Somogyi Néplap, 1972. március (28. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-07 / 56. szám
/ KI MIT TUD? MEGYEI DÖNTŐJE Negyven mnsománt nyolc továbbjutó Véget ért a megyei műkedvelő művészeti szemle, befejeződtek a li mit tud?-selejtezők. A két versenyfórum összekapcsolása célszerű kompromisszumnak ítélhető, főleg a televízió szempontjából, mert a zsűriben helyet foglaló képviselőinek a megye legjobbjaiból kellett csupán válogatniuk. A vasárnap délutáni-esti rendezvény tehát nem a szemle bemutatója volt; tudomásunk szerint azonban erre is sor kerül még az idén a megyeszékhelyen. Zene, tánc, próza- és verselőadás — ezek voltak a megyei vetélkedő főbb mezőnyei, és sokan . »mérkőztek«, örülünk a színvonalas produkcióknak, mert bizonyítékai érdeklődő-tevékenykedő fiataljaink lelkesedésének; csupán a fegyelmezetlenségen háborodtunk fel. No, nem a nézőtéri zajongásokra gondolunk (ez is előfordult!), hanem arra, hogy a versenyzők nagy része nem tartotta magát a kiírt időhöz... Pedig hát nem ártana gondolni ilyenkor a közönségre is; telt ház izzadta végig a hat és fél órás műsort, délután öttől éjjel fél tizenkettőig. Messze kimagaslott a bemutatóból a zenei mezőny teljesítménye. Előadásban, darabválasztásban, élményadásban ők nyújtották a legtöbbet, s a leglelkesítőbbet. Aki a tavalyi szemlének és más bemutatkozási alkalmaknak is tanúja volt, örömmel mérhette fel Matyasovich Erzsébet zongorajátékának tisztulását, érését, technikai biztonságát. Hasonló örömmel hallgattuk a fiatal Élthes Ágnes és Várdai István zongorajátékát, Magyar Imre hegedű játékát. Kulturált összhangzás, finom játékstílus jellemezte a zeneiskola kamarazenekarának Cimarosa-elő- adását, Vörös Gábor szép fuvolaszólóját. Ígéretes a szakmunkásképző fúvószenekara, de a jobb darabválasztás nagyobb sikert hozott volna. Az énekesek teljesítménye (talán a választás miatt) elmaradt a hangszereseké mögött. Két kamarakórust hallhat- utnk: a berzenceieket és a Munkácsy Gimnázium együttesét. Nem hagyományos tánczenekarok, hanem beat-együtte- sek léptek fel a műsor utolsó részében. Kritikusabb »előszűréssel« tömöríteni lehetett volna a beat-kategóriát. Legjobban és legeredetibben a Táncsics Gimnázium Kék egér együttesének tagjai muzsikáltak, de tetszett Bistudh Rozália és Márton Gizella táncdal- éneklése is. Táncban a tavalyi teljesítményszint jellemezte a bemutatót. A BM kaposvári néptáncegyüttesnél láttunk biztató előrelépést, s a FEK-klub együttese összefogottabb, drámaibb előadást nyújtott a Kontrasztokkal, mint a városi szemlén. Ízlésesen, könnyedén járták a mikepércsi csárdást a nagybajomiak, hasonlóképpen a mesztegnyői együttes is a párost. Kár, hogy nem láttuk a Balaton Együttest. Immár megszokott sikerét aratta a Dráva, a pálmát pedig ezúttal is a Somogy vitte el, a Sárközi táncok lendületes előadásával. Nagyon sok verset hallottunk, és nagyon keveset tapsoltunk. Manapság a műkedvelők szembeállítják a szavalatot a versmondással, s ez helyes is. De félő, hogy a tó- nustalanság, a szürkeség, az érzelmi szegénység kap túl nagy teret, és a pózok. Ezt éreztük már a városi bemutatón - is. Fiatalok versenyeztek, de egyetlen igazi szerelmes verset sem hallottunk! Szép dolog, hogy elsősorban a gondolati töltésű költészet előadása kerül előtérbe, ez azonban gondolati felkészültséget is kíván. És tapasztalatokat, meggyőző szu^esztivitást. Mindez felelősség kérdése, és bizonyos tekintetben érvényes a prózamondókra is. Az irodalmi színpadokra is! <— fűzzük hozzá a járási, városi bemutatókon szerzett, bemutatókról hallott tapasztalatokat. Kevesebb versmondó t"Ján többet ért volna. Szívesen emlékezünk vissza Tóth Anna, Doma Ilona, Nagy Gábor, I by Klára ' előadására, elsősorban egy-egy szép árnyalás, megkapó hangulati töltés miatt. Egészében mégis többet vártunk. Három irodalmi színpad szerepelt a bemutatón, a Fonómunkás Kisszínpad, a somogy- geszti csoport és a kaposvári Ifjúsági Színpád. A két előbbi üde, népköltészeti ihletésű játékot mutatott be Egyszer egy királyfi, illetve Beültettem kis kertemet címmel. Két parodists »köszörülte a torkát«, nagy tetszést aratva: Gergye György és Nagy Tibor. A nagy számú zsűri hétfőn fejezte be munkáját, a tanácskozás ugyanis éjjel egykor ért véget. . Nyolcán jutottak tovább a megyei bemutatóról: Vörös Gábor fuvolaszólista, a Kaposvári Liszt Ferenc Zeneiskola kamarazenekara, Matyasovich Erzsébet zongorista, a Somogy Táncegyüttes, a Dráva Együttes zenekara, a Táncsics Gimnázium »Kék egér« együttese és a két parodista. A bemutatón egyébként tizenheten értek el arany fokozatot. Tröszt Tibor Megkezdték Győr városközpontjában az új színház helyének rendezését. Képünkön: Az új színházépület makettja. Anneliese Meinert; Mcß&iozes elene praktikus nő volt, vett tehát egy öngyújtót. Kiszámította, hogy hónapok alatt úgyis megtérül a gyufa árából. Az eladó egész sor öngyújtót tett eléje. Végül egy kis laposra esett a választása. — Itt kell lenyomni — mutatta az eladó —, s vidámsárga fény villant fel. Az irodában Helene odatette az öngyújtót az asztalra, a cigarettásdoboz mellé. Először a hivatalsegéd vette észre, amikor hozta a postát. — Ú, öngyújtó! Megengedi? Kézbe vette, de nem gyújtotta meg, hanem kivette egyik csavarját. — Rendben van — bólintott —, de a benzintank nem valami nagy. Gyakran kel! majd utánatötteni. Nálam mindig van benzin, szóljon csak nyugodtan. — Aztán visszarakta a csavart, és otthagyta a csodálkozó Helenét. Péter volt a következő érdeklődő. Helene már évek óta. együtt dolgozott vele. Neki is volt öngyújtója, háromszor akkora, mint Heléné. — Aha — szólt elégedetten. — Rájött, mi a praktikus? Felkattintotta az öngyújtót, és megrázta a fejét. — Valami baja van, majd rendbehozom. Pillanatok alatt alkatrészek hevertek az asztalon. Péter egy kis tűzkövet tartott a világosság felé. — Túl kicsi. Becsapták! Menjen vissza az üzletbe, és kérjen egy másikat. — De Péter, az istenért, megéri ez, hogy egy órát szaladgáljak, vitatkozzak es bosszantsam a másikat? A férfi hallgatott, de qv idő múlva megszólalt: — Otthon vannak szerszámaim, ha bármi problémája lenne, szóljon csak. Délután Tomival futott ösz- sze a presszóban. Tomi nagyon rendes fiú. Nemcsak beszélni tud, mint a férfiak általában, de hallgatni is. Mihelyt azonban megpillantotta az öngyújtót, már nem is látta Helenét. meg se hallott." hogy szólt hozzá. Meggyú. tóttá az öngyújtót egyszer, kétszer, háromszof. — Hányszor még? — kér dezte Helene türelmetlenül. — Kilencszer kell meggyú j tani — magyarázta Tomi. — Akkor biztosan működik. Variációk a királyi családra Üj kaposvári gyermekre/jz-kiállítások CSAPATBEMUTATÖVAL egybekötve pénteken délután nyílt meg a Gyakorló Általános Iskola tematikus rajzkiállítása a Tanítóképzőben; a Palmiro Togliatti Megyei Könyvtár falai között pedig a Krénusz János Általános Iskola szakköre mutatkozik be tegnap délutántól. Élmény a megtekintése e két kiállításnak. A tematikai megkötöttség ellenére sok olvasmányélmény és valódi találkozás alapján született rajzzal találkozunk a Tanítóképző Intézet zsibongójában. Paizs Judit Kirándulás az erdőben című képe ennél többről is vall: csodálkozással párosul az erdei hangulat megfigyelése. Matesz Mariann Sikeres vadászat című képe technikailag is jól megoldott, akárcsak Németh Ferenc Vadász című képe, amelyen két színnek — zöldnek és barnának — a tónustalansága adja vissza a férfias sport nyersességét. A mezőgazdaságunk diákszemmel téma mellett fantáziát megindító a Honvé- deink élete is. Bölcz Tibor Robbantás című képe a legsikerültebbek közül való, Nyári László Had- gyakorlati előkészületek című rajza sok élményt tükröz. Molnár Tamás komoly rajzstúdiumokat folytat, de nem tudni még, merre tart. Farkas Béla rajzszakköre telítettebb élményt közvetít, növendékei szinte sugárzanak, ha zsírkrétát, rajzeszközt fognak. Jól előkészített tanulók, akik technikailag is sokat tudnak. Éppen ezért könnyen fejezik ki magukat. Van-e egyéniségük ezeknek a tanulóknak? Gondoljon a néző Fialta Mariann munkáira például, és igennel felelhet a kérdésre. Érdekes, hogy a »műgondot« milyen ravaszul rejti el. Rajzai, mintha falra mázolt ákombákomok lennének. A szemeknek különleges szerepet tulajdonít. Nagyon kifejezők. Érdemes fölfigyelni a gyerekek rajzain a királyi családra. Kis Tünde a mese világában »elhiszi«, hogy vannak királyok, Farkas Ágnes az ember játékos kedvének Hajdú Zsuzsa rajza. tulajdonítja őket; könnyen lehet bárki király, ha palástot ölt magára. (A gyerekek gyakran el is játsszák ezeket a szerepeket.) Gyánó Barna királyi párja már nem olyan szuggesztív, mint a sorozat többi lapján látottak, rémülten áll a két felöltözött gyerek társainak gyűrűjében; megcsúfolt kicsf királyok ők. Hajdú Zsuzsa Királykisasz- szonya is a kiállítás legjobbjai közül való. A Krénusz János Általános Iskola tanulói sikeresen szerepeltek az NDK»A kőolajvezeték mentén« címmel meghirdetett gyermekrajzpályá- zatán; heten — Benke Róbert, Varga Zoltán, Pauska Ilona, Fialta Mariann, Christ Nor-, bért, Gyánó Barna és Kővári Tivadar — tegnap, a kiállítás megnyitóján vették át az elismerő oklevelet, amelyet megkapott külön az iskola is. NEM TARTOZIK egyik kiállításhoz sem Győrfi András első osztályos tanuló bemutatása a megyei könyvtárban. A gyakorlóiskola elsős tanulója, de mivel ebben az osztályban nincs rajz, nem szerepel a Tanítóképzőben. Éppen ezért — és mert szinte hihetetlen, hogy azoknak a rajzoknak a készítője csupán hét éves ■— róla külön számolunk be rövidesen. Horányi Barna NEVELÉSRŐL „Kevés az idő, hogyan neveljek..." Már régen nem beszélhetünk valamiféle hierarchikus rendről, ha a mai családokról esik szó. A struktúra változásáról annál inkább. A szülői-gyermeki viszony is változott. Kezdjük a legelején. Társadalmi, gazdasági fejlődésünk magával hozta azt, hogy a családok nagy részében az apát már nem a régi értelemben nevezhetjük »eltartónak«. Az anyák is dolgoznak, részben ez idézte elő a családi struktúra változását. A nők csatlakozása a családfenntartóhoz általában pozitív hatással van a családban elfoglalt szerepükre, egy lépést tettünk az emancipáció felé, újra. Vizsgáljuk most ezt a kérdést a másik 01Este Hansot várta Helene. Hans volt a nagy ö. S mialatt a vacsorához terített, elgondolkodott. Mit csinál majd Hans? Olyan lesz ma is, mint mindig? Kedves, ‘figyelmes? Beszél majd a jövőnkről, az otthonunkról? Vagy szétszedi az öngyújtót és a benzintankot fogja nézegetni? Hihetetlen, mi mindent tudnak kezdeni a férfiak egy ilyen kis vacakkal? Nem, én biztos fontosabb vagyok Hansnak, mint ez a tárgy. Hiszen Hans nem tisztviselő, nem munkatárs, és nem ismerős. Hans szeret engem. Ezt biztosan tudom. Kint csengettek. • Ebben a pillanatban félni kezdett. S mivel Helene praktikus hogy volt, fogta az öngyújtót, s kihajította az ablakon. Fordította: Steiner Katalin dalról! Hogyan változik a szülői-gyermeki viszony, éppen ennek hatására? Nem szeretnék a konzervativizmus vádjával bélyegzettnek lenni, ezért hivatkozom hazai és nemzetközi statisztikákra, amelyek bizonyíthatóan kimutatták, hogy napjainkban a családok mindössze napi öt-hat órát töltenek együtt. öt-hat óra. Kevés ez? Nagyon kevés. Főként, ha gondolatban folytatjuk a megkezdetteket: a kisgyermekes családokban még ennél is kevesebb, hiszen az apróságok életrendjét előre meghatározzuk. (Az esti mese utáni lefekvéssel például.) Ki neveli tehát napjainkban a gyerekeket? Napközis nevelő ismerősöm mesélte: család- látogatásaikon, konzultációkon azt az álláspontjukat tolmácsolták a szülők, hogy az iskolában még tartalmasabban kell foglalkozni a gyerekekkel. Ebben — azt hiszem — nincs is hiány. A nevelést tehát csaknem egyértelműen az iskola feladatának látják az elfoglalt szülők. Helyes-e ez így? Természetesen csak nemmel lehet válaszolni. Az érvek azonban záporoznak. Egy . munkásasszony mondta: »Este hat óra Vet haza. Rám vár a vacsorakészítés, majd a mosogatás. Mi jöhet még? Lopva rápislantok néha a televízióra. Ágyvetés közben.« így csakugyan nehéz a gyerekekkel is foglalkozni. Marad a vasárnap vagy szabad szombat, ha van. Ez az -ütemezett nevelés« azonban természetesen n»m vezet célra. És egyre több lesz a dolgozó anya. Hova jutunk így? Nincs más célravezető út? Feltétlenül kell legyen. A szülőt nem pótolhatja az iskola. Bármilyen jó is legyen a pedagógus, csak szeretetmor- zsákat képes »szétosztani« a gyerekek között. Szükség van a család melegéreg, a megtartó erőre, az elveszett energiát pótló biztonságra. »De ez a néhány óra áll rendelkezésre csupán!« — hallóm az ellenvetést. Igen, az a néhány óra. De jól használjuk-e ki azt a kis időt? Munkahelyünkről hazatérve milyen hangulatot viszünk haza? Ha rosszat, tudunk-e úrrá lenni rajta a gyerekmeink kedvéért? A nőre háruló házi munkát van-e erőnk felosztani a család többi tagjai között is? Egv-egy televíziójátékot megtekintve aznap vagy másnap visszatérünk-e rá, hogy meggyőződjünk: a gyereket helyes irányba orientálta-e? Kiaknázzuk-e a közös olvasmányokban rejlő nevelési lehetőségeket? Megbeszéliük-e, újra éljük-e a gyérekkel ezeket az élményeket? Törekszünk-e arra, hogy minél több szívet-lelket vidító, közös szórakozásban legyen részünk? Beszélgetünk-e az ő szintjükön a saját problémáinkról? S odahal'gatunk-e rájuk, ha a saját mikrovilágukban egv-egy megoldandó feladattal találkozva kérik véleményünket? Azt hiszem, a legtöbb családban nem bólinthatnak e kérdésekre nyugodt leik*isme-; rettel igent. A minimális időre csökkent egvüttlét pedig csak úgv lehet hasznos, ha még inkább isvekv^nk kihasználni A nevelésnek pedig nem szabad pi-ogramoantnak lenTÍZ P ''TH p 'VO'/)! £3 9*5.0, E'mén-’ek szül iák a gondolatodat. és segítségünkkel maguk döbbenjenek rá egy-egv rosz- szul látott kérdés helyes megoldására! Leskó László 5 SOMOGYI NÉPLAP Kedd. 1372. március 7.
