Somogyi Néplap, 1972. március (28. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-18 / 66. szám

Hasznos szakkörök

Botcsinálta doktor

Négy párhuzamos osztály van évfolyamonként a siófoki Per- czel Mór Gimnáziumban, Van nyelvi tagozatos csoport, s egészségügyi szakközépiskola is. A siófoki gimnáziumban egyébként óriási a »lányura- lom«, mintegy félezer diáklány mellett mindössze száz fiú jár a középiskolába.

A tanulók nagy része szakkörök Természettudományi — matematikai, fizikai, kémiai, biológiai — szakkör, valamint orosz, irodalmi és helytörténeti-honismereti, földrajzi szakkör működik az iskolában.

Miért jó a szakkör? Erről kérdeztük Bállá Zoltánt, a gimnázdium igazgatóját.

•—t Először is hasznos, értékes elfoglaltság, mely segíti az elmélyedést egy-egy tudományágban, ugyanakkor a tantárgy tanulásában is sokat jelent. Másrészt a lehető legjobb erőgyűjtés a négy év folyamán arra, hogy az egyete- minfoiskolai felvételi majd jól sikerüljön.

— Milyen a felvételi arány?

— Számadataink sajnos csak hozzávetőlegesek, ugyanis a felsőoktatási intézmények nem jelentik vissza, hogy kit vettek föl, kit nem. Jelentkező tanulóinknak több mint a felét fölveszik. Főleg a pedagóguspálya Iránt nagy az érdeklődés. A fölvettek csaknem mindegyike szakkörös volt.

— Nem befolyásolja ez a gazdag szakköri élet a tanulókat más iskolai elfoglaltságban?

— A sportéletben nem. Sportkörünket egyébként a Kőolajvezeték Vállalat támogatja. A műkedvelő művészeti mozgalomban sem, mert az irodalmi szakkörösök alkotják egyben az irodalmi színpadot és a színjátszó csoportot is. Van' ezenkívül egy kórusunk, és nagyon sok diákunk táncol a Balaton együttesben. A honvédelmi nevelés keretében az MHSZ segítségével rádiótáv- irász csoportot hoztunk létre. Ezekre a fiúkra már számít a honvédség. Egy lány is van köztük, ő az érettségi után a postán dolgozik majd.

— És hogy érzik magukat a diákok a szakkörben?

— Erre ők maguk feleljenek.

A felelők — ezúttal nem

jegyre adták a válaszokat — az irodalmi szakkör tagjai.

— Iby tanár úr sajnos beteg... most nem tud itt lenni.

— Mi jellemzi az irodalmi szakkör életét?

— Beszédgyakorlatok, és

sok-sok próba — kezdi az egyik kislány, Raab Anikó.

— Azelőtt »csak« irodalmi színpad voltunk. Szigorú felállás a színpadon, merev tartás meg a többi megszokott kellék. Áttértünk a színjátékra, úgy vélem, a csurgói diákszínjátszás adott ehhez lökést — veszi át a szót Iby Klára, aki a Ki mit tud? megyei bemutatóján is szép sikert aratott. — És újakat is fedeztünk fel. Például egy második osztályos fiúról, aki azelőtt csak szürke kórustag volt, kiderült, hogy nagyszerűen tud játszani.

— És mit adnak elő?

— Moliére-től A botcsinálta doktort.

Egyszerre néznek valamenynyien Lengyel Gáborra, aki a megyei prózamondó verseny győztese.

— Igen, én leszek a botcsinálta doktor. Segít a szakkör. Ha megtanulunk egy verset, mélyebben megismerkedünk a költő világával is. A kettő kölcsönös. A vers mondása közben az ember rejtett szépségekre bukkan.

— Hol hallhatjuk majd a »rejtett szépségeket« legközelebb?

— Csurgóra készülünk, a diákszínjáitszó napokra. T. X.

Legtöbbet hajnalban isznak

••• Fáradt vagyok, jólesik egy féldeci

Hajnalodik.

Egymás után érkeznek a kaposvári állomásra a munkásokat hozó vonatok. Százak özönlenek a közeli buszmegállóhoz, vagy indulnak gyalog a város üzemeibe.

Sokan a vonatról leszállva rendszeresen a várótermi vagy a fogyasztási szövetkezeti sarki bisztrót keresik föd, mielőtt munkába állnak.

kát«, kéréseket, hogy kicsi a választék, vezessék be a kevert és császárkörte, valamint más rövid italok kínálatát.

Hosszú sor a várótermi bisztró pénztára előtt meg a pultnál.

— Három konyak.

— Milyen pálinka van?

A váróterem padlózata hamarosan megtelik eldobott műanyag zárókupakokkal. Az iddogálók száma nem csökken. 18—20 éves fiúk gyakorlott mozdulattal isszák ki a féldecis üvegek tartalmát. Az iddogálók között minden korosztály képviselteti magát, de találni asszonyokat is.

— Miért iszik munkakezdés előtt tömény szeszt? — szólítunk meg több különböző korosztályú vendéget. A válasz egyforma:

— Korán keltem, fáradt vagyok, kell egy féldeci, ami magamhoz térít!...

Az állomás bisztrójában reggel öt-hat óra között van a csúcsforgalom, ekkor fogy el a napi szeszes ital 70—75 százaléka. A többi megoszlik egész nap, illetve valamivel nagyobb a fogyasztás a délutáni órákban.

— Mennyi szeszes italt szolgálnak ki az állomás bisztrójában meg az étteremben egy- egy hónapban? — kérdeztem Oláh Ferencet, az Utasellátó kaposvári vezetőjét.

Az adatok megdöbbentőek.

— Tavaly januárban a várótermi bisztróban 27 361 féldecis palack fogyott el, ennek értéke 178 000 forint. Ezenkívül még az étteremben is kimértünk 376 liter töményt. Az idén januárban, a bisztróban 27 000 féldecis üveg talált gazdára, értéke 168 000 forint, az étteremben csak 175 liter tömény fogyott, mert átalakítás miatt ideiglenes helyen üzemelünk.

Pedig az Utasellátó kaposvári vezetői inkább az ébelfor- galom növelésére törekszenek a szeszfogyasztás rovására. Kora reggeltől kínálják a szendvicset, az üdítő italt. A szendvicset, süteményt árusító automatáik éjjel-nappal üzemelnek. Az étteremből kivonták a cseresznyepálinkát, s nem vesz nek figyelembe olyan panaszoHat óraikor nyit az állomással szemben a fogyasztási szövetkezet bisztrója. Hasonlít az egykori talponállókra, italboltokra. Alig lehet mozdulni a sok vendégtől, jó néhányan az utcán várakozank, hogy helyhez, italhoz jussanak.

— Miikor van ebben h bisztróban a legnagyobb szeszfogyasztás?

Csapó István üzletvezető válaszából itt is egyre következtethetünk: legtöbbet a munkába menő emberek isznak. Itt csupán egyetlen adatot kértünk, azt, hogy februárban mennyi tömény fogyott el.

— összesen 1132 liter szesz.

Értéke 113 312 forint. Reggel 6—8 óra között naponta átlagosan 30 liter töményt isznak meg a vendégek, tehát a napi szeszesital-forgalom 75—80

százaléka erre az időre tehető.

A központban levő két, aránylag olcsó bisztró reggeli forgalmát is megvizsgáltuk. De a vidékről bejáró, vagy a helyben lakó munkások nemcsak ezt a két vendéglátóhelyet keresik fel. Az Aranyfácán, a Három Huszár, a Zöldfa, a Diófa, a Kék Egór és más vendéglők, italboltok is

: 8. rész

I — Egy kis mákos kifli. Tu- j dóm, hogy imádod a mákost, ♦ minden formában. Igaz, Dá| vid?

I — Ez igaz — feleltem, és jó kedvem támadt, pedig Klotild- ra számítottam, és Lilian néni

...!

útba esnek, s már hajnaliban a munkába siető emberek rendelkezésére állnak.

Tavaly 18 milliárd forintot költött az ország lakossága italra. Rengeteg pénz! Hány családnak jutott emiatt kevesebb arra, hogy kulturáltabban, jobban éljen? S vajon egy gépen dolgozó ember, ha reggelenként az útbeső bisztróban, kocsmában megiszik néhány féldecit, tud-e biztonságosan, kifogástalan minőségben dolgozni? Ugyanezt kérdezhetnénk nemcsak a gépen dolgozóktól!

Néhány üzemben munkakezdés előtt szondás vizsgálatokat végeztek, illetve végeznek, néha-néha. Ez különösen a gépesített, veszélyes üzemekben nagyon szükséges, de nem elegendő!

AlZ üzemek párt- és társadalmi szervezetednek többet kellene foglalkozniuk az emberek nevelésével, s elérni náluk, hogy munkakezdés előtt ne igyanak tömény szeszt. Az sem ártana, ha a nagyobb üzemekben olyan bizottságokat hoznának létre, amelyeknek tagjai reggelenként ellátogatnának ezekbe a nagy forgalomé bisztrókba, vendéglőkbe, hogy személyesen is meggyőződhessenek nevelő munkájuk hatásáról!

Szalai László

jött. Lilian néni pedig folytatta :

— Legalább is Márta így mondta.

Márta az anyu. De miért kell ilyet rólam mindenkinek elmondani? Lehervadtam.

— Köszönöm — mondtam, és hirtelen nem tudtam, mit tegyek a tányérral.

— Nincs kedved málnát szedni? — kérdezte ezután Lilian néni.

Nem tudtam, mire gondol. Magamnak szedjek-e vagy nekik. Tudtam, hogy a málna megérett, és napok óta sze- detlenül roskadoznak a málnabokrok. Értetlenül néztem rá. Aztán elmondta: be kell szállítani a málnát a városba, mert szerződésben vállalták, de nincs hozzá ember. Nincs napszámos. Nekem is fizet, meg ha vannak barátam, hívjam őket Ide, mindenki kereshet a nyáron. És lehet szemelgetnl is, senki nem ügyel rá, annyi Van. De kár volna, ha elrothadna.

A korong nem állhat meg...

Pozsár Lajos edényei

Sikeresen folytatja a tehetséges fiatalokat bemutató sorozatát a TIT Somogy megyei Szervezete. Az igyekezet már eddig is felszínre hozott több képző- és iparművészettel foglalkozó, valójában egyelőre csak önmagának dolgozó, lelkes amatőrt. A közönség is jól járt, tematikailag változatos kiállításokat láthatott a TIT nagytermében, amely már csaknem, úgy él a köztudatban, Kaposváron, mint »kamara-kiállítóterem«.

A tegnapi megnyitó után a fazekasság egyik fiatalon is már avatott »gyakornokának« agyagból készült, tűzben égetett egyedi termékeivel ismerkedhet meg a megyeszékhely közönsége.

Nem akarjuk megkerülni Pozsár Lajos ifjú népművész kiállításának értékelését, de úgy véljük, előbb érdemes egy kicsit elidőzni annál a gondolatnál, hogy vajon mi formálja, alakítja őt magát, és merre vezethet az útja, mit várhatunk a népművészet ismertetett ágától a jövőben?

Pozsár Lajos még abban az időben szívta magába a korongozás mesterségét, amikor újra felfedeztük a népművészetet, egyféle reneszánszáról Is beszéltünk. Talán megismerhette a szakma mellett töretlenül a folklór világát is. (A kiállítás legszebb darabjai éppen a habánedények ihletésére születtek.) A tanulóávek azonban fölvetették azt a problémát is, hogy vajon a megőrzés mellett milyen szerepe lehet a szakma fenntartásával a népművészetnek. A korong tehát nem állhat meg.

A fennmaradás és a megújhodás mellett szól jó néhány dolog. Az iparcikk-tömegtermelés korában egyre nagyobb igény jelentkezik az egyedi darabok készítésére és használatára is. Tehát a megőrzés és a megújhodás két irányból Is támogatott. Az egyedi darabok készítésének vágyát a munkaöröm táplálja, a fogyasztói gyűjtés — a tömegáru ellensúlyozása.

Az eddigiekből is kiviláglik: másként kell jelentkeznie a népművészetnek holnap, j mint amilyen húsz-harminc ■ éve volt.

Ebben a másban benne kell lennie a legmagasabb színvonalat jelentő technikának is. Mert ellenkező esetben csak hamis fénye lesz az egyediségnek a »maradiság«, a primitív technika, mely legfőképpen az anyagok kidolgozásában, a festékek megválasztásában, az égetésben »üthet« vissza.

Pozsár Lajos korongozás közben.

Pozsár Lajos a Kaposvári Agyagiparosok Háziipari és Népi Iparművészeti Tsz-ében mindannak birtokába jutott, amire szüksége lehet. Ezután bátran kísérletezhet (miként teszi is) mindazokkal a kiér- leletlen problémákkal, amelyek elől nem térhet ki. Az ő nemzedékén a sor, hogy eldöntse — egy időre —, merre tovább. Ennek a folyamatnak az eddjgi eredményeit láthatjuk a TIT-ben megrendezett kiállításán.

Két csoportba oszthatjuk termékeit Az elsőbe, és ez már rangsor is, azokat amelyek valamilyen konkrét használathoz kapcsolódnak. Röviden: az edények. Itt különösen érdemes fölfigyelni az új színhatások keresésére. A kék »nemzetközi« szín lett, ahogy

megfigyeltem. A kis edényeknél nincs még kiaknázva a terület annyira, mint a boros-, kávés- és egyéb készleteknél, hiszen a modern háztartás otthon szükségletét nem térképezték föl a népművészek. Ez az irány látszik egyszersmind újnak is.

Pozsár Lajos kiállított munkáinak második és kisebb csoportját alkotják azok a tárgyak, amelyekből ki kell fogynia, hiszen semmiféle használhatósággal nem függnek össze ezek a — egyébként esztétikailag kevésbé kifogásolható — termékek.

Tanulhat a néző is tehát

a kiállításból: a modern lakást mivel érdemes berendezni, és mi nem tartozik oda — kl-ki eldöntheti.

Horányl Barna

Kotrósok

A zardavári csatorna a fo- nyódi berekből léniaként nyúlik a bogiári kertek alá. Vize a láptól mocskos-zavaros. Bal partján óriás karú gép süppedezik, tízméteres körben rázza a földre lépőt.

A Disel-motorok bőgnek, a masina félköbméteres vödre mint egy óriás torkú sárkány harapja' be a vízfolyás földjét, megrágja vasfogaival, aztán megfordul tengelye körül, mintha azt mondaná; Eh, jól elsóztátok! — és kiteszi a partra.

Mondtam, hogy nekem gyakorolnom kell, de azért lehet róla szó.

— Jó lesz egy kis zsebpénz

— válaszolta, és mosolyogni kezdett. Szép erős foga van Lilian néninek, s a mosolygás jól áll neki. — És tudsz másokat is hozni? — kérdezte még.

Elgondolkoztam. írni kéne Tibornak vagy Jóskának, hogy jöjjenek, lehet keresni. De aztán hirtelen eszembe ötlött: minek?

— Nem, nem hiszem, hogy jönne valaki — feleltem. — Ha csak — de elvágtam a mondatot. Klotra gondoltam, de nem mondtam ki a nevét. Aztán mégis folytattam: — Lehet lány is?

Lilian néni megértőn nézett

rám:

— Mért ne lehetne? A málna szedés aztán igazán nem nehéz munka.

Újra jó kedvem kerekedett. Alighogy Lilian néni elment, elrohantam a turistaházba. Néhány taktust fütyültem a Mozart-ból, s már jött is

Klót. Mikor elmondtam, miről | van szó, körülugrált, s már* vitt is az anyukájához.

— Dávid, a barátom — így mutatott be a mamájának.

— Elekes Dávid — mondtam.

— Te Elekes főorvos fia vagy? — kérdezte.

— Igen.

Klotild mamája kedvesen tekintett rám.

— Ennek örülök — mondta. — Az apukád operált meg engem, négy évvel ezelőtt, ötvenkét epekövet vett ki belő- _ lem. Tudtam, hogy valahol Itt^ van nyaralója, de még sósét találkoztam vele.

— Ritkán van itt — feleltem. — Anyám is csak vendég. Én őrzöm a házat.

Beleegyezett, hogy Klotild is jöjjön málnát szedni Lilian néniékhez. Megegyeztünk, ^ hogy délután háromtól hatig; fogunk dolgozni.

Klót megragadta a kezemet, t és karunkat lóbálva, mint az; őrültek rohantunk ki a turis-| taház kertjéből.

(Folytatjuk.) I

A kiemelt földből egész töltésvonal húzódik. Hátrább két overallos ember figyeli a gépen dolgozó harmadikat.

— A pogány-völgyi vízgazdálkodási társulat kotrásai' vagyunk.

Andxosics István nyújt kezet

— Csak a kabátujjánál fogja, a tenyerem sáros — figyelmeztet.

— Váradi Lajos — ő a

társa.

Ismét mordul a kotró, tolat, tekeredik a drótkötél, merül a csöbör, mélyül a meder, több vizet szállíthat a csatorna.

— Jó a tempó.

— Hát hajtunk szigorúan. Hamarosan megyünk nagyjavításra.

— Váltótársak?

— Természetesen. Gépszerelők vagyunk Itt a berekben kell a segítség. Könnyen elássa magát az exkavátor.

Csöndesedik a zaj, leszáll hozzánk Takács Ferenc is.

— Jó telünk volt, hamarosan nem kell búcsúzná mindennap, elővehetjük a motorokat — örül a legfiatalabb kotrás a napfénynek.

— A fizetés?

— Lehetne jobb is — ez mindhármuk véleménye.

Feri visszakapaszkodik az EG 52-re, Lajos Pistával indul a híd felé a párnafákért, mert megint erősen remeg a láp ...

N. F.

SOMOGYI NÉPLAP

Szózatot, 1972. nárefaa U

s