Somogyi Néplap, 1972. március (28. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-28 / 74. szám

Ülésezett a Hazafias népfront megyei küldöttértekezlete Losonczi Pál felszólalása Bevezető sza­vaiban Loson­czi Pál a közel­gő kongresz- szust méltatta, és részletesen elemezte a most folyó, a kongresszust megelőző te­vékenységet. — Népfront­mozgalmunk céljai tiszták és világosak — mondotta. — Helyességüket immár törté­nelmi tapasz­talatok igazol­ják. Feladatai nem ideiglene­sek, nemcsak a választások le­bonyolítására szorítkoznak, hanem min­dennapi éle­tünk politikai és társadalmi kérdéseinek megoldására. Ez a mozga­lom megjárta és siker­rel elősegítette szocialista fej­lődésünk valamennyi szaka­szát, s a legutóbbi kori törté­nelem során a legszélesebb tö­megmozgalommá vált. A párt szövetségi politikája a nép­frontmozgalom keretében va­lósult meg. Losonczi elvtárs a további­akban arról szólt, hogy a moz­galom fő célja a béke, a biz­tonság, a jobb, a szebb, a tar­talmasabb élet, seza cél egy­beesik minden honpolgár •sze­mélyes érdekével. Ezért ala­kul ki hazánkban a különbö­ző társadalmi rétegek között egyre tartalmasabb, egyre el­mélyültebb együttműködés, ezért válik a népfrontmozga­lom életünk nélkülözhetetlen tevékenységévé. Például ecse­telte, milyen hatalmas kezde­ményező, javaslattevő szere­pe van a népfrontnak. So­mogybán éppúgy, mint az or­szág i»ás területén, számotte­vő erőket képes megmozgat­ni, ha közérdekről van szó. — A tervezésnél is érdemes számba vennünk — mondotta a továbbiakban —, hogy sok minden létrehozható, ha az eszmecserék, az elképzelések mellett van egy nagy erő, a társadalmi alkotók szándéka és tettrekészsége. A falu társadalmában vég­bement és végebemenő válto­zásokban fontos hivatást töl­tött és tölt be a mozgalom. Ezért hangsúlyozta Losonczi elvtárs, hogy alapvető, nélkü­lözhetetlen a népfrontszerve­zetek és a szövetkezetek po­litikai együttműködése. Az együttműködés során mindkét fél a maga munkáját végzi, csak a cél közös: a paraszt­ság kulturáltabb életmódjának elősegítése. — A további tennivalókat az V. kongresszus hivatott meghatározni — folytatta a szónok —, de már most is lát­ható, hogy a következő eszten­dőkben tovább növekszik a népfront közéleti szerepe, moz­galmi tevékenysége. Hatóköre bővült az élet minden terüle­tén, munkánkat magasabb szinten folytatjuk a szocialista társadalom teljes felépítéséért. Utalt Losonczi elvtárs az utóbbi években végbement, az államigazgatási munka javítá­sára. korszerűsítésére irányuló tevékenységre, hangoztatta, hogy az új tanácstörvény, és az ezen alapuló jogszabályok csak lehetőséget biztosítanak a helyi politika, a helyi erő­források jobb kihasználására, a munka elvégzése a helyi szervekre vár. Kiemelte, hogy előrehaladásunk egyik kulcs­kérdése a szocialista demok­rácia továbbfejlesztése. A de­mokrácia nem hivatalos szó­lam, hanem a mindennapi élet gyakorlati kérdése. Hazánk belpolitikai helyze­téről szólva az Elnöki Tanács elnöke elmondta, hogy társa­dalmunk fejlődése töretlen és kiegyensúlyozott. A béke és a törvények biztosítják a nyu­godt, alkotó munkát. — Társadalmunk élő, dina­mikusan fejlődő közösség — hangoztatta —, ezért társa­dalmunk alaptörvényét, al­kotmányunkat sem tekinthet­jük holt . paragrafusoknak. Szükség van az alkotmánymó­dosításra, hogy az elmúlt két évtized vívmányait alaptörvé­nyünkben rögzíthessük. Országépítő munkánkkal összefüggésben beszéde végén Losonczi elvtárs a szabadság és a béke világméretű harcá- yal foglalkozott. Rávilágított arra, hogy szocializmust építő népünk erejéhez és lehetőségé­hez mérten kiveszi részét a népek egységéért, a világ ha­ladó erőinek összefogásáért folytatott harcból. — Engedjék meg, hogy be­fejezésül sok sikert, eredmé­nyes munkát kívánjak mind­azoknak, akik e tanácskozás­ról hazatérve a dolgos hét­köznapokon jó szóval, önkén­tesen vállalt munkával is hi­tet tesznek szocialista jövőnk mellett — fejezte be hozzá- szóláíás az Elnöki Tanács el­nöke. Az értékes, sok gondolatot ébresztő felszólalást további vita követte. Stadler József, a SOMBER főmérnöke a város- és községpolitikai bizottság eredményes négy évéről adott számot a küldötteknek, Király Lajos munkás pedig a mun­kásosztály szerepéről szólt a népfrontmozgalomban. Utalt arra, hogy az 1968. évi 87-ről 140-re emelkedett a munkások száma a különböző népfrontbi­zottságokban, így már a vá­lasztott testület tagjainak egy- harmada munkás — s ez igen figyelemreméltó eredmény. Bernáth Aurél festőművész a lakóhelyek, a falvak célsze­rűbb, szebb rendszerezésére, rendezésére hívta fel a figyel­met, Sebestyén József püspöki helynök, kaposvári apátplébá­nos pedig a katolikus papi békemozgalom jelentőségéről, hivatásáról szólt. Bodrogi Sán- dorné buzsáki pedagógus a hátrányos helyzetben levő gye­rekekkel való fokozott törő­désre, Kovács István ezredes pedig a tartalmasabb hazafias nevelésre hívta fel a figyel­met. Ezután emelkedett szólásra Németh Ferenc, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a megyei pártbizottság első tit­kára. Németh Ferenc hozzászólása Bevezető szavaiban Né­meth Ferenc, a megyei párt- bizottság ne­vében elisme­rését és köszö­netét fejezte ki mindazok­nak, akik a népfrontmoz­galomban sze­rényen, de nem egyszer áldo­zatokat is vál­lalva, alkotóan munkálkodtak a megye fej­lődéséért. Va­lamennyien részesei azok­nak az ered­ményeknek, melyeket So­mogy magáé­nak vallhat, s ebben a mun­kában valóban részt vett a megye vala­mennyi jóakaratú dolgozója. — Azt kérem — mondotta —, hogy a negyedik ötéves tervünk teljesítése érdekében erősítsük tovább ezt a gyü­mölcsöző együttműködést. Még soha nem volt a megyének olyan nagy horderejű gazda­ságpolitikai fejlesztési felada­ta, mint jelenleg. A harmadik ötéves terv során tíz-, most tizenötmilliárd forintot fordí­tunk fejlesztésre. A két szám önmagában is utal arra, hogy az eddiginél nagyobb összefo­gásra, egységre van szükség. Németh elvtárs a továbbiak­ban a megye fejlődését kör­vonalazta. Utalt az iparosodás sokoldalú hatására, és az ezzel kapcsolatos sokrétű és bizo­nyos vonásokban újszerű fel­adatokra. Kérte a tanácsi, a helyiipar, a termelőszövetke­zetek támogatását a további iparfejlesztésekhez, elsősor­ban azokban a tájkörzetekben, ahol még nem raktuk le az ipar alapjait. Ezután mezőgaz­daságunk fejlődéséről szólt. — Örömmel közölhetem — idézzük szavait —, hogy a me­zőgazdaság a szocialista át­szervezés óta, de kivált a gaz­dasági reform bevezetésétől, dinamikusan fejlődik, akkor is, ha egyes helyeken beruhá­zási nehézségekkel, pénztelen­séggel küzdenek. Dicséret illeti a megye szorgalmas, dolgos parasztságát azért, hogy a múlt esztendőben csaknem líz százalékkal növelte az áruter­melést, s ha nem is ugrás­szerűen, de javulnak falvaink- ban az életkörülmények. Felszólalása további részé­ben az idős parasztemberek gondjairól, a velük való törő­désről szólt a megyei pártbi­zottság első titkára. Bírálta azokat az üzemeket, melyek az öregekről való gondoskodást az államra kívánják ruházni, s kérte, hogy a népfrontmoz­galomban tevékenyKodők is segítsenek küzdeni e téves né­zet ellen. Ezután a fiatalság problémáival foglalkozott Né­meth elvtárs. — Törődjünk érdemben a fiatalokkal — mondta többek között —, bízzunk jobban ben­nük, és kövessünk el mindent szocialista tudatunk formálá­sáért. Ennél a gondolatsornál utalt arra a nagy eredményre, hogy megszűnt a megyében az elvándorlás, és némileg javult a természetes szaporulat is. El­mondta azt is, hogy ennek ellenére nem lehetünk elége­dettek, nagy erőfeszítésekre van szükség ahhoz, hogy az itt élő emberek megtalálják bol­dogulásukat, és a főiskolákon, egyetemeken tanuló somogyi fiatalok többsége visszajöjjön a megyébe dolgozni. Németh elvtárs beszéde vé­gén környezetvédelmünk fon­tosságáról szólt, majd a me­gye minden dolgozójának sok sikert kívánt az ismert me- gyefeljesztési program mara­déktalan valóra váltásához. Kertész Rezső kaposvári MAI KOMMENTÁRUNK Régi tapasztalat, hogy az olvasó nem szereti a hosszú cikkeket, közleményeket. A vasárnapi lapokban két vagy három oldalon közölt módo­sított alkotmány tervezetének teljes szövege azonban a ki­vételek közé tartozik, s a teg­napi gyors közvélemény-ku­tatásomból is kitűnt, hogy a legtöbb család már vasárnap elolvasta, sőt alaposan átta­nulmányozta a Magyar Nép- köztársaság alaptörvényét. S ehhez mindjárt hozzátenném, hogy jogos állampolgári büsz­keséggel, mivel a teljes szö­veg nyilvánosságra hozatala híven tükrözi az ország poli­tikai légkörét, a kiteljesedő szocialista demokráciát. Az emberek többsége nem­csak augusztus 20-án emlé­kezik meg az alkotmányról, hanem sokszor hivatkozik vagy egy-egy fejezetére, vagy a szellemére az év más ré­szeiben is. S ezt a természetes érdeklődést még tovább fo­kozta, hogy az emberek rend­szeresen értesültek arról, mi­lyen stádiumban van a mó­dosítás előkészítése, hallották, milyen gondosan, minden szakember, tömegszervezet és és -mozgalom bevonásával fogalmazzák meg az átfogó módosításokat. S most, ami­kor a párt javaslatára az egész nép elé tárták a terve­zetet, mindenki lemérhette, megfelel-e annak a követel­ménynek, melyet a X. kong­resszus határozott meg, tük- rözi-e az elmúlt két évtized­ben végbement változásokat. Aki az utolsó betűig elol­vasta a módosított alkot­mányt, azzal a jóleső érzéssel fejezhette be, hogy pontosan rögzíti a két évtized ország­építő munkájának minden eredményét és vívmányát. Hűen tükrözi,, hogy létrejöt­tek és megszilárdultak a szo­cializmus alapjai hazánkban, s most már a szocializmus teljes felépítésén munkálko­dik országunk népe. Ez azért nagyon fontos minden ma­gyar ember számára, mert ahogy az alkotmány beveze­tője is megfogalmazza: »Az alkomtány, mint a Magyar Népköztársaság alaptörvénye, biztosítja eddigi eredmé­nyeinket és további előreha­ladásunkat a szocializmus út­ján.« A teljes szöveg tanulmá­nyozását megkönnyítette, hogy az újságok dőlt betűk­kel közölték az elvi jelentősé­gű módosításokat. S ezekien nemcsak a teljes mondatok­nak, bekezdéseknek, hanem egy-egy szóhasználatnak is nagy a jelentősége. Azt hi­szem, elég például azt ki­emelni, hogy a módosítás az ország minden lakosát állam­polgárként jelöli meg, míg a most érvényben levő alkot­mányban még csupán a váro­sok és falvak dolgozóiról esik szó. Így természetes az a mó­dosítás is: »Minden állam­polgárnak joga van arra, hogy részt vegyen a közügyek intézésében; kötelessége, hogy közmegbízatását lelkiismere­tesen teljesítse. Az állampol­gárok az állami és a társadal­mi szervezeteknek közérdekű javaslatot tehetnek. Ezeket érdemben el kell bírálni.« Bizonyos, hogy hazánk köz­véleménye nagy érdeklődés­sel és a módosított alkot­mány tervezetének ismereté­ben kíséri figyelemmel az or­szággyűlés legközelebbi ülés­szakát, amelyen törvénnyé emelik a módosítást. A szo­cialista fejlődés alapvető biz­tosítékának, egyben politikai fegyvernek szokták nevezni az alkotmányunkat, s most már elmondhatjuk, hogy a to­vábbi harcunkhoz még pon­tosabb és tökéletesebb lesz ez a fegyverünk. I.. G. körzeti népfrontbizottsági el­nök a város keleti munkásne­gyedének fejlődését méltatta felszólalásában, Fábri István, a megyei tanács elnökhelyet­tese pedig adatokkal, tények­kel tárta a küldöttek edé a megye dinamikus fejlődését. Klenovics Imre, az SZMT ve­zető titkára a szakszervezetek és a népfrontszervezetek ha­tékonyabb, céltudatosabb együttműködésének fontossá­gát hangsúlyozta. Honfi Ist­vánná, a Vöröskereszt megyei titkára a sokoldalú tevékeny­ségen belül a tisztasági és a térítésmentes véradó mozga­lom, Weisz Zoltán, a megyei KISZ-bizottság titkára pedig a KISZ-fiatalok szerepéről szólt. Dr. Albert Áron mos- dósi főorvos tömören sum­mázta — ami tulajdonképpen minden hozzászólásban benne volt — alkotó építőmunkánkat csak béliében folytathatjuk, és kifejezte az emberiségnek azt a reményét, hogy a XX. századot úgy jegyzik talán majd egyszer, mint a világbé­ke megteremtésének századát. Varga Károly válaszadása és Kocsis László zárszava után — mivel a megyei bizottság, elnökség megbízatása lejárt, dr. Kiss József, a MÉSZÖV elnöke vette át az ülés veze­tését, majd a iküldöttgyűlés megválasztotta a Hazafias Népfront 81 tagú új megyei bizottságát és a kongresszusi küldötteket. Somogy megyét huszonnyolc küldött képviseli majd a Hazafias Népfront V. kongresszusán: Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, Né­meth Ferenc, a megyei párt- bizottság első titkára, Böhm József, a megyei tanács elnö­ke, Kocsis László, a megyei pártbizottság osztályvezetője, Varga Károly, a népfront me­gyei bizottságának titkára, Bernáth Aurél Kossuth-díjas festőművész, dr. Balogh Ág­nes főorvos, Eck Gyula újság­író. Fajcsi Teréz, a Kaposvári Villamossági Gyár munkása, Heizler Tibor felsőmocsoládi tsz-tag. Huber Jolán fonyódi agrármérnök, Jakab Sándor csurgói kollégiumi igazgató, Jovánczai István, az igali tsz elnöke, Jüngling György laka­tos, dr. Kanyar József, a le­véltár igazgatója, Máthés Jó- Msef hácsi kovács, Noé Imréné nagyatádi munkás, Nyári Pál, a tótújfalui tsz elnöke, Palkó Ferencné, a Kaposvári Ruha­gyár munkása, Rádics Ferenc kelevízi kisiparos, Sándor La­josáé, a mezőgazdasági szak- középiskola igazgatója, Sebes­tyén. József apátplébános, Stadler József építészmérnök, Szabó Ferenc kaposvári mun­kás, Szabó József marcali munkás, Tatay Ágota, a siófo­ki KISZ-bizottság munkatár­sa, Vodnyánszky Béláné, a kötcsed tsz dolgozója. Az újonnan megválasztott megyei bizottság nyomban megtartotta első ülését, és megválasztotta a tisztségvise­lőket. A Hazafias Népfront megyei elnöke ismét Kocsis László, a megyei pártbizott­ság propaganda- és művelő­dési osztályának vezetője lett. A hat alelnöki tisztet Fábri István, a megyei tanács el­nökhelyettese, dr. Balogh Ág­nes, az SZTK főorvosa, Kis- iván Imre, az Állami Építő­ipari Vállalat villanyszerelője, Rózsa István kálmáncsai tsz- elnök, Sándor Lajosné, a me­zőgazdasági szakközépiskola igazgatója, Szabados Dezső, az állami gazdaságok megyei főosztályvezetője tölti be. Tit­kárnak ismét Varga Károlyt választották meg. Az elnök­ség tagjai még: dr. Csapiáros Imre ügyvéd, Eitler Györgyné fonómunkás, dr. Kanyar Jó­zsef, a levéltár igazgatója, dr. Kiss József, a MÉSZÖV elnö­ke, Pusztai Ferenc, az SZMT titkára, Stadler József, a SOMBER főmérnöke, Szita Ferenc, a megyei könyvtár igazgatóhelyetese, Tóth Sán­dor attalai tsz-tag, Vecsési Sándorné, a Kaposvári Ruha­gyár varrónője és Weisz Zol­tán, a megyei KISZ-bizottság titkára. A választások után ünnepé­lyes pillanatok következtek: Losonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke átnyújtotta a Munka Érdemrend ezüst foko­zatát Sebestyén József apát­plébánosnak kiemelkedő köz­életi és társadalmi tevékeny­ségéért. Az újonnan választott tiszt­ségviselők nevében Kocsis László mondott köszönetét a bizalomért, s utalt arra, hogy ez a bizalom a még eredmé­nyesebb, a még odaadóbb munkára kötelez. SOMOGYI NÉPLAP Kedd, ISIS. március 28. 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom