Somogyi Néplap, 1972. február (28. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-17 / 40. szám

ZSÖRTÖLŐDÉS Hogy mit meg nem engednek manapság az emberek ma­guknak, hát az elképesztő. Tessék csak jól figyelni. Okokat most nem kutatok, úgyis hiába. De igenis bepanaszolom a fe­lelőtlenséget, az együgyűséget, a tiszteletlenséget, a meghök­kentően felületes munkát Zsörtölődöm Hogy mire megyek vele? Önök is tudják: semmire. Mégsem adom föl... Egy vasárnap délelőtt ott ültem a megyei művelődési központ klubtermében — közgyűlésen. Fontos esemény volt. Kétévenként fordul elő, hogy a Somogyi Foto- és Filmklub értékeli munkáját és új vezetőséget választ. Vitatkoztunk ott harmincötén, negyvenen. És egyszer csak — se kopogás, se köszönés — berobbant a portás: — Meddig akarnak még itt maradni? Mindenki megdöbbent, órámra néztem: — Körülbelül háromnegyed óráig. — Arról szó sem lehet. Tizenkettőkor becsukom a kaput. Legföljebb jöjjenek vissza kettőre. Akkor újra nyitunk. És dühöngve elviharzott. Az az érzésem, rosszul értelmezi a demokráciát... Egy levél került a kezembe, ma is itt van, bárki meg­nézheti. Annyira fölháborífó a tartalma, hogy fölösleges vizsgálódni utána. A részletek nem érdekelnek. De kérem, figyeljék meg jól, meddig merészkednek egyesek a »ha­talom« birtokában: A levelet a mezőcsokonyai áfész nevében küldte a szerző január 5-én Török Józsefné jutái italboltvezető ré­szére. Szó szerint ez áll az írásban: »Egy egységvezetőnek a központi iroda észt adni nem tud, ha egyszer megjavíttatta a kávéfőző gépet, akkor vegye át és írja alá. Hikádi György főkönyvelő.« (És hivatalos pe­csét.) Nem csodálom, hogy az illető képtelen a központi iro­dából észt adni bárkinek is. De hogy honnan veszi a bátor­ságot ahhoz, hogy 1972-ben így beszéljen — ráadásul hiva­talos levélben — a beosztottjával, erre nem találok magya­rázatot. Az a gyanúm, nem sok köze lehet a mi politikánkhoz... És végül zsörtölődjünk a saját portánkon is, azaz ott, ahol megrendeljük és jó pénzért kifizetjük az újság előál­lítását. Egymás után jönnek a levelek előfizetőinktől: olvas­hatatlan a lap, nagy fehér foltok tarkítják az oldalakat Sók a sajtóhiba. Eláruljak valamit önöknek? Mi már nem merjük elol­vasni megjelenés után a saját cikkeinket, mert ily módon talán megkímélhetjük magunkat az idegbánfalmaktól. Ugyanis rendszerint mi válunk nevetségessé, és nem a nyom­da. Hogy egy három részes cikk címe minden nap másként jelenik meg, az is bosszantó. Hogy a népi rigmus újmódi formát ölt a szedő és a korrektor együttes jóvoltából, hogy kulturáltabban élhet valaki az új lakásban, s azt a nyomda úgy »értelmezi«, hogy kultúrállamban élhet, ez már — vall­juk be — nem egészen az ő dolga. Azt hiszem, semmit sem ér a zsörtölődés. Inkább büntetni, felelősségre vonni, fizettetni kellene. Én mindenesetre megelőzöm a bajt. Hibásan írom ide a monogrammomat, hátha akkor jól jelenik meg. Y. B. Csütörtök, 1972. február 17. Magyarország és a GATT A Nemzetközi Szemle feb­ruári száma négy nagy kérdés- csoporttal foglalkozik. A Ke­let—Nyugat közti kapcsolatról szól Púja Frigyesnek, a kül­ügyminiszter első helyettesé­nek hosszabb tanulmánya, amely az európai biztonságért folytatott harc jelenlegi prob­lémáit, az értekezletet ellenzők taktikáját és érveit, s ezzel szemben a biztonság híveinek álláspontját ismerteti. Egy to­vábbi cikk a nyugatnémet kormány keleti ' politikáját elemzi. A másik témakörben, a Világgazdaság — Világpoli­tika« rovatban Nyerges János­nak, a Külkereskedelmi Mi­nisztérium főosztályvezető je­nek cikke tarthat számot kü­lönös érdeklődésre. Ez az írás, Magyarország és a GATT cím­mel, folytatása a folyóirat elő­ző számában közölt, a GATT- ról szóló ismertetésének. Ezút­tal azokat az érveket sorakoz­tatja fel a szerző, amelyek in­dokolják, hogy Magyarország is csatlakozzék ehhez a nem­zetközi vám- és külkereske­delmi egyezményhez. A cikk szakszerű érveléssel oszlat el sok kételyt, amelyek a legkü­lönbözőbb oldalról felmerül­tek a magvar csatlakozással., s annak kívánatos feltételeivel kaocsolatban. E témakörben érdekes és jelentős informá­ciókat közöl az amerikai ke­reskedelemügyi miniszterre' készített interjú, amelyet s Szovjetunióból visszatérve, a szovjet—amerikai kereskedel mi kapcsolatok helyzetéről é.­perspektíváiról adott a U. S. News and World Report című folyóiratnak. A Nemzetközi munkásmoz­galom rovatban a jugoszláviai helyzetről és a német kommu­nista párt célkitűzéseiről szóló anyagok mellett a folyóirat ugyancsak munkásmozgalmi témájú vitát is közöl: az olasz II Manifesto szakadár ultra­baloldali csoportnak az Olasz Kommunista Párttal való vi­táját ismerteti, hozzáfűzve sa­ját megjegyzéseit is a szem­benálló álláspontokhoz. A szokásos Kérdések — vá­laszok címszó alatt olyan té­mákra kapnak választ az ol­vasók, mint: miért kezdték újra bombázni a VDK-t az amerikaiak? Milyen repülő­gép a hírekben oly gyakran szereplő Phantom? Milyen volt az indopakisztáni háború katonai lefolyása? A Nemzet­közi Szemle külön cikkcso­portban közli azoknak a mér­tékadó szovjet állásfoglalások­nak teljes szövegét, amelyek a Pravdában, illetve az Izvesz­tyijában jelentek meg egyrészt a Közel-Kelet problémáját, másrészt a Kínai Népköztár­saságnak a »harmadik világ­hoz« való viszonyát illetően. Tv-jegyzet A térképen nem található Óvodások A kaposvári Fegyveres Erők Klubjában két hónappal ez­előtt alakult Pajtás-klub a Petőfi óvodával közösen mű­soros farsangi délutánt ren­dezett A FÉK nagytermében az első széksorban a Pajtás-klub állandó vendégei foglaltak helyet: a Zója nevelőotthon húsz kis lakója. Havonta egy­szer rendszeresen eljönnek ide, ahol a FÉK bábszakköre műsorral kedveskedik nekik, és nem múlhat el ünnep, hogy ne kapjanak ajándékot a ne­velőotthoni gyerekek. A fel­nőttek, a szülők mély emberi tartalmat tulajdonítanak ezeknek a találkozásoknak, amelyeknek eredménye, hogy — Katinszki özséb gyermek­felügyelőt idézem — »a Zója nevelőotthonban valóban ott­köszönhető ez a kedves él­mény, amely valójában ennél több a gyerekek számára. Az óvodásoknak is meg a Zója nevelőotthon lakóinak is. Az áldozatkészség nyilvánult meg az óvodás gyerekek szü­leiben is, akik szintén jelen voltak a farsangi ünnepségen. Elsősorban természetesen gyermekeiket akarták látni, másrészt az ő anyai szerete- tűkből adtak a nevelőotthon­ban élő gyermekeknek is. Horváth Miklósné csak egy volt közülük, őt szólaltattam meg: »Mit tudok én adni ezeknek a kicsinyeknek? Azt az érzést, amit csak anya érezhet... Ha elmegy mellet­tem az egyik gyermek — nem az enyém —, őt is megsimo­Vitázom a címmel. Ormos megtalálható a térképen. El­rejtve, más különböző falune­vekben. Más domborzati, ég­hajlati, gazdasági és szellemi környezetben sok helyütt fel­lelhető még ormosi vonás. A cím jelképes, képletes, hiszen az alkotó célja is az, hogy a megtalálható és ne a kitalált Ormosra figyeljünk. Azokra az ormosokra, amelyek közvetlen közelünkben vannak. manizmusának és szocialista elkötelezettségének ékes bizo­nyítéka a bizalom, a döntés jogának bátor átadása. Az, hogy két igaz emberről keli döntenünk, velük vitázva, tő­lük tanulva, és mindenképpen őket tisztelve. Különös, mai, szocialista példázatai a pozitív hősnek. A darab legjobban ki­dolgozott alakjai. Ügy vélem, Darvas József elkötelezett őszintesége, izzó forróságú példázat. És az idő­sebe kortárs példája. Mert bi­zony, a tapasztalat az, hogy sem az ormosok, sem a fejlet­tebb községek nem igen kerül­nek színpadainkra. Egyáltalán: aggasztóan hiányoznak az iro­dalomból. A darabban ez is benne van. T. T. honra talált kicsik újabb, na­gyobb közösségre találnak, bővül a látókörük. A Petőfi- óvoda műsora — hogy a mai napról is szóljak — kedves szórakozást jelent nekik.« Erről győződtünk meg mi is. Szabó Gyuláné óvónő lel­kes pedagógiai munkájának Sokszor emlegették a tetüt, a durát, a babonát ebben a színpadi játékban, a maradi- ság föllelhető, kézzelfogható bizonyítékait. Pedig hát itt is fordult az élet — és legyen a falu bármily végletes is. bár­mennyire a mélyponton is. ak­kor is szemlélhető benne a vál tozás — ebben egyetértünk Darvas Józseffel. Igen. az evtrémitások is valósé ggyöke- rűek. Amit viszont nem emle­gettek. de szinte pókhálóként körbefonta a játékot: a szem­lélet. Egy zárt közösség ma­radi érdekek, zsarolások és megtört akaratok összetartotta szövetének jellemzője: a sér­tett hiúság, a kiteregetett igaz­sággal szembeni oldalvágások. De valóban íny van-e? Nem olyan könnyű ítélni és fölmen­teni az ormosokat — általá­ban. A vita nem. a cikkíró és a falu között zajlik — legföl­jebb a háttérben —. hanem előtérbe lén két ember, akik bár kívülről főttek, mé"is na­gyon belülről nézik Ormost. Mindketten érte haranszanak. Vitáinkban tiszta szándékú, égető kérdések és válaszok fo­galmazódnak. A hogyanról fo­lyik ez a lánnoló és öntépő disnuta. Maiznom állóvíz las­súságán! hal a/* funk-e, vagy sodró folyamként* A darabban mintha a lav- SZ.erVorrtó oldalára hxVorine a ft gvAanrimáitnt/) gn+7-/7 ft b.oldtvot fi m^vl Ótjyo fii­kalmas helyzet volt a döntő Maaunk választhatunk, őszin­teségtől áthatottan Darvas hu­Ma ii Vörös Csillagban A sípoló macskakő Ma tűzi műsorára a kapos­vári Vörös Csillag Filmszínház Gazdag Gyula filmjét, A sípoló macskakőt. A rendező fiatal, neve mégsem ismeretlen, bi­zonyára sokan emlékeznek még a kísérőfilmként játszott Hosszú' futásodra mindig szá­míthatunk című dokuméntuin­Új magyar film filmjére. Schirilla György fu­tásának képeit hiteles és iz­galmas valóságábrázolás kísér­te. Mostani filmje fiatalokró) szól, építőtáborban játszódik Képet kapunk az ifjúság kér­déseiről, gondolatairól, kaland iáiról is. A sipoló macskák* gumiból van, francia diákok használták tüntetések alkal­mával. Véletlenül kerül a tá­borba, s láttán vélemények csapnak össze. A film — főleg a fiatalok­nak — választ ígér. Reméljük, körükben, klubjaikban vissz­gatom.« H. B. Medvét ..lőtt" a nyolcéves J99 vadász*“ Hárommázsás medvét »lőtt« Kolja Pihtacsev, a Kraszno- jarszk vidéki vadgazdaság egyik vadászának nyolceszten­dős fia. Hogy miért van idé­zőjelben a »lőtt«? Kolja elcsente édesapja va­dászfegyverét, és elindult az erdőbe császármadarat lőni. A puskában egyetlen lőszer volt, a legapróbb söréttel tölt­ve. A kisfiú egyszerre fenyő­lombok recsegésére lett figyel­mes, s felpillantva hatalmas mackót látott meg az egyik cédrusfenyőn. — Odapörkölök egyet a fejére, és kész — gon­dolta, s elsütötte a puskát, ahogyan a papa tanította. A medve üvöltve zuhant le a fáról, vonaglott még néhányat, majd mozdulatlanul elterült. — Lelőttem — kiáltotta Kolja, és ujjongva rohant a faluba. Kolja valóban megölte a vadat. De amikor lenyúzták a medve bőrét, kiderült, hogy egyetlen söréttel sem találta el. A vadállatot a lövés meg­rémítette, ijedtében lezuhant a fáról, méghozzá olyan szeren­csétlenül. hogy egy földből kiálló éles gyökér halálra se­bezte. A vadászcsemetét egyelőre szigorúan eltiltották a további hasonló vállalkozásoktól. T4BK4 ionon Elővigyázatos skót Két skót egy hajón a tengerentúlra utazik. Persze harmadik osztá­lyon. Patrick alváshoz ké­szülődik. Felvesz egy vi­lágos női hálóinget, a fe­jére pedig parókát illeszt. — Megőrültél? — mondja a másik elképed- i ve. — Ez arra áz esetre szól, ha a hajó süllyedni j kezdene. Elsőnek a nőket i mentik... Kérés A turista csontig át­fagyva megérkezik a fa­lusi kocsmába és kijelen­ti: — Gyorsan adjanak va­lamit, mert még a lelkem ! is átfagyott! De jól hűt- sék ám be! Részlet egy levélből »Panelházban lakom és i a falak nagyon véko- I nyak. Képzeljék csak el, tegnap a szomszédunk be­kapcsolta a kvarclámpát és az egész családom napszúrást kapott!« ! Párbeszéd Két fátyol beszélget — Fátyol? — Neon, Retyketek, . Félreértés Kovácsné becsenget Sza- bónéhoz. Nagy gyermek- zsivaly fogadja. — JSz igen, ennyi szép gyermek! öten vannak, ugye, ha jól számolom. — És a hatodik útban van. — Ne mondd! És mi­korra várod? — Minden pillanatban. Az előbb küldtem le őt tejért.., Vendéglőben — Kérek egy üveg bort! — Milyen márkájút? — Mindegy, verekedés­hez kell! Blőd vicc — Nicsak, nicsak* A i kisfia már újságot olvas? 1 — Ugyan, hová gondol! Hiszen még csak négy éves. Keresztrejtvényt fejt. * « • j Az USA egyik légitá­maszpontján, szembetűnő helyen, egy hatalmas táb­lán az alábbi szöveg ol­vasható: »Tévedni emberi, meg­bocsátani isteni dolog — a támaszpont azonban egyikhez sem tartja ma­gát«. Somatjifi Népim Az MSZMP Somogy megyei Bizottságának lapja. Főszerkesztő: JÁVORI BÉLA Szerkesztőség: Kaposvár, Latinca Sándor u. 2. Telefon: 11-510, 11-511, 11-512. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat. Kaposvár- Latinca S. u. 2. Telefon: 11-516. Felelős kiadó; Dómján Sándoi. Beküldött kéziratot nem örzünk meg és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknéi. Előfizetési díj egy hónapra 20 FT Index: 25 967 Készült a Somogy megyei Nyomda ipari Vállalat kaposvári üzemében Kaposvár. Latinca Sándor u- fi Felelős vezető: farkas Béla igazgató

Next

/
Oldalképek
Tartalom