Somogyi Néplap, 1972. március (28. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-05 / 55. szám
PAVASOK FALUJA Karádi jegyzetek Kiállítás a Fényes Adolf Teremben (Kép a falon.) Hatalmas pávarajz a díszlet, előtte a híres női kar, oldalról kíváncsi kamera nyúlik eléjük... Büszkeségük szimbóluma ez a kép. Jogos büszkeségüké. Őket ismeri az ország — mi több, elismeri. Finom és egyszerű az előadásmódjuk, női méltósággal, kedyvel és nagy lelkesedéssel énekelnek. Herk Mihály karvezető szorgalmas esti próbákról beszélt. Fegyelemről. Tartásról. Példaadásról. Tu- lajdonképpeh ők voltak a »kísérleti pávák«, akik az egy- szólamúságtól elindultak a többszólamúság útján. Ezt az utat is siker kíséri. Sikerélmények, amelyek erőt adnak a továbbiakhoz. A színpadon fiatal, de máris sokat ígérő tánccsoport. És az utánpótlás. Torma Magdolna tanárnő, a kórus egyik tagja vezeti a legkisebbek együttesét ... Énekes, táncos gyermekjátékokat elevenítenek kislányos pedantériával, gyermekes bájjal. Tartalmas esték, hangulatos próbák és meggyőző fellépések fémjelzik Karád műkedvelőit.' o értelemben feltétlenül, de egészséges ellenvetés, önismeretre vall, és óv a túlzott önbecsüléstől. A gazdagság és a sikerek fényében még a létező fehér foltokra figyelmeztet. Jó és értékes az ilyen lelkiismeret. Nem, nem tagadja az elősorolt értékeket, hanem a többért elégedetlenkedik... o (Meditáció.). Francis Bacon: »•A gyanú olyan a többi gondolat között, mint a denevér a madarak között: mindig sötétben röpdös.« Késő délután érkeztem Karádra; még nem sötétedett. így aztán nyugodt vagyok: az idézet második felét is elhessenthetem, ráadásul a délutáni félhomályban is világító fénypontokra találtam. Valaki megkérdezve mégis: »Szóval nem a sikerek nyomába akar szegődni, hanem abból Indul ki, hogy ahol fény van, szükségképpen árnyék is található. Ezt akarja kitálalni...« Nem. Korántsem az ilyenfajta »szüségszerűség« ismerete vagy a gyanú indított az esti sétára. Ahol a kontraszt megfogalmazódott, ott is az »érted haragszom« példázatát jegyezhettem le. Ezt érezközművelődés számukra is sokkal többet jelent a műkedvelésnél, jóllehet nem kevésbé büszkék a sikerekre, mint bárki más a községben. De azt szeretnék ha a fiatalokat jobban bevonnák a közművelődésbe, ha a közéleti munkákból a pedagógusok közül nemcsak néhányan (e néhány minden dicséretet megérdemel), hanem többen is kivennék részüket. Az ismeretterjesztés például (egyáltalán az olyan összejövetelek, ahol vélemények, gondolatok cserélődhetnek) hiányzik a község életéből. Ezen a területen sürget? nek mielőbbi előrelépést. Aztán az is jó lenne, ha a kórus és a tánccsoport többet adna a községnek. Keveset szerepelnek, helyben ... Megjegyzem: igazat kell adni a műkedvelőknek is abban, hogy a tárgyi feltételek bizony szűkösek, és sürgős tennivalót jelent ezeken javítani a jövőben. Mellékesen bepillantottam az impozáns, új tanácsháza nagytermébe, és úgy vélem,,, e tágas helyiség is alkalmas lehet ilyen bemutatókra. A kórus szívesen szerepel, mint megtudtam a jövőben még »tájolnak« is a környező községekben. A csoport nem nélkülözi a segítséget, a tanácsi vezetőség és az áfész közösen támogatja őket. A fellépéseket, a helybeli szerepléseket elsősorban a művelődési háznak kell szorgalmazni, szervezni. Amiről a legszenvedélyesebben szóltak a karádiak, az a fiatalok helyzete. Többször is úgy fogalmazták: az utánpótlás gondjai (Kontraszt.) »Én félek, hogy csak reprezentálunk önmagunkkal. Én. félek, hogy közben értékek vesznek el. Ha valaki eljön Karádra és mondjuk a gazdag hímzések után érdeklődik, legföljebb elvisz- szük a lakásunkra és ott mutatunk egyet s mást.« Az iskolaigazgató szavait jegyeztem föl. Kontraszt? Bizonyos tem a tanácsi vezetők szavaiból is. o (Vezetők.) A község vezetőinek szavaiból kitetszett, hogy áthúzzák a karádi közművelődés és a helybeli műkedvelő művészeti mozgalom közé tett egyenlőségjelet. És okkal. A Meggondolatlan ítélet Szeretjük a bírálatokat. Az okos, a megfontolt »érted haragszom« példázatokat. Szeretjük ezeket az irodalomban, a közéletben, a boltban és a hivatalban. De nem a felületes summázatokat, értékítéleteket, melyeknek nem biztos, hogy a társadalmi változtatás, hanem esetleg a formai »merészség« a lényege. A Somogy legutóbbi számában Szíjártó István tollából olvasható egyik költő kortársunk jó szándékú méltatása ürügyén a következő: »Irodalompolitikánk, szerkesztői és kiadói gyakorlatunk azoknak kedvez, akik félig érlelt müveket, féligazságokat adnak ki a kezükből«. Bizonyos, hogy sem az irodalompolitika, de egyetlen kiadó sem veszi magára a fenti megjegyzést, már csak azért sem, mert ellentétes a gyakorlattal Nem valószínű, hogy az emberek véleményalkotását az igazság — s nem éppen a féligazság — irányába viszi ez a summázás. írója ugyanis egyetlen érvet sem sorolt fel »bizonyításul«. Hogy mennyire könnyű cáfolni a leírtakat, hadd ajánljuk a szerző figyelmébe: a könyvesboltban árulják Illyés Gyula Hajszálgyökerek című könyvét, Veres Pétert meg Németh Lászlót... De ne soroljunk fel mindenkit, a fiatalokat is — akik nem félig érlelt műveket és féligazságokat bocsátanak ki a kezükből. Akár hiszi a cikk szerzője, akár nem, irodalompolitikánk és kiadói gyakorlatunk az ilyen müveknek kedvez. Hogy megjelennek féligazságok is? Maga a megállapítás a példázata. Idézzünk egy másik — hasonlóan sumrnás megjegyzést: »Gondolkodásellenes korunk a rövid távon érvényesülni akaróknak kedvez világszerte. A szellem munkásai hazátlanul járják a földet, s kérdőjeleik valójában sehol sem kívánatosak.« Megint féligazság. Brécht írja egyik költeményében: »átböngészik az irodalmat...« Legyünk tisztelettel kortársaink és utókorunk iránt, és gondoljuk meg állításaink közzétételekor: valóban érvényesek, elfogadhatók és igazak-e? S utaljunk érvényességi körükre! Az idézet első részét a gondolkodó olvasóra bízom. Másik részére viszont hadd válaszoljak a mai irodalmunkban fellelhető patriotizmusra utalva, megint csak Illyést említve, és mellé sorakoztatva Jevtusenkót. Köztudott a mai irodalom antipatriotizmusa, »hazátlan- sága« is, jóllehet egészen más társadalmi gyökérzettől felduzzadva. Erre azonban nem ártott volna bővebben utalni. T. T. o (Fiatalok.) Megfelelő helyiséget biztosítottak a tartalmas KISZ-élethez (jóllehet ez nem helyiség kérdése elsősorban) és a klubélethez. Mégis, tönkretett rádió, elrontott magnetofon, mindennapi stagnálás jellemzi. Pedig — általában — a karádi fiatalok sem rosszabbak más községek fiataljainál — mondták a vezetők. Ez bizonyára így van, csakhogy ez így kevés. Mert van egy mag, s az idetartozó fiatalok példásan dolgoznak, szerveznek a közművelődésért is. Csakhogy példájuk nem elég ragadós, nem elég vonzó. Mert bár van klubhelyiség, de mégsem sikerült klubéletet teremteni benne. így aztán pinceklubot szerveznek. A föld alatt jobb lesz? Azt hiszem az eddigiekből kiderül, hogy tapogatóznak még — s nemcsak a karádi fiatalok. Megfoghatóbb módon, s nem általánosságban kellene hogy segítsen nekik a felsőbb KISZ-vezetés. De van mit tenniük a helybeli vezetőknek is. Ismét csak az iskolaigazgató szavait idézem: »Ne csak akkor tartsuk rajtuk a szemünket, ha sikerül kisegíteni őket egy-egy hullámvölgyből... Állandóan segíteni kell őket.« Karádon ismerik a közművelődés tennivalóit, ezt tapasztaltam. A legsürgetőbb a fiatalok értő támogatása. Mert csak így lesz belőlük közösség és utánpótlás. Nemcsak a Páva-kör dalosainak, táncosainak, hanem egész Karúdnak. Tröszt Tibor A Kossuth Könyvkiadó tervei Gazdag választékot kínál a Kossuth Könyvkiadó az ideológiai, filozófiai, társadalompolitikai, esztétikai, történelmi, munkásmozgalmi, közgazdasági, nemzetközi politikai témákból. Mai gondokkal foglalkozik dr. Fekete György, Az ifjúság jövője és az iskola című könyvében. Az állampolgárok székes rétegeit érintő jógi rendelkezések összegyűjtésére és népszerű, közérthető formában való ismertetésére vállalkozott dr. Bartus Imre és dr. Kilányi Géza a Mindenki jogi kézikönyve című kötetében. A társadalomtudományi kutatások legújabb eredményeit használja fel, s a társadalmi élet változásaival együtt jelentkező ideológiai-elméleti szükségleteket veszi figyelembe az Űj filozófiai kislexikon, amely többek között bemutatja mindazokat a teoretikusokat, akik e tudományágban érdemlegesen tevékenykedtek. A »harmadik világ« gyűjtő- fogalom néven emlegetett fejlődő országoknak juttatott tőkés »segélyek« szövévényes útjairól nyerünk hű képet Del- lagrammatkas Janis A monopolkapitalizmus és a »harmadik világ« című munkájából. Petőfi születésének 150. évfordulójára több tanulmánynyal hívja fel a figyelmet a kiadó. A jubileum, a megemlékezés ügyét szolgálja, másrészt pedig irodalomtörténészeink kutatásait tartalmazza a Petőfi tüze című tanulmánykötet. Korabeli dokumentumokat, eredeti festményeket és képeket, visz- szaemlékezéseket és levélrészleteket, s nem utolsósorban Petőfi-művekből vett részleteket használ fel Martinkó András Petőfi nyomában című könyvében. Krónika Dózsa György tetteiről című könyvében állít emléket a nagy parasztvezérnek Nemeskürty István. A harmincas évek elején kezdett a Dózsa-regény megírásához Szabó Pál, mely A nagy temető címen nemsokára a könyvesboltok polcain az egyik legkeresettebb könyvnek számit. Figyelemmel nSzoknak a munkásságát is, akik országos fórumokon szerepelnek már, de nem felejtették el, honnan származnak. Swierkiewicz Róbert a kaposvári Balázs János rajzszakkör növendéke volt, itt készült föl a képzőművészeti gimnáziumi felvételire. Budapesti és pécsi tanulmányi évei után az Iparművészeti Főiskolára jelentkezett, kerámia szakra. Két év után rádöbbent: tehetségét nem érdemes tévúton elaprózni, mindinkább foglalkoztatta ugyanis a grafika. Most már látni is, hogy önmagával és a világgal összhangba került a grafikán keresztül. Ez az állapot korántsem 'olyan békés, hogy az összhangot »nyugvónak« tekintsük. Nem olyan sima terület ma a képzőművészet, hogy alkotó és közönség megnyugvással lehessen. Swierkiewicz Róberttel együtt néztük végig kiállítását. Ars poteicájáról így beszélt: — Szeretnék elszakadni a romantikus képi világtól — mondotta —, elérni egy leszűkített jelrendszerhez. A képi jel: tartalom és forma. Az új mondanivaló valóban a hagyományostól eltérő formában jelentkezik Swierkiewicz Róbert művészetében. Az 1970. évi Űj tartalom, új forma stúdió-pályázaton sikerrel szerepelt sajátos felfogást tükröző grafikáival. A Fényes Adolf Teremben megrendezett kiállításán egy sorozata különösen tetszett. Az ehhez tartozó képek kivágása tojásformájú. Az atmoszférikus tér önmagában hordozza az új grafikai tónushatásokat (egy- egy anyag, tárgy lenyomataival kelti ezt), ugyanakkor lényeges' mondanivalója van ezeken a lapokon. — A tojás az életet szimbolizálja — vall erről —, s valami mindig történik belül. A Leszállás címet viselő, vegyes technikájú kép emelkedik ki a sorozatból, következetesen a másik figyelemre méltó grafika is a repüléssel hozható össze, a címe Szárnycsapások. ,, s Nem veszélytelen az, amit Swierkiewicz csinál. Sem önmagának, sem másnak. Nagyon is igaz megállapítása az, hogy »bennem sok közösségi gondolat fogalmazódik meg«. Az »önmagamat adom« célja azonban csak akkor lesz haladó, ha figyelembe veszi a társadalmi haladást. A szocialista művészetnek ebben élen kell járnia mindenkor! Létezhet-e művészet filozófiai párhuzam nélkül? Amikor a szürrealisták úgy vélték, hogy igen, akkor a pszichológia felé fordultak. A nem-mel felelő mai művészeknek már tudniuk kell, korunk filozófiája, tudománya nélkül csak »kalandozásba« bocsátkozhatnak. Swierkiewiczet, tudom, baráti körben »megideologizálják«, de nem biztos, hogy helyesen. Hogy kik lesznek rá hatással, az is tőle függ többnyire. Szemlélete alkalmassá teszi arra, hogy fölismerje a társadalmi haladást és mellette foglaljon állást. Mert nem elég nem feledni, hogy hol születtünk, tudnunk kell azt is, hol tart meg bennünket az idő. Bizakodva lom, Swierkiewicz további életútja elé, ezt fejezi ki az is, hogy éppen kiállítása idején kapta meg azt a hírt, hogy a Magyar Képzőművészek Szövetsége fölvette tagjai sorába. Horányi Barna Muzsikus fiatalok Irány a főiskola! Gátlások nélkül beszél. Mondatai épp olyan fürgén formálódnak, mint fuvolájából a dallamok. Vörös Gábor, a Táncsics Mihály Gimnázium negyedik osztályos tanulója kitűnően szerepelt a városi Ki mit tud?-on, s tovább jutott a megyei döntőre. • — Mióta foglalkozik rendszeresen zenével? — A muzsikával a zeneóvodában ismerkedtem meg. Kilenc évvel ezelőtt léptem át először a zeneiskola kapuját. Az intézet tanárainak hangversenyén tetszett meg igazán a fuvola, olyan csillogó-villo- gó volt, hogy pillanatok alatt megszerettem. Később, amikor az ujj technikai gyakorlatoknál tartottam a zenetanulásban, már korántsem éreztem olyan fajta szeretetet a hangszer iránt, mint az elején. — Az első igazi szereplés? — Az úttörőzenekarban játszottam mint második fuvolás, aztán első lettem. Pécsen és Zalaegerszegen részt vettem az országos kamarazenekari fesztiválon, s a Helikonon is szerpeltem. A színházban három éve vagyok zenei kisegítő, s gyakran ütközik a felkészülés, a próba a tanulással. Ha nem készül pontosan a lecke, szorongva megyek az iskolába. — Tervei? — Még nem döntöttem. Szeretek barkácsolni, s lehet, hogy műszaki pályára megyek. Akkor a fuvola csak szórakozásnak marad. Sokszor a tanulási idő alatt gyakorolok. Naponta »fújok« valamit, hogy érezzem a hangszert az ajkamon. A szemlén szerencsém is volt. Az influenza félelmetes csapás egy fuvolás részére, s a fellépéskor még nem, de másnap már náthás voltam... Matyasovich Erzsébet, a Munkácsy Mihály öimnázium tanulója, zongorista. Vörös Gáborhoz hasonlóan nagyon szereti a zenét és kilenc éve tanulja. — Véletlenül kerültem közelebbi kapcsolatba a hangszerrel.. Anyám húga új lakásba került, s nálunk hagyta a zongoráját Innen már »könnyen* ment Tavaly a Helikonon aranyérmet kaptam, ami rendkívül meglepett. Szeretn ;m, ha jövőre felvennének a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolára. Komolyan csak két éve foglalkozom a zenével. Szeretek zongorázni, s ez meghatározza a szerepléseimet is. Katona Ágnes is középiskolás. — Ötödik osztályos voltam, amikor először ültem zong mához. Későn kezdtem a zenetanulást, de sikerült pótolnom a lemaradást. Egy év alatt két osztályt is elvégeztem. Kitűnő tanuló voltam, s »természetesen« zenével is kellett foglalkoznom. Három éve a Helikonon, aztán a somogyi művészeti szemlén aranyérmet kaptam, Szeretnék zenei pályán maradni, a Liszt Ferenc Zene- művészeti Főskolára jelentkeztem. A Ki mit tud? városi döntőjén mindhárman aranyérmet kaptak. R. G. SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, UU március 5. 5
