Somogyi Néplap, 1972. február (28. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-01 / 26. szám

Somogyi művészeti szemle ”72 Hangulatos téli esték Igáiban Munka után, besötétedéskor ismét megmozdul a falu: fiata­lok, felnőtt férfiak és asszo­nyok indulnak a könyvtárba, az iskolába — próbára. Első érdeklődésünkre — hol tart­ják a próbát? — egy igali lány válaszolt, aki az irodalmi szín­pad tagja. Mögöttünk idősebb asszonyok szaporázták léptei­ket, hogy el ne késsenek. Egyikük — ezt már a könyv­tár ajtajában láttam — hóna alatt ruhába bugyolált hang­szer lapult: citera. Rendszeresen látogatják a kaposvári járási hivatal mű­velődésügyi dolgozói a művé­szeti" szemlére készülő csopor­tokat. Mindenhol megkezdőd­tek és javában folynak a pró­bák — tájékoztattak —, szin­te valamennyi műfajban talá­lunk csoportokat, szólistákat. Horváth Piroska tavaly érettségizett a kaposvári Mun­kácsy Mihály Gimnáziumban, utána telepedett le Igáiban. A gyógyszertárban dolgozik, asz- szisztensjelölt. Elmondta, hogy albérletben él. — Elviselhetetlen egyedül. Mielőbb felnőtt szerettem vol­na lenni, és most szörnyű nagy az önállóság, mindenről ma­gamnak kell gondoskodnom. — Sikerül? — öt hónapja élek Igáiban, de már sok fiatallal megis­merkedtem. Ügy érzem, sike­rült beilleszkednem közéjük. Járok rendszeresen a könyv­tárba, a sütő-főző tanfolyamra, és az irodalmi színpadnak is tagja vagyok. — Milyen szerepet kapott? — Lermontovtól a Kozák bölcsődalt mondom. — Nem izgul? „ — Most jobban ... A színpa­don egyedül vagyok. Még csak szinte magamnak mondom a verset, nem látom — nem ér­zékelem — a közönséget. Ismerős arcot pillantok meg a könyvtárban, ahol ai igali pávakör próbál — élükön Ká­roly János áll. Mellette lenni: zenés tanu­lás, éneklést tanulás — és lel­kesedést tanulás. A somogyi művészeti szemle mozgalmát ilyen »talpakon« szeretnénk mindenhol látni. — Mit tanul az igali páva­kor? — Két népdalcsokorral ké­szülünk a szemlére. Az egyik kimondottan igali népdalokból áll: Ádám Jenő, Olsvai Imre feldolgozásait tanuljuk. A má­sikkal egy szélesebb . horizon­tot járunk be, somogyi nép­dalokat válogattunk össze egy csokorba. — Az igali népdalok közül hallhatunk most egyet? Az asszonyok mintha össze­beszéltek volna, egyszerre kez­dik: »Hol háltál az éjjel, cine­ge madár?« — Ismerős ... — De nem ebben a válto­zatban, igaz? — néz rám Ká­roly János. Itt van közöttünk özvegy Szajkó József né is; időközben megtudtam, hogy ő hozta a ci- terát. Élő nótafa — mondják. Százhetven dalt gyűjtött össze emlékezetből, leírta valameny- nyinek a címét. — Kiválogatjuk majd, hogy melyik népdal, melyik műdal beszél róla lelkesen Károly János. Az asszony máris a ci­tera mellett terem, pengetni kezdi. — Az ősi magyar citera egész hangokat adó húrokból áll — magyarázzák, a mai hangszereken már félhangok is vannak, meg kell szokni. — Nincs annyi gitár a me­gyében, ahány citera — éke­lődnek az asszonyok, de ez ta­lán már nem is vicc ... Okunk van a reményre, hogy ezek a hangszerek nemcsak a szemlé­ken szálnak, hanem a téli esté­ken unaloműző, kedves szóra­kozást teremtenek öregnek, fiatalnak egyaránt. Horányi Barna Somogyi helynevek Honfoglalás kori törzsnevek, vásárhelynevek BÍBORBAN született Konsz- tantmosz bizánci császár »A birodalom kormányzásáról-« című művében a következő magyar törzseket említi: Nyék, Megyer, Kürt, Gyar­mat, Tarján, Jenő, Kér és Készt A helynévanyag vallomása szerint a törzsnevekhez ha­sonlóan viselkedik a Var- sány, Tárkány és a Székely névcsoport. A honfoglaló tör­zsek letelepedésének megha­tározása ma is vita tárgya. Eredeti szálláshelyüket a helynevek alapján úgy lehet körvonalazni, hogy azon a vidéken helyezkedtek el, ahol nevük a földrajzi nevekben nem fordul elő. Ahol minden­ki a Nyék törzshöz tartozik például, ott csak azokat ne­vezik el nemzetségükről, akik nem a Nyék törzshöz tartoz­nak. Viszont csak ott találha­tók Nyék helynevek, ahol más törzs szállásterülete volt, s a Nyék törzs ide települt ele­mei idegenek voltak. Moór Elemér: A honfoglaló magyarság megtelepülése és a székelyek eredete (Szeged, 1944) című művében a Bala­ton környékére, Zala és So­mogy területére a Nyék tör­zset helyezi, Megyer a Duna két partját szállta meg a Csepel-szigettől délre (Fejér, Tolna, Pest megye), Kürt Ba­ranyában, Jenő a Kisalföldön, a Székely törzs pedig a mai Vas megyében telepedett le. Somogy területén tehát nincs Nyék helynév, de van Megyer (Bábonymegyer), Gyarmat (Kaposgyarmat, Kér (Szentgáloskér). Régi községneveink érde­kes csoportjai a vásár napját mutató nevek. A középkori kereskedelem itt bonyolódott le, s külön kiváltság volt a hetivásárok tartása. SAJÁTOS MAGYAR hely­névadási mód, hogy a falut vagy várost a hétnek arról a napjáról nevezik el, amikor a hetivásárt tartják. Megyénkben ilyen: Kéthely (tulajdonképpen Kedd-hely), Kaposszerdáhely, Péntekhely (Balatonlelle mellett) neve. Dr. Király Lajos * * * Kálmán Béla professzor a Nevek világa című könyvében a hasonló eredetű nevek so­rában említi a somogyi Jutát. Viselője — jutocsa, mint a ma­gyarok egyik vezére — szere­pel Konsztantinosz Porphyroge- netos említett munkájában. (Szerk.) Újítása ß adóiak, a vállalat újí­tási felelőse roppant egyszerűen érvelt a termelési tanácskozáson. — Kartársak! A keret cél­ja és rendeltetése, hogy ki­merítsük. Tessék engem meg­érteni, hiszen világosan fe­jezem ki magam! A pénz azért van, hogy okosan és céltudatosan elköltsük; egy­aránt hasznát látja a válla­lat, a népgazdaság, és termé­szetesen az a dolgozó is, aki ésszerű újításával segíti a vállalatot. Újítsunk tehát bátran és merészen! A meg­érdemelt jutalom nem marad el... Egy hét múlva Hupka kar­társ jelentkezett. Okosan és tartalmasán beszélt arról, hogy lisztcsomagolót újított, amely megkönnyíti a kisze­relést, és milligra.mmnyi pon­tossággal adagolja a rétes­lisztet. Bodolák áhítattal hallgatta szavait. Kétnapi szabadságot biztosított neki a műleírás elkészítésére. Hupka annak a rendje-módja szerint meg is kapta az ezer. forint jutal­mat, de ámultán hallgatta néhány hónap múltán, hogy a masina nem ér egy ütet laplót. Nem mér pontosan És cafatokra szaggatja a zacskókat. A kerekek kené­sére szolgáló olaj pedig be­lecsurog a lisztbe. —■ Nem baj! Nem baj! — vigasztalta Bodolák a mes­tert. — Egy hiba nem a vi­lág... Ez nem sikerült! Annyi baj legyen, kiselejtez­zük. És valóban szétszedték a csomagológépet. A farészeket felaprították gyújtásnak. A fémrészekért pedig kilónként húsz fillért fizetett a MÉH- telep. Bodolák néhány hónap múlva újra noszogatta a ter­melési tanácskozás részve­vőit. Különös jelentőséggel nézett Hupka Bertalanra, aki többször is biztatóan vissza­kacsintott. Ez a gesztus va­lami olyasmit jelentett: — Tihamér, énrám mindig szá­míthatsz! A második számú újítás­nak sem volt nagyobb sikere. A szabadon futó kontrafékes öltözőszekrény arra volt hi­vatott, hogy az egységek szo­ciális megoldásait korszerűvé tegye. Nem volt azonban biz­tosított a társadalmi tulaj­don. A dolgozók holmijai na­ponta eltünedeztek. Hupka, a derék újító még el sem köl­tötte az újításért járó össze­get, már kimondták a drákói ítéletet: — Ki kell selejtez­ni! — Azért i nem esünk két­ségbe! —- emelte fel a hang­ját Bodolák, az újítási fele­lős. — Tovább megyünk a megkezdett úton! — Ez a biztató mondat természete­sen Hupka Bertalannak szólt, aki gondolatban már a leg­frissebb újítás technikai meg­oldásán tűnődött. Azt hiszem, nem kell hang­súlyozni, hogy a harmadik s negyedik újításnak is ez volt a sorsa. Lelkes fogadtatás. A prototípus gyors elkészítése. Az újítási díj bürokráciamen­tes kifizetése, és utána jött — szokás szerint — a kiselej­tezés. A tizediknél Hupka ugyan­csak megemberelte magát. Gondosan elkészítette az ön­működő bejárati ajtó műle­írását. És sajátkezüleg vé­gezte el a kivitelezést. Másnap reggel Bodolák kartárs csillogó tekintettel fogadta. — Üdvözlöm! Talán elké­szült a legeslegújabb? — Igen! — simította Hupka az újítási felelős asztalára a műleírást, IBEMUTATÖ ELŐTT KOLDUSOPERA KAPOSVÁRON 1928-ban Bertolt Brecht úgy­nevezett »második« alkotói korszakában született — hosz- szas felkészülés és előtanul­mányok után — első nagy vi­lágsikere, a Koldusopera. A mű, amelyet a kaposvári Csiky Gergely Színház társulata mu­tat be hamarosan, színháztör­ténetünk tanúsága szerint az első Brecht-darab, amelyet hazai színpadon játszottak. A világsiker elkísérte Magyaror­szágra is. Olvashattuk A há- romgarasos regényben próza­ként, s láthattuk filmen is. A kaposvári színháznak ez a második Brecht-bemutatója. Babarczy László, a Nemzeti Színház rendezője mint ven­dég rendezi a kaposvári elő­adást. öt kerestük fel próba­közi szünetben. , — Brechtet nem egy kor- társam magányos csillagnak, »utódlalannak« tartotta, sőt sokan jósoltak tiszavirág éle­tet darabjainak. A siker az időállóság bizonyítéka is. Van­nak azonban még ma is, akik száraznak, túlságosan didak­tikusnak tartják. Mi erről a véleménye? — Szeretem Brechtet, mert izgalmas és érdekes, egyálta­lán nem tartom száraznak. Színes, látványos az általa te­remtett színpadi világ. Szín­padi helyzetei szellemesek, dramaturgiai ötletei kápráza­tosán fordulatosak és vicceit, teszem azt Molnár Ferenc is megirigyelhette volna. Nem, Brecht egyáltalán nem unal­mas, teoretikus szerző. Amit ír, az igaz, tehát aktuális. — Nemrég olvashattuk, hogy még ma is mennyire kü­lönbözőképpen ítélik meg a Brecht-előadásokat. — A Brecht-viták dühíte­k ' — Érdekes, Figyelemre méltó — olvasta Bodolák, majd a végén felkapta a fe­jét. — Sláger lesz belőle! Sürgősen gyártani kell. — Már elkészítettem! — jegyezte meg szerényen Hup­ka. — Hol vám? — A MÉH-telepen! — Nem értem! — piszkál­ta a fülét Bodolák. — Két hetet dolgoztam rajta esténként! — magya­rázta Hupka. — Valódi mes­termunka. Véleményem sze­rint büszke lehetek rá. Ami­kor elkészült, nekiálltam, és szétvertem. Négy forintot kaptam érte a MÉH-telepen. — Ember, meg van maga őrülve? — Nem. Egyáltalán nem! Kiselejteztem, ahogyan a má­sik kilenc újításomat is ki­selejtezték, és leadtam a hul­ladéktelepen. — És akkor most miért jött ide? — Fel akarom venni az újításért járó tiszteletdíjat. Rossi Károly nek. Gyakran félreértelmezik, miként azt az ötvenes évek­ben is tették. Szerintem mű­vei korántsem merev, logikai gépezetek. Véleményem sze­rint baj van az úgynevezett elidegenítő effektusok értel­mezésével is. — A darabok színrevilelé- nél mennyire alkalmazható a brechti dramaturgiai gyakor­lat? — Brecht számos nagyon érdekes tanulmányban (ma­gyarul is megjelentek) megír­ta a drámaírásra és színját­szásra vonatkozó elképzelé­seit. Ezeket vitte végig követ­kezetesen a Berliner Ensemble (a Brecht-színház). Az a baj, hogy voltak, akik ebből dog­mákat gyártottak. Egyáltalán: a Brecht-eLőadások nem le­hetnek ismétlések recept sze­rint, minden előadásra hat az adott ország színházi szemlé­lete is. — Szeretnék néhány szót hallani eddigi Brecht-rende- zéseiről. — Kétszer volt alkalmam színpadra állítani műveit Pé­csen. Első ízben Az anyát, majd ezt követte A kaukázusi krétakör bemutatója. — Emlékezetesek Major Ta­más Brecht-rendezései. Je­lentettek önnek a Nemzeti Színház-beli előadások vala­milyen impulzust? — Igen. Főleg formai szem­pontból. Major Tamás követ­kezetesen kikísérletezett egy, a hazai feltételekhez alkal­mazkodó, de a szerzőhöz u játékmódot, s ez hatott rám. — Említette, hogy Brecht aktuális. Ezt miképpen értsük a Koldusoperára vonatkozóan? — Ez a darab a polgári tár­sadalom tömegeket megté­vesztő formái mögött meghú­zódó brutalitást, a kíméletlen küzdelemre épülő világrendet Szocialista jogrendszerünk a közeljövőben nagy jelentőségű új jogszabállyal gyarapodik: befejezéshez közelednek az új egészségügyi törvény előkészí­tő munkálatai. Mi tette szük­ségessé és időszerűvé a tör­vénytervezet kidolgozását? — kérdezte az Egészségügyi Mi­nisztérium illetékeseitől Vágó Tibor, az MTI munkatársa. A szakemberek válaszukban emlékeztettek arra, hogy a felszabadulást követően foko­zatosan megindult a szocialis­ta egészségügy alapelveire épülő egészségügyi jogszabá­lyok megalkotása. A társadalmi, gazdasági fej­lődés, a korszerű tudományos eredmények hasznosítása azonban szükségessé tette a korábban megalkotott jogsza­bályok rendszeres felülvizsgá­latát. A jelenlegi szabálvozási módszer fenntartása viszont azzal a veszéllvel jár. hogy át­tekinthetetlenné válnak a kü­lönböző jogszabályokban fog­lalt egészségű gvi rendelkezé­sek. s nem lenne mód a jogi szabályozás egységes alapelvei­Bertolt Brecht. leplezi le. Játékosan, szelleme­sen, sokszor groteszk módon, de ehhez a világhoz méltó könyörtelen éleslátással Ezt közvetlenül a mi viszonyaink­ra aktualizálni ostobaság. Brecht szellemének meghami­sítása lenne. Ugyanakkor, ha a jelenleg is folyó háborúkra, a kiélezett társadalmi-politi­kai harcokra gondolunk, arra, hogy még mindig eléggé távol vagyunk egy »emberhez mél­tó« játékszabályok szerint mű­ködő világrend kialakításától, akkor a Koldusoperában meg­fogalmazott mozgósító erejű felháborodás a mindennapi élet mélyén még mindig meg­lévő nyomorúságot és ember­telenséget leplezi le. És ez ak­tuális. Aki a Koldusoperában ma nem lát többet jópofa me­sejátéknál, az azt hiszem vak vagy pesszimista. A Koldusopera zeneszerzője Kurt Weill. A kaposvári elő­adás zenei vezetője Simon Zoltán, a Nemzeti Színház karnagya, több nagy sikerű Brecht-élőadás karmestere. A mostani előadást Orosz István vezényli. Főszerepben Szabó Kálmánt, Hőgye Zsuzsát — dupla szereposztásban — Ko­vács Jánost, Garay Józsefet —, Farkas Annyt, Molnár Piros­kát, Andai Katit, Dánffy Sán­dort, Kiss Jenőt, Várkonyi Andrást, Verebes Istvánt, Wágner Richardot, Kardos Gábort, Somogyi Gézát, Tóth Bélát láthatjuk. Szerepéről Szabó Kálmán nyilatkozott: — Nem szívesen beszélek elméletekről a szereppel kap­csolatban ... A színész dolga a játék. Nem sokkal vagyunk az előadás előtt, a munka gyors ütemű. Játék, ének, tánc — főként koncentráció kell az előadáshoz. Hogy hol tartok? A munka jelenlegi szakaszában ez nehezen mér­hető feL Ügy érzem magam, mint az ökölvívó a második menetben. Az ellenfél nagyon kemény, és még hátravan az utolsó forduló. Mindenesetre győzni szeretnék... ^ T nek megfogalmazására sem. Ez indokolja, hogy az ország- gyűlés megalkossa az új egész­ségügyi törvényt, amely nem­csak az egészségügy terén el­ért eddigi eredményeket fog­lalja majd össze, hanem tar­talmazza az egészségügyre vo­natkozó alapvető rendelkezé­seket is. A felvetődött észrevételek szem előtt tartásával készítet­te azután el az Egészségügyi és az Igazságügyi Minisztérium képviselőiből alakult munkabi­zottság a törvénytervezetet. Az így formába öntött jogsza­bálytervezet összefoglalja azo­kat az elvi és általános jellegű rendelkezéseket, amelyek az állami szerveknek, a szövetke­zeteknek, a társadalmi szerve­zeteknek, más jogi személyek­nek és az államoolgároknak 3 lakosság egészségének védel­mével kaocsolatos jogait és kötelezettségeit szabályozzák. A törvénytervezetet előre­láthatólag az országgyűlés ta­vaszi ülésszakán tűzik napi­rendre. Próba közben: Babarczy László, Farkas Anny, Kovács Já­nos, Az új jogszabályt a tavaszi ülésszakon tűzik napirendre «OMOGYINÉPLAP Kedd. 1972. február L 5

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom