Somogyi Néplap, 1972. február (28. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-11 / 35. szám

SZIGOR ES EMBERSEG A két fogalom nem zár­ja ki egymást. Inkább erősíti. Mindkettő az emberért van: a konkrét egyénért és a közös­ségért. Az egyik a törvények, a szabályok, a rend pontos betar­tásának igényét hordozza, a másik a jóindulatot, a segítő­készséget jelenti, elsősorban az arra rászorulókkal szemben. De tágabb értelemben az em­berről való maximális gondos­kodást, megfelelő körülmé­nyek teremtését — a szigor megalapozott alkalmazásához. »Az 1971. évi adatok alap­ján az üzemek rendszeresen minősítik a dolgozókat. Akik egész évben alacsony teljesít­ményt értek el, vagy selejtjük az előirányzatot jelentősen meghaladta, azokat — ha szor­galmuk kielégítő volt — a gyá­ron belül, képességeiknek megfelelőbb területre irányít­juk, a többit pedig elbocsát­juk. Szivattyú-mérő üzemünk­nél ez a dolgozók tíz százalékát érinti.« (Részlet az elektron­csőgyár 1972. évi tervéből.) Nagy Lajosról, a gyár igaz­gatójáról azt mondta az egyik adminisztratív beosztottja, hogy csak a fizikai munkáso­kat becsüli. Az irodában rit­kán látni, annál többet az üze­mekben. — Mindenkit egyaránt tisz­telek, valamennyi dolgozó munkáját fontosnak tartom. Nem tagadom azonban, hogy a tapasztalt szakmunkásokat gyakrabban megkeresem, mert sokat segíthetnek a fejlesztés­ben. — Gondolom abban Ss, hogy a fokozottabb szigor ne okozzon törést a gyár életé­ben. — Tesmésaetesea, — Az alkalmatlanság miat­ti elbocsátás ritkán szereplő kifejezés a tervekben. Hiszen a vállalatok, üzemek mun­kaerőhiánnyal küzdenek, és ha valaki az egyik helyről ki­lép, könnyűszerrel talál akár több munkahelyet is. — Valóban, tavaly nálunk is mintegy 300 fő hiányzott, és még jelenleg is 50—60 dol­gozót kellene felvennünk. Mégis kénytelenek voltunk szigorító intézkedéseiket hoz­ni. Tavaly ugyanis az építke­zések, a költözködések miatt lazult az amúgy sem feszes munkafegyelem. Sokan nem használták ki a munkaidőt 10—15 perccel a műszak vége előtt a kapunál tolongtak, sok volt a csellengő, nagy volt a szervezetlenség. Ha va­lakire aztán erősebben rászólt a művezetője, azzal fenyege­tőzött, hogy kilép. Többen meg is tették. Nem sajnáljuk őket. Azt tartjuk, hogy in­kább kevesebben legyünk, de jobban dolgozzunk. A mun­kájukat elégtelenül végzők ugyanis azonkívül, hogy nem termelnek rendesen, még tár­saikra is kedvezőtlen hatással vannak. — Több mint egy hőnap telt el 1972-ből. Milyen konk­rét intézkedéseket hoztak ed­dig? — Szivattyúüzemünkben tíz dolgozót találtunk alkalma: lannak beosztása ellátására. Ezt közöltük velük, és más munkahelyeket ajánlottunk fel számukra. Négyen elfo­gadták, hatan kiléptek. A sze­relőüzemben az év nagy ré­szében ugyancsak többen nem teljesítették a minőség kö­vetelményeket. Akiknél fe­gyelmezetlenséget is megál­lapítottunk ennek okaként, elbocsátjuk. Mások figyel­meztetésben, fegyelmi bünte­tésben részesülnek. Hangsú­lyozom azonban, hogy min­den esetben megvizsgáljuk a dolgozó egyéni körülményeit, és ha objektív tényezőket is találunk, ennek megfelelően intézkedünk. Még nagyobb szigorral járunk el e közép­vezetőkkel szemben. Nemrég váltottunk le például egy művezetőt, aká a lányoknál a teljesítmény megítélésénél a küllemet is figyelembe vette, továbbá egy diszpécsert, aki nem tudott megfelelni beosz­tásának. A napokban függesz­tettünk fel állásából egy üzemtechnikust. — Jelentkeznek-e az intéz­kedések eredményei? — A mennyiségi és mi­nőségi mutaódnkat jelző ja­nuári grafikonok egyenletesen fölfelé ívelnek. Ez a legfon­tosabb. De ma már láthatóan is sokkal jobb a munkafe­gyelem az üzemekben, mint néhány hónappal. ezelőtt. — A fegyelmi eljárások, áthelyezések, elbocsátások többnyire nem járnak panasz nélkül. — Minden dolgozót meg­hallgatok, de teljesítménylap­jának ismerete nélkül nem adok választ — Ss a társadalmi szer­vek? — Teljes összhangban mű­ködnek a gazdasági vezetés­sel. Harcolnak a dolgozók ér­dekeiért, felkarolják egy-egy munkás vagy alkalmazott ügyét de náluk is első a fel­adat minőségi és mennyiségi teljesítés. Rosszul dolgozók érdekében nem emelnek szót. A termékek minősége irán­ti követelmények egyre nő­nek. Teljesítésükhöz a gyár­hoz kötődő, megbízható mun­kások kieJlenek, akik jól érzik magukat a kedvező szociális környezetben. '»Tavasszal az éj gyártele­pünkön átadjuk a kultúr- és sportkombinátot, ahol sport­pályák, öltözők, fürdők, kon­dicionáló üzem, könyvtár, klubhelyiség, tv-szoba áll a dolgozók rendelkezésére. Di­mitrov úti telepünkön elké­szül a tavaly megkezdett negyven lakás, ugyanott 50 személyes óvodának biztosí­tunk helyet. Barkácsműhelyt alakítunk ki, ahol szakmun­kásaink a maguk és — cse­kély térítés ellenében — dol­gozótársaik háztartási gépei­nek javítását, karbantartását végezhetik ei.« (Részlet a gyár tervéből.) — A szociális és kulturális körülmények állandó fejlesz­tése mellett az egyéni jöve­delmek növelése is felada­taink között szerepel. Különö­sen a jó minőségű munkát sze­retnénk kiemelkedően meg­fizetni. Ennek megfelelően olyan prémiumrendszert dol­goztunk ki, hogy egy-egy be­tanított munkás jövedelme tíz százalékkal is emelked­het A gyárban optimális körülmények között dolgoz­nak. A megyeszékhelyen és környékén kedvelt munka­helyként emlegetik. A mun­kaerőhiány is átlagon aluli. A követelmények azonban — és velük a szigor — egyre fokozódnak. Az intézkedések, a rend, a fegyelem szabályo­zói azonban az emberről való gondoskodás jegyében szület­nek. Paál László Szárítódob és szecskavágó Üj, nagy teljesítményű gépek sorozatgyár­tását végzi a Mosonmagyaróvári Mezőgaz­dasági Gépgyár Kaposvári Gyára. Termékei­nek nagy részét a Szovjetunióba exportál­ják. 12 Hegesztik a hatalmas fékdobokat melyekben a magokon kívül szálas takarmányt is tud­nak szárítani. Ebben az évben huszonhárom komplett berendezést készít el a gyár. Szerelik a szeeskavágó egyes részeit. Ezt gépet külön, de a szárítóberendezéshez reive is tudják használni. A városból a szabadba Fejlődik a kertbarát-szövetkezei Tavaly szeptemberben ala­kult meg Kaposváron, a MÉ­SZÖV keretén belül a kertba­rát-szövetkezet Ennek az or­szágosan is elterjedő mozga­lomnak a célja, hogy azokat a családokat, akik városban lak­nak, kas földterülethez jut­tassa. Hogy legyen egy »saját kis hely«, ahova a hét végén kirándulhatnak, s ahol nem­csak kellemesen, hanem hasz­nosan is el tölthetik idejüket. — Nyolcvan -kilencven ta­gunk van — kezdte a beszél­getést Kovács György, a kert­barát-szövetkezet elnöke. — Legutóbb húsz új tagunk szá­mára parcelláztunk Kapos- homokon. Szerződést kötöt­tünk a hatéi egyesült terme­lőszövetkezettel, az is biztosít földterületet. Egyelőre még bérleti díjat fizetnek a tagok, később, amikor megtörténik a földrendezés, a földterület a tagok tulajdonába megy át, meglehetősen olcsón. Ennek lebonyolítását — adás-vételi szerződés — a kertbarát-szö­vetkezet végzL Elkészült már az alapsza­bály is. Megalakult a négyta­gú elnökség és a háromtagú ellenőrző bizottság is. Mind­ezt természetesen társadalmi munkában végzik. A szövetkezet igen sok se­gítséget nyújt tagjainak. Be­szerzi számukra a telepítendő növényeket, később gépek vá­sárlásával és azok kölcsönzé­sével könnyíti meg az egyes munkafolyamatok elvégzését, ugyanakkor elintézte azt is, hogy a tsz jutányos áron fel­szántat ja a tagok földjét. No persze kötelezettséget is kell vállalniuk. Ha valamelyikük Zárszámadás Telekiben A siófoki járás legkisebb termelőszövetkezete is meg­tartotta zárszámadó közgyűlé­sét. Legkisebb, mert csak 1100 hold területen, 600 hold szán­tán gazdálkodnak, és a 118 tag közül 50 nyugdíjas. Cseh Imre elnök nagyon kö­rültekintő, alapos, minden részletre bírálóan, önkritiku­san kiterjedő beszámolóját öröm volt hallgatni. Elmon­dotta többek közt, hogy a ve­zetőség igyekezett jól élni a nagyobb önállósággal, s a las­sú, de biztonságos előremene­telt tűzte ki célul. Nem csa­lódtak, mert az időjárási vi­szontagságok ellenére is ked­vező évet zártak. Á legnagyobb gondot a készpénzfizetésre való áttérés okozta, de az őszödi és a sza­badi példák alapján ezt is si­került jól megoldaniuk. Ami­kor bejelentette, hogy az 1970. évi 6 millió 406 ezer forint összes bevétel 1971-ben elérte a 6 millió 974 ezer forintot, a tiszta vagyon 7 millió 320 ezer forintról 8 millió 700 ezer fo­rintra nőtt és az egy tagra ju­tó tiszta vagyon elérte az 55 ezer forintot, a megelégedés csendes mosolya látszott az arcokon. Bejelentette, hogy az egy tagra jutó átlagos jövede­lem 18 900 forintról 19 775 fo­rintra emelkedett, és a 10 órás munkanap értéke így elérte a 86 forintot. A beszámolót tel­jessé tette, hogy az értékelés után az 1972. évi terveket is vázolta az elnök. Az ellenőrző bizottság elnö­kének, Bolovácz Ernőnek je­lentése után megkezdődött a vita. A hozzászólásokban Sü- ‘ megi Lajos tsz-tag a szerző- 1 dött munkásoknál néha ta­pasztalható »üres járatot, áll- dogálást« ' kifogásolta és a traktorosok gépkarbantartása munkáit hiányolta. Cseh La­jos azt hangsúlyozta, hogy a háztáji állattartás mennyire fontos egyéni és népgazdasági érdek, hiszen ezt saját helyze­tén is tapasztalta. Ugyanezt a példát vilá-g'totta meg alapos gazdasági indoklással Székely Elemér, az Észak-somogyi Termelőszövetkezetek Terü­leti Szövetségének titkára. Hajós Gusztáv a járási hi­vatal nevében köszöntötte a közgyűlést és külön megdi­csérte a számvitel csendes, de sok felelősséggel dolgozó mun­kásait. Szabó Lajos nagycse- pelyi tsz-elnök a két tsz közti jó kapcsolatokat emelte ki hangsúlyozva, hogy a jövőre nézve is fontos a barátság és az egymás segítése. Élénk taps közben kapott szót Farkas István, aki a régi patronáló üzem, a Likőripari Vállalat részéről volt jelen. Jóleső ér­zéssel hallgatta az eredmé­nyeket, különösein az embe­rek, a tagság tudatában tör­tént változásokat. Tóka Kálmán közgyűlési el­nök válasza után a vezetőség és az ellenőrző bizottság be­számolóit a tagság egyhangú határozattal elfogadta. A bo­rítékokat a becsü’etesen vég­zett munka jóleső tudatában vették át a tagok. H. P, nem műveli meg a kapott föl­det, akkor azt visszaveszik tőle. — A MÉSZÖV alaptőkét biztosított a kertbarát szövet­kezetnek, melyet a későbbiek folyamán utak javítására és kutak építésére szeretnének felhasználni — folytatta a tá­jékoztatást Kovács György. — További célunk, hogy a város környékén levő hasznosítat- lan földterületeket megszerez­zük tagjaink számára, s ott kertkultúrát hozzunk létre. Gy. L. „Madárlátta** panaszok Rossz helyen kereskednek a dolgozók Nem ismerik a kollektiv szerződést — Százhuszonegyből hetven jogtalan! TÁLÁN A PORTAS tudná a legpontosabban megmon­dani, hányán keresik föl na­ponta a szakszervezeti szék­hazat valamilyen felvilágo­sításért, tanácsért, ilyen- olyan panaszuk ügyében. Bármelyük ajtón kopogtat­nak, többnyire elégedetten indulhatnak haza. Róluk nem vezetnek nyüvántartást, azt viszont pontosan számon tartja a Szakszervezetek Me­gyei Tanácsa, hány munkás­levél és -panasz érkezik egy évben, örvendetes, hogy év­ről évre csökken a számuk: 1968-ban kétsaáznegyvenötöt iktattak, tavaly százhuszon­egyet kaptak. Különösen ér­dekes, hogy közvetlenül a munkásoktól mindössze hu­szonkettő jött, viszont a rá­diótól, a televíziótól, a Nép- szabadság, a Nők Lapja szer­kesztőségétől hetvenhét, a felső szervektől pedig tizen­egy. Sok panasz tehát kerülő úton jut oda, ahol elsősorban segíthetnek írójának. Még mindig erős az a hit az em­berekben, hogy sokkal na­gyobb a nyomatéka, ha nem az üzem, a gazdaság, az in­tézmény szakszervezeti bá- zottságához, a szakmai szak- szervezethez fordulnak, ha­nem Pestre. Persze az is köz­rejátszik ebben, hogy egyné­mely üzemben nem beszélnek a panaszossal, bejelentését nem követi gyors intézkedés. A MEDOSZ megyei bizottsá­ga ezért a közeljövőben meg­vizsgálja, hogyan intézik a panaszokat az üzemekben és a gazdaságokban. Olykor ugyanis a szükségesnél na­gyobb utat járnak be a pa­naszoslevelek, s ezzel több embert kötnek le, mint arra szükség volna. Az emberek tájékozatlansága és értetlen­sége szüli a panaszsokszorosi - tást. Gyakran előfordul, hogy tömegével küldi a leveleket, akit jogosan elutasítottak az üzemben, a szakszervezetnél, hátha valahol mégis neki ad­nak igazat Igazuk van-e azoknak, akik többségükben a megyét meg­kerülve Budapestre ím^k panaszügyüfcben ? A Szak­szervezetek Megyei Tanácsá­nak felmérése szerint a száz­huszonegy panaszból hetven nem jogos. A legtöbben azért fognak tollat, mert a munka­bérrel, a túlórával, a bérpót­lékkal vagy a prémiummal elégedetlenek. Huszonnyolc ilyen témájú levél közül csak kilenc írójának volt Igaza. Elsősorban a felvilágosítás hiánya miatt fordulhat elő, hogy jogtalan a követelés, ki szeretnék fizettetni az üzem­mel például a nem járó éj­szakai pótlékot. Elsősorban a helybeli szakszervezeti bi­zottság segíthetne azon, hogy mindenki forgassa a kollektív szerződéseket. Előfordul ugyanis, hogy a dolgozók azért küldik tovább a pana­szukat, mert nem ismerik, milyen bérformákat rögzít az üzemi alkotmány. A szak­szervezet a jogosan felszólaló dolgozóknak viszont kifizet­tette a nekik járó bért. MÁSODIK HELYEN állnak a munkaügyi panaszok. Több­ségük szintén nem megalapo­zott, s ha a munkaviszonnyal kapcsolatos jogszabályokat, a kollektív szerződést ismernék, ugyancsak nem kereskedné­nek másutt. Nagyon érdekes viszont, milyen fontos jelzé­seket adott több levél. A dol­gozók kifogásolták például a rossz munkaszervezést, azt, hogy nem adnak nekik mun­kát, s így csak állásidőt fizet­hetnek. Mások a vezetésbeli hiányosságokra, az emberek kel való rossz bánásmódra panaszkodtak. Nyugdíjügyben aránytala­nul sokan fordultak panasz- szal az SZMT társadalombiz­tosítási bizottságához. Leg­többen a nyugdíj, a rokkant­sági nyugdíj megállapításá­val, a munkaképesség csök­kenésének véleményezésével kapcsolatban tesznek panaszt Azok az asszonyok, akik a gyermekgondozási segélyük ügyében írnak — mindössze egyiküknek volt igaza! — nincsenek tisztában azza" hogy a nyolcórás munkanap tói eltérő munkaviszony ess tén (szerződés, részmunka iuő, meghatározott munkavi­szony) milyen formában ve­hetik igénybe a gyermekgon­dozási segélyt. Elég sok a kifogás a sza­badság kiállásával kapcsolat­ban. Megszívlelendő tapasz­talatokat szerzett az SZMT a levelek révén. Dr. Rétsági Bé­la, az SZMT szervezési és ká­derbizottságának vezetője el­mondta, hogy nem magyaráz­zák meg érthetően a dolgo­zóknak, mennyivel csökken a szabadság a szabad szomba­tok miatt. Azok, akik állami oktatásban vesznek részt, nem ismerik, mennyi tanul­mányi szabadságot adhat ne­kik a vállalat. Két és fél évvel ezelőtt még nagyon sokan fordultak a szakszervezethez a segélye­zés, a nyereségrészesedés, a kollektív szerződés, a lakás­ügyek miatt. Ezeknek a szá­ma jócskán csökkent azóta. Száztizenhárom dolgozó közvetlenül a szakmai szak- szervezetek megyei bizottsá­gához címezte panaszát ta­valy. Három területről érke­zett a legtöbb: a mezőgazda­ság dolgozóitól, az építőktől és a kereskedőktől-vendéglá- tósoktól. A MEDOSZ, az épí­tők, a KPVDSZ megyei bi­zottsága kilencvenhét levelet iktatott, míg a többi megye­bizottság mindössze tizenki­lencet. Sári Nándor, a MEDOSZ megyei titkára sze­rint legalább háromszázra te­hető az olyan panaszosok száma, akiket csak útbaigazí­tottak, ügyüket egy telefonnal elintézték. A SZAKSZERVEZETEK minden ügyet körültekintően, alaposan megvizsgálnak, megállapításaikat átlagosan két hét alatt közük a pana­szossal. Most már elsősorban az üzemekben kellene javíta­ni a munkán. Minél többször térjenek vissza arra, mit tar­talmaz a kollektív szerződés. A szakszervezeti bizottságait szervezzék meg a panaszosok rendszeres fogadását. Egé­szen b'ztos, hogy így továbl* ísökkenhetne a »madárlát­ta« panaszok száma. Lajos Géza SOMOGYI NÉPLAP JPéssSek, SSÍR íebroár 1L 0

Next

/
Oldalképek
Tartalom