Somogyi Néplap, 1972. február (28. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-23 / 45. szám

MÉG A KARZATON IS ÁLLTAK Választógyülés Kaposváron — Itt már csak álló­hely jut nekünk — állapította meg az ajtóban valaki a ké­sőbb érkezettek közül. A Ha­zafias Népfront városi bizott­ságának hatra hirdetett válasz­tógyűlésén a részvevők már hat óra előtt tíz perccel zsú­folásig megtöltötték a Kapos­vári Városi Tanács nagyter­mét. Az elnökségben helyet fog­lalt Németh Ferenc, a megyei pártbizottság első titkára, Szi­geti István, a megyei pártbi­zottság titkára, országgyűlési képviselő, Somogyi József, a városi pártbizottság első tit­kára, Kocsis László, a megyei pártbizottság osztályvezetője, a Hazafias Népfront megyei bizottságának elnöke, a megyei párt-vb tagjai; Rostás Károly, a városi tanács elnöke, Varga Károly, a HNF megyei bizott­ságának titkára, országgyűlé­si képviselő, Kosztolánczi Já- nosné országgyűlési képviselő, dr. Kanyar József, a Hazafias Népfront városi bizottságának elnöke, dr. Takáts Gyula Jó- zsef Attila-díjas költő, Szent- györgyi Mária, a Pamutfonó­ipari Vállalat Kaposvári Gyá­rának fonónője és Büchler Ta­más, a Fővárosi Finommecha­nikai Vállalat Kaposvári Gyá­rának dolgozója. Hotter István, a HNF városi bizottságának titkára beszá­molt az elmúlt négy év ered­ményeiről, munkájáról. Öröm­mel állapította meg, hogy a bizottsági üléseken csak a vá­lasztók és választottak jó kap­csolatának kialakulásához. Számszerűen ki sem lehet mutatni, hány panaszos ügy­ben járt el a népfront kisebb- nagyobb eredménnyel. To­vábbképzést szerveztek a női tanácstagok részére. A Tegyük szebbé Kaposvárt! népfront­körzetek közötti versenymoz­galom a társadalmi munka tel­jesítésében hozott szép — csaknem kétmillió forint érté­kű — eredményt. Üj lehetősé­get és formát teremtett ezen a téren a Szocialista brigádok az óvodáért mozgalom, amely­nek sikere bebizonyította le­het számítani a város lakossá­gának megértésére, támogatá­sára. A népfront tudatformáló és művelődéspolitikai szempont­ból fontos szerepét biztosítot­ták a rendszeres politikai ok­tatások és a megyei művelő­dési házzal közösen megrende­zett pedagógiai szabadegye­tem, melyek a szülők nevelési módszereinek fejlesztését szol­gálták, de szerveztek kereske­delmi, közgazdásági, egészség- ügyi, gyermek- és ifjúságvé­delmi, valamint jogi, törté­nelmi és művészeti témájú előadásokat is. Három honismereti szakkör működött, és négy üzemben folyt krónikaírás. Szociológiai felmérést végzett a bizottság a munkaerő-vándorlás okainak feltárása végett. Nem feledke­zett meg a bizottság a nő- és ifjúságpolitikai irányelvek ér­vényesítéséről sem. A nők ér­dekében végzett munka a nép- fronttevékenység szerves ré­szévé vált. Háztartási albizott­ság foglalkozott a háztartási munkát megkönnyítő szolgál­tatásokkal és a nőket érintő kérdésekkel. A titkári beszámoló után Lévai József, a Természetjáró Szövetség elnöke szólalt fel először — a társadalmi munka szervezésének nehézségeivel kapcsolatban. Tölgyesi Zoltán pedagógus a Petőfi utcai iskola várható átépítésének ügyét ve­tette föl. Márkus Sándorné a karzatról jelentkezett, és a Gyertyános-völgy sorsáért ér: zett aggodalmának adott han­got. Bodor Ferenc a Toldi ut­ca bűzös szemétdombjára hív­ta fel a figyelmet, Járányi Gyuláné, a nőbizottság elnöke pedig a nők helyzetéről be­szélt. Felszólalt Rostás Károly ta­nácselnök is, és a tanács meg a Hazafias Népfront közötti együttműködési szerződés fon­tosságát hangsúlyozta. Németh Ferenc a megyei pártbizottság nevében köszön­tötte a jelenlevőket, majd a Hazafias Népfront tevékenysé­gének jelentőségét méltatta, javasolta a városi tanácsnak, hogy a választógyűlésein el­hangzott észrevételeket soron kívül vegye számba. Somogyi József, a városi pártbizottság első titkára a »társadalmi fehér foltok-« meg­szüntetésének fontosságát emelte ki. A hozzászólások után a népfront városi bizottságá­nak tagjaira tett javaslatot a korelnök és Járányi Gyuláné, valamint Büchler Tamás, a Fővárosi Finommechanikai Vállalat dolgozója. A jelenle­vők egyhangúan megválasztot­ták a 77 tagú bizottságot és a 28 megyei küldöttet. A vá­lasztógyűlés után került sor a bizottság alakuló ülésére. Varga Károly, a népfront me­gyei bizottságának titkára ja­vaslatot tett az elnökség tag­jaira, majd dr. Kanyar József, a bizottság újraválasztott el­nöke rövid programbeszédet mondott. R. Zs. Az első rekord Tudományos művek, népszerű szakkönyvek a mezőgazdasági könyvhónapon lóban, fontos és időszerű prob­lémák kerültek a testület elé. Hiányosságként említette vi­szont az ülések rendszertelen­ségét. Hét társadalmi bizottság dolgozott állandó jelleggel egy- egy szakterületen, valamint különböző klubok és akcióbi­zottságok tevékenykedtek az adott rendezvények igényei­nek megfelelően. Jól mutatja a mozgalom öntevékeny kezdeményezésre sa^kglló jellegét a »népfront- fórum«. A széles körű, demok­ratikus keretet biztosító ren­dezvény sikere indokolja a jö­vőben a fórum továbbfejlesz­tését. Tanácstagi és képviselői be­számolók szervezésével nyúj­tott segítséget a bizottság a vá­A MEZŐGAZDASÁGI könyv­hónap derekán járunk, ebben az évben is — mint minden esztendőben — igen gazdag szakirodalommal ajándékoz­ták meg a kiadók a mezőgaz­daság dolgozóit, vezetőit, a mezőgazdasági szakma iránt érdeklődőket. A sok hasznos, érdekes olvasnivaló közül ne­héz a választás, ezúttal mind­össze néhány kiemelkedő mű­re szeretnénk a figyelmet irá­nyítani. A tudományos művek közül mindenképpen figyelmet ér­demel Kárpáti Zoltán—Terpó András Alkalmazott növény- földrajz című munkája. Ebben a témakörben ez az első ma­gyar nyelvű mű. A könyv két nagyobb részre különül. Az első részben az alapfogalma­kat, az alapvető ismereteket tárgyalják a szerzők, míg a másodikban a tudományág gyakorlati kapcsolatát, alkal­mazását elemzik. Nemcsak a szakma művelőinek, hanem az egyetemeken tanulóknak is nélkülözhetetlen segédesz­közévé válik ez a munka, hi­szen a növényföldrajz ma már önálló tantárgy lett. A közelmúltban kapott tá­jékoztató szerint Barcson a könyvhónap legkeresettebb műve Prohászka Ferenc Szőlő és bor című munkája. Hozzá kell tenni nyomban, hogy nem csupán barcsi jelenség ez, hi­szen a könyvnek ez már a nyolcadik kiadása, és az eddig megjelent összes példány szá­ma eléri a kétszázezret! Ez a Foglalkoztatják tény eddig példa nélküli re­kord; a Mezőgazdasági Könyv­kiadónak ez az eddigi legna­gyobb példányszámú kiadvá­nya. Természetesen a kiadá­sok során a mű mind szerke­zetében, mind stílusában min­dig javult, finomodott. Ma már az átdolgozott kiadás több mint egymillió kisterme­lőnek ad szakszerű, pontos út­baigazítást, de megfelel az üzemi termesztők tájékoztatá­sára is. KERTÉSZETI témájú, de egészen más jellegű Mészáros Zoltán—Szabó Dezső Törpe kaktuszok című munkája. A kaktusz érdekes, és sokak ál­tal hobbyszerűen gyűjtött nö­vény. Ez könyv kiegészítője a nemrég megjelent Virágzó kaktuszok című munkának. Nemcsak a botanikai alapfo­galmakat, a kaktuszfélék rendszerét ismerteti, hanem magába foglalja a kaktuszne­velés leglényegesebb tenniva­lóit is. Az ízléses kiállítású kötet méltán tart számot nagy érdeklődésre. Devizát jelentő tanfolyam Ügyesség, szakértelem, sok gyakorlat. Figyeltem őket, a szövőállványok között, amint ismerkedtek a kézi csomózású selyemperzsa szőnyegek készí­tésével. Mesterük, a 18 éves Tillinger Erzsébet, egyik állványtól a másikig járt. Mutatta a fogá­sokat, biztatta, segítette az asz- szonyokat. Igyekezett őket be­vezetni a szőnyegszövés titkai­ba. Amikor megkértem, mu­tassa meg, hogyan végzi ezt egy »menő« — elámultam. Szemmel alig tudtam kísérni a mozdulatait, olyan boszorká­nyos ügyességgel dolgoztak az ujjai. A nálánál évekkel, évti­zedekkel idősebb asszonyok is megfogadták a munkára vo­natkozó tanácsait. Nem vélet­len, hogy a Budapesti Kézmű­ipari Vállalat őt bízta meg a somogysámsoni tanfolyam ve­zetésével. Mi is történt tulajdonkép­pen? Egy évvel ezelőtt az áfész küldöttgyűlésén kérték a nő tagok, segítse a szövetke­zet olyan munkalehetőséghez az asszonyokat, amellyel ott­hon, a háztartási munka mel­lett is kereshetnek pénzt. A megalakult nőbizottság — Ba­logh jzsefné vezetésével — magáévá tette az ügyet. A munka diótöréssel kezdődött. De ez csak időleges, nem ál­landó foglalkozás volt. Üjabb munkát kellett keresni. Leve­tet ítanácsnak k*-‘ ”• * ’ ■ ■iasszo­nyok is dolgozni akarnak. A válasz megérkezett. Kézi cso­mózású selyemperzsaszőnyeg készítésére van lehetőség. Vál­lalják-e? Tárgyalásokat foly­tattak a budapesti vállalattal, s a »-kézműipari« vezetők meg­ígérték, taníolyamot indítanak, a felszerelést, az anyagot és a szakoktatót ingyenesen adják. Bekapcsolódott és segített ez ügyben a községi nőtanács. Igen, de hol legyen a tanfo­lyam? A községi vezetők fel­ajánlották a pártházat. Január 10-én kibővített nőbizottsági ülést tartottak, aminek ered­ményeként 4 községből 21 asz- szony — többségük Somogy- sámsonból — január 28-án le­ült a szövőállványok mellé. Az első nap elkeseredett volt a hangulat. »Sose tanuljuk meg.« Aztán növekedett a kedv. nőtt a bizalom. A har­madik héten már önállóan vé­gezték a munkát. A minőségre nagyon kell vigyázni, mert minden darab exportra me“y, valutát kan érte az ország. Egy négyzetméter bére 1500 forint. Aki vállalja a bedolgozást, egy hónapos próbaidő után teljes jogú munkása lehet a buda­pesti vállalatnak. Tillinger Er­zsébet véleménye szerint az asszonyok többsége dolgozni fog a vállalatnál. A kezdeményezés máris kö­vetőkre talált, a sámsoni után a nemesvidi körzetben indít tanfolyamot az áfész. D. Z. URH rádió a MÁV szolgálatában Az URH rádiózás bevonult a korszerűsödő vasúthálózat életébe is. Rádiókapcsolat van már a fővárost körülvevő __ ú gynevezett körvasút — összes állomásával, valamint Buda­pest, Hatvan, Miskolc, Nyíregyháza pályaudvaraival, illetve a nyílt pályán haladó mozdonyokkal. Az URH rádiózás könnyíti és gyorsítja a munkát. Ezért az idén kiépítik az URH láncot a Budapest—Szob, a Budapest—Cegléd—Debre­cen—Nyíregyháza—Záhony vonalon is. Képünkön: A kör- vasúti menetirányitó munka közben. Hitehapttak T alán szokatlan lesz Önöknek, hogy mai jegyzetemet egy bibliai idézettel kezdem. (Márcsak a kontraszt kedvé­ért is.) Elég régóta foglalkoztat ugyanis a hitehagyot- tak »természetrajra«, s kezembe került Ésaiás könyvéből egy idézet. Szó szerint ez állt benne: »Fiakat neveltem, s méltó­ságra emeltem, és ők elpártolának tőlem«. Hitehagyottak. Kik azok, és vannak-e közöttünk ilyen emberek? Hogyan élnek és tevékenykednek, ha cselekedeteik, láttán ilyen megbélyegző fogalom jut az eszünkbe? A válasz nem túl nehéz: azokról az emberekről van szó, kortársaink- ról, akik elpártoltál?; korábbi meggyőződésüktől. (S a korábbi alatt nem a felszabadulás előtt uralkodó ideológiákat értem.) Városi gyerek voltam, nem élhettem át belülről a népi kollégisták eszmei lángolással, szenvedélyes küzdéssel és lel­kesedéssel teli életét De egy osztályba jártam velük, s ha te­hettem, részt vettem kisebb-nagyobt? akcióikban is. Tehát is­mertem és becsültem őket. Kevesen kallódtak el közülük. Nagy részük ma is országos, nagy felelősséggel a vállán, má­sok itthon, egyszerűen, de magabiztosan és tántoríthatatlanul állják a sarat. Nem lettek, és sohasem lesznek hitehagyottak. Később más formák, más viszonyok között nőtt. emberré a kétkezi munkás és paraszt fia. Sokan munka után jártak esti tagozatra, szakérettségivel küzdötték tovább magukat. Egyetem, főiskola következett ezután, s tanulmányaikon, ké­pességeiken túl a gyökérből, az osztályhelyzetükből táplál­kozó marxista meggyőződés állította őket felelős posztokra. Közöttük — igaz, többen is voltak — már gyakrabban talál­ni olyat, akiben csorbult a meggyőződés, lanyhult az elköte­lezettség. Különböző okok játszhattak közre... S így lassan eljuthatunk napjainkig. Nem, ne gondoljon senki arra, hogy most valamiféle sűrű festékkel feketére aka­rom mázolni a kék eget. Semmi okom rá, és szerencsére sem­mi ilyenfajta általánosítható tapasztalatom nincs. De azért — önök is tudják — apró és zavaró jelzések igenis intenek arra, hogy jobban figyeljünk és vigyázzunk egymásra. Hogy ne vegyük le tekintetünket például egyetemet végzett ifjaink- ról, egyéniségük alakulásáról. Hogy ne tekintsük egyszer és mindenkorra meghatározónak a világnézeti meggyőződést és áldozatvállalást, a közösségi szellemet és tenni akarást. Életünkkel együtt az emberek is változnak. Észre kell vennünk, hogy — nem megfelelő közegben — legszebb el­képzeléseink is kátyúba juthatnak; hogy az emberekért való jólétre törekvés, céljaink megvalósulása a gyengébb akara- túakból ellenkező hatást — még szembefordulást is — ki­facsarhat. Kik tartoznak a hitehagyottak táborába? Ugye, már Önök is végigpásztázták ismerőseik hadát? Idevalónak érzem azo­kat, akik kérkedve és oktalanul a múltjukból élnek csupán, s mindenáron hasznot akarnak húzni abból, amit sokak hasz­náért cselekedtek. Azokat, akik elfeledték, hogy honnan és miért jöttek, elfeledték küldetésüket. Ide sorolhatók a sértet­tek, akik szilárdak voltak és megingathatatlanok, amíg el nem járt fölöttük az idő, s ma a kívülről kritizálok uniformi­sában tetszelegnek. A »kiábrándulok«, azaz a sohasem volt igazak, akiknek voltaképpen a társadalmi megrázkódtatások idején sem az eszméből, hanem önmagukból kellett volna ki­ábrándulniuk. Ide tartoznak a meggyőződéssel szárnyalókból sanda gyanúsítgatókká sínylett emberek is. De róluk ennyi is elég. B eszéljünk inkább azokról, akiknek »megártott« a jólét; s. az önzés, a kényelemszeretet, a posványos állóvíz imádata kerítette hatalmába őket. Érdekes volna el­gondolkodni azon, hogy mi mehet végbe ezekben az emberek­ben? Mert aligha hiszem, hogy marxistákból anfimarxisták- ká, osztályhűekből szemben állókká, társadalmi rendünk őszinte híveiből ellenlábasokká vedlettek. Ez nem így van. A hitehagyottak cselekvésükkel és egyéni életükkel, magatartá­sukkal és a társadalomfelettiség érzésével kerültek szembe régi önmagukkal. Közelítsük meg jobban őket. Kimondhatom, mert így érzem igaznak; nem az értelmi­ségi munkakörök legjobbjaira jellemző vonásokról szólok. Az »újmódi« magatartás formák ugyanis leginkább a tehet- ségtelenség, a nagyképűség, a tehetetlenség és önállótlanság velejárói. Bizonyára Önök is ismertek olyan egyefemista fiúkat és lányokat, akik igazán hűek voltak osztályukhoz, s tűzzel, szenvedéllyel képviselték övéik érdekét apróbb cselekedeteik­ben is. Tiltakoztak minden ellen, ami igazságtalan, ami sérti az emberek önérzetét. S ha valami mást tapasztaltak, mint ami elveink, társadalmi igazságérzefünk szerint való, felhá­borodtak. Nem az eszme, hanem a gyakorlat, nem a szocialis­ta erkölcs, hanem az attól idegen megnyilvánulások ellen. Azután egy másfajta közegbe kerültek, amely a munka­helyen új »lehetőségekkel« is kecsegtetett. S ez a »bűvkör« bámulatosan rövid idő alatt ki tudja ficamítani a gyengébb­nek bizonyultak igazságérzetét. Ismerek egy falusi értelmiségi fiafalt (Önök is ismerhet­nek ilyet), akinek még alig száradt meg a pecsét a diplo­máján, máris más utakra tért. Ügy indult, hogy rövidesen kezdte szégyellni parasztfejkendős édesanyját. S amikor be­fogadta a »bűvös kör«, azzal folytatódott, hogy a házibulin bugris parasztoknak titulálfa pácienseit. (Azokat, akik án­gyom, Pista bátyám, Mariska néném voltak még néhány év­vel ezelőtt.) \ S azután az egyetemi évek alaft kialakult nagy-nagy el­határozás és buzgalom helyét a könnyebb ellenállás elmélete foglalta el. Már nincsenek közösségi célok, csak én vagyok. Már csak az az abszurd elképzelés sarkallja, hogy társadal­mon kívüliként is teremthet magának társadalmi egziszten­ciát. Diplomájával vagdalkozik — essetek hasra emberek! — (véletlenül se én, aki nektek köszönhetem, hogy tanulhat­tam), s közben a tanácselnök figyelmezteti, hogy egy érdekes szakcikk jelent meg a lapban, amelyet nem ártana elolvas­ni... Lemarad. Éjszakai mulatozás, házibuli és sekélyes pletykák töltik ki az estéit — és lám, mégis ő a kulturált, a műveit diplomás, akire föl kell nézni. Már nem érdekli, hogy van-e járda a faluban, hogy az átalakulás igaz szándékra számító mozzanatai zajlanak le szinte naponta, hogy mit gon­dolnak az emberek, s mire válaszolhatna ő, miben lehetne a segítségükre. Anyagiakat hajszol — önmagáért, s ez, úgy érzi, betölti egész életét. »Eszmei« alapja: minél kisebb be­fektetéssel a lehető legnagyobb erkölcsi és anyagi hasznot húzni a társadalomból... Hát ilyen emberek a hitehagyottak. K iemelkedni az átlagból, a középszerűségből — nemes törekvés. Munka és áldozat, elkötelezettség és hűség nélkül azonban nem megy. S ha a társadalom rendre elítélné, megvetné a hitehagyottakat, meggyőződésem, hogy visszavezethetők a közösséghez vezető útra, amelyen elindul­tál?. Mert szükség van rájuk, mert nemcsak kiemelkedő te­hetséggel, hanem szorgalommal, apró, hétköznapi tettekkel is egymás megbecsülésével is lehet maradandót és értékeset alkotni Jávori Béla. SOMOGYI NÉPLAP Sr-erda, 1972. február 23.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom