Somogyi Néplap, 1972. február (28. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-06 / 31. szám
Napfény és árnyék A beszélgetés, ez a beszélgetés, és — csak ez a beszélgetés: olyan volt számomra, mintha zene hullámai mostak volna el körülöttem teret és Időt, Egy ember élte vé’ig újra életének fordulópontját a beszélgetés ideje alatt... I. TÉTEL. Könnyed futamok vonósokra. Pattanó pizzicatok. — Ha tanácsot kellene kérnie, kihez fordulna szívesen? Kit tart okos embernek a faluban? »Boronkán? Nézze, van itt egy ember. Nyolcvanöt éves. Alsecz Istvánnak hívják. Sok mindent megért. Átkísérhetem hozzá.-« (Gömöri Imréné.) »■Én is csak ezt mondhatom. Alsecz bácsi okos ember.« (Varga Józsefné.) II. TETEL. Vonósok panaszos jajai, mélyhegedű-zokogás, üstdobra Cstő dobban. »Azt a kilenc napot, kilenc éjjelt régóta vágyom elmesélni. A százharminchárom napra sötétség következett. Szépen indult pedig. Lengyelország, Magyarország, Olaszország megjárása után sebesülten, de kedélyben meg nem törve szállítottak haza. Kaposváron szereltem le. A baj társakkal vártunk a vonatra. Nagyon nagy volt a tömeg. Kit várnak? Ezt kérdeztük. Kun Béla különvo- natát Azt már mi is megvárA Gondolat Könyvkiadó »Világjárók« című sorozata rendkívül népszerű: nemcsak alkalmi vásárlói vannak, ha nem Jelenté» számú, állandó ■.-előfizetőd« tábora ka. Nem íognafa csalódni azok, akik elolvassák a sorozat immár El. darabját, Réti Ervin »Japán a Kakas évében« című könyvét A szerzőt aligha kell bemutatnunk a nemzetközi élet iránt érdeklődő közönségnek: ez Esti Hírlap külpolitikai rovatvezetője, az utazó riporter gyakran szerepel a televízió képernyőjén és a Központi Sajtószolgálat kommentárjainak szerzőjetoént is. íróként is riporteri erényei a legvonzóbbak: kitűnő szem, könnyed, pergő stilus és az a fontos adottság, hogy sok tényt, sok információt képes közölni anélkül, hogy ez egyetlen percre is fárasztóvá válna. Ennék egyik titka az adniuk! És vártunk. A vonat befutott. Kun Béla programbeszédet tartott. Nem beszélt tíz percig, amikor csendőrök kergettek szét bennünket. De ml újra összejöttünk a honvéd- placcon. Akkor már egy század vöröskatona őrködött, hogy a csendőrök be ne tudjanak avatkozni. Nem emlékszem már arra, amit Kun Béla mondott. Csak azt jegyeztem meg, hogy minket, leszerelőket arra kért: alakítsunk bizottságot, s vegyük el, ami a miénk. A földet. Hazajöttem Boron- kára, én lettem a földosztó elnökhelyettese. Szép napok voltak. Megpezsdült itt minden. De letörték a forradalmunkat S éjjel már megvertek, jelenségek kiválasztása és adagolása: a szerző kitűnően keveri a groteszket a jellemzővel, az általánost a kivételessel. Réti másik kitűnően bevált eszköze a humor; könnyed-olriott módszere újra bebizonyítja, hogy a bonyolult igazságokhoz sem kötelező komoran közeledni. A téma több okból is rendkívül szerencsés. Politikai értelemben azért, mert a Felkelő Nap Országa éppen most készül búcsút mondani az egyoldalú orientációnak és — Gromiko látogatása csak az egyik jele ennek — kaput nyitni a szocialista országok felé. Emberi értelemben pedig azért, mert Japán, a japánok élete, valljuk meg, mindig egy kicsit rejtélyes volt számunkra. Az új könyv közelebb hozza a szamurájkard és a Toyota- kocsi, a kamikaze és a tranzisztor távoli országát. lék az ablakomat Akkor következett rám az a szörnyű kilenc nap, kilenc éjszaka. A marcali börtön már zsúfolva. Augusztus volt, meleg. A tyúkólba kergettek bennünket. így gyaláztak meg emberségünkben. Le sem tudtuk húnyni a szemünket. Borzalmas kiáltások hallatszottak a cellák irányából. Aztán, hogy még többen lettünk, cellába zártak bennünket is. Szorongtunk. Hallottam Simon papot fohászkodni: Istenem hol vagy? De sokára jössz!... Egy éjjel ránktörtek. Én voltam legközelebb, kirángattak a börtönudvarra. Az egyik hóhér a nyakamba akasztotta a kötelet. Még hallottam a torony órájának ütéseit. Aztán egy hangot: Ez nem az, vigyétek vissza! És ájul tan estem össze. Lehet elfelejteni azt a kilenc napot, kilenc éjt?) (Alsecz István.) 111. TETEL. Csendesülő futamok, majd játékos fuvolaszólam. — S aztán? A felszabadulás után? — Életet, Igazi életet élhettem a mamával. A második feleségem ő. Az első meghalt. Negyven éve élünk már együtt. Hajdani szomszédaink »meséltek össze« bennünket. — S a harag az egykori idők miatt? — Az idők iránt máig is bennem van. Az emberek meghaltak. Csak egy ember idősebb nálam a faluban. Felesége, akit az egykori íratlan parasztetika szerint tegez, a »mama« pedig ma- gázza őt — közbeszól: — Beszéljünk a máról is. Alsecz István ráncai most alakítanak először mosolyt — A ma? Szívesebben viszek másoknak koszorút, mint nekem hozzanak. Sokat próbáltam már. Erdőirtó, árokásó, részes arató voltam, úgy látszik velem nehezebben bír a kaszás. — Hát a lányokkal, hogy áll Pista bácsi? — kérdezi Gömöri Imréné. — Még szeretek hozzájuk bújni. Energiáját Jókedélye táplálja. Sugárzó kedve beragyogja a kis szobát, eláraszt bennünket. Könnyedén lebegő mondatokat ejtünk ki a szánkon. És nem győzünk elégszer jó egészséget kívánni Boronka sokat megért öregemberének. Leskó László Japán a Kakas évében Réti Ervin könyve fiz épölő Tanácsház utca Siórokon Lat, k>mbik, recept Közismert ember — ■ nemcsak a megyehatáron belül — Répái Lajos nyugalmazott kadarkúti gyógyszerész. Bár a fehér pult mögött a dobozok, tégelyek, üvegcsék és gyógyszerek patinás csöndjében fia — Répái Gábor — áll, a nyugalomba vonulás számára mégsem jelent csendet, kézremegős, egyforma várakozást. A találkozás első percétől a be- '.zélgetés utolsó mondatáig különös, tiszteletet ébresztő izgalmat figyeltem meg az idős gyógyszerész egész lényén. Azt az izgalmat, melyet kutatókon lát az ember, tekercsek fölé hajló filológusok mozdulataiban, tekintetében, példák fölött tűnődő matematikusokéban, fizikusokéban. Minek tagadni, van ebben egy kicsit misztikus vonás is. Amolyan csendes lángolás ez, ki nem alvó hivatástudat. Egy kicsit irigyelendő, egy kicsit példaadó. Többször is leeresztette a kávéscsészét, föltette a szemüvegét, és kéziratot, forrásanyagot rakott elém. Különös gonddal beszélt publikációiról... Igen, publikációk! Az Idős kor a megjelenések, tanulmányok közreadásának örömét hozta el Répái Latosnak... Az ő igézete, lángolása mesterségében fogant. A gyógyszerészet, melynek ma is művelője, történetét tárja fel kutató szeme előtt. — Osak pontosan Jegyemen föl mindent! Az egzaktság erénye sohasem árt... A tudós pedantériája figyelmeztet jegyzetelés közben. Apa és fiú « a kerek asztal másik felénél. Régi újságokat lapozgatok: a híres kadarkúti éremkiallítlsról adnak hírt — a gyűjteményük. Szemközt egy pergamenre kirajzolva hatalmas Kapoli-portré. Ebből készít Répái Gábor intarziát. Az eredeti rajzot az apa készítette még a faragóművészről ... Különös találkozás és szép példázat ex. Aa Idő» gyógyszerén spy a falusi értelmiség sorából, «U nem haladt el sohasem némán, csukott szemmel az értékek mellett. Gyűjtött, jegyzett és rendszerezett. Megmutatta, milyen a régi lat, barna tintájú receptet simított elém, rajta: mit használtak jóllakott elődeink a gyomorbántalmak ellen pár száz éve. Különös hajlócsövű lombik kerül elő, csak ósdi metszeteken látni ilyet, többnyire az alkimisták titkos műhelyéből. Egy polcon pedig ősidők emléke: hatalmas mam- mutfogmaredvánv. Lehet, hogy így felsorolva kuszának, zsúfoltnak tetszik mindez, de ott a lakásban mégis rendezett, mindennek hely« éa értelme van. — ügy vélem, értésem«!» mondható a gyógyszertörténeti gyűjteményem. De ne higgye, hogy ez ember csak magának gyűjt... Szívesen bocsátanár» a köz elé, erre alkalmas he» lyen... Ha megvedóaul hatna mondjuk a kaposvári Arany Oroszlán gyógyszertárban a patikamúzeum. Egyébként közeleg az alapítás Idejének jubileuma ... Erről is készítettem egy tanulmányt... Sűrűn telegépelt oldalak. Bizonyítékok. A gyűjtőszenvedély feltámasztott egy másik, értékesebb kutatószenvedélyt: a hatalmas anyagot vaL latóra fogni a tudomány es»- fcftl wL — Itt van például a receptekre az Rp. rövidítés. Látszólag egyértelmű: a Ja far »recipére« vezethető vissza az etimológiája ... Répái Lajos összehasonlító vizsgálatai azonban tovább vezetnek és magyarázata nyomán még a laikus is megérti, hogy nem jogtalan az általa felrajzolt kérdőjel. Igen, a gyógyszertár alkotó-kutató műhely számára. FényképmAsolatofaaE teas elém. Régi leírások arról, miből készült a gyógyszer. Az elpusztult ember mely részek használták fel az élők érdekében. A Járatlan szemlélő — • Beiratkoznak az elsősök Tiszteiét a „khétlemek n Az Idén végző 138 800 nyolcadikos pályaválasztásának körültekintő előkészítésére az általános iskolákban országszerte rendkívüli pályaválasztási értekezleteket tartanak ezekben a napokban. Az értekezleteken — és szükség szerint egyénileg Is — tájékoztatják a szülőket az idei továbbtanulási lehetőségekről, segítik a tanulókat, hogy rátermettségüknek, tehetségüknek és a népgazdaság szükségleteinek legmegfelelőbb iskolában tanuljanak tovább. A most végző nyolcadikosok közül mintegy 58 ezren folytathatják tanulmányaikat a különböző középiskolák első osztályaiban. Közülük szeptemberben 27 400-an gimnáziumokba, 30 600-an pedig szak- középiskolákba iratkozhatnak be. Az általános iskolát most régzők közül 83—64 ezer fiatalt várnak a szakmunkásképzők. Legtöbben — szám szerint 24 ezren a gépgyártás, Sietve a gépipar területén készülhetnek élethivatásukra. 9 ezer fiatalt vár az építőipar, mintegy S ezer áj szakmunkástanulót képez a kareskadalem és a vendéglátóipar. A textil-, illetve ruhaiparban négy és fél ezren, az élelmiszeriparban és a mezőgazdaságban pedig körülbelül 7 ezren helyezkedhetnek eL A szülői értekezleteket követően még ebben a hónapban, február 20-ig továbbítják az általános Iskolákból a jelentkezési lapokat a középiskolákba, a szakmunkásképzőkbe, valamint a gép- és gyorsíró-iskolákba. A tanulók felvételéről az igazgatók döntenek. A tanulmányi eredmény és a magatartás mérlegelésén kívül figyelemmel kísérik azokat a körülményeket is, amelyek a jobb tanulmányi átlag elérését esetleg gátolták. Ez elsősorban a fizikai dolgozók, a sokgyermekes szülők, az egyedülálló anyák tehetséges gyermekeire vonatkozik. A következő hetekben megkezdődnek az előkészületek az új tanévre U. A tanköteles korba lépő gyerekek beiratkozását országszerte .március elseje és 15-e között tartják. Ezen az Időszakon belül a helyi tanácsok döntik él a be- irstkotós partos tdaXh (Tisztelet a kivételnek... Mindig? Valamikor régen egy szigeten s vulkán elpusztított egy várost. Mindenki elpusztult — egy ember kivételével. Ez az egyetlen ember éppen a büntetését töltötte, mélyen a föld színe alatt. A börtönben.) Tarjasy Ákost letartóztatták. Sikkasztott. No, nem sokat, mindössze egy négyes találatnak megfelelő átlagos összeget. A hír futótűzként terjedt volna a cégnél, ha nem kerül elő idejében a poroltó. Ez pedig az első számú beosztott volt Mindjárt az elején lokalizálta a tüzet, mondván, hogy humbug az egész, légből kapott pletyka, mert a főnöke tulajdonképpen fizetés nélküli szabadságot vett ki, és egy jól ismert fürdőhelyre utazott Sokan elhitték az alkalmi poroltónak, amit mondott Aztán, nem sokkal később, észrevette valaki, hogy hiányzik a poroltó az irodából. Egyszerűen: nincs a megszokott helyén. És keresték. Némelyek szerint nem történt más, csak elment a főnöke után. A már ismert fürdőhelyre. A hírt először az Iktatóban cáfolták meg, mondván, hogy ez nem lehet, mert a szóban függ egyénnek általános és örökös víziszonya van. Tehát csakis a bérosztály adminisztrátorának lehet igaza, miszerint valamelyik hegyi üdülőbe kell utánaküldeni a postáját Mindezt pedig arra alapozta a jóember, hogy a kérdéses személy olykor Ilyesmit mondott: »Aki belenyugszik abba, hogy örökké lent van, és sohasem kívánkozik a csúcsra, annak úgy kell!« Ciliké, a munkavédelmi előadó mélán hallgatott Kinézett az ablakon, bele a szürke ködbe. Fedett fürdőmedencét látott, meg hegyi fenyvesek közt meghúzódó kicsi faházikót, és köteg százasokat, aztán a Ko- zorai Péter bárgyú kópét Kirajzolódtak a ködből, odali- begtek Ciliké ablakához, és mindegyik tolakodott, hogy a másik elé kerüljön. Persze, hogy Kozoral győzött, és Ciliké nem tudta elhessegetni. Ex az ember azt mondta a múlt heti irodagyűlésen: »Sok a hibás lajstrom, ez nyilvánvaló. És kérdem én, ki ezért a felelős? Tudjuk mi azt mindany- nyian. Tisztelet a kivételnek, vagyis azoknak a keveseknek, akik Tarjasy Ákos munkacsoportjában dolgoznak, szinte mindenki felelős a hanyag. És Ciliké akkor rájuk nézett. Nagy csodálattal. Hogy lám, lám, ilyenek a célratörő, a csúcsra törekvő emberek. Akik túlteszik magukat a kicsinyes dolgokon. Csak dolgoznak. De azt aztán úgy, de úgy, hogy oda kell nézni! Tényleg, miért is nem néztek többször oda? Talán azért? mert a köréjük rakott sok-sok fényesség elkápráztatta a szemet, s elvakította azt, aki mégis odafordította a tekintetét...? Kopogtak Ciliké irodájának ajtaján. Riadt asszonyka pör- dült be és azt mondta: »Hallottad? A Kozorai rosszul lett. Most kísérték le ketten a lépcsőn. Azt mondják, kórháziak voltak. Mármint azok ketten, akik kísérték. Ámbár...« És Ciliké újra az ablakhoz fordult Arra gondolt, hogy a cégnél most már nincsenek kivételek. Csak »klvétlenek«. Akik maradtak. És milyen sokan vannak! Érdekes. Eddig sem voltak kevesebben, mégsem vették észre egymást. Sokan vannak és bizonyos, hogy ők csinálták a munka javát mindig. Nélkülük nem lehetett volna cég a cég. Nagy kár, gondolta Ciliké, hogy erre ők maguk sohasem értek rá oda- a«gyeitó^p ■ > sorok írója is — elborzad először, de be kell látnia a természet ősi törvényét: es is as életet szolgálja... A könyvtár ritkaság* hosszú, órás böngészésre csábítják az embert —■ Egész életemben gyűjtöttem, s megszállottja voltam Néha bizony a betevőre is alig jutott, de akkor is vásároltam ezeket A kultúrember Igénye, & műveltség szeretet« hajtotta. Életéről nem sokat — munkájáról annál többet beszélt Mégis, elejtett félmondatok nyomán kitetszik: nem kímélte őt sem a sors — világháborúk, szenvedések —, mint nemzedékének sok más tagját A summa mégis kerek egész, s az alkotás most is különös — hőmérővel ki nem mutatható — lázban tartja. Az idős gyógyszerész egy a« értékes falusi értelmiség sorából. Nem használhatatlan tanulságot rejt példája mindennapjaink számára: a mesterség vidéki művelője is képes birtokba venni nemcsak térben, időben is teljességgel hivatását Trent TThos I AP BT K 5
