakorlott »kézmozdu­lattal« csillogtatja formamű­vészetének legrejtettebb kin­cseit. (Mese a lefekvésről és a fölkelésről, Mese egy régi számról.) Persze a forma csak másod­lagos, visszaható csupán. Alá­rendeltje kell maradjon a tar­talomnak. A ma gondjainak, emberi témáinak. A legutóbbi tíz évben érte el azt a hiteles, ráillő formaművészetet, mely- lyel természetesen, a saját hangját »használva« szólal meg. S ezt a teljességet legtö­kéletesebben csiszolva eddig A mesék második könyve című kötetében érte eL De a kétely elmaradhatatlan: »... Ha másképp mesélném, más lenne-e, Vagy ugyanez maradna akkor is...« Bizonyságot akar szerezni, meggyőződni mindarról az igazról, ami verseinek létjogo­sultságát, értelmét adja. Hi­telt adni mindannak, amiből költészete táplálkozik! B. G. Tamás Menyhért költői estje Fiatal költő állt a cseri könyvtár alkalmi pódiumára — Tamás Menyhért. Jordanics József iskolaigazgató, a megyei tanács vb-tagja köszöntötte meleg szavakkal a város nevé­ben, és a házigazdák között ott láttuk Takáts Gyula József Attila-díjas költőt is. — Fiatal költő vagyok, 1940- ben születtem — kezdte bemu­tatkozását. Megtudtuk azt is, hamaro­san megjelenik első verseskö­tete Szövetségben a fákkal címmel. Talán ez a cím is árulkodik arról, hogy vendé­günk vidékről jött költő. Tol­nából került Budapestre, messzibb hazája azonban a székelyföld. A felsebzett föld vándorai című »székely-ciklusához« zá­rójelben mottóként ezt írta: »Gyermekkorom mindmáig legmegrázóbb élménye a bu­kovinai székelyek második földönfutása — 1944 őszén Bácskából Tolna és Baranya felé menekültünk.« Erről az élményről beszélt hasszobban, ebből az élményből táplálkozik költészetének érett, kiteljese­dett korszaka is. Az egyik olvasó megkérdez­te, hogy a gyerekkori élmé­nyek, hatások miképpen je­lentkeznek költészetében. Tu­lajdonképpen ez a »kulcs« verseihez. A gyermekkor fa­kuló emlékeit idézi fel, a si­ratókat, a ráolvasókat. Mon­dások térnek vissza, nagyon egyszerűen a vándorló szé- kelység sorsának lényegét ki­tárva Ezek a képek többnyi­re megkapóan gazdag termé­szeti látványba ágyazódnak. Mohó és letisztult természet- szeretet zeng verseiben. Lássunk egy példát. Az archaikus hatású székelyföldi népköltészet visszacsengése az idézett ciklus Sirály feszít szárnyakat című verséből. »Esment eljött egy nap, tovább kell indulni. Könnyűt emésztve, tovább bolyongni. Ki tudja, hol lészen, leszen-e szállásunk, Vagy hóttunkig erdő-mezőn hálunk.« A sors-élmény ekképp kap­csolódik a plasztikus tájlírá­hoz: »■Moccan a túlpart is egyre közelít villantja fehéren maradt köveit a komp fölé sirály feszít szárnyakat köröz, majd ködöt hasítva Napba tart!-» Tamás Menyhért vállalja, költői programjába iktatta az egyszerűséget, a közérthetősé­get. Mondják: versei hallatán egy néni könnyezett a Ságvári úti könyvtárban. Költészeté­ben a szomorúság, a fájdalom szépszavú éneke sok asszociá­ciót, emléket fakaszt az olva­sóból, hallgatóból. Költészetében a múlt mel­lett természetesen tevékenyen munkál a ma, a férfikor meg­győző sorsvállalása. A fa szim­bólum számára, a helybenma- radó kiállás: a kínlódó gyö­kérzet, a kemény törzs és a lomb teljessége. Az est után beszélgettünk munkájáról. Elmondta, hogy szerkesztőként dolgozik, így a kortársakkal állandó a kap­csolata. • — A Népszava Szép szó mellékletének versrovatát szerkesztem. Célunk az, hogy a jelenkori magyar költészet keresztmetszetét mutassuk be olvasóinknak. — A költészet napja immár hagyományos, országos prog­ram. Alkotók, találkoznak ol­vasókkal. Ez főleg az utóbbiak számára hasznos. De mit ad a költőnek? — Egy kissé a költészet kontrollja is. Őszinte tükör.,. Felemlítem most a Ságvárim könyvtár estjét. Egy idős bá­csika már korábbról ismerte versemet, kérdezett, hogyan tudom én azt úgy megfogal­mazni. És saját élményeit so­rolta. Bámulatosan szép tő­mondatokban. Nézze, mennyit jegyeztem közben. A találko­zás élmény nekem is. T. T. A Kanizsa Bútorgyárban Évente tizenhatezer lakószobabútor ÉLMÉNY a városban időz­ni. A múlttal összehasonlítva a jelent sok mindennek örül­hetünk Nagykanizsán. Az »óváros« megfiatalodott, az új lakótelepen három-, négy- és tízemeletes lakóházak vál­takoznak. A merev, szögletes formákat már virágzó dísz­fák, bokrok teszik »emberib­bé«. A Bolgár Hadsereg utca a »főutcája« a lakótelepnek. A házak között nyolc játszóteret számoltam meg. Az építkezéssel függ össze látogatásom is a Kanizsa Bú­torgyárban, ahol nemrégen fejeződött be a nagyarányú rekonstrukció. A kaposvári bútorboltban megtudtam, hogy hetenként átlagosan 35—40 lakószobabútort vásárolnak itt. Üj lakóházak átadásakor még ennél is többet. A Kanizsa Bútorgyárban Czuppon Árpád osztályvezető tájékoztatott. Beszélgetés köziben elmondta, hogy nemcsak a bútorbolto­kon keresztül jut kanizsai bú- I tor Somogyba, sokan egyene­sen a gyárhoz fordulnak, és itt választják ki a kedvükre való garnitúrát A Kanizsa Bútorgyár euró­pai viszonylatban is jelentős helyen áll. 1969-ben 180 millió forint volt a termelése, 1972- ben már 350 millió lesz, 1975- re 500—600 millió. 'A rekons­trukció során 150 millió fo­rintért belga, spanyol gépsoro­kat vásároltak, ezzel jelentő­sen csökkent a kézi munka a termelésben. Koczfán Ferenc vegyész- mérnök vezetett végig a gyá­ron. Láttam azokat a gépsoro­kat is, melyek »forradalmasí­tották« a bútorkészítést. A bú­torok alapanyaga: préselt fa­rost. Erre ragasztják rá a ne­mes faanyag vékony furnér­ját. A nemes faanyag: drága és kevés van belőle. A kons­truktőrök kikísérletezték azt a gépet, amely — úgy mondják — leönti például a tikfa min­táját, a dióét. Fölismerhet« tlen, hogy va- lódi-e vagy másolat a bútort meghatározó faanyag. — Hol tervezik a Kanizsa Bútorgyár termékeit? — Van egy helyi tervező­csoportunk — felelte Czuppon Árpád —, és még két helyről kapjuk a terveket: a Belkeres­kedelmi Vállalattól és a buda­pesti Gyártásteohnikai Intézet­től. Minden évben részt ve­szünk az »Otthon« — kiállí­tásokon több bútorcsaláddal, itt dől el, melyikből lesz soro­zatgyártás. — Melyek a legsikerültebb Kanizsa-bútorok? — A »Kanizsa IV.« lakószo­ba és a »Piccolo«. — A bútor népszerűségét mi határozza meg? — Az előnyös elhelyezhető­ség és az ár. Kapható már tel­jes lakószobabútor 16 ezerért is, az ár mintegy húszezernél »tetőzik«. Az elmondottakból is kitűnt, hogy Magyarországon ma óriá­si igény vart bútorra. Sokan kicserélik a régit, az új lakó­telepekre új bútorokkal vonul­nak be a lakók. Heidekker György gyártmányfejlesztőtől megkérdeztem: — Milyen új bútordivatra számíthatunk? — A bútortervezők is elju­tottak a végsőkig: a lakószoba- bútorok egyszerű formájúak, simák, szögletesek. Könnyen lehet ezeket gyártani, ami szintén fontos szempont. To­vábblépni már csak »visszafe­lé« lehet, ismét díszíteni kezd­jük a bútorokat. A mi »Kari­na-» lakószobánk például há­rom színből áll, s díszlécek te­szik még játékosabbá a nagy felületeket. A következő lépés szerintem: a színes bútor. En­nek a festésnek nem az a lé­nyege, mint eddig volt, hogy eltüntessük a faanyag csúnya felületét. A pigmentizált fa a pórusokig meglkapja a szüksé­ges színes festékanyagot. (Gon­dolj uhk a bőr cserzéséreő A KANIZSA Bútorgyár bel­ső bemutatótermében már láttam ilyen pigmentizált bú­tort, ez egyben a gyár újdon­sága is lesz. Karina gyermek­szóba. Szebbet, praktikusabbat nem láttam. Horányl Barna Somogyi Nép/apl 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom