Somogyi Néplap, 1972. március (28. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-19 / 67. szám

1848 márciusa Kaposváron „„.minden arcon öröm és megelégedés volt tapasztalható“ 1848. március 14-én a Kapos­váron ülésező megyegyűlésen a somogyi országgyűlési kö­veteket a Fest megyei alkot­mányos javaslatok támogatá­sára, ugyanakkor a Habs- burg-ház iránti hűségre szó­lították fel. Ezért a megye- gyűlés egyik oldalon az al­kotmányos parlamenti kor­mánysást, a városi önkor­mányzat megalkotását köve­telte. A ». i. Sajtószabadság és esküdtszék által felvilágo­sított közértelem, a közös te­herviselés, a széles alapú vá­lasztás, a népképviselés, a kéreményi jog által biztosí­tott és a nemzetőrség által erősített nemzeti életben lelje erejét a felelős kormánya Továbbá szükségesnek tartot­ta a megyegyfllés, hogy az »...'örök váltság által felsza­badultak közvetlen, a tör­vényben kijelentendő viszony szerint közvetlen választási s tanácskozási jogot nyerje­nek.« A megye földbirtokosai vi­szont siettek kijelenteni, hogy a javasolt kármentesítés csak töredéke a korábbi jobbágy- szollgáltatásnak. Az arisztok­rácia az érlelődő forradalmi levegő, a Somogybán is túl­súlyban levő közép- és kisne- messég nyomása elől nem tu­dott kitérni. Kijelentették a továbbiakban azt, hogy sem­miféle egyéb pénzügyi ».. .ál­dozatokhoz járulni nem kí­vánnak.-« A pesti nép által megkez­dett polgári forradalmat azonban Somogybán sem tud­ták a földbirtokosok megfé­kezni. A hírek, az átlagos vi­szonyokkal ellentétben gyor­sabban terjedtek. Kacsko- vics Ágoston, asz, Eszterházy- uradalom kaposvári ügyvéd­je például a pesti forradal­mi eseményekről már más­nap, március 16-án értesült az első alispántól, aki gyors­postán kapta a híreket. Az uradalmi kerületi tisztviselő­nek írt levélben Kacskovics szerint »szomorú hír futtya el á kaposi vidéket« a bécsi és pesti forradalom hallatára. Közli a tizenhét pont egyik­másikát is, és megjegyzi, hogy a »... jövő hétfőn ál­landó gyűlés fog itt, Kapos­váron össze ülni — nehogy valami véletlen történnyen a köznép között is.« * A hercegi uradalom ügy­védjének riadt és kapkodó el­ső , levelét követte később több bizalmas megyei hír is. alapult, másrészt felhívta a megye vezetőjét, hogy a **... közbéke és nyugalom fenntartására minden tekin­télyüket, hatásukat, aláren­deltjeiket t eszközeiket eré­lyesen felhasználni« ne késle­kedjen. Az országgyűlésen majd békésen elintéznek min­dent, amely a jobbágy és föl­desúri ellentétben eddig fenn­állott. A fenti miniszterelnöki körlevélből kitűnt, hogy a magyar nagybirtokosok féltek a forradalom radikális kiszé­lesedésétől. Ezekben a napok­ban szervezték meg Kapos­váron a városi polgárőrséget is, a vagyon és személybiz­tonság védelmére. Március 22-én, a pesti for­radalom tiszteletére Kaposvá­ron » ... nagy néptömeg hul­lámzott a város utcáin, min­den középületen nemzeti zászlók lobogtak; a posta és a sorsjáték hivatala is a fe­kete sasát nemzeti lobogóval váltá fel. Este a város fénye­sen ki volt világítva, a pol­gárőrség zene mellett járt fel s alá a város utcáin, nagy csoport vidám tömegtől kisér­tetve, minden arcon öröm és megelégedés volt olvasható« — tudósítja a Pesti Hírlapot Xántus János ügyvéd, a ké­sőbbi híres világutazó. A március 23-án összeülő nagygyűlésen tudomásul vet­ték a követek jelentéseit. Határozatot hozták, hogy »... kézséggel fognak hozzá­járulni az áldozatokhoz«, azaz á jobbágyfelszabadításhoz. A miniszterelnöki levél megtár­gyalása után »szükségesnek látják azonban mind az or­szággyűlés sebes haladása, mind az előre nem látható rendkívüli események tekin- tetébül állandó bizottmányt nevezni, s minden hétfőn, a legközelebbit kivéve, nagy­gyűlést tartani.« Az elekor kinevezett me­gyei bizottmány . tagjainak többsége a korábbi politiku­sokból, a nagy- és középbir­tokosokból került ki (Közöt­tük található több, későbbi áruló is.) Megtárgyalták, és tudomásul vették ezen a gyű­lésen a dézsma, a robot, a pa­pi tized eltörlését, valamint az országgyűlés további mun­kálatait. Tudomásul vették a cenzúra eltörlését, es engedé­lyezték Lelle (Balatonlelle) vásári jogának kihirdetését Á megyegyűlés végzéseit gyorspostával megküldték a járásokba. Befejezésül az utolsó ne mesi megyei gyűlés lefektet­te, hogy »...az új kormány az alkotmány és törvény ki jelölt ösvényén a haza sze m­pontjából intézze a béke és csend helyreállítására szük­séges erélyes lépéseit. Az Or­szág pedig megnyugtatott ál­lapotban nézzen elébe a még ez évben összeülendő tör­vényhozásnak:.« A fenti feszült politikai helyzetet támasztja alá Kacs­kovics Ágoston ügyvéd már­cius 25-d újabb bizalmas le­vele. Ebből megtudható, hogy Bszterházy herceget külön ér­tesítette a megye politikai eseményeiről. Most viszont aggódva figyelte az eddig Kaposváron és Somogybán történteket, és figyelmeztette a gazdaság kerületi főtisztjét » .. miszerint a robotok ki­szolgáltatásával a törvény ki­hirdetéséig igen óvatosan bánjanak, nehogy a makacs ellenállás esetében erőltető módok nélkül szűkölködvén, a félreértések és izgatások által ingerültség előidéztes­sen..« Levelének utóiratáóí meg­tudható, hogy miért a fenti nagy izgalom és óvatosság. — »Tudomás végett szükséges­nek tartom azt is jelenteni, hogy a kisebb és nagyobb földesurak már önként kije­lentették légyen jobbágyaik­nak, miként ők be sem, .vár­ván a törvények kihirdeté­sét, ezentúl robotra nem kí­vánják őket kényszeríteni.« A több százezer holdas Eszterházy uradalom, ha esetleg nem értesül idejeko­rán a megyebeli politikai helyzetről és az események­ről, válságos forradalmi na­pokat élhetett volna meg. Megfizetett informátorai' és tisztviselői viszont megszerez­ték — rokoni és osztálykap­csolataik révén •— a legbizal­masabb megyei, sőt országos intézkedéseket, és ezáltal ide­jekorán ellentámadásba vagy védekezésbe tudtak vonulni. Évszázados államvezetői, ne­mesi tapasztalataikat mégis megcáfolta 1848 nyara, ami­kor Somogy megyében elemi erővel tört elő a parasztság föld utáni vágya. Ezt a ma­gyar polgári forradalom ak­kor még nem tudta megolda­ni. Erre csaknem újabb száz esztendőt kellett várnia 1945-ig a parasztságnak Ma­gyarországon. Andrássy Antal Berták László: ÖRÖKKE Megállt egy tiszta arc, nem méri az időti Csak süt, csak bombáz, mint a nap a teremtés előtt. Tenger színén, óvóhelyen újszülött sejtek riadoznak. Ki szólt? — kérdezem. Nevet adok. Nevezheti Kankalinnak. Így teremtődik a világ? Feszül minden tagom. Alkalmas ez a bolygó? Nem felelsz. Szemedben mosakodom. Benépesítjük! Így — az ember. En meg, lásd, eltűröm, hogy kijelöltél, beprogramoz­tál, ragyogsz át az űrön. Micsoda erő kellene hozzád röpítenem magam? Évezredeken, fényéveken, mágneses téren át, zajtalan. Tisztaságod erőterébe növényi-tisztán jutni be, megállítanom az időt milyen sebesség kellene? Fogadnál-e? Vasak között lélegzem fényedet. Akarom, hogy így maradj, itt állj! M egsemmisítelek. Legyél égitest, tiszta arc, penge a fában, Kankalin. Cipellek örökké, mint mércét, mint Ábel emlékét, Kain. 1919 (Stotz Mihály grafikája.) Zelk Zoltán: HALOTTAIM Izgatottabbak az élőknél, nem ölelnek, csak hadonásznak, úgy szeretnek, csak fenyegetnek, ujjúkkal szívemre mutatva száxnonkérik minden-egy percem, mit gyűjtöttem haláluk óta. Az vagyok nékik, aki vélük, aki akkor, közöttük voltam — bán ják is ők, ha térdig járok a vénség lekaparhatatlan csontomra száradó sarában: ők futni vágynak, én is fussak! Ok táncot vágynak, én is járjam az ifjúság jeges lépcsőit, a hegedűszó meredélyét! Velük, velük, velük, tapodtat se nélkülök, én lettem hűtlen, én hagytam el a régi udvart, én álltam föl a régi asztal mellől, melyet ők körbe ültek a lámpafény holdudvarában. Velük a földön és a földben — ez a parancs. S hogy ne feledjem: aki lányra ha még ránézek, fölírják annak homlokára, csikorgó maradék szavamra, süllyedő, horpadt egeimre, holnap leomló falaimra. Égő gyertyák Chagall világa * Chagall — mondjuk, és képek jelennek meg előttünk: sajátos, mások alkotásaival össze nem téveszthető festmények. Miféle emlékek, élmények, benyomások olvadnak össze az értelem és érzelem kohójában, amíg művé lesznek? E bonyolult folyamatba ad közvetett betekintést Bella Chagall »Égő gyertyák« című könyve. A művész első felesége — 1915-ben esküd­tek meg — érzelmes visszaemlékezéseiben egy régen letűnt világot elevenít föl: az orosz kisváros zsidóságának életét a század elején. Morc Chagall e környezetben nemcsak jö­vendőbeli feleségét ismerte meg, hanem azo­kat az embereket is, akik újra. meg újra fel­bukkannak vásznain. Bella Chagall finom mívű mondatai — a fordítás Széli Jenő mun­kája — s a világhírű férj kötetet illusztráló rajzai bár ugyanazt jelenítik meg, mást és mást mondanak el róla. A szerző — talán tudatos, talán ösztönös modem — a maga személyénél fontosabbnak tartja a környezetet, a mikrovilágot, amely­ben az egyén elnyeri arculatát. Ezért.nem­csak olvasmánynak érdekes a kötet, hartem forrásnak is, Örökre elsüllyedt világ rémlik föl benne az emlékek ködén át. Nem a föl­támasztás, hanem a megörökítés szándékával. A könyvet a Corvina jelentette meg. Másnap, március 17-én dél­előtt egy negyed tizenkettő­kor sebespostán érkező levél­ből az alispán hivatalosan is értesült — Inkey Zsigmond és Madarász László megyei követek jelentése alapján — a bécsi és a pozsonyi forra­dalmi eseményekről. A köve­ti levél arról tudósít, hogy azonnal intézkedtek a polgá­ri szabadságjogok megadásá­ról és a feudális terhek meg­szüntetéséről. Utána megér­kezett az elsők között — március 19-én este 19 óra­kor — gr. Zichy Ferenctől, a nádor helyettesétől, a köz­ponti könyvvizsgáló kollé­gium elnökétől a sajtósza­badság híre is. Az ország ad­digi főcenzorának, a minden szabad gondolat korábbi el­nyomójának tollából szokat­lan volt, amit olvastak: »a sajtó minden megelőző cen­zúra nélkül szabadon műkö­dik!« Zichy és a helytartóta­nács a forradalmi néptöme­gek láttára »sápadt vala és reszketni méltóztatott, és öt percnyi tanácskozás után mindenbe beleegyezett.« A megyei földbirtokos osz­tály megelégedéssel olvashat­ta a március 20-án hajnalbán gyorspostán érkező első szá­mú miniszterelnöki körleve­let, amelyet Pozsonyban 1848. március 17-én írt piá Batthyány Lajos miniszterel­nök. A levél kettős célzattal íródott: egyfelől a nemesség védelmére, a királyi ház irán­ti hűség kinyilatkoztatásén balatoni táj nyáron Mozaikok o tó partjáról pompázatosán jolöl- --------------------------------­tö zött, de így, a korán érkező tavasz március elejei csupaszságában is szép, bár más arcát mutatja. ' Néhány hete, míg erős és BALATO N MÁRCIUS mögötti üveges könyvszek­rénybe, ez ugyanis elárulhat valami személyes dolgot a nagy romantikus íróról, ne­vezetesen mily en ’ műveket használt kézikönyvként. Jókai a maga módján kutató ember volt. Érdeklődése egyaránt kiterjedt a makro- és mikro­világra. Ezt bizonyítja, hogy az ablaknál ott áll csillagá­szati távcsöve, egy tárlóban pedig mikroszkópja. A füredi kikötőben min­dig megcsodálom a si­rályokat. Gyönyörkö­döm szárnyuknak a természet nagy palettáján kikevert szürkéjében. Lábukat repü­léskor teljesen elnyújtva tö­kéletesen áramvonalasak. Nemcsak a szárnyukkal befo­lyásolják röptűket, hanem farktollaikkal is. A sirályok a szívkórház be­tegeinek dédelgetett kedven­cei. Az etetők kenyeres zacs­kókkal fölszerelkezve érkez­nek a sétányra. Megállnak .a parton, magányosan vagy töhbedmagukkal, s elkezdő­dik a játék. Egyikük-másikuk még beszél is hozzájuk. Kere­sik köztük a »Féllábut« és szúrós szemeket meresztenek a kiváncsi »civilre«, aki meg­zavarja az állatokat, a napon­ta ismétlődő tóparti szertar­tást , Boros Bála halkan. Mintha csak arra fi­gyelmeztetne: milyen régen is volt, amikor Csokonai a visszhanghoz, »A tihanyi ecfhóhoz« , panaszolta föl ne­héz sorsát, bánatát: »Oh, Tlhannak rijjadő leánya! Szállj ki szent hegyed közül! lm, kit a sors eddig annyit hánya, Partod ellenében 81.« Badacsony vulkános ko­porsódombja belevesz a párá­ba. A hegy csöndes, sehol egy lélek. A Kisfalu dy-ház zárva, tatarozzák. A tetőn a bormúzeum ablakszemeit pántos, vastag falapok zár­ják. Csupán egy nénivel aka­dok össze az egész hegyen. Amit kérdezek tőle, arra né­hány szóval is felelhetne, de ő ráérős bőbeszédűséggel vá­laszol. Nyilván örül, hogy va­lakivel néhány szót válthat. Hazafelé Füreden szakítom meg utam. Az egész veszpré­mi parton itt a legsűrűbb az élet, a város télutón is a szív­betegek Mekkája. Füred egyik nevezetessége a Jókai-vílla, amely húsz éven át volt az író nyári ott hona. A vörös posztó borító sú íróasztalnál számtalan tár ca, elbeszélés és regény szü­letett, többek között az Aranyember is. Nem érdekte­len bepillantani az íróasztal biztos volt a jég, a nádat le­vágták. Most, szabályosain ké­vékbe kötözve, ott fekszenek az út mentén. A nádtarló mint öregember sűrű boros­tája mered elő; az aratók itt- ott meghagytak néhány nád­szálat mutatóba, leginkább a mély felőli szélen, jelezve a nádas határát. Nyáron megbújnak, nád- aratás után azonban előtűn­nek rejtekükből a gólyalába­kon állő horgászvárták. Min­dem ilyen fa tákolmány egy- egy külön vár: a néhány szál deszkán álló padot sehol sem közelítheti meg illetéktelen, mert az előrelátó tulajdonos a pádhoz vezető palló egyik tagját kiemeli, és odalakatol- ja egy másikhoz. Tihany nyáridőben is vi­szonylag csendes. Most egye­nesen kihalt. A csend elcsal a dombra, hogy kivallassam a visszhangot. Kivárom a pil­lanatot, amikor teljes a csend, de_ így is csak a kétszótagú szavak második tagját veri vissza az ősi apátsági fai — TIHANYI TÁJ­(A gasrző felvétele.) »OWOf.fi WÉPfcáP WaeáeiMw, 1972. márdtw W.

Next

/
Oldalképek
Tartalom