Somogyi Néplap, 1972. március (28. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-02 / 52. szám
Magyar pataiok között az NDK-ban A viták és az „egynyelvűsén” Az NDK-ban dolgozó somogyi fiatalok egyik »fészke« Cosswig, ez a Drezdától valamivel több mint húsz kilométerre fekvő város. Szélesre tárul az ajtó a hazulról érkezett látogató előtt, először ők kérdeznek — rengeteget. Pedig karácsonykor majdnem mindegyikük itthon járt, olyan is akad, aki két héttel ezelőtt utazott vissza. A vállalat minden évben megtérít egy hazautazást és két nap szabadságot is ad az útra. A fiatalok kivétel nélkül a radebeuli Planéta Druckmaschinewerk gyárban vállaltak munkát. Az egyik »szóvivő«, a kaposvári Bencze László, három évvel ezelőtt a híradástechnikai vállalatnál (most elektroncsőgyár) ezeregyszáz forintos fizetéssel segédmunkás volt. — Azért jöttem, hogy szakmát tanuljak, gyakorlatot szerezzek, megismerjem a német nyelvet és az országot. Annak ellenére, hogy sok minden nem az elképzelésem szerint történt, nem bántam meg, hogy három évet erre szántam. Pedig voltak hibák, egy ideig a munkahelyemen gyakran változtak a vezetők, mindig más foglalkozott velünk. Számtalanszor fennakadást okozott a szerszámhiány, és nem volt ínyünkre, hogy kísérleteztek velünk, új, addig ismeretlen gépekre tettek. Amikor belejöttünk, odébb kellett állnunk, a helyünket újak foglalták el. A patosfai Séta Ferenc ab bahagyta a technikum festi tagozatát, hogy kiutazhasson. — Azt hiszem, egy kicsit el • hamarkodtam a dolgot, ráértem volna később is idejönni Eleinte nyolcszáz márkát ke restem, aztán csökkentették a létszámot és én új helyre ke- rültem. Ügy érzem, hogy rósz- szabbul bánnak velünk, mint megérdemelnénk. Parázs vita, majdcsaknem veszekedés robban ki Séta Ferenc utolsó monda'a miatt. Látszik, sokat beszélnek róla, mindegyiküknek kialakult véleménye van. Lássunk néhány mondatot a vitából. — Azt kapjuk, amit érdemiünk. Nagyon fellazult a társaság, az újabb csoportokkal sok lehetetlen alak érkezett. Hiányzik belőlük az összetartás, senki barátságát se keresik. — És amikor tavalyelőtt karácsonykor az a verekedés volt A vb napirendjén: Kaposvár idegenforgalma, a fejlesztés tehetőségei Kempinget nyit a Siotour Állandó népművészeti kiállítást — Ha nem lennék kaposvári, vajon miért keresném fel a várost? A városi tanács vb tegnap tartott ülésén hangzott el ez a kérdés, ahol a végrehajtó bizottság Kaposvár idegenforgalmáról, a fejlesztés lehetőségeiről, illetve annak szükségességéről tárgyalt. A vitában részt vevők egyetértettek abban, hogy noha Kaposvár nem rendelkezik jelentős idegenforgalmi vonzerővel, a város és környéke adta lehetőségeket nem használták ki kellő mértékben. Ilyen kihasználatlan lehetőségként emlegették a felszólalók elsősorban a kaposvári termálfürdőt. Kevés város rendelkezik hasonló modern, gyógyhatású fürdővel. Igaz, azt is elmondták, a fürdőben jelentős változtatásra van szükség, hogy az minden tekintetben megfeleljen a követelményeknek. Vízforgató berendezés, új medencék kellenének. A vb elé terjesztett jelentés számtalan ötletet, kevés pénzzel is megvalósítható célt tartalmazott, amelynek valóra váltásával elérhető lenne, hogy Kaposvár az eddiginél jobban bekapcsolódjon az ország idegenforgalmi vérke ringésébe. A töröcskei tónál, a tokaji- erdőben, a Gyertyános-völgyben parkerdő, ifjúsági és turistatelep, kirándulóhelyek létesítése, emlékmúzeum létrehozása Kaposváron, ahol neves művészeink festményeiből állandó kiállítást rendeznének. Kaposvárt a hazai és kül földi vadászok központjává tenni, vadászati múzeum létesítése, kirándulások, körutak szervezése a Kaposvárra érkező turisták számára. Igái, Cso- konyavisonta, (Buzsák, Segesd és más somogyi községek, az ottani műemlékek bemutatása, állandó népművészeti kiállítás — vásárlási lehetőséggel — Kaposváron, esetleg a kedvelt Dorottya-bálok föl- elevenítése; mindezzel elérni, hogy országos jelentőségű vonzerővel rendelkezzen. E célnak szolgálatába állítani egyebek- között a színházi heteket az író—olvasó találkozókat is. A SIOTOUR kemping lét -sítését határozta el a töröcskei tónál. ötletek, elképzelések, számtalan hasznos javaslat, amelyek bizonyították: a végrehajtó bizottság minden tagja nagyon fontos feladatnak tekinti, hogy Kaposvár az eddiginél sokkal nagyobb gondot fordítson idegenforgalmának fejlesztésére, részt vállalva ezzel is a Balaton tehermentesítéséből. Időszerű, nagyon aktuális témát tűzött napirendjére a végrehajtó bizottság. Ennek szükségességére figyelmeztet az egyre növekvő átmenő forgalom, a mind több hazai és külföldi vendég, aki keresi a kaposvári érdekességeket. S hogy legyen nekik mit javasolni, legyen mivel büszkélkedni, ehhez adott igen sok hasznos ötletet a tegnapi vb- ülós, amely végül is leszögezte: a meglévő, feltárt vagy feltárást nem igénylő idegen- forgalmi lehetőségek, értékek, feltételek hasznosításához megfelelő szervező és propagandatevékenységre, együttműködésre és összefogásra van szükség. És még valami fontos: ebből a nagy munkából, amely azt szolgálja, hogy Kaposvárnak jelentős helye és szerepe legyen az idegenforgalomban, részt kell vállalnia városunk minden lakójának, a társadalmi szervezeteknek és az üzemeknek is. Sz. L. a téren? Az olyasmit nemigen lehet elfelejteni, mégsem beszélnek róla. Egy időre felfüggesztjük a beszélgetést, az »önkritika« meg-megújuló hullámai lehetetlenné teszik az újabb kérdéseket, jóllehet ezekkel a fiatalokkal kint semmi baj sincs. Sőt. Szégyellik magukat néhány renitens társuk miatt. Egyikük elmeséli, hogy a moziban volt, és a kint dolgozó magyarokkal készítettek interjút. — Akkora marhaságokat mondtak, hogy szerettem volna, ha megnyílik alattam a fold. A mellettem ülő német kislány nyugtatgatott: a butaságokat ők is elfelejtik. A somogyvámosi Szabó Ferenc 1969-ben érkezett a Né met Demokratikus Köztársaságba. Nem volt szakmaja most mintafestőkánt dolgozik. Elégedett a munkájával, a fizetésével — hatszáz márkát keres —, és szót ejt egy kislányról is. — Ha lejár a szerződésem, hazamegyek és bevonulok katonának. Utána ismét szeretnék kijönni. Várnak ... — Mire költöd a pénzedet? — Ruházkodom, ágyneműt vásároltam, és most küld ik majd az édesanyámnak egy ■ varrógépet. Rádiós Tibor is az »öreg k< közül való, három éve van távol Kaposvártól. — Eleinte nem a szakmai képesítésnek megfelelő munkakörben dolgoztam, takarít- tattak velem, később azonban nem volt okom az elégedetlenségre. Nem sajnálom ezt a három évet, de ahogy lehet, hazamegyek. Cosswig kilencven lakásában háromszázhatvan magyar lakik. A radebeuli munkanelyre — öt kilométerre van a várostól — autóbusszal vagy motorral utaznak. Dicsérik a lakásokat, de nem panaszkodnak a régire sem, pedig ,nemrég még barakképületben laktak. Egy folyosóról nyíltak a szobák, több közös helyiséget használtak, s mindenkor mindent tudtak egymásról. Ez hiányzik most egy kicsit, az új barátságok, a késő éjszakába nyúló beszélgetések. A szabad idejüket hasznosan eltölthetik — ha akarják. A gyár kezdettől fogva nyelv- tanfolyamokat szervez, a magyar »egynyelvűség« azonban még itt is érezteti hatását. A fiatalok többsége é»zi. hogy sokkal többet tanulhatna, lényegesen jobban beszélhetne németül, számtalan lehetőséget mégsem használnak ki. A gyárral támadt konfliktusok jó része éppen ebből fakad: ifjaink nem értik pontosan, mit mond a főnök és mit kívánnak tőlük a munkatársaik. ezért hamar kitör rajtuk a düh. ?á méreg után nekikeserednek, panaszkodnak. De hát a szerződéssel senkinek sem adhat a gyár egyúttal nyelvtudást is. Pintér Dezső (Folytatjuk.) 200 személyes művelődési ház épül Somogyszentpálon A mozi- és színháztermen kívül klubszobákat, az emeleten könyvtárat létesítenek. A kétmillió forintos költséggel készülő művelődési házat a helyi termelőszövetkezet brigádja építi. A lakosság és a tsz 500 000 forint értékű társadalmi munkát végez. Két klub tapasztalat Bárdibükk egészen közel van Kaposvárhoz. Az itt élő fiatalok többsége bejáró, a városban tanul vagy dolgozik. Nappal nem is nagyon látják egymást, este azonban együtt vannak a klubban. Egy éve alakult a KISZ-szervezet, augusztusban a klub. Negyven KISZ-tag van, többségük rendszeresein látogatja a klubot is. Csütörtökön vannak a »kötött foglalkozások«, ilyenkor tartják a KISZ téli politikai tanfolyamának előadásait is, vasárnap, hétfőn szabad program, tánc. Gyakran összejönnek a klubteremben, melyet az állami gazdaságtól kaptak. Már csak a dekoráció hiányzik — a kivitelezés a gépműhelyben dolgozók feladata lesz. A klubtagok nagyon fiatalok. Szinte mindenki tizenéves. Szeretnek ide járni. Gyakran előkerül ez a két szó: azelőtt és azóta. Azelőtt nem volt klub, szórakozás, nem jöttek össze. Az »azóta« azt jelzi, amióta a fiatal tanítónő, Németh Mária a faluban van. Segítségével alakult meg a KISZ-szérvezet, a klub. Most van kialakulóban az irodalmi színpad és egy önképzőkör, ahol a maguk kedvtelésére olvasnak — és írnak verseket, elbeszéléseket. — Nem választottuk külön a KISZ- és a klubprogramot. A KISZ-rendezvényeket úgyis a klubban tartjuk, ugyanazok a klub- és KISZ-tagok. A KISZ-tagság klubtagságra is jogosít. Először nehezen indult a klubélet. A fiatalok elsősorban a zene miatt jöttek ide. Aztán szerveztünk műsoros estet, irodalmi műsort, megalakítottuk az érdeklődés szerinti köröket. Az önképzőkör már működik. Az irodalmi színpaddal áprilisban szeretnének bemutatni a Teenager ’72 című összeállítást, melyben a gyerekek — azt hiszem — saját magukat adják. Most indítjuk be a báb- szafckört. Először kisdobosok ■ nak adunk műsort, aztán majd meglátjuk... Mit mondanak a bárdibükki fiatalok? Mi tartja össze őket »azóta«? — Ha nem lenne beatzenekaruk, jönnének? — Igen, de nem ilyen sokan. — És ha Marika nem lenne köztük, menne így a KISZ- és klubélet? — Á... A tanítónő nem magának könyveli el az eredményeket. — Az állami gazdaság vezetői sokat segítettek — mondja. — A fiatalok szívesen jönnek, mindenben »bent vannak«. Tavaly a tizenöt kilométerre lakó lányok az irodalmi színpad minden próbáján megjelentek. Legtöbbször kerékpárral jöttek. Rossz időben is. A zenekar tagjai nemcsak a gitárhoz meg a dobhoz értenek. Ha társadalmi munkára megyünk, akkor is az elsők. A fiatalokat csak a távolság választja el. Mert azért minden rendezvényre nem tudnak eljönni a tizenöt kilométerre lakó gige-nagypusz- taiaik. Csak a távolság választja el őket És ez már eredmény. Nem hisszük, hogy véletlen a fiatal tanítónő és a falu fiataljainak egymásra találása. Marika összetartó erő köztük. Mert köztük él, nem mellettük, és nem felettük. Önállóbban, közösségbe forrtan — Hogyan értékeli az ifjúsági klub életét a klubvezető? — fordultam a kérdéssel Komáromi Ildikóhoz, a nagyberki klubkönyvtár vezetőjéhez. — Munkámat nem tudom elvégezni a KISZ-szervezet nélkül. Akkor értékelném jónak az én munkámat, ha a fatalok a klubyezetés mellett önállóbbak lennének. További beszélgetésünkben sok szó esett a KISZ-ről, a szervezet tagjairól — és természetesen azokról is, akik távol maradnak a közösségtől Mit tehet a KISZ, és mit az ifjúsági klub? Noha a határok nem moshatók el teljesen, mégis arra az álláspontKínos pillanatok Sepregi az az ember, akinek színes képzelőereje van, s mindig lehet valami érdekeset hallani tőle. Aránylag eléggé szavahihető is; már többször rajtakaptam, hogy igazat mondott. Legutóbb, amikor beléootlottam, a következőket mesélte: — Mindenki tudja rólam — így kezdte —, hogy élénk áloméletet élek, hasonlatosan Babits Mihály híres regényének, A gólyakalifának hőséhez. Természetesen az én álmaim sem mindig kellemesek. Almomban gyakran kapok levelet, s különösen sok zavart okozott egy visszatérő motívum: az, hogy rosszul látok, és szemüveg nélkül nem tudok olvasni. A nappali, vagyis a valóságos életemben ilyen gondom nincs, hiszen szemüveget viselek. — Egy éjszakán aztán megoldódott a rejtély. Akkor este sokáig olvastam, végül is a könyv kiesett a kezemből, és elaludtam. A villany is égve maradt... Azt álmodtam, hogy hosszú levelet kaptam Svájcban élő nagynénikémtől, és a levelet most végre először jól el is tudtam. olvasni. Reggel, amikor felébredtem, rögtön rájöttem, hogy a szerencsés fordulatot az okozta, hogy a szemüveg éjszakára az orromon maradt. Attól fogva el- alvás előtt sem tettem le többé a szemüvegemét, és azóta álmomban is kifogástalanul látok. — Az érdekes véletlen nyomán azután újabb felfedezést tettem — folytatta Sepfegi. — Rájöttem, hogy a nappal megszokott egyéni használati tárgyakat sem nélkülözhetem éjjel az ágyban. Minthogy szeretek kirándulgatni és általában jól bírom a gyaloglást, már régebben különösnek találtam, hogy álmomban egy-egy kiadós gyalogtúra után mindig nagyon kifáradok, és reggel kimerültén ébredek. A szemüvegügy után rájöttem, hogy az ágyban is szükségem van lúdtalpbetétre, ugyanis bokasüllyedésem lévén, betétet hordok a cipőmben. Ezekután esténként a vászonból lehasított csikkal könnyedén a talpamra erősítettem a rugalmas műanyag- betétei, és úgy aludtam el. Mondhatom magának, azóta álmomban már többször megjártam gyalog a Hármas- határ-hegyet, sőt voltam a Lajos-forrásnál is, de egyáltalán nem fáradtam el... — Néha vendéglőbe is járok álmomban. Ezzel azonban egy kellemetlen élményem volt. Addig rendszerint az történt, hogy mielőtt még fizetésre került volna a sor, szerencsésen felébredtem. Nemrégiben azonban nem tudtam megelőzni ilyen időzített ébredéssel a főpincér jövetelét, és fizetnem kellett. Igen ám, de kiderült, hogy otthon felejtettem a pénztárcámat! Kínos pillanatok voltak ezek. Rendőrt hívtak, mert hitelezési csalás szándékát tételezték fel rólam ... Azóta lefekvéskor mindig a pizsamám zsebébe teszem a pénztárcámat, és elhiheti nekem, hogy valamennyi ilyen esti mesterkedésem között ez volt eddig a legszerencsésebb fogás ... — Miért? — szóltam közbe. — Azóta nincs ilyen kellemetlen vendéglői kalandja? — Az a legkevesebb! — felelte vígan Sepregi. — De a feleségem nem tud többé kotorászni éjszaka a pénztárcámban! Heves Ferenc ra jutottunk, hogy csakis közösen lehet gondolkodni, tervezni és fölcsillantani azt, ami vonzó. A KISZ-szervezet és az ifjúsági klub kézen fogva kell, hogy megoldja a fiatalok politikai, kulturális művelését, és természetesen a szórakozás sem maradhat ki a programból. Tehát jó szervezeti élet és jó, igényes klubvezetés az alapja a klubéletnek. Hogy a fiatalok azt érezzék, gondoskodnak róluk, maguknak is észre kell venniük azt. ami értük történik. Érdeklődő, a feladatokkal önállóan is megbirkózó fiatalok nélkül csak magukra maradt vezetőket találunk. Ezért persze a vezetők is felelősek ... Szép példáját adták a nagyberki fiatalok az egységes akaratnak, amikor a művelődési házban kialakították a klubot. — Érdekes sorozatot tervez Komáromi Ildikó. — Illem és illetlenség a régi Somogybán címmel dr. Dra- veczki Balázs muzeológus tart előadást klubunkban a Somogy múltja című sorozatban, először. A Kell a jó könyv-mozgalomban nálunk is részt vesznek néhányan, sajnos a »kötelező« könyvet nehezen veszik kezükbe a fiatalok. Éppen ezért sorra vesz- szük azokat a műveket, amelyek a versenyben számításba jönnek, és megbeszéljük ezeket. A megyei könyvtár fölajánlott előadásai közül kérjük a Mikszáth-ról szólót, évforduló lévén, és az olvasási szint is körülbelül itt tart. — Mikor lenne elégedett magával, Ildikó? — Ha el tudnám érni, hogy önállóan is kezdeményeznek; a fiatalok. Simon Márta— Horányi Barna SOMOGYI NÉPLAP Csütörtök, 1972. március 2. 5
