Somogyi Néplap, 1972. február (28. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-29 / 50. szám
Magyar fiatalok között az NDK.ban Hatvanöt helyről a hetvenkettőt Manapság sok szó esik I fogásokra, s az égetően szük- ° séges technikai ismeretekre. Trójában nem lesz háború A kilencedik jelenet után róluk. Tizenkétezren vannak, távol a hazától, a családtól. Panaszaikkal jegyzetfüzetek telnek meg, ám ha megkérdi az ember: ha ennyi kifogásuk van, miért nem jönnek haza, rögtön sorolják hároméves kinntartózkodásuk előnyeit. Végül is a túlnyomó többségük nem bontja fel a szerződést. Sokan a valódi alapot nélkülöző dicshimnuszokat zengenek a Német Demokratikus Köztársaságban dolgozó ma- gyai; fiatalok káprázatos lehetőségeiről, mások rezignáltan arról beszélnek, hogy ifjaink lépten-nyomon hátrányos helyzetbe kerülnek. Egyik állítás sem igaz, a második kiváltképpen nem az. Gazdasági szakembereink még nem fejezték be az elemzéseket, az azonban máris kétségtelen, hogy sikeres a KGST-tagországok munkaerőegyüttműködésére tett első kísérlet. Természetesen rengeteg a javításra váró hiba, a közeljövőben feltehetően a kiutaztatás rendszerét is felülvizsgálják. Itthon egynémely félreértést is tisztázni kell, s megfelelő légkört teremteni a fiatalok kiválogatásánál. Többen az újságok tömérdek álláshirdetésére mutatnak, s fölteszik a kérdést: miért van szükség az esetenként már aggasztó munkaerő- hiány mellett a fiatalok »exportjára«? Nos, hazánk nem azért kötött egyezményt az NDK-val, mert munkát akart szerezni több ezer fiatalnak, hanem azért, hogy belőlük minőségi szakmunkást neveljenek az NDK korszerű üzemeiben. Aztán azért is, hogy megtakarítsuk a holnap auto- matagép-kezelői kiképzésének tetemes költségeit, hogy ifjaink szert tegyenek a hazainál olajozottabb munkaszervezési A műkedvelő művészeti mozgalom látványos és tartalmas seregszemléjének kaposvári járási bemutatója krónikába illő ünnep volt. Fölkészült házigazdái voltak a szombati bemutatónak a nagybajomiak. < És ami az ünnepi köszöntő után történt: nehéz szavakban kifejezni azt a látványt, mely fölforrósította a nagybajomi művelődési ház levegőjét, valamennyiünket gazdagabbá tett. A műsort, összességében bármennyire hosszú is volt — öt és fél órás! — jól megkomponálták, s ezt a bemutató erényei között feltétlenül el kell mondanunk. A járás pedagóguskórusa olyan műveket választott, melyekben a »Hazát szeress« mellett a népdalok a somogyiak életéről szóltak. A 48-as dalok pedig Petőfi közelgő évfordulójára emlékeztettek. Harmincöt műsorszám, háromszáz szereplő. A folklór előretörését fejezte ki a bemutató. Balogh Flórián furulyája, a kercseligetiek citerazenekara, Paizs Gábor népdalai, a szennai citeraket- tős, a citera valóságos virtuóza, Sárai Márton, a kiapadhatatlan forrás tisztaságáról vallottak a maguk módján. Falusi kórusaink: az attalai női és vegyes kórus, a német nyelvű kercseligeti asszony- kórus, a kazsoki menyecskék, a göllei vegyes kórus gondoskodnak róla, hogy éljen a népdal, vele együtt a közösségi élet rendkívül szép formája. melyet a kórusok valósítanak meg. Példaként és a szép szereplésért kiemelem Büssü. Fonó. K!*gyalán egyesített férfikórusát, Zimre József karvezető munkáját. Ilyen összefogásra is szükség van. Irodalmi színpadjaink, csoportjaink is magukra találhatnak, ha olyan anyaghoz Igaz, e szép célok nem mindig válnak valóra, az okokról később még szó lesz. A nem nagy számú, negatív kivételeket azonban bűn lenne általánosítani. Lássuk a somogyi adatokat. A legelső, 1967-es csoporttal kilecvenheten utaztak ki, négyen véglegesen kint maradtak: ketten megnősültek, ketten férjhez mentek. Az 1968-as csoportból negyvenhatan hazatértek, öten meghosszabbítót ták szerződésüket. 1969-ben hatvanan, 1970- ben hetvennégyen indultak So- mogyból az NDK-ba. Ahogy Balogh László, a megyei tanács munkaügyi osztályának vezetője elmondta, még egv- szer ennyit kérnek tőlünk. Tavaly hetvenketten vállalkoztak; nyolc esztergályos, tizenkilenc lakatos, öt kőműves, két elektronikai műszerész és harmincnyolc betanított munkás. Egyetlen vállalat sem sínylette meg a kiutaztatást, a a hetvenkét fiatalt hatvanöt munkahelyről verbuválták! A kint dolgozók között kevés a lány, s a számuk egyre csökken. (Tavaly mindössze tizenkettőn szánták rá magukat a hosszú távollétre.) Ennek az az egyik oka, hogy odakint számos olyan munka- terület várja a lányokat, amelyek itthon sem különösebben népszerűek. A megyei tanács munkaügyi osztályának tájékoztatása szerint az NDK-ban dolgozó somogyi fiataloknak körülbelül az egy harmada (!) még a szerződés lejárta előtt hazautazik. Az 1969-ben útra kelt hatvan fiatal közül tizennyolc már itthon van. Nézzünk néhány friss példát. Egy kaposvári fiatalember 1971. október 14-én állt munkába Karl Marx Stadtban, egy műszáltekercselő gépgyárnyúlnak, melyben otthonosan mozognak. A somogygesztiek Beültettem kiskertem címmel olyan összeállítást mutattak be, melyben a csúfolók a gyerekkort idézték, a tánc már az ifjúságot, az egymásra találást jelentette, melyből szerelem, házasság érik. Hasonló volt az osztopáni irodalmi csoport produkciója is. Alti lelkesedni tud a folklórért, az nagyon örülhetett a gigeiek fonójának. Népi játékot csináltak a he„ Arany eső“ — Színvonalas és gazdag műsor jellemezte a műkedvelő művészeti szemle és Ki mit tud? városi döntőjét vasárnap délelőtt a Latinca Sándor Megyei Művelődési Központban. Megtelt a terem, nagy volt az érdeklődés, de a munkásfiatalok hiányoztak a színpadról és a nézőtérről egyaránt. Kiemelkedően szép teljesítmény jellemezte a zenei »mezőnyt« ; zenekarok, szólisták, kórusok bizonyították jó fel- készültségüket. Munkájukat aranyéremmel jutalmazta a zsűri. Közülük nem egy nagyon tehetséges fiatal zongorista mutatkozott be. Katona Ágnes, Matyasovich Erzsébet méltán ezek közé sorolható. Megérdemelten kapott aranyat Vörös Gábor is fuvolaszólójával. Nagy sikert arattak a beatzenekarok. Legjobban a Táncsics Mihály Gimnázium Kék egér együttese nyerte el a közönség és a zsűri tetszését. Mai modern zenét játszottak; dzsesszes' hangvételű számaik valóban megérdemelt sikert arattak. A Kaposvári Ifjúsági Színpad produkciójából az ötletes * ban. 1971. december 20-án hazajött Az indoklása szerint nem a tekercselőknél foglalkoztatták, esztergagépre helyezték, s nem érezte biztosnak a szakmai fejlődését. Kifogásolta a szálláskörülményeket és nem volt elégedett a havi ötszáz márkás fizetéssel sem. (Egy márkát négy forinttal számolhatunk. A szerit) Egy marcali kislány tizenegy hónapot »húzott le« Ebers- bachban, azután hazautazott, mert az ugyancsak kint dolgozó vőlegényének lejárt a szerződése, s nem akart egyedül maradni. Egy pusztakovácsi lány ugyancsak Ebersbachban vállalt munkát, ő azonban egyebek miatt bontotta föl a szerződését. Nem tetszettek a vaságyak, s a véleménye szerint a két kis gázrezsóra sokat kellett várni, mert harmincán akartak főzni rajta. A kislány soraiból egyébként óhatatlanul érződik: tej jel-mézzel folyó Kánaánt várt, bár az is igaz, hogy a megnevezett szállás alacsonyabb színvonalú az átlagnál. Akad, aki családi okokra, szülei betegségére hivatkozik, nem ritkán idő előtt hazahívják a fiatalokat. Van, akit hazaküldenek, tudunk azokról, akik betörtek az NDK-ban, egy somogyi fiatalember pedig a közelmúltban disszidálni akart. A Német Demokratikus Köztársaságban mindenképpen arcpirítóan kínos ezekről az esetekről hallani, ám ahogy egy cosswigi beszélgetésen elhangzott: az NDK-ban sem a szégyenletesen viselkedőkről ítélik meg az összes magyar fiatalt — ahogy idehaza sem vonhatunk le messzemenő következtetéseket az ebersbachi vaságyakról. lyi gyűjtésből. És még valami: színpadra gondolva, az ehhez szükséges változtatások figyelembevételével, tehát fel- készülten tolmácsolták a folk- lónanyagot. Néptáncban sokat fejlődtek a nagybajomiak, szép volt a mernyeiek tánca, a kaposfőieké, a somogyszi- lieké. Tetszett Nagy Tibor pa- rodista, Tolnai Mária vers- mondó. Az osztopániakat külön elismerés illeti, hogy három szép produkcióval járultak hozzá a műkedvelő művészeti mozgalom sikeréhez. H. B. a városi szemlén rendezést dicsérhetjük. Nehéz, vitatható és ellentmondásos darab előadására vállalkoztak. Nagy Gábor és Borda György azonban újra bebizonyították képességüket. A Fonómunkás Kisszínpad egy már ismert riportjátékot mutatott be. A várt színvonal alatt szerepeltek a néptáncegyüttesek. Ez különösen a Zselic néptáncegyüttesre vonatkozik. Táncuk fáradtnak hatott. A FÉK tánccsoportja már ismert produkciót hozott, a kontrasztokat ezúttal szét- esően. A harmónia a Somogy táncegyüttesnél és a kaposvári BM-csoportnál érvényesült. A versmondók közül Tóth Anna szuggesztív előadásmódjával, Fazekas Judit és Deutsch István megkapó temperamentumával hívta fel magára a figyelmet. Nagy Gábor túlságosan nagy fába Ivágta a fejszéjét. Meggyőződhettünk Lantos Zsófia kitűnő előadókészségéről is. Pompás elbeszélést választott, illett az egyéniségéhez, s ezt csak fokozta jellegzetes előadásmódja. R. G. Próba közben. Körben ülnek a színpadon. Pihenő. Fölenged Hektor kemény tartása, és Heléna sem a kacér görög királynő. Figyelnek ... Komor István rendező a kilencedik jelenet »trójai« tömegéről beszél, hogyan lehet színpadon érzékletesen, hatásosan megjeleníteni a gőgjében sértett nacionalizmust, hogyan őrjöng és liheg bosz- szúért a sértett tömeg. Azért az idézőjel, mert nyilvánvalóan nemcsak a trójai, hanem a háború lázában megszédült mindenkori tömegről van szó. Arról a félrevezetett tömegről, melyet szándékosan sérteget Odisszeusz, hogy kirobbanthassa a trójai háborút... A tömeg így főszereplővé lép elő. Szinte minden mozdulat, leállás súlyt, fontosságot kap. Ismétlések, változtatások követik egymást a próbán. Egyszóval : előkészületben van Giradoux híres darabja, a Trójában nem lesz háború. A huszadik század neves francia regény- és drámaírója, Életem nagyobbik részét konfekcióruhában töltöm el. Az ember összegyűjti a pénzt, bemegy a boltba, és bár legtöbbször nincs az, amit szeretne, valamit azért mindig kap. A boltos rendszerint előzékeny, mert jutalékos rendszerben dolgozik, fölöttébb udvarias, és »Ura- ságod«-nak szólít. Esetenként kétszer elájul, hogy milyen ízléssel választom ki a szint, kétszer, hogy milyen szakértelemmel a fazont (mindig csak egyféle fazon van), és kétszer attól ájul el, hogy mennyire jól áll rajtam a hetedik kiárusítás után is megmaradt löttyedt fazonú zakó és gyűrűit nadrág ... Körülszaladgál, és ha a tükör elé állok a hátamon markolja össze a zakót, ha meg a hátamat nézem, a hasamon fogja össze a kabát két szárnyát. Közben nem győz dicsérni. Walesi hercegnek nevez, csodálja atlétaterme temet, amelyre — úgymond — könnyű konfekciót csinálni... Szemében és szavában én vagyok az arányos testi felépítésű, kisportolt Apollo, aki után döglenek a nők. Az árcédulával együtt titokban odacsúsztat egy cimet is, a képzőművészeti főiskoláét, ahol szobormodellt keresnek és ahol mindenkor biztos kenyérkeresetre találnék. Jó érzéssel fizetem ki a 780 forintot, és megerősödött önbizalommal szólítgatom le a nőket, akik rendszerint átJean Giradoux 1935-ben írta ezt a — legismertebb — drámáját, melyet Magyarországon 1946-ban mutattak be. Tehát a második világégés előestéjén ábrázolta színpadon a háború születését. Nemcsak ez a darabja ered a görög mitológiából, szívesen fordul a sok tipikus emberi magatartásformát, sonsproblémát hordozó görög mítoszokhoz — természetesen mindig általánosítva, aktualizálhatóan. A kaposvári Csiky Gergely Színház előadását ketten rendezik: Komor István Jászai- díjas és Kertész Mihály Andris. — Huszonhárom éves vagyok, a Színművészeti Főiskola negyedéves hallgatója; tanárom Babarczy László — mutatkozott be a fiatal rendező. — Véleménye szerint mi teszi aktuálissá Giradoux darabját? — Igaz, most békében élünk, de a történelem mind ez idáig néznek a fejem fölött. Persze, ez érthető is, mert nem szeretik, ha egy férfi túl van öltözve. Életem még nem említett kisebbik hányada ünnepekre esikf amelyeket méretes öltönnyel szoktam megszentelni. Ünnepen legyen még nagyobb önbizalma az embernek! Nem igaz? Az csak természetes, hogy 650 forintos angol szövetből méretem ki a szükséges három métert, és nem sajnálom az 1450 forintos varratá- si díjat. Kerül amibe kerül: az önbizalom! Azzal kezdődik, hogy a mester végignéz, mert még soha sem látott belvárosi üzletében. Leültet, és közli, hogy várni kell, mert A Követ Űr próbál. Így, nagy be- tüvel... A követ úr háromnegyed óra múlva kijön a fülkéből, a mester pedig kezelésbe vesz engem. Tapogatja, tapogatja, gyűrögeti, szagolgatja a félve elébe tett drága szövetemet. Huzigálja, vizezi, leejti, fölveszi, megméri, és végül olyan képet vág, mintha... nem is szövetei tartana a kezében. Végre lemondó sóhajjal tudomásomra hozza, hogy ilyen vacak matéria, továbbá egy ilyen rossz ízlésű kundschaft még nem volt az üzletében. De hát miilen időket élünk! Szegény maszeknak mindent el kell vállalnia... Elővesz egy centimétert, és alig titkolt undorral odaállít a tükör elé. Hosszasan elnészinte háborúk sorozata. S létezett egy olyan közfelfogás, hogy a háború hirtelenül, mintegy istencsapásként vagy isten büntetéseként következik be. Holott köztudomású, hogy hosszú válságok előzték meg valamennyit... Erre utal Giradoux. Ezt a váratlan végzetet igyekszik szertefoszlatni, és bemutatni azt — kiváló drámai erővel —, hogy a darabban minden trójai felelős. — A darab tehát a casüs beli, a kirobbantó ok »anatómiája?« — Igen. Eleven színpadi világban hősöket, magatartás- formákat, konfliktusokat ábrázol, harsány színekkel. A darab jelmezeit, a félig mai és stilizáltan görög öltözékeket Szekulecz Judit tervezi, a hasonló ihletésű díszletek tervezője pedig Nagy Sándor. zegeti, csóválja a fejét. »Elég nagy pocakot eresztettünk« — mondja többes számban, pedig ő maga cingár, szerintem gyomorbajos. Ijedten próbálom behúzni enyhén domborodó pocakomat, amikor váratlanul a centivel rácsap a váltamra, és a méreteket schreiboló feleségének odarikkantja: »erősen csapott váll*! Próbálom a váltamat észrevétlenül felhúzni, amikor a mellbőségem számbavétele után odainti a feleségét: »látod, anyu, ez a tipikus tyúkmell«. Megjegyzi még, hogy derekam egyáltalán nincs, továbbá, hogy a nyakam abnormálisán vastag, és ezért nem fog kifeküdni a fazon, nem is beszélve arról, hogy O-lábammal a nadrág szabásakor ' nem tud majd mit kezdeni. Megsemmisülten, összetörve távozok, amikor az ajtóból visszaszólít: »Ugye, maga vidéki? Csak azért, mert nálam nincs összevisszaság; az első próba hat hét múlva délután három óra 17 perckor van. Ha nem lesz pontos, akár ne is jöjjön!« Mellékutcákon surranok, kerülöm az emberek tekintetét, és azon tűnődőm, nem lenne-e okosabb veszni hagyni a szövetet és a varratásra szánt pénzből venni egy jóképű konfekcióruhát. Abban az üzletben, ahol az a kedves eladó kartárs olyan megható őszinteséggel megmondta, hogy én vagyok az Adonisz. Miskolczi Miklós SOMOGYI NÉPtA P Kedd, 1972. február 89. Pintér Dezső (Folytatjuk.) Művészeti szemle — Ki mit tud? Hazát szeress — ez itt Somogy T. T. Méretes őszinteség
