Somogyi Néplap, 1972. február (28. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-20 / 43. szám

MAT SZOVJET LIRA Férjhez mennek az angyalok Rab Zsuzsa, az orosz és szov­jet irodalom egyik legnevesebb magyar fordítója már jó né­hány szép válogatással ajándé­kozott meg bennünket. Most a kell a jó könyv akció kere­tében a Modern Könyvtár so­rozatban megjelent Férjhez mennek az angyalok is bizo­nyítja: nemcsak kitűnő fordí­tó, hanem jó válogató is. A vé­konyka füzet — széles olvasó­rétegekhez jut el, és ez a jó — hű pillanatfelvétel a mai szov­jet líráról. A hatalmas terü­letről felöleli a legjellemzőbb alkotókat, oroszokat, letteket, grúzokat. Nemcsak a nagy ne­veket, hanem értő szemmel fi­gyelve olyan fiatalokat is, mint a leningrádi Gorbovszkij vagy az ukrajnai Petro Szkunc. Milyen a mai szovjet líra? Gazdag paletta, amelynek gombjairól már sok kép ké­szült és sok képet ígér. Egyéni tónusokat, eredeti látásmódot, az én kitárulkozását, a költői én beleszólni vágyását a min­den. apók világába Gazdag és elütő formák — gazdag és el­ütő témák. Jevtusenko, Rozsgyeszt- venszkij költészetének új vi­lága már a mai összkép ígé­rete volt. Most az élhad tag­jaiként olvassuk őket Ahma- dulinával, V oznyeszenszkijjel, az örmény Kaputikjannal és Vinokurovval együtt. Szembenéznek fiatalos erővel a rohanó élettel, a küzdő és küszködő egyén problémáit fölvetve. Jóllehet az utóbbi tó­nusok a lelkes erejű fiatalokat Keresett* az irodalmi szö­vegeket megörökítő hangleme­zek, ennek megfelelően sok színvonalas prózai újdonság kiadását tervezi a Hanglemez- gyártó Vállalat. Többek között nagy körül­tekintéssel és műgonddal foly­nak az előkészületei egy nagy­lemez elkészítésének, amely a két világháború közötti kommunista munkásszínját­nagyij Ajgi írja szabadversé­ben: így kerültél messze tőlem, szeplős kis öröknevetőm, kislányom, törékeny üvegfal, Mein Kampf jegyese ... A "hallgatag« Vinokurov, aki metsző tőmondataiban, szinte zokogásritmusú költe­ményeiben ezzel a múlttal ví­vódva írja ma is háborús ver­seit (Magány, Behívó, Lekés­tem) Nem a közvetlen élmé­nyek, hanem a tanulságok, s a bennük visszafénylö háborús tüzek, a soha többet akarat­logikája mindez. Nehéz elkülöníteni pontosan egy lírai termés alapvető él- ményi rétegeit, hiszen az át­fedések természetesek. A hábo­rús. versekben ott a táj szép­sége, a tájlírában a szerelem dala csendül, a szerelmi köl­tészetben felötlik a minden­napok embertépő gondja is. De talán ez teszi érzelmileg gazdaggá, izgalmassá, az élet valójában lírai tükrévé ezeket a költeményeket A táj szeretete költészetük szerves összetevője, meghatá­rozója. Ott munkál Almadu- lina Alkonyatában, Okudzsava éjszakai Moszkváról írott ver­se is ide sorolható, urbánus élmény szülötte, akár Mark Szergejev Budapest című köl­teménye. Ebből idézünk: Repülsz a hídon. Pest rohan Budának, szemed előtt — Budapest születik. A város tárva-nyitva. szás szép emlékeit szólaltatja meg. Hamarosan a vásárlók rendelkezésére bocsátják az úgynevezett »műsoros kazet­tákat«. Ez az itthon legújabb próbálkozás elsősorban az auditiv nyelvoktatást kívánja szolgálni, de a tervek szerint már az első időkben forgalom­ba kerülnek könnyebb fajsú­lyú komolyzenei számokat és szórakoztató muzsikát tartal­mazó kazetták is. ban, neked ajándékozom (sár­ga kis hólapátomat — írja Ellen Niit észt költő. Szinte arcahaikus, ahogyan az örmény Szilva Kaputikján fogalmaz: »Nem kötöttél meg, eloldottál, (rajtam, gyöngén, meg nem in­dultál ...« József Attila sze­relmi lírájának legszebb réte­geit juttatják eszünkbe e so­rok. Mert József Attila nem hatástalan ma sem, külföldön sem. A költői lélek érzékenyen fogadja be a művészeti élmé­nyeket is. A kötetben több­ször találkozunk egy-egy mű­alkotás — kép, zenemű — tá­masztotta gazdag gondolat­sorral. A szovjet líra legizgalma­sabb összetevője a szembené­zés a mával, az önvallató em­ber portréja. Különös, figyel­meztető jelzések sorakoznak a rohanó, uniformizálódó min- denapokkal, gépies egyforma­sággal szemben. Voznyeszensz- kij, Levitanszkij sorait idéz­hetnénk. »Reggel-este, nappal-este, éjszaka. Láncok, ingák, órasúlyok ■ ércszava... Találkozunk, »-viszlát-», és már vágtatunk Futtunkban egy virsliblokkot válthatunk... — írja az utóbbi költő. Súlyosak és megrázók Rozs- gyesztvenszkij gondolatai. »Harmincnyolc tele« című ver­se a személyi kultusz fagyát, borúját idézi. A Zsibvásár abban az évben című költe­mény már a mai kavargást támasztja fel ellentmondásai­val együtt Gleb Gorbovszkij költészete a legjobb példázata talán az önmagát mérő, a bi­zonyosságért kiáltó ember gon­dolatvilágának. Mintha Nagy László mély lírájának testvére lenne. »Védelmez ölelésem. (Fogódz belém Én itt vagyok veled.) Partot érünk a vad hul­lámverésben.« Karok, összefonódók. Csuk­lók, egymáshoz kapcsolódók. Ennek a lírának az egymás keresése, a megtalálni vágyás az egyik örökmozgója. Kis "kötetet, igényes munkát kaptunk kézbe. A fordító: Rab Zsuzsa nagyszerű teljesítményt nyújtott Ráhangolódik min­den költői egyéniségre, meg­találja a jellemző formát a jó műfordítók lehetséges tel­jességével. Tröszt Tibor teijeseoDen jeiiemziR. A szovjet líra maisága sem­miképp sem jelenti az elfor­dulást a múlttól vagy a kö­zelmúlt erőpróbáitól. A máso­dik világháború próbatétele meghatározó élmény ma is. Egy fiatal csúvas költő, Gen­Jó meleg. Líra és szerelem elválaszt­hatatlanok A költői szubjek­tum legszebb, legörökebb ki­tárulkozásai. Hányféleképpen zeng föl a szerelmi dal? Ha ismerlek gyermekkorom­Lemezen a munkásszínjátszás emlékei ÖILLAGQ: — Jönnek! — Viszik a gettőbelieket] Az út közepén szomorú me­net közeledett. Lassan, ne­hézkes járással jutottak egy­re közelebb ahhoz a hirdető- oszlophoz, amely mellett Csík állt földbegyökerezett lábbal. — Mit idegeskednek!? Né­metországi munkára viszik őket! — akadt hívatlan kom- mentálója is az események­nek egy jól öltözött úr sze­mélyében. — Olyan munkára, amiből senki sem tér vissza — mondta valaki. A vonuló sárga csillagosok semmit sem látszottak észre­venni q, gyalogjárón történ­tekből. A megszégyenülés legalsó lépcsőire jutottak már. Csak egy arcon világí­tott a remény. A szemek be­lekapaszkodtak az utcán ösz- szecsődülő emberekbe. Weisz »úr« volt az, Csík rögtön fel­ismerte. Pedig alaposan meg­változott az elmúlt néhány hét alatt. A felesége balol­dalt kapaszkodott belé, a *varkocskirálynő« jobbról markolta a kezét. Szigetjük- Süllyedt robinzonok voltak. — Weisz úr! — tört fel Csíkbői a sebzettek fájda- lomkiáltása. — Weisz úr! A férfi fölkapta a fejét. Csík magasra emelte a kezét, hogy a sorban lépkedő észre­vegye. Egy pillanat alatt át- viharzott benne mindaz, ami ehhez a szenvedés-stigmás arcú férfihez kötötte. Amikor a polgári iskolát otthagyta, az anyja egy este Weisz »úrhoz-» állított be ve­le. — Ha a mester úr mellett eltanulhatna valamit a vil­lanyszerelés fortélyaiból, na­gyon hálásak lennénk.,« S zavartan gyűrögette álla alatt a kendője sarkát. Weisz Alfréd szemüvege bepáráso­dott: — De hiszen tudja, lelkem, hogy a származásom... khm... tudja, hogy hozzám inasnak adni a fiút, most so­kak szemében valóságos bűn... — Tudom, Weisz úr. — Es ennek tudatában is hozzám szánná? — Weisz úrban bizodalmám van. De hiába volt bizodalma az özvegynek az apró termetű mesterben. Az egyre keve­sebb munkát kapott és mind gyakrabban kényszerült étel­hordóval sorba állni ott, ahol Csík anyja főzött a ne- hézéletüeknek. A fiú életében mégis napfényes időszak volt az, amit Weisz »úr» mellett töltött. Leste minden szavát, s mint szivacs a vizet, itta magába az ismereteket. — Kapcsoló, tekercsek, dróthuzalok, foglalatok, biz­tosítékok — sorolta a mester. — Egyszerű ez, ugye, így gondolod? De ez csak a lát­szat, fiam. A szakma lelkét kell megismerned1 Minden szakma lelke az elmélet. Ezért aztán a legelemibb is­mereteknél kezdjük. Mi az áram? Mik alkotják az áram­kört? Hogyan jut el az ener­gia a fogyasztóhoz? Izgalma­sabbnál izgalmasabb kérdé­sek. Figyelj jól... Csík szaporán bólogatott a szakszeri magyarázatra, S most ott ment a sorban a mester is a többi, hazátían- ságra ítélt között. — Weisz úr! — tört fel Csíkbői a sebzettek fájdalom­kiáltása. — Weisz úr! A sárgás arcú férfi hirte­len nagyot lökött a »varkocs- királynőn»: — Szaladj, kislányom! Kavarodás támadt. Valaki a levegőbe lőtt. Ütések érték Weisz »úr» arcát. — Mentsétek meg a lányo­mat! — kiáltotta a gyalog­járón állóknak a vérző arcú ember. — Rejtsétek el! A gyerek a lendülettől a hirdetöoszlopig penderült. Csík ösztönös mozdulattal ölelte magához. A mester egy nagy ütéstől a földre rogyott. Csikben a harag máglyája lobbant láng­ra. — Szaladj, Tündi! Rohanj! Három-négy civilruhás férfi törtetett a hirdetóosz- lop felé. — A Gestapo! Vajon ki ismerte fel a helyzetet? Nem tudni. Ősik­nek mindenesetre szárnyakat adott a, figyelmeztetés. Maga után vonszolva az ijedtségtől félájult lányt, átsiklott az ácsorgók nyitotta »folyosón». Sípszó hallatszott. — Csak fegyverem lenne! — csikorgatta fogát a fiú. Lélekszakadva rohantak. A* egyik kapualjból kinyúlt mlak\ elragadva a kislányt her és I I amnmt Nem a klimatikus válto­zások a jégtakaró visszahúzó­dása és az időjárás melegebbé válása okozta a mammutok kipusztulását, hanem az em­ber kőkorszakbeli elszaporo­dása — így véli legújabb ku­tatásai alapján a szovjet kuta­tók egy csoportja. A távol északon végzett vizsgálódások azt bizonyítják, hogy a kőko­ri embernek a mammut volt a fő tápláléka, egy-egy fel­nőtt személy kb. 800 kilo­gramm mammuthúst fogyasz­tott el évente. Egy négytonnás mammut tehát öt kőkori em­ber egyévi táplálékának meg­felelő mennyiségű húst szolgál­tatott. Amikor a népsűrűség túllépte a »hústermelés« mér­tékét, megkezdődött a mam­mutok kipusztulása, ami kö­rülbelül 20—25 ezer évig tar­tott. Képünkön: Paleontológus vizsgálja a múzeumi mammut- csontvázat. Elfordulnak az emberek? Balatonszemesen 1954 óta tanácselnök dr. Petrus László. Ö nyilatkozott először a köz- művelődés helyzetéről. — A művelődési házat hét éve építették. Sajnos, azóta is kihasználatlan. Egyedül szom­baton és vasárnap tartanak — ha tartanak — rendezvénye­ket. Igen kevesen jönnek el. Az indulás után két évvel a Csiky Gergely Színházzal kö­töttünk szerződést öt előbér- letes előadásra Ebből csak négyet tartottak meg. Vagy a színháznak volt más prog­ramja, vagy az előadások nem voltak látogatottak. Ele­inte el-eljöttek az emberek, de végül már semmi érdeklődést sem tanúsítottak. Így aztán csak egy évig tartottuk fenn a szerződést. Befelé for­dulás tapasztalható. Nem akar­nak, nem kívánnak az embe­rek semmit. — Támogatja-e a művelődé­si házat valamelyik vállalat vagy a termelőszövetkezet? — Évi tizennégyezer forint­ból gazdálkodik a művelődési ház, s ezt a tanács adja szá­mára. — Mi az oka a befeléfordu- lásnak? A két csápszerüen kinyúló kéz fölött munkásarc: seprű- nyi bajusszal, szemöldökkel. — Fiú! Te fuss tovább! A sarkon balra! A harmadik épület átjáróház! Csík futott. Tudta, a sza­badságáért fut. — Tolvaj! Tolvaj! — repí­tette szét a sikerrel kecseg­tető hazugságot az egyik ül­döző. Sűrű kalapácsut étekként csattogtak a talpak a mene­külő mögött. De messze még a sarok! Szinte a nyakában érezte az utána rohanók me­leg lehelletét. Tucatnyian ül­dözték már, bekapva a ha­zugságcsalit. A fiú cikcakkosan .szaladt. Rémületén győzött a gyorsa­ság okozta öröm, és soha npm tapasztalt mámort érzett. A győzelem előtti pillanatok részegítő mámorát. Mintha abroncsok szorítá­sából szabadult volna. Az áradat, mely a nyomában hömpölygőit, hirtelen meg­torpant. Csíknek nevetni lett volna kedve. Szinte tánclé­pésben rohant tovább. Pe­dig öröme most megcsalta. Az egyik civilruhás egy szembe száguldó német mo­toros járőrnek intett meg­álljt Ugatásgyors mondatok­ban parancsot bömbölt a páncélsisakos őrmesternek. Helyben fordult tarolt a gép, * kilőtt nyílként zúdult e fiú 'után, — Egyetlen oka van... A televízió... (Lehet-e a televíziót okolni, hogy »megszüntette« a falu kulturális életét? Lehet-e ar­ra hivatkozni, hogy a televí­zió miatt nem tudnak olyan változatos programot nyújta­ni, mellyel ki lehetne mozdí­tani a lakosságot a »nincs kedvem«, »nem érek rá«, »fá­radt vagyok« közönyéből?) — Mi szerepel a közművelő­dési programban, ami a köz­ség kulturális életét színvona­lassá tehetné? — Honismereti, irodalmi szakkör alapítását tervezzük. A múlt évben a művelődési ház klubjában szellemi vetél­kedőket rendeztünk. Említést érdemel a forradalmi Ifjúsági napok keretében megrendezett találkozó. Ismeretterjesztő elő­adásokat rendezünk, helyet kapott a tervben a sportélet fejlesztése is. — Tervek... tervek. Es a megvalósulás? Ficsor Miklós, a művelődé­si ház igazgatója: — Nincs olyan helyiség, melyet a szakkörök részére kiadhatnánk. Az erősödő duhogásra hát­ra kapta a fejét a menekülő. A győzelem szikrái hamuvá hulltak szét benne. Két — motorosszemüveggel óriásira torzított — szem közeledett hozzá. Mintha óriási rovar szállt volna vérfagyasztó dü­börgéssel az üldözött után. Most, most ér melléje... Végre az utcasarok! Nem kanyarodott, de bedobta ma­gát balra! Nekisodródott a házfalnak, beütötte az olda­lát, mégis rohant tovább. A motorosjárőr elszáguldott. Fékcsikorgás, kerekek sírá­sa. Mire a gép visszafordulva kanyarodott, de dobta ma­fiút már elnyelte az átjáró­ház sötét szája. Megmene­kült! Délután, amikor az eltelt órák már oldották benne a feszültséget, visszaóvakodott a házhoz, amelynek kapujába Tündét berántották. A seprű- bajszú meglepetten nézett a fiúra. — Kérem — bizonytalano­dott el Csík —, egy kislányt keresek, aki ide menekült. A seprűbajszú megvonta ■ vállát: — Semmiféle kislányról nem tudok, fiatalember! De az elutasító válasz köz­ben Csíkre kacsintott, mint aki a szemével w tud beszél­ni: »A lány jó helyen van, elvtársi». — Mi a véleménye a lakos­ság bef elfordulásáról? — Szerintem az emberek mentalitásából erednek ezek a gondok. A közösségi életben nem vesznek részt Jobban mondva, nem szeretnek részt venni. Sok kritikát kaptam már azért, hogy nem hívok együtteseiket a művelődési házba. Nyolc éve vagyok kó­rusvezető. Hihetetlen energiá­ba került összehozni. Társa­dalmi munkában végeztem. Egy évem ment rá, egy elő­adást rendeztünk, csak az iskola igazgatója jött eh Ké­szülünk a művészeti szemlére. Figyelembe kell venni azt, hogy ezek az emberek, akik a kórusban énekelnek, szeretnek énekelni. A művelődési ház nagyterme jó lenne tornate­remnek. — Milyen foglalkozásokat tartanak « művelődési ház­ban? — A KISZ-klüb és a szak­maközi bizottság klubja ka­pott helyet. Furcsa, hogy én vagyok a művelődési ház igaz­gatója, és nem mehetek be a klubba! A kulcsok sem nálam vannak. A két klubnak nagy az elszívó hatása. A kulturális élet sokkal fejlettebb, mint ahogy a külső mutatja. Ezt bizonyítja az is, hogy ide járnak szórakozni miég a bala- tonföldváriak is. Bensch Miklós párttitkár' — A művelődési • házat egyáltalán nem lehet használ­ni. A tervezésnél és a kivitele­zésnél nagy hibák csúsztak be. Egyedül a kisterem ér valamit az épületben. Nehéz fűteni. A rendezvények előtt már két nappal be kell fűteni ah­hoz, hogy melég legyen. Ez öt-hatszáz forintba kerül. — Mi a véleménye a lakos­ság visszahúzódásáról? — Valóban tapasztalható. De bizonyos fokig értehető is. Az emberek naigy része nem helyben dolgozik, hanem be­járó. Reggel elutaznak, és csak késő este érnek haza. Nem ér­zik igazán otthon magukat. — Mit tett az utóbbi idő­ben az iskola a közművelő­désért? — Előadásokat, rendezvé­nyeket tartottunk. De ezeket I nem a művelődési házban, ha- | nem az iskolában. Az iskola j tizenhét tagú testületéből hét j végez társadalmi munkát. Ba- | latonszárszó, Balatonszemes, j Balatoriőszöd egy termelőszö­vetkezetbe tömörült. Segíthet­ne a tsz. De nemcsak ő! .Más intézmények is. De a segítség sorra elmarad ... Vélemények és ellenvélemé­nyek. Egyik tanulság az, hogy a vezetők között nincs össz­hang, az együttes, munkánál a csírája sem fedezhető fel. Megbeszélték-e ők hárman, együtt, a község közművelődé­si tervét? Meg kellene hallgat­niuk egymás véleményét, okulva, tettrekészen. Azután lehet a megvalósításra gondol­ni! Stőhrlg Gábor MENETE Lefcká Lásalá SOMOGYI im

Next

/
Oldalképek
Tartalom