Somogyi Néplap, 1972. március (28. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-09 / 58. szám
Tanácskozás a mezőgazdasági főiskolán A mezőgazdaság „mérésüljo“ a naptári tavaszt... Az érdekvédelem fontos feladat Ismét él, pezseg a határ A mezőgazdasági és élelmiszeripari felsőoktatási intézmények KISZ-tifckarai kétnapos tanácskozáson vettek részt a Kaposvári Mezőgazda- sági Főiskola tanácstermében. Az eseményt dr. Guba Sándor, a főiskola főigazgatója nyitotta meg. Amint elmondta: a tanácskozás célja annak megbeszélése, hogyan hagyhatják el a végzős hallgatók legfelkészültebben. az intézményeket. Egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy nem fokozható a termelés hatékonysága jó szakemberek nélkül. A KISZ- szenvezet jó előískolája kell legyen annak, hogy a fiatal szakemberek jó közéleti egyéniségek is legyenek. Az előadások és az ezeket követő vita értékelésében a' megnyitón elhangzottakat vettük alapnak. Igen rangos előadást és vitat hozott az első nap. A KISZ érdekvédelmi tevékenységéről Bártfai Ferenc, a Debreceni Agrártudományi Egyetem KISZ-bizottságának érdekvédelmi felelőse mondott vitaindítót Az érdekvédelmi tevékenység szerves része az ifjúsági mozgalomnak. Ha az érdekvédelmi munka jó, keveset beszélnek róla. Annál többet, ha rossz. És ez így természetes. Fontos helyet foglal el a tevékenység a nevelő munkában is. Kétoldalú a feladat: egyrészt meg kell védeni a hallgatók jogos érdekeit, ugyanakkor azonban biztosítani kell, hogy kötelességeiket teljesítsék. Az elsődleges cél: jó szakemberekké válni. Ehhez is segíteni kell a főiskolák, egyetemek hallgatóit. Az egyéni és kollektív érdekek egybeesnek.'A kötelességeknek eleget tenni —legyen belső kényszer. Reális célokért harcolni — ez szerepeljen az érdekvédelmi munka célkitűzései között Az egyes intézményekben a munkamódszerek különbözők az érdekvédelemben is. A KISZ alapszervezeteknek megfelelő embert kell találniuk a felelqs posztra. A teljes önállóságra különösen a Mezőtúri Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum KISZ-szervezete adott jó példát A felelősség- vállalásban segít az önállóság. A hallgatói fegyelmi és a diák jóléti bizottságokban még sok helyen a csúcs-, illetve az aiapszervi titkárok tevékenykednek. Ez egysíkúsággal fenyeget Változó a helyzet az alá- és felé-, illetve mellérendeltségi viszonyban az egyes bizottságok és a KlSZ-szervezet között a főiskolákban, egyetemeken. A kollégium diák jóléti bizottságának munkáját, döntéseit néhány helyen a kollégiumi igazgatók saját személyük elleni »merényletnek« tekintik. Fontos szerepe van az érdekvédelmi munkának a hallgatók túlterhelésének megakadályozásában is. De a tevékenységinek nem szabad ebben kimerülnie. A szabad idő intenzív kihasználásét is joguk van követelni. Vitatott az ösztöndíjak elosztása. Minden intézményben nagyobb szerepet kapott a K ISZ-szervezet mint javaslattévő. Hogy el is fogadja az intézmények vezetősége ezeket a javaslatokat — ebben keld előrelépni. A fizikai dolgozók gyerekeinek segítése sarkalatos pontja az érdekvédelemnek. Szó esett az információ- áramlás biztosításának módjairól is, a munkának erre is ki kell terjednie. Az oktatók és a hallgatók viszonyának orientálásában nagyon jelentős szerepet vállalhatnak az érdekvédelmi bizottságok. Megszívlelendő és »fcopírozható« a gödöllőiek példája, akik az érdekvédelem fontosságát — nagyon helyesen-— nemcsak a jogokért való kiállásban látják, hanem a gyakorlati tennivalókban is. Az elszállásolás megkönnyítésére felmérik az albérleti lehetőségeket, »munkaközvetítéssel« foglalkoznak, megnyitották a »panaszok és javaslatok begyűjtési irodáját« is. A széles körű vitát Kusz József, a Kaposvári Mezőgazda- sági Főiskola csúcstitkára vezette. (Folytatjuk) L. L. A hőség savara A vevő elgondolkozva nézelődik a kávéval gazdagon megrakott körállványnál. Egyszer az egyik, máskor a másik kávét veszi szemügyre, majd a boltvezetőhöz fordul: — Mi a különbség az Afri- eana és az Ali Baba között? — Kettőötven. Á hűszdekás- nál. A vevő a fejét rázza. — Nem igy értettem. Minőségben? — Hm... Ezt én is szeretném tudni. — Hallottam egy ilyen reklámszöveget: Jobbat, olcsóbban! —■ Ez a Compack reklámja. — Hát akkor Compacktot kémek- Azt a legújabbat... — Karavánt? —■ Az a »jobbat, olcsóbban«? . — A legolcsóbb, de van annál jobb is. A vevő a fejét fogja: — Ebbe bele lehet bolondulni! Több kávé: ugyanaz Gondoltuk, segítünk neki. Átvettük a stafétabotot. A szakembereket kerestük föl kérdéseinkkel. Dr. Sárkány Sándornétól, a KERMI élelmiszerosztályának vezetőjétől érdeklődtünk: — Minőségük szerint hogyan lehet rangsorolni a forgalomban levő kávékat? — A felhasznált anyag minősége szerint a legjobbak közé, tartozik: az Extra, az I. osztályú kávé és a Kolumbia. Ezeket követik a II. osztályú kávék, az Omnia, az Amigo, a Costa Rica és az Arany mokka. A harmadik csoportba tartozik az FKK, az Ali Baba, a Kongó, a Karaván és a többi. — Varrnak közöttük hasonlóak? — Hogyne. Háromnak is csaknem ugyanaz az összetétele,' s csupán ízhatásuk különbözik némileg egymástól, az eltérő pörkölés miatt. Fejlődés... A Zamat Keksz- és Ostyagyárban Szilágyi Bélától, a termelési osztály vezetőjétől kérdeztük: — Egészséges-e ez a nagy kávéválaszték ? Nem okoz zavart a vásárlók körében? — Kétséges, hogy a vevők igénylik-e már ezt a sokfajta kávét. Az azonban kétségtelen, hogy a két vállalat — a Compack és a Magyar Édesipar — közötti versengés, az újabb és újabb kávék megjelenése eredményeként csökkentek az árak. Tökéletes választék? A Compack vezérigazgatójától, Miklós Jánosnétól is megkérdeztük: — Nem tartja-e túlzottnak a jelenlegi kávéválasztékot? — Nem olyan nagy a választék más, fejlettebb országokéhoz viszonyítva. A kereskedelemnek szokatlan ez és sok gondot okoz. A vásárló azonban igényes, sok áru közt szeret válogatni. — Ha történetesen a két vállalat megállapodna a választék lezárásában, ez akadályozná-e a forgalom növekedését? — Meggyőződésem, hogy nem. A jelenlegi választékot magam is hosszú időre elegendőnek tartom. A 108 forintos Karaván már olyan olcsó, hogy tejeskávé készítéséhez is érdemes vásárolni... Elkopik a gyengébb Az Édességbolt Vállalat igazgatójától, Kocsor F^rencnétől a forgalom alakulásáról érdeklődtünk. — Hogyan reagálnak a vevők egy-egy új kávéra? — Először mindig felszökik a forgalom. A kíváncsiság hajtja a vevőt. Aztán, akinek nem ízlik, visszatér a régihez, vagy áttér egy másikra. — Hogyan hat az összforga- lomra egy-egy új cikk? — Míg az új és kedveltebb kávék forgalma nő, másoké csökken. A gyengébb kávék egyre inkább háttérbe szorulnak. Tavaly például az összes kávéforgalom 8,6 százalékkal nőtt, az osztályos kávékból viszont 33 százalékkal kevesebbet adtunk el. Mi a teendő? A választékbővítés — egy bizonyos határig — egészséges. De hol van ez a határ? A vevő, a kereskedelem, az ipar vezetőinek véleménye és saját tapasztalatunk alapján is úgy tűnik: elértük ezt a határt Minden új kávé megjelenése nagy kiadást jelent. Rengeteg pénzt emészt fel a propaganda is. Egy üzleten belül a teljes választékot lehetetlen biztosítani, hiszen már 19 féle hazai kávéból 56 féle csomagolás van forgalomban. (Ezenfelül vannak a porított kávék.) A vevők nagy része már ott tart, hogy egy kalap alá veszi a kávék nagy részét, akár behunyt szérűmé! is választana közülük. Ha netán a választékszűkítés nem megy, legalább ne növeljük tovább a zavart. A bőség zavarát... !!. K. Ezúttal valahogy elkallódott a tél. Pedig várták a mező- gazdaságban. Nem a megszokás miatt, hanem — a havat várták. Mert a hó: csapadék. A csapadék nagyon kell a földnek, hogy az onnan táplálkozó növény élni, fejlődni, teremni’ tudjon a forró nyárban vagy a bágyatag őszben. A kurta tél után egy idő óta már elő-előkacsint a tavasz: megmutatta magát februárban, s maradni látszik márciusban, jó pár »héthosszal« megelőzve a naptári tavaszt... Határnézőbe mentünk a megye déli részére, oda, ahol a többnyire homokos talaj inkább módot ad a korai munkakezdésre, mint másutt a kötött agyag. A homok nyeli a vizet — így mondják —, egy kis szél is gyorsán szikkasztja, s máris mehet rájta á gép. Erről győzött meg az a kép is, melyet a mikei Rákóczi Termelőszövetkezet határában láttunk: erdővel szegélyezett jókora tábla, három traktor — Hampó Jánossal, ifj. Szabó Lajossal és Bognár Lajossal a nyeregben — dübörgött rajta tárcsával és kapcsolt simító- val. — Ide csülagfürt kerül — magyarázták a traktorosok. — A zab vetésével végzett a szövetkezet, most a borsó következik ... örülünk, hogy jó az idő, és megint kint lehetünk a határban. Télen a rakodásoknál dolgoztunk, fát vágtunk, de aki a mezőt meg- szoktá, az visszavágyik oda mindig. Februárban már indulhattunk az idén, és nem emlékszünk arra, hogy amióta traktoron ülünk, ez előfordult volna. A föld jó, olykor a harmincholdas napi teljesítmény is elérhető.., A komiósdi egyesült tsz-ben kijelölt területet. Délebbre mentünk, közelebb a Drávához. Az istvándi Űj Élet Tsz-ben huszonnégy hold zabot már .elvetettek, s lesz még harminchárom. Mert tavaly nagyon jól fizetett — 29 mázsás holdánkénti átlaggal — ez az abraknövény, s ezen felbuzdulva növelik a vetés- területét. Az idei korai tavaszról ezt mondta Kollár János mezőőr: — Én naponta járom a határt, régen volt olyan szép, mint most Tavaly ilyenkor még 200 holdon hátra volt az őszi mélyszántás. Most ilyesmi nincs. Három-négy héttel előbbre vagyunk. De a csapadék még mindig kevés. Pedig újra meg újra szemerkélni kezdett az eső. Ez a homok azonban egykettőre elműtrágyázzák a borsóvetésre tünteti,. nyoma sincs, mehet tovább a munka. Nem így a vízvári Kossuth Tsz-ben. Traktorosokkal találkoztunk — Sabankó Mihállyal és Muzsek Mihállyal —, akik éppen kukorica alá szántottak. A gépek meg-megcsúsztak a nyálkás agyagon, a kerekek meddőn pörögtek a sárban, erőlködve búgott a motor. De sár csak a felszínen van ... — Alul száraz a föld, kell a csapadék, akármilyen kellemetlen is most ez a szemerkélő eső — mondták a traktorosok. — Február 24-én kezdtük a munkát a földeken. Amíg nem szánthattunk, fát meg szervestrágyát szállítottunk a gépekkel. De már nagyon vártuk ezt az időt. Ilyenkor a kereset is magasabb. Komlósdon, a sertéstelep szomszédságában ketten — Csizmák Lajos és Máté József — traktorral műtrágyát szórtak a szántásra, ahova majd borsót vet a szövetkezet. Őket követi a tárcsa. Ám hiába a traktoron a lánctalp, előfordul, hogy így is elakad. Ellentmondásosnak látszó a probléma: a földben még mindig kevés a tárolt csapadék, a megmegújuló eső viszont időről időre fékezi a talaj munkátí Ezért mondták több helyütt, hogy egy kiadós eső jobban jönne. Bárhogy van is — a tavaszi munkák elkezdődtek, javában folynak a gazdaságokban: magágyat készítenek, vetnek, így van ez ott, ahol a vezényszót az időjárás adja, s a naptár helyett ehhez kell igazodni. Hern esz Ferenc A közlekedési morálról Legyünk jó barátok! MIND TÖBB GÉPKOCSI hátsó ablakán olvasni ezt az üdvözlésre méltó feliratot: »Legyünk jó barátok a közlekedésben!« S ha napjainkban ennek hatását, eredményét még nem is mérhetjük le a közlekedési balesetek számának csökkenésében, a rendszeresen járművel utazók tapasztalhatják előnyét. Azok a magán- és hivatásos járművezetők, akik eddig szinte megszállottként ültele a kormány mellett, szidalmazták, átkozták á még csak apróbb hibát, szabálytalanságot is elkövető társaikat, mintha változtatnának szemléletükön. Udvariasan, készségesen húzódnak az út szélére, ha egy gyorsabban haladó kocsi előzni kíván, s elmarad az ökölrá- zás, a közeid családtagok emlegetése, ha egy másik jármű — a vezető hibáján, akaratán kívül — a rossz útviszonyok miatt sárral, mocskos lével fröcsköli össze a néhány perccel előbb tisztára törölt szélvédő üveget. Tapasztalni, hogy azok a gépjárművezetők, akik szervezetlenül is részvevőd a »Legyünk jó barátok a közlekedésben!« mozgalomnak, óvatosabban haladnak el egymás mellett, ha sáros, vizes útszakaszhoz érnek. Nem csupán a balesettől való félelem miatt, hanem azért, hogy kíméljék egymás járművét Elleniben nem tapasztalni ezt a »jó baráti« viszonyt a járművezetők részéről a gyalogosokkal szemben. Ugyanezek a járművezetők változatlanul szidják, hordják — még tettlegességre is képesek lennének — azokat a gyalogosokat, akik nem elég figyelmesek, s körültekintés nélkül, meggondolatlanul lépnek az úttestre. m Példa erre Kaposváron a szűk Honvéd utca, ahol a közlekedési hatóságok kénytelenek voltak elhelyezni a 15 kilométeres sebességet előíró jelzőtábláit, s mégis a sárral telefröcskölt falak, a munkába siető, öklüket rázó, szennyes lével összepiszkolt gyalogosok, kisiskolások és felnőttek, bizonyíthatják: a gépjárművezetők nem nagyoij veszik figyelembe a sebességkorlátozást, s a szűk úttest mellett haladó rengeteg gyalogost sem. Nagyszerű, a szocialista emberek egymás iránti közeledésére, kapcsolatára, illetve annak elősegítésére irányuló ez a jelszó: »Legyünk jó barátok a közlekedésben!« Szépséghibája' azonban, hogy ez csupán a gépjárművezetők kapcsolatára vonatkozik, s kimaradnak ebből a még na- gyohb számban lévő gyalogosok. Persze elfogadhatatlan követelménytámasztás lenne, .ha ennek megvalósítását csupán a gépjárművezetőktől várnánk, a gyalogosoktól nem. Találkoztam ugyanis olyan szélsőséges nézettel, hogy egy részben jogosan felháborodott gyalogos — pedig ő is hibát követett el figyelmetlenségével — kétségbevonta a ma- gánjármű kormánya mögött ülő embernek rendszerünkhöz való tartozását ezzel a felkiáltással: »No, ez is szép elvtársunk!« S ugyanígy a jármű vezetőjének, vagy bármelyik jármű vezetőjének van-e joga, alapja ilyen messzemenő következtetéseket, megállapításokat levonni egy gyalogosról csupán azért, mert az figyeipietlen? »Legyünk jó barátok a közlekedésben!« — ezt a szemléletet kellene elterjeszteni a gyalogosok és a- gépjárművezetők között, hiszen mindenki közlekedik, akár gépkocsival, kerékpárral, motorral, vagy csupán gyalog. Erre kellene nevelni már az általános iskolában, a középiskolákban, s erre kellene oktatni a gépjárművezetői tanfolyamok hallgatóit is. TALÁN EZZEL elősegíthetnénk a gyalogosok és a gép- járművezetők közötti »ellentétek«, s esetleg a közlekedési balesetek számának csökkenését is. Sz. L. SOMOSSI NÉPLAP Cső törtök, 191®, márefas 9.
