Somogyi Néplap, 1972. február (28. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-03 / 28. szám

Példamutató úttörőmunka

A* úttörőéletről, »legifjabbak tevékenységéről, mozgalmáról sok szó esik. S ami még kialakulóban van, az úttörő-önkormányzatról — szántén. A kezdeti lépéseket talán mindenütt megtették, ami a pedagógus, az úttörő- vezető feladata. Mondhatnánk úgy is, megszabja a továbbhaladást. Aztán a többi tényező: mit biztosít az iskola, az úttörővezetés — a gyerekeknek? Azoknak, akik egészen fiatalon is alkalmasak a vezetésre, irányításra, tanácsadásra, bizalomra. Mindig hallunk, olvasunk újabb eredményekről, s azt hiszem ennek kapcsán szót érdemel a kadar- kúti úttörőcsapat. Itt az ön- kormányzat egészen magas fokra jutott el.

A csapatvezető, Teremi József 1960 óta irányítja az úttörőéletet.

— Egészen véletlenül kerültem a pedagóguspályára. 1960-ban ide hívtak, aztán elvégeztem levelezőn a matematika—fizika szakot, de vágyam a testnevelés tanítása volt. Most a főiskola testnevelés szakát a két év kiegészítőn végzem.

■ Alkalmam volt megnézni egy tornaóráját. A hatodikosoknak tartotta éppen. A tanár nyugalma, víg kedélye átragadt a gyerekekre. A legbátortalanabb Is addig próbálgatta a szekrényugrást, amíg sikerült.

Tanítás után összejöttek az úttörőtanács tagjai. Mindannyian kisportolt, egészséges arcú gyerekek. Körbeültünk, hogy az ő életükről, tevékenységükről beszélgessünk. Az úttörőházban voltunk. Kicsi ház ez. A falra függesztett kovácsoltvas virágtartóból még hiányzik a virág. Egy asztal, néhány szék van mindössze. Meg .a pingpongasztal. A falon itt-ott oklevél, s természetesen a csapat és a rajok zászlód. Még érezni a friss meszelés szagát. Látni lehet, hogy új még, sok minden hiányzik, de hát egyszerre nem lehet mindent.

Nevetve meséli a csapatvezető:

— Szabad, kihasználatlan helyiség volt ez. Tavaly tavasszal született meg bennem az elhatározás: úttörőszobára lenne szükség, s ezt másként nem tudjuk megoldani, mint az említett helyiség átalakításával. Szeptemberben kezdtünk hozzá. A gyerekek tudták, hogy az övék lesz. Nem Kellett itt senkit sem biztatni. A nyári keresetükből adtak

Űttörőház „lelkesedésből‘

a csapatpénztárba, így összesen húszezer forint jött össze. Minden rajnak megvolt a feladata. Szeptembertől decemberig hajráztunk. Segítségünkre volt a helybeli, a Kaposvári 512. sz. ipari iskola KISZ-szervezete. Munkánkhoz anyagi támogatást adott a tanács, a szülői munkaközösség, és a helyi termelőszövetkezet. Az avatást december 11-én tartottuk. A gyerekek nagy kívánsága teljesült ezen a napon. Meghívtuk a KISZ- eseket, és egy hangulatos napot rendeztünk. Sport, játék, tánc, házi harkóbaverseny, az ifjúsági mozgalommal kapcsolatos kérdésekből összeállítva.

Mostani feladatunk az, hogy minél otthonosabbá tegyük ezt a kis úttörőházat. Egy filmvetítőt veszünk. Asztalokat, székeket szeretnénk. Szekrényeket még, hogy minden tárgy, irat egy helyen legyen. A falakra is sok minden kerül majd, de meg kell várni a tavaszt, hogy kiszáradjanak a falak.

Vida Anna hetedik osztályos tanuló az úttörőtanács elnöke.

— Járási küldött is vagyok. Jártam Csillebércen — tavaly az országos úttörőtalálkozón. Amiket láttam, hallottam — hiszen rengeteget lehet tanulni egy-egy összejövetel, nagy találkozó alkalmával —, próbálom Idehozni, s amit lehet, itt is megvalósítani.

Aztán szót kap az úttörőház igazgatója, Pócza Erika. ö felel itt mindenért. Németh Gyöngyike a táborozási, gazdasági felelős.

— Mi a te feladatod? — kérdem.

— Minden évben megyünk táborba. Előtte összeszedem a táborozási takarékbetétkönyveket, és számolok.

— Volt-e különösen emlékezetes kirándulás vagy táborozás?

Erre már Schinder Mária sportfelelős válaszol:

— Mindegyik emlékezetes, vidám, s a legtöbbször még serleget, oklevelet is sikerült nyernünk. Én kézilabdázóim, de pingpongozom is. Mindenféle sportra kapható vagyok. Csapatvezetőnk szerettette meg velünk a sportot Nincs is olyan hét vége, hogy ne lenne valamilyen verseny. Kirándulásaink, táborozásaink is legjobban a sporthoz kötődnek.

Egy kisfiú is van küztük. ö néha szól egy-két szót, de »■posztjáról-“ még nem hallotA Vöröskereszt Idei első járási vezetőségi üléséül

tam beszélni. Kérdésemre először megvonja a vállát, majd kamaszos hangon válaszol:

— Király László kiállításfelelős vagyok.

— Milyen kiállítást terveztél legutóbb?

— Most lesz majd egy az 1972-es év színes naptáraiból, és egy rajzkiállítás.

Terveikről érdeklődöm. Mindannyian sóhajtanak. Érthető, hiszen annyi mindent terveztek, szeretnének megvalósítani. Az eredmények

már bizonyították, hogy ez sikerül is.

— Sportesemények lebonyolítására készülünk. Nőii futball, tolltenisz, fiúknak fejeslabdajáték, továbbképzés a

kézilabdában. Nyári Balja ton- parti táborozás, kirándulás az NDK-ba, az eddigi évekhez hasonlóan. És annak a |moz- galomnak lelkiismeretes továbbvitele, amit mostanában kezdtünk el: »Nekünk jépül, mi építjük-».

Hogy sikerül-e nekik; abban biztos vagyok, hiszen a gyakorlatban már bizonyítottak; otthont teremtettek) maguknak. j

Fenyvesi Beáta

Siófokon ilyen „pici” a Balaton

Mit jelent a kontingens? — Politikai rangot kapott a vöröskeresztes munka

— Kit ne érdekelne a saját egészsége? Néhányan úgy gondolják, hogy nincs szükség az érdeklődés felkeltésére. Sajnos, nem így van. Széles társadalmi összefogás szükséges ahhoz, hogy eljusson az emberekhez a felvilágosító szó — hangzott el a Vöröskereszt kedden megtartott siófoki járási vezetőségi ülésén.

A megállapítás tulajdonképpen magában foglalja a vöröskeresztes munka lényegét.

A járási ülés erről számolt be, majd az új vezetőségi tagok megválasztása után az 1972. évi terveket fogadta el.

A múlt évi munkát Bódis Tibor járási titkár értékelte, a teljesebb kép természetszerűen csak a hozzászólások után rajzolódott ki. A beszámolóban sok mindenről hallottunk, a sokféleségben mégis egyről volt szó, az emberről.

Éppen ezért éreztem idegennek többek között a taglétszámfejlesztésről szóló részben i járásunkban a »kontingens« kifejezést, melyet többnyire gazdasági területen szokás emlegetni.

Kontingens helyett ebben az

Izotopexport

Az ipar, a mezőgazdaság és a gyógyászat számos területén alkalmazzák a radioaktív izotópokat. A Magyar Tudományos Akadémia jelentős exportot bonyolít le. A KGST- országokon kívül rendszeresen szállítanak Belgiumba, Hollandiába és az NSZK-ba, vás árlópartnerük az USA és Nigéria. Képünkön: A besugárzó részleg vezérlőpultján televízión figyelik a sugárforrások működését.

esetben is nyugodtan beszéljünk: emberekről.

Milyennek tartják a vöröskeresztes munkát a siófoki járásban? Két fontos összegező megállapításban láttam a valóságos képet. Honfi Istvánná a Vöröskereszt megyei titkára hozzászólásában értékelte a járás, múlt évi tevékenységét. A megyei vezetőség jónak tartja a siófokiak munkáját. A siófoki és a tabi járás egyesült, több lett a feladat. De nemcsak megfelelt az új követelményeknek, az előző eredményeknek az 1971-ben végzett munka, sok területen túl is szárnyalta azt. Pintér Lajos, a járási pártbizottság osztályvezetője felszólalásában hangulatilag is érzékeltette azt a véleményt, melyet nemrégiben fogalmazott meg a pártbizottság a vöröskeresztes munkáról. — Politikai rangot kapott a munka néhány területe. Jó irányban haladunk, a feltételek biztosítottak a mi mondotta.

Ismét vissza kell térnem a cikk elején hangsúlyozott gondolathoz: szinte nem volt olyan felszólalás, amelyben ne hangzott volna el az ember, akiért ez a lelkes munka folyik.

Siófokon jártunk, ki ne gondolna itt a Balatonra. A tizenhét oldalas tervben azonban

csak hat sort kapott a speciális balatoni vöröskereszte* munka. »A Balaton partján minden községi strandon, ® közúti forgalom figyelembevételével a közutak mellett megfelelően felszerelt elsősegélynyújtó helyeket fogunk fölállítani. Felkérjük a Bala- ton-part községi tanácsait, hogy a nyári napszak egyes óráiban egészségügyi felvilágosítási anyagot olvassanak be a helyes üdüléssel és napozással kapcsolatban a hangosbemondón keresztül.«

Ennyi áll a tervben pontosan, de még ennyi sem hangzott el a vezetőségi ülésen a Balaton-partról, a közegészségügyi gondokról, melyeknek vizsgálatából nagyobb arányban kivehetnék részüket a vöröskeresztesek. A kempingekkel, az úttörőtáborokkal, a külföldi vendégekkel kapcsolatos kérdések és még egy sereg téma nagyon hiányoztak a beszámolóból, a tervből, a vezetőségi ülés munkájából. A szezonra azonban még fölkészülhetnek a siófoki vöröskeresztesek, pótolva az eddig! mulasztást.

H. H.

Somogyi helynevek

Személynévből alakult községnevek

A MAGYAR helynevek legősibb rétege eemélynévl eredetű. Ez a névadási mód abból az időből ered, amikor a magyarság még nem telepedett le véglegesen, hanem nomád módon vándorolt. Ha valakit kerestek, nem a folyton változó hely megnevezése volt a fontos, hanem a keresett személyé. Mivel a nemzetségek együtt éltek, egy helyütt táboroztak, a nemzetségfő nevével jelölték meg az alkalmi szálláshelyet. Tehát Tarcsa, Taksony stb. házanépe után érdeklődtek. Amikor a X—XI. században fejedelmi és királyi parancsra a nomád életmódot megszüntették, az állandó településhelyet is sokszor a nemzetség fejéről nevezték el. Ez a névadás a XIII. századig volt általános.

j-.izony nagy dolgot muri veit Szattyán Bálint!

Semmiből épített várat a folyómeder fölötti füzesben, ott, ahol százmilliárd szúnyog lesekszik, vadászik — különösen alkonyat tájt — az embervérre. Mindezt úgy kell értelmezni, hogy Bálint fantáziájában megfogant egy olyan házikó gondolata, ahol halat foghat és süthet, s mely külsőleg sem marad el az orvos, a főhalász meg a tsz- elnök gangos nyaralója mögött. S mivel ilyesmire nem volt egy fityingje sem, nekilátott hát a kéjt kezével.

Meg kellett azt nézni, oly sokat zengett róla Szattyán Bálin. Lecsorogtunk hát a Tiszán odáig, s amikor felkapaszkodtunk a meredek partra, ismét igazolva láttam azt a meggyőződésemet, hogy az emberi buzgalom néha csodákra képes. Ott állt egy szörnyűséges tákolmányt a fák közöt, a fészer, a kutyaól, a csőszkunyhó és a tojóház korcs keverékeként, egy kissé lekonyult tetővel, mintha szégyenkezett volna. Lehet, hogy ez a valami elkelt volna Las Vegasban játék barlangnak, hajótörött hajlékként meg bizonyosan kitűnően

IT VA

megállta volna a helyét, ide — a szakemberek ácsolta, drága üdülőházak közé — azonban nem illett sehogyse.

— Ugyan ki tervezte ezt «... (Tudtam, hogy az ő elgondolása.)

— Én — húzta ki magát Bálint.

— A kivitelező? (így hívják ma az építőmunkást.)

— Én — dülledt ki a büszkeségtől Bálintka hasa.

Elképesztő! Azt hiszem, Edison mondotta, hogy a lángész egy százalék ihlet és 99 százalék verejték. Nos, az én Szattyán barátom müvében még félszázaléknyi ihlet sem mutatkozott, nyilvánvalóan csupa kín és izzadtság hozta létre. Mintha a szaga is érződött volna ...

— Fáradjatok beljebb! — szívélyeskedett a gazda, s csak úgy sugárzott róla az álmát megvalósító kisember felhőtlen boldogsága.

Kurta grádics feszült a lábunk előtt. Nem volt ugyan

rá semmi szükség, mert anélkül is felhághattunk volna a »verandára“, de az előkelőség igénye nyilván lépcsőt is követelt. Itt is minden Bálint páratlan talentumára vallott. Hogy megértsék, mire gondolok, hadd soroljam fel nagyjából az építőanyagokat: fakéreg, cementlap, fűzfavessző, újságpapír és menyasszonyi fátyol. Az utóbbi alighanem a szúnyogok ellen. Sehol egy szabályos bútor vagy ajtó. Látszott, hogy az alkotó hol idecsapott, hol odavágott a kisbaltával. És az a legcsodálatosabb, hogy nem mozdult, nem nyikorgott semmi, aminek fixen kellett állnia, viszont — ha akadozva is — nyílt és csukódott az ajtó, ablak és fiók.

— Hogy csináltad? — néztem fel rá.

— Ami a környéken található rozsdás szeg meg kapocs volt, mind felhasználtam. Zengett az egész ártér, amikor dolgoztam,

— A többi anyagot honnan

vetted? Beszélj, az isten szerelmére! Hiszen amit titkár létedre te itt elkövettél, az tanulságos lehet az akrobaták

számára is.

Bálint rántott egyet a vállán:

— Honnan vettem volna? Szereztem, vásároltam, kaptam, leltem, kunyéráltam. Ügy hordtam ide, mint a gűzü, amikor el tudtam csípni az időmből. Cipeltem gyalog a betondarabokat, görnyedtem a dorongok súlya alatt; csónakkal, lapáttal, marékkai kotortam össze mindent apránként. Ha nem passzolt a léc, addig püföltem, amíg be nem állt az egyenesbe, ha csá- léra billent egy oszlop, ezt ellensúlyozandó a másikat hajszra igazítottam. Hiszen látod. Olyan ez a bungalló, hogy nem cserélném el semelyikkel.

Elgondoltam, hányszor esett bele ez a Bálint a vízbe, hogyan vart* le a körmit, mini

szaladgált, bukdácsolt, éhezett, káromkodott, amíg ide merte hívni az első vendéget.

Lassan indultunk hazafelé. Bálint gondosan lelakatolta a bejáratot, amely alakjáról és mázolásáról ítélve spájzajtó lehetett valaha, majd megállt és tűnődve nézegette a már kis híján elkészült, valóban elegáns »szomszédvár« maradék deszkáit. Szépen gyalult, sima deszkák voltak. Megvakarta a fejét:

— Látjátok, erre nem gondoltam. Az enyémen már minden hasadékot, lyukat be- tömködtem, az egerek mégis bejönnek valahol. Így kellett volna. Az egyik deszkába vá- jatot csinálni, és úgy illeszteni bele a másikat. Akkor nem enné be őket a fene. Bizony, ez eszembe juthatott volna. Hm! Ha kint hálok, nem tudok aludni, feszt masíroznak rajtam az egerek.

Beszálltunk a csónakba, de Bálint tovább hümmögött. Hogy ő az egereket kifelejtette. Aztán hirtelen kihúzta magát ültében, és magabiztosan mondta:

— De azért az enyém különb mindegyiknél.

9. Bt S>

Ax Byaa típuxö befiynevelr

azonban ívm mind magyar

eredetűek. A honfoglaló magyarságban voltak török nép- elemek, s az itt talált szlávdktól is nagyon sok helynevet vettünk át. (Legkorábbi helyneveink egy része pedig még a római uralom, a népvándorlás-kor népeitől származik, számos esetben lehetetlen már értelmüket megfejteni.)

A somogyi helynevek közül puszta személynévből származnak például a következők (a példák javát Kálmán Béla: A nevek világa Bp. 1969. e. könyvéből vettem): Török eredetű személynévből ered Barcs és Nagybajom neve, az előbbi eredeti jelentése: menő, az utóbbié: gazdag. A So- 1 mogyszob név utótagja talán a szláv eredetű Szoboszló magyaros csonkítása. Tab a német Teobald személynévvel van kapcsolatban. Keresztény személynévből vagy annak becézett alakjából származtak, a következők: Balatonendréd,

(Endre), Ádánd (Ádám), Anti öcs (András), Jákó (Jakab), Sávoly (Saul). A személynévből keletkezett helységnevek másik csoportja jelöli a birtoklás tényét is, ezt a XI— XII. században -i képzővel fejezték ki, amely most az -é birtokos jellel azonos. Marcali eredeti jelentése: Maré éllé,

ilyen eredetű például Dráva- tamási, Istvánéi, Somogysi- monyi is.

A XIII. SZAZADTÓL Is szerepelnek személyneveink s helynévadásban, de ettől kezdve már nem önállóan, hanem a személynév a -háza, -telke, -földje, -szállása, -falva szavakkal alkot birtokos jelzős szerkezetet Somogybán ezek közül csak a -falva típus volt jellemző, de erről majd később részletesebben lesz sző.

De. Király Lafoc

lOlOOIÍRtPL&r

am feteafcr x