Somogyi Néplap, 1972. február (28. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-06 / 31. szám

itaf» nmiMSVHh. If A nagyanyámról Mailt Mn tudóit 4 a aagyan»*—rtt. Amandáról, a ■wretnloalMI, «hm tudott. fett* * « Mn ItenurtBattefcat $ ágy bámul kl a képből mint a éctzáaid kendőbe bagyulálna ix Milyen biztat a dm MrotiusOflK. a amlgkotlr, a kca nflyn MtdSbdn, göcsörtős ét mint a hold* üli eaak. nagyanyám, m *a néma a a tormám. Nól PORTRÉ Barabás fan £?on FrlmdmUt VULPIUS SÓSORA fFftrtpftnfk Kábot« rlmriTWü tw Ktateaft if BÁRÓ: — KJ volt a> a «ra­tes úr. aki as Uniat bement a házba? DOKTOR: — Vsa Oóttje titkos tanácsos. BÁRÓ: — Gőth*? Mem te- merem. Címzett» vagy hi»*­toiban lévő? DOKTOR: — As orsxagoa Judományos és művészeti te­téző lek fői elügyelő ja. BÁRÓ: — Ah, akkor megts Ismerem... Nehé* amber. Volt vele egy háromhetes le­velezésein. De miért hívja magát Gőthének? DOKTOR: — Mindig aa »olt a neve. BÁRÓ: — Annakidején mindig Go-etb érnek Irta alá magát. DOKTOR: — Gőthének ej­tik. Régi írásmód. BÁRÓ: — Vagy Inkább új- módi Gothománia. Felvett név? DOKTOR: — Nem. Ugyan­azon a néven ír és visel hi­vatalt BÁRÓ: — Miket írt DOKTOR: — Főleg tudo­mányos dolgokat Nagyon tzép kísérleteket végzett a színekkel Növénytannal is foglalkozott Es amint hal­lom. most könyvet ir a ké­miai rokonságokról, afflnitá- »okrol Különben a szép- irodalmat is művelt* BAKÓ- — Az inkább érde­kel .. A végén még regénye­ket is ír? Azt szeretem a leg- »bban DOKTOR- — Igen. Egy re­gény is szerepel a művei kö­tött .. De van annak már vagy tizenöt éve, hogy a könyv megjelent... Mit be- tzélek? Legalább tizenhét, ha nem' több. mert akkor még nem voltam kandidátus. BÁRÓ: — Mi volt a címe? DOKTOR: — Werth er ke­servei. Az ifjú Werthar ke­servei. BÁRÓ- — Mi? Werth er ke­servei Georg Goethétől? Hi­szen azt ismerem!... De még »ennyire! Egy egész télen át ez volt a beszéd tárgya min­ien összejövetelen. Még Ja­nin te- Emlékszem, mintha csak ma volna- Neokarg*- mündben előadták vásárt ballada formájában, és uno- kafivérem. ’ hasszó Einsiedel nem a karié magát agyonne- vetni. na nem agyonlőni. Mert ugyanolyan halálosan ms*- relmes volt. sóink Werthar a kta Ptiiliaa Becsbe ment férjbe*... Mi­kor titkon megbízatással ott jártam a császári udvarban, elmeséltem neki az egész tör­ténetet Azt felelte, hogy az egy ragyogó könyv lehet sze­rezzem meg. De az nem is volt olyan könnyű, mivel Ausztriában be volt tiltva... Végül mégis megismerkedett vele. Ei tudja hol? A Práter­ben műit bábjátékkal. DOKTOR: — hm M* hasat Kínai «UM sorsa V BÁRÓ: — Természetesen nem lőtte magát agyon. De von Goethe Or sem tette ezt hanem a végén elvette a Lot­tóját DOKTOR: — Nem a nős. Azaz csak balkézről. BARO: — Ez érdekem... Tehát nem osztályabelivel? DOKTOR: — Nem. így Vulpius kisasszonnyal... BARO: — Vulpius? Csak nem Christian Vulpius vala­milyen rokonával? DOKTOR: — A nővérével. BARO: — No de Ilyet! A nagy Vulpius. a Rinaldo Ri- naldini halhatatlan szerzőjé­nek nővérévé) T Akkor feltét­lenül meg kell Ismerkednem ezzel a von Goethe orral... Micsoda bámulatos szeren- cmI Jöjjön gyorssal (Vtatdoc fUlira tonRán) m aa ««M mr BÚB puskái«* is úmzatör­|f| ték, dtarrfojait kato­1V n nás rendbe bUí-totóak, sóval meghintették, majd szorákozolftan lesöpör­ték, néhányon azzal sz el­határolással álltak fel a Pan­nónia aprózó asztala mellől, hogy a közeledő szovjet csa­patait: elé mennek. A hír. — hogy az oroszok legkésőbb estig bevonulnak — atttxan a kritikus pereiben ■terjedt el a patinás söröző­ben, amikor a zóna felszol­gálásának ideje lejárt a menüé pedig megkezdődött De * Pannóniában msw csak haladó gondolkozasü férfiak T&ntasakodtaik, es infarktust senki sem kapott A hír a leves és a főzelék között csak mellesleg került terítékre, a küldöttség«n.eneíiBties nagy té­máját pedig már a pótkávé mellett vitatták meg; dönté­süket az időjárás alakulásá­tól is függővé téve. Hírről a két puccoflóíiú ismételten je­lentést tett a boksánkban ülő vendégeknek. Aa ötlet egyébként több asztaltársaságban la felvető­dött, a jobb köztisztviselők köat is. A városban hatszáz új polgármesterjelölt volt De a végsőkig csak a Pannó­niában tartottak kL FS négykor a tutejctono» már ét is adta a főik «rekedő urak nak a nagy teher kenyeret amelyet jelképnek szántak. Am a Uhölt utcára lépve a delegátusok sorra el bátorta­lanod tak. es s széles országút helyett mégis a meleg otthon* választatták. Annál is inkább, mert kőeben esni kezdett. A főtérré érv» csak egy Zápolya nevű ügyvéd csatla­kozott a színházi másod he ge- dűriiöa, akit Bocskay-ruhába öltözött diák vart a Hattyú- szálló előtt Baksay Ali itt adott találkát a barátjának, de Türk — szokása menőt — késett. Mialatt varat Bauer TV bor. Türkiz’ és Baksay osz­tálytársa egy ablakból több- sör lefényképezte a társasá­got de kép® — AU szita telem forgolódó ?aa és * Második Ukrán Front hadmoadulatai miatt — nem kerülhettek a város történetének albumá­ba... A másodhegedűs lunar megelégelte az aosorgást — Uram — mondta —, sa én dfoAtBlínem mar átázott! H angjában súlyos vas volt. amelyre Zápolya — a cipőgyár jogtaná­csosa lévén — csak sóhajjal tudott vála­szolni. A lyukra mór rá aem nézett A m öv észnyomor azonbpa így Is döntött, a végül Türk nélkül indultak útinak a kon­gó utcákon, szemközt a met­sző széllel. Épp jókor, hogy csatlakozzanak a munkások csoportjához A küldöttség már a határ­ban jár Megy az országúton, a tar fák es csupasz mezők közt Az ég kávém ás. a szél baljós dűlbörsest sodor a csa­ta síkról. De a misszió bátran vonul. Megy, tarka, proto­kollcáfoló öltözetben, ám ün­nepi komolysággal. Az ove- rallok közt Bocskay-ruha, a bányászsapkák mellett lobogó tnűv észhaj, címeres diák- csákó , «iszMwal egy vájár meg *gy lakatos halad, lobogóikat időnként elcserélve Mögöt­tük AU. a köpcös gimnazista lépdel, karján bársonydoboe- aaL Vajon ml rejlik abban a ládákéiban ? Hátrább a művesritarjú hozza a hegedű- tokját. VajoM wri a célja vela? hogy milyen járatban van­nak, neki nem muszáj tudni Olykor mintha a művész­hajú is ingadozna. Ki tudja, hányadszor áll meg az út menti füzek mellett, hogy szükségét végezze? Az ő hát­só gondolatai azonban min­den politikai tartalmat nél­külöznek. Rubin Szilárd t Kisvárosi Ideje, hogy rövid káderjei- lemzein adjunk hóseinkrőL Bakoay Ali, az önképzőkör neve* novellistája nyilván dicsnségvagybói csatlakozott a küldöttséghez. A másod­hegedűs talán első hegedűs szeretne lenni. Az ügyvéd kepében a módos, de haladó polgárság vonul ki tiszteleg­ni. Vonul, ámbár csak sereg­hajtóként. Minder evetre zsa­kettek és kémény kai apót hú­sod. A kain« Zápolya see menysége. Egy szélro­ham, és a csákókkal, sapkákkal, a másod- hegedűs széles kari­májú m űvészsapká já- vsa M ellentétben, hirtelen elszáll, s az útra huppan, és ■ebesen gurul a város felé. Az ügyvéd látszólag buzgó* űzi. (te ahogy beéri, hátra- sandit. Azzal megrúgja, bogy ónak úgy süvít — Ejnye, ügyvéd Ari — rikolt egy gúnyos hang. Az ügyvéd szabadkozva integet, s hajlong. Megy ó, csak a kalapja legyen meg Vagy agyhártyagyulladást kapjon?! A kalap végűi egy tócsába pottyan, és Zápolya búsan utánanyúL — Megyeki — kiáltja, de újjai bezárulnak. A szél süvít a kalap moco­rog. billeg ám elszállni nem hajlandó. Az ügyvéd undor­ral nézi. majd fölkapja, és dühvel lerázza róla a sarat. Csatlakoznia kelll Pedig a hátrány, amit a szélnek, meg a rúgásnak köszönhet, még előny ia lehet: mentség a tör­vényes kormány előtt Mert tegyük tel hOgy a szél az el­lenkező irányból fúj: n«nr\ a határ, hanem a varos felől. Ez esetben 6 kizárólag a ka­lapja miatt került ide a főtér­ről Idáig kellett üldözni«. Am ha felzárkózik a küldött­séghez? Ki hasai el, hogy mind a kalapot kergették? Alinak máris gyanús. A makett — véli — biztosan Zápólyáé, a kalap viszont mintha kölcsönzött volna: több számmal nagyobb, mint Zápolya feje. Ez a látszat, amit jelenleg nincs Idő .le­leplezni, de a felszabadulás után okvetlen tisztázni fogja. — Jöjjön, jöjjön ügyvéd űri Elvégre jogásznemzet vadunk! De Záoolva a legszíveseb­ben magánemberként tartóz­kodna az országúton. Füg­getlen magánemberként, aki napi sétáját végzi. Legfel­jebb tüzet kérne vagy az időt kérdezné meg az illetőktől, Az utóbbi években Magyarország lakossága ipar­ral, mezőgazdasággal és nyelvtanulással foglalkozik. Soha még annyian nem ta­nultak nálunk nyelvet, mint napjainkban. Klhatároztam, megkérdezek néhány sze­mélyt. mi indította arra. hogy szabad idejében nyelvtanülés­től foglalkozzék. — Először is: set* szabad időmben, hanem munkaidő alatt tanulok dánul — mond­ja Pézsmái Lehel táandilké- szitő szakmunkát. — Imádom a dán szardíniát, is utálom, ha tolmács kell a dobos szö­vegének fordításához Glancz Timótné középkoré háziasszonnyal a Tejvendég- lőben találkoztam. Tejfölt ka­nalazott és közben haladó fo­ké orosz nyelvtankőnyvat ta­nulmányozom — Tudja. asTorséb s fé- vendé «i. Ugyanis s tanuló J\lyei*t€inulá9 fttryevaem kell. miről beszél­getnek. Tudniillik vizsgák előtt szó sem lehet házasság­ról. Zámolya Albertiéi, a tehet­séges kelmefestővel kicsiny műtermében beszélgettem. Egy svéd szótárban lapozga­tott, miközben kérdésemre válaszolt: — Feltétlenül H keü sajá­títanom s svéd nyelvet. Egy­szer a Keleti pályaudvaron egy szakállas svéd férfitól vettem egy önborotva-készle- tet Ha svédül kérem az árut, biztosan olcsóbban adta vol­na. Pifkóczi Beátával, a jó ne­vű eszpresszóban találkoz­tam. Puncstortát evett, és s Punch eimé angol vicclapot olvasta. — Miért Somsa engotutT — kérdeztem s csinos lánytól. — Felkészülök s nyáron Nekem egy tj-zélandl férfi ne tegyen tisztességtelen ajánlatot. Ha erre mégis sor kerül, angolul válaszolok, és megmondom: nálam csak házasságról lehet szó. Végűi fölkerestem Magyar Gergely magyar ál­lampolgárt, aki ötven ive s Rákóczi úton lakik. Éppen magyar nyelvtaxskömyvet ta­nulmányozott: — Magyarul tanulok — mondta, is amikor látta, hogy meglepődtem, hozzátette: — Tudja, elkapott engem is a nyelvtanulási láz. Magyaror­szágon legalább tízmillió em­ber nem beszéli perfekt a ma­gyar nyelvet. Sok pótolniva­lóm van.. Kon kicsit sisnftateiites M máztam tőle. Ez igen! Büsa- ke tehat rá Lőrinc»* Lajosé A város felől közben egy kerékpáros suhog a csoport után. Nyomja a pedált, hogy szánt* szállni látszik. De a hegedűst ez nem hatja meg: — Szép kis ficsúr! — kiált­ja megvetően. — Jó, hogy nem taxát bérelt l Zápolya még reménykedik a kalaptrükkben. Alighogy felzárkózott, ujja máris a karima alá téved. Lopva, kényedén, megint csak lazít rajta. A kalap elszáll, a kerékpá­ros azonban el is kapja, és készséggel visszanyújtja. A gépről egy nyurga, te­ttetett diák ugrik le. — Csakhogy Itt vagy! — Mmad rá AU. T ürk az útfélre dobja a gépet, és beugrik a sorba a barátja mellé. Ali döbbenten mered a tékozlóra: — Itt hagyod? — Muszáj! SS-gép. A Gte* atepo elől loptam... —- Kár érte... — Türk azonban egy RoÜs- Royce-ra is fütyülne most — Itt van a versem! Ali rá se pillant a kézirat­ra. •— Ezért jössz későn? — A végét átírtam... — MostTt A sző vad zúgádba fullad, ■ város felé húzó szovjet re­pülők zúgásába. A pilóta, aki a legalacsonyabban száll, ta­lán bele is láthat a költe­ménybe. ö a megmondha­tója. hogy Türk — az utolsó percben — nemcsak kereszt-, de belső rímet Is csinált Zápolya mélyen és végSe- gesen szemére húzta a kalap­ját. így nem fújja le a szél, viszont látni sem kell. Elég, hogy a dübörgést hallja! Akik látnak, a szemközti dombra merednék. A domb és a felkúszó út egy pillana­tig még üres, aztán előbuk­kan egy harckocsi ágyú- csöve. Elérkezett a helytállás per­ce. ' Türk, a költők örök hiúsá­gával megigazítja lúdtollas diáksapkáját, Ali a történész komolyságával a stopperórá­jára tekint. Nyilván a kíván­csi utókorra gondol. A dombon felbukkannak a tankok. Sötéten, fenyegetően jönnek az őnszínű égbolt alatt. Meg lehet állítani eze­ket a kolosszusokat verssel meg hegedűvel? így, szemtől szembe végzetes nagyralátás- nak rémlik! A kis csoport azonban ha­ted. Mennék. A munkások csillagában, a bányászok jó- szer en c séjében bízva. A fiúk­nak meg mintha külön nagy­szerű horoszkóp volna a zse­bükben: Ali már integet is. Kedvesen, bizalmasan, mint­ha óriási gyerekkocsik kö­zelednének, nyomukban ál­ruhán pesztonkákkal. Az élen körijén magasra tartják a zászlót, * vörösek meg a fehé­ret te. Valaki fölemeli az »Isten hozott1« szövegű táb­lát, • a küldöttség lelkes él- jent kiált A félelmetes harckocsik teáson megállnak aa apró emberkék előtt. Egyetlen valaki lépdel, vn- gyanúttenul, egyem*- a tiltalak. Ott kop­ott*, a géppuska fán vadul hátralök* ménykalapot, bokáját vágja, és inogva lelép. Egy tank mögül gépkocsi bukkan elő. A tize ték kiszállnak, s a küldötte» elé lépnék. — Ml... — kéz® a vájtok A parancsnok szigorúan én biizalmaitlanui néz. De a ta* tana ébersége mögül egy na­gyobb, erősebb ösztön tör fel s mielőtt a. küldött folytat^» tudná, már kezet is nyújtott A motorok túlharsogják az WvöeDő szavakat, de tartal­muk leolvasható a barátsá­gos és hálás arcokról. S hő­seink felbuzdulnak. AU előlép, és a tiszt el­tartja a po-mpás bársonydo­bozt. Keze reszket, de arcá* a városatyák nemes fönsége ül. A kapitány bámul, majd széles mosollyal kiemeli a Iá- dika tartalmát; a hatalmaa díszes kulcsot. Felmutatja. » a köaeili város felé int De ez csak a kezdet Türk, a diák, aki ses SSk bicükUn érkezett, most köny- nyedién félnetaszítja AU*, fi meghajlik, mint egy iekoltt évnyitó ünnepségen. Fejéé fölveti, szeme a ködös távol­ba tekint. Hangját elnyeli a motorok dübörgése, de gesz­tusairól, átszellemült araáréi látni, hogy szavalni kezdett A tisztek zavartan topo­rognak. Igaz, hogy egy muk­kot sem lehet érteni, de azért ünnepi perc ez. Maga a tank- csoport parancsnoka is csak lopva pillant az órájára. MS lesz, ha egy bujkáló nyilas most röpíti a levegőbe a por­celángyárat Tűrhető-e akko­ra késés, a haditerv könnyel, mű megszegése a váratta* matiné miatt? A háttérben közben újabt műsorszám készül. A »Don­gó-« című virtuóz zenedarab kottája máris ott függ Zápo­lya hátán. Az ügyvéd, mini a koncertek kezdete előt^ megigazítja a nyakkendőjét a művész ázó hegedűjét han­golja. A múzsák hajlékává left mezősé gen azonban tü­relmetlenül zúgnak c tankok. A parancsnok kezet fog a meghajlú poétával, aztán a hegedűs tű­ié fordul: — Ott — mutat a város fe­lé—, majd lesz idő-az-ünnep- lésre, mag a barátkozásra. Itt már — jelzi szigorú fejrázás­sal — egy percet sem veszte­gethet A művész megértőén elcso­magolja hegedűjét, összehajt­ja a kottát — A G-hűrot» úgyis rossz volt! — sziszegi Ali felé. De Ali erre csak le­gyint: — Másra kell most * vonó! — S a népügyész ko­morságával tekint körül. A munkások derűsen össz»- néznek, de Ali korántsem ér­zi, hogy fontoskodott Hisz itt, a küldöttek közt tán nem lenne kinek a körmére néz­ni? A parancsnok rögtön el­kobozhatná Zápolya kemény- kalapját hogy nagyságát t jogtanácsos fejével összevess* De erre most nem jut idő. A sereg félelmes zúgással tovább árad, a delegáció fel­kap egy előzékeny teherautó­ra. Az arcokon diadalmámor, a két diák megdicsőülten szo­rítja egymás kezét — Nagy vers volt?! — öt* dítja Türk a dübörgésben. — Mint alkalmi! — ordlk ja vissza Ali. A perc azonban mégiscsak nagyobb. S ahogy elkomo­lyodnak, egyszerre kicsik, majdnem gyerekek lesznek. Körülöttük hatalmas ár* datban vonul a sereg. A» ágyúk, a géppuskák fenyeg*. tóén néznek a hegy lankái» ázó városra. Holnap trónba» ha a Pannóniában asztalin» ülnek. Zápolya joggal jelent­heti: — Ügy elesni, ahogy azt » mi városunk tette, nemhogy egy helység, de Zsiga, a leg­ügyesebb pincér is ritkái saokott Mert itt, uraim, egy

Next

/
Oldalképek
Tartalom