Somogyi Néplap, 1972. március (28. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-15 / 63. szám
A forradalmárokra emlékeztettek. I III j | A forradalmi ifjúsági napok jelentős eseménye, hogy a KISZ most ünnepli megalaku lásának 15. évfordulóját. A? ünnepséget méltóképpen szimbolizálta a Dózsa talpasainak, a 48-as -s a 19-es forradalmároknak a ruhájába öltözött fiatalok »bevonulása«, s aztán az ifjúgárda-díszszakassza! együtt fe'sorakoztak a dísztribün előtt. A nagygyűlés elnökségében helyet foglalt Somogyi József, a megyei párt-vb tagja, a városi pártbizottság első titkára, Dombóvári László, a megyei párt-vb tagja, a Kapos— A kommunista fiatalok ezeket a hagyományokat, eszméket ápolják tavaszi seregszemléjükön — mondotta. Majd beszélt Dózsa eszméiről, amelyek évszázadok múltán is élnek; Petőfi és Kossuth márciusáról, amelynek történelmi etnléke, dicsősége nem kopik meg. A forradalmi eszmékből táplálkozott a dicsőséges Tanácsköztársaság, a 19-ben alakult forradalmi ifjúsági szövetség, a KIMSZ. A szónok emlékeztetett a szabadságharc somogyi napjaira, amikor Jellasics támadása idején 2000 nemzetőrt állított a megye. Harminc éve — a Petőfi-szobornál A Bajza utcai műteremben Pátzay Pál, kétszeres Kossuth díjas kiváló művész a fény felé fordítja a sárgásbarna plakettet, az eredetit. E plakett nyomán készült 1942 márciusában több mint 30 ezer Petőfi-jelvény. — A harmincadik évfordulóra nagy méretben is elkészítik, s március 15-én helyezik el a Petőfi téren — mondja. Pátzay Pál maga is tagja volt a Magyar Történelmi Emlékbizottságnak. Huszon- nyolcadmagával — különböző pártállást! és párton kívüli politikus, író és művész, közöttük Bajcsy-Zsilinszky Endre, Illyés Gyula, Kállai Gyula, Somogyi Miklós, Sző- nyi István — írta alá a magyar nemzethez szóló felhívást. Az immár történelemmé vált eseményekre Pátzay Pál így emlékezik: — A felhívás kibocsátása után jól haladt a március 15-i tüntetés szervezése. Több iap is közölte a felhívást, az üzemekben — hallottam — gyűjtöttek a koszorúkra. Ezekben a napokban telefonált Mihályfi Ernő: kérte, sürgősen formázzak meg egy Petőfi-plakettet, a költő fejét, alatta az 1848-a.s évszámmal. A munkára mindössze két órám maradt, máris jelentkezett az Emlékbizottság küldötte a gipszbe öntött mintáért, s vitte az éremkészítő Ludvig-céghez. A rá következő napokban háromszor kellett újabb rendelést adni az üzemnek, alig győzték a jelvények nyomását. A plakett fényképét több lap szintén közölte azzal a felhívással, hogy a március 15-i tüntetésen mindenki gomblyukában legyen ott a Petőfi-jelvény. Akkoriban a Ganz-gyár mögött laktam, s reggel örömmel láttam, hogy sok munkás kabátján a jelvénnyel ment be a gyárkapun. Szeles vasárnap volt akkor, március 15-én. Az Emlékbizottság tagjaival a Modem kávéházban találkoztunk, onnét kettes sorokban mentünk az Erzsébet-hídhoz, ott várakoztunk. Három óra előtt csendes, majdnem kihalt volt a tér, néhányan már kétkedve arra gondoltunk, talán nem is lesznek többen, hatott az ellenpropaganda, öt koszorút vittünk, az egyiket mellettem Bernáth Aurél tartotta kezében. A szalagon ez állt: »Petőfinek, a magyar értelmiség«. Amikor az Emlékbizottság koszorúival elindultunk a szobor felé, hirtelen megelevenedtek, megmozdultak a tér körüli utcák. Rendezett sorokban áradt a tömeg a térre. Jöttek az építőmunkások, a munkások képviselői koszorúikkal, fiatalok, idősebbek. Csendben helyeztük el koszorúinkat. Közben jelszavas táblák emelkedtek a tömeg feje fölé, Kossuth- és Petőfi-arcképek. Eleinte elszórtan, aztán már kórusban zengett: »Különbekét!« Szabad, demokratikus Magyar- országot!« »Le a háborúval!« A mostani Apáczai Csere János utcán indultunk meg a Kossuth-szobor felé. Valaki rákezdett a Kossuth-nótá- ra, amelytől hamarosan zengett a belváros. Ekkor már mögöttünk jöttek riadóautóikkal a rendőrök, s a Láncúidnál a főkapitányságról kirohanó rendőrökkel együtt gumibottal kezdték szétszórni a tömeget. A Petőfi-jelvényről még annyit — mondja a művész —, már a kibocsátás napjaiban elhíresztelte róla a reakció, hogy az nem is Petőfit ábrázolja. Sokaktól rendőrök kobozták el, a tüntetésen mégis nagyon sok ember gomblyukában láttam. Hamarosan idézést kaptam a rendőr-főkapitányságra. Sombor Sch- weinitzer főkapitány-helyettes hallgatott ki. Ilyen kérdéseket tett föl: Ki adott megbízást a plakett készítésére? Mi volt vele a célom? Kit ábrázol, Lenint vagy Petőfit? Megmutattam neki a jelvényt és egy Petőfi-képet, de még akkor sem akart hinni. Arra kért, jegyzőkönyvben is jelentsem ki, s írjam alá, hogy a kis plakett nem Lenint, hanem a költőt ábrázolja. Kijelentettem ... Azóta már megformáztam Lenint is — mutat Pátzay Pál a Dózsa György téren felállított szobor műterembeli mására. Aztán a plakettet vizsgálja, összehúzott szemmel: — Nézze csak meg. így, ebből a szögből, alulról Lenin arcát! Nem vesz észre semmit? A pakett biztosan Petőfit ábrázolja, a szobor biztosan Lenint. Mégis, egyre gyakrabban fedezek fel azonos vonásokat a két arcon... N. T. Dózsa, Kossuth, Latinca eszméinek folytatói Fiatalok fáklyás felvonulása Kaposváron Megnyitották a forradalmi ifjúsági napokat Több euer kaposvári fiatal felvonulása nyitotta meg a forradalmi ifjúsági napok hagyományos rendezvénysorozatát tegnap este hat órakor. A város ifjúsága fáklyákkal, lampionokkal vonult a Kossuth térre, ahol Galamb László, a KISZ városi bizottságának titkára köszöntötte a KISZ hagyományos, tavaszi rendezvénysorozatát Az esemény március tizenötödike megünneplésével kezdődik, és április negyedikén — hazánk fel- szabadulásának évfordulóján — fejeződik be. Ez az ünnepségsorozat az idén a Dózsa- évfordulóval is bővül, hiszen 500 éve született a nagy parasztvezér. vári Járási Pártbizottság első titkára, Stier Sándor, a KISZ kb tagja, a megyei KISZ-bi- zottság első titkára, dr. Várko- nyi Imre, a megyei tanács elnökhelyettese, Rostás Károly, a városi tanács elnöke, és a megyeszékhely fiataljainak képviselői. Nagy költőink népünk forradalmi tavaszairól írott verseit szólaltatták meg a Táncsics Gimnázium dákjai — Petőfit, Adyt, Tóth Árpádot —; 1848, 1919, 1945 forradalmi hagyományairól és e hagyományok folytatóiról, a fiatalokról szólt Havasi Béla, a KISZ központi bizottságának osztályvezetője, az ünnepség szónoka. • Szólt a Tanácsköztársaság somogyi földfoglaló mozgalmairól, s emlékeztetett a Tanácsköztársaság somogyi mártírjaira, akik életüket áldozták a forradalomért. A 15 éve alakult Kommunista Ifjúsági Szövetség ezen a forradalmi úton halad tovább. »A három tavasz tanulsága számunkra az, hogy felépítjük hazánkban a szocialista társadalmat — mondotta. — S ehhez a feladathoz így fogalmazta meg a jelszót a múlt év decemberében ifjúsági szövetségünk VIII. kongresszusa: »Jobb munkával, nagyobb tudással a szocialista Magyarországért!«. Mit jelent számunkra ez a jelszó? A szocializmus magasabb szintű építését; azt, hogy művelt, szakmailag képzett, dolgos közösségi és szocialista gondolkodású emberekre van szükség. Mert csak ilyen tulajdonságokkal rendelkező ifjúság képes folytatni az apáink által elkezdett szocialista építést.« Ezeknek a gondolatoknak a Jegyében nyitotta meg a somogyi forradalmi ifjúsági napokat a KISZ kb osztályvezetője. A honvédség KISZ- fiataljáinak díszsortüze és az összegyűlt fiatalok közös éneke zárta az ünnepséget, g ^ 1942. március 15-ének krónikájából 1 A A O tav'aszán a magyar IV(rZ politikai élet egész levegőjében érződött, hogy egy más március következik. Még a polgári ellenzéki pártok is fölismerték, hogy ez a március 15-e más lesz, mint a többi. A Történelmi Emlékbizottság február végi felhívásának nyomán, a Kommunisták Magyarországi Pártja felvilágosító és mozgósító munkájának eredményeként a munkásság már hetekkel korábban készült március 15-e méltó megünneplésére. A párt röpcédulái és a Szabad Nép márciusi száma a munkásosztályt 1848 forradalmi örökösének nevezte, és szabadságharcra buzdított a németek és hazai bérenceik ellen. A szakszervezetek, a munkás kulturális és sportegyesületek aktivistáit a kommunisták agitációs, valamint szervező munkájának eredményeként áthatotta a forradalmi március tüze. Az üzemekben koszorúkra gyűjtöttek, zászlókat, jelszavas táblákat, Petőfi-, Táncsics-, Kossuth- és Adydcépeket készítettek. A jobboldal is érezte, hogy válaszúthoz érkezett. Ezt mutatja, hogy a szociáldemokrata Peyer és a kisgazdapárti Nagy Ferenc szembefordult a készülődéssel. A Történelmi Emlékbizottság tagjai közül többnek az volt a fő gondja, hogy időben visszavonja aláírását a kiáltvány alól. (A Történelmi Emlékbizottság, mint ismeretes, a KMP kezdeményezésére alakult meg, s zömében a nemzeti eszméhez, a függetlenségi gondolathoz a későbbiek során is hű maradt politikusokból, írókból, tudósokból, újságírókból állt.) A március 14-én este a Vigadóban tartott forró hangulatú Petőfi-est már előszele volt a másnapi tüntetésnek. Az ünnep délutánján a munkások szervezeteikben találkoztak, és onnan vonultak a Petőfi tér környéki utcákba. Miután a Történelmi Emlékbizottság tagjai a szobor felé indultak, a környező utcákból némán, ünnepélyesen megindult a tömeg is. A Pe- tőfi-szobor talapzatára az ipari munkások nevében Katona János bőripari munkás és Somogyi Miklós építőmunkás, a Független Kisgazdapárt részéről Bajcsy-Zsilinszky Endre, a Nemzeti Parasztpárt nevében tek. A rendőrök a Kommunisták Magyarországi Pártjának tagjait keresték. A tüntetők adatait följegyezték és — a politikai priuszosok kivételével — mindenkit elbocsátottak; az igazoltatott kommunistákat azonban több rendőrkopó is követte. A jobboldali szociáldemokraták is hozzásegítették Horthy politikai rendőrségét, hogy a kommunisták nyomára vezessék őket és — a baloldali szociáldemokratákkal együtt — kiszolgáltassák a rendőrségnek. A tüntetés számos, messze mutató politikai és történelmi tanulsággal szolgált. így a jobboldali szociáldemokratákról ismét bebizonyosodott, nogy kritikus helyzetben cserbenhagyják a munkásosztályt, a dolgozó népet, és a horthysta reakció oldalára állnak. Az is Peyernek és társainak lelkén szárad, hogy szándékosan leszűkítették az emlékezetes tüntetés munkás tömegbázisát. A harminc évvel ezelőtti nagyszabású tüntetés akkor zajlott le, amikor szerte Európában náci csizmák koppantak, hazafiakkal teltek meg a börtönök, spiclik és besúgók leselkedtek mindenütt. Elég volt egy bíráló megjegyzés, s az elégedetlenkedő máris internáló táborban találta magát. Ennek tükrében különösen nagy jelentőségű az 1942. március 15-i tüntetés, annak demonstrálása, hogy a Horthy-fasiz- mus sem tudta kiirtani a magyar nép forradalmi szellemét, s népünk legjobbjaiban elevenen élt a forradalom és a szabadságharc eszménye. A nagy tüntetés bebizonyította, hogy e tömegeknek volt hivatott szervezőjük és vezetőjük: a Kommunisták Magyarországi Pártja. Az is bebizonyosodott, hogy a kommunisták és az ellenzéki pártok közötti ideológiai különbség nem lehet akadálya a függetlenségi harc közös frontja kialakításának. így vált a harminc év előtti nagy tüntetés a népfront- mozgalom, a nemzeti összefogás történelmi példájává, az antifasiszta és háborúellenes nemzeti összefogás erőforrásáB. B. Pátzay Pál Petőfi-plakettje. Kovács Imre, a haladó értelmiség megbízásából Bernáth Aurél festőművész helyezett el koszorút A terv eredetileg az volt, hogy a Petőfi-szobornál csak néma tüntetés lesz. Utána a tömeg a Kossuth-szoborhoz vonult volna, hogy ott bontsa ki transzparenseit, emelje magasba jelszavas tábláit, tüntessen a háború ellen. A Petőfi téren azonban a hangulat már olyan parázslóvá vált, hogy elég volt egyetlen kiáltás: »Le a háborúval!« — s kirobbant a viharos erejű tüntetés. Egy másodperc alatt előkerültek a transzparensek, a jelszavas táblák, a magyar szabadságharc hőseinek arcképei. Az egész tér egy csapásra zászlódíszbe öltözött, és elemi erővel zúgtak a jelszavak: »Vesszen Hitler!«, »Vesz- szen a háború!«, »Különbé- kétt!«, »Munkásegysúg!«, »Munkás—paraszt szövetség!«, »Éljen a független, szabad, demokratikus Magyarország!«. A tüntető menet ezután elindult a Kossuth szobor felé. A Történelmi Emlékbizottság jobboldali tagjai — gróf De- sewffy Gyula és Kovács Imre — kiálltak a sorból. A tömeget, melyhez menetközben sok utcai járókelő is csatlakozott, ekkor már a kommunisták vezették ... Amikor a nyolc-tízezer főnyi menet a főkapitányság épülete elé ért, riadóautós rendőrök állták útját. Az épületből gumibotos rendőrök rohantak elő. A rendőrroham a tüntetőket a mellékutcába szorította; több száz tüntetőt a ‘ vá. főkapitányság épületébe terelígy történt • • • SOMOGYI NÉPLAP Szerda, 1972. márcliM 15. 5
