Somogyi Néplap, 1972. március (28. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-03 / 53. szám

Mit jelent ma kommunistának lenni? H [ állom, x. kérte fel­vételét a pártba. Mondd csak, mit jelent számára, ha felveszik? Milyen anyagi és erkölcsi elő­nyöket élvez majd? A kérdező párton kívüli fia­talember. Huszonéves. Az öt­venes évek elején természet­szerűen azzal volt elfoglalva, hogy járni, beszélni tanuljon. Az ellenforradalom idején a betűvetéssel kínlódott. Most dolgozik. Nyugodt, konszoli­dált körülmények között. Megalapozottabb a válasz, ha nem egyedül fogalmazom meg. Olyan emberek egy cso­portját hívtam segítségül, akik hosszú évek óta — némelyikük két évtizede — kommunistaként dol­goznak. De friss párttag is — fiatal ifjúsági vezető — ült beszélgetőtársaim között a VBKM Kaposvári Gyárá­nak egyik helyiségében. Itt tettem föl a kérdést: mit je­lent ma kommunistának len­ni? Magatartásban, munkában, a pártonkivüliekkel való, kap­csolatban, a közhangulat ala­kításában, a válaszadás köte­lezettségében. Sokféle felelet hangzott el. Egyszerű szavak­kal, de gazdag élettapasztalat­ra alapozva mondták el véle­ményüket, amelynek legfonto­sabb tanulsága: ma kommu­nistának lenni fokozódó fele­lősséget jelent. Miért? Eddig nem volt az? Az ötvenes évek kiáltó ellent­mondásai között vívódva, az ellenforradalom viharában vagy a konszolidáció éveiben könnyebb volt vállalni a párt­tagsággal járó felelősséget? — Nem, akkor sem volt könnyű. Esetenként sokkal kockázatosabb, veszélyesebb is — mondja a több mint húsz év óta párttag Csőri Sándor. — Most azonban sokkal bo­nyolultabb viszonyok között kell naponta választ adnunk pártonkívüli társainknak, akik kemény őszinteséggel formál­nak véleményt — nemegyszer elhamarkodottan, megalapo­zatlanul is — gondjainkról. És nekünk vállalnunk kell a választ, vonatkozzék ez belső munkaszervezési, anyagellá­tási, bérezési ügyekre vagy a város szociális nehézségeinek okaira. Éspedig nem hivatko­zásokkal, letorkolással, szóla­mokkal, hanem megalapozott, meggyőző érvekkel. E köve­telményeknek azonban csak akkor tudunk eleget tenni, ha magunk is naprakész tájéko­zottsággal rendelkezünk, és nem súgás-búgásból értesü­lünk egyes rendellenességek­ről. — Azt jelentené ez, hogy nem megfelelő a kommunis­ták tájékoztatása? — Érdekes dolog ez: mind a gazdasági vezetőkön, mind a pártszervezeteken, csoporto­kon keresztül sokkal többet tudunk az üzemről, közvetlen munkahelyünkről, mint egy­két évvel ezelőtt. Esetenként mégis hiányosnak tartjuk az összefüggések, a közvetett okok ismeretét. Ez azonban inkább az olyan eseményekre vonatkozik, amelyekre nem lehet előre felkészülni. De ilyenkor is hozzánk jönnek, a kommunistákat keresik meg. A válasz pedig nem könnyű. — Nem bizony — folytatja a gondolatot Csuma Árpád géplakatos. — A gazdasági szabályozók útvesztőiben ma­napság talán csak a legfel­sőbb vezetés igazodik el, az igazgató és a főmérnök. A nyi­latkozás felelősségét mégis vállalnunk kell, a legalacso­nyabb beosztásban dolgozó kommunistáknak is. Megmon­dom őszintén, magam tízszer is meggondolom, amíg választ adok egy-egy fontosabb kér­désre, mert mindig attól tar­tok: jót mondok-e, alaposan ismerem-e az ügy valamennyi összetevőjét, okait és követ­kezményeit? Ha bíráló meg­jegyzést teszek, nem eáfol- jáik-e meg azonnal aggályai­mat, észrevételeimet azok, akik magasabb székből jobban át tudják tekinteni a terme­lési folyamatokat. A kommunisták ma — és ezt valamennyien hangsúlyoz­ták — őszinte megbecsülést élveznek mind a gazdasági ve­zetők, mind dolgozótársaik ré­széről, jobban mint bármikor. Kapcsolatuk őszinte és sokol­dalú. Igénylik véleményüket, hallgatnak szavukra. Ahogy Magyar Rózsa technikus, a gyár legfiatalabb párttagjai­nak egyike elmondta, ifjú társai figyelnek szavára, fő­nökei bíznak benne, támasz­kodnak véleményére. Püspök Gyula géplakatos is azt bi­zonygatta, hogy a kommunis­ták megbecsülést élveznek itt, de ezt nem formális párttag­ságukkal vívják ki és erősítik meg nap mint nap, hanem pontos, fegyelmezett munká­jukkal, őszinte szavú bírála­tokkal, javaslatokkal, állandó szakmai és politikai képzé­sükkel. Pedig nem könnyű a helyt­állás egy nemrég alakult vi­déki gyárban. Valaki paraszti munkásosztálynak nevezte az itt dolgozók összességét, és ma­gyarázatul hozzátette, hogy sokan csak a zsebpénzt meg­keresni járnak be a környező falvakból — utalva a háztáji jövedelemre és az abból kö­vetkező szemléletre, magatar­tásra. E körülmény még na­gyobb felelősséget ró az itt dolgozó kommunistákra. Bogdán Sándor öntőformázó azt mondta: — Kommunista­ként nem volt és nem is lesz könnyű élni. — És még hozzá­tette: — Nekünk sosem szabad a fülünkre feküdnünk. — Vagyis mindenről tudni kell, ami körülöttünk történik, a legszűkebb környezetükben, az országban és az egész világon. gén, e tulajdonságuk­nak, magatartásuknak köszönhetik a kommu­nisták tekintélyüket, dolgozó­társaik és vezetőik részéről ta­pasztalt megbecsülésüket. An­nak, hogy többet vállalnak az átlagnál. Akkor is, ha bonyo­lult, sok gonddal járó, átme­netileg nem népszerű fejlesz­tési feladat megoldásában kell segíteniük, ha vállalati ügyek­/ Földvári gondolatok Műtrágyaellátás és állattenyésztés Hogy kerül ez a két merő­ben más tartalmú fogalom — a műtrágyaellátás és az állat- tenyésztés — egymás mellé? A tsz-elnökök balatonföldvári tanfolyamán a mai mezőgaz­dasági termelés sok gondja, megoldásra váró feladata ke­rült napirendre az általános konzultáción. A kérdéseket Bernáth Gyula nagyberki, Balogh Lajos csur­gói, Laskai János marcali, Berki József homokszentgyör- gyi és Szabó Kálmán böhö- nyei tsz-elnök tette föl. A vá­laszadók között volt Sugár Imre és Tóth Lajos, a megyei tanács elnökhelyettese, illetve osztályvezetője, Kovács Béla, az MSZMP Somogy megyei Bizottságának osztályvezetője, Dianovszky Sándor, a Megyei Állattenyésztési Felügyelőség igazgatója, Tárkányi László, a gabonafelvásárló és feldolgozó igazgatóhelyettesé, Farkas Jó­zsef, az AGROKER főmérnöke és Bántó László, a Kaoosvá") Húskombinát igazgatóhelyette se is. A kérdések többnyire össz- tagsági érdekeket képviseltek, de olykor hibás elképzelések­ről is árulkodtak. Ahogy a válaszok, ez a cikk is a valós lehetőségeket igyekszik fel­tárni, hogy a termelőszövet­kezetek helyesen tudjanak élni °T°kkel. — Milyen kilátások van- Tik arra. hogy az idén meg­felelő minőségű és mennyi­ségű műtrágyát biztosít az AGROKER? — A múlt évben huszonnégy és fél ezer vagon vegyes trá­gyát értékesített az AGRO­KER. Ez 245 millió forintos forgalmat jelent. Az üzemek 47 ezer vagon műtrágyát tárol­tak. Az idén 26 ezer vagonnal áll rendelkezésre ebből az áruból. Nitrogénből 172 ezer forma a «százezerre e'i'M ■ 'na ir.inrio'k a me- "gazdasági üzemektől. Foszfor is van bőven. Szemcsésből 36 ezer tonna, a 31 ezres megren­deléssel szemben. A negyed­éves szállításokkal kapcsolat­ban egyetlen gond merül fel: a karbamid műtrágya szállítá­sa. Egyhetes a »csúszás«. Az év második felének elején el­készül a peremartoni zsákoló­gépsor. Ez azt jelenti, hogy csomagolva is lehet majd az árut vásárolni. Az import műtrágyák már így kerülnek piacra. — Mi a helyzet roncs ügyben«? ■gumiab­— Tavaly a felvásárlás nem nőtt. A termékek nagy része importanyag. Ezek ára maga­sabb. A hazai gyártmányú gu­miköpeny minősége miatt rek­lamáció érkezett. A gyár a ki­fogásolt két gumiköpeny egyi­két gyártási hiba miatt vissza is vette. Az AGROKER kéri a szövetkezeteket, jelezzék, ha hibás árut kapnak. — Rugalmasabb lesz-e a felvásárlási rendszer a ta­karmányféléknél? — Jelenleg fix áras rendszer alapján dolgozik a szemes ta­karmányokat illetően a So­mogy megyei Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat. A fel- vásárlási mennyiség csak arra elegendő, hogy a vállalattól megrendelt keverék alapanya­gát fedezze. Nincs többlet, amelyből értékesítenének. Amíg a tápkalkulációban ál­landó ár szerepel, nincs lehe­tőség a takarmányárak vál­toztatására sem. Takarmányo­zási gondok pedig vannak és lesznek is. Sajnos, nem egy termelőszövetkezet a betakarí­tás után olyan nagy mennyi­ségben ad el ebből a termény­ből, hogy a tél vége felé már vásárolni kényszerül. ben kell állást foglalniuk, vagy kényes kérdésekben vi­tatkozniuk. A hűségükkel, amely nemcsak a puszta itt- maradásukban nyilvánul meg, ellenállva a csábításoknak, ha­nem abban is, hogy mindenkor vállalják az elkötelezettséggel járó többletet. És ez elsősor­ban nem látványos felajánlá­sokban, a tervfeladat százalé­kos túlteljesítésében nyilvá­nul meg, hanem többek kö­zött abban is, hogy elégedet­lenek. De másként, mint azok, akik béremelést követelve ki­lépéssel fenyegetőznek. A kö­zösségért, a társaikért elége­detlenek. — Ettől indíttatva lépnek föl a rossz munkaszer­vezés, a hanyagság, a felelőt­lenség ellen. Vagy munkál­kodnak éppen ‘ezekben a na­pokban azért, hogy először maguk értsék meg jól a gyár éves tervének beszámolóját és idei tervét, aztán a számok rengetegét, a szakkifejezések tömegét lefordítsák a dolgo­zók nyelvére. M mindezek után hadd fogalmazzam meg így a kérdést, utalva fia­tal barátom érdeklődésére: jelent-e előnyt ma kommunis­tának lenni? Válaszom: igen, a nagyobb beleszólás, a meg­növekedő felelősség, a foko­zottabb együtt gondolkodás és cselekvés lehetősége minden­nél nagyobb előny. Nem mér­hető forintokkal, kicsinyes anyagi kedvezményekkel. De a legemberibb tulajdonság erősödik általa, amely színes­sé, izgalmassá és tartalmassá teszi az életet. _ .. . . .. Paal László MAI KOMMENTÁRUNK Önkéntes rendireink számadásán Számvetésre készülnek, ön­ként válldlt feladataik, ered­ményeik értékelésére. Nem marad ki a jelentésekből, hogy hány alkalommal, hány helyen léptek föl törvényeink, a közbiztonság érdekében — arról azonban kevesen szól­nak, hány szombat, vasárnap vagy éjszaka kellett a sike­rekhez. Önkéntes rendőreinkkel ta­lálkozunk a közúti forgalom­ban, a nagy társadalmi ren­dezvényeken, a sportverse­nyeken, a bevásárló csúcs­időben az üzletekben, szóval mindenütt, ahol szükség le­het a jelenlétükre. Munkahelyükön megbe­csülik őket, s ezt elsősorban annak köszönhetik, hogy munkatársaiknál többet tesz­nek a társadalmi tulajdon vé­delméért. Bizonyságul lás­sunk néhány példát. Szabó József önkéntes rendőri csoportvezető észre­vette, hogy munkahelyén, a kaposvári mezőgazdasági gépgyárban a kerítés melleti gyanúsan sürgölődnek. Szólt a rendésznek, s közösen lep­lezték le a tolvajokat, akik alkatrészeket dugdostak a sövénynél. Tavaly gyakran mondogat­ták Somogyjádon, hogy va­dászfegyveres idegenek mász­kálnak az erdőben. Punger Ferenc önkéntes rendőr és Vass György munkásőr — mindketten a termelőszövet­kezet dolgozói — fölfigyel­tek a szóbeszédre, s közösen elkapták az orvvadászokat. Az egyik szentgáloskéri ön­kéntes rendőr, Bán János vette észre, hogy valaki tönkretette a község segély­kérő telefonját. Egyedül kez­dett akcióba, az egyik hid alatt megtalálta a szétrom­bolt készülék alkatrészeit, az­tán a tettest is. Egy unatko­zó suhanc követte el a van­dál cselekedetet. Bűnügyi írásainkban gyak­ran szerepelnek vádlottak, akiknek a pálmajori cigány­telep a lakhelyük. Hogy a te­lepen egyre ritkább a bűn­cselekmény, az a tanítónak — egyben önkéntes rendőr­nek —, Boros Lászlónak is köszönhető. A Bárdibükki Állami Gaz­daság és a hetesi Egyesült Erő Termelőszövetkezet párt- szervezete időről időre be­számoltatja az önkéntes rendőröket, a toponári tsz zimányi üzemegységében és a magyaratádi termelőszövet­kezetben is ez a gyakorlat. S ha elégedettek az önkéntes rendőrök munkájával, a ju­talomról sem feledkeznek meg. Az idén másodízben adják át a belügyminiszter kitün­tetését, amelyet a tíz, tizenöt éve tevékenykedő önkéntes rendőrök kapnak. A hivatalos elismerésben tehát nincs hiány, s indokolt, hogy közvéleményünk is az eddigieknél jobban kifejezés­re juttassa megbecsülését. Érdeklődéssel várjuk a múlt év értékelését, s őszin­tén kívánjuk, hogy az idén még nagyobb eredményeket érjenek el rendőreink nélkü­lözhetetlen segítőtársai. P. 1). Géptelepítés a BVG tabi gyárában Részleges üzemelés áprilisban — Simábban zajlik-e idén a sertésátvétel? az — 1970-ben még csak 154 ezer sertést vett át és 74 ezret dolgozott fel a Kaposvári Hús kombinát. 1971-ben már száz­ezerrel többet. A zökkenőmen­tes átvétel egyformán érdeke a vállalatnak is, a szövetkezet­nek is. Az első negyedévre tervezett, vágásra kerülő álla­tok mennyisége biztosított. Már az év első napjai előtt három-négy «hónappal fölvet­ték a kapcsolatot a mezőgaz­dasági üzemekkel a húskombi­nát vezetői. így a szállítások körül maximálisan mindössze egy-két hét eltérés lehet az eredeti megállapodáshoz vi­szonyítva. Ehhez viszont az is szükséges, hogy az állatte­nyésztők időben adják meg az előrejelzéseket a felvásárló szerv helyi képviselőjének. Tavalyról tizenötezer ser­tés átvétele tolódott áit ez évre. Az eredetileg ter­vezett átlaigsúly — százöt kilogramm — helyett kilenc­venöttel vette át az állatokat a húskombinát. Ez egyben azt is jelenti, hogy a mezőgazda- sági üzemek sem tettek meg mindent a szerződés rájuk eső részének teljesítéséért. Az idén egyébként 257 ezer sertés fel­vásárlása biztosított a gazda­ságokkal történt megállapodá­sok alapján. 1973. január else­jén az objektív minősítésre térnek át. — Milyen lesz. a selejtezé­si arány az idén? — A selejtezés országos szin­tű megszigorítása népgazdasági érdek. Somogy kerete: nyolc­ezer állat. Az összállomány 20 százalékát selejtezik. Azokban a gazdaságokban, melyekben negativizálás folyik, a selejte­zési átlag valamivel magasabb a tizennégy-tizenöt százalék­nál. A szarvasmarha-állomány további csökkenésének nem szabad bekövetkeznie! Bizott­ság dönt a selejtezhető állatok sorsáról. Az utánpótlás meg­történtét is ellenőrzik majd. NYÜZSGÉS. A látszólag ér­telmetlen rendetlenség, a per­manens átmenetiség állapota az óriási csarnokban. Még friss, nedves a végleges alap­zat az egyik oldalon, elnagyolt, töredezett betonpadló — az első alapozás — a másikon. Brnitt egy ultramodern, nagy teljesítményű lángvágó auto­matát szerelnek Borisz 1. Szta- rozsinszkij szovjet mérnök ve­zetésével, a szomszédságban viszont effzsdás színű, öreg le­mezhajlító monumentális tes­te nyúlik végig. A tetővilágí­tás, a vastag üvegfalak, az oszlopokra szerelt daruk már csak kisebb-nagyobb igazítás­ra várnak, s akár néhány nap múlva pontosan megfelelné­nek rendeltetésüknek, de a por, az egyik kiszakadt zsák­ból ömlő cement, s néhány neveletlen ló jellegzetes »név­jegye« láttán még igen mesz- szinek tűnik az az idő, ami- I Sokan dolgoznak A kész üzemrész. Leskó László kor itt megkezdődhet a mun­ka. — Pedig áprilisban a mű­helycsarnok egyik hajójában el akarjuk kezdeni a munkát — mondja - Teleki Sándor üzemegységvezető. — A komp­lett átadás határideje ez év augusztus 20-a, de már előtte szeretnénk részlegesen üzem­be helyezni ezt a hajót. Mi­nél előbb sikerül, annál jobb. Embereink — jelenleg 106-an állnak alkalmazásban — egy része a fővárosban dolgozik, a többieket a rendészetnél és a szállításnál foglalkoztatjuk. a géptelepí­tési munkákon is. Ha ténylegesen és teljes ka­pacitással megindul a terme­lés, akkor a már épülő ipar­vágányokon elsősorban a zárt rendszerű, földbe süllyesztett, az ÁFOR-toknái és a tsz-eknál használatos kis méretű üzem­anyagtartályokat fogják elszál­lítani. De útra kelnek a nagy űrtartalmú, állóhengeres tar­tályok egyes részei is, amelyek itt készülnek majd, s a fővá­rosi központ más gyárában alakítják véglegesre. Az óriási, impozáns mű­helycsarnoknak négy hajója Működésben irányítja. a lángvágó, munkáját Sztarozsínszkij mérnök van: ebből háromban folyik majd a tényleges termelés. A negyedikben lesz a segédüze­mek helye (tmk stb.). Az első hajó — amelyben talán ha­marosan megkezdődhet a mun­ka — gépei csaknem mind készen, beszerelve várják az indulást. A nagy tartályok belső előkészítő munkálatait — méretre vágást — és sze­relvényeinek készre gyártását végzik itt. Rendkívül nagy se­gítséget nyújt majd ehhez az igen nagy pontossággal dol­gozó, oxigéndissous gázzal működő Csernomor lángvágó, amelynek próbavágásai máris fényesen sikerültek. Sztarozsinszlkij mérnök bú­csúzik. A hosszú karú. cson­ka lábú pókhoz hasonlító gép már a helyén van, s a ma­gyar, orosz, angol szavak és kifejezések végeérhetetlen egyvelegéből az is kibontako­zott már, hogy miként lehet a lángvágó »képességeit« leg­jobban kihasználni. Barátsá­gos viszontlátásra, doszvida- nyija és good afternoon kö­szöntés, s a mérnök utazik vissza hazájába. Egy hónap múlva talán Szíriába fogja el­magyarázni a pontos vágás fortélyait. MÉG NÉHÁNY hónap, s aztán ez a gyár is végleg be­népesül. 1975-re már mint­egy 350—400 ember dolgozik majd itt, a tervek szerint meg­termelve a 200 milliót. Cs. T. SOMOGYI tffiPtÄP festek, 1973, március 3. 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom