Somogyi Néplap, 1972. március (28. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-11 / 60. szám

Figyelmeztető év után Szervezettebb munkát Ha csupán a számok tükré­ben vizsgálná bárki a Kapós- mérői Építőipari Ktsz-t, elé­gedetten állapíthatná meg: a szövetkezet évek óta dinami­kusan fejlődik, egyre nagyobb feladatokat vállal magára a megye építőipari munkáiból és a szolgáltatásokból is. Kevesebbet, jobb minőségben — Szövetkezetünk termelési értéke egy év alatt húszmillió forinttal emelkedett, s tavaly elérte a 44 milliót. Különösen az építőiparban volt számot­tevő az emelkedés: 19 millió­ról 36 millióra. Év közben azonban rájöttünk, hogy ezt az ütemet nem tudjuk tartani, hiszen több mint ötszáz mun­kahelyen dolgoztunk, gyakran kevés volt az anyag, nem volt elegendő szakemberünk sem. Noha nyereségünk az előző évinek kétszerese lett, túlsá­gosan magas volt a befejezet­len munkák értéke, egy-egy megkezdett munkában a szö­vetkezet elfekvő pénze. Stier Tibor elnök beszámo­lójában elmondta: gyakran nem csupán az anyaghiány gátolta egy-egy munka határ­időre történő befejezését, ha­nem a szövetkezeten belüli szervezetlenség és a fegyelme­zetlenség is. Előfordult, hogy az építke­zéseket irányító művezetők, brigádvezetők nem ismerték a terveket, kevesebb anyagot rendeltek, s emiatt az embe­rek napokig tétlenül ácsorog- tak vagy kártyáztak. Sőt, elő­fordult, hogy a szövetkezet el­lenőrzési bizottsága néhány embert nem a munkahelyén talált, hanem a közeli kocs­mában. — Az idén kevesebb munkát vállalunk, s arra törekszünk, hogy jobb minőségben, határ­időre befejezzük azokat — mondotta az elnök, s ezzel az I állásponttal egyetértünk mi is. Hallgattak a példái mutatók! Érdeklődéssel vártam a köz­gyűlés vitáját, hiszen a szö­vetkezet néhány részlegénél tapasztalni, hogy nem a túl­zott vállalásra, hanem a haté­kony, a tervszerű és fegyelme­zett munkára törekszenek. Jó­nak mondható a munkaver­seny is, a szocialista címet el­nyert, illetve azért küzdő bri­gádok száma tizenegyre emel­kedett. A felszólalók többsége vi­szont nem arról beszélt, hogy mint javíthatnának a munkán, hanem másokban, elsősorban a szövetkezet vezetőiben, a műszaki vezetőkben keresték a hibát, s a határidők elcsú­szását az anyaghiánnyal ma­gyarázták. Mindössze ketten szóltak olyan szellemben, mint az várható egy ilyen kispiari ter­melőszövetkezet szocialista kö­zösségétől. Egyikük a sáros udvar tár­sadalmi munkában történő le- betonozását javasolta, mási­kuk pedig azt kérte: becsüljék jobban egymás munkáját, véd­jék jobban a szövetkezet va­gyonát, s ezzel valamennyiük érdekét. Fegyelmezések, maszekolások Nem hangzott el azonban szó az érdekeltek részéről, mi az oka annak, hogy a szállító­részlegnél kétszeresére emel­kedtek a szállítási költségek, gyakori az üzemanyaglopás, s emiatt több embert kellett fe- gyelmileg felelősségre vonni, sőt elbocsátani. Hallgattak ar­ról is, hogy nyáron jó néhány kőműves, amikor a legtöbb munkalehetőség volt — az idő­járás és az anyaghiány sem gátolta őket .—, kevesebbet keresett, mint az őszi szezon­ban! Pedig az elnök utalt erre a beszámolójában. — Szövetkezetünk dolgozói Követésre méltó példa »Mostanában a hétfői napo­kon nem szűrődik ki fény az italbolt ablakán, mégis for­galmas a magyaregresi utca. Férfiak, nők, idősebbek és fia­talok kisebb csoportokba ve­rődve a Dózsa György utcai párt-klub felé ballagnak.« — így kezdi levelét Ver ez Géza olvasónk, majd beszámol ar­ról, hogy Ma-gyaregresen mi­lyen példás módon, tartalma­sán szervezték meg a falu és a szövetkezet vezetői a téli po­litikai oktatásit. Sorait köszö­nettel fogadtuk, elsősorban azért, mert olyan figyelemre­méltó tényeket közöl, amelyek valóban követésre méltóak. Magyaregresen sikerült meg­találni az oktatásnak, a to­vábbképzésnek azt a formá­ját, amely megmozgatja az emberek érdeklődését, és hét­főnként minden biztatás nél­kül legalább ötvenen-hatva- nan összejönnek a pártklub­ban. »Hét órára mindig megtelik a terem, és minden szempár Szép Istvánra, a szövetkezet elnökére irányul — írja Vercz Géza. — Az ő szavai nyomán bepillantást nyernek a jelen­levők hazánk gazdasági életé­be, -képet alkothatnak a ter­melőszövetkezetek és a nép­gazdaság egészének kapcsola­táról, de úgy, hogy az orszá­gos adatok mellett mindig ott vannak a helyi termelőszövet­kezet mutatói, eredményei, gondjai. Jóval elmúlik nyolc óra, mikor az előadás után megkezdődik a vita, kérdések záporoznak, vélemények hang­zanak el. Aztán a kérdések megválaszolása után rendsze­rint külön vitacsoportok ala­kulnak; Paizs János párttát- kár. Szabó János tanácselnök külön-külön beszélget egy-egy csoporttal, a hozzájuk fordu­lókkal. Azzal az érzéssel, me­gyünk hazafelé rendszerint tíz óra körül, hogy egy lépéssel előbbre jutottunk, tájékozot­tabbak lettünk — és ez imá­dén szempontból egyre fonto­sabb napjainkban.« A tájékozottság nélkülözhe­tetlenségéről, egy-egy közössé­gen belül az információs rendszer megjavításáról sok szó esik mostanában. A ma- gyár-egresi téli oktatás e téren is példa; sikerült megtalálni azt a módot, hogy ezek a hét­fői összejövetelek ne formá­lis találkozások légyénél-:, ha­nem valóban arról -essen szó, ami érdekli, foglalkoztatja az embereket. körében is elharapózott a sza­bad szombati, vasárnapi ma­szekolás, munkavállalás, mely­nek következménye: munka­helyükön pihenik ki a masze­kolás fáradalmait! Jó lett volna hallani a szocia­lista brigádok, a ktsz kommu­nistáinak véleményét, amint elítélik ezt a szemléletet, a maszekmunkát, a rossz minő­ségű munkát, ami miatt gya­kori a szövetkezet hírnevét rontó panasz, sok a garanciá­lis javítás! Nem szabad erőn leiül! Érdekes gondolatokat mon­dott el felszólalásában Biczó Péter, a KISZÖV elnöke. — Erőn felül vállaltak fel­adatokat az építőiparban, a lehetőségnél és a tervezettnél is magasabb fejlesztést értek el. A jövőben a hatékonyabb, tervszerűbb és szervezettebb munkára kell törekedni, arra, hogy minél kevesebb legyen a ktsz jó hírét rontó minőségi kifogás, az áthúzódó, befeje­zetlen munka. Anyagi érdekeltség — példamutatás A közgyűlésen nem hallat­ták szavukat, ezért később be­szélgettem Sprigmann János és Marosvölgyi János kőműves szocialista brigádvezetőkkel. Mindketten törzsgár data gok, munkájukkal, példamutatá­sukkal tekintélyt vívtak ki társaik között. Marosvölgyit most választották például a ktsz vezetőségébe, eddig az el­lenőrzési bizottság tagja volt. — Az anyaghiány valóban gátolt bennünket, azonban a tervszerűbb, szervezettebb munkával, a tervek alaposabb ismeretével, a hanyagul dol­gozók anyagi felelősségre vo­násával, illetve a jól dolgozók bérének növelésével — mint a festőrészlegben is teszik — előbbre léphetünk. — Figyelmeztető, tanulsá­gos év volt ez a szövetkezet kommunistái számára is — mondotta Porga Géza párttit­kár. — Eddig is arra töreked­tünk, hogy minden jelentő­sebb részlegünknél, munkahe­lyünkön legyenek, dolgozza­nak kommunisták. Most min­denkitől azt várjuk: azok le­gyenek a hangadók — köztük kommunistáink —, akik be­csületes, jó minőségű munká­jukkal magukénak érzik a szövetkezetét. Arra ösztönöz­zük a szövetkezet vezetőit, tagságát, hogy a fegyelemsér­tőket ,a maszekolást előbbre- tartókat távolítsák el soraink­ból, mert ezzel csak erősödik, feladatának minél alaposabb ellátására alkalmasabbá válik a szövetkezet. Szalai Láizló ••IJJ Hetesen „valami készül A hetesi Egyesült Erő Tér- héz időszakban álltak helyt a — Egyrészt létrehozunk egy melőszövetkezet azok közé a mezőgazdasági üzemek közé tartozik, melyekben mindig zöld út nyílt a termelés haté­konyságát segítő javaslatok­nak, az újat akarásnak. De ilyen nagy lépésre talán még egyszer sem szánták el magu­kat, amilyenre most készül­nek. Az átszervezések céljá­ról, végrehajtásának módjáról kérdeztük Varga Sándor el­nököt. — Két alapvető célunk van. Az egyik: az önkormányzat jobb érvényesülését szeret­nénk elősegíteni a tsz-demok- rácia továbbterjedésével, ha­tékonyabb érvényesítésével, másrészt pedig a nemzedék- váltás zökkenőmentességét alkarjuk biztosítani. — Hogyan sikerül ennek eleget tenni? Mi a járható út? — Nálunk ezek a változá­sok nem tegnapról vagy teg- napelőttről számítódnak. Meg­valósításuk sem megy máról holnapra. Betartjuk a fokoza­tosság elvét. Nagy gazdaság vagyunk, 6700 holdon gazdál­kodunk. Ahhoz, hogy a tag­ság magáénak érezze ezt a nagy gazdaságot, szükség van ezekre a változásokra. Jól fel­készült szakapparátusra kell szert tennünk. A szakember- gárda kialakításával évek óta tervszerűen foglalkoztunk, s hozzátehetem: eredménnyel. Fiatal, végzett emberek kelle­nek. Miért? A tagság fele nyugdíjas, a régi parasztsá­got felváltja az új generáció. A vezetőknek is fiataloknak kell tehát lenniük, hogy szót érthessenek egymással. Ter­mészetesen a nemzedékváltá­si gond ugyanúgy jelentkezik vezetőségein belül is, mint a tagságnál. Az idősebb vezetők elfáradtak — valljuk be. Ne­tsz megalakulásától a megszi­lárdulásig. A fiatal mezőgaz­dász pedig tele van energiá­val, nagyüzemi módszeréket tanult. Lehetőséget kell neki adni. örülnék, ha bizonyíthat­nak, erről meggyőződtem. — Mi lesz az idősebb szak­emberekkel? — Ahogy mondtam: hosszú idő óta folytattunk következe­tes munkát. Nagyon kevés idő­sebb ember van szakembere­ink között. Akik pedig — mint jómagam is — közelebb van­nak az ötvemhez, mint a negy­venhez — fiatalos gondolko­dásúak, az új mellett vannak. A követelmény az lesz, hogy ezeknek a szakembereknek a maguk szakágán belül önálló­an kell gazdálkodniuk. Nő a felelősségük, de ezzel párhu­zamosan lehetőségeik is bővül­nek. Hosszas vizsgálódás után jutottunk ahhoz az általános érvényű megállapításhoz, hogy a fiatal akkor tud hatékony munkát kifejteni, ha önállóan gondolkodhat. — Az üzemegységi rendszer keretei ennek — úgy vélem — nem felelnek meg. — Mi is így éreztük. Az át­meneti időszakban az üzem­egységi rendszer nagyon jó volt. De egyre idejétmúltabb lesz. Elképzelésünk megszüle­tett, kidolgoztuk. De csak ak­kor léptetjük életbe, ha már minden feltétel adott lesz. Nem napokban, hanem hosz- szabb távlatokban gondolkod- dunk. Az új rendszerre teljes­ségében a jövő év elején té­rünk át. Ez azonban nem je­lenti azt, hogy egy-egy terüle­ten már az idén nem is lé-, pünk előre. — Mi az új rendszer lénye­ge? Új varrógépek a ruhagyárban Egyszerre három műveletet végez az új PFAFF német varró­gép a Kaposvári Ruhagyárban. A nadrágok varrásánál a két anyagot középen összevarrja és a két végét eltisztázza. A gyár két gépet helyezett üzembe. üzemgazdasáigi csoportok, melynek szakmailag jól felké­szült szakemberekből kell áll­nia. A csoportot egy közgaz­dász vezeti majd. Helyet kap benne egy agrármérnöki vég­zettségű üzemgazdász is. Cé­lunk az, hogy az információ­kat rendszerezzék, s ezeket a tervkészítésnél, illetve annak megvalósításánál hasznosít­sák. De feladatuk lesz az is, hogy megfelelően informálják a szövetkezet tagságát A »me­netközben:« önköltségszámí­tást havonta végzik majd. Egyes növénytermesztési ágaik­ban azonnal tudnak informá­ciót adni a szűkített önkölt­ségről. Az információáramlás tehát kétirányú lesz. — Ez az egyik oldal. Lás­suk a másikat. — A fiatal szakembereket évek óta a megoldandó fel­adatra készítjük fel. összesen nyolc ágazatot alakítunk ki. Az állattenyésztésnél már eb­ben az évben érvényesül az új rendszer. Külön felelőse lesz a sertés-, illetve a szarvasmar­hatartásra berendezett telep­nek, a tenyésztésnél: szintén. Lesz takarmánygazdálkodási csoportunk is. A feladat a nö­vénytermesztésben ugyancsak világos. Létrehozzuk ezt az ágazatot, de mellette a nö­vényvédelmi és öntözési ága­zatot is. Fő ágazat lesz a gé­pesítés gépészmérnöki képesí­tésű vezetőivel, s a javítási részleg. Ez az önállósággal fel­ruházott egység adja majd a gépet az ágazatoknak önelszá­molással. A kereskedelem szintén kis egész lesz. Termé­szetesen rá ni: vár még egy se­reg részletkérdés kidolgozása. Minden munkaterületnek helyt kell állnia, ez azt hiszem ki­tűnik az eddig elmondottak­ból. Meg akarjuk azt szüntet­ni, hogy három-négy szakág húzza vissza a sikeresen gaz­dálkodót. Ha akadozik a gé­pezet, látni akarjuk: melyik részét kell olajozni. — Hogyan fogadja a tagság a reformokat? — Több közgyűlésen, illet­ve részközgyűlésen szerepelt ez már témaként. Úgy érez­zük: mellettünk állnak. Há­rom üzemegységünkben hat­száz ember szavazott a veze­tőség mellett. A törzsgárda ki­alakítása is egyszerűbbé vá­lik ágazatonként, hiszen mind­egyik arra törekszik majd, hogy saját területén biztosítsa az állandó létszámot. A tagság érdeke találkozik az üzemér­dekkel. Természetesen nagy szerep vár még a vezetőségre és a pártalapszervezet tagjai­ra, hogy részleteiben is meg­ismertessék az emberekkel a terveket. A »laza« vezetés ide­je lejárt. A szabályozók is a hatékonyabb munkavégzés felé orientálják a termelőszö­vetkezeteket. Leskó László Jól kezdődött a könnyűipar rekonstrukciója — jelentette be tegnapi sajtóértekezletén a Parlamentben Keserű Jánosné miniszter A IV. ötéves terv 24—25 milliárd forintra tervezett könnyűipari re­konstrukciója a múlt év­ben már megkezdődött, s mintegy 12—13 milliárd fo­rint értékű beruházást jóvá is hagytak. Eredményeként a tervidőszak végén 20 milliárd forint értékű áruval többet termel majd a könnyűipar. 40—42 százalékkal lesz több a textilruházati cikk. Nagyobb lesz a korszerű termékek ará­nya is. A textil- és textilruházati iparban mindenütt a nagyobb vállalatokat érinti a rekon­strukció. Az automata szövő­gépek aránya megkétszerező­dik, a széles textíliák gyártá­sára alkalmas gépek kapacitá­sa pedig háromszorosa lesz a jelenleginek. Az új filmnyo­mógépekkel gazdagabb mintá­jú árut tudnak készíteni. A cipőiparban a 2,7 milliárd forint értékű beruházásnak csaknem a felét már meg­kezdték. A jobb gépek — és a javuló munkafegyelem — le­hetővé teszik a jobb minőségű áru előállítását. A rekonstrukciós program­ban eddig a legnagyobb ered­ményt a bútoripar érte el. Elkészült a Kanizsa Bútorgyár­Három kérdés a könnyűipari miniszterhez Jó! kezdődött a rekonstrukció Keserű Jánosné sajtóértekezlete új üzeme, ahonnan évente 300 millió forint értékű lakberen­dezéssel több jut majd az ed­diginél az üzletekbe. Határ­időre megvalósult a többi bú­toripari beruházás is. Még ebben az évben befejező­dik a zalai, a székes­fehérvári és az Agria bú­torgyár építkezése. A nyom­dai par rekonstrukciója viszont ebben az évben kezdődik. Az egyéves késést a jó elő­készítésre igyekszik felhasz­nálni. öt év alatt nem keve­sebb, mint 2,6 milliárd forin­tot fordítanak elsősorban a könyvet, a folyóiratot és napi­lapokat előállító nyomdák bő­vítésére. A tanácsi nyomdák új rotációs gépeket helyeznek üzembe. A papíripar rövide­sen befejeződő nagy beruhá­zásai révén javul a papírellá­tás. A sajtóértekezleten a Somo­gyi Néplap munkatársának kérdései így hangzottak: — A rekonstrukció meg való­sítása milyen változást jelent a hárommdssakos üzemek­ben, segit-c majd a munka­erőgondok megoldásában? — Az éjszakai műszakokat nem tudjuk megszüntetni — válaszolta Keserű Jánosné. — A termelékenyebb gépek ki­használása is indokolja a fenn­tartását. Ez azonban nem je­lenti azt, hogy a nők, különö­sen a családos, több gyerme­kes anyák éjszakai műszakban való foglalkoztatását ne csök­kenthetnék az üzemek. A társadalmi törekvések, hogy a nőket, a több gyermekes anyákat lehetőleg éjszaka ne foglalkoztassák, nem mindig kapcsolódik a család elképze- i léséhez: az éjszakai munkáért járó pótlék ugyanis emeli a jövedelmeket. A jelenlegi szakmunkásgondok megoldá­sában az új ösztönző rend­szertől és a vállalatok törek­véseitől várunk javulást. Fog­lalkozunk a textilipari szak- középiskolában végzettek tech­nikusi képesítését biztosító vizsgarendszer bevezetésével is. — A rekonstrukció során mi­korra várható a hiánycikknek számító gyermekszobabútorok iránt megnyilvánuló igények kielégítése? Gondoltak-e a fiatal házasokra, mikor kap­hatnak olcsóbb bútort? — A gyermekbútorokban valóban nagy a hiány. Javu­lást 1973-tól várhatunk. A fia­tal házasok részére nagy len­dülettel kezdett gyártani ol­csóbb bútort a BUBIV és a Tisza Bútorgyár. Már a máso­dik félévben 15 féle kerül for­galomba ezeknek a gyáraknak a termékeiből. — Hogyan ítéli meg az új kaposvári nyomda építési üte­mét, lehetőségeit? — Nemrég foglalkoztam vele. Tudom, hogy valamivel többe kerül a tervezettnél. Én azt javasoltam, hogy egyes, a termelést szorosan nem érintő építési beruházásokat halasz- szanak későbbre, vagy pedig próbáljanak más helyről ol­csóbban gépeket vásárolni. Sajnos, több pénzt mi nem tu­dunk biztosítani. Keserű Jánosné értékelte a könnyűipari ágazathoz tartozó üzemek múlt évi gazdálkodá­sát is. Elmondta, hogy ked­vezően alakult a termelékeny­ség. A terv célkitűzéseinek megvalósítása nemcsak az egyes iparágakban, hanem az egyes vállalatoknál is másként alakult. A ruházati iparban — kevesebbet kért a belkereske­delem — igyekeztek a terme­lést exportra átállítani. Igaz, ez nehéz feladatot jelentett a vállalatok számára, de több­ségük sikerrel oldotta meg. A múlt évi tapasztalatok még inkább meggyőzték a vállala­tokat arról, hogy azok vannak kedvezőbb helyzetben, ame­lyek több piacra szállítanak, s mindenhová megfelelő árut tudnak vinni. A minisztérium felügyelete alá tartozó vállalatok 5.3 mil­liárd forint nyereséget értei: el, s a könnyűipar 18.2 nap­nak megfelelő részesedést oszt átlagosan. Az ágazat idei fel­adatairól szólva elmondta, hogy 7.2 százalékos termelés- növekedést Irányoztak elő. Az átlagosnál jobban nő a terme­lés a kötszövő-, a ruha-, a bútor- és a nyomdatoarban. Az árua'ao összességében fe­dezi az igényeket, é választék összetéte'e azonban mAa nem rnindia lesz azonos a kívánt­tal. Várbalóan k^vosebs lesz a kötőt1 áru. a r-y: •->* a kabátszö’-et és a női divatcipő. K. I. SOMOGII NÉPLAP I fcsatahaA 1972. mareusa U. j

Next

/
Oldalképek
Tartalom