Somogyi Néplap, 1972. március (28. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-11 / 60. szám
ÖTSZÁZ TIT-TAG VÉLEMÉNYE Az ismeretterjesztés folyamatosan újhodik meg Interjú Kánya Jánossal, a TIT Somogy megyei Szervezetének titkárával Vissaaidéződött bennem az a bizakodás, ahogyan dr. Vonsik Gyula, a Tudományos Ismeret- terjesztő Társulat főtitkára az ismeretterjesztés átalakulásáról, jövőjéről beszélt azzal a meggyőződéssel, hogy megoldja a rá háruló feladatokat a TIT. Jó volt erről így hallani, most mégis térjünk vissza a helyi gondokra. Kánya János, a TIT Somogy megyei Szervezetének titkára készséggel beszélgetett ezekről. — Néhány vitaanyagot végigolvastam, melyekben az érvényüket vesztett hagyományok »trónfosztásán« kívül az új igények fogalmazódtak meg. — Vita a moot folyó és a várható munka korszerűsítését szolgálja. Nem titok: a társadalom várja tőlünk, hogy fogalmazzuk meg, hol van az ismeretterjesztés helye ma, várhatóan milyen szerepe lesz. Tudomásul kell vennünk, hogy a gyors gazdaságii, technikai fejlődés, a közgondolkodás állapota kényszeríti a TIT-et : korszerűsítse az ismeretterjesztést A vita a TIT- en belül indult. Bizonyos eredmények már vannak. Az egyik: továbbra is feladatunk az érdeklődés fölkeltése, de már nem ez áll tevékenységünk 'középpontjában, hanem a rendszerezett ismeretnyújtás, a tanfolyam jellegű ismeretnyújtás. — 1971-ben Somogybán 4863 órát tartottunk különböző tanfolyamainkon, 72 945 hallgató előtt. De nem megfelelően oszlanak meg az előadások a szaktudományok különböző területein. Az agrártudományi, műszaki, mezőgazdasági, nemzetközi politikai és jogi ismeretterjesztő előadások számát jelentősen fokoznunk kell. — Hány TIT-tag van megyénkben? És mennyire van szükség? — Mintegy hatszázan újították meg ebben az évben tag- könyvcsarével a tagságukat, ötven, száz embert szeretnénk még bekapcsolni az ismeretterjesztő munkába. Nyolc-tíz éve egy-két nő tagunk volt csupán, a fiatal értelmiségiek számának jelentős gyarapodásával emelkedett a nők száma is. Különösen vidéken. Nem minden TIT-tag tart előadást, ebben ne lássa azt, hogy talán visszahúzódnak a feladattól. Szükségünk van rájuk mégis, mert az írásos ismeretterjesztésbe bekapcsolódnak azzal, hogy azokat fölhasználják a maguk területén. Részt vesznek rendezvényeinken, tulajdonképpen ők valóban láthatatlan munkásai a TIT-nek. — Megtalálja-e a TIT a »-fehér foltokat«? — Nehezen. Ismerjük, hogy vannak ilyenek, de nehezen jutunk el oda. Ma persze más a »fehér folt«. Tudjuk, hogy eljut oda a sajtó, a tévé, a rádió, de mégis -kiesnek a rendszeres ismeretterjesztésből. Mezőgazdasági munkából jöttek azok az ipari munkások, akik ma korszerű gépeken dolgoznak új üzemeinkben, gyárainkban... Az ingázókat nehéz bevonni. Az új elvek megfogalmazásában kimondtuk: a felnőtt- oktatás helye a TIT. Ha ez megvalósul, a járási titkáraink mellett nő a TIT társadalmi vezető testületéinek, az aktív TIT-tagoknak a szerepe. Az ülnökakadémián- kon jó tapasztalatokat lehet szerezni ehhez a feladathoz. A jogi szakosztály a megyei al- elnök irányítása alatt példásan megoldja a társadalmi irányítást. — A partnerek? — A TIT-nek sokrétű' kapcsolata van. Lényegében jónak mondhatjuk az együttműködést. Az új körülmények között a kezdeti tapasztalatok megfelelőek. Érezzük, hogy néhány vállalat anyagilag és erkölcsileg egyformán támogatja az ismeretterjesztést, a tanfolyamokat. Büszkék vagyunk a titkárnőképző tanfolyamunkra, tudjuk, a bizonyítvány birtokában a dolgozókat a vállalatok fizetésemelésben részesítették. Az új helyzetben egyrészt azt várjuk partnereinktől, hogy támogassák tanfolyamainkat, másrészt gondoljanak saját vállalatuk technikai fejlődésére és előre jelezzék, milyen képzésre lesz szükségük. Fogalmazódjanak meg részükről is az igények. — A TIT-nek is meg kell tennie azokat a lépéseket, amelyek egészen a munkapad mellett álló dolgozókig vezetnek. Jobban meg kell ismerni őket, egy-egy közösség ösz- szetételét, hogy céltudatosabb lehessen az ismeretterjesztés. ^ Ötszáz lapon ennél jóval több * vélemény fogalmazódott meg ? a somogyi TIT-tagok körében : az év elején kiküldött kérdőívek kitöltésével. Kérem, foglalja össze a tagság vélemény- alkotását. — Jólesett, hogy a hatszáz kérdőívből ötszázat visszakaptunk. Kiderült, hogy a tagság nagy része ragaszkodik a szervezethez, tevékenykedni akar, az ismeretterjesztést feladatának tekinti. Sokat gondolkodnak tagjaink is az előttünk álló feladatokon, javaslataikkal gazdagították terveinket. — A nyelvoktatás is a tanfolyam jellegű, rendszerezett ismeretterjesztési formához tartozik. Ezen a téren milyen korszerűsítés várható? — Siófokon négy oktatótermünk lesz, Kaposváron két új. A kaposváriak közül az egyik hamarosan elkészül, a másik ősszel. Ezeket az oktatótermeket a legkorszerűbb eszközökkel látjuk el. — Legközelebb melyek lesznek a nagyobb szabású TIT- rendezvények? — Hamarosan beindítjuk a gazdaságpolitikai fórumot több megyei szakember részvételével. Ide sorolom a nemzetközi politikai fórumot is. Időnket most az köti le, hogy megvalósulhasson a dolgozók továbbképzését célul tűző kormányrendelet, színvonalas előadások megtartására készülünk. E feladatok jegyében is készülünk a közeljövőben megrendezésre kerülő VI. TIT-közgyűlésekre, választásokra. H. B. Somogyi klubest a pécsi műszaki főiskolán Költők találkoztak a diákokkal »Tősgyökeres csongrádi vagyok, ma este mégis egy kicsit somogyiinak éreztem magam« — e szavakkal búcsúzott csütörtökön este a házigazda, Juhász Jenő, a pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskola főigazgatója somogyi vendégeitől és a diákoktól. A pécsi felsőoktatási intézményeit somogyi klubja ismét egy kellemes, jól sikerült estet mondhat magáénak. A hagyományos törekvések és célok jegyében ezúttal mintegy száz, Somogyból való pécsi egyetemista és főiskolás gyűlt össze csütörtökön este a műszaki főiskola kollégiumában, az impozáns üvegpalota klubhelyiségében. A megye vezetői közül dr. Várkonyi Imre, a megyei tanács elnökhelyettese és Horváth Lajos, a megyei tanács művelődésügyi osztályának vezetője, továbbá három költő: Takáts Gyula, Papp Árpád és Berták László találkozott a fiatalokkal. A klub néhány tagja kedves műsorral köszöntötte az otthonról jött vendégeket, valamint a jelenlevő tanárképző főiskolásokat, jog- és orvostanhallgatókat. A három költővendég műveiből összeállított műsor költeményeit Ivók Irma, Esze István, Juhász Beatrix, Zavilla Norbert, Horváth Mária és Beregi István mondta el. A verseket pedig üde, tavaszillatú muzsika fűzte össze Zavilla Norbert, Mozsgay Géza, Fábián László előadásában. A három somogyi költő szereplése előtt Szederkényi Ervin, a Jelenkor főszerkesztője mondott rövid bevezetőt, hangsúlyozva ennek az estnek egy különös, szép »ellentmondását«. Fölvetette: vajon nincs-e a hasonló táji összetételekben valami elavult, korszerűtlen, provinciális? Hagyományos tájszemlélettel ma már Somogy az egyetlen, melyet »országként« emlegetünk az országban. Ennek a megyének a vezetőivel, költőivel, művészeivel találkozhatunk itt ezen az estén, ahol az elhangzott versek — a fáj színeivel — az egész emberiség problémáit felvillantva szólaltak meg. Hatására az egyre szélesedő urbanizáció körülményei közepette is erősödik bennünk a szűkebb haza iránti kötődés. Ezért nem furcsa és nem korszerűtlen ez az érzés, hiszen az egész est alaphangja igazolja, hogy egy tájból kisarjadva lehet az egyetemest, a korszerűt szolgálni. E gondolatok után Takáts Gyula szólt néhány kedves szót a jelenlevő fiatalokhoz, majd felolvasta Új Atlantisz című költeményét. Papp Árpád röviden megjelenő kötetének Orákulumok című kompozícióját mutatta be: a Somogyból Pécsre elszármazott Bertók László Vízszintesen című költeményét mondta el. Dr. Várkonyi Imre zárszavában hangoztatta, hogy ez a találkozó is az egészséges hovatartozás érzését gyarapította, azt az érzést, amely nem elválaszt, hanem összeköt a nagyobb közösséggel. Ennek jegyében mondott köszönetét a rendezésért és mindazoknak, akik megszólaltatták a három somogyi költő verseit. A klubest a főigazgató tanácskozótermében közvetlen hangulatú baráti beszélgetéssel folytató- dott. w< ^ Zenei műveltségi verseny a rádióban A tavalyi Bartók zenei műveltségi verseny nagy sikere arra ösztönözte a rendezőket — a Művelődésügyi Minisztériumot, & KISZ központi bizottságát, a Munkaügyi Minisztériumot és a Magyar Rádiót —, hogy újabb, hasonló jellegű felhívással forduljanak az iskolákhoz. Az elődöntő már lezajlott és a pályázatok elbírálása után kialakult az élő adássorozat tíz estéjének szereplőgárdája. A legjobb 16 iskola összesen 48 versenyzője egyéni és csapatversenyben lép a közeljövőben mikrofon elé. A március 19-én kezdődő és április 17-ig tartó estéken át jelentkezik majd a vetélkedő. Az iskolák három-négytagú csapatai — a tavalyihoz hasonlóan — párosversenyben szerepelnek, a válaszok két stúdióban egyidejűleg hangzanak majd el. Az egyik csapat válaszai azonban »késleltetve« magnóról kerülnek adásba: így egy-egy kérdésre a hallgató két választ is kap, alkalma nyílik tehát az összehasonlításra. 75 éves az Erdésze!! Kutató Állomás 1897-ben Selmecbányán alakult Erdészeti Kutató Állomás, 1920-ban költözött Sopronba. Az itt dolgozó kutatók feladata az ország nyugati részén honos fafajták biológiai jellegű kutatása. Egyik témájuk a fenyőfajták hazai termesztésének és védelmének vizsgálata. Foglalkoznak még a tölgy és a bükk terméstani vizsgálataival és gazdaságos erdőnevelési módszerekkel. Képünkön: Dr. Mátyás Vilmos 6 éve dolgozik Tölgymonográfia című munkáján. Fő feladata: mely fajok milyen termőhelyen produkálják a legtöbb és legjobb faanyagot. Középkori használati tárgyakat találtak a Várban \ Nemes György: Dávid és Klolíld Egy hétig itt voltak anyuék. Ez eléggé szokatlan. Az, hogy apa egy hétig hajlandó egy helyben maradni. Méghozzá anyuval. Talán a zenét nem bírja? Az nem lehet. Akkor miért vette volna feleségül anyut? Ha anyu játszik, ő ül a karosszékben, pipázik, és hallgatja a zongorázást. Pedig nem könnyű gyakorlást hallgatni. Anyu a Beethoven c- mollt meg a Liszt Esz-durt gyakorolja. Két zenekari koncertje lesz ősszel. Látom, ő is Egy félliteres barackot hoztam. Nem szeretem — mért iszik egy nő pálinkát? De anyu azt mondja, ettől jobb kedvű lesz, és jobban elviseli a felelősséget. Milyen felelősséget? — kérdeztem. A pódium felelősségét — felelte. A turistaház éttermében, a nyitott ablak előtt, egy lány állt. Magas az ablak párkánya, nyújtózkodott. Ügy nézett kifelé, messze a hegyekre. Lábikrája megfeszült. Milyen izmos lábikrája van. — Kérek egy fél liter cse2. rész A budai Várban a Hú on szálló alapozási előkészületei során érdekes középkori tárgyakra bukkantak. Tizennégy méterrel a felszín alatt, két szikla üregben korsókat, kályha- szemeket, poharakat és tégelyeket találtak. Mintegy ötszáz évvel ezelőtt ezen a helyen két ötvösmester lakott, így feltételezik, hogy a tégelyeket az ötvösök használták. A poharak, a kancsók és a korsók borkimérésre utalnak. Az értékes leletek a budapesti Történeti Múzeumba kerültek. í ♦ 1 í S Nincs sok szoba a turistaház- I ban. Tizenkettő. De az mind ♦ az ő gondja. A takarítás öél- S előtt. Délben a terítés az ét- } teremben. A felszolgálás. Kati ; szabályos szobalány. Pedig két • évvel, ha idősebb nálam. Na, í mondjuk hárommal. Tizenhat téves, és neki szabad dolgozni. $ Engem meg eltiltottalc még a ♦ segítéstől is. Ez anyuci. Sze- t rinte hozzám neön illik az it- ;teni munka. Meg gyerek is ? vagyok. Nekem csak táncolni jkell. Arra termetem. Anyuci * azt mondja, jobb leszek, mint * Gertrud. Pedig Gertrud már ' zólótáncosnő. Egy anyának két ilyen lánya. Apuci engem már nem lát. , Ö most valahol külföldön van. 5 Gertrudot menedzseli, ha igaz. í Apuci is nagyon szép ember. I Ez a fiú is nagyon szép. ideges, ha arra kérem, kísér- resznyét — mondtam Katinak, aki a pult mögött állt. Kati zömök, csaknem kövér, fekete lány. Tavalyról ismerem, mindig kedves hozzám. Kati beszólt a konyhába: — Nagy néni, van cseresznye? — Nincs! — hangzott a konyhából az erélyes hang. — Tudhatod, hogy csak barack van. — Akkor adjál barackot! — mondtam Katinak. A lány megfordult az ablaknál. A haja fiús, szőke. A szegedett. Anyu nem jött ki, még me kék. Katinál sokkal fiatajen egy kicsit engem. Megteszi, de a homlokán keresztbe ráncolódik a bőr. Apa meg feláll és kimegy a kert végébe. Oda nem hallatszik az átható klarinéthang. Apa igazán nagyon szép férfi, tapadnak rá a nők. A hatodik napon távirat érkezett a kórházból. Azonnal mennie kell egy operációra, őhozzá ragaszkodnak. Apa gyorsan letörölte a kocsit. Engem is a közelébe enaz erkélyre sem. Apa szájában a pipa ritmusra szörtyö- gőtt. Aztán anyu mégis kijött a kerítéshez. Megcsókolták egymást, de közben rám sandítottak — látom-e. Apa engem is megölelt, és megint a telkemre kötötte: vigyázzak a házra. A kocsi lihegve kapaszkodott fel az emelkedőn, majd eltűnt a kanyargó úton. Anyu azt kérdezte: — Dávid, hoznál nekem valami italt a turistaházból? labb. Egészen fiatal kislány. Egyszerre csak kitárta a karját, mint aki repülni készül. De aztán leengedte a karját, és tenyerével végigsimította a ruháját. — Te iszol barackot? — kérdezte. A hangja csengett, úgy szólt, mint a zenekarban a triangulum. Rábámultam, úgy kérdeztem: — Én? — Te. Igen, te — és közelebb lépett hozzám. Rövid nadrág volt rajtam. Egyszerre szégyellni kezdtem magam. — Nem, én nem iszom. Utálom az italt. — Hogy hívnak? — és a fejét feltartotta. AZ orra kicsiny volt, és néhány szeplő virított rajta. — Dávidnak hívnak. És téged? — Klotildnak. — Komolyan? — Komolyan. Mi az, még nem hallottad ezt a nevet? — Nem. Magam sem tudom, miért, le kellett sütnöm a szememet: — Szokatlan név. — Ugye, szokátlan. Kacagni kezdett, odarohant Katihoz, s átölelte. — Még sose hallott ilyen nevet. Képzeld! A hónom alá csaptam a barackos üveget, és elindultam hazafelé. Ö az, akit klarinétozni hallottam. Felszaladtam a szobánkba. A mi szobánk a konyha fölött van. Kitártam az ablakot: innen messzire látni az erdei ösvényen. Dávid ment az úton. Időnként belerúgott egy kőbe. A hóna alatt szorongatta az üveget. Kinek viheti a barackot? Te iszol barackot? Én? Te. Nem, én nem iszom. Utálom az italt. Gyönyörű fekete szeme van. Barna a haja, egy csöppet hullámos. De rövidre van nyírva. És barna a bőre. (Folytatjuk.) SOMOGYI NÉPLAP Szombat, 1372, március 11.
