Somogyi Néplap, 1972. március (28. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-18 / 66. szám
Somogyi napok Keszthelyen Jobb együttműködéssel a szellemi gazdagodásért Több agrárszakembert biztosítani a megye mezőgazdaságának, tartalmasabbá, jobbá tenni a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem és Somogy kapcsolatát — valójában ez a legfőbb célja annak a rendezvénysorozatnak, amely tegnap kezdődött Keszthelyen. És hogy nemcsak szükséges, hanem lehet is eredményesebbé tenni az együttműködést, az már a program legelső eseményén, a megye vezetőinek és a rektori bizottságnak kora délutáni tanácskozásán nagyon őszintén kifejezésre jutott. Ezen a megbeszélésen, ahol dr. Bélák Sándor, az egyetem rektora köszöntötte Somogy megye párt- és állami vezetőit, köztük Németh Ferencet, az MSZMP Központi Bizottságának tagját, a megyei pártbizottság első titkárát, elsősorban arról esett szó, hogy milyen jellegű oktatás, szakemberképzés folyik az ország legnagyobb létszámú agráregyetemének három karán: Keszthelyen, Mosonmagyaróváron és Körmenden. Európa első felsőfokú gazdasági tanintézetéből, a Georgikonból kifejlődött egyetemen ma hatféle diplomát szerezhetnek a hallgatók. A keszthelyi karon, ahol a legtöbb — hetvennégy — somogyi fiatal tanul, általános mérnököket, agrárkémikusokat és növényvédő üzemmérnököket képeznek. A mosonmagyaróvári karon, ahol általános mezőgazdasági mérnököket képeznek, mindössze három somogyi tanul, a körmendi mezőgazdasági gépészkaron pedig tizenhat. A mintegy kétezer-négyszáz hallgatóból tehát 93 a somogyi fiatal. A beszélgetés során Fábri István, a megyei tanács elnökhelyettese utalt rá, hogy a megye termelőszövetkezetei a negyedik ötéves terv során 570 egyetemi végzettségű szakembert és üzemmérnököt igényelnek, s így magyarázat nélkül is nyilvánvaló: korántsem megnyugtató ez a tény; kevés somogyi fiatal tanul itt. Ebből kiindulva hangsúlyozta Németh Ferenc, a megyei pártbizottság első titkára, hogy az egyetemmel való együttműködést, a kapcsolatokat minden vonatkozásban jobbá kell tenni, s ehhez kölcsönösen jó szándékú igyekezetre van szükség. Mert a jelenleginél nemcsak lényegesen több szakembert igényel Somogy mezőgazdasága, hanem jó szakembereket várnak üzemeink. Ezért is kérte Németh elvtárs, hogy az oktató-nevelő munkában szerepeljen nagyobb hangsúllyal a hivatás- tudatra, az áldozatvállalásra, a munka szeretetére való nevelés. A megye mezőgazdaságának javát szolgáló kapcsolat jobbá, folyamatosabbá, tartalmasabbá tételére vonatkozóan nem egy javaslat hangzott el a tanácskozás során. Közülük ezúttal csak néhányra utalunk. A beiskolázással, a pályaválasztással összefüggésben például vállalta az egyetem, hogy segíti felkészíteni az ide jelentkezőket a felvételi vizsgákra, s az érdeklődőknek, az ide látogató osztályoknak, tanároknak készséggel mutatják be az intézményt (egy ilyen jellegű látogatásra rövidesen sor kerül). Mindenképpen alkotó együttműködést jelent az is, ha egy-egy hallgató a megyéből kapott témát dolgozza fel diplomamunkájában. És lehetne sorolni tovább az elhangzott javaslatokat; nem véletlenül zárult azzal a megállapítással ez a beszélgetés, hogy eredményes és mindenképpen hasznos volt ilyen fórumon megvitatni közös gondunkat. Az első ízben megrendezett somogyi napok programja az egyetem diákszállójában folytatódott, ahol Bogó László, a Harminchárom telek a cigánylakosságnak Épületfa, parketta, bontási anyag kedvezményesen Barcson nyolcezer lakosból tízszázaléknyi a cigány. A korábbi vb-határozat utón történt felmérések alapján az igazgatási területen 134 cigánycsalád él, zömükben két nagyobb lakókörzetben. A 134 családból 43 rendelkezik lakóházzal, a többi ma is kunyhókban és földkalyibákban él. A nagyközségi tanácsnak és a végrehajtó bizottságnak sok egyéb gondja, feladata és problémája mellett nem utolsó, sőt rendszeres időközökben visszatérő napirendje a barcsi cigánylakosság helyete. A tanácsülés 1968-ban önálló napirendként tárgyalta a kérdést. Az 1970. május 8-i vb-ülés a hozott határozatok végrehajtásában elért eredményeket, a további tennivalókat tárgyalta meg. 1970-re hat családi ház építésére kértek hitelkeretet, egyet kaptak. 1971-re három, 1972-re pedig négy lakásépítési hitelkeretet kapott a község. A tanács felhívással fordult a területen működő üzemekhez, szövetkezetekhez, gazdaságokhoz, hogy az alkalmazásukban álló cigány dolgozók részére — gazdasági profiljuknak megfelelően — nyújtsanak segítséget az építkezésekhez. A barcsi fűrészüzem a törzsgárdához tartozó cigány dolgozóinak kedvezményes áron adott épületfát, deszkát, parkettát. A tanács fölmérte a cigány kunyhók szanálási és a szán." területek újbóli beépítéséne lehetőségeit. Azok számára akiknek a szanálás után ner lenne megfelelő nagyságú a telke, a követelményeknek megfelelő telkeket alakítottak ki, mégpedig kedvező fekvésű területeken, s ez a régi településtől való teljes elszakadást teszi lehetővé. Harminchárom ilyen újonnan kialakított telket adtak át értékesítésre az OTP-nek nagyon kedvezményes áron. A fejlődő nagyközségben néhol házsorok kerülnek szanálásra. Ezek lebontásánál figyelembe veszik az építeni szándékozó cigánycsaládok igényeit, s a bontásból származó olcsó építési anyaghoz juttatják őket. Az útmenti fakivágásoknál hasonló módon járnak el. Ezek az erőfeszítések, a segítő szándékú intézkedések az építkezési kedv növekedését eredményezték. Mégis hosszú időre lesz szükség, amíg ez a kérdés végleg megoldódik. Ennek is két oldala van. Az egyik: az állami, a tanácsi segítség, a másik: az érintettek hozzáállása. Az utóbbit például csak segítőkészséggel lehet elérni: művelődési, közművelődési, politikai tömegmozgalmi segítségre egyaránt szükség van. Nehezíti a helyzetet az építési anyagok árának változása is. A kapott állami kölcsönhöz szükséges tavalyi húszezer forint saját tőke az idén már kevés. A tanács-vb pontosan és jól látja a helyzetet. Ezért a hozott határozatok első nontja szerint minden év már- iusában újra napirendre tűzi kérdést. Pontos felmérések óján minden évben meg- :sgálja az előrehaladást, és gszabja a további teendőit a valóban nehéz kérdés égleges megoldására. Vértes György megyei pártbizottság titkára megnyitotta a Mai Somogy című tablókiállítást. Ahogy mondta: a megye életéről, anyagi és szellemi gazdagodásáról, múltjáról és jelenéről ad rövid keresztmetszetet ez a bemutató. A kiállítás megtekintése után került sor a somogyi klubban az itt tanuló somogyi fiatalokkal való találkozóra. Ezen részt vettek az egyetem és a megye vezetőin kívül Somogy mezőgazdasági intézményeinek, tsz-szövetsé- geinek, állami gazdaságainak és termelőszövetkezeteinek irányítói is. Nagy érdeklődés és figyelem kísérte Fábri Istvánnak tájékoztatóját. A megyei tanács elnökhelyettese nemcsak Somogy mezőgazdaságának helyzetéiről, feladatairól adott ösz- szefoglalót, hanem külön is részletesen foglalkozott a szakemberhelyzettel. Utalt a kezdők gondjaira, nehézségeire, és tájékoztatott arról is: a megyei vezetés és az üzemek milyen erőfeszítéseket tesznek azért, hogy minél előbb megszűnjenek ezek a nehézségek, hogy minél hamarabb s zök- kenőmentasebben illeszkedhessenek be a fiatal szakemberek a falu gazdasági, társadalmi és kulturális életébe. A közvetlen szavak nyomán kötetlen • baráti beszélgetés bontakozott ki. Kérdések hangzottak el, elhelyezkedési lehetőségekre vonatkozóan, s nem egy hallgató fejezte ki köszönetét ezónt a találkozóért, elmondva azt is, hogy számukra biztató, megnyugtató mindaz, amit itt közvetlenül hallhattak a megye vezetőitől. A baráti találkozót a So- mogyról szóló film vetítése követte, majd a megye vezetői fogadást adtak a jelenlevő tanároknak, hallgatóknak, és a megyei vendégeknek. Ma délután kulturális eseménnyel folytatódik a somogyi rendezvény. Az egyetem pinceklubjában előszói' egy kaposvári irodalmi színpad ad műsort, majd somogyi diákbál lesz, ahol a Latinca Megyei Művelődési Központ zenekara játszik vendégként. összefoglalóként hadd zárjuk azzal e sorokat, hogy az egyetem és a megye vezetőiben nagyon elevenen él a többet akarás szándéka, az itt tanuló somogyi hallgatókban mind nagyobb a megyéhez való kötődés. Bízunk abban, hogy ez így együttesen jól szolgálja legfőbb célunkat: szellemiekben tovább gazdagodik a megye mezőgazdasága. Vörös Márta Áruház Kaposváron - de mikor? Kibúvók helyett ütemterv — Ki szerezzen munkásokat? A csigalassúsággal épülő kaposvári iparcikkáruház átadásának meg van az első — szerződésben is rögzített — határideje: 1973. november 30. A kérdés azonnal felvetődik: eddig korábbi átadásról volt szó. Ez igaz, de eddig még nem kötöttek szerződést, s a határidő megjelölése alig volt több óhajnál. — A jövő év november végére meglesz? A legutóbbi egyeztető tárgyalás után jegyeztem föl a véleményt : — A késés ellenére be lehetne fejezni, ha nekiállna az építőipar. Eddig azonban egyáltalán nem törte össze magát. Az eredeti ütemterv szerint 1970-ben 2, tavaly 14, az idén pedig 18 millió forint értékű munkát kellett volna, illetve kellene elvégeznie a Somogy megyei Állami Építőipari Vállalatnak. Ezek voltak a tervek. A valóság: 1972. január 1-ig az Irányi Dániel utcában végzett munka értéke 2,4 millió forint. 1,3,5 millió forinttal kevesebb a tervezettnél. A kaposvári iparcikkáruház építési költsége ötvenmillió forint. Ebből 33—34 millió forint értékű munkát kell ennek a vállalatnak elvégeznie. Munka helyett eddig csak aktatologatás, levélváltás folyt. A szerződés megkötése — különböző ár- és vállalkozási viták miatt — több mint egy évig húzódott. A generálkivitelező, a Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat mindig talált valamilyen kifogást, hogy ne kelljen szerződést kötnie. Kaposvár alighanem az ország egyetlen megyeszékhelye, ahol még nincs — az áruválasztékot is meghatározó — iparcikk-áruház. Ezt a tényt is figyelembe véve 1970. szeptember 1-én a megyei tanács végrehajtó bizottsága Somogy számára fontos beruházásnak minősítette — néhány más munkával együtt —, s úgy határozott, hogy mindent meg kell tenni mielőbbi felépítése érdekében. A határozat után jöttek a kifogások:' nincs közterületfoglalási engedély, nem tudKészülnek az összerakható ABC-áruházak Készülnek a helyszínen összerakható, kis alapterületű ABC-áruházak a balatonmáriai álész lakatosüzemében. A belkereskedelmi program és a balatoni fejlesztés keretében van rájuk szükség. A ba laton bogiári áfész két darab, egyenként 240 négyzetméter, a siófoki áfész két darab 120 négyzetméter, a keszthelyi áfész egy darab 300 négyzetméter, a fonyódi MÉK egy darab 400 négyzetméter alapterületű ABC-áruházat rendelt. Képünkön: Illesztik a nyílászáró szerkezetet. ják vállalni a szakipari munkákat stb. Az idő pedig haladt. Egy időben még arról beszéltünk, hogy 1972 végére elkészülhet az áruház. Ez most már lehetetlen. A vállalat arra is hivatkozott, hogy nincs elég szakembere: kérte a megyei tanács végrehajtó bizottságát, segítsen ebben. Akkor a vb úgy foglalt állást, hogy minden segítséget megad a munkák mielőbbi megkezdése végett, de szakembert szerezni nem ennek a testületnek a feladata. Ml a helyzet most? Az építkezésen tíz ács és négy segédmunkás dolgozott a múlt héten. Szakemberek szerint legalább 80—100 embernek kellene tevékenykednie. A megyei tanács kereskedelmi osztályára bekopogott az építésvezető, s azt kérdezte, hol van a hatvan ács? A kérdésen alighanem Pápa János osztályvezető lepődött meg a legjobban. A kereske-, delmi osztály ablakai éppen az épülő áruházra nyílnak. S naponta látják, hogy megint nem dolgoznak ott elegen. Miért? A vállalatnak mindig van kifogása. Most éppen az, hogy nincs ács. De ha nincs, kinek kellene előteremtenie? A válasz helyett még egy megjegyzés: amióta az áruház építése húzódik, éppen kitanulhatta volna a szakmát néhány fiatal. Csak be kellett volna iskolázni. Munkaerőt, szakmunkást nem szerez — erre sem apparátusa, sem lehetősége nincs — a kereskedelmi osztály. A vállalat vállalkozáspolitikájának része kell legyen a munkaerőről való gondoskodás is. A vállalat, úgy látszik, mindent kér. A megye irányítói viszont eddig hiába kérték a vállalatot, hogy gyorsítsa meg az építkezést. Á pénz megvan rá, a hely is, most már semmi nincs, ami akadályozná a munkát. Az előkészítés érdekében rendszeres koordinációs tanácskozásokat tartottak a SOMBER-nél. A legutóbbin megint föltették a kérdést a kivitelezőnek: mit akar tenni? A válasz — ezt megállapodás rögzíti —: elkészíti két hét alatt az építkezés ütemtervét, s tíz napon belül valamennyi hiányzó szerződést aláírva visszaküldi a beruházónak. Mindez lehetőséget ad az eddiginél sokkal ütemesebb munkára, a rendszeres ellenőrzésre. A munkák — a jelek szerint — most már megindulnak. Éppen ideje, hiszen — ha nem is a szerződéshez képest — nagy a lemaradás. Ezt behozni már nem lehet, legföljebb a most aláírt szerződésnek megfelelő határidőre készíthetik el az áruházat. A kifogások helyett a munkának kell következnie. Kercza Imre IS ezer casco Többen veszik igénybe a biztosító szolgáltatásait Veszélyközösségben olcsóbb — Fedezet a valutaárfolyam változására Csaknem háromszorosára rótt a kárkifizetés összege az elmúlt öt évben — mondta Fehér Sándor, az Állami Biztosító vezérigazgatója tegnap délelőtt a Magyar Sajtó Házában tartott sajtótájékoztatóján. Míg 1967-ben 929 millió, 1972-ben már 3 milliárd forintot fizettek ki. Mi az oka a kártérítések növekedésének? Elsősorban zz, hogy többen veszik igény- js a biztosító szolgálatait. Az .Ulami vállalatok 80 százaléka kötött biztosítást, a lakások 58 százalékára kötöttek, és 2 millió 800 ezer embernek van életbiztosítása. Az elemi csapások okozta károk fedezetére szolgáló myági tartalékot a biztosító országos méretekbe szervezi. Ez így, az azonos kárveszélyeknek kitett gazdálkodó szervek »veszélyközösségében« sokkal olcsóbb, mintha mindegyiküknek külön-külön tartalékolnák a károk következményeinek elhárításához szükséges anyagi fedezetet. Az Állami Biztosító egyedülálló a világon azzal, hogy fedezetet nyújt még a valuta- árfolyam változásra is. Egyes külkereskedelmi vállalatoknak nálunk így nem okozott megrázkódtatást a dollár leértékelése. Franciaországban most tanácskoznak hasonló biztosítási fedezet megteremtéséről. Magyarországon, különösen most, hogy az export növelésére törekszünk, jelentékeny az átfogó biztosítási ren- szer. Ez 1968-ban lépett életbe, és vonatkozik arra az esetre Az életszínvonal emelkedésének következménye, hogy fokozódott az érdeklődés a lakás- és személybiztosítás iránt. Pillanatnyilag két és fél millió tagjuk van a biztosítási és önsegélyez» csoportoknak. 1971. január 1-e óta kormány- rendelet alapján általánosan kötelező a gépjármű felelősségbiztosítás. Ez megkétszerezte a kárkifizetések számát ha a külkereskedelmi szer- I •» Szegét is. Az 1971-ben kö‘ tött 18 ezer cascóval a gépkocsik 25 százaléka biztosított. ződés vagy az áruk ellenértékének visszafizetése valamely politikai esemény kövektezté- ben hiúsul meg. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek az elmúlt öt évben 6 milliárd forint kártérítést vettek föl. Hogy honnan van a biztosítónak ennyi pénze, az nyilvánvaló: a biztosítási díjakból. A helyzet azonban az, hogy az utóbbi tíz évben a mezőgazdasági nagyüzemek vagyonbiztosítási díjbevételét meghaladták a kár- kifizetések, s ez megbontotta az egyensúlyt. így öt esztendő káradatai alapján most a veszélyeztetettség fokával összhangban megkülönböztetett, igazságosabb díjszabást állapítottak meg. — Üj biztosítási módozatainkat az információk nagy tömegére építjük, csupán elektronikus gépeink évente 20 millió adatot dolgoznak fel. Ezenkívül sok más intézmény tapasztalatait, eredményeit is figyelembe vesszük — mondta végezetül Fehér Sándor. Kevesen tudják, hogy az Állami Biztosító nem vállalat- szerű tevékenységet folytat, hanem mint pénzintézet végza munkáját. A biztosítás a pénzügyi rendszer része, és célja: elősegíteni a gazdálkodás zavartalanságát. Rezes Zsuzsa SOMOGYI NÉPtAP Szómba*« 1972. március 18, 3
