Somogyi Néplap, 1972. március (28. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-02 / 52. szám

Magyar pataiok között az NDK-ban A viták és az „egynyelvűsén” Az NDK-ban dolgozó somogyi fiatalok egyik »fész­ke« Cosswig, ez a Drezdától valamivel több mint húsz ki­lométerre fekvő város. Széles­re tárul az ajtó a hazulról ér­kezett látogató előtt, először ők kérdeznek — rengeteget. Pedig karácsonykor majdnem mind­egyikük itthon járt, olyan is akad, aki két héttel ezelőtt utazott vissza. A vállalat min­den évben megtérít egy haza­utazást és két nap szabadságot is ad az útra. A fiatalok kivétel nélkül a radebeuli Planéta Druckma­schinewerk gyárban vállaltak munkát. Az egyik »szóvivő«, a kapos­vári Bencze László, három évvel ezelőtt a híradástechni­kai vállalatnál (most elektron­csőgyár) ezeregyszáz forintos fizetéssel segédmunkás volt. — Azért jöttem, hogy szak­mát tanuljak, gyakorlatot sze­rezzek, megismerjem a német nyelvet és az országot. Annak ellenére, hogy sok minden nem az elképzelésem szerint történt, nem bántam meg, hogy három évet erre szántam. Pedig voltak hibák, egy ideig a munkahelyemen gyakran vál­toztak a vezetők, mindig más foglalkozott velünk. Számta­lanszor fennakadást okozott a szerszámhiány, és nem volt ínyünkre, hogy kísérleteztek velünk, új, addig ismeretlen gé­pekre tettek. Amikor belejöt­tünk, odébb kellett állnunk, a helyünket újak foglalták el. A patosfai Séta Ferenc ab ­bahagyta a technikum festi ta­gozatát, hogy kiutazhasson. — Azt hiszem, egy kicsit el • hamarkodtam a dolgot, ráér­tem volna később is idejönni Eleinte nyolcszáz márkát ke restem, aztán csökkentették a létszámot és én új helyre ke- rültem. Ügy érzem, hogy rósz- szabbul bánnak velünk, mint megérdemelnénk. Parázs vita, majdcsaknem veszekedés robban ki Séta Fe­renc utolsó monda'a miatt. Látszik, sokat beszélnek róla, mindegyiküknek kialakult vé­leménye van. Lássunk néhány mondatot a vitából. — Azt kapjuk, amit érdem­iünk. Nagyon fellazult a tár­saság, az újabb csoportokkal sok lehetetlen alak érkezett. Hiányzik belőlük az összetar­tás, senki barátságát se kere­sik. — És amikor tavalyelőtt ka­rácsonykor az a verekedés volt A vb napirendjén: Kaposvár idegenforgalma, a fejlesztés tehetőségei Kempinget nyit a Siotour Állandó népművészeti kiállítást — Ha nem lennék kapos­vári, vajon miért keresném fel a várost? A városi tanács vb tegnap tartott ülésén hangzott el ez a kérdés, ahol a végrehajtó bi­zottság Kaposvár idegenfor­galmáról, a fejlesztés lehető­ségeiről, illetve annak szüksé­gességéről tárgyalt. A vitában részt vevők egyet­értettek abban, hogy noha Kaposvár nem rendelkezik je­lentős idegenforgalmi vonz­erővel, a város és környéke adta lehetőségeket nem hasz­nálták ki kellő mértékben. Ilyen kihasználatlan lehető­ségként emlegették a felszóla­lók elsősorban a kaposvári termálfürdőt. Kevés város rendelkezik hasonló modern, gyógyhatású fürdővel. Igaz, azt is elmondták, a fürdőben jelentős változtatásra van szükség, hogy az minden te­kintetben megfeleljen a köve­telményeknek. Vízforgató be­rendezés, új medencék kelle­nének. A vb elé terjesztett jelentés számtalan ötletet, kevés pénz­zel is megvalósítható célt tar­talmazott, amelynek valóra váltásával elérhető lenne, hogy Kaposvár az eddiginél jobban bekapcsolódjon az or­szág idegenforgalmi vérke ringésébe. A töröcskei tónál, a tokaji- erdőben, a Gyertyános-völgy­ben parkerdő, ifjúsági és tu­ristatelep, kirándulóhelyek lé­tesítése, emlékmúzeum létre­hozása Kaposváron, ahol ne­ves művészeink festményeiből állandó kiállítást rendezné­nek. Kaposvárt a hazai és kül ­földi vadászok központjává tenni, vadászati múzeum léte­sítése, kirándulások, körutak szervezése a Kaposvárra érke­ző turisták számára. Igái, Cso- konyavisonta, (Buzsák, Segesd és más somogyi községek, az ottani műemlékek bemutatá­sa, állandó népművészeti ki­állítás — vásárlási lehetőség­gel — Kaposváron, esetleg a kedvelt Dorottya-bálok föl- elevenítése; mindezzel elérni, hogy országos jelentőségű vonzerővel rendelkezzen. E célnak szolgálatába állítani egyebek- között a színházi he­teket az író—olvasó találko­zókat is. A SIOTOUR kem­ping lét -sítését határozta el a töröcskei tónál. ötletek, elképzelések, szám­talan hasznos javaslat, ame­lyek bizonyították: a végre­hajtó bizottság minden tagja nagyon fontos feladatnak te­kinti, hogy Kaposvár az eddi­ginél sokkal nagyobb gondot fordítson idegenforgalmának fejlesztésére, részt vállalva ezzel is a Balaton tehermente­sítéséből. Időszerű, nagyon aktuális témát tűzött napirendjére a végrehajtó bizottság. Ennek szükségességére figyelmeztet az egyre növekvő átmenő for­galom, a mind több hazai és külföldi vendég, aki keresi a kaposvári érdekességeket. S hogy legyen nekik mit ja­vasolni, legyen mivel büszkél­kedni, ehhez adott igen sok hasznos ötletet a tegnapi vb- ülós, amely végül is leszögez­te: a meglévő, feltárt vagy feltárást nem igénylő idegen- forgalmi lehetőségek, értékek, feltételek hasznosításához megfelelő szervező és propa­gandatevékenységre, együtt­működésre és összefogásra van szükség. És még valami fontos: eb­ből a nagy munkából, amely azt szolgálja, hogy Kaposvár­nak jelentős helye és szerepe legyen az idegenforgalomban, részt kell vállalnia városunk minden lakójának, a társa­dalmi szervezeteknek és az üzemeknek is. Sz. L. a téren? Az olyasmit nemigen lehet elfelejteni, mégsem be­szélnek róla. Egy időre felfüggesztjük a beszélgetést, az »önkritika« meg-megújuló hullámai lehe­tetlenné teszik az újabb kér­déseket, jóllehet ezekkel a fia­talokkal kint semmi baj sincs. Sőt. Szégyellik magukat néhány renitens társuk miatt. Egyikük elmeséli, hogy a moziban volt, és a kint dolgozó magyarokkal készítettek interjút. — Akkora marhaságokat mondtak, hogy szerettem vol­na, ha megnyílik alattam a fold. A mellettem ülő német kislány nyugtatgatott: a buta­ságokat ők is elfelejtik. A somogyvámosi Szabó Fe­renc 1969-ben érkezett a Né met Demokratikus Köztársa­ságba. Nem volt szakmaja most mintafestőkánt dolgozik. Elégedett a munkájával, a fize­tésével — hatszáz márkát ke­res —, és szót ejt egy kislány­ról is. — Ha lejár a szerződésem, hazamegyek és bevonulok ka­tonának. Utána ismét szeret­nék kijönni. Várnak ... — Mire költöd a pénzedet? — Ruházkodom, ágyneműt vásároltam, és most küld ik majd az édesanyámnak egy ■ varrógépet. Rádiós Tibor is az »öreg k< közül való, három éve van tá­vol Kaposvártól. — Eleinte nem a szakmai képesítésnek megfelelő mun­kakörben dolgoztam, takarít- tattak velem, később azonban nem volt okom az elégedetlen­ségre. Nem sajnálom ezt a há­rom évet, de ahogy lehet, haza­megyek. Cosswig kilencven lakásában háromszázhatvan magyar la­kik. A radebeuli munkanelyre — öt kilométerre van a város­tól — autóbusszal vagy motor­ral utaznak. Dicsérik a laká­sokat, de nem panaszkodnak a régire sem, pedig ,nemrég még barakképületben laktak. Egy folyosóról nyíltak a szo­bák, több közös helyiséget használtak, s mindenkor min­dent tudtak egymásról. Ez hiányzik most egy kicsit, az új barátságok, a késő éjsza­kába nyúló beszélgetések. A szabad idejüket haszno­san eltölthetik — ha akarják. A gyár kezdettől fogva nyelv- tanfolyamokat szervez, a ma­gyar »egynyelvűség« azonban még itt is érezteti hatását. A fiatalok többsége é»zi. hogy sokkal többet tanulhatna, lé­nyegesen jobban beszélhetne németül, számtalan lehetőséget mégsem használnak ki. A gyárral támadt konflik­tusok jó része éppen ebből fakad: ifjaink nem értik pon­tosan, mit mond a főnök és mit kívánnak tőlük a munka­társaik. ezért hamar kitör raj­tuk a düh. ?á méreg után neki­keserednek, panaszkodnak. De hát a szerződéssel senki­nek sem adhat a gyár egyúttal nyelvtudást is. Pintér Dezső (Folytatjuk.) 200 személyes művelődési ház épül Somogyszentpálon A mozi- és színháztermen kívül klubszobákat, az emeleten könyvtárat létesítenek. A két­millió forintos költséggel készülő művelődési házat a helyi termelőszövetkezet brigádja építi. A lakosság és a tsz 500 000 forint értékű társadalmi munkát végez. Két klub tapasztalat Bárdibükk egészen közel van Kaposvárhoz. Az itt élő fiata­lok többsége bejáró, a város­ban tanul vagy dolgozik. Nap­pal nem is nagyon látják egy­mást, este azonban együtt vannak a klubban. Egy éve alakult a KISZ-szervezet, augusztusban a klub. Negyven KISZ-tag van, többségük rendszeresein látogatja a klu­bot is. Csütörtökön vannak a »kötött foglalkozások«, ilyen­kor tartják a KISZ téli poli­tikai tanfolyamának előadá­sait is, vasárnap, hétfőn sza­bad program, tánc. Gyakran összejönnek a klubteremben, melyet az álla­mi gazdaságtól kaptak. Már csak a dekoráció hiányzik — a kivitelezés a gépműhelyben dolgozók feladata lesz. A klubtagok nagyon fiatalok. Szinte mindenki tizenéves. Szeretnek ide járni. Gyakran előkerül ez a két szó: azelőtt és azóta. Azelőtt nem volt klub, szórakozás, nem jöttek össze. Az »azóta« azt jelzi, amióta a fiatal tanítónő, Né­meth Mária a faluban van. Segítségével alakult meg a KISZ-szérvezet, a klub. Most van kialakulóban az irodalmi színpad és egy önképzőkör, ahol a maguk kedvtelésére olvasnak — és írnak verseket, elbeszéléseket. — Nem választottuk külön a KISZ- és a klubprogramot. A KISZ-rendezvényeket úgyis a klubban tartjuk, ugyanazok a klub- és KISZ-tagok. A KISZ-tagság klubtagságra is jogosít. Először nehezen in­dult a klubélet. A fiatalok el­sősorban a zene miatt jöttek ide. Aztán szerveztünk műso­ros estet, irodalmi műsort, megalakítottuk az érdeklődés szerinti köröket. Az önképző­kör már működik. Az irodal­mi színpaddal áprilisban sze­retnének bemutatni a Teena­ger ’72 című összeállítást, melyben a gyerekek — azt hiszem — saját magukat ad­ják. Most indítjuk be a báb- szafckört. Először kisdobosok ■ nak adunk műsort, aztán majd meglátjuk... Mit mondanak a bárdibük­ki fiatalok? Mi tartja össze őket »azóta«? — Ha nem lenne beatzene­karuk, jönnének? — Igen, de nem ilyen so­kan. — És ha Marika nem len­ne köztük, menne így a KISZ- és klubélet? — Á... A tanítónő nem magának könyveli el az eredményeket. — Az állami gazdaság veze­tői sokat segítettek — mond­ja. — A fiatalok szívesen jön­nek, mindenben »bent van­nak«. Tavaly a tizenöt kilo­méterre lakó lányok az iro­dalmi színpad minden próbá­ján megjelentek. Legtöbbször kerékpárral jöttek. Rossz idő­ben is. A zenekar tagjai nem­csak a gitárhoz meg a dobhoz értenek. Ha társadalmi mun­kára megyünk, akkor is az elsők. A fiatalokat csak a távol­ság választja el. Mert azért minden rendezvényre nem tudnak eljönni a tizenöt kilo­méterre lakó gige-nagypusz- taiaik. Csak a távolság választja el őket És ez már eredmény. Nem hisszük, hogy véletlen a fiatal tanítónő és a falu fia­taljainak egymásra találása. Marika összetartó erő köztük. Mert köztük él, nem mellet­tük, és nem felettük. Önállóbban, közösségbe forrtan — Hogyan értékeli az ifjú­sági klub életét a klubvezető? — fordultam a kérdéssel Ko­máromi Ildikóhoz, a nagyber­ki klubkönyvtár vezetőjéhez. — Munkámat nem tudom elvégezni a KISZ-szervezet nélkül. Akkor értékelném jó­nak az én munkámat, ha a fatalok a klubyezetés mellett önállóbbak lennének. További beszélgetésünkben sok szó esett a KISZ-ről, a szervezet tagjairól — és ter­mészetesen azokról is, akik távol maradnak a közösségtől Mit tehet a KISZ, és mit az ifjúsági klub? Noha a hatá­rok nem moshatók el telje­sen, mégis arra az álláspont­Kínos pillanatok Sepregi az az ember, aki­nek színes képzelőereje van, s mindig lehet valami érde­keset hallani tőle. Aránylag eléggé szavahihető is; már többször rajtakaptam, hogy igazat mondott. Legutóbb, amikor beléootlottam, a kö­vetkezőket mesélte: — Mindenki tudja rólam — így kezdte —, hogy élénk áloméletet élek, hasonlatosan Babits Mihály híres regényé­nek, A gólyakalifának hősé­hez. Természetesen az én ál­maim sem mindig kelleme­sek. Almomban gyakran ka­pok levelet, s különösen sok zavart okozott egy visszatérő motívum: az, hogy rosszul látok, és szemüveg nélkül nem tudok olvasni. A nappa­li, vagyis a valóságos életem­ben ilyen gondom nincs, hi­szen szemüveget viselek. — Egy éjszakán aztán meg­oldódott a rejtély. Akkor es­te sokáig olvastam, végül is a könyv kiesett a kezemből, és elaludtam. A villany is égve maradt... Azt álmod­tam, hogy hosszú levelet kaptam Svájcban élő nagyné­nikémtől, és a levelet most végre először jól el is tud­tam. olvasni. Reggel, amikor felébredtem, rögtön rájöt­tem, hogy a szerencsés for­dulatot az okozta, hogy a szemüveg éjszakára az orro­mon maradt. Attól fogva el- alvás előtt sem tettem le töb­bé a szemüvegemét, és azóta álmomban is kifogástalanul látok. — Az érdekes véletlen nyo­mán azután újabb felfedezést tettem — folytatta Sepfegi. — Rájöttem, hogy a nappal megszokott egyéni használati tárgyakat sem nélkülözhetem éjjel az ágyban. Minthogy szeretek kirándulgatni és ál­talában jól bírom a gyalog­lást, már régebben különös­nek találtam, hogy álmomban egy-egy kiadós gyalogtúra után mindig nagyon kifára­dok, és reggel kimerültén ébredek. A szemüvegügy után rájöttem, hogy az ágyban is szükségem van lúdtalpbetétre, ugyanis bokasüllyedésem lé­vén, betétet hordok a cipőm­ben. Ezekután esténként a vászonból lehasított csikkal könnyedén a talpamra erősí­tettem a rugalmas műanyag- betétei, és úgy aludtam el. Mondhatom magának, azóta álmomban már többször megjártam gyalog a Hármas- határ-hegyet, sőt voltam a Lajos-forrásnál is, de egyál­talán nem fáradtam el... — Néha vendéglőbe is já­rok álmomban. Ezzel azon­ban egy kellemetlen élmé­nyem volt. Addig rendszerint az történt, hogy mielőtt még fizetésre került volna a sor, szerencsésen felébredtem. Nemrégiben azonban nem tudtam megelőzni ilyen idő­zített ébredéssel a főpincér jövetelét, és fizetnem kellett. Igen ám, de kiderült, hogy otthon felejtettem a pénztár­cámat! Kínos pillanatok vol­tak ezek. Rendőrt hívtak, mert hitelezési csalás szándé­kát tételezték fel rólam ... Azóta lefekvéskor mindig a pizsamám zsebébe teszem a pénztárcámat, és elhiheti ne­kem, hogy valamennyi ilyen esti mesterkedésem között ez volt eddig a legszerencsésebb fogás ... — Miért? — szóltam köz­be. — Azóta nincs ilyen kellemetlen vendéglői ka­landja? — Az a legkevesebb! — felelte vígan Sepregi. — De a feleségem nem tud többé kotorászni éjszaka a pénz­tárcámban! Heves Ferenc ra jutottunk, hogy csakis kö­zösen lehet gondolkodni, ter­vezni és fölcsillantani azt, ami vonzó. A KISZ-szervezet és az ifjúsági klub kézen fogva kell, hogy megoldja a fiatalok po­litikai, kulturális művelését, és természetesen a szórako­zás sem maradhat ki a prog­ramból. Tehát jó szervezeti élet és jó, igényes klubvezetés az alapja a klubéletnek. Hogy a fiatalok azt érezzék, gon­doskodnak róluk, maguknak is észre kell venniük azt. ami értük történik. Érdeklődő, a feladatokkal önállóan is meg­birkózó fiatalok nélkül csak magukra maradt vezetőket találunk. Ezért persze a veze­tők is felelősek ... Szép példáját adták a nagy­berki fiatalok az egységes akaratnak, amikor a művelő­dési házban kialakították a klubot. — Érdekes sorozatot tervez Komáromi Ildikó. — Illem és illetlenség a régi Somogybán címmel dr. Dra- veczki Balázs muzeológus tart előadást klubunkban a So­mogy múltja című sorozat­ban, először. A Kell a jó könyv-mozgalomban nálunk is részt vesznek néhányan, sajnos a »kötelező« könyvet nehezen veszik kezükbe a fia­talok. Éppen ezért sorra vesz- szük azokat a műveket, ame­lyek a versenyben számításba jönnek, és megbeszéljük eze­ket. A megyei könyvtár föl­ajánlott előadásai közül kér­jük a Mikszáth-ról szólót, év­forduló lévén, és az olvasási szint is körülbelül itt tart. — Mikor lenne elégedett magával, Ildikó? — Ha el tudnám érni, hogy önállóan is kezdeményeznek; a fiatalok. Simon Márta— Horányi Barna SOMOGYI NÉPLAP Csütörtök, 1972. március 2. 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom