Somogyi Néplap, 1972. február (28. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-24 / 46. szám
Néhány órában ÉVEK, EMBEREK, EMLÉKEK MAI KOMMENTÁRUNK Dóleső köszönet S aép voft ez a zárszámadás, Egy nagy közösség számvetésére nem Ifcoktuk használni ezt a jelzőt, hogy szép. Elemző, értékelő, ikritiikus, őszinte, nyílt — Ilyen és ehhez hasonló jellemzőkkel szoktuk érzékeltetni a közgyűlés légkörét, hangulatát Most a böhönyei Szabadság Termelőszövetkezet zárszámadásáról szólva valami belső kényszer hatására azt kell mondanom: szép volt. Megkapóan és emlékezetesen szép. Talán azért, mert az előbb felsoroltak mindegyike benne volt ebben a számvetésben. A krónikásnak tulajdonképpen igen nehéz .helyzete van. Hiszen itt néhány óra alatt annyi minden történt, s akik ott ültek, álltak, szorongtak a művelődési házban, annyi mindent átéltek, éreztek újra, hogy arról egy kisregényt lehetne írni... Töredékek, villanások ... Kék nyakkendős apróságok, kisdobosok jönnek a terembe, kezükben szegfű. »Az 1234-es Petőfi úttörőcsapat nevében szeretettel köszöntjük a' Szabadság Tsz jubiláló vezetőségét ...« És a szegfűk a színpadon ülő, a széksorok közt helyet foglaló vezetőkhöz kerülnek. Az orsózóüzem KISZ- szervezete ajándékot, virágcsokrot ad át a szövetkezetét tíz év óta irányító elnöknek, Szabó Kálmánnak. Aztán a felsőbb osztályos diákok műsora; szólt a vers, tisztán csendült a dal: »Szállj, szállj ének, messzi vidéknek mondd el, mi ragyog a holnapban...« Szállt az ének, aztán százak ajkáról a Himnusz. . Hozz reá vig esztendőt...« Megkapó, felemelő pillanatok. — Ma tizedszer állok ide önök elé, hogy beszámoljak egy év gazdasági eredményeiről — így kezdődött a vezetőség számvetése. S ez a tény valójában meghatározta az egész beszámoló tartalmát, jellegét. Megemlékezett Szabó Kálmán azokról, akik hiányoznak a széksorokból, akik az eltelt évtized során végleg elköltöztek ... — Akik itt vagyunk, mi felettünk se múlt el nyomtalanul az idő. A sima arcokon barázdák, a hajakban ezüst szálak jelentek meg. És most őszült fejjel tenkintünk visz- sza a nehéz időkre. Mert az elmúlt tíz év munkája senkit Az újítómozgalom szerepe és jelentősége a gazdaságirányítás új rendszerében megnövekedett. Az újítások megvalósítása eredménynövelő tényező, amely gyarapítja a vállalati nyereséget, éppen ezért az újítómozgalom serkentése, az újítók felkarolása a vállalatok vezetőinek és az egész kollektívának is érdeke. Az újítómozgalom fejlődéséről, eredményeiről érdeklődtünk a Nagyatádi Konzervgyárban, ahol örömmel közölték, hogy az 1971-es év a mozgalom fellendülésének az időszaka volt üzemünkben. Hogy mit jelent ez a gyakorlatban, arról Gerlecz Pál munkavédelmi és újítási előadótól kaptunk részletes tájékoztatást. — A korábbi evek tapasztalatai alapján nem gondoltuk, hogy jelentős eredményeket hoz az újítómozgalom üzemünkben. Azt mondhatom, hogy kilábaltunk a hullámvölgyből. 1970-ben harminc újítási javaslatot adtak be. és abból hetet vezettünk be, 1971- ben pedig hatvan javaslat érkezett hozzánk negyvennyolc újítótól, harmincegvet fogadtunk el és hasznosítottunk. — Véleménye szerint minek köszönhető, hoay az újítási kedv fokozódott? — Lényeges változást hozott úíítási javaslatot adtak be, és sónak módosítása. amelyre 1971. január 1-től került sor. Míg korábban valamennyi újísem kímélt. Érzem magamról | is. Am egynek örülök: nem volt hiábavaló az áldozat, nem volt eredménytelen az erőfeszítés. Senki sem gondolta, hogy ennyi idő alatt idáig jusson szövetkezetünk, ahol ma tartunk. Nyugodtan mondhatjuk, kitapostuk az utat, az akadályokat elhárítottuk, és ma már könnyebben tudunk haladni előre ... Folytathatnám és idézhetném tovább szó szerint a beszámolót, amely nemcsak a tartalma miatt volt figyelemre méltó, hanem ahogyan -elhangzott. Az ilyenfajta számvetés nemcsak az észre, hanem a szívre is hat. Mértéktartóan, harmonikus egységben. Mint a mezőgazdaság egésze, a böhönyei tsz is nehéz, aszályos évet hagyott maga mögött. Sok fáradságba, erőfeszítésbe került az, hogy több mint tizenhárommilliós növénytermesztési és csaknem húszmilliós állattenyésztési árbevételről adhat számot a vezetőség. És sok verejték, sok köznapi hőstett árán sikerült elérni azt, hogy az évközben kifizetett nyolcvanszázalékos részesedésen felül ezekben a napokban a takarékszövetkezetben fölveheti a tagság a visszalevő húsz százalékot is. A szakemberhelyzettől kezdve a melléküzemági tevékenységen keresztül, a nőbizottság munkájáig mindenről számot adott ez a beszámoló. És még volt valami, ami az átlagostól megkülönböztette : nemcsak az eredményeket értékelte, nemcsak a hibák tanulságait összegezte, nemcsak a jövőt körvonalazta, hanem nagyon emberi módon, nagyon körültekintő részletességgel értékelte azokat, akik mindennapos munkásai, tevékeny részesei mindannak, ami ebben a szövetkezetben történt és történik. Az emberekről szólt — az embereknek. És a tükör így lett igazán túlzásmentes, a kép így lett teljes. Ki-ki szembenézhetett önmagával és a másikkal. A vezetőség, az ellenőrző bizottság és a nőbizottság beszámolója után ezért alakulhatott ki olyan alkotó vita, amelyről rötást a vallalat főmérnöke bi- rált el, a módosítás most differenciál, es a benyújtott javaslatok várható eredményeitől függően a megfelelő szakterület vezetője vagy a főmérnök az elbíráló. Ezzel lényegesen rövidült az elbírálás átfutási ideje: a korábbi 25—30 nappal szemben 8—10 napra csökken. Elért eredményünkkel iparági szinten a tizenöt vállalat között a negyedik helyre kerültünk. — Milyen eredményt, hasznot jelentenek az újítások az üzemben? — Minden újítás meghozta a maga vállalati anyagi hasznát. A bevezetés csaknem másfél millió forint értékű eredmény- növekedést jelent. De ennél talán még jelentősebb az az erkölcsi haszon, hogy üzemünk dolgozói valóban magukénak érzik a gyárat, és azért újítanak, hogy még eredményesebbé tegyék a vállalati munkát, növeljék gazdaságosságát. — Kik voltak az év legeredményesebb újítói? — Az újítási javaslatot beadók közül harmincán fiatal dolgozók. A legtöbb javaslatot Déri Béla és Futó György készítette. Futó Györgynek, aki egyébként tmk-lakatos, négy javaslatát fogadtuk el. Közülük egy különösen jelentősnek mondható: az import vákuum- szivattyú módosítását és felújítását tette lehetővé. Ezzel viden csak úgy lehet szólni: példás. Tizenhármán kértek és kaptak szót. Olyan gondolatokat mondtak el — gépesítés, jobb munka, nyugdíj, öregek megbecsülése, fegyelem —, amelyek mindegyike érderr arra, hogy lejegyezze a krónikás. Ám ezúttal hadd pergessek vissza csupán két felszólalást, amelyik tartalmánál is, jellegénél fogva is a legemlékezetesebb percek közé tartozik. Németh Ferenc, a megyei pártbizottság első titkára szívből jövő közvetlen szavakkal köszöntötte a közgyűlést. Együttérző őszinte örömmel gratulált az eredményekhez, és néhány gondolattal szólt a megye mezőgazdaságáról. — A somogyi tsz-elc többségére is ez a fejlődés jellemző — hangzottak a szavak. — Vannak ennél jobb, vannak ennél rosszabb szövetkezetek. A tagok többsége elégedett — de nem mindenki... És az egyik mondatból következett a másik. A tennivaló: — Meg kellene szüntetni a láthatatlan ellenséget: a középszerűséget, a szürkeséget, a másra várást. hogy más oldja meg a feladatot. Ez az ellenség a fejekben van, nem könnyű megbirkózni vele. De lehet! Jobban, hibátlanabbul, magasabb szinten, még összetar- tóbban — ezek közé a fogalmak köré csoportosultak a tanácsok. Aztán egy emlék: — Mintha ma történt volna, úgy emlékszem, hogy kilenc évved ezelőtt ebben a teremben, zárszámadáson felállt egy asszony, Szabó néninek hívták. Szenvedéllyel beszélt, és soha nem felejtem el aggódó, korholó megjegyzéseit: »Mire jó, kinek jó az, ha nem esznek a jószágok, ha nincs, aki gondozza a teheneket?!« Igen, akkor még ott tartott ez a szövetkezet, a kezdet nyomasztó nehézségeivel birkózott. Talán akkor maguk sem hitték azt, hogy egyszer rend lesz, ilyen eredmények lesznek, mint ami ma a valóság. Nos, én nem tudom, az értékes, devizáért vásárolt gépet ismét használni tudjuk. Déri Béla villanyszerelő csoportvezetőnek hat újítását fogadtuk el. Kettő különösen jelentős, az egyik a töKőasztal balesetveszélyességét csökkentette, a másik a közviágítási nyitott armatúrák tűzvédelmét oldotta meg. — Miben jut kifejezésre az újítók anyagi és erkölcsi elismerése? — Az újitók az újítás beve- j zetése következtében várható | hogy Szabó nénivel mi történt azóta, hol van, de az ő féltő és számomra emlékezetes szavai nem voltak hiábavalók... És folytatódtak a hozzászólások, azután a hátsó sorokban fölemelkedett egy asszony. — Én nem akartam szólni, de ha már felidézte Németh elvtárs azt az emléket... hát én is szót kérek. Az asszony Szabó József né. — Hogy mennyi baj volt, és hogy hová értünk, azt egyszerűen nem is lehet elmondani. Szinte elfog a sírás, hogy hol voltunk akkor és hová értünk el mára. Üj életre ébredtünk, még hasonlítani sem lehet a mát a régivel. Talán elmentem volna az üdülőnkbe én is, de volt még egy kis töretlen kukorica, azt nem hagyhattam. De az uram elment. Amikor hazajött, azt mondta: »Te, anyja, te nem hiszed el, hogy ott mi van! Sok mindent megértem, de én mondom neked, sohasem hittem volna, hogy nemcsak a mennyben, itt a földön is van mennyország! Csak az hiányzott, hogy te nem voltál ott!« Igen, ezzel jött meg az én uram. És én most azt mondom, sok szép fiatal van itt köztünk, arra kérem őket, becsüljenek meg minket, adják meg a tisztességet nekünk, öregeknek. Az alapkövet mi letettük. Bizony igen nehéz volt; és bár csak lehetne visszapörgetni az időt harminc évvel, hogy folytathatnánk tovább. De nem lehet. Ezért az ő dolguk, hogy szorgalommal építsék tovább, amit mi elkezdtünk. Az ő gyerekeiknek, az ő unokáiknak ... Szóltak sokan. Szóltak — pedig nem készültek arra, hogy beszéljenek. De szavaikat megírta már az élet, saját életük, fáradozásuk, törődésük. És el kellett mondani... Szép volt ez a közgyűlés. Megkapóan szép. Talán azért, mert benne volt minden: az elemzés, az értékelés, a kritika, a múlt, a jövő, az ember. Vörös Márta vállalati eredménynek a 6—7 százalékát kapják készpénzben anyagi elismerésként. Nevüket rendszeresen nyilvánosságra hozzuk, híradónkban is megjelentetjük. Munkájukat figyelembe vesszük a kitüntetésekre tett javaslatok elbírálásakor is. Az üzemben a napokban kerül sor az újítási ankétra, majd az újítók vetélkedőjére. A legjobb csapat az iparági vetélkedőn képviseli majd a Nagyatádi Konzervgyár dolgozóit. Dór esi Sándor A siófoki Egyetértés Termelőszövetkezet zárszámadó közgyűlésén többek között Simonies István állattenyésztési brigádvezető is szót kért. Röviden, velősen beszélt. Köszönetét mondott az állatorvosnak, aki immár főállásban a termelőszövetkezet állat- egészségügyének az őre, és fáradhatatlanul, az ágazat fejlődésében könnyen kimutatható eredménnyel dolgozik. Ugyanakkor az egész közgyűlés köszönő és jobbulást kívánó táviratot küldött a tsz betegállományban levő elnökének és párttitkárának. A somogyi közös gazdaságok többségében már kihirdették az 1971. évi gazdálkodásról szóló zárszámadást, kevesebb közgyűlés van hátra, mint amennyit eddig megtartottak. Sokszor hangzottak el a vezetőségi beszámolókban ilyen és hasonló mondatok: »Elismerés jár az asszonyoknak a szorgalmukért, nélkülük aligha zárhatott volna jó évet a gazdaság.« Aztán: »Megköszönjük a traktorosok példás munkáját, mert jól oldották meg a feladatukat, a legnagyobb terhet ők vállalták a vetésből meg a betakarításból.« És: »Dicséret illeti az állattenyésztőket, akik hétköznap és ünnepnap, esőben és hóban ott voltak a munkahelyükön, néha kilométereket gyalogoltak, csak így teljesíthette túl a tervét ez a fontos ágazat...« A szövetkezeti gazdák előtt minden bizonnyal ismerősek ezek a mondatok, köszönő, el— EZEKBÉN a napokban érte el a lakosság betétállománya az 50 milliárd forintot — mondta az újságíróknak Szirmai Jenő, az OTP vezér- igazgatója tegnap délelőtt a Magyar Sajtó Házában megtartott sajtótájékoztatóján. Mit jelent ez? Egyrészt tükrözi a lakosság jövedelmének emelkedését. Tíz évvel ezelőtt 665 forint volt az egy főre jutó összeg, most 4820 forint. Másrészt kifejezi a lakosság bizalmát. Ezután a vezérigazgató az OTP 1971. évi munkájáról beszélt, elsősorban a szolgáltatásokról: — Nemcsak az üzletet nézzük, hanem a lakosság igényeinek kielégítését is. Az átutalási betét például semmiféle hasznot nem hoz, viszont annyian igénylik, hogy gondjaink vannak az ügyintézéssel. Vidéken szeretnék létrehozni az OTP önálló gépparkját, mert a megnövekedett feladatokat csakis gépesítéssel láthatják el. Különösen mióta az OTP nemcsak a lakosság bankja, hanem a tanácsoké is. A szolgáltatások közé sorolható a nagy politikai jelentőségű ifjúsági takarékbetét, mivel a fiatalok lakáshelyzetének megoldását segíti. Az iskolai takarékbetét pedig nevelési szempontból fontos. A jövő feladatait két tényező határozza meg: a népgazdasági célok, az egyensúly megteremtése, valamint az, hogy a lakosság pénzügyei mellett a tanácsok pénzét is az OTP kezeli. — 1972 a tanulás éve lesz a tanácsokkal kapcsolatos tennivalók szempontjából. 1971-ben csak átvettük az ügyeket, most azonban már csinálni kell — mondta Szirmai Jenő. Űj üzletág bevezetésére nem kerül sor, hacsak nem soroljuk az újdonságok közé azt, hogy az OTP visszavásárol társasház- és öröklakásokat. Ami a lakásépítési célkitűzéseket illeti, 74 600 lakás megépítése szerepel a népgazismerő szavak. Helyenként névre címezték ezeüet — s ez a jó —, sőt virágot, könyvet és egyéb jutalmat is mellékeltek hozzá. Nagy-nagy öröm olvasható le ilyenkor az arcokról. Hogy miért mondtam el mindezt? Azért, mert az utóbbi példák a megszokottak, s szinte mindenhol föl- lelhetők, és a siófoki eset a ritkább. Világos, hogy a vezetőség a maga készítette értékelő beszámolójában nem köszönheti meg önmagának az évi munkát. Erre a tagság hivatott, föltéve persze, hogy a vezetőség valóban elismerésre méltó és köszönetét érdemlő tevékenységet végzett. Furcsa az egyoldalúság azért is, mert a tagság és a vezetőség évi munkájának a mérésére egy ugyanazon mérleg szolgál: az éves gazdálkodás eredményeinek az alakulása. A siker kovácsai mindany- nyian. együttvéve a vezetők és a tagok, és minden bizonynyal több gazdaságban is megérdemelnék a vezetők, együtt és külön-külön, hogy a tagság köszönetét mondjon fáradozásukért. Egymás munkájának kölcsönös elismerése és tisztelete is ezt követeli meg, és higy- gyük el, hogy a köszönet, az elismerő szó mindenkinek jólesik. A jövőben jó volna ezt több közgyűlésen hallani, nemcsak az elnökség asztalától a tagság sorai felé, hanem — ha ez igy indokolt — fordítva is... dasági tervben. Ennek teljesi- téséhez nagyban hozzájárul az OTP is, együttműködve a tanácsokkal. Az egyik újságíró fölvetette, hogy nagyon drágák az OTP saját beruházású lakásai. Túl sok készpénz kell hozzá. Szirmai Jenő kijelentette: a szociális körülményeket a tanács veszi figyelembe, amikor kijelöli az épülő lakások 80 százalékának tulajdonosát. Nyilvánvaló, hogy azt a fennmaradó 20 százalékot, melyet az OTP értékesít, lehetőleg készpénzért adják. Kell a hitelezéshez. A hitelpolitikával kapcsolatban a vezérigazgató kijelentette : alaposabban érvényt kell szerezni az ügyrendi előírásoknak. A mezőgazdasági hiteleknél például előfordult olyan eset, hogy abból a pénzből, melyet állattenyésztésre kértek, ház épült. Ez a jövőben nem fordulhat elő. Az a jó kapcsolat, amely fennáll a tanácsok és az OTP között, most még szorosabbá válik. — Két gazdának kell eleget tennünk — mondta a vezér- igazgató. — Egyrészt a kormány teljes joggal elvárja tőlünk, hogy támogassuk az egyensúlypolitikát. Másrészt a tanácsok a helyi fejlesztésekhez szeretnének minél több anyagi segitséget kapni. Az OTP-nek az a feladata, hogy felkarolja a helyi kezdeményezéseket, de figyelmeztesse a tanácsot anyagi lehetőségeinek korlátjaira is. ÖSSZEGEZVE a takarék- pénztár 1972-es évi feladatait, Szirmai Jenő ezt mondta: — Jövőre nem lesz semmi új. Az 1972-es évet arra használjuk, hogy hozzánőjünk a feladatokhoz. Eredményeinket kell megszilárdítanunk. Minőségi változásra törekszünk, meglevő üzletágaink továbbfejlesztésére és arra, hogy udvariasabb bánásmódban részesíthessük ügyfeleinket. Rezes Zsuzsa Nőtt az újítási kedv a Nagyatádi Konzervgyárban Déri Béla menetszámlálót készít. H. F. Ötvemnilliárd a takarékban Az OTP a lakosság és a tanács bankja Szirmai Jenő sajtótájékoztatója Budapesten SOMOGYI VÉPtAP (Pl Csütörtök, 13T2. február 24, jl§J
