Somogyi Néplap, 1972. február (28. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-05 / 30. szám
mŐsztonárJpót!ékn keilent> Hogyan juthat pénzhez egy diák? Mikor Van a diáknak ■ pénze? Elég ritkán — és ha van is, meglehetősen rövid ideig tart ez a boldog állapot. Ezek közé az esetek közé tartozik az ösztöndíjosztás — amelynek áldásait ki-ki tanulmányi eredményétől és szociális helyzetétől függően élvezi. Az ösztöndíjat rendszeresen havonta kapják a diákok, általában ugyanilyen rendszeresen el is fogy az »-osztást« követő napokon. A diákok nagy része (elsősorban a felsőfokú intézményben tanulókra gondolok) rendszeres pénzforrást szeretne. Ilyen forrás azonban elég ritkán tör fel, és vize sem valami szélesen hömpölyög. Márpedig a diákok is szeretnek moziba, presszóba járni, könyvet venni. Ehhez pedig pénz kell. Szívesen dolgoznának — hiszen naponta vagy hetenként néhány órát ki-ki tudna szakítani magának. Csak lenne valami »diáknak való« munka. Olyan, amit nem délelőtt kell végezni, mert akkor előadások vannak, és azokon illik részt venni. A Mezőgazdasági Főiskola hallgatóival beszélgettem arról, hogy mi is lenne az ideális munka. — Eddig többféle munkával próbálkoztunk — mondták. — A vagonrakással jól lehetne keresni, de az nincs mindig, és hogy mennyit keres az ember, az attól is függ, hogy mit kell kirakni. Volt már olyan eset, hogy húsz forintot kerestünk. Meg nem is tudja az ember, hogy mikor lehet menni. Az Iskola környékén is akad munka, néha árokásás, ez-az. De nem rendszeres. — Vannak az iskolában úgynevezett • demonstrátorok, akik a bonc- és élettan tanszék munkájában vesznek részt. Az első évfolyam számára készítenek vázlatokat, ábrákat, szemléltető eszközöket. A tananyag feldolgozásában is részt vesznek. Ezért kétszáz forintot kapnak havonta. ök azonban kevesen vannak, és elsősorban nem a pénz miatt végzik. Szak-- maila« sokkal többet tanulnak annál, mint hogy csupán pénzkereseti lehetőségnek tekintsék ezt a munkát. — Adtunk már fel hirdetést az újságban, hogy vállalnánk középiskolások korrepetálását — elsősorban kémiából meg biológiából —, de nem kaptunk rá választ. — Most próbálkozunk olyasmivel, hogy golyóstoll-alkatré- szeket hozunk Pestről, és esténként összerakjuk. Ez nincs időhöz kötve, csak a szállítást nehéz megoldani. Az lenne jó, ha itt Kaposváron találnánk egy ktsz-t, vagy kisebb üzemet, ahova »bedolgozhatnánk«. Nagyobb városokban, ahol több főiskolás vagy egyetemista él, szervezett formái vannak a diákok foglalkoztatásának. Űjságkihordástól és -árulástól kezdve a gyermek- megőrzésig: sok mindent vállalnak. Pesten a statisztikai hivatalok is alkalmazzák őket heti egy-két órára. ' Hogy hol, mit lehet dolgozni, és hányán igénylik ezt a munkát, a főiskolák érdek- védelmi bizottságai derítik fel. Tulajdonképpen munka- közvetítők »házon belül«. Ha ilyenek nálunk is alakulnának, és megkeresnék azokat a lehetőségeket, amelyek bizonyára a somogyi diákok számára is / megvannak — csak nem tudnak róluk —, bizonyára kevesebb kispénzű diák lenne, aki nem tudja, hogy hol ás mit dolgozhat. S. M. Szemle előtt Próbálják a mesztegnyői lakodalmast A szobában mindenütt virág. Az asztalon, a székek mellett, az ablak előtt, a falon. S a növényeket körülfogják, átölelik a múlt művészetének remekei. A köcsögök, tányérok, faragott ostornyelek, szőttesek, hímzett párnák, mángorlók különös világot teremtenek. A Berzsenyi Dániel tánc- együttes vezetőjénél, Kövesdi Tibornénál járunk. — Készülünk a művészeti szemlére — ez már az együttes múltjából fakad. Mi, falusi együttes lévén a környékünkön élő néphagyományokat dolgozzuk fel és visszük színpadra. Műsorainkba leírt koreográfiákat is beépítünk, de a művészeti szemlén a helyi hagyományokat szeretnénk hangsúlyozni. — Hogyan kapcsolódik be a csoport a falu művelődési életébe, miképpen vonzza a fiatalokat? — Az együttesnél célul tűztük ki, hogy ne csak a tánc legyen a fontos, valódi klubéletet szeretnénk teremteni. Azt kívánjuk elérni, hogy a táncokon keresztül ismerjék meg falujukat, a környéket. Tizenegy éve dolgozik a csoport, azóta vagyok az együttes vezetője. Sorozatosan részt veszünk a járási, megyei bemutatókon, a leltei »Béke és barátság« fesztiválon. Két éve meghívást kaptunk Lengyel- országiba, ahol a néptánc- együttesek fesztiválján vettünk részt, s szép sikerrel szerepeltünk. A környék eldugott falvaiban is renszeresen fellépünk. Elsősorban társadalmi ünnepeken adunk műsort, de nemcsak a környéken, hanem Kaposváron is. Évente negyvenötven előadáson szerepel az együttes. A görög Beloiannisz népi együttessel is igen szoros a kapcsolatunk. — Milyen segítséget kapnak a községi tanácstól, s egyedül tőlük várhatnak támogatást? — A próbákat a művelődési házban tartjuk. A fűtést, a világítást, a termet a tanács biztosítja. Segít bennünket a marcali áfész. Évente hatvanezer forinttal támogatják az együttest. — S végül egyetlen kérdés. Mivel készülnek a művészeti szemlére? — A mesztegnyői lakodalmas táncot szeretnénk bemutatni, s igyekszünk jól szerepelni ... R. G. Somogyi helynevek Népi helynévmagyarázatok MINDENKIT érdekel lakóhelye nevének magyarázata, természetes tehát, hogy ezekre igyekeznek megfejtéseket találni. A több száz éves, sokszor néhány évezredes helynevek értelmét azonban nem lehet mindig a mai nyelvből megvilágítani. A helynévfejtés, az úgynevezett etimológia a legnehezebb nyelvészeti tudomány. Csak nagy tudással rendelkező kutatók vállalkozhatnak rá, mert a magyar nyelvtudomány eredményein kívül a szlavisztika, a germanisztika stb. eredményeit is hasznosítani kell, sőt a nyelvészettel kapcsolatos társadalomtudományok alkalmazása is nélkülözhetetlen (helytörténet, művelődéstörténet, néprajz stb.). írásainkban mi ezeknek a tudományos névfejtéseknek a megismertetését vállaltuk. A nép körében élő naív helynévmagyarázatok ritkán találják el az igazságot, mert mai nyelvünkből, hasonló hangzású mai szavakkal akarnak megfejteni ősi földrajzi neveket. Az egyszerű emberek magyarázatai azonban népraj- zilag többnyire értékesek, mert történeti mondákat, meséket, érdekes rigmusokat tartalmazhatnak, ezek jellemzőek a nép gondolkodásmódjára, így tehát hasznos feladat összegyűjteni őket. A Karád—Balatonszárszó útvonal környékén él egy ilyen falunév magyarázó történet: >?A végvári harcok során karddal megsebesítettek egy vitézt. Ahol ez történt, azt a helyet ekkor Karáénak nevezték al. Innen a Balaton felé vonultak. A katonán nagy sebhely (Nagycsepely) keletkezett. Társa szólt egy hozzáértő embernek, hogy kösse be (Kötésé). Később a sebesült jobban lett és megszólalt. Kísérői örömmel kiáltozták: Szól ám, szól ám! (Szólád). Mikor a Balatonhoz értek, ismét szólt pár szót (Szárszó).« Most pedig nézzük meg, mit tud a névtudomány az említett nevek eredetéről: Kötcse és Szólád nevének eredetét nem ismerjük. Karád neve Pais Dezső szerint a Kara személynév -d képzős alakja, Ez a szó török eredetű, itt köznévként két jelentése is van: fekete vagy héja. Az egykori birtokos nevét őrzi ez a helynevünk is. Csepely (ma Nagycsepely) neve Benkő Lóránd alapos bizonyítása értelmében növényzeti eredetű, a régi magyar csepel: csepely: csépié: csep- lye közszóra megy vissza. Valószínűleg sarjadó erdők, bokros, bozótos területek, növendék tölgyesek stb. voltak azokon a helyeken, ahol a Csepel: Csepely földrajzi nevek keletkeztek. EGY RÉGI MAGYAR földrajzi megjelölésből eredeztethető Szárszó (ma Balatonszárszó), annyi mint: szárazaszó. Az aszó szavunk mór kipusztult, a régiségben folyóvíz nélküli völgyet jelentett. A gyakori használat koptatta a régi összetételt a mai alakúra. Dr„ Király Lajo? KÜRTI ANDRÁS íafogató a Kopasz* hogyan | 28. I — Az imént azt mondtam, 5 tévelygő vándor. Ez nem ! egészen pontos, nem egészen I precíz, nem eléggé árnyalt, ♦ megfogalmazás. Nencsak té- Jvelygő, legalább annyira elke♦ seredett s reményét vesztett ♦ vándor topog most előtted, aki j tisztában van nagyon is vitat- Jható tehetsége korlátáival; no, Imeg azzal is, hogy belső al♦ kata, egyoldalú és sajnálato- Jsan korlátozott humán érdek- llődési köre folytán aligha kap- . hat helyet akár csak tíz másodpercre is a te mai mű- | sorodban. S bár irodalmi ber♦ kekben ezt barátaim kétségbe {vonják, idézőjelben értendő a } barát, rendelkezem annyi ön♦ bírálattal, hogy ne is hoza- tkodjam elő ilyesmivel. Mást ♦ kérek tőled, tisztelettel. Ha akkora szövegem sem lenne, mint a cica farka, csak ott tóblábolhatnák, mondjuk: mint véletlenül oda vetődött turista, {nagy hátizsákkal, csantgombos / rövidnadrágban ? Esküszöm, {egy szót sem szólnék, csak I körüljárnám a gömböt, és úgy Színjáfszósdi A z; iskola igazgatója ugyan nem rendelt el hivatalos vakációt, ám a tanítás mégis napokig szünetelt. Nem pusztított járvány, és szén is bőven jutott a kályhákba, de az órakezdást jelző csengő mégis hallgatott. Az iskolai szünetet furcsa ok magyarázta: színielőadásra készültek a diákok. Megkezdték a próbát jókor reggel, és járták a színpadot késő estig, hogy szándékuk szerint hiba nélkül szép előadássá álljon össze a bemutatásra kiválasztott Twist Olivér. Igen, a Twist Olivér színre- vitelére vállalkoztak a mos: emlegetett iskola diákjai; Dickens kedves regényhősének történetét szándékozták bemutatni három teljes felvonáson át. a háromfelvonásos drámák helyett sokkal hasznosabb, ha a diákok életkorához, szellemi és testi erejéhez jobban illő »műsorrendet« alakítanak ki iskoláinkban. Hogy miket is játszanak? A kisiskolásokhoz a mese- feldolgozások illenek a legjobban. A kevés szereplős, nem sok segédeszközt igényőí »átírások«, amelyek betanulása nem fárasztó, hanem szórakoztat, felfrissít: szellemi örömöt ad. A nagyobb diákok számára például a gondolatokban gazdag irodalmi összeállításokat lehet ajánlani, meg azokat a rigmusokból szerkeszthető népi játékokat, amelyek előadásához ügyancsak alig szükséges kellék, s ráadásul alkalmat adnak tan**«, sftg®* lásra is. Alsóbb osztályosoknál üst, felsőbb osztályosoknál is egy a fontos: az életkorhoz igazodjanak a pódiumra szánt darabok, összeállítások. Ne késztessenek a szükségesnél nagyobb erőfeszítésre, s szín- revitelük ne zavarja, vagy éppen ne függessze fel a megszokott munkát A z iskolai színjátszásnak nem monstre-előadáso- kat kell produkálnia, hanem ellenkezőleg: tartalmasabbá, színesebbé kell tennie a tantermek benépesítői- nek életét. A kis előadások tudnak igazán nagy élményt adni... A. I* Rendezőként a magyar szakos tanárok adták az utasításokat; díszletfestő, díszletállító szoenikusként a fizikusok irányították a tanulók legügyesebbjeit; a jelmezek összefércelését pedig — ugyancsak gyermeki segítséggel — a hímzésben járatosabb kartársnők vállalták. A bemutató előtti napon karikás szemek lassú pillantásai kísérték a főpróbát, a bemutató utáni napon pedig többen beteget jelentettek. Az iskola mondhatni, belerokkant a kis londoni fiú históriájának — több mint három órán át tartó — színre- vitelábe. Tanár, diák egyaránt értékes napokat, heteket áldozott arra, hogy az egyetlen előadást előkészítse. Twist Olivér, Csongor és Tünde, Liliomfi — érdeklődve az iskolák tájékán, rendre az ilyen, sok-sok munkát igénylő darabok bemutatásáról hallani hírt N em vitatjuk: oktatás: intézményeink életéhez szorosan hozzátartoznak különféle műsoros estek, a hagyományos »színibe- mutatők«. Szükség van rájuk, hiszen a szereplésre kiválasztott diákok csak így adhatnak számot arról, amit a szép magyar beszéd elsajátításában megtanultak. És valljuk be: a szülőknek is jó látni ezt. Azt viszont már tagadni kell, hogy csupán az efféle szuperprodukciók alkalmasak a tehetségek, képességek nyilvános bemutatására. A tüllruhácskák tucatjait felvonultató »tündérjátékok« meg Koldusopera Tegnao este mutatta be a kaposvári Cslky Gergely Színháa Bertolt Brecht Koldusoperáját. Képünkön: Farkas Army Jászai-díjas és Kovács János Jászai-díjas. tennék, mint aki bele akar mászni, ami már csak a méretek miatt is nyújtana némiképp mulatságos látványt a nézőknek, s komikus hatást keltene, a fogalom arisztote- lószi értelmében; tudniillik a kontraszttal előidézne olyan nevetséges helyzetet, amely nem okoz fájdalmat, csak jó kedvet, egészséges derűt fakaszt. Meg lehetne ezt csinálni? Kopra hallgatott. — Értem — sóhajtott fel csüggedtein a másik. — Értem, hogy hallgatásod nem beleegyezést, hanem elutasítást jelent. Tulajdonképpen igazad van, hisz semmi észokot, meggyőző argumentumot nem hoztam, nem hozhattam fel a szerepeltetésem szükségessége mellett. Miért is hatna meg a homo ludens rimánkodása, akinek végtére is személyes ügye, hogy belehal-e abba, hogy még mint néma részvevő sem kapcsolódhat bele ebbe a visszavonhatatlanul egyszeri és egyedi játékba, amelynek te vagy a játékmestere. Miért is vennéd tekintetbe, hogy imádok mindenféle játékot, mint ezt már nem egyszer a nyilvánosság előtt be is vallottam, ami erény a gyengeségben, de nem menti azt. — Ugyan — mosolygott az újságíró —, szó sincs elutasításról. Örömmel fogadom a felajánlkozásodat. Csak azon spekuláltam, hogyan biztosíthatnék valami szöveget is neked. Egyelőre még semmi sem jutott az eszembe, de hogy föltétlenül az adásban leszel, a felől máris megnyugtatlak. Zsebébe nyúlt, elővette jegyzetfüzetét, néhány szót fir- kantott egy lapra, kitépte a lapot, s odanyújtotta a másiknak. — Parancsolj, ezt mutasd majd föl a kordonon, és remélem ... — Mi lesz, Tibiké? — szólt Ilonka a postahivatal ajtajából. — Budapest két perce a vonalban van. Jön vagy nem jön? — Elnézést — nyújtott kezet Kopra —, majd fent találkozunk. És futott Ilonkához. Szerencséje volt, Kóci vállalta, hogy azonnal indul kocsival, s beszél Gaállal, és hozza őt is. Már ment is kifelé a postáról, amikor pattanásos képű, nyurga kamasz lépett hozzá. * • * — Jó napot kívánok! — mondta. — Ifjabb Safranek Mátyás vagyok. Az apám kéreti, tessék átfáradni a tanácsházára. Az ablakból látta, hogy idejött. — Mit akar tőlem a kedves papa? — érdeklődött Kopra, miközben kiléptek a hivatal ajtaján, az utcára. A fiú megállt, és az újságíró szemébe nézett. — Csőbe akarja húzni magát. Azzal a déli műsorral kopcsolatban. — Micsoda?! — Már megállapodott a fejesekkel, hogy a község mindenféle kedvezményben részesül, talán még város is leszünk, ha maga lehetővé teszi, hogy a megyei tanácselnök egy percig szónokoljon. — És hogyan kerülök én ezáltal csőbe? — Ügy, hogy mindenkinek haszna lesz a dologból, csak maga fizet rá. A cécó után magát díszpolgárrá nevezik ki, aztán pár hónap múlva szép csendesen ki fogják sajátítani a telkét, hogy idegeforgalml búcsújáró helyet csináljanak belőle. Emlékmű, sétány, trafik, emléktárgyüzlet, italbolt, szálloda, autóveszteglő hely, meg ilyesmik... Kopra füttyentett egy cifrát. — Ezt jól kitervelték! Mit tanácsol, mit tegyek? — Menjen bele mindenbe, ha Bátrik szónokolni akar. Azt amúgy sem lehet kivédeni. Meg aztán az egész falut magára haragítaná, ha emiatt elesnénk a megígért kedvezményektől. Viszont írásban kösse ki, hogy közcélra semmit se hasítsanak ki a parcellájából... Ehhez ragaszkodjon! Pecsét, aláírás stb. — Nem féltem én az M.-belieket, meg fogják azok találni a számításukat úgy is. — Rendben van — mondta Kopra rövid tűnődés után, — Köszönöm a tanácsot, majd így járok el. Most már csak arra vagyok kíváncsi, miért árulta el nekem mindezt? A fiú zavartan vont vállat. — Nem szeretem, ha valakivel ki akarnak babrálni, ok nélkül. Nem szeretem az öregem ügyeskedéseit. Nem szeretem az itteniek mohóságát: egy nap alatt a fél falu arra rendezkedett be, hogy kiszipolyozza a látogatókat Az újságíró nem szólt semmit, csak jól megnézte magának a kísérőjét. Aztán, oldalán a kamasszal, átvágtatott a* utca másik oldalára, az alig ötven méternyire lévő tanácsháza felé... Húsz percbe sem telt, már jött is ki, négyrét hajtott, pecsétes írás volt a farmer- nadrágja zsebében. Nemcsak aiz ő, özvegy Paukné telkér« is szólt a mentesítés. (Folytatjuk) 5 fOMOOYl MÜtt» LAP Pi MMA Iliiéi’ A
