Somogyi Néplap, 1972. február (28. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-13 / 37. szám
KÖZMŰVELŐDÉSI TERVEK Klubok, szakkörök Siófokon Siófok sokat gazdagodott, város lett. Sok embernek az aranybánya szimbólumává vált a Balaton fővárosa. Nem számolhatnak egyelőre Ilyen tényekkel a közművelődés irányítói. Siófok művelődési intézményhálózata elmaradott. A Kálmán-emlékszobán, a könyvtáron kívül városi intézmény nem létesült, örökségként sincs. Siófok 1972. évi közművelődési terve mintegy negyven vállalatra épül. Ebből a szempontból nézve a város közművelődési helyzetét, a tárgyi feltételek bizonyos fokú javulásáról beszélhetünk. Ez adta az alapot az új tervhez is, amely a napokban készült el. Az intézményhálózatot pótolja most az a néhány klub, melyet a vállalatok hoztak létre az elmúlt időszakban. Saj-. nos, hozzá kell tenni, közülük csupán egy felel meg a követelményeknek. Az áfész Bala- ton-klubja dolgozik terv alapján, a többi alkalomszerűen működik. Mégis — azt mondják a siófoki művelődésügyi osztályon — előrehaladás, hogy egyáltalán van a fiataloknak klubjuk. Most már az lesz a feladat, hogy ezekben tartalmas élet folyjon. Jelentősen megnőtt a város lakosságának a száma az elmúlt években. Az új siófokiak között szép számmal találunk műszakiakat is. Ezért érthetetlen, hogy egyetlenegy műszaki témájú TIT-előadás hangzott él — utal a TIT-előadások aránytalanságára Giay László. Ugyancsak kevés művészeti témájú előadást jegyeztek föl a statisztikában, ellenben bőven volt jogi. Az aránytalanság nemcsak a témákban, hanem az előadó személyeknél is jelentkezett. Ügy is mondhatjuk, van, aki monopolhelyzetiben van, évente nyolcvan előadást tart, mások — egyet sem. A város 1972-ben többet vár a TIT-tőL Javasolja, hogy több mezőgazdasági és idegen- forgalmi témájú előadást tartsanak. A legtöbb lehetőség Siófokon a klub- és szakköri életre van a központi intézmény hiányában, a kis helyiségek birtokában. Erre irányítja a figyelmet Siófok 1972. évi közművelődési terve. Egy konkrét elképzelés. Évente nagy hiány van hajóasztalos-szakmában. A MAHART létesítsen Siófokon egy modellező szakkört, a fiatalok kedvet kaphatnak itt majd a szakmához és megoldódik a munkaerőhiány is. Mellette sokan hasznos ismeretekkel gyarapodhatnak, ha nem is a szakmában kívánnak elhelyezkedni. Nagyon rövid idő alatt mintegy tizennyolcezerre emelkedett a siófoki lakosok száma. A közművelődési terv foglalkozik azzal is, hogy az új lakők közül nagyon kevesen ismerik új környezetüket, Siófokot, annak környékét, az új dolgozók közül az új munkahely történetét. A Kőolajvezeték Vállalat, a halászati vállalat, a vízmű jó példával áll az élen: megjelentették történetüket. Ez is hozzájárul a város közművelődési életéhez. Siófok története vár most megjelentetésre. Mi a végső tapasztalat Siófokon, és mi a fő cél 1972-ben? A vállalatok részéről megvan az érdeklődés a művelődés iránt, fordítanak is rá pénzt, időt. (Kétszáz színház- bérlő jár például a városból Székesfehérvárra.) De mivel a vállalatoknál nincs főhivatású népművelő, hiányzik a munka egyeztetése városi és talán még vállalati szinten is. Az új terv ezen is segíteni kíván. Xvli hiányzik a siófoki tervből? Egy minden bizonnyal: nemcsak jelentős vállalatok épültek be a város életébe, jól működő termelőszövetkezetek is vannak itt. Róluk a siófoki közművelődési terv nem beszél. (Folytatjuk.) Horányi Barna Jó estét nyár, jó estét szerelem A filmalkotás jottányit se maradt el az irodalmi mű mögött. A Jó estét nyár, jó estét szerelem című tv-játék alkotóit »kézen fogta« az eredeti mű, de okosan, »játszani is engedve«. Messzire ragad ez a film... Innen, a csatakos télutóból valóban átrepít bennünket a nyárba, a forróságba, a kalandok és hűs sörök, a fehér ing alatt izzadó emberek, tarka külföldiek világába. Hogyan állunk a külföldiekkel? Hogy áll velük a vendéglátóipar? Hogy áll velük az őket bámuló gyerek (visszacseng a cinikus-gyerekes filmbeli idézet: »... hej burzsoá, hej proletár...«), és hogyan állnak lányaink, akiknél széles a tarifa: egy pár nylonharisnyától a holtomiglan-holtodiglanig? Egy éjszakától egy egész életig. Hogy állnak a kisemberek, munkások, hivatalnokok, mérnökök, akik mielőtt örök nyugovóra térnek, szeretnék tudni, hogy gyermekük jó partit csinált... Ez persze a felület. Fejes Endre nem a kérdések felszínén, hanem a válaszok — a lehetséges válaszok — mély rétegeiben kutat és keres. Mert a felület mögött görcsös rög- ződések, álarc mögötti hiénatekintetek, a szerelmet és a testiséget eszközként felhasználó ösztönök mozgatta szokások lapulnak. S szinte kiáltássá erősödik: nem, nem démonok, nem extra hősök; egyszerű, mindennapi emberek ők. Közülünk valók, körülöttünk élők. Látszólag egy ember csupán a megfontolt szélhámos, a külföldi diplomatát adó, szinte beteges kisebbrendűségi érzéssel küszködő, sötét ruhás fiú. Az alaphelyzet így alkalmas lenne kabaréra, komédiára, még tragikomédiára is. Az alkotók egyszerűen — a tragédiát választották. S nem is igénytelenül. Emlékeznek még a szilvát vásároló »kis görög« könyörgő tekintetére? Remegő hangjára? Ehhez a játékhoz túl nagy kurázsi kellett, és belülről túl nagy a félsz. A szép és üde boltoslányok mint egy görög tragédia incselkedő kara bátorítják, vigasztalják __ Mai Prométheusz ő, aki szeretné m aga köré rabolni a fényt, a halk cigányzenét, az eleganciát, a pincérek meghajlását és a szép nőket. A nők szépségét A nyár forróságát, amely feledteti a téli esték egyhangú szomorúságát, a köhögős szakit, az ex-sztahanovistát, a konyha szagát és a kiabáló háziasszonyt. Munkásgyerek, akit bűvöletébe ejt egy idegen világ, aki szeretne megalázni és birtokolni. Ennél nagyobb »hübriszt« — gőgöt — nem hordoztak a görög tragédiák hősed sem. Akiket megszólít, mániákus, eszelős hittel akarják hinni, hogy végre eljött az álruhás herceg egy görög diplomata képében, eljött a gazdagság. Fejes szándékosan nem rajzol pozitív hőst. Inkább figyelmeztet. Ez az emberfaló, emberszédítő kispolgáriság ott ólálkodik az utcán, a levegőben, spórái szinte terjednek a levegőben. Messzire ragad ez a film, hogy mind többször és mindig más úton visszatérjünk hozzá. SKMSt 53&W Disznót olt a televízió Forgatás Kisbáron Megszállták a falut — A foxi instrukció nélkül is ugat — Drága a fűszer Hajnali falukép. Hosszúfurulya hangját halljuk. A kamera lassan körbefordul a néptelen falun. A képen áttűnik a cím: Disznótor Kisbér- apátiban. így kezdődik majd a film. Most azonban csak a hajnali falukép igaz. Hosszúfurulya helyett gyors instrukciók: Csendet kérek! Felvétel indul! A filmesek megszállták, a falut. A tv negyventagú stábja disznót öl ezen a ködös reggelen. De lehet, hogy addigra föLszálL a köd? Majd meglátjuk. Stáb van, disznó is van, az ólat kimeszelték, lihegve megérkezett a krónikás. Julikat és Zolit filmezik az alsó fertályban. Itt fönt a dombtetőn már előkészítették a helyszínt. Három üstben is lobog a víz, itt a bontószék, a teknő, a bárd, a nagykés, amelyek hatalmasra nőnek majd a gyerekszemek előtt, ha ideérnek köszönteni a ház lakóit: Molnár Miklós operatőr Julika, az egyik főszereplő Hiipp, hopp farsang / Itt ölik az ártányt / Nem adják a máját, / Csak a szalonnáját. De addig még sok gőz elszáll a katlanokból... Az asszonyok forró teát hordanak körbe.. — Huszonöt perces, színes normálfilm készül. De nemhogott valaki a mikrofonba, tetszésnyilvánításával megelőzve a díszbemutatót. Röfi mit sem sejt az ólban. — Mennyibe került ez a szép állat? — kérdezem a felvétel szünetében. — A, semmi' A disznót a konyhában, iszogat csendesen. Társai, a gazda meg a »fogd- megek» terveznek. — Én majd megemelem egy kicsit a faránál, mert hogy egy súlyban vagyok a disznóval. — Ezt a tsz-elnök mondja, aki most egy kicsit alacsonyabb beosztást kapott. A másik: — Csináljunk vele egy kis grimbuszt, hogy sokáig réjjon ... Bánki Iván a film rendezője. Nyugodt, nem most dolgozik először operatőrével. Minden részletet aprólékosan megbeszélnek. S a szereplőkkel is, akik a kisbárapáti együttes tagjai mind. De mennyivel más ezeket a szokásokat színpadon föleleveníteni! A fáradhatatlan Tóth Lajos tanító is tudja ezt Az ő néprajza anyagára és szervezőkészségére épül a film... Tizenegykor vendégek érkeznek Budapestről. A tv néhány vezetője csalódva néz körük sehol egy vérnyom. Röfi még az ólban, de már türelmetlen. Valaki kajánul megszólal: Legalább a perzselést várjátok meg... Derültség. Ebéd aligha tes* Röfi bői. Sok apró részlet után közeledik a »nagyjelenet«. Valaki megjegyzi: azzal nem lehet babrálni. Ha egyszer kínozták a disznót, bele ám a kést... Az operatőr próbálkozik: — Nem lehetne először dublőz- zel végigcsinálni? A rendező is kezd nyugtalankodni: — Vissza lehet-e vinni • disznót az óiba? — Mikor leszúrták? — Nem. Akkor, ha nem úgy jön, ahogy szeretnénk... És mit tesz — a tv? Szegény Röfit háromszor hurcolják ki az ólból, háromszor döntik oldalra, amire egyszer sikerül jól elkapni. De szúrni csak egyszer lehet A rendező félrefordul: — Látjátok, ezért nem lettem sebészemről... A konyhába beóflálkodik egy filmes. Krumplit hámoznak az asszonyok. — Aligha lesz ebéd... — mondja a fiú. — Nyugodjék meg, nem marad el. — Mi lesz ebédre? — Disznópörkölt. — Ebből a disznóból? — Pehogy, abból, ami tegnapról Az operatőr mellett Bánki Iván rendező. csak dokumentum a disznóölésről, a torról, hanem művészi erővel fölelevenítik a hozzá kapcsolódó népi szokásokat és dallamanyagot is. Titkos terv — de azért elárulta Lengyelfi Miklós, a film szerkesztője —, hogy ezzel akarnak részt venni az Aranyhárfa nemzetközi folklór-filmfesztiválon. Most az alkotás izgalma érződik, s a forgatás humora is, melyet nem »leleplezésként«, de élvezettel jegyez a ceruza. Próba, próba, főpróba. Felvétel — ugyanarról háromszor is. Van, amikor a Foxi kutya helyezkedik rosszul, bár az ugatást rendezői instrukció nélkül is tökéletesen ismétli. Máskor a fénnyel van baj, vagy a népes közönségből viA harmadik próbálkozás tsz adta. De a fűszert... azt nekünk kellett megvenni. Molnár Miklós az operatőr. Szerényen kér elnézést, amikor újra meg újra elölről kezdi a dolgokat. Fénymérőjével kilométereket gyalogol a kis udvaron a kamera és a téma között. Orbán Julika és Tóth Zoli — a két főszereplő — kitűnően dolgozik. A kislány rácsodálkozik a Jupi- ter-lámpákra. — Micsoda ol- tőri nagy fény van itt... De nem sokáig. Már kilenc óra, s a tíztonnás agregátor csődöt mond. Nem baj. Filmen délben is lehet hajnalhasadást produkálni. De fény azért kell. Mire rákötnek az oszlopra, egy óra is elmúlik talán. A böllér csak ül a meleg Imre bácsi, a népi énekes megmaradt a zárszámadásból ... A falu igen nagy szeretettel fogadta a filmeseket. Négy nap a forgatás, a java még hátravan. De kíváncsiskodni eljött már Tóth Imre bácsi meg Tobak Mihályné is, akiknek az igazi nagy toron jut majd a főszerep, ök énekelnek a legtöbbet népi dallamkincsünkből, s hogy hányszor »békülnek ki« poharazgatás közben, azt csak a rendező tudhatja előre. Népi mondókák, rigmusok hangzanak el, nyársdugás és táncoló gyertyásmenet zárja majd e kedves hangulatú szines filmet. S a két kisgyerek — aki előtt leperegtek az események — gyertyákat vis* a disznóólhoz, s játékos szomorúsággal énekli: Hipp, hopp farsang / Itt ölték meg az ártányt / Nem adják * máját / Csak a szalonnáját. Jávori Bél» IONOQT1 Nlrr.AP •mumm. 2MS. üabméa li. _ 5
