Somogyi Néplap, 1972. február (28. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-27 / 49. szám
A könyv világünnepe Hazánkban is nagy visszhangra talált az UNESCO felhívása írástudatlan emberek milliói élnek földünkön. Az UNESCO legfrissebb adatai szerint csaknem egymilliárd az analfabéta. A magyar olvasó számára szinte felfoghatatlan ez a szám: egymilliárd! A föld lakosságának csaknem egy- harmada — a műszaki-tudományos forradalomnak, a tömegkommunikáció, hallatlan fejlettségének, a számítógépeknek, az űrhajóknak a korában! Időszerű tehát az UNESCO nagy nemzetközi programja: 1972 legyen szerte a világon a könyvek éve. A mozgalom elsődleges célja az, hogy ráirányítsa a figyelmet arra a fontos szerepNem versenytársa a televízió, inkább szövetségese: az olvasás előmozdítója, ösztönzője A kultúra olyan szépségeire hívhatja fel a figyelmet, amelyek nem a látvány és a hang, hanem csak a betű révén nyílnak meg. Az elmélyült tanulás, ismeretszerzés élményét, a csendes órák magányos tűnődések örömét, az olvasottak feletti viták izgalmát, a gondolatok értelmezésének, meghódításának erőfeszítését ... Magyarországon is tények bizonyítják ezt. Hogy csak a leginkágb kézenfekvőt említsük: a nagy regények, színpadi művek, novellák televíre, amelyet a könyv a társa- -zíós feldolgozása, adaptációi dalomban betöltött. A cél nemes és értelmes. Nem ünnepély az ünnepély kedvéért A nemzetközi szervezet nagyon is gyakorlati eredményt remél tőle: azt hogy ennek a programnak a segítségével vi(a Forsyte Saga, a Robin Hood, a Nyomorultak vagy legújabban A fekete város) újabb százezreket tett nagy írók olvasójává, hívévé. A kép után a gondolat következett, a könnyebb után a lágszerte megnövekszik az ol- nehezebb szellemi élmény: a vasó emberek száma. Hogy több helyre jut el a betű, a gondolat, a világosság. S ami talán a legfontosabb: hogy a nem olvasó milliók egy lépéssel közelebb kerülnek a betűk világához. Az UNESCO nem naiv testület; tagjai, tisztségviselői pontosan tudják, hogy a gondolkodás, az önálló véleményformálás, a magasabb- rendű ízlés kialakulása A könyv nem »fél-« a televíziótól. Segítőtársát — olykor társművészét — látja benne Hazánkban és a többi szocialista országban is nagy visszhangra talált az UNESCO felhívása., Maradéktalakönyvév végére, 1972 decem- nul egyetértünk a céllal; szíberére nem taníthatnak meg egymilliárd embert írni és olvasni. A világkönyvév nem lehet világcsoda. Ámde tudják azt is, hogy ha írástudó országok, népek, nemzetközi és nemzeti szervezetek támogatják ezt a kétségtelenül humanista célkitűzést, talán néhány millióval több ember kezébe kerül könyv, az analfabétizmus ijesztő aránya valamelyest csökken, fény juthat a sötét sarkokba is.' vesen segítünk a nemzetközi program végrehajtásában, vállaljuk a ránk eső részt A nemzetközi könyvév alkalmából sok jelentős esemény színhelye lesz Magyarország is. Mint a tagállamok többségében, a könyvkiadással és -terjesztéssel kapcsolatos tudományos ülésszakokat, konferenciákat nálunk is megrendezik. A Könyvtártudományi- és Módszertani Központ javaslatára a debreceni egye' A nemzetközi könyvév P«>g- könyvtárban a könyvramja természetesen nemcsak ei “ Mnyvtárkultura tarsaaz írástudatlanság felszámolására törekszik. Céljai közé tartozik a könyvtárhálózat fejlesztése — ennek előmozdítására nemzetközi kapcsolatok kiépítése és szorosabbra fűzése —, az olcsó könyvsorozatok világméretű terjesztése, ezek kiadásának ösztönzése; könyvkiállítások, könyvvásárok szervezése (Varsóban, Frankfurtban, Jeruzsálemben és Nizzában lesz nagyszabású könyvvásár az 1972-es évben), a fordítói tevékenység előmozdítása, s a rádiós és televíziós könyvpropanganda eszköztárának bővítése. Ez utóbbi programpontnál érdemes egy szóra megállni. A rádió — majd később'a televízió — térhódításakor elhangzottak pesszimista jóslatok: visszaszorítják a betűt, csökkentik az olvasást, elvonják az embereket a könyvtől. Rövid idő alatt bebizonyosodott, hogy ez nem így van. Egyes országokban a telekommunikációs esákötók tömeges elterjedésének kezdeti időszakában vbltak csak aggasztó jelenségék — átmenetileg. A betű azonban továbbra is elsőrendű nagyhatalom maradt a szellem világában. könyvtárkultúra társadalmunkban, az Országos Pedagógiai Könyvtárban Az olvasáspedagógia címmel rendeznek tudományos ülésszakot. A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár négy nyelvű kiadványban folyamatosan tudósít a nemzetközi könyvév külföldi eseményeiről, megjelenteti a legfontosabb megnyilatkozásokat, elemzéseket, a könyvtártudomány fejlődésével foglalkozó, a könyvév alkalmából kiadott publikációkat. Több könyvtár — például a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem és az Országos Mezőgazdasági Múzeum könyvtára — jubileumi évkönyvét e nemzetközi eseménynek szenteli A magyar könyvtárügy, könyvkiadás és könyvterjesztés fel- szabadulás utáni eredményedről orosz, német, angol, spanyol és francia nyelvű kiadvány jelenik meg. Van mivel a világ elé állnunk! Ha nem is mindig vagyunk elégedettek a magyar könyvtárügy helyzetével — ha elégedettek volnánk, magunk szüntetnénk meg a továbblépés legnagyobb lendítő erejét —, doggal lehetünk büszkék a huszonöt év alatt elért eredményekre Az UNESCO nyilvántartásaiban és közleményeiben — ismertetve az idevonatkozó adatokat — Magyarország a könyvkiadás és -terjesztés problémáival legjobban törődő országok között szerepel. (Magunk között szólva: nyomdaviszonyaink nem a legjobbak, ez közismert dolog, kiadványaink tehát igen nehéz körülmények között születnék, s aratnak — elsősorban kitűnő nyomdászgárdánk erőfeszítéseinek eredményeként — külföldi sikereket is!) Az 1972-es évben sokat találkoznak egymással a betű terjesztői: könyvkiadók, írók, műfordítók, illusztrátorok, könyvkereskedők, tipográfusok. Sok nemzetközi konferencián lesz alkalmuk kicserélni a véleményüket, jobban megismerni egymást. Hazai szakemberek is részesei lesznek e találkozósorozatnak. Bekapcsolódnak a programba a kisebb könyvtárak, megyei intézmények, sőt könyvesboltok is. Az UNESCO felhívása termékeny talajra hullott: egész népművelőapparátusunk örömmel vesz részt a nemzetközi könyvév sikeréért folytatott munkában. A művelődésügy munkásainak impozáns kézfogása a nemzetközi könyvév; a legjobbak közülük egy célért küzdenek: az írástudatlanság felszámolásáért, a nemes gondolat terjesztéséért, az igazi művészet nagyobb térhódításáért. A világméretű akció — az eddigi hírekből, az erőteljes ütemben folyó előkészületekből következtetve — bizonyára sikeres lesz. Ebben az évben gyakran találkozunk majd Michel Olyff belga grafikus- művész alkotásával: a nyitott könyv szemközti lapjain két összefogódzó emberalak. Ezt a rajzot választotta emblémájául az UNESCO közgyűlése. Emberek, népek találkozása a haladó gondolat jegyében. Tamás István Szomoráky Sándor: MEGSZÜLETETT Már csak a világot kellene magamban újra összerakni érted; száz félig született, széthullt arcból néked az egyetlen enyémet Már csak a korai pusztulás irtózatát kell elfelednem; a kihűlt égbolt éveit rámnyüó gyanútlan szemedben. Már csak a célja vesztett szó hitét keU fürkésző csöndedben elérnem; a társtalanul lüktető zenét csípőid vérkörében. Gyermeklépted már itt kísér a sorsalatti éjszakában. Megszületett egyetlen arcod. Eltévedtem, de jönnöd keU utánam. Szabadságot Angélának! Stotz Mihály grafikája. DEVECSERI GÁBOR:* Rákóczi tölgye /. Rákóczi alszik. Termékeny legenda fektette őt e lombos törzs alá. A Fejedelem bújdosik — s az álmok köré sereglenek, megbúnak bujdosó nagy szive mellett, álmok lélegzik ki és be nagy álmát, miért ébren volt és kardot fogott Ha felfutnak e fa koronájára is, az álmok, szertelátnak a hazában, és szerteszállnak aztán sokfelé, beszőnyegezni északot, delet, s harsanni — mert az erdei madár csöpp csőre hajdani kürtté növekszik — az emlék-teli kelet s nyugat felett. Csak levetette épp a köpenyét, csak ráhevert, vagy ezt sem tette, csak átváltozott eszmévé, s itt maradi * ‘ S ki magát eszmévé osztotta szét a rozsdabarna domb alatt, most már övé itt minden pillánál • ötvenöt éve — 1917. február 27-én — született Devecseri Gábor, a tavaly nyáron elhunyt Kossuth- díjas költő és műfordító. A párizsi diáknegyedrSI A Quartier Latin Bajomi Lázár Endre könyve »Párizsban a szellem majdnem mindig értékesebb és fontosabb voll mint a kereskedelem, az ipar...« — állította néhány évtizede Léon Bopp svájci francia író »Paris« című munkájában. A szavak igazán azóta sokat koptatott az idő, de tény, hogy a farkasétvágyú ipari fejlődés sem tudta fölemészteni Párizs világhírű negyedeinek sajátos légköréi vonzását Monmartre, Montparnasse, Quartier Latin... Aligha büszkélkedhet még város ennyi világhírű negyeddel s Bajomi Lázár Endre a föntebb említett első kettő után megírta a harmadik történetéi szellemi útikalauzát is. A Quartier Latin kiemelkedő szerepet játszott az emberi gondolkodás történelmében, mert rövidebb-hosszabb ideig majd mindenki megfordult ott, aki a hallhatatlanok közé sorolódik. A szerző könnyed, de korántsem felszínes stílusú kalauzolásával kétezer évet tekinthetünk át; ennyi idős ugyanis a Latin Negyed. Mi minden sűrűsödik e két évezredben! Genovéva, akiből később a város védőszentje lett, s Villon aki először itt hallatta - - Gyer- gyai Albert szavad szerint — »dallamos farkasüvöltését-«. Voltaire éppúgy, mint Ady és ,Déry Tibor; kivégzések, tüntetések, vidám — városra szóló — tréfák, szajhák kegyeiért vívott gyilkos küzdelmek... Tenyérnyi helyen az emberi történelem ... A szerző, aki hosszú ideig lakója vólit a diáiknegyednek, ura a témának: nem vész el a részletekben, de sok apróságot ad. Hogy végül is birtokosai lehessünk az egésznek. Fazekas Lajos: Ifjúság Bárpult, magasszék. Gint iszunk. Frivol blúz feszül rajtad. — Én a férfikor izét dicsérem... Füstfanyar, fehér hamuba ásott, égő, röpke éj. Jazzdobzene-, gitárzene-láva ömlik az éjben, ki az utcára. — A gyár komolyan nézi Eiait; s kapujában régi őre hallgat, -mint szobra ódon templomfalaknak. ■Nyegle ifjúság! — recsegik tömören az öregek, kiket szúr a szavuk tőre. Erős ifjúság — mondom —, erős a fa, mely virágát kihordja * termőre! A lighogy átszálltunk a kopppenhágái gépre, a biztonsági öv kioldása után feszengeni kezdtem ülésemen, s mozgolódásommal a padlóra löktem azt az átkozott irodalmi folyóiratot, mikor vég- ■ re kényelmesen hátradőltem. Szomszédom (igen megviselt arcú máj-' vagy epebajos angol, de az is lehet, hogy amerikai) lepillantott a lepotyogott folyóiratra, és máris lehajolt érte. Restelltem a dolgot, s odaszóltam: hagyja csak, .szándékosan dobtam le, de a szomszéd mégis csak felvette, és nyújtotta felém. Közben sdllabizálta, megpróbálta elolvasni a lap címót Aztán feladta a harcot, rám meresztette kidülledt, vizenyős békaszemét — arcán ezernyi ránc futott a szem irányába — és gyanakodva kérdezte: — Ezt milyen nyelven írták? — Magyar folyóirat ez, uram. Az undor hulláma futott végig az unott, beteges arcon. Ez egy kicsit felélénkítette. A szomszéd úgy ejtette ki uj- jai közül ölembe a lapot, mintha valamilyen nyálkás, visszataszító csúszómászó féregtől szabadulna meg. — Brr! — Miért haragszik, uram, ránk, magyarokra? Mert én magyar vagyok... Volt már Magyarországom ? Nádass József: Ha ő Mr. Smith volna! _ Soha életemben nem nót? Húsz. Ezt mind az a bov oltam, de az ördög vigyen éL, ha valaha is leszek ... No, ne haragudjon rám, bizonyára vannak önök között is rendes emberek, pláne a férfiak között. De ha a maga életét úgy elrontotta volna egy magyar... hogyan is mondjam: nő, kígyó ... bestia ... Kát akkor maga is kérné a kormányt, hogy tiltsa meg valamennyi olyan repülőgép landolását, és gőzös kikötését, amelynek a felédze- tén magyar nő tartózkodik ... Na... L egyintett egyet, és vadul szívni kezdte a pipáját, ami közben kialudt. — Nem kételkedem, hogy olyan némberrel találkozott, aki kárt és gondot okozott önnek, Mister ... A karfára csapott, félig fel- emelkedett az ülésből, és teljes arccal felém fordult: — Kár? Gond? Tönkretette az életemet... Negyvenöt éves vagyok, uram ... Nézzen csak rám! Ugye, hogy maga is hetvenre taksál. Egy ránc nem volt az arcomon, egy ősz hajszálam néni volt... —-r- Megragadta a mellényét, és rángatni kezdte. — Látja, hogy hány kiló hiányzik inszorkány, az a fúria rabolta eh Az ön honfitársa! — De mi is történt tulajdonképpen? — Mi az ön foglalkozása? — író vagyok, uram. — Ügy? Na jól van, hát akkor elmesélem. Maga meg írja meg. De ne hallgassa el, hogy magyar nő a főszereplő... Tehát Egy nagyon derék csükágód üzletember, mondjuk: Joe Smith, egy bárban megismerkedett egy nagyon csinos nővel. Akkor a nő még harminc sem volt Kiderült, hogy a nő Magyar- országról ménekült, valamiféle politikai dolgok, kor- mányváltazás, vagy mi volt magúknál. Smith nem törődött a részletekkel. Elly csinos volt, csábító, beleszeretett, s elvette feleségül. Smith nagyon elfoglalt kereskedelmi utazó volt; egy nagy cég megbízásából kellett minduntalan az államok különböző városaiban felkeresnie a vevőket Néha négy-öt napig, néha egy hétig is távol volt Alig néhány hónapja volt házas, máris érkeztek a névtelen levelek, a telefonhívások, hogy távollétéban Elly igen jól szórakozik..; Mr. Smith eleinte nem vette komolyan a dolgot Aztán egy nap — hirtelen hazatérte után — furcsa zavart észlelt a feleségénél. A hamutartóban két szivarvéget talált, márpedig ő mindig csak pipázott Megkérdezte a feleségét, hogy vólt-e férfilátogatója. Az asz- szony mindent tagadott... Nem akarom- végigsorolnd a motívumokat, végül is Smith egy magánnyomozó-irodához fordult A leghíresebb és legügyesebb privátdetektív-cég- hez, a Carter Co.-hoz. Ott az ügyet a leggyakorlottabb és legeredményesebb nyomozónak adták át. James Chase- nek. Talán ön is ismeri... hírből. Fess fiatalember volt ez a Chase, száz ilyen ügye volt már, s ügyfeleit mindig hozzásegítette a válóper elengedhetetlenül szükséges bizonyítékaihoz ... Akkor is magabiztosan hozzálátott. Megismerkedett Ellyvel, gyorsan a bizalmába férkőzött, megszerezte a lakás kulcsának másolatát, s mialatt a párocska a pásztorórán édelgett, Chase különleges fényképezőgépével felvételt is készített. A turbékoló szerelmesek ekkor felriadtak, s- a lovag volt olyan lovag, hogy miután észrevette: a nyomozó sokkal erősebb, mint ő, villámgyorsan felkapkodta a ruháit, és meglógott... Elly azonban nem adta fel a harcot Sírt, könyörgött, hízelgett, igénybe vette egész fegyvertárát... így aztán a felvételek végül mégsem kerültek a válóperes bíró asztalára... Hát ez az! Igen, azóta négy szörnyű esztendő telt el. Átkozott a nap, amikor ez történt Elhallgatott. Én is hallgattam egy ideig. Mit is mondtam volna. Aztán mégis erőt vettem magamon, és részvétteljesen megkérdeztem: — Szóval Mr. Smith, önnek mégsem sikerült elválnia? — Miket beszél!? Pokolba Mr. Smithel! Én nem vagyok Smith. Már hogyne sikerült volna annak a szerencsés fickónak elválnia .., Egyéb adatok és bizonyítékok alapján... Ember, hát nem érti? M egragadta a kabátom hajtókáját, és most már elkeseredetten kiabált: — Én Mr. Chase vagyok! James Chase, a mesterdetefctív, aki leleplezte, rajtakapta, tetten érte a bűnöst, és akinek ez a drágalátos hölgy elcsavarta a fejét, azt a buta fejét.;. s a végén ő miatta vált el örvendezve a kitűnő Smith a feleségétől, és nekem kellett elvenni azt a bestiát... Nekem! ... Hiszen, ha én Mr. Smith volnék! De én Mr. James Chase vagyok, hogy egye meg a fene ... SOMOGYI NÉPLAP 1S72. fehnsSr 27. a
