Somogyi Néplap, 1972. február (28. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-17 / 40. szám
ZSÖRTÖLŐDÉS Hogy mit meg nem engednek manapság az emberek maguknak, hát az elképesztő. Tessék csak jól figyelni. Okokat most nem kutatok, úgyis hiába. De igenis bepanaszolom a felelőtlenséget, az együgyűséget, a tiszteletlenséget, a meghökkentően felületes munkát Zsörtölődöm Hogy mire megyek vele? Önök is tudják: semmire. Mégsem adom föl... Egy vasárnap délelőtt ott ültem a megyei művelődési központ klubtermében — közgyűlésen. Fontos esemény volt. Kétévenként fordul elő, hogy a Somogyi Foto- és Filmklub értékeli munkáját és új vezetőséget választ. Vitatkoztunk ott harmincötén, negyvenen. És egyszer csak — se kopogás, se köszönés — berobbant a portás: — Meddig akarnak még itt maradni? Mindenki megdöbbent, órámra néztem: — Körülbelül háromnegyed óráig. — Arról szó sem lehet. Tizenkettőkor becsukom a kaput. Legföljebb jöjjenek vissza kettőre. Akkor újra nyitunk. És dühöngve elviharzott. Az az érzésem, rosszul értelmezi a demokráciát... Egy levél került a kezembe, ma is itt van, bárki megnézheti. Annyira fölháborífó a tartalma, hogy fölösleges vizsgálódni utána. A részletek nem érdekelnek. De kérem, figyeljék meg jól, meddig merészkednek egyesek a »hatalom« birtokában: A levelet a mezőcsokonyai áfész nevében küldte a szerző január 5-én Török Józsefné jutái italboltvezető részére. Szó szerint ez áll az írásban: »Egy egységvezetőnek a központi iroda észt adni nem tud, ha egyszer megjavíttatta a kávéfőző gépet, akkor vegye át és írja alá. Hikádi György főkönyvelő.« (És hivatalos pecsét.) Nem csodálom, hogy az illető képtelen a központi irodából észt adni bárkinek is. De hogy honnan veszi a bátorságot ahhoz, hogy 1972-ben így beszéljen — ráadásul hivatalos levélben — a beosztottjával, erre nem találok magyarázatot. Az a gyanúm, nem sok köze lehet a mi politikánkhoz... És végül zsörtölődjünk a saját portánkon is, azaz ott, ahol megrendeljük és jó pénzért kifizetjük az újság előállítását. Egymás után jönnek a levelek előfizetőinktől: olvashatatlan a lap, nagy fehér foltok tarkítják az oldalakat Sók a sajtóhiba. Eláruljak valamit önöknek? Mi már nem merjük elolvasni megjelenés után a saját cikkeinket, mert ily módon talán megkímélhetjük magunkat az idegbánfalmaktól. Ugyanis rendszerint mi válunk nevetségessé, és nem a nyomda. Hogy egy három részes cikk címe minden nap másként jelenik meg, az is bosszantó. Hogy a népi rigmus újmódi formát ölt a szedő és a korrektor együttes jóvoltából, hogy kulturáltabban élhet valaki az új lakásban, s azt a nyomda úgy »értelmezi«, hogy kultúrállamban élhet, ez már — valljuk be — nem egészen az ő dolga. Azt hiszem, semmit sem ér a zsörtölődés. Inkább büntetni, felelősségre vonni, fizettetni kellene. Én mindenesetre megelőzöm a bajt. Hibásan írom ide a monogrammomat, hátha akkor jól jelenik meg. Y. B. Csütörtök, 1972. február 17. Magyarország és a GATT A Nemzetközi Szemle februári száma négy nagy kérdés- csoporttal foglalkozik. A Kelet—Nyugat közti kapcsolatról szól Púja Frigyesnek, a külügyminiszter első helyettesének hosszabb tanulmánya, amely az európai biztonságért folytatott harc jelenlegi problémáit, az értekezletet ellenzők taktikáját és érveit, s ezzel szemben a biztonság híveinek álláspontját ismerteti. Egy további cikk a nyugatnémet kormány keleti ' politikáját elemzi. A másik témakörben, a Világgazdaság — Világpolitika« rovatban Nyerges Jánosnak, a Külkereskedelmi Minisztérium főosztályvezető jenek cikke tarthat számot különös érdeklődésre. Ez az írás, Magyarország és a GATT címmel, folytatása a folyóirat előző számában közölt, a GATT- ról szóló ismertetésének. Ezúttal azokat az érveket sorakoztatja fel a szerző, amelyek indokolják, hogy Magyarország is csatlakozzék ehhez a nemzetközi vám- és külkereskedelmi egyezményhez. A cikk szakszerű érveléssel oszlat el sok kételyt, amelyek a legkülönbözőbb oldalról felmerültek a magvar csatlakozással., s annak kívánatos feltételeivel kaocsolatban. E témakörben érdekes és jelentős információkat közöl az amerikai kereskedelemügyi miniszterre' készített interjú, amelyet s Szovjetunióból visszatérve, a szovjet—amerikai kereskedel mi kapcsolatok helyzetéről é.perspektíváiról adott a U. S. News and World Report című folyóiratnak. A Nemzetközi munkásmozgalom rovatban a jugoszláviai helyzetről és a német kommunista párt célkitűzéseiről szóló anyagok mellett a folyóirat ugyancsak munkásmozgalmi témájú vitát is közöl: az olasz II Manifesto szakadár ultrabaloldali csoportnak az Olasz Kommunista Párttal való vitáját ismerteti, hozzáfűzve saját megjegyzéseit is a szembenálló álláspontokhoz. A szokásos Kérdések — válaszok címszó alatt olyan témákra kapnak választ az olvasók, mint: miért kezdték újra bombázni a VDK-t az amerikaiak? Milyen repülőgép a hírekben oly gyakran szereplő Phantom? Milyen volt az indopakisztáni háború katonai lefolyása? A Nemzetközi Szemle külön cikkcsoportban közli azoknak a mértékadó szovjet állásfoglalásoknak teljes szövegét, amelyek a Pravdában, illetve az Izvesztyijában jelentek meg egyrészt a Közel-Kelet problémáját, másrészt a Kínai Népköztársaságnak a »harmadik világhoz« való viszonyát illetően. Tv-jegyzet A térképen nem található Óvodások A kaposvári Fegyveres Erők Klubjában két hónappal ezelőtt alakult Pajtás-klub a Petőfi óvodával közösen műsoros farsangi délutánt rendezett A FÉK nagytermében az első széksorban a Pajtás-klub állandó vendégei foglaltak helyet: a Zója nevelőotthon húsz kis lakója. Havonta egyszer rendszeresen eljönnek ide, ahol a FÉK bábszakköre műsorral kedveskedik nekik, és nem múlhat el ünnep, hogy ne kapjanak ajándékot a nevelőotthoni gyerekek. A felnőttek, a szülők mély emberi tartalmat tulajdonítanak ezeknek a találkozásoknak, amelyeknek eredménye, hogy — Katinszki özséb gyermekfelügyelőt idézem — »a Zója nevelőotthonban valóban ottköszönhető ez a kedves élmény, amely valójában ennél több a gyerekek számára. Az óvodásoknak is meg a Zója nevelőotthon lakóinak is. Az áldozatkészség nyilvánult meg az óvodás gyerekek szüleiben is, akik szintén jelen voltak a farsangi ünnepségen. Elsősorban természetesen gyermekeiket akarták látni, másrészt az ő anyai szerete- tűkből adtak a nevelőotthonban élő gyermekeknek is. Horváth Miklósné csak egy volt közülük, őt szólaltattam meg: »Mit tudok én adni ezeknek a kicsinyeknek? Azt az érzést, amit csak anya érezhet... Ha elmegy mellettem az egyik gyermek — nem az enyém —, őt is megsimoVitázom a címmel. Ormos megtalálható a térképen. Elrejtve, más különböző falunevekben. Más domborzati, éghajlati, gazdasági és szellemi környezetben sok helyütt fellelhető még ormosi vonás. A cím jelképes, képletes, hiszen az alkotó célja is az, hogy a megtalálható és ne a kitalált Ormosra figyeljünk. Azokra az ormosokra, amelyek közvetlen közelünkben vannak. manizmusának és szocialista elkötelezettségének ékes bizonyítéka a bizalom, a döntés jogának bátor átadása. Az, hogy két igaz emberről keli döntenünk, velük vitázva, tőlük tanulva, és mindenképpen őket tisztelve. Különös, mai, szocialista példázatai a pozitív hősnek. A darab legjobban kidolgozott alakjai. Ügy vélem, Darvas József elkötelezett őszintesége, izzó forróságú példázat. És az idősebe kortárs példája. Mert bizony, a tapasztalat az, hogy sem az ormosok, sem a fejlettebb községek nem igen kerülnek színpadainkra. Egyáltalán: aggasztóan hiányoznak az irodalomból. A darabban ez is benne van. T. T. honra talált kicsik újabb, nagyobb közösségre találnak, bővül a látókörük. A Petőfi- óvoda műsora — hogy a mai napról is szóljak — kedves szórakozást jelent nekik.« Erről győződtünk meg mi is. Szabó Gyuláné óvónő lelkes pedagógiai munkájának Sokszor emlegették a tetüt, a durát, a babonát ebben a színpadi játékban, a maradi- ság föllelhető, kézzelfogható bizonyítékait. Pedig hát itt is fordult az élet — és legyen a falu bármily végletes is. bármennyire a mélyponton is. akkor is szemlélhető benne a vál tozás — ebben egyetértünk Darvas Józseffel. Igen. az evtrémitások is valósé ggyöke- rűek. Amit viszont nem emlegettek. de szinte pókhálóként körbefonta a játékot: a szemlélet. Egy zárt közösség maradi érdekek, zsarolások és megtört akaratok összetartotta szövetének jellemzője: a sértett hiúság, a kiteregetett igazsággal szembeni oldalvágások. De valóban íny van-e? Nem olyan könnyű ítélni és fölmenteni az ormosokat — általában. A vita nem. a cikkíró és a falu között zajlik — legföljebb a háttérben —. hanem előtérbe lén két ember, akik bár kívülről főttek, mé"is nagyon belülről nézik Ormost. Mindketten érte haranszanak. Vitáinkban tiszta szándékú, égető kérdések és válaszok fogalmazódnak. A hogyanról folyik ez a lánnoló és öntépő disnuta. Maiznom állóvíz lassúságán! hal a/* funk-e, vagy sodró folyamként* A darabban mintha a lav- SZ.erVorrtó oldalára hxVorine a ft gvAanrimáitnt/) gn+7-/7 ft b.oldtvot fi m^vl Ótjyo fiikalmas helyzet volt a döntő Maaunk választhatunk, őszinteségtől áthatottan Darvas huMa ii Vörös Csillagban A sípoló macskakő Ma tűzi műsorára a kaposvári Vörös Csillag Filmszínház Gazdag Gyula filmjét, A sípoló macskakőt. A rendező fiatal, neve mégsem ismeretlen, bizonyára sokan emlékeznek még a kísérőfilmként játszott Hosszú' futásodra mindig számíthatunk című dokuméntuinÚj magyar film filmjére. Schirilla György futásának képeit hiteles és izgalmas valóságábrázolás kísérte. Mostani filmje fiatalokró) szól, építőtáborban játszódik Képet kapunk az ifjúság kérdéseiről, gondolatairól, kaland iáiról is. A sipoló macskák* gumiból van, francia diákok használták tüntetések alkalmával. Véletlenül kerül a táborba, s láttán vélemények csapnak össze. A film — főleg a fiataloknak — választ ígér. Reméljük, körükben, klubjaikban visszgatom.« H. B. Medvét ..lőtt" a nyolcéves J99 vadász*“ Hárommázsás medvét »lőtt« Kolja Pihtacsev, a Kraszno- jarszk vidéki vadgazdaság egyik vadászának nyolcesztendős fia. Hogy miért van idézőjelben a »lőtt«? Kolja elcsente édesapja vadászfegyverét, és elindult az erdőbe császármadarat lőni. A puskában egyetlen lőszer volt, a legapróbb söréttel töltve. A kisfiú egyszerre fenyőlombok recsegésére lett figyelmes, s felpillantva hatalmas mackót látott meg az egyik cédrusfenyőn. — Odapörkölök egyet a fejére, és kész — gondolta, s elsütötte a puskát, ahogyan a papa tanította. A medve üvöltve zuhant le a fáról, vonaglott még néhányat, majd mozdulatlanul elterült. — Lelőttem — kiáltotta Kolja, és ujjongva rohant a faluba. Kolja valóban megölte a vadat. De amikor lenyúzták a medve bőrét, kiderült, hogy egyetlen söréttel sem találta el. A vadállatot a lövés megrémítette, ijedtében lezuhant a fáról, méghozzá olyan szerencsétlenül. hogy egy földből kiálló éles gyökér halálra sebezte. A vadászcsemetét egyelőre szigorúan eltiltották a további hasonló vállalkozásoktól. T4BK4 ionon Elővigyázatos skót Két skót egy hajón a tengerentúlra utazik. Persze harmadik osztályon. Patrick alváshoz készülődik. Felvesz egy világos női hálóinget, a fejére pedig parókát illeszt. — Megőrültél? — mondja a másik elképed- i ve. — Ez arra áz esetre szól, ha a hajó süllyedni j kezdene. Elsőnek a nőket i mentik... Kérés A turista csontig átfagyva megérkezik a falusi kocsmába és kijelenti: — Gyorsan adjanak valamit, mert még a lelkem ! is átfagyott! De jól hűt- sék ám be! Részlet egy levélből »Panelházban lakom és i a falak nagyon véko- I nyak. Képzeljék csak el, tegnap a szomszédunk bekapcsolta a kvarclámpát és az egész családom napszúrást kapott!« ! Párbeszéd Két fátyol beszélget — Fátyol? — Neon, Retyketek, . Félreértés Kovácsné becsenget Sza- bónéhoz. Nagy gyermek- zsivaly fogadja. — JSz igen, ennyi szép gyermek! öten vannak, ugye, ha jól számolom. — És a hatodik útban van. — Ne mondd! És mikorra várod? — Minden pillanatban. Az előbb küldtem le őt tejért.., Vendéglőben — Kérek egy üveg bort! — Milyen márkájút? — Mindegy, verekedéshez kell! Blőd vicc — Nicsak, nicsak* A i kisfia már újságot olvas? 1 — Ugyan, hová gondol! Hiszen még csak négy éves. Keresztrejtvényt fejt. * « • j Az USA egyik légitámaszpontján, szembetűnő helyen, egy hatalmas táblán az alábbi szöveg olvasható: »Tévedni emberi, megbocsátani isteni dolog — a támaszpont azonban egyikhez sem tartja magát«. Somatjifi Népim Az MSZMP Somogy megyei Bizottságának lapja. Főszerkesztő: JÁVORI BÉLA Szerkesztőség: Kaposvár, Latinca Sándor u. 2. Telefon: 11-510, 11-511, 11-512. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat. Kaposvár- Latinca S. u. 2. Telefon: 11-516. Felelős kiadó; Dómján Sándoi. Beküldött kéziratot nem örzünk meg és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknéi. Előfizetési díj egy hónapra 20 FT Index: 25 967 Készült a Somogy megyei Nyomda ipari Vállalat kaposvári üzemében Kaposvár. Latinca Sándor u- fi Felelős vezető: farkas Béla igazgató
